Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-03 / 53. szám

1976. március 3. t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 tv képernyője előtt Gilgames. írnok je­gyezd, amit az öreg mond — így indult szerda este az is­tenek, és félistenek harcát el­mesélő, több ezer éves me­zopotámiai eposz televíziós változata a képernyőn. Mot­tónak pedig odailleszthettük volna melléje: néző lásd, amit belőle Rajnai András megmutat neked. Aki akár­csak a megjelenített eposz hőse, szintén a lehetetlent ostromolja az elektronika fegyvereivel. Mindenképp tiszteletre méltó az a rende­zői—alkotói megszállottság, amellyel Rajnai a televíziós lehetőségek új technikai módjait kutatja a kifejezés hatalmának erősítésére. Olyan világirodalmi alkotá­sokba vágja', az elektronika „fejszéjét”, amelyek ember- feletti, a mesék, mítoszok ködébe vesző világukkal a televíziós ábrázolás számára elképzelhetetlennek tűnnek. A Gilgamest megelőzte már néhány más kísérlete. Közöt­tük az Isteni színjátékból ké­szített tévéfilmjével nemzet-, közi elismerést is aratott. Az ístar hatalmával szembesze­gülő isten-ember — kéthar­madrész isten, egyharmad- rész ember — Gilgames küz­delmének ábrázolása — saj­nos — nem érte el megelőző kísérleteinek színvonalát. És elsősorban tartalmi okokból maradt el a várható siker. A forgatókönyv készítése során, a kiemelés munkájában túl­ságosan elszegényítette az eposzi világot, s csak a küz­delem fordulatainak látvá­nyos cselekményekben való megjelenítésre ügyelt, csu­pán a fordulatokban gon­dolkodott, s ettől leegysze­rűsödött maga az eposz is. A tévéfilm képei, jelenetei sokkal inkább hasonlítottak egy színvonalas képregény­hez semmint igazi feszültsé­gekkel teli. drámához. Gil­gamest nyomon követhetjük kalandról kalandra. Ahogy megbirkózik különféle kisér- tésejckel és szörnyűségekkel, ahogy keresi a csodaszert* amely őt is halhatatlanná te­hetné, de ugyanakkor a ka­landokban igazi dráma nem feszül, mit sem lehet meg­érezni abból, s ez a döntő, hogy Gilgames ereiben pro- méteuszi vér folyik, s hogv a sorssszerű küzdelemben az emberi öntudat, a tettekre vágyó, teremtő ember nagy drámája feszül. És ezt a hiányt tudta feledtetni a technikai trükkök parádés felvonultatása sem. De nem­csak áz egészben, még az egyes részletekben sem sike­rült igazi feszültséget terem­tenie Rajnai Andrásnak. Gil­games és az óriás birkózása például szinte eseménytelen volt, statikus és helyenként mar-már komikusán vérsze­gény. Máskor meg a költői képek váltak közönségessé az illusztratív képi naturaliz­mustól. És mégis a kísérlet félsi­kere ellenére. is figyelmet érdemel Rajnai András mun­kája, hisz hozzásegített ben­nünket, remélem százezre­ket, tjogy az emberiség olyan halhatatlan értékéről alkot­hassunk képet, megközelítőt magunknak, amelyről bizony még a középiskolában is alig-alig esik szó. így hát vállalkozása a televíziónak azon törekvését is igazolja, amelynek lényege: keresni, kutatni kell mindenáron azo­kat a módokat, amelyekkel milliók számára lehet kitá­gítani a világirodalmi isme­retek határait. Forduljon Psmith-hez! Régi gondja a televíziónak a szombat este. Olykor meg­oldhatatlannak látszó feladat. Azaz olyan szórakoztató mű­sort produkálni, amely egy­ben irodalmi színvonalat is képvisel. Nos, ezúttal ráta­láltak a megoldásra. Csak Mister P. G. Wodehouse-hoz kellett fordulni, az angol szerző regénye ugyanis ki­tűnő alapanyagul szolgált egy finom humorú tévéjáték megteremtéséhez. Bár gya­nítom, hogy a magyarra for­dító és a forgatókönyvet író Ungvári Tamás szellemének és nyelvi kellemének is nagy része van abban, hogy az el­lopott nyakék körüli bonyo­dalomból — remek helyze­tekkel — egyszerre társalgá­si játék és egy krimi ízeit is kínáló finom humorral fű­szerezett tévéjáték született. Jól megrajzolt figurák, egy vidéki kastély lakói, és egy aranyos svihák, aki minden helyzetben feltalálja magát, nagystílűén kerül fölébe minduntalan környezetének. Szellemi bújócskának is be­illett az a játék, ahogyan a nyakékre éhes vendégek egymás kijátszásával akar­nak hozzájutni a vagyontérő ékszerhez. Kitűnő volt a té­véjáték szereposztása is. Huszti Péter egy viszonylag szokatlan szerepkörben nagy élvezettel játszotta Psmith szerepét. És a többiek is, mily ‘szórakoztató volt a sü­ket lord figuráját alakító Feleki Kamill, ,s attól, hogy a játékban olyan 'színőszek is részt vettek, akik hasonló szerepben ritkán tűnnek, fel a képernyőn — B^ncze Hona, Némethy Ferené, Szilágyi Tibor —■ különös , ízt kapott a Málnay Levente rendezte — mindvégig biztos kézzel, talán a képi ötletekkel bánt kissé csínján. Röviden. Vasárnap es­te a Borisz Vasziljev kisre­gényéből készült Csendesek a hajnalok kétrészes filmet sugározta a televízió. A meg­rázó drámaiságú, de ugyan­akkor mélységes lírájú film még a „leszűkült” képernyőn is teljes erejével hatott. Magyar tájak címmel új sorozat kezdődött, és első­ként a Hortobágyot mutatta be a televízió. A jellegzetes tiszántúli táj múltja, jelene és jövője elevenedett meg a képeken, az ismeretterjesz­tés szándékával készített do­kumentumfilmben. Határo­zottabb szerkesztői munká­val azonban — nem végig­pásztázva a tájegységet, ha­nem egy-egy meghatározott pontján leásni a mélybe— több új ismerettel gazdagít­hatta volna a nézőt. V. M. Hogyan virágzik a Balaton? Egy könyv, amelyből ez is kiderül Nemrégen lapunkban is megjelent egy rövidke hír arról a furcsa esetről, amely a Balatonban történt: vízbe fulladtak a halak. Megful­ladtak, mert bár volt a víz­ben oxigén, nem voltak ké­pesek felvenni a kopoltyú- ikkal. „Eltömték” a kovaal­gák (mcszatok). A magya­rázható, de a Balatonban ed­dig egyáltalán nem termé­szetes jelenség a kedvelt ki­rándulóhely vizének romlá­sát jelzi: elszaporodnak ben­ne az algák, s nem csupán a halpusztulásban ludas kova- moszatok, hanem a vizét za­varossá változtató zöldmo- szatok is. Amikor ezek egy­szerre nagy tömegben meg­jelennek és ..bezöldííik” a vízfelületet, akkor mondjál?:, hogy virágzik a Balaton. A vízvirágzás csak a ne­vében tetszetős és egyetlen strandoló sincs, akinek örö­me telnék benne ... A balatoni változásokért a vízszennyezés a felelés, ezt pedig a keszthelyi öbölbe torkolló Zala egyre sűrűb­ben előidézi — elindítva ez­zel a tó biológiai égyensú- lyának megbomlását. A természetnek az ilyen, egymással szorosan össze­függő hétköznapi jelenségei tudományos alapossággal, mégis közérthetően tárulnak az olvasó elé, aki kezébe ve­szi a nemrég megjelent ,.A környezetvédelem biológiai alapjai” című könyvet. A több mint háromszáz olda­las, Kovács Margit szer­kesztette mű tizenkét szer­ző munkája, s a mostanában naponta emlegetett környe­zetvédelem témájában az első magyar nyelvű, át­fogó. alapismereteket nyújtó könyv. A bevezetőben tényeket, adatokat sorakoztatnak fel, amelyek minden különösebb kommentár nélkül elgon­dolkoztatóak : a technikai fejlődés az élő környezetet veszélyezteti. (..Budapest agglomerátuipáfeólw az utolsó száz évben - több mint 100 (növény) faj tűnt el. . . és több mint 80 faj kipusztu­lása rövid időn belül lehet­séges.”) A könyv célja az ijesztő példák ellenére nem az el­rettentés. Az olvasót feje­zetről fejezetre beavatja a természet biológiai egyensú­lyának titkaiba, s azok rész­letes megismertetésével ép­pen a környezetvédelem szükségességére vezeti rá. A levegő, a talaj és a víz szennyeződésének következ­ményeivel. a kemizálással éppúgy foglalkozik a könyv, mint az urbanizáció okozta környezeti károsodással, il­letve a környezetvédelem­mel rokon, de attól elváló természetvédelem kérdései­nek tisztázásával. A vízszennyeződés téma­körében ismerteti a Balaton és a Duna élővilágát, s an­nak változását a környezeti ártalmak. következtében. Kár. hogy a másik nagy fo- lyónkról, a Tiszáról az ol­vasó nem talál adatokat az ( egyébként kitűnő, közérdek­lődésre 6zámot tartó mun­kában. I. Zs. Abádszalókon a felsza­badulási könyvtárpá­lyázaton elnyert 115 ezer forintból és a nagyközségi tanácstól kapott 120 ezer forint­ból „varázsoltak” új, modern könyvtárat. Az átalakítással a könyv­tár alapterülete a két­szeresére nőtt, modern bútorokkal, polcokkal rendezték be, sőt hama­rosan beszerelik a zene­hallgató-részleg eszkö­zeit is. A könyvtár ked­venc „tanyája” a köz­ség úttörőinek is. Ké­pünk a hatodik osztá­lyosok őrsi foglalkozá­sán készült Biológus hónap Gondolatok egy meg nem kapott meghívó ürügyén Bioicsus hónap? Igen, ismerem, Kisújszállá­son rendezik a gimnázium­ban minden év februárjában. Professzorok, egyetemi okta­tók, kutatók tartanak elő­adásokat a gyerekeknek, no és a tanároknak, akik jóné- hányszor beültek a padsorok közé az előadóterembe — élükön az igazgatónővel, dr. Kiss Kálmánnável. Emlék­szem, a vendéglátótól meg­szokott „kötelező” lelkesedé­sen túl más is kicsendült a szavaiból a tavalyi rövid be­szélgetésünkből : a házigaz­da öröme (büszkesége?). Pe­dig nem biológia szakos. De ha csak egyszerűen ott van, az is jelent valamit! Vajon ott ül-e most is a padsor­ban? Fékez a vonat, leszállók. Indulok a gimnáziumba — meghívó nélkül. Lehet, hogy az ideinél nem számítanak sikerre, rosszra meg minek hívjanak? Előadás. Az ™nsí>ru­------------ cki téli olim­pia tájképei ehhez képest Pajtás géppel készített ama- tőrfotók, amelyek ráadásul fényt kaptak. Hova túlozzak még? Szóval kitűnőek, s rá­adásul egyszerre adnak esz­tétikai élményt és földrajzi­morfológiai ismereteket, és bizonyító adatokat arról, ho­gyan hódítja meg az élővi­lág a magashegységek rideg szikláit. Kétszáz diafelvétel az Alpok hegyláncairól. a patakokat tápláló gleccserek­ről, a kőtörmeléken, szikla- omladékon. s a védett völ­gyekben élő különös" növé­n yekről, állatokról, összeöt­vözve növény- és állatföld­rajzi ismeretté a Humboldt- ösztöndíj jal az NSZK-ban 'járt dr. Varga Zoltán do­cens előadásában. Körülöttem a tanulók a vetítőernyőt bámuljak, egy dúslombú fiú hasztalan hip­notizálja csinos lányszom­szédját. Győz az Alpok. Egyébként sem kell ahhoz biológusnak vagy akár föld­rajzosnak lenni, hogy ezt ér­deikesnek lássa valaki.. ! Például a „gazda”. Ismét ott az igazgatónő, az első sor­ban. (Pedig nem biológus!) Tartózkodás? RTost —--------------- utólag é rzem csak úgy, mintha oka lenne, hogy nem váltottunk szót az üdvözlés körüli szo­kott udvariaekodás után. Va­lahogy „áttűntünk” egy má­sik színhelybe, észrevétlen. Most, utólag érzem, mintha nem lenne véletlen az el­maradt meghívó. Persze, csak én vélem így biztosan, mert arra a fanyalgós kol­légára gondolok, aki a me­gye egy másik iskolájában gúnyos megjegyzéseket tett az ilyen „buzgólkedó, ön­reklámozó” pályatársakra. Vagy tán éppen annak a nem is olyan régen hallott megállapításnak, vélemény­nek fenntartásai juthattak eszembe, amelyben a ter­mészetvédelemre, természet­szeretetre nevelő előadások sikerét csak az egyetemre felvett tanulók matematikai összege hitelesítheti. De le­het. hogy egyik sem bukkan fel emlékezetemben (s főleg nem összefüggóákeresés cél­zatával), ha véletlenül nem érdeklődöm a szakmai fe­lettes után. Érdeklődtem, de miinek? A biológia szakfel­ügyelő négy éve nem járt az „egyénieskedő” kisújszállási - aknái. Amióta a biológus hó­nap elkezdődött.. . Lehet, hogy ez is -benne van a rosszul sikerült meg­hívó-kézbesítésben ? „Fertőzés.” Míg.az aU°­--------------- máshoz ban­dukolok, a haigyományossá vált rendezvények hatásán gondolkodom. Várható-e, hogy egy egyhónapos akció utón az előadókban zsúfo­lódó ötvenegynéhány diák egy emberként fogadja meg: biológus lesz vagy meghal!? Várható-e, hogy az „egy fő­re eső dezoxiribonukleinsav szerkezeti képlet tudás” a hónap végén „nagyságrend­del” növekszik ? N em, de ne is várja sen­ki, hogy a nevelési hatások kilóra, százalékra visszakö­vetelhető befektetések in­gyenek. A lényeg a „fertő­zés” — a gondolatok átol- tása. Ha kétórás előadás után egy tanuló csak any- nyit tud mondani Ausztrália virágairól, vagy éppen a Hortobágy sziki madaradról, hogy „de érdekes”, már nem volt hiába. S ha a várako­zás ellenére éppen matema­tikus vagy gépészmérnök lesz belőle, akikor sem veszett el a beleölt természetszeretet: becsülni, védeni tudja az élővilágot. Ha nem így tartanák a kisújszállási gimnáziumban, akkor biológia tagozatra csak biológus vagy orvos pá­lyára szóló kötelezvénnyel vennének fel tanulókat, azo­kat pedig kitiltanák a jeles rendezvényről, aki nem „szakember”. No és persze, ha nem így tartaná, nem ülne be biológiát hallgatni az igazgatónő — a magyar szakos. A vonaton fia­—-------ita.1 pár utazik. A fiú egy másikkal szakmai vitát folytat a lakkok, zo­máncok és hígítófajták tu­lajdonságairól, a lány a pla­font, a körmeit, a cipőjét nézi, ordít róla az érdekte­lenség, a k ívű Írek ed teég unalma. Hát hogyan lehet­nek ezek férj-feleség? Ide­genek! S akikor leszáll a mázoló vetélkedőtárs és az idegenek egy szemvillanás alatt meg­találják az összekötőt, a kö­zöset. Az ifjú férj a pad alá nyúl, és féltőn előhúz egy nvlonzaeskót — tele vízzel „Nem fáznak meg? Jaj, ho­gyan telepítjük át? Lesz-e még tubifex otthon? Nehogy éhezzenek. Nézd a guppyt! Ez meg a lazac . ..” Majd később az idegennek is jut egy kis figyelem. „A sógo­romnak voltaic halai és óriási akváriuma, és,..sokat is mesélt róluk. Azért kap­tam rá ...” „Meg én is. Most már mind a ketten meg- fertőzödtünk”... Hát ennyit a biológus hó­napról! Igrlczi Zsigmond 58 ezer íiaiali várnak a szakmunkásképzőkbe A következő tanévben Á természettudományok újszerű oktatása Jászberényben A hetvenes évek végére a jelenleg érvényben lévő tan- tervek módosulnak. Isko­lánkban, a jászberényi Le­hel Vezér Gimnáziumban idén szeptemberben új, kí­sérleti jellegű tantervet ve­zetünk be. Ez a terv az egyik lehetősége az újszerű természettudományos okta­tásnak. Célja az egyes klasz- szikus természettudományok történelmileg kialakult is­meretanyagának közlése he­lyett egy