Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-24 / 71. szám
/ 197«. március 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fl tv képernyőié előtt Fabula. Szokás szerint egy-egy köznapi téma köré fonódnak a Fabula gondolatai ég a gondolatokat ébreszti vagy épp igazoló irodalmi illusztrációk. Ezúttal a barátság került szőnyegre, s a gyermekek nagy kedvvel vettek részt a játékos eszmecserében, boncolgatták a barátság tartalmát, ízlelgették a barátság fogalmát. Volt azonban egy pillanat és számomra ez avatta emlékezetessé a Fabulát. Egy mélységesen komoly és drámai mozzanat, amikor a nevetés egyszeriben lehervadt a gyerekek arcáról, amikor mint valami hűvös szél csapott a játékos hangulatba a dermesztő dráma. Váratlanul az egyik játékos gyereknek az a feladat jutott, hogy egy feltételezetten viharba került hajiról társai közül négyet el kell távolítania. Hogy hajótöröttek módjára kitétessenek a vakszerencse szeszélyeinek. Ki legyen a négy áldozat? Folyt a különös játék, és közben cserélni is lehetett a hajótörötteket. Ki-ki mást mást ajánlott a cserére, s csak akkor döbbentek meg igazán, amikor a játék végén kiderült, hogy önmagát senki nem szánta a másik helyett hajótöröttségre. Jobban szeretik önmagukat, mint a társaikat. Ismétlem, mindez játékból történt. De az ember méretett meg és találtatott könnyűnek. Várga Balázs tehát olyan drámai helyzetet tudott teremteni, amelyben a vér elvált a víztől, amelyben acélosodhatott a jellem, gyarapíthatta önmagát az egyéniség. A Fabula, és merem mondani a televízió gyermekműsorainak javarésze úgy játékosak, hogy igaz emberségre vezetnek. Talán hosszabban időztem a Fabula egyik jellemző mozzanatának taglalásánál, de, azért tettem, hogy felhívjam a figyelmet; a tévé gyermekműsorai elé bátran, oda lehetne illeszteni; nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is! Sci-fi. Ugyanakkor szinte már érthetetlen, mennyire nincs „szerencséje” a televíziónak a tudományos-fantasztikus történetekkel. Nem S« tudom mikor, s egyáltalán láttam-e olyan alkotást ebben a műfajban a képernyőn, amely igazán a jövőbe vitt volna és igazán emberi tanulságokat hordozott volna. Általában azzal riogatnak a televíziós sd-fik, mint hogyha a jövő, akár száz vagy százezer év múlva csak feleimet, veszedelmet rejtegetne az ember számára. Persze mindig kiderül, hogy a látszólag jövőben „csatangoló” szerzők képzeletükkel nem járnak igazán a távoli századokban, csupán mai félelmeiket, szorongásaikat öltöztetik egy esetleges vízió képébe. Mai nyugtalanságuk, mai szorongásuk vetítődik ki a holnapi világokba, amelyek így csak apropókká válnak. Az idegen bolygón bolyongó űrutasok is (Az orchideák bolygója című tévéprodukcióban) csak mentek, mentek, mende- géltek, közben nagyokat ria- doztak, a történet szereplői vándoroltak a fényestestű díszletek labirintusában, sistergőn felcsapódó lángok közepette, melyek olykor beléjük is haraptak. (Juj, de izgalmas volt!) A félelmet megtestesítő, eléggé képzelőerő nélküli „didergető” játékok fajtájából való Az orchideák bolygója. Csak egy lehet a vigasz számunkra: hol leszünk mi már akkor? BeuiámiR László, a hatvanadik évéhez elérkezett költő, Benjámin László sohasem tartozott a bőbeszédű, túlságosan is termékeny poéták közé. De amikor szólt, akár versben akár prózában, ílymódon adván közre gondolatait, mindig az elkötelezett szocialista költő hangján szólt, s rá oda kellett figyelni. Férfias keménységű, -esz- szenciálisan érett lírája kiemelkedő helyet foglal el az elő magyar költészetben. Épp ezért vártam, hogy a mostanában hangját, alig hallató Benjámin László megszólaljon a képernyőn. Vártam, hogy túl életpályájának felidézésén, ez a beszélgetés felfedi majd hallgatásának okait, megvilágítja majd írói, vagy emberi válságának gyökereit. Bár elhangzott a párbeszédben, hogy általában „ujjai között” nehezebben születik a vers, s hallottunk arról is, hogy sérti költői önérzetét a költészetére méltatlanul rásütött konzervatívizmus bélyege, de mégis többet szerettem volna hallani Benjámin legszemélyesebb dolgairól is, hisz valószínű őszinteségéből tellett volna is erre. Természetesen így is jó volt hallani őt, a szelíd költő bölcsen „agresszív” szavait V. M. Márciusi könyvjelző Tizennyolc verseskötet Február a mezőgazdasági könyvek hónapja volt, március meg mintha a költészeté lenne. A kiadók e havi terveit böngészve ugyanis nem kevesebb, mint tizennyolc veseskötettel lehet találkozni. Hiába, közeleg április 11, a költészet napja... József Attila összes verseit a Szépirodalmi, Kallimak- hosz himnuszait a Magyar Helikon, Francois Villon „A Nagy Testamentum” című kötetét pedig az Európa Könyvkiadó jelenteti meg. Ugyancsak, az „Európa” kínálja egy román, egy finn, s két amerikai szeri» művét. Eugen Jebeleanu a két világháború között avantgardista költőként kezdte pályáját, s ma a modern román költészet kimagasló alakja. Kicserélem a keresztet című kötetének anyagát a Kolozsvárt élő kitűnő költőtestvérpár, Lászlófíy Aladár és Lászlóífy Csaba fordította magyarra. Eionari Vuorela, a pár esztendővel ezelőtt elhunyt finn költő századunk irodalmának egyik eredeti alakja. Élete során szüntelenül járta hazáját, elsődleges élménye tehát a természethez, a finn népi élethez fűződik. Kötete (A pacsirta lépcsői) a kiadó Napjaink Költészete soroza-. tában jelenik meg, akárcsak Gregory Corso Az utolsó gengszter, valamint William Jay Smith Át a tű fokán című könyve. Corso lírája a hi.ppis, vagányos lázadástól a hazafias költészet tájad felé ível, míg Smith a formák virtuóza, az intellektuális humor és a bizarr látásmód .költője. _ . ..... , Hazai lírikusaink közül ez- »úttal talán Kiss Anna, Somlyó György és Weöres Sándor kötetét kell kiemelnünk. A harmadik kötetével (Kísértenek) jelentkező Kiss Anna költészete teremtés, egy fiktív múlt mítoszának újraólé- se. Vásári komédiásokat és mutatványosokat idéző nyers, de rafíinált kompozíció a népi barokkra emlékeztetnék. Somlyó György Épp ez című vensesgyűj töményében különböző stílusok és modorok meghódításának lehetőségeit keresd. Maszkokat és álöltözeteket cserél — miközben egyetlen dolgot kutat: a költészet bizonyosságát. Végül Wreöres Sándornak a Bib- ' liofil sorozatban megjelenő verseskötete . (Áthallások) a költő újabb költeményeit és versfordításait tartalmazza. — hé — A cikk, amelynek írója Zl kétségbevonta, hogy lluska János, Zebra utcai lakos ükunokája lenne Petőfi Sándor János vitézének, nagy feltűnést keltett. A cikkíró bizonyítani igyekezett, hogy lluska Jánosnak nem is ez az igazi neve, és csak kiadja magát János vitéz és lluska leszármazó ttjának, még pedig haszonlesésből: a Petöfi-rajongók ajándékait lesi és kapja. A bizonyítékok sorában egy logikus érv is szerepelt. Az, hogy János vitéz tulajdonképpen nem is élt, csak Petőfi fantáziájában született. A megtámadott lluska János pert indított a cikkíró ellen. A tárgyaláson ellenbizonyítékokat terjesztett elő. Bemutatta azt a kardot, amelyet családja több generáción át megőrzött, és amellyel János vitéz a török basát megölte. Kérte a kardon lévő véres rozsda elemzését. Megállapítható — érvelt az ügyvéd —, hogy a vér azonos a török basa vércsoportjával. A török basa leszármazott jait diplomáciai úton kell megtalálni. között sem születhetett meg. Ezután lluska János bemutatta ükapja furulyáját, amellyel az a nyáját terelgette. ILUSKÁ JÁNOS PERE (Törvényszéki tudósítás) lluska János kérte annak a községnek a felkutatását is, amelynek határában a kukoricás mellett patak van. — Vkapám a kukorica közt született — mondta —, dédanyám pedig a gonosz mostoha parancsára a patakban mosott. A községben lévő anyakönyvből biztosan megállapítható, hogy az egyik lakos a kukoricásban született. Az író ügyvédje ellenezte a bizonyítási eljárás megindítását, mondván, hogy aki nem élt, az még a kukorica Az író kérte annak megállapítását, hogy a furulyát 1959-ben egy hangszerbolt- ban vették, ezért régebben azzal senki sem terelgethetett. A bizonyításnak helyt adtak, lluska János ügyvédje ezért semmisségi panaszt jelentett be, majd kérte az akkori francia király leszármazottjainak kihallgatását, hogy bebizonyíthassa: a francia király felajánlotta I. J. ükapjának királyságát., meg leánya kezét, mert János vitéz legyőzte a törököket. t unugyekrol az osztályfőnöki Arákon — Jó napot fiúk. A padban' ülő huszonhét diák arcán leplezetlen érdeklődés. Valódi nyomozó állt velük szemben. Ilyennek képzelték a krimikből szerzett ismereteik alapján? Fiatalnak, jól öltözött „civilnek”, aki a kamaszok szófordulataival zsargonjaival könnyedén bánik? Készültek a 605. sz. szakmunkásképző intézet második osztályosai. A hadnagy zakójának zsebéből kikandikáló papírfecnikre ők írják (név nélkül) kérdéseiket. Több mint negyvenet. S hány keringett még a tizenhat éves fiúk fejében? „Most megtudhatom mi az önvédelem, mi az Aszódi-féle kereszt, a haverom mesélte, hogy ő már egy ismerős karján látott ilyet. Biztos megmondja, hogyan lehet valaki nyomozó, mikor használhatja fegyverét a rendőr, miért ítélik el távollétükben a disszidenseket. Magyarországon vannak-e kémek? Mi az az amnesztia, igaz-e, hogy ha valaki tizennégy évesnél fiatalabb lánnyal szekszuáüs kapcsolatban van, megbüntetik? Elítélik-e azt akit mások vittek „bűnbe”? Mi a különbség a bíróság és az ügyészség között? ... Érzékeltetésül talán ennyi is elég. De reális képet adni arról, milyen óriás horizonton csapongóit a gyerekek képzelete, tízszer, százszor ennyi kérdés felsorolásával sem lehetne. Amikor Rácz Gyula a temérdek papírlapot kiszedte a zsebéből, már sejtettem, mivel kezdi. „Fiúk, előre is elnézést kérek azoktól, akiknek ,a kérdéseire már nem lesz időm válaszolni”. ßeiejezElles beszélgetés És most Egymást követhetnék az előadást dicsérő szavak, amiért nem volt kényes kérdés, kertelés nélkül elmondta, hogy a szakmunkás- tanulók köréből kerül ki a legtöbb fiatalkorú garázdálkodó, hogy a megyében az országos átlagnál jóval több fiatal kerül a vádlottak padjára, és zöme az alkoholtól önkontrollját vesztve garázdálkodik, támadja meg és zsebeli ki éjszaka a kocsmák környékén kiszemelt áldozatait ... Még akkor is magasba lendülnek a kezelt, amikor véget ért az órát követő szünet, s a tanításnak a megszokott rendben folytatódni kellett Az író emelkedett szólásra. Kérte dr. Glóbusz Manónak, a történelem kiváló tudósának kihallgatását, aki igazolni tudja, hogy sohasem volt töröl:—francia háború. Bizonyítani kívánta még azt is, hogy amennyiben lluska egyáltalán élt, az meg János vitéz visszaérkezése előtt meg^ halt. /. J. erre felugrott és kikérte magának, hogy az ő származását kétségbevonják. Ö nem a halott, hanem az élő lluska ükunokája, mert János az élet vizében, Tündérországban feltámasztotta lluskát. Ezek után két szállítómunkással behozatott egy négy méter magas, kivágott tölgyfát, amely alul ki volt hegyezve. — Bizonyítani kívánom, hogy ükapám az óriások országában is járt. Ezt a fog- piszkálót onnan hozta. A tárgyalás lap irtakor még tart. Palásti László „Még csak azt tessék megmondani ... Mi van akkor .. — Sajnálom gyerekek. A KISZ-klubban, a TIT-előadásokon még találkozhatunk. Maradt bennem egy kis hiányérzet és a levegőben maradt kezekből ítélve azt hiszem a gyerekekben is. — Hiába készültem fel alaposan, böngésztem át és csoportosítottam a kérdéseket, loptam be a tájékoztatómba a kérdésekben felvetett problémákat, ötven perc az ötven perc. S így végződik minden bűnügyi osztályfőnöki óra. Négy esztendő alatt 50 perc a második osztályban a fiatalkorú bűnözésről és ugyanennyi negyedikben az állambiztonságról. Így szól az egyezség 1968 óta. (Nyolc esztendeje minden tanévben januártól márciusig a megye gimnáziumaiban, szakközép- iskoláiban, szakmunkásképző intézeteiben találkoznak egy-egy órára a diákokkal a kapitányságok vezetői, a fiatalkorúakkal foglalkozó rendőrtisztek, a bűnügyi osztályok vezetői és az állambiztonsági szakemberek.) És itt be is fejezhetném, — dicsérve a megyei kezdeményezést, amelyet országosan bevezettek — ha a bűnügyi osztályfőnöki órák után nem éreztem volna, hogy félbeszakadt a beszélgetés. Tudom, a rendőrség szakembereitől többet nem lehet kívánni. Hát kik pótolhatják azt a bizonyos hiányérzetet, adhatnak választ a gyerekekben felmerült kérdésekre? Van-e még szabad osztályfő- nőid óra, amelyekben az életünknek törvényes keretet adó alapvető szabályokról, jogokról és kötelességekről szót válthatnak a legfogékonyabb korban lévő gyerekekkel. A választ Kovács Bíbortól, a gimnáziumok és a szakközépiskolák megyei szakfelügyelőjétől vártam. Ngm a jogászokon múlik — Az új tanrend szerint 28—33 osztályfőnöki óra van egy tanévben. Égnek fele szabad. Gyakorlatilag az osztályfőnökön múlik, hogy a javasolt témából mit választ, személyes ismeretsége alapján, a saját kezdeményezésére, meghív-e jogászokat. Persze jól meg kell gondolnia, mert nem pedagógusokkal találkozik a gyerek és az nem jó ha nágyon gyakran idegen veszi át az osztályfőnök szerepét — Megyei szinten még semmiféle szervezett megoldásra nem gondoltak? Nem keresték a kapcsolatot a jogász szövetséggel, vagy a bíróság, ügyészség vezetőjével? — Nagyon friss még az új osztályfőnöld tanrend. Tulajdonképpen ez az első tanév, amikor eszerint tanítunk. Megvan rá a lehetőség, hogy a jogi ismeretterjesztő órákat bevezessük, de nem tudom mi a bírák, ügyészek véleménye. Vállaínák-e? megyénkben, hogy március 21-e, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából fiatal művelődésügyi dolgozókat tüntetnek ki. Idén ez alkalomból sz Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Kapitány Mária karcagi vezető óvónő és Bozorádi János, a martfűi általános iskola úttörőcsapatának vezetője. Meleg Dr. Iglói József válaszából talán elég lenne idézni a határozott igent. De a megyei főügyész, aki egyben a megyei jogász szövetség elnöke, a TIT jogi választmányának tagja nagyon nyomatékosan azt is megjegyezte, hogy nagyon ritkán keresik fel ilyen kérésekkel, amelyeknek ő, vagy jól képzett kollégáik bármikor nagyon szívesen eleget tesznek. — Mi többször kezdeményeztük, de bevallom nern sok sikerrel. A kisebb városokban, vidéken, ahol szorosabbak a személyi kapcsolatok, ismeretségek, sokkal jobban megy, mint megyeszékhelyen. — Mi a megoldás? — Először is megyei szinten kellene közös nemzőre jutni. Aztán a rendőrség, ügyészség, bíróság és a középiskolák között megszervezni koordinálni a jogi ismeretterjesztő munkát, hogy ne legyenek átfedések, tudjuk, kinek mikor mi volt témája, és átvehessük egymástól a stafétabotot. Nerc csak élmény Ugyanez volt a véleménye dr. Hegyvári Józsefnek, a szolnoki járásbíróság elnökének is, akit eddig egyetlen iskolába hívtak: a Varga Katalin Gimnáziumba. Szívesen ment, hogy as új családjogi törvényről a harmadikosoknak beszélhessen. Többször említették másol! is, követendő példaként a gimnáziumban kialakult gyakorlatot. Hogyan csinálják? I — Népi ülnök voltam három esztendeig a fiatalkorúak bíróságán. Azt hiszem ez sok mindenre magyarázatot ad — a személyes ismeretség megkönnyíti a helyzetünket — mondta Csendes Károlyné igazgató-helyettes. — Vallom, hogy a tárgyalásokból sokat okulhatnak a gyerekek. Feltétlen megéri négy esztendő alatt egy dél- előtött rászánni. Persze nem akármilyen ügyre. Néha hónapokig is várunk, míg adódik a gyerekek számára mindenféle szemszögből tanulságos büntetőper. Periférikus terület az igaz, de az élethez tartozik, akkor is, ha elhallgatjuk a gyerekek előtt. A jog többi területéről is szakemberek segítségével próbálunk átfogó és alapvető ismereteket plántálni a gyerekekbe. Mikor innen kikerülnek, papír szerint nagykorúak lesznek. Egy érettségizett embernek illik jogaival, kötelezettségeivel is tisztában lenni. Hiszen, ha lég- alább nagyvonalakban ismeri államrendszerünk szervezeti felépítését, az államigazgatás rendszerét, a , törvényalkotásunkat; a családra, a munkahelyre vonatkozó alapvető túdnivalókat, köny- nyebben illeszkedik be és igazodik el a felnőtt társadalomban. zeneiskola igazgatója és Goiter Edit, a szolnoki Tallinn iköii-zeiti Általános Iskola kórusának vezetője muriiá ja élismenésekiént a Szocialista Kultúráért kitüntetést vehette át Az oktatási és kulturális miniszter, valamint a megyei tanács elnökének dicséretében összesen tdzenketfca» részesültek. Kovács Katalin Fiatal művelődésügyi dolgozókat tüntettek ki Mái- négy éve hagyomány Károly, a törksaentmiklósl
