Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-17 / 40. szám
IX SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1S7K fefcruár PL TUDOMÁNY—TECHNIKA Kutatás és tudományos-technikai forradalom a Szovjetunióban Az Aeroflot szárnyain BVOAPEMT WíSSÍmvUn. 117 perc Magára talált a HangKép magazin utóda, Benkő Tibor, 117 perc színházról, rádióról, televízióról című műsora. Elődjétől abban is különbözik, hogy nem csupán bemutatni akarja a színészek, a műsoralkotók munkáját, a kulisszák mögötti világot, hanem igyekszik az ebben a világban fellelhető problémákat is a rádióhallgató . elé tárni. Progresszívebb, s talán célratörőbb is így ez az összeállítás, mindamellett képes a „magazinszerűség” minden t jó /tulajdonságát megtartani, hangvétele könnyed, a műsor színes, érdekes. Már az összeállításban szerepeltetett témák is jelzik a céltudatos szerkesztői munkát. Müller Tibor például rádió-, . televízió- és színházkritikusokkal be- ' szélget munkájukról, a kritikusi élet „nehézségeiről” — s nem ritkán ugyanarra a kérdésre meglepően eltérő válaszokat kap. A kritikusnak természetesen joga, sőt kötelessége, hogy szuverén véleményét hangoztassa, ám jó lett volna, ha a riporter 'lecsap ezekre az egymásnak ellentmondó válaszokra, ha szinte provokálja a vitát. Mert így inkább az volt az ^érzése a hallgatónak, hogy a (kritikusokat külön-külön kérdezték meg, s csupán a szerkesztő ötlete „varázsol- 'ta” őket egy asztal mellé. Elhangzott a magazinban egyebek között két érdekes beszélgetés is, közülük Tóth Krika Pécsi Ildikóról készült hangos fényképe sikerült jobban. Ügy igyekezett hű portrét adni a művésznőről, hogy nem kerülte meg a nem éppen töretlen színészi pálya töréspontjait. Mindez persze, csak úgy sikerülhetett neki, hogy Pécsi Ildikóban méltó „segítőtársra” talált. Pécsi őszintén, semmit elkendőzni nem akaró egyszerűséggel beszél, nem vádaskodik, csak önmagát hibáztatja — s ezzel mint- egy áttételesen azt is jelzi: " egyre inkább érett, önmagát teljesen vállaló művésszé } válik. Kevésbé sikerűt Szántó , Zsóka beszélgetése Cserhalmi Imrével, a győri Kisfaludy Színház újságíróból lett új igazgatójával. A sok általános igazság megállapítása közben módot kellett volna találni konkrét tervek, elképzelések, konkrét ismertetésére is. Az adás tálán leghosszabb, de egyben legizgalmasabb kerekasztal-beszélge- tését Marschall Éva vezette. Színészekkel, rendezőkkel beszélgetett a színészi beskatulyázásról. Parázs, igazi vita kerekedett, amelyben megszívlelendő gondolatok hangzottak el, s ha ezek nem is vezettek el a probléma végleges megoldásához, de mindenképpen adalékul szolgáltak egy előítéletekkel i jócskán körülbástyázott szemlélet megtisztulásához. Szavukban ’ Ä másik magazin, a 168 óra, az elmúlt héten jubileumi adáshoz érkezett. Ennek ellenére ez, a kétszázötvenedik, mintha kissé fáradtabb lett volna, mint a korábbiak. Saját maga szabta színvonala alá a műsor szerencsére így sem került, de több túlméretezett riportban a megszokottnál kevesebb témáról esett szó, s ezzel mintha közvetlenségéből, s főleg dinamizmusából is vesztett volna a méltán közkedvelt politikai magazin.. A rádiószínház Rákosy Gergely Macska a felségvizeken című rádiószatíráját mutatta be a héten. A frap-, páns alapötlet — egy szépelgő, de tettekre képtelen ember- és állatbarát (aki mellesleg még író is!) mélyhumorú megfricsilvázása — ■ mintha szintén túlnőtte volna kereteit. Feszesebb, azaz rövidebb változatban — például a Zsebrádiószínház produkció között — inkább helyére talált volna. — trömböczky — Az SZKP XXIV. kongresszusa jelentős lépést tett meg a kommunizmus anyagitechnikai bázisának elméleti megalapozásában. Az azóta eltelt idő gyakorlati módon bizonyította az elfogadott alapvető határozatok érvényességét és igazságát. A szovjet marxista társadalomtudósok érdeklődésének is homlokterébe került a tudományos-technikai forradalommal kapcsolatos elméleti problémakör. Az érdeklődés nem véletlen és nem Öncélú. .Választ ad azokra a lényegbevágó kérdésekre, amelyek a szocializmus és a kapitalizmus alapvető különbségét, a szocializmusnak mint társadalmi rendszernek a fölényét világítják meg. Komplex automatizálás A szovjet kutatások abból indulnak ki, hogy a tudományos-technikai forradalom — a továbbiakban TTF — bonyolult, összetett társadalmi jelenség és ezért csak komplex módon értelmezhető. A TTF — bizonyos hasonló vonások ellenére — lényegében alapvetően külöií&özik a szocialista és a kapitalista társadalomban. A probléma, amely egyben történelmi is, abból fakad, hogy a szocialista társadalom az ismert előzmények miatt még nem tudta teljesen kihasználni a TTF-ben rejlő lehetőségeket. A szovjet társadalomtudósok véleménye szerint, korunk technikájában lezajló 'forradalom lényege a komplex automatizálás eszközrendszerének megvalósításában keresendő. A komplex automatizálás azt jelenti, hogy az erhber felszabadul nemcsak a munka tárgyára való közvetlen ráhatás, hanem az egyes műveleteket végző gép közvetlen irányításának a funkciója alól is. Ebből következik, hogy az automatizálás alapvetően módosítja a gép—ember viszonyt. Míg az eddigiekben az ember rendelődött alá a gépnek, most fordított viszony jön létre és ez az emberi munka alkotó jellegének a növekedésére utal. A Szovjetunióban ezt az elméleti megállapítást támasztják alá azok a tények, amelyek a tudományos tevékenységgel foglalkozók számának ugrásszerű növekedésére utalnak. A szocializmusban a tudományos-technikai forradalom a szocialista viszonyok közepette megy végbe s így ebben nem jöhetnek létre azok az elidegenítő hatások, amelyek a fejlett tőkés országokra annyira jellemzőek. A szocializmusban nem a termelés öncélúsága határozza meg a fejlődést, hanem az emberi célok összessége, vagyis a tudomány és a technika fejlődése alárendelődik a szocialista emberi viszonyoknak. A társadalmi tervezés alapvető feladata, hogy kiküszöbölje a tudományostechnikai fejlődésből fakadó embertelenítő tendenciákat, amelyek semmiképpen sem szükséges velejárói a szocializmus építésének. A szovjet kutatók jelentős figyelmet szenteltek a TTF és a személyiség problémáinak kapcsolatára. Abból indulnak ki, hogy az ember, mint a termelőerők szubjektív oldala, aktív alkotó szerepet játszik a technika és a tudomány, ennek következtében a társadalom minden szférájának fejlődésében. A kibontakozott TTF a kutatótervező-szervező-irányító munkát is nagyfokú társadalmasításnak veti alá. A személyiség kibntakozásának egyik igen fontos feltétele a társadalom tagjainak széleskörű szakmai és általános műveltsége; az úgynevezett „intellektuális felszereltség” növelésének problémája. A szovjet szerzők megállapít, ják, hogy a tudományostechnikai forradalom egyértelművé tette napjainkban a munka termelékenységének növekedését; a termékek mennyiségének és minőségének növelését nem annyira a termelésben foglalkoztatottak száma és fizikai potenciájuk kihasznáitsági foka. mint tudományos ismereteiknek a gyakorlatban való alkalmazása határozza meg. Az ember alkotó szerepe Sok szó esik a kutatásokban az emberi szükségletstruktúra humanizálásáról. A tudományos-technikai forradalom kibontakozásával társadalmilag fontos tényezővé emelhető az ember önfejlesztési szükséglete, amelynek legfontosabb összetevői lesznek az alkotó munka, az állandó művelődés, a sokoldalúság és önérvényesítés, a személyiségen belüli egység, a világos egyértelmű kapcsolatok, a teljes mozgékonyság és a természettel való érintkezés, a távlatok szükséglete. össztársadalmi méretekben ez a perspektíva akkor érhető el, ha olyan új típusú munkahelyi közösségek alakulnak ki. amelyek dinamikus-alkotó módon reagálnak a társadalmi fejlődés új és új követelményeire és ezáltal tagjaikat fejlődésre késztetik. A szovjet TTF kutatásban külön hangsúlyt kap a tudomány és a társadalmi haladás közötti összefüggés kérdése. A tudomány fejlődésének intenzív szakaszába lépett. Ez új módon veti fel a tudománynak, mint a társadalmi élet egyik döntő szférájának stratégiai problémáit. A tudomány megváltozott státuszát elsősorban tudományelméleti vonatkozásban vizsgálják a szerzők: elemzik a tudomány társadalmi funkcióit és hatását, információs, ökonómiai, szociológiai szervezeti, intézményi rendszerét, a tudományszervezés és irányítás, a kutatás és a fejlesztés kérdéseit, a tudományos tevékenység pszichológiai és logikai törvényszerűségeit. Megállapítják, hogy a tudomány társa- dalmasodása, eredményeinek az összessége érdekében való felhasználása előtérbe állítja a tudomány humanizációs jellegét, a társadalom, az egész emberiség iránt érzett felelősséget Együttműködés nemzetközi formákban Nagy teret szentelnek a szerzők a tudományos-technikai forradalom és a szocialista integráció kérdésének. A szocialista fejlődés következtében a termelőerők kinőtték a nemzeti kereteket és sürgetően tették szükségessé az együttműködés nemzetközi formáit. A KGST továbbfejlesztésének szükségszerűsége a termelőerők intenzív fejlesztési szakaszának történelmi eredménye. A szerzők konkrét területeken mutatják ki a szocialista gazdasági eggyüttműködés magasabbrendűségét az EGK és más tőkés gazdasági társulásokkal szemben. Mivel a tudományos-technikai forradalom komplex társadalmi jelenség, számos, nem kevésbé lényeges kérdést is érintenek a szovjet társadalomkutatók. Többek között a kultúra helyét és szerepét a megváltozott viszonyok között, a tudományos-technikai forradalom és az erkölcs összefüggéseit, a művészet funkcióváltozásait korunkban. Mindezeknek a társadalomkutatásoknak a célja a valóság állandó szembesítése az elmélettel és a marxista elmélet alkotó módon történő továbbfejlesztése korunk viszonyai között. Mikecz Tamás A napjainkban megalkotott repülőgépnek meg kell felelnie azoknak a követelményeknek, amelyeket a holnap támaszt az Aeroflottal szemben. Vagyis a kilencedik ötéves tervben készült repülőgépek a tizedik ötéves terv légiszállításának az alapját képezik. A TU—104, XL—18 veteránok átadták helyüket az olyan korszerű és kényelmes járati gépeknek, mint az IL—62, a TU—154, a TU— 134, a JAK—40. Ekeket a repülőgépeket világszerte gazdaságosaknak, gyorsaknak és kényelmeseknek ismerik. Az aviatikái akusztika területén elért legújabb vívmányok figyelembe vételével készültek s kis zajjal működő hajtóművekkel vannak felszerelve. Az Aeroflot útvonalain hamarosan megjelennek az új generációs repülőgépek. Ezeket a szovjet polgári aviatika tudományos kutató és szerkesztő szervezetei fejlesztik ki. Ebben a sorozatban a szovjet tudomány és technika legújabb vívmányait megtestesítő első konstrukció a TU—144 szuperszonikus utasszállító gép az Tádzsikisztán területénei: csak egytizede síkság — az égbetörő hegyek birodalma (a Kommunizmus-csúcs magassága 7495 méter) és természeti kincsek igen gazdag tárháza ez az ország. Az örök hó és a legnagyobb szovjet gleccserek földjén hatalmas vízi energiát hordozó folyók születnek, a föld mélye ritka érceket és vegyipari nyersanyagot rejt. Hogyan hasznosíthatja mindezt a népgazdaság? Híd a Vohs folyón Az egyik legégetőbb probléma az úthálózat. Utak nélkül nem lehet vízi erőműveket, iparvállalatokat építeni. Például a Vahs folyón létesülő Nureki vízi erőmű 300 tonnás transzformátorának, helyszínre szállításához a régi autóút helyett több kilométeres új szakaszt kellett tömi a hegyek között. Most fejezik be a Termez— Kurgan—Tjube—Javan vasútvonal építését. A 270 kilométeres új vasútvonal megjavítja az összeköttetést a Kaliimigan és a Vahs folyók gazdag völgyeivel, a kuljábi körzettel, nagy salétromsav, kőolajfeldolgozó és más gyárak telepítését teszi lehetővé. A múlt nyáron készült el egy híd a Vahs folyó fölött, így a Szovjetunió legnagyobb finomgyapot termelő vidéke bekapcsolódhat az országos hálózatba. Korábban kerülő- útón, keskenynyomtávú vasúton, és gépkocsikon szállították az árukat Dusanbéba. Az új vasút gyorsabban juttatja el a faanyagot, műtrágyát, vetőmagot és a mezőgazdasági gépeket a folyóvölgy termelőszövetkezeteibe. A múlt évben már körülbelül 6 ezer tonna, Hatin—Rabat közelében kitermelt — kőolajat, nagy mennyiségű gyapotot, zöldségfélét és gyüutolsó próbáknál tart. Sebessége kétszeresen meghaladja a hang sebességét. A tizedik ötéves tervben ez a repülőgép megszokottá válik az utasok számára. Habarovszkból Moszkvába kétszer olyan gyorsan teszi meg az utat, mint más gépek. Képünkön az IL—76 teherszállító repülőgép: Ez az új gép 40 tonna terhet képes egyszerre szállítani. Rendeltetése konténerek, tartályokban levő rakományok, valamint nagyméretű terhek, egészen az önjáró gépekig — szállítása. A be- és kirakodási műveleteket teljesen automatizálták. Ezzel a repülőgéppel végezték el a leggazdaságosabb — konténeres — teherszállításokat a szamotlori olaj- munkások és a nadimi gáz- kitermelők (Nyugat-Szibéria) számára. A repülőgépet egész készletre való korszerű emelőberendezéssel látták el, s ez lehetővé teszi a szállítmány húsz perc alatt való teljes kirakását Nemrég ez a repülőgép te- heremelőképességi, gyorsasági és távolsági világrekordot ért el. mölcsőt szállítottak el inneni Így a még tovább épülő vasút máris kezd kifizetődni. Az építőknek sok nehézségekkel kell megküzdeniük. Erre csaknem egész évben nagy a hőség. A hőmérséklet általában eléri a 40—45 fokot és gyakran fúj Afganisztán felől, a homokfelhőket hozó „afgán” szél. A vasút nyomvonalán több mint kétmillió köbméter sziklás kőzetet kellett megmozgatni, ez az összes földmunka egyharmada. Az Amu-Darja völgyében viszont futóhomok várta őket. A vasútépítők korszerű technikával rendelkeznek. A 25 méteres síndarabokat gépesített bázisokon szerelik össze, majd traktorokkal fektetik le. A zúzott követ speciális gépek szállítják a helyszínre és verik a sínek alá, de gépesítették a sínek egyengetését is. Több miiiió tonna Az új vasút évi áruforgalma 1980-ra eléri a több millió tonnát A forgalmat 3 ezer lóerős Diesel-mozdonyokkal bonyolítják le. Két pályaudvart és öt várócsarnokot, valamint különféle gazdasági épületeket is emelnek a vasút mentén. A vasutasok az új állomások közelében kényelmes, többlakásos házakban laknak majd. Az utolsó szakaszon, Kur- gantjube és Javan között, most készül a töltés és egy nagy híd a Vahson, a pillérek már állnak. Az 52 kilométer hosszú szakaszt két év múlva adják át; ekkor kezdi meg a termelést a javam elektrokémiai kombinát, amely Közép-Ázsia legnagyobb ilyen jellegű léte-; sítménye lesz. », i z Ararat festői völgyében, nem A messzire Jerevántól, szovjet ör- ** ményország fővárosától, szerelik a Kaukázusontúl első atomerőművét. A köztársaság iparának és mezőgazdaságának dinamikus fejlődésével megnőtt a vil- lamosenergia-igény is. Ugyanakkor a köztársaság vízerőtartalékai nagyon korlátozottak, jelentősebb ásványú fűtőanyag- készletei pedig nincsenek. A megoldás — az atomenergetika fejlesztése. Hőerőműben egymilhárd kilowattóra villamos energia termeléséhez 350 ezer tonna fűtőanyag szükséges, melynek szállítására hatezer vagont kellene igénybe venni. Az atomerőmű ugyanennyi villamosenergia termelésére csak néhány tonna nukleáris fűtőanyagot fogyaszt. Az örmény Atomerőmű fokozott szeizmikus veszélyességű körzetben épül. Ezért1 a tervezők és építők figyelmébe vették a létesítmény földrengésbiztos kivitelezéséhez szükséges rendszabályokat: az atomerőműre még a kilences erősségű földrengések sem veszélyesek. Képünkön az örmény Atomerőmű szeretői Vasút a hegyek birodalmában
