Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-18 / 41. szám

1978. MxtiSp Ti

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

■V: . ...

fi m

n

/ kepern

V0J

e előtt

Dráma a jegyzőkönyvből.

Az elmúlt hét igazi képernyő-eseményét egy tévéjáték jelentette; egy értekezletet ábrázoló játék, amely már túlságosan prózai címével is kihívó volt, hétköznapiságával viszont kissé ed is idegeníthette a nézőt. Mert hát mit is lehet várni egy játéktól, amely egy megszokott, hétköznapi eseménynek számító, nem is mindig kellemes élményeket párosító értekezletről szól?

Nos, az első kellemes meglepetés, amit a szovjet szerző, Alexandr Gelman drámájából készült tévé-játék szerzett — rendezte Zsurzs Éva — az az, hogy nincs életünknek olyan helyzete, eseménye, amely avatott író számára ne szolgálhatna nyersanyagul. Lám egy pébé-ülés jegyzőkönyvének drámai megjelenítésével is milyen érdekfeszítő mű szü- ' letett. Pedig mi is történik! Egy prémiumot megtagadó brigád dolgát vitatja meg egy vezető testület. Egy építő brigádét, melynek tagjai arra hivatkozva, hogy a jutalmat valójában nem érdemlik meg, prémium- osztáskor nem hajlandók átvenni a nekik járó jutalomhányadot. Igaz, példátlan eset ez a vállalat életében. Hozzáteszem, az életből véve is szélsőségesen egyedi eset De — s ez a fontos itt — a téma nem egyedi érdekességével válik érdekes drámai témává. Hanem azzal, hogy a tárgyalás, illetve az értekezlet során a kibontakozó konfliktusok hevében-tüzében olyan morális, magatartásbeli és szemléletbeli,, ellentétek csapnak össze, mélyek elevenünkbe vágó kérdések.

Nem az építőbrigád, Fili- povék „különcködése”, hanem a cselekedetük elindította folyamat, a vitában kiütköző és megütköző véleménykülönbségek avatták érdekfeszi tővé a képernyőn is, az Egy értekezlet jegyzőkönyvét. Elvek és szenvedélyek csaptak össze, hogy végül kimondassék az igazság: Filipovnak és brigád- társainak van igazuk. 'Egy vállalat ugyanis, amely tehetetlenségét objektív nehézségekbe burkolva — netán álcázva — megfutamodik kitűzött feladatától, vagy mint ez esetben történt leszállítja tervét, hogy a minimált terv túlteljesítésével jusson hozzá erkölcsi és anyagi elismeréshez, nemhogy dicséretre nem jogosult, hanem egyszerűen, bűnösnek mondható.

Ezen az értekezleten nem az a fontos, hogy ki kit győz le, hogy az építőbrigád megnyeri-e vajon csatáját a Vezetőkkel, hanem az, hogy az igazság győzedelmeskedik-e végül a viták csatájában. Nem holmi kiszorítósdi folyik vezetők és vezetettek között, hanem lépésről lépésre közeledünk a teljesebb igazsághoz, s ahogy haladunk előre az időben és az eseményekben, úgy tárulnak fel újabb és újabb rétegei az igazságnak, amely sok rétegű. Fény derül itt arra, hogy egy-egy megoldandó problémát nem lehet íél megoldásokkal elodázni. Filipovék nem fogadják el a vállalat ajánlatát, amikor csak nekik kívánnak jobb feltételeket biztosítani a jobb kereseti lehetőségeket nyújtó munkához. A vállalat egészénél kell jó körülményeket létrehozni, csak így valósulhat meg egy folyamaton belül a rész és az egész elválaszthatatlan egységének követelménye.

Rávilágított a tévéjáték továbbra arra is, hogy nincs olyan vállalati patriotizmus, amelyből fakadóan egy szű- kebb közösség a maga érdekeit előbbre helyezze a nagyobb közösség érdekeinek. A vállalat igazgatója ilyen alapon próbálta Filipovékat eltéríteni leleplező szándékuktól, presztízs okokra hivatkozva. De jól mutatkozott meg e feszes ritmusú, szilárd szerkezetű, kimunkált tévédrámában a már* már közhelyszerű igazság is, hogy tudniillik nem az a lényeg, hogy egy okos gondolat fentről vagy lentről származik, hanem az. hogy milyen igazságok fogalmazódnak meg benne. A tévéjátékban egy brigád járult hozzá becsületességével és hozzáértő figyelmével, hogy a vállalat vezetői is ráébredjenek a tényleges valóságra : csaltak.

Gondolatokban gazdag játék került tehát a képernyőre. Formáját tekintve sokban rokon a filmről- is jól ismert Tizenkét dühös emberrel. Csak itt a tárgyaló asztal körül olyan „dühös” emberek ülnek, akik nem a bűnöst, hanem a bűnt keresik, hogy végül a beismerés tudatával szabaduljanak meg tőle. Tisztító erejű, katarti- kus drámát láthattunk kedd este kitűnő szereposztásban. Egyenként nem is szükséges értékelni a színészi teljesítményeket. Igazi premier volt. Csak azt nem értem, miért kedden és nem a bé- mutatók napján, azaz pénteken este sugározta a televízió, és miért nem előzte meg a vállalkozás jelentőségének kijáró propaganda. Ez valamit levon abból az elismerésből, amely azért jár ki a televíziónak, mert egy, a Szovjetunióban több mint egy éve sikerrel játszott szovjet dráma magyarországi felfedezésében mindenkit megelőzött, s vállalta az ősbemutatóval járó felelősséget. Szerencsére a dráma szövege magyarul is hozzáférhető már, a Szovjet Irodalom februári számában tették közzé Elbert János fordításában. Egy pébé-ülés jegyzőkönyve címmel. V. M.

Brigádvezetők

fóruma

«

„Szocialista brigádvezetők fóruma” elnevezéssel a mun- kásműveiődés újszerű programját szervezték meg Baján. A fórumot a dél-vidéki ipari város 129 brigádvezetője alakította meg. Tervbe vették, hogy havonta egyszer találkoznak. Első, február végi eszmecseréj ültre meghívták a bajai városi pártbizottság és a városi tanács vezetőit is. Azt követően a szocialista brigádok öntevékeny művelődéséről rendeznek vitát, majd zenei, irodalmi eseményeken vesznek részt.

A fórum célja, hogy a szocialista brigádvezetők munkatársaiknak is átadják ismereteiket.

Kuruc vezérek leveleire bukkantak

II. Rákóczi Ferenc fejedelem születésének 300. évfordulója ad különös aktualitást azoknak a kuruc-kori dokumentumoknak, amelyeket a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium történelmi iratanyagában fedezett feldr. Rajczi Péter tanár, helytörténész. Kuruc vezérek leveleiről van szó, amelyeket 1704-ben és 1705-ben Körmöc város tanácsának, illetve főbírójának írtak, pontosabban: levélmásolatok, amelyek azonban egyidőben keletkeztek az eredeti írásokkal, erre vall a papír és a tinta minősége, valamint a jellegzetes írásmód. A dokumentumok egy XVIII. századi — városi feljegyzésekre szolgáló — könyvben találhatók. A harmincöt levél, egy kivételével, magyar nyelven íródott, jó állapotban vannak és kitűnően olvashatók. Mivel a Rákóczi szabadság- harcból kevés közvetlen írásbeli forrás maradt fenn, a tudományos kutatás számára nagy jelentőségű a pécsi le- vélgyű j temény.

Új filmek a KRESI-ről

Érdekes filmek készültek el a MAFILM Propaganda stúdiójában az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács megbízásából. A 40 film az új KRESZ-szabályokat ismerteti, s így jelentős szerepet tölt majd be a megváltozott közlekedési szabályok oktatásában országszerte. A stúdióban egyébként az idén több hasonló témájú munka készül el. A többi között a gyermek-közlekedéssel is foglalkoznak majd.

Honismeret — hazaszeretet

fl Kecskeméti országos honismereti konferencián

Á honismereti mozgalom 15 éves évfordulóján február 13—14-én a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, mint a mozgalom fő patrónusa, Kecskemétre hívta össze konferenciáját. A kétnapos tanácskozáson részt vettek mindazok, akik az ország tizenkilenc megyéjében legtöbbet végeztek a honismereti munka terén. A küldöttek e tevékenység széles körét képviselték, bizonyítva a honismereti mozgalom egyre szélesebb arcvonalát. Valójában ide tartozik minden, ami hazánk megismerését s ennek az ismeretnek a továbbadását, terjesztését szolgálja. Történelmi ismerétektől műemlékeink, természeti kincseink védelméig, üzemek, termelőszövetkezetek egyszóval a munkahely életének feldolgozásától egy- egy község nyelvjárásának, földrajzi neveinek gyűjtéséig, a különféle mozgalmak, szervezetek történetének kutatása, forradalmi hagyományaink ápolása — természetesen mindezeken keresztül a közművelődés, különösen a munkásművelődés támogatása...

Gazdag eredmények

A II. Országos Honismereti Konferencia hozzászólói • éppen e sokarcú munka lehetőségeit, módszereit vitatták meg. a honismereti mozgalom helyét a közművelődésben, a hazafias nevelésben, a személyiségformálásban s a tudomány segítésében. Miután a munka igen tágberű, s a helytörténeti feladatokat minden valószínűség szerint azok végzik legjobban, akik a vizsgált területhez — lakóhely. munkahely, iskolai úttörő- vagy KISZ-szervezet stb. — legerősebben kötődnek, a mozgalomban is a legkisebbektől a nyugdíjasokig, a munkásnőktől a professzorokig, a pedagógusoktól a közművelődési szakemberekig az élet minden területe képviselve van. Mi fogja össze ezt a szerteágazó érdeklődésű, képzettségű, vegyes korú, nemű emberekből álló mozgalmat? Mi hajtja sokszor megszállott kutató munkájukat? Népünk, környezetünk, hazánk múltjának egyre mélyebb megismerése, régmúltjának és legújabb korának vizsgálata, történelmének feltárása, amely nélkül sem jövőnk, sem jelenünk építése nem lehet teljes. Plasztikusan' fogalmazta meg ezt a mozgató erőt a párt első titkára egyik hazafiságról szóló előadásában. „Nem tudok hinni az olyan ember haza- fiságában, aki nem büszke

saját városára, falujára.” És ennek a büszkeségnek az alapja a szűkebb pátria ismerete.

Ez a gondolat állítható a mozgalom középpontjába, s nem véletlen, hogy a Hazafias Népfront a honismereti munka patrónusa. A lehetőségek a mozgalmon belül rendkívül szélesek, s kinek- kinek saját városától, falujától — amelyre büszke — determináltak. Ez biztosítja a munka sokszínűségét, gazdag eredményeit. Éppen ezért lehetetlen összefogni az elmúlt 15 év valóban impozáns eredményeit, a különböző területek kutató tevékenységét, az eredmények publikálását, a munka egymásra épülő, egymáshoz kapcsolódó szervezettségét néhány mondatban. Pedig feltétlen jó lenne arról beszélni, milyen jelentős egy-egy társadalmi gyűjtők által, szakköri pályázatban feldolgozott történétei. vagy néprajzi téma a történettudomány, néprajztudomány számára, hogy milyen égetően szükségesek az ilyen „mélyfúrások” ahhoz, hogy ne maradjon hazánk történelmében fehér folt. S az sem mellőzhető, mennyire jelentős most, alakulása menetében követni üzemtörténetekkel, brigádnaplókkal, események rögzítésével bontakozó, alakuló szocialista brigádmozgalmunk életet

Xanszenfmárton és Jászkísér

Nincs módunk arra, hogy a kétnapos vita hozzászólóit idézzük, legyünk tehát önzők, s maradjunk megyénk két kiváló, országos elismerésben is részesült kitüntetettjénél. Mindketten nagy munkát igénylő, ám dúsan gyümölcsöző részt vállaltak a honismereti munkából. Smuta Kálmánná közművelődési főelőadó a kunszentmártoni járás képviseletében a Tiszazug helytörténeti kutatásairól szólt. Az általuk rendezett meghatározott témákra szorítkozó októberi többnapos tanácskozásokra, a hozzájuk kapcsolódó tematikus kiállításokra, s az előadásokat megjelentető. Tiszazugi füzetekre már évek óta figyelnek helytörténészele, múzeumi szakemberek, történészeié. Nemcsak a kunszentmártoni helytörténeti gyűjtemény és a Damjanich János Múzeum jó kapcsolatán, a helyi tanácsi és pártszervek segítőkészségén múlnak csupán ezek az immár évek óta szervezett helytörténeti konferenciák, hanem elsősorban a járás pedagógusainak, társadalmi gyűjtőinek, diákjainak, a honismereti mozgalom aktivistáinak tevékenységén. S nem utolsó sorban Smuta Kálmánná lelkes munkáján, akit a II. Országos Honismereti Konferencián miniszteri dicséretben részesítettek.

Győri János jászkiséri pedagógus, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára szakkörével ugyancsak országos példát állított. Módszertanilag, kuitúrpoliü- kailag egyedülálló csoportot működtet: nyugdíjas tsz-ta- gokból, idős parasztemberekből olyan szakköri közösséget hozott létre, akik országosan is figyelemre méltó, szakszempontból is kifogástalan néprajzi és nyelvészeti pályamunkákat küldenek be évek óta pályázatokra. S mindezeket úgy készítik, hogy lényegében egymás közötti baráti beszélgetés közben saját fiatal korukat, múltjukat, közös emlékeiket idézgetik és rögzítik papírra. Nem más ez, mint egy kollektive írott és napjainkban oly divatos paraszti önéletrajz. Méltán váltotta ki az egész ország elismerését, és kapott a szakkör vezetője. Győri János Szocialista Kultúráért kitüntetést

I tudományos munka segítése

Hallgatva a hozzászólásod kát, megvalósult programokat és javasolt új feladatokat megelégedéssel vettük tudomásul, hogy alig van a honismereti munkának olyan területe, amelyet valamilyen formában megyénkben még ne művelnének. Ez korántsem jelenti, hogy nincs tennivalónk ezen a téren. Sőt! Különösen jelentős a hely- történeti, néprajzi ágazat munkája, s a helyi eredmények bekapcsolása a tudományos tevékenység áramkörébe. Ezt nemcsak a honismereti mozgalom politikai,, közművelődési és tudatformáló szerepe mellett hangsúlyozott tudomány-segítő jelentősége bizonyítja, de a II. Országos Honismereti Konferencia elnökségének és résztvevőinek összetétele is. Ortutay Gyula akadémikus mellett Székely György tanszékvezető egyetemi tanár töltötte be a társelnöki tisztét És dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Szűcs Istvánná, a KISZ KB titkára, Garamvöl- gyi József kulturális miniszterhelyettes hozzászólása után Hajdú Péter akadémikus, a Nyelvtudományi Intézet igazgatója elemezte a honismereti mozgalom jelentőségét a tudományos kutatás számára. A konferencia két napja alatt elhangzottak nemcsak az őszi népfrontkongresszus előkészítésében nyújtanak segítséget, de lendületet adnak a további honismereti munkához.

Egri Mária

A vén betyár fotóriporter volt és elég jól élt. Szerette a családját. Okosan, franciás kedvességgel és szellemességgel vigyázott tizennyolc éves lányára. Idejekorán kezébe adita Fritz Kahn könyvét, mert sokkal helyesebbnek tartotta, ha a lány ebből és nem az ő dadogó szavaiból érti meg a nemek párviadalát. Az asszonyt be sem kalkulálta ebbe, mert az ugyan már húsz éve a felesége, gyermeket is szült, de ma is megmaradt ártatlan naívságában, legalábbis ami a dolgok szerelmi oldalát illeti.

Egyébként jól megfért az asszonnyal. Sok pénzt keresett. és ha a felét hazaadta. akkor is többet adott, mint amiennyit a házban bármelyik férj tesz fizetés napján az asztalra. Ennek tudatában volt. nem beszéltek róla de mindannyian tudták, hogy így van. Külföldről is hordta a cuccot, büszke volt, hogy magának semmit — a „nőknek” mindent! Élvezte, hogy a szomszédok írígylik az asszonyt és a lányt, a cipőkért, a kabátokért. Ez az irigység lelki nyugalmat adott neki. Egyébként külföldre nem szeretett járni. Fárasztotta és unta az utakat és utóbbi időben azon kapta magát, hogy fukarkodik, meggondolja a feketét és a narancslevet is.

Párizsban a Notre Dame melletti kis bisztróban határozta el, hogy egy évig nem hagyja el Pestet. Meg- mászta a templom tornyát, fáradtan leült a teraszon egy fonott székbe és kért egy na- narancsszörpöt. A pincér segítségével meghívta a szomszéd asztalnál ülő fiatal nőt. Az átjött, leült, megivott három abszintet, egy feketét, egy narancslevet, elmajszolt egy sós süteményt és elköszönt. Amikor utolérhetetlen párizsi graciőzitással csókra nyújtotta kezét és hősünk leheletfinóman megcsókolta azt, szintén utánozhatatlan pesti gondolatai támadtak a nő erkölcsét illetően, amit végül is tömören, egyetlen szóval fejezett ki, magyarul, de akkor már a nő messze járt.

Pénztárcája vékonyabb lett, szájíze keserű. Azért még csinált néhány képet a Sacre Ceur-ról, a Montmarte bolond öltözetű festőiről és hazajött.

— Te, anyukám, borzalmas erkölcstelenség van Párizsban. A nők olyanok, mint a hiénák, mint az aligátorok. Ráúsznak az emberre, férfi legyen a talpán, aki szabadulni tud. — Mindezt ásítva

mondta és unott arccal pakolta az asztalra a sok finom holmit, mintha mindez őt nem is érdekelné, ezért hálát nem várna.

Másnap bement a redak- oióba. örömmel fogadták, jó képeket hozott. Délután kapott egy jő témát, kiküldték egy antialkoholista riportra. A Majakovszkij utca közel volt, oda ment és az Aranyfácán előtt lesbe állt gépével. A témára „rálőtt” 24 kocka filmét Jönnek a részegek, mennek a részegek, célprémiumos ripcsi lesz — gondolta. Fellelkesedett, elpakolta a gépet és bement ő is a korcsmába. Kiválasztott egy jó asztalt a szomszédban

egy fiatal nő ült. Megivott egy fél konyakot és minden pincért segédlet nélkül meghívta a nőt asztalához. Huszonöt éves volt, szőke. Margitnak hívták, gépíró volt egy vállalatnál. Megivott ő

is két konyakot és közben elmondta az életét. A megfagyott gyermek meséje — gondolta a férfi —, de sajnos mi gyártjuk a sablonokat, az újságokat ilyesmivel tömjük meg. Némi behelyettesítéssel bármelyik bukott nő elmondhatja ezt a mesét. Vagy talán az esett, zilált családok élete ilyen sablonosán szomorú?

Megittak még két konyakot. Közben a lányára gondolt, az otthon biztonságára, melynek erkölcsi és anyagi alapjait ő teremtette meg. Margit befejezte rövid, de eseményekben gazdag életének történetét, ekkor úgy érezte, neki is kell valamit

mondani, beszélt hát munkájáról, sikereiről, a nőkről, külföldi élményeiről, nagyon finoman célzást tett jövedelmére, biztos volt a sikerben.

Megnézte az óráját és meghívatta magát a lányhoz. Igen, ez hazai pálya. Ismeri az ember a játékszabályokat. Az Aranyfácánban fizetés után a nő nem a kezét nyújtotta csókra.

A lépcsőházban bukott le. A kapu alatt kissé sunyítva, gyorsan átsiettek, egyébként is mindössze egy halvány szürke fényt terjesztő körte égett fenn magasan, a meny- nyezeten. A lépcsőnél már biztonságban érezte magát, szinte nekifutottak. Az ötödik lépcsőnél felkiáltott!

— Jaj! — A hang fájdalmas volt, éles. A nő semmit sem értett, kérdezte, mi baja. A férfi beszélni akart arról a borzalmas fájdalomról, melyet immár húsz éve, mint most is hatalmas kötetűszúrásnak vélt a derekában, holott csak a reumája tört rá orvul, váratlanul. De lehet, hogy isiász, zsába — az orvos sem tudta megmondani soha biztosan, hogy mi.

— Malőr, fiacskám! Malőr — válaszolta, de eszébe jutott, hogy ez a lány nem francia, ezért megmondta magyarul is.

— Így bukik le a vén betyár, kedves kislányom. Elkapott a reuma, és ahogy én ismerem ezt a dögöt, most nem enged egy lépést sem tovább a lépcsőn.

— Sajnos, nálunk nincs lift, de szívesen hazakísérem. Jenő bácsi! — fordította egyszerre a lány magázásra is, bácsi zásra is a szót.

— Csak a kapuig gyere, fiacskám.

— Fájdalomtól meggörnyedt derékkal baktatott hazafelé. Esett az eső. Útközben fogott egy taxit, alig tudott beülni. Otthon az asszony meleg sót rakott a derekára és kétszer is megcsókolta a szenvedő ember arcát.

A lánya kissé késón érkezett haza. Gyanús szemekkel vizsgálta, tiszta tekintetében a bűnt kereste. Kérte, csókolja őt meg. De csak azért: érezze a leheletén, nem ivott-? Megnyugodott, de azért nagyokat nyögött még.

SUHA ANDOR:

A vén betyár