egységes termé­szettudományos világkép be­mutatása. Ez a komplex ter­mészettudományos nevelés feltétlenül alkalmas arra, hogy megalapozza a dialek­tikus és történelmi materia­lista világnézetet. Mint azt a kísérletet irá­nyító Magyar Tudományos Akadémia elnökségi közok­tatási bizottsága megállapí­totta: a természettudomá­nyok egyes ágainak — csil­lagászat, fizika, kémia, bio­lógia, földrajztudomány — összecsatolása századunkban valósul meg. Az utolsó évti­zedek legszebb kutatási eredményei éppen a határ- területeken születtek, mi­közben felszámolódtak az egyes természettudományo­kat elszigetelő fehér foltok. A kapcsolás lehetővé tette, hogy a csupán lexikálisán számon tartható részletek helyett mindegyik tudo­mányban egyre inkább az általános koncepciókra, a lényegi alapokra terelődjék a hangsúly. A tudás elmé­lyülésével egy időben tehát csökken az összefüggéstele­nül memorizálandó adat- menyiség, s ez kiváló lehe­tőséget kínál a tananyag modernizálására és egyide­jűleg a tanulók terhelésének csökkentésére is. Az óraszámok kialakításá­val elsődleges szempont a tárgyak logikus egymásra épülésének biztosítása. Az egész koncepció azt az elvet tartja szem előtt, hogy ne legyenek olyan tárgyak, amelyek tanítása megsza­kad, mielőtt az integrációra lehetőség nyílik. A kísérleti tantervben az anyagszerke­zet tantárgyat elsőben, a földrajzot elsőben és máso­dikban, a fizikát második­ban, harmadikban és negye­dikben. a kémiát második­ban és harmadikban, a biológiát pedig harmadikban és negyedikben tanítják majd. Az MTA elnökségi közoktatási bizottsága azt is javasolja, hogy a gimnáziu­mokban vezessék be a ter­mészettudományi érettségi vizsgát, amély megfelelő központi szervezés esetén a természettudományi szako­kon a felvételi számonké­rést is pótolja. Lelkes pedagógusok az MTA irányításával a terv kulcspomti részeit kísérleti' osztályokban már sikerrel kipróbálták. Az új rendszerű oktatást egyelőre egy első osztályban kezdjük el 1976 őszán. Izsó Gyuláné a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium igazgatónője A szakmunkásképzés 1976. évi tervében országosan 53 200 általános és 5000 kö­zépiskolát végzett fiatal felvételével számolnak. A megyei és a fővárosi szakmunkásképző iskolák létszámterveiben az ipar számára többek között mintegy 4000 gépszerelő, 3300 gépiforgácsoló (eszter­gályos, marós, köszörűs), 2100 csőhálózat- és beren- dezásszerelő, 2000 szerkezet­lakatos, 2400 villanyszerelő, 1100 hegesztő; az építőipar számára mintegy 2600 kő­műves, 2000 szobaiestő-má- zoló, 700 ács-állvány ózó; a mezőgazdaság részére mint­egy 1100 növénytermesztő- gépész, 600 állattenyésztő; a kereskedelem és vendéglátó- ipar számára körülbelül 3000 élelmiszeripari-, 800 ruháza­ti eladó, 900 szakács és 700 felszolgáló-tanuló felvételét irányozták elő. Az első éves leány tanulók tervezett lét­száma megközelíti a 20 ez­ret, azaz harminchárom szá­zalékot. A tanulók korszerű szak­ijai képzését-nevelésát a szakmunkásképzés gyors- ütemben fejlődő országos intézményhálózata, jól fel­szerelt iskolai és vállalati gyakorlati oktatási helyek, jól képzett pedagógusok, nagy szakmai gyakorlattal rendelkező szakoktatók biz­tosítják. A szakmunkáskép­ző iskolák a korszerű szak­mai képzés mellett a tan­órákon kívüli művelődés — kulturális, sport és különbö­ző szakköri tevékenységek — széles lehetőségeivel vár­ják a szaikmát tanulni szán­dékozókat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom