Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-20 / 43. szám

1978. február 28. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP Kilencven éve született Kun Béla A korszerű történelemoktatás egyik Tormája: óra a múzeumban. Képünk a Vármú­zeumba látogató általános iskolásokról készült Rendhagyó gyakorlat Knn Béta üyr.,s: ban Lején született 1886 feb­ruár 20-án. Iskoláit Zilahon, majd Kolozsvárott végezte. Az érettségi után újságíró­ként dolgozott. Tizenhat éves korában belépett a Szociál­demokrata Pártba és ettől kezdve élete összeforrt a munkásosztály harcával. 1908-ban már az erdélyi munkások vezetői közt talál­juk. A világháború kitörése után a frontra került. 1916 tavaszán fogságba esett. Ha­marosan megtalálta az utat orosz elvtársaihoz és 1917 •tavaszán bekapcsolódott a tomszki pártszervezet mun­kájába, segítette a szocialis­ta forradalom előkészítését. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme után Petrográdba — a rnai Leningradba — utazott, ahol Lenin fontos feladatot bí­zott rá: a Szovjet-Oroszor- szág területén tartózkodó magyar Hadifoglyok közti kommunista agitációs és szervező munka vezetését. Nem maradt magára ezzel a roppant feladattal. Olyan ki­váló forradalmárok segítet­ték, mint Szamuely Tibor, Münnich Ferenc, Pór Ernő, Váníus Károly, Seidler Er-'ő. Velük alakította meg 1.3 március 24-én az első man gyári kommunista csoportot. Kun Béla és elvtársai rő- feszítéseinek eredményeként mintegy százezer magyar ha­difogoly lépett a Vörös Had­sereg soraiba és harcolt az orosz és külföldi ellenforra- dalmárok ellen. Ö maga is több csatában vett részt. Tisztában volt azonban az­zal, hogy a forradalomnak elsősorban idehaza van rá szüksége. 1918 novemberé­ben — elvtársaival együtt — hazatért. Az ő kezdemé­nyezésére alakult meg — 1918 november : 24-én — a Kommunisták Magyaror­szági Pártja. Az „őszirózsás forradalom*1 eredményeként létre j ott nép- köztársaság nem volt képes megbirkózni azokkal a prob­lémákkal, amelyeket a nem­rég összeomlott monarchia hagyott örökül. Érlelődtek az új forradalom feltételei. A kommunisták tábora gyor­san növekedett, szaporodtak a sztrájkok, tüntetések. Az egyik ilyen incidens ürügyén — 1919 február 20-án —' a kormány parancsot adott a kommunista vezetők letar­tóztatására. A budapesti Gyűjtőfogház — ahol a letartóztatottakat őrizték — az új forradalom főhadiszállásává vált. Kun Béla itt értesült arról, hogy a csepeli munkások elhatá­rozták: fegyverrel szabadít­ják ki őt. Erre már nem ke­rült sor. 1919 március 21-én győzött a szocialista forra­dalom. Megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. Mindössze harminchárom, éves volt, amikor az ország élére került. A legnehezebb feladatot vállalta: a külügyi népbiztos posztját. Olyan helyzetben, amikor a tőkés világ valamennyi nagyhatal­ma el volt szánva arra, hogy megakadályozza a kommu­nizmus további elterjedését. Az antantországok rutinos, tapasztalt diplomatáit is. meglepte, hogy milyen kö­rültekintően és ügyesen hasz­nálta fel minden lehetőségét a munkásállam javára. Tevékenysége nem korlá­tozódott a külügyekre. Való­jában ő volt a Tanácsköz­társaság első embere — ezt barát és ellenség egyaránt, elismerte, ö mondta ki a döntő szót a forradalom létkérdéseiben. Valamennyi fronton személyesen buzdí­totta a katonákat, részt vett a hadműveleti tervek kidol­gozásában. Küzdött a belső ellenforradalom és a vezető szervekben megnyilvánuló ingadozás, pánikhangulat el­len. Elméleti (kérdésekkel is foglalkozott: döntő szerepe van a párt programjának ki­dolgozásában. Mindemellett jutott ideje arra is, hogy gyűlésekre járjon, állandó kapcsolatot tartson a mun­kásokkal. Beszédeit egykori' hallgatói ma is úgy emlege­tik, mint életük felejthetet­len élményét. A magyar munkásosztály hősies erőfeszítései nem bi­zonyultak elengedőnek az ellenséges túlerővel szemben. 1919 augusztus 1-én a Ta­nácsköztársaságot megdön­tötték. Kun Béla emigrálni kényszerült. A Szovjetunió­ban talált új hazára, ahol a Kommunista Intemacionálé egyik vezetőjeként dolgozott. Nem törődve a veszéllyel, gyakran hagyta el a Szov­jetuniót, hogy átadja tapasz­talatait a kommunista test­vér-pártoknak. Különösen so­kat tartózkodott — illegáli­san — Bécsben. Az üldözött, illegalitásba szorított magyar párt újjászervezésén fárado­zott, itt Landler Jenővel, Lukács Györggyel, Révai Jó­zseffel és a KMP más veze­tőivel együtt fi Kommunista^ náléban különböző tisztsé­geket viselt. A huszas évek­ben az agitációs és propa­ganda osztályt vezette. 1929- 1934 között, a Balkán-titkár- ság vezetője volt. Segítette a bolgár, román, jugoszláv, görög kommunisták harcát. Élete tragikusan ért véget: a Szovjetunióban a harmin­cas években a személyi kul­tusz nyomán kibontakozó törvénysértések áldozata lett Emlőkét az utókor a nagy forradalmárokat megillető tisztelettel övezi. Borsányl György Kiállítás az úttörőmozgalom történetéről Vaskos kötetben je­lent meg 1974-ben a ti­szafüredi járás úttörő- mozgalmának története. Ez a könyv — dr. Fü- vessy Anikó múzeum­igazgató munkája — és a járási hivatal műve­lődési osztályának fel­hívása adta az indítékot a tiszafüredi járásban levő úttörőcsapatoknak, hogy összegyűjtsék, rend­szerezzék a múltjukról tanúskodó dokumentu­mokat. A kunmadarasi kettes számú iskola út­törőcsapata arra is vál­lalkozott, hogy átfogó, a járás teljes úttörőtörté­netét bemutató, állandó emlékkiállításnak ad otthont. Az iskola úttö­rői és a község KISZ- fiataljai egy szenespin­céből — sok-sok társa­dalmi munkával — mél­tó kiállítóhelyiséget épí­tettek. A járás úttörő- csapatainak vitrinjeiből Kunmadarasra kerültek a legértékesebb doku­mentumok. Az úttörőmúzeumot tavaly tavasszal adták át, azóta őrsök, rajok látogatják a járás min­den részéből. A legfél­tettebb kincsek közé tartoznak az úttörőcsa­patok alapítólevelei, köztük olyanok, melye­ken az úttörőszövetség első főtitkárának, a nagy tudósnak, Trencsényi Waldapfel Imrének az aláírása olvasható. A vitrinekben elhelye­zett makettek, okleve­lek, albumok, jelvények, fotók jelentőségéről, je­lentéséről magnétofonos tárlatvezetés ad bővebb tájékoztatást a látoga­tóknak. A kiállítás, a bemuta­tott gazdag anyag és a jó rendezés révén a já­rásban folyó úttörőtör- . téneti kutatások alapve­tő, nélkülözhetetlen for­rásává vált a megnyi­tása óta eltelt egy év alatt. Erdei Ferenc- emlékszoba A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa a makói Jó­zsef Attila Múzeumnak aján­dékozta Erdei Ferenc egyko­ri dolgozószobájának beren­dezését. A tizennyolc darab­ból álló különleges bútorzat végleges helye a közeli évek­ben átépülő makói múzeum Erdei Ferenc emlékszobájá­ban lesz. Itt helyezik el a makói születésű tudós-író köteteit, kéziratait, íróesz­közeit és több más olyan személyes használati tárgyát is, amelyet családtagjai aján­lottak fel az emlékszoba be­rendezésére. Leendő niémökök, taná­rolt, jogászok, közgazdászok gyakorlaton. Ezúttal nem gyárban, iskolában, ügyvédi irodában, tudományos kuta­tóintézetben, hanem művelő­dési otthonban. A színhely Szolnok, Tószeg, Tiszapüspö- ki, Öcsöd és még sorolhat­nám a városokat, a községe­ket tovább. Na persze nem sokáig... A budapesti egye­temek nappali tagozatos hallgatói közül mintegy negyvenen választották fa­kultatív tárgynak a népmű­velést. — Sok ez vagy kevés? — Kevés, nagyon kevés — válaszol Zsadon Béla mű- egyetemista társai nevében is. — Hétezerből negyven? Csepp a tengerben ... A „csepp”-ből heten ülnek a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házának egyik klubszobájában. Négyen eb­ben az intézetben, hárman pedig a tószegi művelődési házban ismerkednek a köz- művelődési munkával. A „tószegiek” most egy kis munkamegbeszélésre jöttek át. A vita „hivatalos” té­mája a bejáró munkások művelődési helyzete lenne, de már régen másról van sző. Miről is? — A művelődési igények­ről, s rendelkezésre álló le­hetőségekről — foglalja ösz- sze tömören Balogh László, másodéves közgazdász. — Tapasztalataik szerint milyenek a közművelődés anyagi, tárgyi feltételei? — Meglepően jók, különö­sen itt a Vegyiművekben. Igaz viszont az is, hogy ezek a viszonylag kedvező anya­gi és tárgyi feltételek csak minimális szolgáltatás-dif­ferenciáláshoz elégségesek. Ez azt jelenti, hogy kévés a választási lehetőség, s ahogy én a programokat nézem; ennek különösen az értelmi­ségiek látják kárát — Ez lenne az oka az egyetemet végzett fiatalok viszonylagos passzivitásá­nak? — Csak részben — helyes­bít rögtön Bercze Márta. — Közgazdász kollégáimtól tu­dom, hogy a pályakezdés, a beilleszkedés nagyon sok energiát igényel, később pe­dig már nehéz a kapcsolatot megtalálni — Azt se felejtsük el —* kapcsolódik a beszélgetésbe a másik műegyetemista, Fenyves László —, hogy vannak olyan társaink, aki­ket szinte lehetetlen mozgó-- sítani. Visszahúzódnak még az egyetemi közösségektől is. Hogy később mi lesz velük, arról jobb nem beszélni .. „ — De beszéljünk csak ró­la! — csattan fel újra Zsa­don Béla. — Igenis beszél­jünk arról, hogy az egyete­mi életnek sajnos bőven vannak hiányosságai. Elő­adásokra, szemináriumok­ra, gyakorlatokra járunk, készülünk a vizsgákra, de mintha megfeledkeznénk az önművelés fontosságáról. Járunk-e eleget színházba; moziba, hangversenyre? Én nem hiszem ... —■ Van egy klubunk — próbál vitatkozni Fenyves László. — Van, van.il, s szerin­ted elég ez? — Hagyd el, nálunk még klub sincs... A közbeszólásra megbé­kélnek a Vitázók, s cso­dálkozva veszik tudomásul, - hogy egyszem klubjuk tár­saik körében irigység tárgya. Sturmarm Krisztina, Szűcs , Sándor és Péntek Péter különböző karokon mind­hárman az. Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallga­tói — egyaránt klub után áhítoznak, S ha lesz, vajon men- * nek-e? Diplomával a kezük- * ben bekopognak majd a községi, városi művelődési . ház, vagy az üziemi klub aj- í táján? — Természetesen, hisz ezért vagyunk itt — válaszol Péntek Péter, leendő jogász. — Ma mikor megtudtam, hogy a Vegyiművek jogtaná­csosa csillagász szakkört ve­zet, rendkívül büszke let­tem: lám csak, jó példa is akad, s éppen az én szak­mámból ... Most valameny- nyien biztosak vagyunk ab­ban, hogy követjük a jo­gász-csillagászt. Ki így, ki úgy; a forma kevésbé lénye­ges, az elhatározás a fontos. H. D. P arinszky Géza elhatá­rozta, hogy állást vál­toztat. Nem a divatos vándorlási hullám ragadta magával, az egészsége, kény­szerítette, hogy új. kényel­mesebb munkahelyet keres­sen. Világéletében a kötet­len munkakör híve volt, úgy tartotta, minél kevesebb a főnök, annál szabadabban mozoghat. Soha nem akarta ezt a szabadságot meg nem engedett manipulációkra fel­használni, egyszerűen szeret­te. ha a maga ura. Ennek a megkötésnek a posta nagy­szerűen megfelelt, az utóbbi hat évet ott húzta le. Hord­ta az újságot, megvolt a kör­zete, elszámolt odabenn a központban, de ezen felül senki nem háborgatta. A szabad levegőn mozgott, tol­ta a biciklit a nehéz vándor­szatyorral. rengeteg ember­rel beszélt — mi kell még? Jó egészség, hogy a teleket átvészelje. De egyre többször érez ti, hogy a dereka, a lá­ba lazadozik az ő szabad- levegőkívánása ellen. Úgy gondolta, ezt a telet még le­húzza, átdolgozza ott a nya­rat is. aztán ősszel keres va­lami olyan helyet, ahol me­legen van a nyugdíjig. A pénz nem számít, vágy leg­alábbis nem elsődleges. Köz­beszólt azonban a hirdetés. Nagyvállalat keres egy fő portást — olvasta. Két álló napig gondolkodott, mit csi­náljon. Aztán bement a hir­detőbe. Amikor megkapta az üzem válaszlevelét, kiderült, hogy közel is van a lakhe­lyéhez. Másnap, amikor vég­zett a kézbesítéssel, egyene­sen az üzembe ment. A mun­kaügyön felvilágosították, hogy nem egy fő portásról, hanem egy főportásról van szó. Már majdnem visszaret­tent, de a tisztségviselő ma­rasztalta, legalább a feltéte­leket hallgassa meg. Ruhát kaphat, sapkát, igazi portás­külsőben kellene végeznie a munkát. Fő tennivalója ad­minisztráció lenne. Egy mű­szakban, 6-tól 4-ig. minden második szombat szabad. Ek­kor kicsit megint szívta a fo­gát, hozzá volt szokva, hogy legkésőbb délben otthon le­hetett. Ezerötszázötvenet mondott a tisztviselő, plusz textilutalványt Ez már szeget ütött a fejében. Meg­egyeztek, hegy hétfőn be­megy és végleges választ ad. Megtárgyalta a feleségével. Alaposan. minden körül­ményt mérlegelt. Hétfőn be­ment és azt mondta: rend­ben van. A tisztviselő meg­mondta, mit kell tennie: mondjon fel, és gépeltetett egy igazolást, miszerint er­kölcsi bizonyítvány szüksé­ges munkaköre betöltéséhez. Ott azt mondták, 60 napon belül közvetlenül a vállalat­nak megküldik a bizonyít­ványt. A feleségével tovább latol­gatta. hogy lesz, mint lesz. Aznap korán lefeküdtek, mert az óra is korán csör­gött minden reggel. Éjjel arra ébredt, hogy va­lami miatt fél. Először nem is volt vele tisztában, ébren van-e teljesen. Aztán rádöb-' bent, hogy mi okozza a félel­mét: eszébe jutott a falopás. 1948 februárja volt, akkor született az első g3’erek, a Géza. Nem volt tűzifa, pén­zért se. A sógorával, Lajos­sal elhatározták, hogy sze­reznek a föld alól is, nem fázhat agyon az asszony meg a gyerek: Vették a fűrészt, mentek az ártérre. Mire ki­vágták a füzet, ott volt a gátőr: megvárta, míg kidől a fa. Kérte a fűrészt, „tár­gyi bizonyítéknak”. „ Príma, vadonatúj fűrész volt. „Nem tudják, hogy ez árvízveszélyt okoz?’1 Hiába mondták, mi van, a fűrészt oda kellett ad­ni, a fát otthagyni. Mire idé­zést kaptak, eltelt majd egy év. Nemcsak ők, aznapra vagy harmincán, akik akko­riban ilyen csip-csup ügybe keveredtek. Három hónapot kapott ő is, meg a Lajos is, felfüggesztve. Se előtte, se utána nem volt vele semmi hiba. De most! Erkölcsi bi­zonyítvány! Biztosan nyoma van a felfüggesztettnek. Fuccs a főportásságnak! Nem birt elaludni. Mocor- gására felébredt az asszony is. Mi van veled? Végül el­mondta. Rengeteg éve tör­tént, de akkor is. A fene egye meg! Emiatt vége az egésznek. És még csak ez! De el kell viselnie a szé­gyent, amikor a munkaügy megkapja a bizonyítványt. „Károm hónap? Mit csinált? És bizalmi állást akar betöl­teni?” Leég a bőr a képéről. Be kell menni és megmon­dani, hogy az egész egy kényszerhelyzet volt. nem hagyhatta a feleségét, meg a gyereket! -De ha nincs nyo­ma? Ha pont ő hívja fgj a figyelmet? Ha nem szól és a papíron ott lesz a büntetés. akkor meg azért lesz baj, hogy elhallgatta. Még tán most is a nyakába sóznak valamit, hatóság félreveze­téséért. Kiverte a veríték. Az asszony hüppögött mellette, a hangja elcsuklott, amikor azt nyögdécselte: látod, lá­tod, minek kellett? Három napig bírta. Aztán bement a munkaügyre. Ami­kor a tisztviselő hellyel kí­nálta, nem fogadta el. Arra gondolt: mindjárt úgyis ki kell innen kotródnia. Állva elmondta egyszuszra. mi volt. S hozzátette. — Lesz, ami lesz: — ugye nem indítanak eljárást? A tisztviselő erőszakkal nyomta a székbe. Vagy tíz percig nyug­tatgatta, kért neki egy kávét is, csak amikor látta, hogy ügy, ahogy megnyugodott, akkor engedte el. Parinszky Géza két hét óta portás. An­nak a munkaügyi tisztviselő­nek pedig olyan feszesen tiszteleg, mint annak idején Bori századosnak, a parancs­nokának. Hódi T. József: P élelem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom