Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. február 10. IX TUDOMÁNY—TECHNIKA TenRészetvédeimünk gondjairól Bemutatjuk az Országos Természetvédelmi Hivatalt BfftAPM yyjÁn­Bz utolsó háború Bár a sci-fit — ezt a tudo­mány és az irodalom házas­ságából született neveletlen gyereket — úgynevezett jobb irodalmi berkekben is kezdik elfogadni, még mindig a mű­vészet peremén lebeg. Ha azonban van az írónak, túl a fantázia-billegetésen, a ma emberéhez szóló mondandó­ja, ha technikai trükkökön, űrhajók, robotok harcán kí- vül valami eredetit is tud tükrözni, akkor a tudomá­nyos fantasztikum megállja a helyét^ Kirill Bulíosov műve, amelyből Sárközy Gyula for­dítása nyomán Bodnár István készített kétrészes hangjáté­kot jószerével tartozhatna a műfaj legjobb művei közé is. Hiszen témája, a kék boly­gót teljesen elpusztító, az éle. tét kiirtó nukleáris háború következményeinek bemuta­tása figyelmeztető is lehetne a Föld lakóinak: ím lássátok, és vigyázzatok! Sajnos, az író nem tud elég következetes maradni, így a gondolatokat elindító bevezető után Az utolsó háború katandregóny- nyé, a hang játék csupán vir­tuóz rádióprodukcióvá fokoz­za le magát Hang játéknak viszont va­lóban virtuóz. A fantasztikus cselekmény kitűnő lehetősé­get ad a rádiónak arra, hogy technikai arzenálját felvonul­tassa, hogy a legkülönbözőbb hanghatásokkal szinte teljes illúziót tudjon teremteni. Egyedülálló lehetőség a kí­sérletezésre is, hiszen a fan­tasztikum megelevenítve, úgy tűnik, a rádióban él meg leg­inkább — hiszen az akusz­tikus hatások, a hallott szó térben, időben korlátlan, a hallgató képzelőerejének se­gítségével a legelképzelhetet- lenebb epizódok megelevení- tésére is képes. S ebben most — ez is kísérlet — a sztereó- technika is segít. Talán ez a már-már kor­látlan lehetőség ragadta el Bozó László rendezőt, s ezért duzzadt a két teljes órát be­töltő hangjátók saját — tar­talmával körülhatároható — mérete fölé. Feszesebb, cél­ratörőbb. azaz — mondjuk ki — rövidebb feldolgozás, ha már kalandról van szó. izgal­masabb játékot eredményez­hetett volna. A darabban szinte legjobb színészeinket vonultatják fel. Már-már érthetetlen ez a pa­rádés szereposztás, hiszen Gábor Miklós, Sinkovits Im­re, Koncz Gábor, Nagy Attila, Szabó Gyula, Atonásl Éva, Egri István, Sinkó László — s még igy sem említettünk mindenkit — hallható igye­kezettel próbálják jellemek­ké formálni az itt-ott bizony majdnem sablonfigurákat, — több kevesebb sikerrel. Röviden A játékmester kerestetik második középdöntőjében győztesként üdvözölhettük Gulyás Ferenc szolnoki ver­senyzőt, aki lendületes „mes­terkedésével” méltán került az első helyre. Kunszerutmárton szőrme­feldolgozó gyáráról hallhat­tuk Kardos Ernő riportját a héten a Petőfi adón. Egy szakma — a szűcsmesterség — múltját, jelenét igyekszik bemutatni plasztikusan, ér­dekesen, sok emberrel be­szélgetve. Jó érzékik # szól közbe a riporter helyettünk, hallgatók helyett. Például ak­kor, amikor egyik beszélge­tőtársa a régi szűcsmestersé­get dicséri mondván, az mi­nőségi munka volt. És a mos­tani, a gyári? — formálódik bennünk a kérdőjel. De a vá­laszt meg is kapjuk — a ri­porter gondoskodik róla. Ha partnereit nemcsak a szak­ma szépségéről, hanem a „műhelytitkokról” is többet beszélteti, még teljesebb ké­pet kaphattunk volna e mes­terségről. — trömböczky — „Azon erdőkben vagy er­dőrészekben, amelyek maga­sabb hegyek kő-görgetegje- in, havasok fennsíkjain vagy hegytetőkön és gerinceken, meredek hegyoldalakon és ezek lejtőin, hegyomlások, kő- vagy hó-görgeiegek és vízmosások támadásának és terjedésének megakadályo­zására szolgálnak, vagy ame­lyek elpusztulása folytán, alantabb fekvő területek ter­mőképessége vagy közleke­dési utak biztonsága veszé­lyeztetnék, vagy szélvészek rombolásának út nyittatnék — az irtás és tarvágat til- tatik.” Így szól az 1869-ben életbe lépett Erdőtörvény egyik passzusa. Ez a védetem azonban kevésnek bizonyult. Megállított ugyan egy-egy esztelen irtást, legieltofcésd ti­lalmat rendelt ed a fiatal erdőkben, de szervezett ter­mészetvédelemről csak az 1930-as évek végiétől beszél­hetünk. 1939—44. között ösz- szesen 100 erdős területet, illetve idős fát nyilvánítot­tak védetté az Országos Ter- mésizetvéctóimi Tanács javas­latára. A második világháború alatt ezek jelentős része el­pusztult A 100 bejegyzett védett területből mindössze húszat leltek; területük ke­réken 500 hektár volt. Az ötvenes évektől kezdő­dően, jelentős eredmények születtek a természetvédelem munkájában. 1970-ig a védett területek száma háromszo­rosára, területük 15 000 hek­tárra emelkedett. 1961-ben törvényerejű rendelet jelent meg a természetvédelemről. Ezt a rendeletet 1971-ben módosítotté^,. Jelaplős, Fotó­zás, hogy lehetővé tették nemzeti park létesítéséli és bevezették az országos ter­mészeti érték fogalmát, amelynek gondjait az idő­közben alakult főhatóságra, az Országos Természetvédel­mi Hivatalra bízták. A helyi értékek tanácsi hatáskörbe kerültek, egyben a megyei tanácsok védetté nyilvánítá­si hatáskört kaptak. 1973 elején megalakult a Horto­bágyi, 1975 elején pedig a Kiskunsági Nemzeti Park. A tanácsok eddig több mint 60 területet nyilvánítottak vé­detté. — A számok biztatóak. Évről évre gyarapodtak a vé­delem alatt álló természeti értékek. Nyugodtak lehe­tünk-e afelől, hogy időben védelem alá kerülnek mind­azok a szép tájak, növény- és állatritkaságok, melyek arra érdemesek? — kérde­zem Rakonczay Zoltántól, az Országos Természetvédel­mi Hivatal elnökétől. — Magyarországom min­den állampolgár javaslatot tehet egy-egy természeti te­rület védelmére. Ha a hoz­zánk érkező levelekben ja­vasolt területek nagyságát összeadnánk, mintegy 700 ezer hektár területet kellene védetté nyilvánítani. Erre természetesen nincsen mód. Amikor a távlati fejlesztési tervet elkészítettük, gondos tanulmányok és mérlegelés alapján — a meglevőkkel együtt — 500 ezer hektár­ban állapi toltuk meg azt a területet, amelyet Magyar- országon védelem alá tudunk helyezni. Ennek a tervnek megvalósításához rendelkezé­sűinkre áll 15 esztendő. Azt követően ugyanis már nem lesz mit védeni. A mai in­tenzív terütethasianasítás mellett, legyen szó akár építésről, akár mező- vagy erdőgazdálkodásról — elkép­zelhetetlen, hogy 15 éven túl még maradnak olyan érintet­len területek, amelyeken ter­mészetvédelemről beszélhe­tünk. — Melyek a fejlesztési terv legfontosabb feladatai? — A számhavett területek legnagyobb része mezőgaz­dasági művelésre alkalmat­lan, szélsőséges termőhelyen álló, szikes legelőit, lápok, mocsaraik, futóhomokos terü­letek, sziklakopárok, náda­sok és erdők. A kisebb részit teszik ki a hagyományos mezőgazdálkodás alatt álló területek. A természetvéde­lem törekvései tehát néhány kivételtől eltekintve, meg­egyeznek a mező- és erdő­gazdaság törekvéseivel, vagyis: a még erdőtelepítés­re sem alkalmas mezőgazda- sági tájak hazánk legértéke­sebb természetvédelmi terü­letei lehetnek A meglevő két nemzeti park után a kő­vetkező minden valószínű­ség szerint a Bükk-fensíki lesz. A negyedik az aggtele­ki ’ kamsztom kerülne kialakí­tásra. az ötödik pedig — az előkészületek alatt felmerült nézeteltérések ellenére is — remélhetőleg az Őrségben lesz. 1975-ben lett védett te­rület Budapesten a Jókai kert, a nád,estedényi park. az ócsai turjánas, a gemenci erdő. a gyöngyösi Sárhegy, a pélyi madárrezervátum, a ceflldömölki Sághegy. — önnek, a hivatal elnö­kének mi okoz legtöbb gon­dot? — Mindenek előtt, a már említett időhiány. Az 1976- tól 1990-ig terjedő időszak alatt további 300 ezer hek­tárt tervezünk védelem alá helyezni. Későn kezdtünk a szervezett munkához, és eb­ből következik a másik leg­nagyobb probléma — a szak­ember hiány. Nincs kivel megvalósítani a terveket. Ma még sehol nem képeznek szakembereket a természet- védelemre, amely egyszerre kíván tudományos, közgaz­dasági és jogi ismereteket. A Sashegy például 1954 óta természetvédelmi terület. Utólag azonban kiderült, hogy magánterületek is hú­zódnak a védett területen. A tulajdonosok a telek megnö­vekedett értékét kihasználva, hihetetlen összegeket kémek. Mai napig nem tudunk dű­lőre jutni a terület kisajátí­tása ügyében, öt tellek még függőben van. — A társadalom megérté­se, segítése elengedhetetlen feltétele az eredményes ter­mészetvédelmi munkának. Hogyan vélekedik a hazai társadalom megértéséről? — Magyarországom minden ember egyetért a természet védelmével. Elvben. Amíg személy szierint, vagy egy kisebb csoport érdekét nem érinti a munkánk. Ellenkező esetben nyomban felmerül a kérdés: miért épp ezt a terü­letet akarjuk védeni? A kö­zelmúltban láttam egy Kurvádról készült filmben: autóval véletlenül kidöntöt- tek egy öreg fát. A kocsi vezetőjét súlyosan megbün­tettek. Nálunk, ha autóval betörnek egy kirakatot, a sofőrt természetesen meg­büntetik. De arról még nem hallottam, hogy valakit azért megbüntettek, mert kidön- tött egy fát.. — A módosított természet­védelmi törvény lehetővé te­szi, hogy megyei tanácsok is védetté nyilváníthatnak he­lyi értékeket. Megfelelő szö­vetséges társak-e a megyék az Országos Természetvédel­mi Hivatalnak? — Van ahol igen, másutt sajnos ma még nem, de úgy hiszem, hogy ennek is első­sorban a megfelelő szakiem­berhiány a magyarázata. Attól ugyanis, hogy a Ma­gyar Közlönyben megjelenik egy hír egy-egy terület vé­detté nyilvánításáról — a munka még nem fejeződött be. A terület gondozása, el­lenőrzése, ismertető táblák elhelyezése hiányában — mit ér a hír? Példaként szeret­ném megemlíteni dr. Gajdó- csd Istvánt, a Bács-Kiskun megyei tanács elnökét. Eb­ben a megyénkben minden tervünket sikerül megvalósí­tani. Vagyis, ahol a megyei vezetek között akad olyan ember, aki nemcsak hivatal­ból, hanem személy szerint is szívügyének tekinti a ter­mészetvédelem ügyét, ott jól halad a közös munka. — Rakonczay elvtárs ho­gyan látja a természetvéde­lem jövőjét Magyarországon? — A tervet — gondjain­kat is — ismertettem. A mi feladatunk, hogy dolgozzunk. Bízom benne, hogy a követ­kező évek eredményei vála­szolnak majd a kérdésire. L. I. Különleges agancsú őzbak A képen látható kilencéves őzbak a müncheni állakert lakója, s ar­ról nevezetes, hogy fején három irányban elágazó agancs nő. Az állat fejdíszét e kü­lönlegesség teszi értékessé, egyébként ugya­nis sok más szempont alapján értékelik a trófeákat. A szarvasfélék családjába tarto­zó őzekre a kicsiny és villás elágazásit agancs jellemző, amelyről az úgynevezett szemág — a legalsó ág — hiányzik. Az agancs a homlokcsonton lévő rózsádon fej­lődik, kevés kivétellel csupán a hím álla­toknál fordul elő. Köztudott, hogy az álla­tok fejdísze minden évben megújul. Az őz­bak február közepetájt dobja el a régit, s száz nap alatt nő ki az új agancs. Talán kevesen tudják, hogy a trófeabírá­lat ma is érvényben lévő szabványát egy világszerte ismert hajdani magyar vadász. Nádler Herbert dolgozta ki. A világrekor­der szarvas-, dámszarvas- és öztrófeákat Magyarország mondhatja magáénak. Energiatakarékosság kenguru módra A természettudósok sokat töprengenek azon, hogyan akadályozzák meg az állat­világban ritkaságnak számító kenguruk kiirtását. Az utób­bi időben ugyanis értékes prémjéért előszeretettel va­dásszák a kengurut. Az álla­tok első tömeges irtását még az ausztráliai marhatenyész­tők kezdték el; kártevőknek tartották a kengurukat, mi­vel gyakran megdéasmáiták a vetést. A kenguruknak egyik jel­legzetessége a hasoldalon le­vő erszénye. Mivel az újszü­lött kenguruk rendkívül fej­letlenek, anyjuk a kicsinye­ket vüágrajöttük után az er­szénybe, illetőleg az ott levő emlőre helyezi. A tejet az első időkben a szopásra is képtelen apróságok szájába sajátos izom segítségével fecskendezi be a kengu ru - mama. A fiatalok hat-nyolc hónapig tartózkodnak az er­szényben. Az állat másik jellegzetes­sége, hogy hatalmas, fejlett hátsó lábain ugrálva változ­tatja helyét, miközben iz­mos farkát támasztékul használja. A kengururól ki­derítették a kutatók, hogy annak ugrálásokkal való ha­ladása sokkal gazdaságosabb más állatok négy lábon tör­ténő futásánál: kevesebb anyagcsere-energiára van szüksége a helyzetváltozta­tásihoz. Futás közben mű­szerrel mérték a különböző állatok oxigénsziikségletét. Megállapították. hogy a négylábúak oxigénXelhaszná- láisa a sebesség fokozódásá­val arányosan növekszik. A kenguru kétlábas ugTálásá- nál, még az egyre gyorsuló sebesség esetén is megközelí­tően egyenletes maradit az oxigénfelhaszmálás. Érdekes, hogy miközben a kenguru egvre sebesebben haliad, az időegységre eső ugrások szá­ma nem változik. Hogyan működik a rovarok szíve? Az ember és a gerinces ál­lat vére zárt rendszerben ke­ring, s a szív e keringő moz­gás létrehozásában központi, pumpáló szerepet végez. A rovaroknál — és a leg­több gerinctelen állatnál azonban — nincs össze­függő érhálózat, ezek .nyílt vérkeríngésű szer­vezetek. Ebben az esetben a szív közvetlen kapcsolatban áll a testüreggel, onnan szív­ja magába a testfolyadékot, az úgynevezett vérnyirkot. A szív feladata a rovar testében a vémyirok mozgatása, még­pedig a rovar hasi oldalán hátrafelé a szivárgó test- folyadékot a háti edényen keresztül a szívnek a test elülső része felé kell hajta­nia úgy, hogy az a rovartest minden részébe eljusson.. Eb­ben nagy nehézséget jelent a test tor-potroh-tagolódása. különösen a „darászderekú” rovaroknál (pl. hangyáknál, darazsaknál). A rovarszív a potroh háti részén középvonalban elhe­lyezkedő izmos cső, amely a potrohszelvények számának megfelelően kamrákra tagolt, s miniden kamra két oldalán nyílás látható. Ezen át jut a szívbe a vémyirok. A szív összehúzódások révén végzi el itt is pumpáló feladatát. A rovarszív ezen aktív mű­ködését már eJektrofiziológi- ás módszerrel is megvizsgál­ták. Ez korábban közvetlen megfigyelésekkel azért nem vezethetett eredményre, mert a kísérleti állat kezelése és előkészítése (feltárás, altatás, rögzítés) számos zavaró té­nyezővel jár együtt. Űjabban kontakt termokacdiográfiával végzik a .rovarszív működésé­nek egzakt vizsgálatait. E módszer segítségével több .nappali és bagolylepke szívműködését vizsgálva rendellenességet is észleltek: ellentétes irányú lüktetést ta­pasztaltaik. Kiderült, hogy ez a vissza­fordulás periodikusan ismét­lődik, mintha szabályos ke­ringési törvényszerűségről lenne szó. A kérdés közeleb­bi vizsgálata érdekében a szívműködést már báb-kortól vizsgálni lehetett, úgy hogy a méréshez szükséges minia­tűr szondát a bábba süly- lyesztették és így a bábból kikelt lepke kezdeti szívmű­ködését is ellenőrizni lehet. A vizsgálat- eredményeként kiderült, hogy a szívverés- ritmus csak a bábállapot utolsó óráiban indul be sza­bályos ritmusával. A kikelés a ritmus kikap­csolásával kezdődik: a szár­nyak végleges kibontakozá­sáig a lej felé irányuló rit­mus dominál. Ennek követ­keztében a test elülső részé­ben megnövekszik a test- nedv-nyomás, ami a báb-bu­rok felhasításához és a szár­nyak megmerevedéséhez szükséges. A szárny nyugalmi hely­zetbe kerülése után is­mét visszaáll a szabályos szív-ritmus. A kezdetben megnvújitott időtartamú hátrafelé lüktető szívműködés hatásaira felte­hetően a felesleges vérnyirok a potrohrészbe áramlik visz- sza. Ezek után a pihenő lep­kének a szívműködésében az előreprésielő és a visszafelé lüktető periódusok szábályo- san váltják egymást. Talán a tor és a potroh közötti szűk átjárás teszi szükségessé ezt az irányváltoztató szívműkö­dést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom