Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-26 / 73. szám
1976. márehís' 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jászsági napok Gimnáziunvbúcsúzfafó Március 22—31-ig a Jászságot látja vendégül Csepel, a főváros XXI. kerülete. A tíznapos rendezvénysorozat programi álban előadások, kiállítások számolnak be megyénk e tájegységének eredményeiről, sikereiről, mindennapjairól. A csepeli munkások s a megye dolgozói között az utóbbi évtizedekben közvetlen kapcsolat, együttműködés alakult ki. Hívó szavukra mindig jöttek segíteni, részt vettek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, á termelőszövetkezetek megszilárdításában. Emlékezhetünk; arra is, hogy a-csepeli munkások szinte minden nyáron segítenek a betakarításban; A jászsági napok sokszínű eseménysorozata, rendezvényei mos); tovább mélyítik kapasoia tai nka L A Jászság című kiállítás részlete a Hideg Sándor Művelődési és Ifjúsági Házban. Az előtérben a jászberényi Lehel KütőgéBgyár világhírű termékei láthatók Varga József fafaragó a „mesterség” műhelytitkaiba avatja be az érdeklődő csepelieket Szovjetunió, Finnország és Románia utjin Csepelen is nagy sikert aratott műsorával a Jászsági Népi Együttes totó: Nagy Zsolt A legidősebbek sem emlékeznek már arra Jászladány- ban. hogy a jelenlegi gimnázium helyét egykor november táján elborították az őszirózsák, s a kegyelet gyertyái. Itt volt a község temetője. II gimnázium elődje A temető helyére 1926- ban polgári iskola épült, az első középfokú tanintézmény , Ladány történetébn. A felszabadulás után megszűnt ugyan a „polgári”, de 1964-bem már ismét középiskolával büszkélkedhettek a község lakói. Megalakult a gimnázium. Ügy látszik azonban, a ladány laknak mégsíncs szerencséjük. Néhány évvel ezelőtt ugyanis levél érkezett a megyei tanácstól, közölve a döntést, hogy az átmeneti jelleggel létrehozott „falusi gimnáziumokat” — köztük a jászla- dányit is — megszüntetik. Erre a sorsra jutott a jász- jákóhalmi, a jászalsószent- györgyi, . az , öcsödi. a fegyvernek!, s a kunmadarasi gimnázium is. Jelenleg már csak a ladányiban tanítanak. Az utolsó „mdilkáROk” Az emeletes épület bejáratánál fekete betűk hirdetik: Gimnázium és Általános Iskola. Belépve inkább ez űfőbbi látszik igaznak; a folyosón alsótagozatos gyerekek lökdösődnek, élvezik az óra közti szünetet. A gimnáziumot, azaz hogy egyetTájházak Tájházaikká alakítják Győr-Sopron megye községeiben azokat az öreg házakat, melyek a Kisalföld népi épí- tészeetének jellegzetességeit viselik magukon. A győri Xantus János Múzeum szakemberei felkutatták a megyében a néprajzi szempontból értékes házakat. Nőkkel Jugoszláviában (1.) A jutalmat el kell fogadni Gyülekező szombaton hajnalban Szolnokon a Pelikán Szálló halijában. Négy busz várta a száznegyvenhárom Szolnok megyei asszonyt és lányt. „Akkor mindent megjegyeztél? ... A vasárnapi ebéd a fridzsi derben . .. . a levest két kanál, tésztával.főzd be.... El ne felejtsd a gyereknek tornaórája lesz ... A bölcsődei díj esedékes ... Ne porolj a fiaddal...” A télikabátban toporgö férjek buzgón. bólogattak. Jó. ne aggódj. Hát igen. Ha az asz- " saony néhány napra kihúzza a lábát, ez nem me<:y simán. Töviről hegyire elmesélték egymásnak (az ötórás út alatt, istenigazában kibeszál- gethették magukat), hogy mennyit töprengtek, latolgatták, felkerekedjenek^e, mert, hogy még kicsi a .gyerek, másutt meg azért, mert nagy, most . vettek bútort a lánynak, fogukhoz kell verni minden garast. Dehát, jó munkájuk jutalma ez a négynapos jugoszláviai kirándulás. Az IBUSZ megszervezte, a munkahelyük kiftzetté. A jutalmat nem illik visszautasítani. És most nem azért írom le, mert a toliforgatónak mindig kapóra jön a váratlan fordulat. hanem mert a lelkemre kötötték az utolsó esti beszélgetésen a novisadi Park Szálló kávézójában. Azt mondták, feltétlen írjam mefe hogy ez a négy nap többet ér, mint bármikor a borítékban átadott pénz. Csajbók néni a rákócziíaivi Egyesült Rákóczi Tsz téhenésztelepé- nek portása (évekig fejónő volt) bizonygatta legjobban, Ö csak a telepvezető hosszas rábeszélésére szánta rá magát, hogy életében (elmúlt ötven) először elhagyja a háza táját És akkor este, ott Novisadon az volt a legnagyobb gondja, mit vigyen emlékbe a brigádtagoknak. Tanácsot kért, s abba maradtunk, a brigádnaplóba majd beírja, amit a szabadkai asz- szonyok meséltek. Ez a találkozás volt jugoszláv vendéglátóink első meglepetése. Szabadkára (a határtól alig 20 kilométerre lévő 100 ezer lakosú városba) érve a Hotel Patriahoz irányították a négy Ikaruszt. A szálloda hatalmas L-alakú éttermében a szabadkai harisnyagyár és tésztagyár dolgozónői vártak bennünket. Kölcsönös üdvözlő szavak (nem beszéd), csak annyi, örülünk, hogy megismerkedhetünk. És megismerkedtünk„Igen, ti is három műszakban? A szülési szabadság nálatok héj hónap, és a gyermek nyolchónapos karáig négy órát dolgoztok teljes bérért? Hogyhogy csak a Vajdaságban.? Vannak tagállamok ahol másképp van? Jobb is, rosszabb is?” Az egyik asztalnál egy fiatal fekete szerb asszony tört magyarsággal buzgón magyarázta: Szerbia Jugoszlávia hat tagállamának egyike. Ezen belííl létesült a Vajdaság, "ahol most vagyunk, amelynek Szabadka az egyik járási székhelye. Itt sok magyar éL (Egyébként Jugoszlávia 20 millió lakójának 3 százaléka magyar.) Feltűnt, hogy az üzletek, a hivatalok, a mozi, a színház faián magyar és szerb nyelvű felirat van. — Tudjátok, az 1971-es alkotmánymódosítás óta a szövetségi állam jogkörének nagy részét a hat tagállamra és a két autonóm tartományra ruházták. Ezért aztán ahány ház, annyi szokás. A szövetségi állam csak a külpolitika, a honvédelem ügyeiben és az egységes jugoszláv pénz biztosításában illetékes. Az asszonyok érdeklődve hallgatták az itthonról eltérő helyzetről szóló beszámolót. Aztán ők meséltek. S kiderült, volt ami a jugoszláv nőknek hatott az újdonság erejével. A gyermekgondozási segély, a munkáslakásépítési akció. Hallottam, volt aki buzgón sorolta, hogy a magyar nő ha férjhez megy, hányféle név közül választhat. Belefeledkezve mondó- kájukba kevergették a zac- cos (törökösen főzött) feketét. Sőt ami több, meg is itták! Este a novisadi Park Szállóban — ahol három éjszakát töltöttünk —■ már sokkal óvatosabbak voltak. Vigyázva itták le a zaccról a kávét. Tulajdonképpen a szabadkai találkozás volt az egyetlen hivatalos nőnapi esemény. A novisadi egészség- ügyi termékek gyárába március 8-ra tervezett látogatás elmaradt. Aznap a nők ugyanis nem dolgoztak. De ne gondoljanak valami nagylelkű nőnapi ajándékra. Csupán választhattak, s a gyár nődolgozói előtte ledolgozták a nőnaoi műszakot. Így hát a gyárlátogatás, a találkozás helyett az egész délelőttöt a Fruskagórán (a hegy lábánál épült a XVII. században No- visad) és a hegy csúcsára épített páterváradi erődítményben, Európa egyik legnagyobb várában töltöttük. (Folytatjuk) Kovács Katalin len utolsó osztályát a fizika előadóban találom meg. Itt vannak a negyedikesek, mind a tizenheten. Fiatalpk. kedvesek, derűsek; készülnek az órára. — Voltunk mi többen is — jegyzi meg a jászkiséri Gulyás Julianna. — Az elsőt huszonnyolcán kezdtük. Később aztán, amikor megtudtuk, hogy megszűnik a gimnázium, sokan elmentek, átiratkoztak másik iskolába. — De tizenheten itt maradtak. Miért? — Nemcsak azért, hogy ne kelljen más községbe, vagy városba utazgatni reggelente, — válaszol a helybéli Tési Mária, akinek a húga már Jászapátin kezdett. — Sokkal inkább azért maradtunk. mert ragaszkodtunk az itteni tanárokhoz, az iskolánkhoz. — Ügy tudom, a tanárok közül is elmentek néhányon. — Igen, de akik itt maradtak, szintén ugyanúgy ragaszkodnak hozzánk, s a gimnáziumhoz, mint mi — mondja Mari. — Egyébként előnye is van annak, hogy ilyen kevesen vagyunk — szól közbe Gulyás Ernő. az osztály egyetlen fiú tanulója. — Jó közösséget alakítottunk ki, a tanárok is többet tudnak foglalkozni velünk, mint azelőtt. — A tanévből már nem sok van vissza. Júniusban érettségiznek. Mi less utána? — Megyünk dolgozni, — válaszol röviden Ernő. — Senki sem tanul tovább? Csak Marí jelentkezik kissé bátortalanul, a jászberényi Tanítóképző Főiskolára szeretne .menni. — Fél o felvételitől? — Nem. Meggyőződésem, hogy egyedül a tudás számít. A gimnázium hímeve nem befolyásolhatja a vizsga eredményét s a felvéte- liztetőket sem. A tizenhét negyedikesből tehát csak Mari akar tovább tanulni főiskolán. A többiek dolgozni mennek, ki kereskedőnek, ki fodrásznak, Ernő pedig autószerelőnek. Betöititfe hivatását A korábbi évekre egyébként nem ez a-jellemző. A negyedikeseknek csaknem a fele főiskolára, egyetemre jelentkezett, s rendszerint fel is vették őket A jászlada- nyi gimnáziumban összesen háromszázötvenen szerezték meg az érettségi bizonyítványt. Az iskola tanulói jó eredményeket értek el a tanulmányi, a sport, a kulturális versenyeken, s jeleskedtek a társadalmi munkában, az építőtáborokban is. Nem egy országos középiskolai tanulmányi verseny első helyezettje éppen ladá- nyi diák volt. A gimnázium tagadhatatlan érdeme az is, hogy felébresztette a tanulási kedvet a nagyközségben. Most betöltötte hivatását. A jövő fakultatív rendszerű gimnáziumát már nem lehet megvalósítani ezekkel a tárgyi s személyi feltételekkel Szeptemberben az első csengetés Jászladányban már csak az általános iskolásokat szólítja. A gimnázium névtáblája, pecsétje, tárgyai az iskola házi múzeumát gazdagítják majd — bekerülnek a petróleumlámpák, mángorlók. ... régi, használati eszközök közé mint egy fontos korszak emlékei a nagyközség történetében. ál Gizella „Négyszemközt" Bitskey Tibor színművésszel Csokonai-, Szabó Lőríne- versek, Mocsár Gábor, novellája, Trisztán és Cyrano monológja szerepelt Bitskey Tibor műsorában, amelyet a szolnoki Papírgyár munkásainak „nyújtott át”. A taps után a hallgatóság soraiból kérdések özöne árasztotta el a művészt, aki türelmesen, rokonszenvesen felelgetett. Elmondta, hogy szabad idejében legszívesebben a hétvégi telken kaszál, kapál, fúr-farag, szereti a fizikai munkát, amely kikapcsolja a színházi élet állandóan feszült légköréből. A hosszúra nyúlt munkásművész találkozó után a leglelkesebbek még bekísérték a színművészt az igazgatói szobába, ahol a kávé mellett tovább folytatódott a beszélgetés. Kíváncsi voltam, vajon hogyan alakulnak napjai Bitskey Tibornak, aki bevallása szerint naponta sokszor 12— 14 órát is dolgozik. — A próbák, előadások, vidéki fellépések, rádió, televízió, szinkron után sokszor csak aludni megyek haza. Van két gyermekem, a lányom 16 éves, a fiam 15. Középiskolások, szőkék, magasak, kékszeműek, és mérsékelten érdeklődnek az én munkám iránt. A fiamnak gyönyörű hangja van, szeretném, ha zenei vagy énekesi pályát választana. A lányom szépen szaval, mégis úgy gondolom, hogy leghelyesebb, ha a „civil” pályák felé irányítom a figyelmét — Járt már a skandináv országokban, az európai szocialista államokban, magánemberként Jugoszláviában, Franciaországban. Melyik út volt legnagyobb élménye? — Amikor a társulatunk Finnországban járt, és a Kalevalát mutattuk be. Azt a baráti fogadtatást, és ahogyan éreztették velünk, hogy rokon népnek tekintenek, nem lehet elfelejteni. Az előadás sikeréről nem is szólva. — Pályatársai közül kik állnak Önhöz a legközelebb? — Tulajdonképpen, csak a munkánk során vagyunk barátok, társulaton belül. Én azt hiszem, nemcsak én, de a többiek is a magánéletben, inkább a más pályákon dolgozó szakemberekkel barátkozunk. A színészek legfeljebb a Rátkay-klubban jönnek össze egy kis beszélgetésre, este előadás után. Napközben. mindenki, „szalad” a saját szerepe, próbája után. — Legközelebbi szerepe? — Április 9-én mutatjuk be Malraux „A remány”-ét, színpadi adaptációja a re-, génynek. Az átdolgozás Kazimir Károly munkája, ő is rendezi a darabot. Egy Vargas nevű kommunista tábornokot játszom benne. A regén^ a spanyol polgárháborúról szól, politikai, filozofikus jellegű mű. Se szeri, se száma a kérdéseknek, de mert későre jár, s még vissza kell utaznia Budapestre, hisz reggel ismét próba, rövid búcsú, s a téglaszínű pácia kikanyarodik a gyárudvarról, a portás bácsi tiszteleg a volán mellett ülő művésznek. V. E. :»
