Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-25 / 72. szám
197<i. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csak a helyet foglalja Új gép áll a matuzsálemek mellett Továbbképzés, szervezetten A kecskeméti konzervgyár tiszakiirti üzemében §záz- myolcvan környékbeli dolgo- :ziik, túlnyomó részük mun- Ikásnő. Gyümölcsszüret idején sok kisegítőre van szükségük. Olykor-olykor r/jg az anyaiiasm, a kecskénké ti gyár is segítséget kér — saját autóbusszal, bérkiegészítéssel — szállítják; a vállalkozókat naponta oda-vjpi&za. A gyümölc^riiezon azonban néluiny hónapig tant. Mit dolgoznak, télen, kora tavasszal g< kisüzem munkásad? EgytfBen csoport — harminc körüli létszámmal — körtei felez, vagyis előkészíti o. gyümölcsöt a tartósításhoz. Sokan csak közvetett kon- izervgyári munkát végeznek: lapkakészítők. A befőttes- üvegek fémfödeleinek és leszorító pántjainak ezrei kerülnek ki innen. A terem inkább hasonlít vasas mű- Jiielyhez: sok-sok fémlemez, leszabott csíkok, pántok mindenből. .. .S múzeumba illő gépek. „Békebeli” hangulatot idéző ketyegés, kattogás, a masina akkurátusán löki kd egy- egy szorítás, hajütás. lyukasztás után a , lemezpántot, kesztyűs kezek emelnek ki a kupacból tizet-tizenket- tőt, ?, adogatják egyenként a következő „gépmatuzsálem” torkába. (A szapora asszony- k>?zek aujtomatániak hatnak a masinák mellett.) Gazdaságos, nyereséges a munkájuk — tájékoztat az üzem párttibkára. A gépek bizony „őskoriak” — a legfiatalabb is nyolcvanéves — de legalább hasznosak, működnek. Nem úgy a mammiít nagyságú hagymatisztító gépsor, amely pedig korát tekintve nagyon is új. Néhány éve ott áll, gyakorlatilag használhatatlan, eddig még alig működött. Ugyanis a gépet kifogástalan minőségű hagymához konstruálták. Sajnos ilyen évek óta nincs, ezért a kézi válogatás és tisztítás még mindig gyorsabb, mint a gépi. Az ■ egyik korszerű, nagy alapterületű műhelyt azonban egymaga elfoglalja, ezért gyakorlatilag csak raktárnak tekinthető a tágas, más célra épült terem. Az üzem vezetői elhatározták, hogy még egy szezonban próbát tesznek vele. ha ez sikertelen lesz, akkor kérik elszállítását. Vagy ha végleg kiderül, hogy „munkaiképtelen” akkor elviszik onnan. Így a zsúfoltság is enyhül és a munkaterem is azt a cél* szolgálja, amiért építették. T. Sz. E. Tegnap délután a DATE mezőtúri gépészeti főiskolai karán „zárszámadási” és tervkészítési ülésre gyűltek össze a megye mezőgazdasági továbbképzési bizottságának tagjai. Volt miről számot adni, hiszen a főiskola mellett működő Mérnöktovábbképző Intézet megyei továbbképzési csoportjának szervezésében Szolnok megyében 1971—1975 között több mint 1300 Szolnok megyei vezető vett részt többhetes tanfolyamon. Az elmúlt öt év alatt 142 szak- és betanított munkás- képző tanfolyamon több mint 3 ezer 600 dolgozó szerzett képesítést, állami bizonyítványt. Több mint tízezren különböző céltanfolyamokon vettek részt. A továbbképzési bizottság elé került az V. ötéves terv oktatási előirányzata, amely az eddigieknél sokkal szervezettebb és biztosabb alapokra épüL Az előirányzat szerint például csak a termelőszövetkezetek több mint 2 ezer 600 különböző szinten dolgozó vezető képzését igénylik. Szakmunkásokból több mint 3 ezer, betanított munkásokból csaknem 3 ezer, egyéb ismeretterjesztő képzésben pedig mintegy 5 ezer dolgozó képzését tervezik. V. K. MÁRKÁS HEVEK Varrótű és marógép ■! Halk kopogtatás. Az ajtó- Vésben egy svájcisapkás fej jelenik meg. — Szóltak a szaktársak, hogy siessek — az újságtól keresnek. Hát itt vagyok ... Csak nincs valami baj? Megnyugtatom. Semmi baj ;— róla, a műhelyéről, a munkájáról szeretnék írni. Leül az egyik öblös fotelba, sapkáját ölébe ejti és mesél. Szavai nyomán magam előtt látom a jászalsószent- györgyi kisfiút, alá mindenképpen tanulni szeretett volna, de édesapja ’19-es kommunista volt, így hát nem lehetett, Alig tizenhárom éves, amikor próbálkozik a kovácsmesterséggel. Szereti a vasat, a szerszámot. Egy év után megbetegszik, abba kell hagynia. Könnyebb munkát keres. így lesz szabóinas Szolnokon. Három és fél év tanulás következik. Nem sokáig dolgozhat a háború miatt. Kikerül a frontra. Ott dolgozik, mint szabómester, 1947-ben tagja lesz a pártnak. Bekapcsolódik a mozgalmi munkába. Először népnevelő, majd népnevelő-felelős és végül szervező titkár lesz. Vágyik vissza Szolnokra es 1951-ben feleségével és két gyermekével hazajön. Ekkor jelentkezik a Járműjavítóba. Vígh Béla marós azóta az üzem egyik legszorgalmasabb munkása. — Melyik műhelybe kerüli *51-ben? — Szívesen fogadtak, kellett a munkáskéz. A hatos műhelybe kerültem a marógépre. Hamar megtanultam a marós, forgácsoló szakmát, pedig semmi ilyenfajta iskolát nem végeztem. Nem mondom, a füstöt, a zajt, a gázt nehezen szoktam. Nagyon jó szaktársakkal dolgoztam együtt. Mindannyian értették a munkát. Megfeszített tempóban, éjjel-nappal gyártottuk az alkatrészeket. Jó eredményeket értünk el, volt olyan amikor 165 százalékot is teljesítettünk egy hónapban. Én úgy csináltam, hogy a nappali műszakban egy gépet járattam, éjjel, amikor elcsendesedett az üzeni, egyszerre kettőn is dolgoztam. — Nem sajnálta a szabómesterséget jelcserélni a maróssal? — Külön, külön szép mindkettő. Más ruhaanyagból kiszabni valamit, az is más, ha a vas idomul a kézhez. Mindig olyan jó érzés, amikor a goromba anyag ..megszelídül” és az lesz belőle, amit én akarok. Egy marósnak nagyon érteni kell a rajzoláshoz, a méretezéshez. Ha fél milliméterrel kevesebb vagy több az alkatrész, máris selejt. — Negyedszázada került az üzembe. Változott ez idő alatt a marós munkája? — Hogyne változott volna. Először is a gépek, össze sem lehet hasonlítani a csörgős, csattogó öreg masinákat a mai automatikus, univerzális gépekkel. Ha átmegyünk az új Diesel-csarnokba már speciális gépeket kapunk. Aztán a munkakörülmények, a szociális helyzet.. í sorolhatnám. Minden megváltozott körülöttünk. — Brigádban dolgozik? — Már hosszú esztendők óta. Az első brigád ’59-ben alakult, négyen voltunk. Elnyertük együtt az aranykoszorús jelvényt. Ezután 1963- ban új marósbrigádot alakítottunk Ságvári néven, én lettem a vezető. Nécv ezüst-, három arany brigádjelvényt kaptunk. A tavalyi év gazdag volt. Kitüntettek bennünket a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelével és a MÁV kiváló brigádja lettünk. „ — Csoportvezető, az üzemi pártbizottság, a fegyelmi bizottság tagja, a 7-es pártalapszervezet titkára, megválasztották a megyei pártbizottság tagjának is. Ennyi jeladat nem sok egy kicsit? — Nem is gondolkodtam még ezen. Jól tudom egyeztetni az üzemi tennivalókat a pártmunkámmal. Például amit a megyei pártbizottság ülésein hallok, azt jól kamatoztatom úgy is mint alapszervi titkár, úgy is mint üzemi pártbizottsági tag. Főleg két dolog szükséges ehhez a munkához: körültekintés és realitásérzék. — A tavalyi év nemcsak a brigád életében volt gazdag ... — Nem. Először is a megyei pártbizottság tagja lettem. Nagyon örültem a megbízatásnak, de azután jött az igazi meglepetés. Küldött lehettem a XI. pártkongresz- szuson. „ • • • Vígh Béla a huszonöt év alatt többszörös kiváló dolgozó lett. Egy sztahanovista jelvényt kapott, majd ezt követte két Szakma kiváló és két Kiváló dolgozó kitüntetés. Végül a többi mellé került tavaly a MÁV kiváló dolgozója kitüntetés is. Szekeres Edit A társadalmi tudat és közhelyeink R 7 HfÁhhi ‘ években elég gyakran ML UvSílíísi foglalkozunk a társadalmi tudat kérdésével. Ez természetes, hiszen szocialista fejlődésünk a társadalom egyetemes, tehát anyagi és szellemi gyarapodását és változását egyaránt igényli és eredményezi. Csakhogy jobbára társadalmunk anyagi gazdálkodásának eredményeit szoktuk behatóan vizsgálni, anyagi sikereinkkel szoktunk előszeretettel foglalkozni — például a mérlegkészítések idején —, miközben társadalmunk tudati változásait többnyire elnagyoljuk, esetleg lebecsüljük, vagy megelégszünk egy-egy társadalmi tudatunkról alkotott általánosítással. Ennek következtében az olvasóban, vagy a szemlélőben az a benyomás alakulhat ki, hogy szocialista társadalmunk összetevője egyfelől a dinamikusan és eredményesen fejlődő anyagi lét, másfelől viszont a visszahúzó, fejlődésében gátolt, „elmaradott” társadalmi tudat. Mindezt sokan magától értetődőnek tartják, s a „tudat elmarad a léttől” megállapítással nyugtázzák. Ez viszont már korántsem természetes, hiszen azt a látszatot kelti, hogy társadalmunk tudata valamiféle homogén tudatforma, amelynek legfőbb jellemzője az anyagi léttől való törvényszerű „elmaradás”. Szocialista társadalmunk osztályokra és különféle társadalmi rétegekre tagozódik. Állíthatjuk-e, hogy társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a társadalom tagozódása már nem befolyásolja a társadalmi tudat változását és formáit? S ebben a kérdésben nemcsak arról van szó, hogy társadalmunk alapvető érdekazonossága ellenére ma még eltér egymástól a munkásság és parasztság társadalmi tevékenysége, munkája, életmódja — és mindennek megfelelően gondolkodásmódja is, — hanem arról, hogy az alapvető osztályokon belül is az eltérő életmódcik, tevékenységek és tudatformák sokaságát találjuk. Bármennyire is egységes — vagy legalábbis jól körülhatárolható — a munkásosztály tudata, jól tudjuk, hogy a munkásosztályon belül mennyire más és más életmódot, kötődést és gondolkodást jelent például Csepelen dolgozni, vagy bányásznak lenni Borsodban, mint kisüzemben termelni vagy a „fekete vonatokkal” nap mint nap ingázni az üzem és egy nagyon távoli munkahely között. A munkássághoz hasonlóan sokszínű és heterogén a. parasztság tevékenysége, életmódja és gondolkodása. A paraszti tárgyú szociográfiákból jól tudjuk, ho£y milyen nagy különbség van például a tanyasi parasztok és a falvakban, kisebb váltósokban élő parasztok között, és hogy a különféle tájegységek (a Viharsarok, Somogy, Szabolcs vagy a Kisalföld) parasztjait menynyire más termelési kultúra, gondolkodási forma és mentalitás jellemzi. Mindezt természetesen társadalmunk egészéről — többek közt az értelmiségről is — elmondhatj ük. Az alapvető érdekazonosság ellenére tehát az egyes ember tudatát eltérő tényezők motiválják. Az osztályhelyzeten kívül a konkrét tevékenység köre, munkája, munkahelyi közössége, származása, iskolai végzettsége, lakóhelyi környezete, társadalmi tevékenysége, családi állapota, családjának tradíciói mind-mind olyan tényezők, amelyek jelentős mértékben motiválják az egyes ember tudatát. Nyilvánvaló tehát, hogy a társadalmi tudatban egyidejűleg lehetnek jelen progresszív és retrográd tudatformák, tendenciák. A kifejlődésben és erősödésben lévő új, szocialista, kommunista tudatformák, szokások és emberi kapcsolatok mellett természetszerűleg léteznek a legkülönfélébb nem szocialista, polgári — nagy- és kispolgári —, esetenként dzsentroia tudatformák, magatartás módok és allűrök, a tudomány, a szocialista műveltség és kultúra mellett pedig babonáik, tévhitek és ostoba előítéletek. Ezek mindegyike eltérő módon és mértékben, de mégiscsak része a társadalmi tudatnak. Kockázatos dolog tehát társadalmi tudatunkról sommás ítéletet alkotni, s benne csakis a retrpgrád, a nem szocialista vonásokat látni, s annak alapján a társadalmi tudat egészét minősíteni. Sőt a társadalmi tudat mérlegelésénél, megítélésénél az sem elegendő, ha az emberek jelenlegi tudatállapotának áz átlagára hivatkozunk. Feltéve, ha ki lehetne ,.számítani” társadalmunk jelenlegi tudat- állapotának „átlagát”, az átlag ismerete sem vezetne megfelelő eredményre, hiszen kiküszöbölné azokat a jellegzetességeket, amelyek a tudatformák változásának tendenciáira utalnak. Tehát mindazoknak, akik a társadalmi tudat kérdésével behatóbban foglalkoznak nemcsak arra kell választ keresniük, hogy mi és milyen a tudat, hanem arra is, hogy milyen tendenciák jellemzők a tudatformák változáséira, melyek a gyengülő, s melyek az erősödő tudatformák, és hogy milyen eszközökkel lehet a tudatformák változását szocialista fejlődésünk követelményeinek; megfelelően elősegíteni. Egy-egy jellegzetes tudatforma jelentkezési tüneteinek, körülményeinek a megismerése elvezet bennünket az adott jelenség kialakulásának okaihoz, s ilymó- dan elősegíti azt, hogy a társadalmi tudatról alkotott felszínes deklarációk helyett egy felismert és megismert tudatformának a megváltoztatásához, befolyásolásához keressünk megfelelő társadalmi eszközöket TpF5ÍJPC7PÍf»CPn a befolyásod I bi iliüwLuibObil lása és megváltoztatása nemcsak a társadalom -közvetlenül arra hivatott intézményeinek . a; "feladata, hiszen végső soron az ember anyagi és érintkezési viszonyaival együtt termeli és változtatja meg gondolkodását ás gondolkodásának termékeit. A hangsúlyt a tudatformálásban is az anyagi és tudati tevékenység együttes változására és megs- változtatására kell helyezni. Sem az anyagi lét, sem a társadalmi tudat változásai nem következnek be automatikusan vagy nem oldhatók meg kampányszerűen, hanem csakis a tudatos gazdasági és társadalmi építómumka együttes eredményei lehetnék. —m —I msZFfiMVSZARU, F&LlflWJfcS«Oí Tavasz a télben „.Előnevelt” korai paprika- és paradicsompalánták ezrei a tsz egyik üvegházában Harmípnohárome'aer négyzetméternyi terület fólia- és üvegfödémmél. Egy korszerű pályaudvar területe lehetne a j-ászfényszarui Béke Tsz kertészetének „hasznos” alapterülete, ahol palánták, bokrosod ó saláták sorakoznak. Kinn a márciusi hó maradék, metsző szél, a fóliaházakban kellemes, tavaszt idéző hőmérséklet... „Dolgoznak” az olajkazánok, árad a földiben futó csövekből a máleg. A 150 ezer tő saláta élénk zöldje, terülő levele ’ már két-három hét múlva gondosan csomagolva ládákba kerül, külország' kamionjai viszik majd a vitamindús primőrt. A 120 hektárra való soroksári, cecei, bogyiszlói paprikapalánták egy része is erősödik, izmosodik. A kései fajtáikat még most vetik asszonyok, férfiak buzgólkodnak a melegágyaik körül. Kézi vetőgóo barázdálja a porhanyós földet, ügyes sorokat húzva, tőle két méterre már langyos vízsugár permetezi a laza ma.gtakarót. A héten már földbe kerül a paradicsom is, de a diny- nyemagok tápkockái is felkészítve állnak. Paradicsomból 110, dinnyéből 130 hektárra való palántát nevelnek itt. A tsz kertészete jelentős, tavaly 25 millió forintot forgalmazott a gazdaságnak. S kik a „veteményezők”, a palántáik nevelői? Goresaikövszki Györgyné harmadik éve dolgozik az üvegházakban és a fólia- ágyaik mellett — Nehéz munika. nem tagadom. Főleg a műszakbeosztás, s az, hogy ide bizony vasárnap, ünnepnap is ki kell jönni... öntözni, szellőztetni, később a szállítás idején rakodni, csomagolni... Gorcsakovszkiné háziasz- szony. Rendszeresen főz, igaz, hétköznap inkább csak vacsorát. — Ha újdonság a saláta, a paprika, a paradicsom, a kertészek is megveszik? — Meg bizony! A boltból! A gyerekek kedvéért mi is kiadjuk a primőrért a pénzt Innen nem viszünk. Ha mindenki csak egy-két paprikát vinne is haza, nagyon fogyna ... Felbert Istvánná 1967 óta van a „hajtatoknál”. Szeretik a munkáját, szívesen is csinálja. — Jó tudni és látni, hogy a magból kis zöld szár és levél nő. aztán kapaszkodik fal... főleg tél an, kora tavaszon, amikor kinn még minden fagyott, havas. A keresetemmel is elégedett vagyak. 2 ezer 960 forint a tavalyi havi átlagom. — Hideg van, jórészt a szabadban töltik munkaidejüket ... — Felöltözünk kellően ... és nem igen ácsorgunk. A mag se fázik meg, mi sem . X. Sz. E.
