Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

1976. január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hki a csillánk titkát kutatja A szoba egyik sarkában másfél méter hosszú távcső, a falon csillagtérképek, üstökösfotók, az író­asztalon Róka, Kulin, Zerinváry könyvei. Bár Hidasi Vilmos személyi igazolványában az áll, hogy a Szol­noki Cukorgyár nyugdíjas üzemmérnöke, lakása arról árulkodik, hogy csillagász. Amatőr csillagász... PENICILLIN PORAMPULLA. A Debreceni Biogál Gyógyszergyár tavaly felavatott asszeptikus üzemében ez érv közepétől, korszerű töltőgépeken megkezdték a penicillin porampulla gyártását Magyarország felfedezése Egy könyvsorozat olvasása közben Az olvasó, aki cikkemben idáig jut talán elhúzza a szá­ját: „Amatőr csillagász? Most, amikor a „profik” a Holdra járnak, a Vénuszt ostromolják? Mielőtt átadnám Hidasi Vilmosnak a védekezés’lehe­tőségét. íme egy aprócska történet Főhőse egy német parasztember, aki esténként av háza előtti lócán üldögélve bámulta a csillagos eget. „Ni csak, ez tegnap még nem volt itt” — kiáltott fel egyik este, s állítását pár nap múl­va a „profik” is megerősí­tették: az égbolton új csillag tűnt fel, egy üstökös. S a felfedező, a nagy teljesítmé­nyű távcsövek helyett, egy emberi szempár... — Példaként említhetnénk az ókor nagy természettudó­sait is — folytatja Hidasi Vilmos. — Arisztotelész, Anaxagorasz, Herokleitosz és a többiek nem voltak kép­zett csillagászok, mégis tu­catnyi felfedezéssel gazdagí­tották a világot. Óraszám sorolhatnám az amatőrök tu­dományos eredményeit, en­nek ellenéibe az ismeretter­jesztő, a tudománynépszerű­sítő szerepüket emelném ki elsősorban. Több szocialista orszában — a Szovjetunió­ban, Csehszlovákiában, az NDK-ban — már az általá­nos iskolában kötelező tan­tárgy a csillagászat. Hazánk­ban e témáról elenyésző anyagot tanítanak az isko­lában, az amatőr csjllagász- mozgalom azonban annál erősebb. Megközelítőleg száz amatőr csillagászati szakkör működik. — Közülük egy éppen Szolnokon... — Igen, a Tiszamentí Ve­Befejeződötit a kéthetes té­li vakáció a kis- és nagy- diákoík számára: csaknem másfél millió iskolás holnap ismét munkához lát. Január 5-ón, a második félév első napján az ország mintegy négy és félezer általános is­kolájában és 528 középisko­lájában tájékoztatják a diá­kokat az első félévben elért eredményeikről. Mint isme­retes, valamennyi iskolafo­kon csak az ellenőrző könyv­be jegyzik be az osztályzato­kat. Nem osztályozzák azon­ban azt a 155 600 elsőst, akik fél esztendővel ezelőtt kezd­ték meg általános iskolai ta­nulmányaikat, mint ahogy gyiművek művelődési házá­ban, 1964 óta. Tagjai fizikai dolgozók, értelmiségiek, diá­kok, s itt dolgozom én is. A foglalkozások programja igen változatos: csillagászati alapismeretekkel, átfogóbban és mélyebben elemzett csil­lagászati témákkal foglalko­zunk, megfigyeléseket vég­zünk, sőt távcsöveket is épí­tünk. — Itt. ebben a szakkörben kezdődött „csillagász pálya­futása”? — Még egyetemista korom­ban. a húszas évek közepén. Műegyetemista létemre egy évig vendéghallgató voltam Terkán Lajosnál, a neves csillagásznál. A „csillagok titka” engem is megfogott — Csak nem a jövőt ku­tatja a csillagokban? — A múltat! A látszólag üres világűrt a por- és gáz­ködökön, a korpuszkuláris sugárzáson kívül szinte ki­tölti az elektromágneses su­gárzás. kezdve a nagy ener­giájú gammasugárzástól, a gyilkos röntgensugárzáson, a láthatatlan és látható fény sugarain keresztül a mikro­hullámú és hosszúhullámú rádiósugárzásig. Ezek a su­gárzások az információk ára­datát hozzák és viszik. Az információáradat megfejtésé­vel a csillagász — a profi és az amatőr egyaránt — be­pillanthat a világmindenség múltjába. A Holdról a fénysugár —■ amely másodpercenként há­romszázezer kilométert fut be — egy és egynegyed má­sodperc alatt ér el hozzánk. A Napról már nyolc és fél percre van szüksége. És itt álljunk meg egy pillanatra. A fény részecskéinek, a foto­az ötödikeseik sem kapnak félévi érdemjegyet. Az álta­lános iskolai rendtartás, az iskolai munka „törvényköny­ve” hangsúlyozza: a félévi osztályzatok a tanulok tan­tárgyankénti összteljesítmé­nyét tükrözik. Az egyes osz­tályzatokat gondos pedagó­giai mérlegelés útján állapí­tották meg. A második félóv „startja” egyúttal a pályaválasztási munka kezdetét is jelenti. A jelenlegi tanévben mintegy 119 000 diák fejezi be álta­lános iskolai tanulmányait, és az esztendő első hónap­jaiban kell eldönteniük: mi­lyen életpályát választanaik. noknak áradata, amely ebben a pillanatban ér szemünkbe, nem a Nap felületéről waló induláskor született, hanem százezer évvel ezelőtt, ami- > kor a Földön még a kőbaltás ember volt az úr. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy számta­lan ütközés után kiszabadul­janak bölcsőjükből, s elin­duljanak á Földre. De men­jünk tovább. A fény a leg­közelebbi állócsillagról 4,3, a Szinuszról 8,7, a Kaszás 600 millió kilométer átmérőjű óriás csillagáról, a Betele- gauzeről 500, a Rigelről 800, a Sarkcsillagról 1100. a leg­közelebbi Tejútrendszerről, az Androméda Ködről 2 700 000 évi alatt ér ide, és évmilliókkal számoljuk az időt és a távolságot, ha tá­voli tejútrendszerekről be­szélünk. Ezekről a most ér­kező jel akkor indult el. ami­kor még nem létezett Föl­dünk. s Napunk sem. Hogy mit jelentenek számunkra e számok? Azt, hogy mi eze­ket az égitesteket olyannak látjuk, amilyerfek egy és egy­negyed másodperccel nyolc és fél perccel, illetve 4,3. 8,7, 500, 800, 1100, 2 700 000 és sok milliárd évvel ezelőtt voltak, vagyis egy időben látjuk az egész kozmikus tör­ténelmet. — Látjuk, ha valaki meg­ajándékoz bennünket egy sok ezer forintos látcsővel... — Téved, ha azt hiszi, hogy ez ilyen drága játék. Minden érdeklődőt szeretet­tel várunk a szakkör csillag- vizsgálójába, sőt ha minden jól megy, akkor jövő ilyen­kor már a tervezett városi csillagdába invitálhatom a vendégeket. De ha kényel­mes, otthon is vizsgálódhat. Három, négyszáz forintért már olyan távcsövet építhet, hogy csoda... Egy ismerő­söm a szódásüveg aljából csi­szolt magának lencsét, így még ezt az összeget is meg­spórolta ... Hérész Dezső Ismeretlen Kossuth-levelek Kossuth Lajos turini szám­űzetésében — 1867. és 1886. között — írott levelei kerül­tek elő Pécsett. A^Baranya megyei Levéltár munkatár­sai egy 1928-as iratgyüjte- ményben találtak rá az érté­kes dokumentumra. A leve­lek egy része minden bizony­nyal a száz év előtti pécsi polgármester, Blauhorn An­tal hagyatékából származik, a többsekről — így Kossuth­nak a fiához írott, illetve fiá­tól kapott leveleiről — nem tudni, miként kerültek a Me- csekaljára. FOLYIK egy könyvfolyam már a negyedik esztendeje. Körülbelül negyedévenként jelenik meg belőle egy-egy kötet A vásárlói, az olvasói az elmúlt harminc esztendő egyik 'legnagyobb szabású írói-kiadói vállalkozásának részesei. Nem véletlenül mondom, hogy részesei, mert ez a könyvsorozat többre pá­lyázik, mint az olvasó figyel­mére: gondolkodásra kész­tet, cselekvésre ösztönöz, tár­sadalmi mozgást kelt Meg­felelt — eddig legalábbis — az életre hívásakor kijelölt célnak. Mi volt ez a cél? Írói eszközökkel, műfaji megkötöttség nélkül megmu­tatni, milyen a mai Magyar- ország. A 'könyv lehet sioci- ográfikus felmérés, riportfü­zér, vallomásgyűjtemény (egyes részleteiben, persze) dokumentum-sor... Az egyetlen megkötöttség: le­gyen művészi ereje, gondolati hatása és az igazságot tartal­mazza. Legyen —1 ennél rö­videbben összefoglalni lehe­tetlen — realista. Történelmi szükségszerűség volt bizonyos értelemben a Magyarország felfedezésének megindítása: írói eszközök­kel, a vallomástevés őszinte­ségével, elkötelezetten a tár­sadalmi felelősségtudattal feltárni, milyen képet mutat a három évtizede szocialista társadalmat építő Magyaror­szág. Tudjuk, sok irodalmi mű, film, színpadi alkotás szól erről a témáról. De nagy szükség volt olyan könyvso­rozatra, amelynek szerzői — a mai magyar valóságot is­merő írók — átgondoltan és módszeresen veszik szemügy­re hazánk tájait, falvait, vá­rosait, társadalmi rétegeit, a jelenre befolyást gyakorló múltját, közelmúltját. S be­mutatják: miként élünk ma, hűen ábrázolják a küzdelmek természetét, célját, a társa­dalmi mozgás irányát, az eredményeket, s a bajokat, gondokat —, a fejlődés el­lentmondásait, olykor válsá­gait. AKI IRÖ felelősséggel kö­zeledik társadalmi kérdések­hez, a mai valósághoz, annak szembe kell néznie a növeke­désnek gyakran súlvos prob­lémáival, s fel kell tárnia azokat legjobb meggyőződé­se, tudása, ereje, tehetsége szerint. Ez már a Magyaror­szág felfedezése-sorozat első köteteiben megtörtént. Em­lékezhetünk, milyen vissz­hangra lett Végh Antal Er- dőháton-Nyíren című köny­vének — s a kötetben való megielenést megelőző publi­kációnak, a per őszi eki ri­portnak, — az Éljünk ma­gunknak? című Fekete Gvu- la-könyvnek. a Tisztelet Komlónak íMoldova Gvörgv) esves fejezeteinek. László- Bencslk Sándor Történelem alulnézetben című művé­nek ... Sorolhatnánk tovább. Volt eset rá, hogv a szóban- forgó terület — falu, város, járás. — a fejlődésiért, felelős testületek protestáltak bizo­nyos tények kommentálása (sőt akár megemlítése) ellen is, mert azok valóságos mu­lasztásokra mutattak rá, eset­leg bűnös mulasztásokra, — vagy csak egyszerűen hiúsá­gokat borzoltak fel. Arra is volt eset, hogy a könyvekben a szerzők tévedtek; hogy a bírálat elhibázott, vagy igaz­ságtalan volt. De nem ezek a szeplők jellemzőek erre a könyvsorozatra, hanem az, hogy az eddigi kötetek álta­lában magasrendű írói fele­lősségtudattal, a valóság 'iránti érzékenységgel, a javíT tás szándékával térképezték fel a jelent, a mai társadal­mat, vagy annak egy-egy metszetét. PEDIG NAGYON különbö­ző karakterű művek a Ma­gyarország felfedezése köte­tei. Színvonaluk is, hangvéte­lük is, eszköztáruk is válta­kozik a szerzőit írói habitusa, világlátása, élettapasztalata, stílusa szerint Vannak kö­zöttük felejthetetlenül szén lírai részletekben bővelkedő munkák, tárgyszerű króni - kák, egv-egy témakörből nagy szakmai ismeretekről tanúságot , tevő beszámolók, drámai összecsapásokat áb­rázoló írások. Közös jellem­zőjük pusztán az. amit a be­vezetőben említettünk: szer­zőik meggyőződése, hogy a mai valóság megismertetésé­vel társadalmi problémák megoldásában segítenek. A sorozatnak eddig tizen­hat kötete jelent meg. Ha száz kötetesre tervez­ték volna a szerkesztői, azt mondhatnánk, hogy Magyar- ország tizenhatod részét „fel­fedezték”. Persze, ez csak jg,- ték egy ötlettel; nincs ilyen arány. A kötetek ütemesen követik egymást, — vala­mennyinek nagy a kritikai visszhangja, s mostanában kezdenek igazán népszerűvé válni. Kell néhány esztendő ahhoz, hogv az olvasók ala­posan megismerkedhessenek velük, hogy belekerüljenek a köztudatba, alakról-tipográ- fiai megjelenéséről is felis­merhetők legyenek a sorozat darabjai. Könyvtárosok mondják, hogy az érdeklődés igen nagy, a kötetek csak né­hány óráig vannak a helyü­kön, nyomban kikölcsönzik őket. Az érdekelt országré­szek, városok könyvesboltja­iban is gyorsan fogynak az „odatartozó” művek. (Gya­koriak a második kiadások is.) Ne feledkezzünk meg a szerzők társaiul szegődött fo­tóriporterekről, fotóművé­szekről sem; a kötetek több­ségének képanyaga kiváló. KORUNK, s mai világunk irodalmi momentuma ez a sorozat; szól a mai, s szól az eljövendő olvasóhoz. Hűségre és igazságra törekedve ábrá­zolja azt, hogv miiven Ma­gyarország a felszabadulást követő huszonöt-harminc esz­tendőben. Olvasók tízezrei várják minden knt-^Ht. Tamás Isivé» ITTHONI TÁJAKON (6.) Áfekete földi ember Edenkeresőbe mentem a Tiszazugba. Nem az ábrán­dozás vitt, hanem a jó hí­rek vonzottak. Már évekkel ezelőtt is hallottam valami biztatót a tiszksasd Rákóczi Tsz-ben. Elégedetlenség volt inkább, de jó irányba mu­tató. Valamikor három, négy hold szőlőből, gyümölcsödből meggazdagodtak a Tiszazug homokján az emberek, mon­dogatták. Homok meg van bőven, most is! Igen ám, de a régi telepítések már kiöre­gedtek, s különben is nagy­üzemi módon kell gazdál­kodni, apáink, nagyapáink kdsparcellás módszerével tönkre mennénk. Így igaz. Akkor tehát más­képpen kell szőlészkedni, gyümölcsöt termeszteni. Egyesült a tiszasasd Rákó­czi, a tiszaugi Tis-»agyöngye és a csépai Petőfi. Gazsi Ist­ván az új, Tiszamentt Tsz elnöke. — Hogyan tovább, ifjú elnök? — A múlt évben elkezd­tük... A Rákóczi Tsz 90 hek­tár, a Tiszagyöngye Tsz 70 hektár, nagyüzemi művelés­re alkalmas szőlőt telepített. — Kezdetnek nem rossz. De mit álmodik? — Inkább számolok. Mert csak a valós álmok jók. Meghánytuk, vetettük, eny- nyire, meg ennyire vagyunk . képesek. — Mennyi, az ennyi? — Az őszre termőre for­dul 150—160 hektár. 1980-ig szeretnénk 500 hektárnyit; majd 750 hektár, szőlő, gyü­mölcs együtt — Megkésett egy kicsit ez a program, nem... — Előre szeretnék nézni. — Értem. Kár. hogy csak 1974-ben, 1975-ben, meg az idén „fe­dezzük” fel a tiszazugi „Edénkért” lehetőségét. Bi­zonyára nem tudok jó né­hány, hátráltató, esetig ed­dig kizáró körülményről. Vagy csak türelmetlen len­nék ? Biztos a Tiszazug- béliek tudják jobban. — A tőke mellől jött? Ugi ember? — Nem, fekete földi va­gyok. Bevándoroltam. Jó régen már... Érdekes, sokatmondó élet­út Gazdi Istváné. Fogatáé­ként kezdte, az ugi tsz-ben, majd brigádvezető, elnökhe­lyettes, s néhány éve a Ti­szagyöngye elnöke... — Ä fekete földön a búza jó... — De itt sók a homok, amin csak a rozs terem meg. Ügy, ahogy. A tiszaugi em­berek „oltottak be” a szőlő, a gyümölcsös gondolatával. —' Jogos, hiszen II. Rákó­czi Ferenc feljegyzéseiben is dicsérő sorokat találunk a homok „szőlejéről”. Megúj- hódó hagyomány ez. — Nagy körültekintést igé­nyel ez a megújhodás. Tu­dományos alapossággal kell gondoskodnunk a terepren­dezésről, a tápanyag pótlá­sáról, a fajta megválasztá­sáról. Nagyon szigorúak — persze jogosan — a köve­telmények. A Tisza III. nem messzi innen, Csongrád fölött épül majd. Beleszól-e a táj életé­be? Mikor, hogyan? — „Bekalkulálták” a víz­lépcsőt? — Szeretnénk. Ha a szőlő é-. gyümölcsösök köré egy főcsatornát építenénk, jó 700 hektárt tudnánk öntözni. Óriási dolog lenne! — A Tiszazug nemcsak a Tiszamenti Tsz! — Persze, hogy nem... — Társulást alapítottunk. Cser- keszőlő és Tiszakürt is azt akarja, amit mi. Meg Cibak­háza is. Ahogy maga mond­ta, Ed ént. Sorolja, milyen fajtákat telepítenek. A laikusnak nem sokat mond, — inkább a gondokat bogozom. Mert van bőven: a régi sző!ész gene­ráció már nincs, az új meg még nincs. A hagyománysze- ret“t ped’g kevés! M°rt két-' ságtelemi ca. szüret a Tiszazug­ban még mindig családi ese­mény is. Ilyenkor hazajön­nek a „városiak” is, mert hát „nem is ember” akinek még nem törte fel a puttony a hátát! — Édent csak emberek tudnak csinálni! — Hozzátenném, esetünk­ben csak fiatal emberek, gé­pekkel. Ügy tervezzük, hogy 1980-tájt ezer hektár modem művelésű szőlő lesz a térség­ben, a társulás keretein be­lül. Hiszek abban, hogy megújhódik a szőlészet, mert a fiatalokat vonzzák a gé­pek. Nos, idp pedig szőlő­művelő, be takarí tógépek kel­lenek. A helikopter, a szőlő- komlbájn új szakmákat kö­vetel majd meg. Szó se lesz már szőlőkötöző summás lá­nyokról, kapásokról, hanem az okos gégek kezelőd lesz­nek a szőlészek! —* Mikor koccintunk erre? Az újfajta borokból? — 1980 őszén. Jó? — Ügy legyen minden, ahogy mondta. VÉGE Tiszai Lajos Holnap: félévi eredményhirdetés I

Next

/
Oldalképek
Tartalom