Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

1976. Január 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ■■ Ot esztendő hat város életében Hogyan fejlődött az elmúlt öt eszten­dőben a megye hat városa?A hetedikről, a megye székhelyéről lapunk hasábjain oly sokszor és sokféle megvilágításban esett már szó, különösen az elmúlt jubileumi esztendőben. Épp ezért most figyelmen kí­vül hagyjuk. De nemcsak ez az egy érv szól amelett, hogy ezúttal csak megyénk hat városáról íródjék a krónika. Párhuza­mot vonni, összehasonlítást tenni csak azonos, vagy hasonló szerepkörű, funkció­jú, vonzáskörű városok között lehet. Kü­lönösen, ha abból a nézőpontból vizsgá­lódunk, miben és mekkorát léptek előre ezek a települések a várossá fejlődés út­ján. Miitől lettek városiasabbak, mint öt esztendővel ezelőtt voltak, és hol vannak azok a pontok, amelyekről nem vagy ne­hezen mozdultak el. Városi rangú településekről ran szó és várossá válást emlegetünk? Ha sorra ven­nénk valamennyi alapfelté­telt. amelynek alapján ma egy nagyközség városi ran­got kaphat, mi tagadás — különösen ami a víz- és szennyvízhálózatot, az útbur­kolatot, a perifériák egykori szegénységét hordozó házait illeti — a hat város közül egyetlen egy sem ütné me^ a mércét. Tíz, húsz vagy akár harminc esztendő — a szocialista városépítés leg­nagyobb lendülete sem tudja ennyi idő alatt letörölni a települések térképéről a múlt örökségeit, az emberek gon­dolkodását. életvitelét for­máló munka- és életfeltéte­leket gyökeresen megváltoz­tatni. „Csak” egy újabb lé­pésre futotta az elmúlt öt évben is, amelyet nem lehet elkülöníteni a megelőző esz­tendőktől. Sok egymást kö­vető öt év eredménye, hogy az egykori földhöz ragadt mezővárosokban, amelyeket valaha zömében parasztok lakták és a legnagyobb gyár húsz emberrel dolgozott, ma ezrek állnak a gyárak, üze­mek, ipari szövetkezetek gé­pei mellett Gyárak helyben Á Szolnok megyei váro­sok iparának megteremtése a harmadik ötéves tervidőszak­hoz fűződik. Az elmúlt öt­évben a bővítés, a korszerű­sítés volt a jellemzője, amellyel még mindig újabb és újabb munkalehetőségeket teremtettek a városok és az azokat gyűrűként övező köz­ségek lakóinak. A legdina­mikusabban fejlődő, iparoso­dó Jászberényben a legna­gyobb szabású beruházás, az Aprítógépgyár évi 1500 ton­na kapacitású acélöntödéje volt. amely lehetővé tette, hogy a gyárnak szükséges egyedi acélöntvényeket most már maguk készíthessék. Nem kevésbé fontos a Hűtő­gépgyárban kialakított Bosch hűtőszekrény-üzem és az építészeti megoldásban is fi­gyelemre méltó fejlesztési épület. Karcagon Is több özem izmosodott” meg az elmúlt tervidőszakban. Legjelentő­sebbek közé tartozik a Hír­adástechnikai Vállalat fej­lesztésének második üteme, a SZIM karcagi gyárának ez év elején befejeződő bőví­tése és új üzemcsarnokot avattak a Pa-, Elektro- és Lakatosipari Szövetkezet­nél is. Mezőtúron 100 millió fo­rintos nagy beruházás' volt a Könnyűipari Alkatrészel­látó Vállalat gyára. Az évről évre termelékenyebben mű­ködő üzem dolgozói látják el az ország nagy szövőüzemeit gépalkatrészekkel. Túrkevén egy-egy új üzemcsarnokkal gyarapodott a Vegyesipari és a Háziipari Szövetkezet A legjelentősebb iparfejlesztés ebben a városban a Május 1. Ruhagyár gyáregységében történt. Törökszentmiklóson a VEGYTEK és a BMG új telephelyén kívül a Gépgyár­tó és Javító Szövetkezet új öntödéje volt a legjelentő­sebb ipari beruházás. Kisúj­szálláson pedig a Fehéme- műgyár új telephelye érde­mel említést a létesítmények sorában. A néhány kiragadott példa csak érzékeltetheti a válto­zást, amelynek következőié- . nyeként a hat városban az iparban dolgozók javára to­vább módosult a lakosság foglalkoztatottság szerinti megoszlása. Különösen fi­gyelemre méltó, hogy Túr- keve ipari üzemeiben ma há­romszor annyi nő dolgozik, mint 1971-ben. Ahol az emberek munkát kapnak. - amelyből tisztessé­gesen megélhetnek, ott pró­bálnak letelepedni, családot alapítani. Ez a magyarázata, hogy az elmúlt öt esztendő­ben egyetlen városunknak sem csökkent a népessége, és lakói közül sokan hátat for­dítottak a régi ingázós mun­kahelyeknek. Nemcsak az emelet Egy település urbanizáló- dásának csak egyik jellem­zője az ipari munkások tábo­rának bővülése. A hol dol­goznák mellett, a hol élnek, milyen lakásban, milyen kör­nyezetben, ez a másik mér­ce. Azon már túl vagyunk, hoey a fejlődést bizonyítván csak a vályogházak helyett épülő kockaforma családi há­zakra és az emeletes blok­kokra hivatkozzunk. A város fejlődéséért, arculatának for­málódásáért felelős állami szervektől ma már azt is számon kérik, hol épülnek az új lakások, hány épül, mennyiért és miből; állami beruházásból, saját erőből vagy vállalati támogatással. Nem az emeletek jelzik csak a városiasodást, ezt bi­zonyítja, hogy az elmúlt fél évtizedben mind a hat vá­rosbein még több családi ház épült, mint többszintes lakó­épület Éppen ezért nem volt mindegy, hogy az állami vagy OTP-beruházásból épü­lő többszintes lakások hol kaptak helyet Azokban a városokban, ahol harminc esztendővel ezelőtt csak a ta­nácsháza. a bíróság, esetleg egy-két középiskola épülete emelkedett ki a földszintes házak közül, igyekeztek va­lamennyi emeletes épületet elhelyezni a város központ­jában. Ennek megfelelően készültek a fejlődés távlati körvonalait is tartalmazó rendezési tervek és ahol — ha kisebb ésszerű módosítá­sokkal is — betartották, elő­relátóan történt a házhelyek előkészítése, közművesítése és tervszerűen, körültekin­tően a város fejlesztése. Valamennyi városunkra — Túrkeve az egyetlen kivétel — ez volt a jellemző. így sokasodhattak évről évre Jászberényben a Pelyhes­parti lakótelep OTP-lakásai, így alakút ki az impozáns, kilencemeletes lakóház körül épült üzletsorral, áruházzal és szép parkkal Karcag köz­pontja, Mezőtúr centrumá­ban a 43 lakásból álló tömb, alatta üzletsorral, Kisújszál­láson a 4-es út menti lakó­telep. Törökszentmiklóson a már kiépült víz- és gázveze­tékhálózathoz alkalmazkodva három területre koncentrál­ták az új lakótelepek kiala­kítását, alig módosítva a már hatvanas években megszüle­tett elképzeléseket és terve­ket. Az emeletes házak, az új lakótelepek elhelyezésekor nemcsak az esztétikus, mo­dem városközpont kialakítá­sa volt az egyetlen szempont. Hisz nem lehet csak a szem­nek építkezni. Nemcsak egy ház. egy város „felépítésé­nek” is alapja a föld alatt van. Víz- és szennyvízháló­zat nélkül a föld felett sincs élet. Mégis, a „föld alá” mintha nagyon sokáig saj­nálták volna a forintokat. Igaz. valamelyest kedvező változást hozott az elmúlt öt esztendő. Ahhoz azonban, hogy tovább fejlődhessenek ezek a városok, az alapokra még jobban kell koncentrál­ni. Álljon itt bizonyságul né­hány adat. Jászberényben, a megye legnagyobb középfokú központjában a 10 ezer 200 lakásnak 31,2 százaléka van ■> vízhálózatra kapcsolva. Túrkevén a részleges közép­fokú közoonti szerepkörrel felruházott városban is ha­sonló az arány. Mezőtúron, Kisújszálláson és Tőrökszent- miklóson már valamivel jobb. 45 százalék. A karca­giak panaszkodhatnak legke­vésbé a vízellátásra. A vá­ros lakásainak 60 százalékát már bekapcsolták a hálózat­ba. Hiába lenne azonban víz­vezeték, ha nem lenne, amit „vezessen”. Karcagon a 2. sz. vízmű rekonstrukciójával már elértek egy optimális víztermelő kapacitást. A má­sik öt városban — és ez az egész megyére jellemző — a vízhálózat bővítése megelőzte a kapacitás növelését. Az új ötéves terv elképzelései sze­rint mind a hat városban lényeges javulás lesz. Jász­berényben például 1978-ra tervezik a városi vízmű re­konstrukciójának befejezését. Túrkevén kutat fúrnak, és bővítik a tározó kapacitást. Törökszentmiklóson már túl vannak a térszíni tározó épí­tésén és a vízmű korszerűsí­tésén. A vízellátás további javítása érdekében tavaly vízműtársulatot hoztak lét­re. (Az egyetlen város, ahol kísérleti jelleggel engedélyez­ték a társulat megszervezé­sét.) A szennyvízhálózat kiépí­tésének jövője már koránt­sem ilyen biztató. Magyará­zata a pillanatnyi helyzetben keresendő. Jászberényben mindössze 4,8, Karcagon 6,9, Kisújszálláson 3,6, Török­szentmiklóson 5,5 kilométer a szennyvízcsatornák hossza. Alig bővült valamit 1971 óta Túrkevén pedig egyáltalán nincs. A szakemberek sze­rint addig nincs is értelme csatornát építeni, míg nincs korszerű szennyvíztisztító berendezés. Egyetlen város. Mezőtúr a kivétel, ahol 1973- ban megalakult a csatorna­mű társulat, megépült a kor­szerű szennyvíztisztítóm ű és közel 6 kilométer csatorna, ahova a szennyvíz 96 száza­léka megtisztítva kerül. A jászberényiek és a túrke- veiek a mezőtúriakhoz ha­sonlóan szeretnék megoldani ebben az ötéves tervben a város szennyvizének tisztítá­sát és elvezetését. A többi városban sem az utolsó he­lyen szerepel már a rang­sorban a szennyvíztisztítás és a csatornázás. Tanácsi be­ruházásból s a vállalatok tá­mogatásával elkezdődik a „rendcsinálás” a föld alatt. Nem bepótolhatatlan hiány, ha egy kicsit meg is késett a hiányok pótlása. Nagyon sok mindenre kel­lett gondolni a városok he­lyi parlamentjeinek, amikor 1971 első hónapjaiban eldön­tötték, mire és mennyi jut az öt esztendőben. Amikor ter­veztek nemcsak saját váro­suk lakóira, a környező fal­vak több tízezres népére is gondolniuk kelett akár az egészségügy, akár az oktatás vagy a kereskedelmi hálózat bővítése volt napirenden. Üi ftcllégiumok Az egészségügyi beruházá­soknál elsősorban a járóbe­teg-ellátás javítására kon­centráltak mind a hat vá­rosban. Kórházi ágy a me­gyeszékhely új pavilonján kívül ugyanis csak a közel­múltban felavatott karcagi ideg-elmeosztályon létesült. Égető problémát oldott meg azonban a három új rendelő- intézet. Ennek köszönhető, hogy a jászberényi, a mező­túri. a törökszentmiklósi szakorvosi ellátás ma már minden igényt kielégítően működik. Az alig egy esz­tendeje felavatott törökszent­miklósi rendelőintézetnek a későbbiek során olyan váro­son kívüli hatáskört is szán­nak. hogy idővel a megye- székhely rendelőintézetének túlterheltségét is csökkente­ni tudja. A dolgozó nők számának emelkedése bizonyítja, hogy a városokban élő asszonyok közül mind többen fordíta­nak hátat a fakanálnak, s él­nek a gyárak, üzemek, szö­vetkezetek teremtette mun­kalehetőséggel. Attól a perc­től fogva pedig kisgyerme­kük elhelyezése is a város gondja. A művelődésügy be­ruházásaira visszapillantva egyértelműen kitűnik, hogy a legnagyobb erőfeszítéseket a kisgyermekek nevelése ér­dekében tették. A hat város­ban 1260-nal több kisgyerek­nek jut ma hely az óvodá­ban, mint öt esztendővel ez­előtt Ha ranglistát akarnánk felállítani, az első helyen Tö- rökszentmiklós állna, a má­sodikon Jászberény, a sereg­hajtó pedig Kisújszállás lenne. A megye továbbtanuló fia­taljairól is elsősorban a vá­rosoknak kell gondoskod­niuk. A számukat és közép­iskolai helyeket összevetve kitűnik, hogy a jelenlegi kö­zépiskolák elegendőek a me­gye gyermekeinek fogadásá­ra. De sokuknak nemcsak is­kolapadot, hanem egy má­sodik otthont is kell bizto- sítaniok. Ennek érdekében épültek a városokban az új kollégiumok. Közülük ki­emelkedik a jászberényi Erősáramú Szakközépiskola 204 személyes modem kol­légiuma, ahol távoli városok­ból jött tanulók is laknak. Nemrég adtunk hírt a mező­túri Mezőgazdasági Gépésze­ti Szakközépiskola új kollé­giumának átadásáról. Túrke- vének egy Közlekedésgépé­szeti Szakközépiskolát is „ho­zott” az elmúlt ötéves terv. S ugyanitt a társadalmi ösz- szefogás ragyogó példája a szakközépiskola tavaly ava­tott 124 személyes kollégiuma. Hosszú felsorolással foly­tathatnánk, hogyha a keres­kedelmi hálózat bővítését és korszerűsítését jelentő vala­mennyi új üzletet számba- vennénk. a zöldség-gyümölcs- ellátást biztosító karcagi, kis­újszállási, jászberényi fedett piactól a küllemükben is tetszetős önkiszolgáló ABC- kig, szakboltokig, áruháza­kig. Nincs olyan város, amely az említettek közül eggyel vagy többel ne gazdagodott volna. És az új ötéves terv­ben még lendületesebben folytatódik az ABC-hálózat bővítése. Nem szemléUlStéBt A városok lakói eddig sem csupán tétlen szemlélői, kri­tikusai. hanem részesei vol­tak annak a fejlődésnek, amelyet a város, ahol élnek, dolgoznak, elért A példák hosszú sorát citálhatnám bi­zonyítva, hogy a vállalatok, üzemek, amelyeknek helyet és munkaerőt adott a város, hogyan pótolták a hiányzó forintokat. Jászberényben így épült meg a Hűtőgépgyár támogatásával a tornacsar­nok. Társadalmi munkában tervezték és végezték a mú­zeum felújítását, így avat­hattak az elmúlt években új mentőállomást Ugyanígy lett vásárcsarnoka, mentőállo­mása, gázcseretelepe Kisúj­szállásnak, húsboltja. GEL- KA-ja Karcagnak, tanyai kollégiuma Törökszentmik- lósnak, de említhetnénk a mezőtúriaknak azt a „gyűjtő­akcióját” is. amelynek ered­ményeként egy fillér állami támogatás nélkül új óvodát és nagy konyhát szeretnének építeni. Ha öszeadnánk az öt esz­tendőben végzett társadalmi munka és a vállalatok nyúj­totta anyagi támogatás ér­tékét, sok-sok tízmillió fo­rintra rúgna. Természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni a városok közé. Sőt egy-egy városban sem volt esztendőről esztendőre kiug­ró eredményt produkáló a segítő összefogás. De arra sem volt példa, hogy ha is­merték a vállalatok, intéz­mények, szövetkezetek dol­gozói az elképzeléseket, és tudták, mit terveztek a vá­ros vezetői, hogyan döntött a tanács testületé, mihez ké­rik a segítségüket, akkor ne tettek volna meg mindent ami erejükül t~"ett. Kovács Katalin Heti jegyzeteink keretiek a lépcső „— Meredek a lépcső — jelentette ki az SZMT munkavédfelmü felügyelője. — Legalább egy cen­tivei keskenyebb, mint a szabvány. Üjna keli csimál- ni __” Mindenki csodálkozott, hiszen a lépcső a ter­v eknek megfelelően készült. Különben is már meg­nyílt az áruház, naponta több százan vásárolnak és akkor most újra bezárni, toldozni, toldozni__Miért n em lehetett a kezdet kezdetén szólni? Vallóban — miéit nem az átadás előtt fedezték fel a „meredek” hibát a szolnoki DOMUS áruházban? Nla, de ne vág­junk ajz események elébe. Tavaly december 22-én nyűt meg a megyében el­ső reprezentatív lakberendezési áruház. Még azok is örültek neki, akik legalább tíz évig nem akarnak új bútort venni. Dicsérték a jó, a szép munkáéit a ter­vezőt, a beruházót, a kivitelezőt. Joggal — mert az áruház valóban modern, korszerű, esztétikus. Ára a lépcsőt rövidesen átépítik, kevésbé meredekre. Ez eddig rendben is lenne, de sdkmindent nem ér­tek. Például azt, hogy a tervező —a Kereskedelmi Ter­vező Vállalat — miért siklott át a munkavédelmi elő­írás fölött? Ha szabvány szerint készült a lépcső — márpedig erre hivatkozik a munkavédelmi szakem­ber — akkor hogyan történt az az egy-másfél centis „elcsúszás”? Az ilyen terveket a tervező vállalat mun­kavédelmi felelősének felül kell vizsgálnia, sőt alá is kell írnia Ezt a hibát először neki keltett volna fel­fedezni. A kész terveket ellenőrizték a különböző hatósá­gok is, akik ugyancsak nem kifogásolták, hogy mere­dek a lépcső. A terveket megkapta az Állami Építő­ipari Vállaltat és a munkások ezek alapján dolgoztak. Az építés ideje alatt a többszöri műszaki ellenőrzés sem derített fényt a hibára, sőt keresztül csúszott az „ügy” a műszaki átadáson is. A sok bába között tehát elveszett a — lépcső. Egy hónapja, hogy elkészült mintegy 29 rmlíió fo­rintért a DOMUS áruház és már javítgatják. Meg le­hetett volna ezt előzni, ha a tervezés id Oszakában na­gyobb az összhang, a szervezettség a „közreműködők” között. Akkor kellett volna a hatóságoknak is véle­ményt mondani, amikor még nem késő. Ezzel felesle­ges munkát, felesleges kiadást takaríthattak volna meg. Most épül a Centrum Áruház, épül majd a szövet­kezeti — és még néhány áruház, ahol szintén lesz lép­cső. Nem ártana, ha az illetékesek idejében és gondo­san részleteiben is átnéznék a terveiket, nehogy újfent .„meredek” helyzetbe kerüljenek, felületességükkel kárt okozzanak. Sz. E. Lakatosverseny a gyárban Húsz fiatalember á® a satupad mellett, s ügybiuz­góo reszel. Némelyik egy pillanatra félbehagyja a munkát, tolómérőt fog — mér, aztán újra reszel. La­katosverseny van a BVM kunszentmártoni gyárában. Fiatalok vetélkednek, hogy eldöntsék ki mennyire sa­játította el a szakma csínját-bínját, ki az aki váromá­nyosa a „jó lakatos” jelzőnek, a többiek elismerésének. A gyári KISZ-szervezet rendezte ezt a versenyt most is, úgy mint tavaly, vagy tavalyelőtt. Ok hívták életre házon belül az elmúlt esztendőben a Szakma Kiváló Tanulója versenyt és az Alkotó Ifjúság pályá­zatot is, hogy a fiatalok megmutathassák „mire képes harmincon innen az ember.” Képes ezredmdlEméter pontossággal megmunkálni aiz alkatrész felületét, tud fej fölött kifogástalan varratot hegeszteni, vagy egy egészen új elgondolással egyszerűsíteni a gyártmányt, a technológiát. Az elmúlt évek tapasztalatai — újítások, mákét» tek, kidolgozott folyamatok sokasága — bizonyítják a BVM kunszentmártoni gyárában és sok más üzemben az ilyen vetélkedők hasznosságát. Ezért érdemel tá­mogatást a fiatalok minden jó kezdeményezése, nemes vetélkedése. H. J. Szép éj szokásaink Zavarba jöttem a múMkariiban. Külföldi vendégel voltak a gyárnak, megnézitek az üzemrészeket, majd amikor visszafele mentünk az irodaházba, meglepetten torpantak meg egy számukra különös látvány előtt Gyermekkocsit toló, pólyásokat dajkáló fiatalasszo­nyok lépkedtek velünk együtt az úton. Mellettük férj, nagypapa, nagymama. A bianguäiatosan, alkalomhoz il­lően berendezett tanácsterembe igyekeztek, ahol a nemzetiszínű szalagos anyaikönyvvezető is ott állt az üdvözlők csoportjában. Mi a vendégekkel mögöttük. Végignézték a névadó ünnepséget, tapsoltak az úttö­rők kórusának, gyönyörködtek a kicsikben. Később azonban, feltették a kérdést; mi is valójában ez a név­adó ünnepség? Zavart», jöttem —- mert annyi-féle válasz kínálko­zott. A bőség ejtett zavarba, ezért hát inkább a tör­ténetet mondtam el. Az anyakönyvet először aláírt há­zaspár, Margit és Pista történetét. Régen ismerem őket. Az életüket, az indulásaikat. Mind a ketten falura kerültek a gyárba, itt tanultak szakmát, itt ismerték meg egymást és a munkássorsot. Éveikig éltek albér­letben, mígnem tavaly lakást kaptak, saját pénzük és a gyári kölcsön fedezte az előztes befizetést. Tavaly töltötték otthon először a karácsonyt. Máskor mindig a szülőkhöz utaztak, tómenelkiültek az albérletből, de megfogadták, ha egyszer saját lakásuk lesz, soha többé nem mennek karácsonyi vendégségbe, hanem ők vár­ják a családot Tavaly költöztek, a kicsi nemrég szü­letett A névadó ünnepség előtt beszélgettem velük, ón is azt kérdeztem: miért? Miért ezt választották? Mar­git és Pista összenézett, mosolyogtak. Őket magkeresz­telték annak idején, a szülők tulajdonképpen most is nehezteltek, miért fosztják meg az unókát az egyházi szertartástól; de hát nem az ő dolguk, nem szólnak bele. Ok viszont tudatosan döntöttek a névadó ünnep­ség mellett. A maguk sorsából tanulták meg, hogy csak saját magukra és munkahelyük közösségére támasz­kodhatnak. Attól semmi nem lesz könnyebb, semmi nem változik ha egy csecsemőt egy vélt, magasabb ha­talom kegyelmébe ajánlanak. Neki is azt kell majd megtanulnia amit a szüleinek, a mrra helyét magának kell megtalálnia a világba. Azok közöd, rídk most tanúskodtak az anyakönyvi bejegyzésnél — T>’"nck, munkatársak, baráti családjában. K. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom