Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

1976. január L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Családanyák Aztá n elvegyül a gyermelkitárBasó^ba, ___________mint csillagok közé nyájas h ald világa... — írja Arany János az anyáiról a Családi kör-ben. Vajon csak­ugyan ilyen idillikus lehetett az ő kord­ban az asszonyi élet? A rezignált, szomo- rúságra hajló költőt aligha gyanúsíthatjuk idlll-teremibő szándékkal; ha ő így látta a családi kört, akikor az — legalább is körülötte — ilyen volt. Pedig az. asszo­nyoknak akkor is akadt ezer dolguk, ki­vált a falusi asszony nem tétlenkedett, ha nem is volt „önálló munkavállaló”. Csakhogy a falusi élet — még ma is! — merőben más, mint a modern véne® emberéé, asszonyáé. Falun a nap valami­képp „egy tömbből faragott”; a tennivalók áttekinthetők, világosaik, ha sok is akad belakik. A távolságok kicsik, az emberek, akikkel a családanya szót vált, mindig ugyanazok és nincsenek túl sokan; a be­szélgetések ritkán izgató hatásúak. Ezzel szemben a városi nő nagy távolsá­gokat utazik be, megvívja napi viadalát járműveken, a zsúfolt üzletekben, elintéz számtalan apró-cseprő ügyet munkaidő előtt és után; sokféle emberrel kerül — néha nagyon is idegboraoló, — kapcsolat­ba. Így aztán mire este hazaér családja körébe, már nem nyájas holdvilág, hanem kicsavart citrom. A legnagyobb önfegye­lem elleniére is sugározza vibráló nyugta­lanságát, s kelti azt a lallkiáiHapotot, amit „indukált neurózisnak” nevez a pszicholó­gia. Jóllehet szeretné a gyermekeivel töl­tött néhány órát vidámmá, derűssé vará­zsolni, ha nem sikerül leráznia magáról az út porával együtt a nap feszültségét is, gyötri a leSaiismeret, úgy éra, megrövidíti családjait, s mire „belejönne” az otthoni létbe, már újra ott a reggeli indulás... A női idegrendszer nagy feszüWsóge innen ered. A mai nő azonban mégsem aaenetne ott­hon maradni. Az anyagiaktól függetlenül is bajosan tehetné, mert az élet távlata változott meg: a mal ember — és főként az asszony — hosszabb életre számíthat, untat elődei, és főként sokkal tovább ma­iad fiataL Mit is tehetne « a sokáig aktív, mai wő gyermekei feflsendüűése után, az unokane- velésen innen, a mai, gépesítés, szolgálta­tások révén leegyszerűsödött háztartásban? Ráadásul a feűserdülő gyerekek közé — nyájas hoűdviléigkéret! — elvegyülni is csak akkor képes, ha van önáflió élete, munkája, ha lépést tart velüik, ha érdekli a változó világ és információi is vannak felőlié. A háztertártja zárt élet kicsinyes­sé és közömbössé tehet A nemzedékek közötti határok feloldása pedig mindkét fél érdeke. MS Sehet mé^ta a megoMfe? Hogyan te­remtsen önmagában és önmaga körül har­móniát a dolgozó nő? Az első lépések már megtörténtek. A korszakos jelenltőségű gyermekgondozási segély már „függetlenítette” az anyákat az első három évre, s bár sokain szólnak etlene (munkaerőhiány a hagyományos női pályáikon, szakmai lemaradás, némely, az anyaságot kellőképp át nem édő kis­mamák unalma, etb.) az ellenérvek sem fedhetik él óriás előnyeit: anya és gyer­mek nyugalmát, a számbiózis hatásait, a kettejük össtaesrótoásából adódó szoros és meleg kapcsolatot, amely a gyermek ka­maszkori gondjainak megoldását is meg­könnyíti majd. A kii »gyereknek nem „fél­állású”, hanem „főfoglalkozású” anya kell és időtlen nyugalom. Aki pedig kismama korában nem ólt űröttan, kapkodva, az később is jobbam bírja a terhelést, amely a gyermekek növel redősének arányában fogy. Hiszen a nagyobb gyermek nemcsak, kevesebb fizikai munkát ad, de, ha jól ne­velték, követi a felottéb fontos apai pél­dát, s a háztartási teendők egy részét is átveszi. A másik nagy könnyítés a munkaidő rö­vidülése. A szabad szombat a családi élet átstrukturálódását hozzá: múlhatoflianiul szükséges, hogy az iskolák is aDkalmaz- kodjanak hozzá. Sok iskola megtette már kísérletképpen: mindegyik sikerrel A sza­bad szombat közös otthoni munkája a családi életre nevelés legjobb iskolája, s ahol az együttlét öröme lengd át, ott való­sággá válik a költő szava: „édes az ott­hon”. Karunk asszonya még csak tanulgatja az űj életmódihoz szükséges, szervezés, éssze­rűsítés, tervszerűség tudnivalóit. A család ugyanis nemcsak a társadalom alap-közös­sége, nemcsak érzelmi kötelékekkel átszőtt kiscsoport, hanem apró „szolgáltató-válla­lat” is, amelynek szervezése, vezetése, irá­nyítása többnyire még az anya vállán nyugszik. A legjobb férj, és a legsegítőiké- szebb gyermekiek is csak rész-feladatokat hajtanak végre ebben a munkamegosztás­ban. A karmester az anya, csupán azért mert ő sok évezredes gyakorlottságot őriz ösztöneiben — a szerzett tulajdonságok arakoűhetők! — és így az otthon irányítá­sában ő „van otthon”. De hogy ezt mun­kahelyi, közéleti tevékenységével össze­kapcsolja: abban xnég nem szerzett ipari gyakorlatot. Család és társadalom együtt kell segítse, különben túl nagy lesz a tan­díj: minden eltévesztett lépés nemzedé­kek egész sorára hat. Manapság gyakran haffiamí pedagógusok­tól: azokkal a tanítvtayailklkai boldogul­nak legnehezebben, akiknek édesanyja az ötvenes évek elején volt kislány, akiknek nagyanyja — az első kereső női nemzedék ,— még sem segítséget, sem könnyítést nem kapott; a munkaidő viszont hosszabb volt a mainál, és rendszerint nem is ért idejében véget Ebben az időiben a gyer­mekeknek vajmi kevés törődés jutott — hacsak nem volt a háznál egy áldozat­kész nagymama. Csaikhogy ezek a gyerme­kek példaképpen saját anyjuk életmódját vittek magukkal, s amit meg nem kaptak, azt továbbadni sem tudják, a könnyített terhek közepette sem. A mai kisiskolások egy része ezért gyötrődik idegesen, hiány­érzettel küzdve. A családi harmóniája nem­--------------------­------ zedétoek sorára ható erő, t áptalaj amelyből az utódok szívják éltető nedveiket Vigyázni keld rá mint a sze­münk világára. Akkor is, ha ez sok áldo­zattal, nehézséggel jár, mert innen ered, ami a legfontosabb az életben: a boldog­ság képességet B. fi. ITTHONI TÁJAKON (4.) Á fényszarui lucaszéke Télutón Jó Fényszaruba menni. Olyankor már tavaszt lélegzik a jászhomok, hord­ják a párádzó trágyát, verik a fóliasátrak cölöpéit, — pi- hegnek a zsenge hajtások az üvegházakban. Errefelé rövi- debb a tél, mert a tavasz be­lopakodik a hó alá; január­ban már vetik a paprikát A februári hideg ugyan palán­taerdőket pusztítana, ha tud­na, de fűtik az üvegalját Sajnos, nem akadtam nyo­mára, kik honosították meg a faluban a zsenge primőrökkel való bíbelődést, kik voltak az első kertészek. Annyit meg­tudtam, hogy az 1930-as évekre nyúlik vissza a ha­gyomány. — Bolgárkertészek tanítot­ták meg talán kertészkedni a fényszaruiakat ? — Nem, a faluban nem ter­jedt el a termesztési módsze­rük. Amikor megjelent a mű­anyag, elérhetővé vált a fó­lia, új „technológiával” új­hődott meg a hagyomány. Kiskertekben, nagykertekben, fólia mindenfelé. Paprikából, paradicsomból meg az ubor­kából gazdagodott meg a fa­lu fele-harmada. De nem kell irigyelni őket Tengernyi munka van minden tő pap­rikával, minden szem paradi­csommal. A Béke Tsz 1971-ben hatá­rozta el, hogy korszerű, egy hektáros üvegházat épít El­sősorban palánta nevelésre. A jó palántán áll, vagy bu­kik a termés, a jövedelem. De amikor leírom ezt a szót: jövedelem, hadd tegyem rögtön hozzá, a közös gazda­ságban már ekkor tudták, a primőrökből bizony nem gazdagszik meg a tsz, jó, ha „egálban” marad a kiadás a bevétellel. Dehát kell a pri­mőr! Belátták, csinálták jó szívvel. Sőt! 1973 végén elju­tottak a hat hektáros • üveg­ház gondolatáig. Ez 110 mil­lió forintba került volna. Múltak az évek, Csikós Fe­renc elnökkel olykor együtt őrültünk, bosszankodtunk, mikor, hogy állt az ügy. — Most hol tartanak? — Keresünk valakit, aki „benősülne” a vállalkozásba. Most már ugyanis 211 millió forintba kerülne, ezzel már nem bírunk el! Csak valame­lyik tsz-el közösen tudunk belemenni. Közben azért készítették a programtervet. MZG—69-es licencről van szó, 6,40x3,20- as üvegházakról. Kétségtelen, régebbi modell. — Ne untassuk, és főleg ne bosszantsuk az olvasót az­zal, hogy mi minden törté­nik, amíg elkészülnek az üvegházak. Inkább azt kér­dezem: mikor eszünk azokból a paprikákból, amelynek a palántáját a leendő üvegház­ban nevelik? — Kivitelezőt kell keresni. Az üveg megrendelést 24 hó­nappal előre le kell adnunk... Szóval 1979-ben, 1980-ban. Előbb sajnos nem ... Nézzük csak a számokat: az üvegházak éves termelési Tartozni valakihez Játék az élet. Tiszafüreden az idén átadott új százszemélyes óvoda a megye legkor­szerűbb gyermekintézményeinek egyike Zúzmarától csillogó fasor között kígyózik az Üjerdő felé vezető kövesút. Jászberénytől öt kilométerre eléri a fenyvest, ahol az erdőgazdaság egykori épületében a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet ifjúmunkás otthona van. A két évvel ezelőtt létre­hozott intézmény lakói 14— 18 éves állami gondozott fiúk. Húszán vannak. Egy részük nem tudja, kik a szü­lei, jónéhámyam elmúltak tíz­évesek, amikor a szülök „el­dobták” őket. Ahányan van­nak, annyiféle a sorsuk. Ami azonos bennük: a keserű dac, amely meghatározza cseleke­deteiket, a riadt tiltakozás, amivel sokáig a segítő kezet is eltaszítják maguktól. Az otthon helyének kivá­lasztásában közirej átszőtt a nagyvállalatok, a fejlett ipa­ri és mezőgazdasági üziemek közelsége, ami jó lehetőséget ad a fiúk munkára nevelésé­hez. Mi valósult meg a kez­deti elgondolásokból? Erről beszélnek a nevelők és az ifjú munkásotthon lakói. Hagyó László tanár, a megalakulás óta az újerdei otthonban dolgozik. Kerté­szeti üzemmérnökként szer­vezője, majd vezetője lett az iskola kertészeti részlegének. Az épület pincéjében gom­bát termesztenek, a fóliás sátrak alatt pediig — 300 négyzetméter alapterületen — fejes salátát és zöldpap­rikát. — A gyerekek általában hiányos személyi adatokkal érkeztek az otthonba — mondta. — Keveset tudtunk róluk és azokról az okokról, amelyek cselekedeteiket mo­tiválják. A kertészeti munka alkalmas volt arra, hogy kö­zelebbről megismerjük, és felkészítsük őket azokra a feladatokra, amelyek a vál­lalatoknál, az üzemeknél várnak rájuk. — Eredmény? Két év ke­vés idő ahhoz, hogy egyér­telműen eredményekről be­széljünk. Egy bizonyos, sike­rült kiragadni őket abból a „légüres térből”, amiben so­káig, mindentől elszakadva éltek. Sikerült kialakítani valamiféle kapcsolatot, fel­ébreszteni bennük a kötődést a munkahelyhez, a nevelők­höz, az iskolához. Beszélt a kertészeti munka egyéb előnyeiről, hogy pél­dául tavaly 30 ezer forint hasznot hoztak az otthonnak. Kevés szó esett arról, ho­gyan értékelik a fiatalok azt a munkát, amiért havonta 50 forintot kapnak, míg a vál­lalatoknál dolgozó társaik 2200—2600 forintot keresnek. Hogyan fogadták és ho­gyan segítették őket a többi munkahelyeken? A kérdésre Fehér István, a Hűtőgépgyár 3. üzemének vezetője és Ben fee Kálmán, a hűtőgép- ezerelde vezetője válaszolt. A gyerekek számyaszeget- ten és valami szilárd talajt keresve érkeztek a Hűtőgép­gyárba. Megértéssel fogad­ták őket, türelemmel és minden nap újrakezdve meg­értették velük, hogy tartoz­nak valakihez nem nyűgöt, nemcsak terhes kötelességet, hanem biztonságot is jelent. Mit mondanak ólt, az új- erdői fiúk? Hogyan fogadták a feléjük nyújtott segítő ke­zet? Sebálj Jenő a 3-as üzemben dolgozik, vasszer- kezeteket szerel. Szüleit nem ismeri és tavaly karácsony­kor nem értette, miért vett neki az egyik szocialista bri­gád télikabátot. Az idén mi­kuláskor már ő is az aján­dékozók között volt. Egy idős embert — akit a brigád pat­ronál — ajándékoztak meg. — Munkám szép, jól kere­sek, már 13 ezer forintom van a takarékban. Büszke voltam, amikor kijelentették, és láttam, hogy komolyan is gondolják, hogy munkámért magam felelek. November­ben leszek 18 éves, ottha­gyom az újerdői otthont, al­bérletbe költözöm, de dol­gozni továbbra is itt akarok, ahol a barátaim vannak. Makula Tihamér már be­töltötte a tizennyolc évet Albérletben lakik, és a hűtő­üzem palásthabosí tójában dolgozik. — Azelőtt is itt dolgoz­tam, és soha eszembe nem jutott volna itthagyni 'mun­kahelyemet. Mennem kellett — az iskolából — mert két hónappal tizennyolcadik szü­letésnapom előtt panaszkod­tam, hogy az otthon kony­háján penészes kenyeret, hetekig csak szalonnát ad­nak vacsorára. Az iskola igazgatója „eltanácsolt”, és nehéz volt kivárni a két hó­napot, amikor nagykorú let­tem, és visszatérhettem ide az üzembe, ahol életemben először vettek emberszámba, • • • A Jászberényi városi- járá­si Népi Ellenőrzési Bizott­ság két hónappal ezelőtt (vizsgálatot tartott az újerdői ifjúmunkás otthoniban. A vizsgálat tapasztalatai iga­zolják: Makula Tihamér panasza nem volt alaptalan. A megfelelő konyhával, fő­zési lehetőségekkel rende’Jke- ző otthoniban a vizsgálatot megelőző hetekben őseik sza­lonnát adtak vacsorára. A NEB megállapítása szerint sem „dicséretes” dolog az ifjúmunkás otthonban pa­naszkodni Nem veszi szíve­sen a panaszkodást az ott­hon „erős kezű” igazgatója sem. Két év egy fiatal intéz­mény életében valóban ke­vés. A felismeréshez, hogy a szárnya szegett, az önmagu­kat kereső, a s^'.’árdabb ta­lajért kapaszkodó gver-’mk emberré vá’ásá-ért töb’-et keli tenni, ahhoz viszont elég. értékét — egy négyzetméter­re — 350 forintra kalkulál­ják. Tehát az üvegházak egy évre eső termelési értéke 21 millió forint. Leegyszerűsítve számolva tíz évre van szük­ség, hogy a megépítési — ahogy mondják: „belekerülé- si” költségüket megtérítsék. Tíz év múltán viszont az üvegházak amortizálódnak, felújításra van szükség. Jö­vedelmet meg csak akkor biztosítanának, ha virágot is termesztenének bennük. De nem ez a céL — Három-négyszáz hektá­ron szeretnénk kertészkedni. Tudja, hogy ehhez mennyi palánta kell? A számok már semmit se mondanának. Iszo­nyatosan sok. Megpróbálom összegezni1 a tényeket. Először is adva a gazdaságpolitikai feladat: mi­nél több zöldséget a piacok­ra és, minél korábban... Eh­hez a szándékhoz igazodik a tsz, anyagi áldozat vállalásá­val, a kétszáznegyven ker­tészkedő tsz-tag szakértelmé­vel. Mindenki jót akar te­hát ... A tények azonban té­nyek és szigorúak: az üveg­ház építésének gondolata 1971-ben fogant, és most 1976 küszöbén megállapítjuk — mi egyebet tehetnénk? — hogy 1980-ban funkcionál majd az üvegház. Tulajdon-: kép pen mindenki károsodik: a népgazdaság, a tsz, a ker­tész, aki egy méter tíz cen­tis fólia alagútakban gör­nyed, — s a vásárló is... — Ahhoz ugye nem fér kétség, hogy üvegházak meg­építése szükségszerű? — Ha nem lesz üvegház, nem tudjuk teljesíteni a programunkat. Ezen már mindenki túljutott, ezt már mindenki belátta. Ha nincs üvegház, nincs 400 hektáros kertészet! Én nemcsak a tsz szemszögéből nézem a kér­dést Manapság már igen sok a konyhakert, az emberek egészséges passzióból is ker­tészkednek. összekötik a kel­lemeset a hasznossal. Dehát a kertészethez palánta kell! Ha nem „kapcsolunk” idejé­ben, nem lesz elég palánta, amely termést hozna. — Elbírnak majd a négy­száz hektárral? — Megmutatom az 1980-ig szóló terveinket... Nézze, ezek tényszámok: lesz hozzá elég szakképzett emberünk. Csinálni fogjuk, becsülettel. Jó, jó, de mikor csinálhat­ják? Azóta ez motoszkál a fejemben, amikor a jász-ho­mokra gondolok. Tiszai Lajos (FOLYTATJUK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom