Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-12 / 36. szám
I a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. február 12. NYOLCADIK FORDULÓ BÉCSBEN Cél az egyenlő biztonság A bécsi Hofburg-palota nemzetközi konferenciatermében január végén, egyhónapos téli szünet után ismét megkezdődtek a középeurópai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások. A megbeszélések kezdete, 1973. október 30-a óta most nyolcadszor találkoznak itt az érdekelt országok képviselői, hogy az eddigi szokásoknak megfelelően hqji egy plenáris ülésen megkíséreljék közelíteni egymáshoz a két fél, a Kelet és a Nyugat álláspontját Most kerül napirendre a NATO 1975. december 16-án beterjesztett módosító javaslata is, amelyben először jelzi, hogy kész a tárgyalások szférájába vonni a középeurópai hadászati térségben elhelyezett atomfegyvereket Nyugaton óriási hírverés követte ezt a bejelentést A NATO-javaslata hátterének és látszólag konstruktív elemeinek vizsgálatakor azonban kiderül, hogy ez nem számottevő előrelépés az eddigi nyugati állásponthoz képest Különösen akkor válik ez világossá, ha szemügyre vesszük a tárgyalások kezdetén rögzített alapjavaslatokat Reális küiHtalőpoift A haderőcsökkentés! tár- gyalásokcm teljes tanácskozási joggal részt vevő négy szocialista ország — az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió — már a megbeszélések kezdetén a meghirdetett célt szolgáló, globális jellegű indítványt terjesztett elő. Ennek értelmében a két félnek eredetileg — egyszerre és egyenlő arányban — 1975-ben 20—20 ezer fővel, 1976—77-ben pedig összesen 15 százalékkal kellett volna csökkenteni haderejét Emellett, miután Közép-Európában a csapatok és a fegyverzet hard lehetőségeit a fegyveres erők és a fegyverzet valamennyi fajtájának összessége határozza meg, csökkenteni kell a szárazföldi és a légierő fegyverzetét, beleértve a nukleáris eszközöket is. A csökkentés hatálya alá eső külföldi erőket (amerikai, angol, kanadai és szovjet) a nemzeti határok közé kell visszavonni, beleértve teljes fegyverzetüket és haditechnikai felszerelésüket. A csökkentendő nemzeti erőkön belül pedig, (NSZK, belga, holland, luxemburgi, valamint az NDK, lengyel és csehszlovák) az egységeket fel kell oszlatni, személyi állományukat le kell szerelni. Önző NAYO-lavaslat A NATO eredeti javaslatát az Egyesült Államok delegációja terjesztette elő. Eszerint az első szakaszban csupán a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a térségben állomásozó szárazföldi fegyveres erőit és fegyverzetét csökkentenék, mégpedig a két katonai tömörülésnek (a NATO által felbecsült) erőviszonyait figyelembe véve. Amerikai részről ez 29 ezer, szovjet részről pedig 68 ezer főt érintene. A második szakaszban a szárazföldi erőket egyenlő szintre kívánják leszállítani és ennek mértékét már az első szakaszban rögzíteni szeretnék. Az akkori NATO-j avaslat ugyanakkor nem tett említést a légierőről és a térségben elhelyezett harcászati nukleáris eszközökről. A két javaslat összevetéséből azonnal kiderül, hogy a NATO Bécsben nem a közép- európai térségben elhelyezett haderők és fegyverzetek koncentrációjának csökkentésére, hanem egyoldalú előnyök elérésére törekszik. Éppen azoknak az erőtényezőknek a megbontását szeretné elérni; amelyek lehetővé tették az enyhülési folyamat megindulását az európai kontinensen. Ezért keltett nagy figyelmet a NATO múlt év decemberében nyilvánosságra hozott kezdeményezése, amelyről azonban hamarosan kiderült, hogy változatlanul a .katonai egyenlőtlenség” nyugati koncepcióján alapul. Mint Luns NATO-főtitkár egyik interjújában megemlítette, az Atlanti Blokk felajánlotta, hogy 29 ezer katonával együtt kivonja az Európában raktározott mintegy 7000 amerikai harcászati nukleáris robbanófej hetedét. Ezzel szemben 1500— 1700 szovjet harckocsi és 68 ezer katona visszavonulását szeretnék elérni. Nem tett azonban említést az atomrobbanófejek célbajuttató eszközeiről, és azt sem lehetett megállapítani, hogy nem elavult (egyébként is lecserélésre ítélt) harceszközöket kívánnak-e elszállítani. I szocialista szándék A NATO új kezdeményezése az alapjavaslatokhoz képest kétségtelenül tartalmaz figyelemreméltó elemet: a harcászati nukleáris eszközöket bevonja a tárgyalások hatáskörébe. De változatlanul az ún. „arányos” csökkentés elvéből indul ki és csupán a szárazföldi erők tekintetében ragaszkodik az azonos felső határ koncepciójához A szocialista országok határozott szándéka, hogy a tárgyalásokon továbbra is kitartóan keresik a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének útját, mert meggyőződésük, hogy a politikai enyhülést szükségszerűen követnie kell a katonai enyhülésnek, s mindenekelőtt Európában, Tolnay László Borongos derűlátás Az esztendő első heteiben, arcúkor a múlt év termelési ás gazdaKági adatai a legfejlettebb tőkésorezágokiban ismertekké váltak, az addig oly bizakodó jósok lelkesedése tompulni kezdett. Az amerikai gazdaság! szakértők az új esztendő első heteiben kénytelenek voltak megállapítani: van ugyan javulás 1975 katasztrófái is első félévéhez képest, a javulás azonban lényegesen lassúbb, mint gondolták. Szó sem volt arra, hogy az ipari termelés elérje az 1974-i szintet; valóságban csaknem 10 százalékkal volt alacsonyabb annál. Ennek következtében most sietve módosítaná kénytelenek 1976-i előrejelzéseiket. Ma már arra számítanak, hogy 1976-ban 8,5—9 százalékkal nő az ipari termelés és legfeljebb 1977 első negyedében éri majd el újra az 1974-i színvonalat. Ennek következtében megváltoztatták a munkanélküliséggel kapcsolatos jóslásokat is1975 végén az Egyesült Államokban a dolgozók 8,3 százaléka volt munka nélkül. (Egy évvel azelőtt még csak 6,6 százalék!) Eredetileg (néhány hónappal ezelőtt) úgy vélték, hogy 1976-ban a munkanélküliség százalékaránya 7 alá süllyed. Ezt a jóslatot ma már elvetik. Az elnöki tanácsadó bizottság 1976-ban is 7,5—8 százalékos rounka- nélküliaránnyal számol és (az egyébként önmagában rendkívül magas) 7 százalékos szint elérését csak 1977 júliusa táján várja. A tőkésvilág konjunktúraelőrejelzései szempontjából ■— Japánról ezúttal nem beszélve — az Egyesült Államok és Nyugat-Németország teljesen külön kategóriába tartozik. A legbefolyásosabb nyugati gazdasági szakértők véleménye ugyanis 1975 végén az volt, hogy as Egyesült Államokban és Nyugat-Németországban kezdődik meg először a gyógyulás folyamata; ott váltja fel a recessziót az új gazdasági fellendülés. Erre a két országra várt volna tehát az a feladat, hogy újraindítsa a tőkés világgazdaság motorját és mintegy ,kihúzza” a maga gazdasági erejével a többi, szerényebb gazdasági kapacitású országot a visszaesés kátyújából! Az, hogy a javulás jelei a vártnál lényegesen szerényebbek, rontja a többi nyugat-európai ország kilátásait is. Így például francia kormánykörökben ma már nem számítanak arra, hogy az 1975. esztendő 9 százalékos ipari termelés-visszaesését 1976-íban megszüntethetik. A legderűlátöbb előrejelzések is csak 5—6 százalékos emelkedést várnak, ami azt jelenti, hogy a növekedés nem érheti el 1977 közepe előtt az 1974. esztendő színvonalát. A leggyengébb gazdasági pozíciójú országokban, Olaszországban és Nagy-Britartniá- ban még rosszabb a helyzet Olaszországban a visszaesés tovább tart: az 1975-ben tapasztalt II—12 százalékos ipari termelés-visszaesés után 1976-ban további 5—6 százalékos csökkenést várnak. Hasonló a helyzet Nagy- Britanmiában, ahol az ipari termelés 1975-ben 5 százalékkal esett vissza, s miután a beruházási tevékenység több, mint 10 százalékkal csökkent, 1976-ban is legfeljebb a romlás ütemének csökkenését várhatják. A gazdasági szakértők vérmérsékletük szerint a „zérónövekedés tői’> (tehát a stagnálástól) 1—2 százalékos ipari termelés-csökkenésig terjedő skálán jósolnak. Mindezzel párhuzamosan az előrejelzésekből az is kiderül, hogy az infláció továbbra is a takésvilág gazdasági életének állandó kísérője marad. A két erős gazdaság esetében a viszonylag kis inflációs rátát fenn lehet tartant Így Nyugat-Német- or&zágban 1976-ban 5 százalékos, az Egyesült Államokban pedig 7 százalékos inflációs ütemet jósolnak. A többi nyugat-európai országban már az a helyzet, hogy a fellendülés vagy a stabilizálódás szükségszerűen az infláció erősödésével jár. Nagy-Britanniának semmi reménye sincs arra, hogy a jelenleg is 25 százalék körül mozgó inflációs ütem a jövő évben csökkenjen. Francia és olasz szakértők is úgy vélik: 1976-ban a legjobb esetben is a jelenlegi 10—15 százalékos infláció marad érvényben. <-i -e) Dokiiniefltumoyűjteinény a Varsói Szerziés bász évéről Tizenöt naponként egy Stalászliajó Az NDK beli Stralsund hajógyárának sólyáin tizenkét naponként készül el egy tengeri halászhajó. A hajók hosz- sza 102 méter, vízkiszorításuk mintegy 3 ezer tonna, sebességük, még viharos időjárás esetén is 14,6 csomó, vagyis 27 kilométer óránként. A hajók tulajdonképpen úszó üzemek, amelyeken naponta 30 tonna halat lehet feldolgozni. A hűtőegység kapacitása 650 tonna. A Stralsundban épített hajókon a halászok eljuthatnak a Vizcayai-öbölbe, Nyugat- Afrika partjaihoz, s ha szükség van rá, akkor még tovább is, sokezer mérföldre a hazai partoktól. A hajók hetven napig tartózkodhatnak kikötés nélkül a tengeren. A gyár a második világháború után szinte a nulláról indult. Az üzemben csupán hét hajóépítő dolgozott. A munkások száma ma már eléri a hét és fél ezret. Valameny- nyien jól képzett szakemberek. Hajóiból olyan, fejlett hajógyártással rendelkező országok is vásárolnak, mint Norvégia, Svédország és Hollandia. A legnagyobb megrendelő azonban a Szovjetunió. 1950 óta összesen 3758 hajót gyártottak a NDK üzemeiben, s ebből 2851 a Szovjetunió megrendelésére készült. A hosszú távra szóló szovjet megrendelések elősegítették, hogy az NDK hajógyártása jelenlegi kapacitását elérje. Visszatérnek a trolibuszok Varsába Lengyelország városaiba a jelenlegi ötéves tervidőszakban (1976—1980) Ismét visszatérnek a trolibuszok. Kezdetben Lublinban, Sopotban és Gdyniában, később Varsóban is megjelennek a trolibuszok az utcákon. (Az energiaválságot megelőzően „leépítésüket” határozták el!) Trolibusz-közlekedést honosítanak meg több más nagyobb városban és üdülőhelyen is, így például Zakopá- neban. A lengyel várost* az idén 40 új trolibuszt kapnak, 1980- ig számuk háromszázra nő! A városi tömegközlekedés fő eszközei azonban továbbra is az autóbuszok és a villamosok lesznek. A chorzówi KONST AL üzemben gyártott új „105”-ös típusú villamoskocsikat a Német Szövetségi Kötársaság- ban és az Amerikai Egyesült Államokban a világ legjobb villamosainak minősítették. 1955. május 14-én írták alá a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási szerződést. Az aláírás huszadik évfordulóját a szocialista közösség országaiban, így hazánkban is, széles körben és méltó módon megünnepelték. Az évfordulóhoz kapcsolódva a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma a Kossuth és a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában gyűjteményes kötetet jelentetett meg a Varsái Szerződés és szervei húszéves (1955—75) legfontosabb dokumentumairól. A kötet egyidejűleg a szerződés többi tagországaiban is megjelent. A gyűjtemény 62 okmánya felhívásokat, nyilatkozatokat, valamint a Politikád Tanácskozó Testület illéseiről, a külügy- és honvédelmi miniszterek értekezleteiről kiadott közleményeket tartalmazza. Az alapítóokmány bizonyítja a szerződés alapvető céljait. íme a 2. cikk: „A Szerződő Felek kijelentik, hogy az őszinte együttműködés szellemében készek részt venni minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság biztosítása, és minden erejüket e célok megvalósítására fordítják. A Szerződő Felek egyben arra fognak törekedni, hogy más olyan államokkal való megegyezés alapján, amelyek hajlandók ebben együttműködni, hatékony intézkedéseket foganatosítsanak « fegyverzet általános csökkentésére és az atom- és hidrogénfegyver, valamint a tömegpusztító fegyverek egyéb fajtáinak betiltására.’' S aki végsgbekinit a műit húsz év diplomáciai küzdelmén, tanulmányozza a kétoldalú tárgyalásokat, az Egyesült Nemzetek tanácskozásait, a nemzetközi értekezleteket, mindenütt tapasztalja, hogy a Varsói Szerződés tagállamai mindig az első vonalban harcoltak a béke, a megértés, a viták tárgyalásos rendezése, a leszerelés céljából. Az elért eredmények, az atomrcfobanitósofc és a biológiai fegyverek betiltása, az atornsorompó, mind bizonyítják, hogy a Varsói Szerződés országai nem keveset tettek a célok megvalósításáért. A szerződés 3. cikke kimondja: „A Szerződő Felek. .. tanácskozni fognak egymással a közös érdekeiket érintő minden fontos nemzetközi kérdésben." Ez a megállapodás az alapja országaink közös, egyeztetett külpolitikai irányvonala kialakításának, amely már eddig is oly sok nagyszerű eredményt hozott. A dokumentumok között találjuk az 1969. március 17- én, a Politikai Tanácskozó Testület ülésén a! fogadott, már történelmivé vált „Budapesti Felhívás”-!, amelv- , ben az ülésen részt vevő államok hangoztatják: ..Azzal a felhívással fordulunk minden európai kormányhoz: egyesítsék erőfeszítéseiket, hogy Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együttműködésének kontinensévé, az egész világ stabilitásának, békéjének és kölcsönös megértésének tényezőjévé váljék.” A felhívás hat év szívós diplomáciád harcainak eredményeként elvezetett Helsinkihez, ahol 34 ország legfőbb vezetője látta el kézjegyével az európai biztonsági konferencia záróokmányát. Felemelte szavát a Politikai Tanácskozó Testület több ízlben is az Egyesült Államok vietnami agressziója élűén, a Közel-Kelet tartós békéjének és biztonságának megteremtéséért, az Afrika független országai elleni imperialista provokációkkal szemben, a chilei fasiszta önkény és üldözések ellen. A gyűjtemény olyan dokumentumokait is tartalmaz, amelyek egyúttal első isiben kerülnek teljes terjedelmükben a magyar olvasók kezébe. A kötet tanulmányozása érdekes mindenid számára, aki érdeklődik napjaink legfontosabb időszerű nemzetközi kérdései iránt. A könyv ízléses kiállítási borítólapját Gsákszentmihá- iyi Róbert 1955—1975 feliratú, és a közös zászlómidon a részt vevő országok nevét feltüntető hét szalagot ábrázoló, kifejező plakettjének fotója díszíti. GY. D. Bemutatják a Kongresszusi Palotát Moszkva, Kreml, Kongresz- szusi Palota __ Ez a hatalm as üveg-fém-márvány csarnok a Poszohin vezette építészcsoport tervei alapján készült. Elkápráztat tökéletes formájával. Jól illeszkedik a Kreml építészeti együttesébe, majdnem tizenöt éve szomszédja az ősi tornyoknak, fehér kőből épített palotáknak, arany kupolás székesegyházaknak. A Kongresszusi Palota 1961, az SZKP XXII. kongresszusa óta a pártfórumok állandó székhelye. Hamarosan itt kezdi meg munkáját az SZKP XXV. kongresszusa. Vjacseszlav Kosztilev a Szovjetunió Állami Akadémiai Nagy Színháza és a Kongresszusi Palota igazgató- helyettese mondja: — Befejeződött az épület tatarozása. A helyiségeket új tökéletesebb berendezésekkel szerelték föl. A légkondicionáló például a nézőtéren a levegőt óránként nyolcszor cseréli. Ez 390 ezer köbméter. — A Kreml Kongresszusi Palotája hétköznapokon a Szovjetunió Állami Akadémiai Nagy Színházának második színpada. Havonta (nem számolva a koncerteket) 20 opera- és balettelőadásra kerül sor ott. A palota nézőtere olyan hatamas, hogy az énekes hangja erősítés nélkül nem hallatszana mindenütt Hála az ülések hátába és a falakba beépített 7 ezer dinamikus hangszórónak, a terem minden pontján egyforma a hangerősség. A nézőtéren 6000 puha, kényelmes, vörös gyapjúkárpittal bevont ülés van. Mindegyiket kapcsolóval szerették fel: a beszédek egyidőben 29 nyelven szinkronfordításban hallhatók. Míg a tágas előcsarnokot a hatalmas ablakokon betűző nappali fény árasztja el, a nézőteret erős fényű lámpák világítják meg. A színpad különböző helyein 100 mikrofon működik, melyek lehetővé teszik az emberi hang tökéletes, térhatású felvételét. Nem hiába mondta a kiváló olasz énekesnő, Renata Tebaldi, hogy bár neki volt lehetősége a világ sok színpadán énekelni, jobb teremmel, mint a Kreml Kongresszusi Palotája, soha nem találkozott. J. Baranov i
