Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-21 / 44. szám

1978. február SL SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 FÖ M IMEB-í-BICES!? Körkép a második munkakörről Fő a mellékes! Ez a humorával együtt rossz ízű szólás-mon- dás bizonyos berkekben szin­* te jelszóvá vált. Egyesek ugyanis a napi 8 óráért já­ró fizetést, amolyan kötele­ző járandóságnak tekintették, s emellett főleg a „mellékes­| re” hajtottak. Múlt időben azért fogalmazunk, mert ja­nuár 31-én hatályba lépett a > munkaügyi miniszter új ren­deleté a másodállásokkal, j mellékfoglalkozásokkal és „a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatás’’-sal kapcsolatban. A rendelet szi­gorú következetességgel a rendteremtést célozza és az ^ indokolatlan pénzszerzési al­* kalmakat következetesen ' korlátozni igyekszik. Az országban ma hozzáve- ■* tőlegesen mintegy 200 ezer embernek, az összes foglal- t koztatott körülbelül 4 száza­lékának van másodállása, vagy mellékfoglalkozása. Megpróbáltunk utána nézni, vajon mi a helyzet megyénk­ben. Sajnos megbízható ada­* tokát sehol sem találtunk. Bár a Szolnok megyei Népi «•■Maszek** A nagyobb üzemekben, szövetkezetekben általában mind a náluk, mind a más­hol másodállásban, illetve mellékállásban dolgozókat nyilvántartják. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár tö­rökszentmiklósi gyárában például részletes. minden fontos adatot tartalmazó nyilvántartást tudtak mutat­ni. de precíz a nyilvántartás a jászberényi Aprítógépgyár­ban is. Naprakész állapotban találtuk az adatokat a Szol­nok megyei Tanács Tervező Vállalatánál. Áttekinthetőek, alaposak az iratok, hiszen — a 140-es létszámból — mind­össze három dolgozónak van mellékfoglalkozása. A Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgató­ság igazgatási osztályán is rend van a statisztikák kö­rük \ A KPM Autóközlekedési Tanintézetében a mellékál­lás, vagy ahogy ők nevezik az esetenkénti megbízások nyilvántartása csupán a ko­csik menetlevele és a tanu­lók vezetési kartonja, A me­Munkaszerződést a főállá­son kívüli tevékenységre ál­talában mindenütt kötnek. Több helyütt ez egyben a munkaköri leírást, az elvég­zendő feladatokat is tartal­mazza. A fizikai munkára szerződötteknél a munka kö­rülírása egyértelmű és vilá­gos. a szellemi foglalkozá­súaknál már kevésbé. Sok az általános, nem konkrét ki­tétel, amelyek teljesítését ne­héz ellenőrizni. Olyan esettel is találkoz­tunk (például a kisújszállási ÁFÉSZ-nál, a jászágói Ró­kái Tsz-nél), hogy a munka- vállaló saját maga (!) fogal­mazta meg munkaszerződé­sét. Az ATI-nál viszont nin­csenek szerződések, mert 1976-ra még nem újítottak meg egyet sem. Néhány he­lyen állították ugyan, hogy munkaszerződés, munkaköri tartják ezeket a , játékszabá­lyokat”. A VOLÁN-nál ép­pen akkor született egy szer­ződés, amikor ott jártunk. Az ügyvédi munkaközösség kért egy gépírót, akinek munka­idejét napi három órában, az érte járó fizetést pedig 900 forintban határozták meg a két „cég” vezetői és a munkát elvállaló gépírónő, aki a VOLÁN-nál előadó és havi 2 ezer forintot keres. A munka ellenőrzése sok helyütt formális, vagy még az sem. De vannak kivéte­lek. A tervező vállalatnál például egy karbantartót fog­lalkoztatnak. Ez a szerelő tartja rendben a két fény­másoló gépet. Munkáját a róla vezetett füzet alapján — amelyben a vállalatnál eltöl­tött munkaórákat jegyzik — pontosan ellenőrizni lehet A VOLÁN minden olyan tele­pülésén, ahol nincs kiren­deltsége, VOLÁN-képvisele- tet hozott létre. Az ott fog­lalkoztatottak — a helyi ta­nácsok, ÁFÉSZ-ek dolgozói — száma jelenleg tizenegy, ök szervezik a községek kü­lönböző fuvarjait, erről nap­lót vezetnek. Ezek alapján tudják a központban elbírál­ni. hogy valóban mennyit dolgoztak az előírt napi két órában. Órabére 60 forint Á szellemi foglalkozásúak körében viszont már nehe­zebb ellenőrizni, hogy a munkaszerződésben kikötött időt vajon ténylegesen mun­kára fordítja-e aki a másod­állást, mellékfoglalkozást vállalta. Több helyütt csak emlékezetből idézték, mikor milyen gyakran. jeWik meg, a „nem főállású” dolgozó: a végzett szellemi munka az esetek többségében valami­lyen dokumentumból - — jegyzőkönyvből, jelentésből, tanulmányból — kimutatha­tó ugyan, de valós értéket nehéz megállapítani. A kis­újszállási Tisza II. Termelő- szövetkezet főkönyvelője pél­dául másodállásban a helyi ÁFÉSZ jogtanácsosa, havi 1200 forintért. A kétszáz em­bert foglalkoztató ÁFÉSZ- nál tavaly mindössze kilenc munkaügyi vitával kellett foglalkoznia Ezen kívül, ahogy az ÁFÉSZ elnöke el­mondta, „besegít” az új alapszabály és a kollektív szerződés összeállításába. Az elnök becslése szerint 20—25 órát foglalkozik az ÁFÉSZ ügyeivel havonta (Így az „órabére” körülbelül 50—60 forint.) A bérekkel, az érte nyúj­tott munkával, a kettő ará­nyaival néhány kirívó eset kapcsán egyébként írásunk második részében részlete­sebben foglalkozunk. Szó lesz arról, hogyan fizethet­nek jellegében ugyanazért a munkáért egyik helyen jóval többét, mint másutt Vajon miért kap a tsz-iogtanácsos csaknem négyszer annyit, mint a növényvédő mérnök, holott mindketten heti egy- egy napot dolgoznak érte? Hogyan lehet másfél hónap alatt 30 forintos „órabérben” kilencezer forintot keresni? (Folytatjuk) Szekeres Edit — Trömböczky Péter nimasfazHa Különleges timföldet gyártanak Az almásfüzitőa tímföM­gyárban az idén 3200 tanná speciális timföldéit I állításnak elő. A kohósításra kerülő szabványos timföldnél jóval értékesebb termákból még egyetlen évben sem készí­tettek . ilyen nagy mennyisé­get. A különleges tulajdon­ságú speciális anyag előnyeit ugyanis egyre több iparág­ban fedezik fel és alkal­mazásával importot pótol- * fwrwilrfirii] fi me»* szemcséjű timföldet például fa, kerámia, alumínium, réz és más anyagok felületi ke­zelésére, csiszolására hasz­nálják. A Minietralimpex alapos piackutatása nyomán külföl­dön is felfigyelték az almás- füzíitői termékre. A minta­kollekcióikkal végzett ered­ményes kísérletek hatására aa idén szállítanak először nagyobb mennyiséget krül­Új fűfajták A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem növényter­mesztési tanszékén dr. Ecker István docens több éve fog­lalkozik a fűfajták nemesí­tésével. A több éves kutatások, va­lamint üzemi kísérletek ered­ményeként az utóbbi évek­ben több olyan fajt és fajtát jelentettek be, az Országos Fajtakísérleti Intézetben amelyeknek nagy termőképes­ségük mellett is magas a táp­anyagtartalmuk és a hazai talaj- és éghajlati viszonyok között előnyösen termeszt­hetők: Földgáz helyett termálvíz Határidő előtt legalább fél évvel megkezdi a részleges üzemelést a rákóczifalvi Rá­kóczi Tsz S'zajolban épülő hathektárös primőrtermelő „üvegvárosa”. A bolgár szak­emberek közreműködésével épülő zöldségtermelő bázis kivitelezése ugyanis a terve­zettnél gyorsabban halad. A nagy zöldségtermelő hagyo­mányokkal rendelkező Bul­gáriától vásárolt, növényház­kombinát építésére tavaly 25 millió forintot fordítottak, továbbá leszállításra került 45 millió forint értékű bol­gár épületház és számos be­rendezés. A hathektáros üvegházi felület négy egységét auto­matikus vezérlésű gázfűtésre tervezték. A tsz vezetői idő­közben energiatakarékossági megfontolásból a gazdaságo­sabb termálvízre is gondol­tak. A kútfúrók jelenleg 1300 méter mélységnél tartanak, és a jelek azt mutatják, hogy lesz megfelelő hozambőségű és hőmérsékletű hévíz. Az előzetes számítások szerint a termálkút vize mintegy más­fél hektár nagyságú hajtató­ház altalaj fűtésére lenne elegendő. A saját palántanevelő egy­séggel, illetve manipuláló és csomagoló részleggel rendel­kező kombinát elsősorban a karai primőrök, zöldpaprika és uborka előállítására ké­szül, de alkalmas lesz egyéb vitamindús növények és vi­rágok őszi, téli, tavaszi ter­melésére is. A létesítmény részleges üzemeltetését a kivitelezésben érdekelt part­nerek gyors és pontos mun­kájával már ez év őszén, il­letve jövő év tavaszán meg­kezdik. Korszerűsítés a Lenin Kohászati Művekben Korszerűsítik az elavult gépparkot az ötödik ötéves tervidőszakban a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben. 1976-ban a nagy kovácsmű­helyben a többtonnás mun­kadarabok mozgatására há­rom nagy teljesítményű ko­vács manipulátort szereznek be. A három gép közül a leg­nagyobb egy szovjet gyárt­mányú, sínen haladó, tízton­nás munkadarabot is mozga­tó kovács manipulátor lesz. Ez a tervek szerint a diós­győri gyárban az első félév végén már megkezdi műkö­dését Heti jegyzeteink I brigád könyvtára Nincs ruhatár, nincs belépő és olvasójegy sincs. Kis füze fecske viam, aihová mindenki bejegyzi, milyen könyvet vitt el. Fura könyvtár ez — a szolnoki MEZŐ­GÉP Vállalat Május 1. brigádjának könyvtára — de a célt, hogy minél többen és minél többet olvassanak, kiválóan szolgálja. Néhány külön műszak — amit a vállalat kifizetett — egy kis társadalmi mimika, és a saját készítésű polcokon katonás rendben sorakoznak a könyvek. Értékük 17 ezer forint. Útleírások, történelmi könyvek, szaikkőnyviek, szép- irodalom — „hogy az ember ne maradjon le a kor­tól”. Ismerje meg a szakmáját, kortársadt, elmúlt idők eseményeit, a világot. Művelődjön... Apró ötlet, de mennyivel többet ér, ha nem vitat­kozunk az önművelődés lehetőségeiről, hanem kihasz­náljuk őket „Ha ketten beszélnék róla, csak elolvassa a harma­dik viaigy a negyedik, de van úgy, hogy az egész bri­gád” — mondják. Vagy: „Mikor hozod már a köny­vet?” A válasz: „Olvass® az asszony, meg a lányom is.” Van-e ennél szebb muzsika a könyvtáros fülének? S mi kell a. muzsikához? Kell hozzá egy brigád, ame­lyiknek vannak ötletei, eigy kis akiarat is, H. * í Névnapozunk Ä névnspozás a váHíalaifinál évekkel ezelőtt egy ba­ráti kézfogással kezdődött. A köveitfkező esztendőben a panolázás mellé dukált egy puszi is. Eltelt egy újabb év, s a kézfogást, a puszit már egy kupica pálinka „kísérte”. Ismét egy évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a pálinkás üveg meiliett édes és sós sütemény is kínálja magát az asztalon. (Hiába, az irodában min­denki ezt — vagy még többet — ad névnapkor. El­végre senki sem szeretne lemaradtak) Néhány napja hallottam, hogy- a váffiaíajbnál már iram „cikk” a pálinka és a sütemény. Kezdetnek há­romféle rövidital. A menü: meleg szendvics, rántott szelet, sült csirke, töltött hús, torta. Utána igazi minő­ségi borok, — sör már csak elvétve, ha mégis, akkor csakis külföldi. (Jelenleg itt tartanak, de mi lesz egy év múlva?) Névnapozunk. Magában véve ez nem. bűn. Sőt, nagyon is szép dJoflog, hogy a munkatársiak megemlé­keznek egymásról. Ez mindenkinek jólesik. Az is ter­mészetes, hogy ilyenkor az ünnepelt megkínálja a kö­szöntőit ezzel-azzal . Ebben sincs semmi kivetni való. De a trakta hivalkodásában annál több. Gondoljunk arra, hogy a munkahelyeiken varrnak kispézű emberek is, akiknek minden forint, «ámít Persze névnapjukon ők sem szeretnének „lemaradni” a többiek mögött. Igyekeznék hát kirukkolni. Addig rendben is van a dolog, amíg azt szívvel csinálják. De amikor ez már kényszerré váliik, az embereket a „csak azért mert más is” jelszó hajtja — az egy cseppet sem természetes. Vannak alkalmak, amikor a névnapi „lakoma” el­engedhetetlen, sőt szükséges. Például a brigádtaigok közös névnapozása vagy egy kollektíva munkaidő utá­ni „összeröffeniése” esetén. Ilyenkor van alkalom arra, hogy a munkatársaik jobban megismerjék egymást, hogy egy-két érdekesebb témáiról kötetlenül beszélges­senek — és persze egyenek, igyanak is. De a mértékre, a módira mindenkor figyeM és vi­gyázná tóü — mindenütt! KZ. EL A megyei tanács elfogadta it évre szélé fejlesztési és költségvetési tervét (Folytatás az L oldatról) hogy nem käs erőfeszítést, szervezettséget, odaadást kö­vetelő szándékaink valóra váljanak. Hatalmas felelős­ség eldönteni, mire, miiként és mikor költsék el a taná­csok a rendelkezésre álló 12 milliárd forintot, ami jóval több, mint amennyivel aZ az elmúlt tervidőszakban gazdálkodhattak. Ebből kell minél több jogos igényt ki­elégíteni. Ezt csak akkor tudják elérni, ha ésszerűen, takarékosam gazdálkodnak, ha legkedvezőbb időben és célra használják fel a forin­tokat, ha összefognak a gaz­dasági szervekkel, kiaknáz­zák a koordinációs lehetősé­geket. Hiszen nem közöm­bös az üzemeiknek sem, hogy a gyárkapuin kívül hágván élnek dolgozói. Társadalmi összefogás nélkül teljes ered­ményre nem lehet számíta­ni. A következő években sem lehet nélkülözni azt az erőt, azt a többletet, ame­lyet a lakosság támogatása, önzetlen munkája jelent. A tervjavaslatot a megyei pártbizottság nevében elfo­gadásra ajánlotta abban a reményben, hogy a megyei tauáos öt év múlva a terv maradéktalan teljesítéséről adhat számot A vitába bekapcsolódó ta­nácstagok, valamennyiéin ta­nácstagi csoportjaik vélemé­nyét tolmácsolva egyetértet­tek a javaslattal, így Kund- ra József Karcag város Ta­nácsának etaöike, Móricz Bé­la a mezőtúri pártbizottság első titkára, Urvai Dezső, a törökszentmiklósi Városi Ta­nács tagja, Bárdos István, a Hűtőgépgyár munkása, dr. Hauk István orvos, a szolno­ki Városi Tanács tagja, dr. Polónyi Szűcs Lajos nyugdí­jas és Kovács Istvánná, az abádszalófci Nagyközségi Ta­nács dolgozója. Többen szól­tak azokról a kérésekről, igényekről, amelyek tanács­tagi csoportjukban a tervja­vaslat megvitatásakor fel­merülitek. Felvetődött né­hány nagyközségi belvíz-el­vezetési gondja, a ke­reskedelmi, a bölcsődei hálózat, a tervezettnél na­gyobb arányú bővítése, mű­velődési központ, szakmun­kásképző intézet, műcsarnok és különböző sportlétesítmé­nyek létesítésének szüksé­gessége. — Az igények jogosak, —• mondta válaszában dr. Soós István. — Egyelőre azonban nincs rájuk anyagi fedezet A megyei tanács vé© bizottsága azonban veto- mennyit nyilvántartásba ve­szi, és a helyi tanáccsal kö­zösen keresik majd a megol­dás lehetőségét amelynek forrása elsősorban a beruhá­zások költségeinek csökken­tésével megtakarított összeg, a koordináció, a vállalati tá­mogatás és a hitel lehet A megyei tanács testület* a javaslatot elfogadva az ötéves és az 1976-os tervet határozat rangjára emelte. Mind a költségvetés, mind fejlesztési terv két változata közül választott A költség­vetésben azt a megoldást fogadta ed, amely lehetőséget ad arra, hagy a felsőbb ta­nácsi hozzájárulással, rugal­masan gazdálkodjanak. A fejlesztésre szánt állami tá­mogatás elosztásánál pedig amellett a változat mellett döntött, amellyel a központi támogatás összege koncent­ráltabban, gazdaságosabban felhasználható. A tegnapi tanácsülésen a tervjavaslat elfogadása után M. Szabó István vezérőr­nagy, megyei rendőrfőkapi­tány a megye közrendjéről, közbiztonságáról tájékoztat­ta a testületet. Beszámolóját a keddi lapunkban ismertet­jük. _ X > Kovács Katalin leírás létezik, de ma mar ne héz föllelni. A jászapáti Vas és Műanyagipari Szövetkeze például másodállásban fog lalkoztat immár több min tíz éve egy budapesti ve gyászt Munkaszerződésé hosszú évekkel ezelőtt kö tötték, ma valahol egy há padlásán az elfekvő iratai között porosodik. Vajon ; vegyész budapesti főnöke tudják-e egyáltalán, hogy e a szerződés még rnindij „érvényes”? Pedig a legtöbb vezető el várja, hogy pontosan tájé koztassák, ha a vállalat va lamelyik alkalmazottja más hol is dolgozik. Ezért ott ahol az ügyeket precízen in tézik, a munkaszerződéseket a munkaköri leírásokat meg küldik a „második félnek” is A VOLÁN-nál és a Vízügy Igazgatóságnál például be SserzSdés a pstdlüson Ellenőrzési Bizottság még 1971-ben, amikor a másod­állásokat és a mellékfoglal­kozásokat vizsgálta, felhívta az illetékes állami szerv fi­gyelmét is, hogy gondoskod­jon megfelelő áttekintést nyújtó nyilvántartásokról. Sajnos, ilyen ma sem létezik, s ez meglehetősen nehézzé teszi a vizsgálódást. Érdemes megemlíteni, hogy öt évvel ezelőtt a népi ellenőrzés 67 gazdasági egységben, . 122 szakértő bevonásával csak­nem 3 ezer (!) órát fordított a vizsgálatra. Talán ez is jelzi, hogy a másodállások, mellékfoglalkozások „szöve­vényében” — ezt módunkban volt tapasztalni — nem könnyű eligazodni. Tizenöt vállalatnál, szövet­kezetnél jártunk, zömében olyanokat választva, ahol a népi ellenőrzés annak idején hibákat tárt fél. Vizsgálódá­saink során találkoztunk kö­vetendő következetességgel, rendezett nyilvántartással, mértéktartó magatartással éppúgy, mint bosszantó laza­sággal, érthetetlen, sőt már- már gyanús jóhiszeműséggel. statíszttifca netlevelet — amelyet a tanu­lók is aláírnak — egy admi­nisztrátor egyezteti a veze­tési kartonnal. Ha stimmel a végeredmény, akkor jó a „maszek” statisztika. De va­lóban jó? Lehet, hogy a ve­zetési órákat pontosan ellen­őrizni tudják így is, de ezek­ből. az -iratokból nem derül ki, hogy hány ,.külsős” gép­kocsivezetőt foglalkoztatnak. Az intézet vezetői szerint a pontos nyilvántartás meg­oldhatatlan. mert az oktatók számát a mindenkori igény határozza meg. Jelenleg 36 főállású okta­tójuk van és 20—40 között „becsülik” a külső dolgozó­kat Mivel a külső oktatók többsége a Volán dolgozója, ott sincsenek tisztában azzal, hány gépkocsivezetőjüket foglalkoztatja az ATL Egyébként a korábbi évek­ben a VOLÁN 7 sz. Válla­latnál is tapasztaltak ha­nyagságot a nyilvántartás vezetésében, azóta rengeteget javult a helyzet, az említet-' teket kivéve mindenkiről pontos adataik vannak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom