Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-20 / 43. szám

1976. február 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A karcagi üveggyárban Ma még a zsúfolt, korsze­rűtlen műhelyekben készül­nek a változatos, modem üvegtárgyak, háztartási edé­nyek, exportra gyártott ipa­ri üveg alkatrészek Karcag- Berekfürdőn, az Üvegipari Művek 10-es számú gyárá­ban. Az üzem tőszomszédságá­ban azonban már készül elő az új huta-üzem. Építése mellett rekonstrukciós mun­ka is folyik: tetőmagasíbás- sal, szociális helyiség toldá­sával teszik egészségesebbé és kulturáltabbá a meglevő műhelyeket Képeink a régi, kiszolgált munkatermekben készültek. Törő Ferencné kézicsiszolóval egy fátyolvázán vé^zi az utolsó simítá­sokat Szigorú „szemek” vizsgáztatják a kész terméket. Szabó Balázsné meós, szép vona­lú , poharakat, dísztárgyakat el­lenőriz T.SZ.E. — N. Zs. Továbbjavul a vendéglátás Yb-üíés Mezőtúron Bevált a gyakorlatban Értékes szabadalom a mezőgazdaságnak ’A nagyüzemi saakoeWott állattenyésztő telepeken ha­zánkban és külföldön egy­aránt jelentős gond a híg­trágya eltávolítása, kezelése és mezőgazdasági felhaszná­lása. Szolnok megyében pél­dául évente csaknem nyolc­ezer tonna trágyalé kerül szennyvízként elvezetésre, amelyből mintegy 25 ezer tonna szervestnágya 'többle­tet lehetne nyerni. A prob­léma megoldására a Kelet- magyarországi Vízügyi Vál­lalat három mérnöke; Ko­vács János, Felszeghy Béla és dr. Keliermarm Márton szabadalmat dolgozott kL A kis beruházási költsé­get — férőhelyenként 420— 500 forintot — igénylő be­rendezés új technológiával, csekély energiafelhaszná­lással és mindössze egymtm­A Tiszafüred és Vidék» ÁFÉSZ szakcsoportjaiban eredményes tevékenység folyt tavaly. A hat szakcsoport — a két méhész, a két sertés­tenyésztő, a zöldség-gyü­mölcstermelő és a nyúlte- nyésztő — jóval többet ter­melt, mint az előző eszten­dőkben. Különösen jő évet zártak a méhészek, akik összesen 576 mázsa mézet adtak le, ennek a mennyiségnek az értéke mintegy 1,2 millió forint. A két méhész szakcsoport — a tiszafüredi és a tiszaszöl- lősá — az ÁFÉSZ-től és a Méhészeti Szövetkezetek Központi Vállalatától össze­sen 142 ezer forint támoga­tást kapott a méhek ván­doroltatásához, fuvarozta tá­jához. ücaerő alkalmazásával meg­oldja egy-egy telep haszno­sítás: gondját, a környezet- védelmi előírások maximá­lis érvényesítésével. Szolnok megyében a Nagykunsági és a Jászsági Állami Gazdaság, a tiszaföldvári Lenin, a me- zőhéki Táncsics Tsz tehené­szeti, illetve sertéstelepének hígtrágya hasznosítási ta­nulmányterve készül. Bor­sod, Szabolcs és Hajdú-Bi- hasr megye néhány gazdasá­gában jó eredménnyel már üzeméi is a megépített sza­badalom. A Debreceni Ag­rártudományi Egyetem állat­tenyésztési tanszéke, a Ti­szántúli Vízügyi Igazgatóság és a KÖJÁL komplex vizs­gálata igazolta a berendezés mezőgazdasági hasznát, hi­giéniai és környezetvédelmi jelentőségét A nyúltenyésztők 155 má­zsa élő nyulat adtak át, a sertéstenyésztőktől pedig 2 ezer 208 kg sertéshús került a tiszafüredi üzletekbe. A szakcsoportok közül a zöldség-gyümölcstermesztő­ket ebben az évben újjá­szervezik, mert több tag gyümölcsöse az ártéren volt, és a tározótó munkái miatt ki kellett vágni a gyümölcs­fákat, így van, aki már nem termel gyümölcsöt Ugyancsak az ÁFÉSZ idei tervei között szerepel az ÁFÉSZ-ek egyesítésével Ti­szafüredhez került tiszaörsi, tiszaszentimrei, tiszaderzsi szakcsoportok munkájának átszervezése is. Sokakat érdeklő, szinte a város vailameainyi lakosát érintő ég foglalkoztató té­mát tűzött többek között tegnapi ülésének napirend­jére a mezőtúri Városi Ta­nács VB. A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat lakos- ságellátó munkáját értékel­te a testület. Az előterjesztett beszámo­ló mgáűlapítatta, hogy foko­zatosan javult a vá rosban a vendéglátás színvonala, a la­kosság igényeit túlnyomó- részt sikerült kielégíteni. A vállalat még az idén elvégzi a cukrászüzem bővítését, ugyanakkor a népszerű Vad­kacsa sörözőt (a Rucát) bistróvá alakítják ál A Nap­sugár eszpresszó belső be­rendezéseit is felújítják és a Borostyán vendéglőben a közétkeztetés javítása érde­kében bővítik a konyhái Különösen az utóbbi a fon­tos. Ugyanis mint az a vb tenneiés-éHátásfelügyéleti osztályának jelentéséből is kitűnt: jelenleg bár csak ezer adag étel főzésére al­kalmasak a vendéglátó egy­ségek konyhái, már most csaknem 2000 ember közét­keztetését kénytelenek meg­oldani. Ezért a vb felkérte a ven­déglátó vállalatot a közét­keztetés helyzetének mielőb­bi javítására, az üzemi bü­fék még hatékonyabb mű­ködtetésére. Felhívták a fi­gyelmet arra is. hogy for­dítsanak nagyobb gondot a vendéglátósok a szekember- képzésre, és erélyesebben lépjenek fel a vendéglátóhe­lyek rongáló!, károsítói el­len. A vb miután elismeré­sét fejezte ki a Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalatnak a lakosság ellátásában eddig végzett jó munkájáért, el­fogadta a jelentést ÁFÉSZ-szakcsoportok Füreden Jó évet zártak a méhészek Megújulva növekedni Lassan közhellyé koptatjuk — mert annyit emlegetjük — a nagyon is lényeges igazságot: a gazdaságfejlesztés in­tenzív szakaszába léptünk. Az egyszerű több — hármilyen termékről legyen szó — ma már nem is lehet kizárólagos cél. Társulnia kell hozzá a hogyan, a mennyiért, a mivel fogalmainak, mindannak, amit a hatékonyság felölel. A ter­melői szervezetek — a megszokástól, a könnyebb út kere­sésétől vezettetve — szintén ösztönösen hajlanak arra, hogy csupán mennyiségi többletben lássák fejlődésük bizonyí­tékát. Túl a tonnákén A kőolajfeldolgozó ipar bruttó termelése ma több mint két és félszerese a tíz évvel ezelőttinek. Gyors ira­mú növekedésről tanúskodik ez a tény, ám arra nem ad választ, vajon megújulva ju­tottak-e túl a szóbanforgó évtizeden. Ha azonban foly­tatjuk a vizsgálódást, s leír­juk, hogy — a sok lehetséges példa közül kiragadva — ugyanez idő alatt a foglal­koztatottak száma csupán másfélszeresére bővült, a fel­dolgozott kőolajból az érté­kesebb termékek, az ún. fe­héráruk aránya tizenöt szá­zalékkal növekedett, két­száznál is több új árucikket hoztak forgalomba, akkor Maradjunk a beruházások­nál. Az évről évre duzzadó forint összegek, amit beruhá­zásokra fordítanak a szocia­lista szektorokban, ugyan ta­núságát adja a népgazdaság erejének, ám semmiféle út­baigazítással nem szolgál ar­ra vonatkozóan, hogy jól vagy rosszul fektették-e be a forintokat. A pénz fátyla mögött elrejtőzhet a borsos áron vásárolt, de csak félig kihasznált technológia és technika, avagy az, hogy nagy összeget adtak ki ide­jét múltra, legyen az beren­dezés vagy eljárás. Nem vé­letlen — nem a központi irá­nyítás „szeszélye”, hanem a társadalmi szükségszerűség felismerése, hogy a január­tól érvényes szabályozó rend­szer döntő fontosságot tulaj­donít a fejlesztési kiadások megtérülésének, hogy lezár­ta az állami adományok for­Űgy tűnhet, pusztán ax orrunkra biggyesztett oku­lárén múlna, mit ítélhetünk jónak s gyengének, hasznos­nak, fölöslegesnek. Jobb. ha sutba kerül valamennyi pá­ezzel azt is kimondtuk, ho gy javuló hatékonysággal mű­ködött ez az iparterület,. Most a fonákja. Az egyik faipari nagyberuházásnak már két esztendeje kiészen kellene állnia. Ami azőnban tető alá került, az az erede­tileg tervezett félkészéru tö­meg 65 százalékát képes csu­pán kibocsátani. Jelentős költségek és további idővesz- tesség fejében végüj is sike­rül majd a termelési kapa­citást á számítottnak 76 szá­zalékára növelni, de hol van ez még mindig a kezdetben remélt mennyiségtől!? Ki ál­líthatná akár egy percig is, hogy hatékony ez a beru­házás? rását, s hitelt nyújt csupán, megszabott fizetési feltéte­lekkel Ezek szerint, mint legfőbb ítélőszék, úgy működik — kellene, hogy működjék — a hatékonyság ? Nem egészen. Hiszen akkor — például — bezárhatnánk az ország ösz- szes kenyérgyárát és sütő­üzemét, mert működtetésük­re ráfizet a népgazdaság. Csakhogy első helyen a tár­sadalmi szükségletek állnak, s ezek nem a bezárást, ha­nem az adott feltételek kö­zötti javuló munkát követe­lik meg. Azt, hogy megfelelő legyen a kenyér tápértéke, több készüljön a keresett fi­nom fehérárukból — ti. a péksüteményekből —, mér­séklődjék a gyártási veszte­ség, az áru egy tonnájára ju­tó energiafelhasználás, s így tovább. paszem, s olyannak látjuk a valóságot, amilyen. E való­ság arra figyelmeztet, hogy nem lehet mindenben és mindenkor kizárólag a haté­konyságot mérceként alkal­mazni, de ott. ahol indokol­ják a társadalmi érdekek, ne féljünk megtenni ezt Következetesebb és szigo­rúbb elszámoltatásra van te­hát szükség, kik hogyan sá­fárkodtak közös javainkkal, fölismerték-e a változó kö­vetelmények diktálta teendő­ket Erről csak beszélni könnyű. Jóval nehezebb meg­ejteni a számadást helyben, a vállalat kapuin belül, az iparágban. Nem azért mert a módszerek hiányoznak hoz­zá, hanem a régi beidegző­dések miatt Ez utóbbiak ugyanis azt sugallják, hogy mivel növekedett a termelés, a tavalyinál több a nyereség, jutott fejlesztésre és része­sedésre is, a vállalat „ki­egyensúlyozottan, hatéko­nyan dolgozott” Sűrűn hall­juk, s ezért az idézőjel, mert nem ritkán alaptalanul, a vállalati önismeret hiányá­nak bizonyítékaként mondo­gatják ezt Kirajzolódó határvonal Idén az állami költségvetés a vállalatok és szövetkezetek támogatására együttesen 110 milliárd forintot irányzott elő. Sokatmondó számadat ez, mert .hisz’ nemcsak a tár­sadalmilag indokolt, hanem a kényszerű, a gazdálkodás gyengeségeire, alacsony haté­konyságára visszavezethető kiadásokat is summázza. Mégis, a megszorítások — így például az importtámo­gatások csökkentése — azzal biztatnak, hogy élesebben ki­rajzolódik a határvonal meg­szolgált és meg nem szolgált előny, segítség közt A központi irányítás tö­rekvései nem hagynák két­séget a célok felől. A válla­lati munka azonban lassan tör át a mennyiségi, tehát a végsőidig leegyszerűsített nö­vekedés bűvös körén, nehe­zen ismeri fel, hogy nap­jainkban a több szorosan kö­tődik a jobbhoz, sűrűn a máshoz, a gyártásban, gyárt­mányban fejlettebbhez. E felismerést lehet siettetni . a központi irányítás döntései­vel, a szabályozó rendszer elemeinek tökéletesítésével, de a határvonalat megrajzo­ló ceruzát senki nem fog­hatja kezébe mások helyett. A határvonalat a maga ügyeiben csak az húzhatja meg, akinek asztalán a ce­ruza ott pihen. M. a B forint fátyla Félretett szemüveg Csak eleget enni — kevés... A magyar konyha utazó nagykövet© — Az egészséges, korszerű táplálkozás követelményei­nek megfelelő ételekből vá­logatva kell okosan, jól ét­kezni. Bővíteni a választé­kot, olyan ételeket kínálni elfogadható áron, amelyek nemcsak jóllakatnak, de egészségesen táplálnak. Ez a szakmájukat szerető sza­kácsok feladata. Koha Csaba mestersza­kács, az Alföldi Vendéglátó Vállalat dolgozója, a Hűtő­gépgyár üzemi étkezdéjének konyhafőnöke vall így munkájáról. Tizenöt évvel ezelőtt jó étvággyal és ezek­kel az elképzelésekkel je­lentkezett Szegeden sza­kácstanulónak. A szorgalmas tanulás mel­lett mindig jutott ideje a kí­sérletezésre. Receptjeivel gyakran vívta ki a szak­emberek elismerését és a szakmunkás bizonyítványá­val együtt megkapta a fe­lelősségteljes megbízást: fiatalon a szegedi „Debre­cen” étterem főszakácsa lett. Első sikere: 1967-ben az Alföldi Vendéglátó Vállalat rendezésében megtartott or­szágos szakácsverseny első helyezettje lett. Egy évvel később a TAVERNA orszá­gos szakácsversenyen is el­ső helyezést ért el, és maga mögött hagyta versenytár­sait Debrecenben, az Arany­bika nemzetközi hidegkony­hai versenyén is. A magyar konyha jő hí­rét elvitte a nemzetközi gasztronómiai versenyeken elért eredményeivel Belg- rádba, Bukarestbe, Szófiába, Bembe és az NSZK több nagyvárosába. Közben több vállalati és minisztériumi kitüntetést kapott. Tavaly régóta dédelgetett álma va­lósult meg: mesterszakács lett — Mit valósított meg régi, gyerekfejjel megfogalmazott terveiből? — Nem véletlen, hogy üze­mi konyhán dolgozom, ma­gam választottam ezt a mun­kahelyet. Az üzemi konyhák gyakori jellemzője még min­dig az egyoldalúság, a sze­gényed választék. Ezen igyek­szünk ' változtatni, eddig eredményesen. Igazodunk az egészséges, korszerű táplál­kozás követelményeihez. Ét­lapunkon legalább 6 féle a la carle étel szerepel, az elő­fizetők részére is nagyobb választékot biztosítunk. Meg­honosodtak a fóliás ételeit, kiderült, hogy az üzemi konyhán is van létjogosult­ságuk. Máris sok híve van a fóliában sült rablóhúsnak, a töltött sertéspecsenyének. Van saját cukrászüzemünk, ami szintén feltétele a vá­lasztékos étkezésnek. A mesterszakács rövidesen újból „hírverő” útra indul. A HUNGEXPO február 16- március 2. között magyar napokat rendez Kölnben a nyugatnémet KERTI áru­házban. Koha Csaba huszon­öt magyar szakácstársával együtt újból bizonyíthatja, hogy van alapja a magyar konyha jó hírének. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom