Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 2. szám

WT8. Jar/Hjár 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 üj esztendő kezdődött... t A kalapács, a gépzúgás, vagy a szántóföld tengernyi csendje mettett, még ott cseng a fülekben a koccanó szil­veszteri pohár hangja. 1976 január harmadikát írunk. Az év elkezdődött... Szilveszter napjának delén 'kevés ember nevezhette ma­gát boldogabbnak Kuncsor­bán Hagymási Mártonnál. — Másfél évi házasság után megszületett az első gyermekünk, Marci — moso­lyog vidáman az ifjú apa. —• Így aztán volt mire koccin­tani a rokonsággal éjfélkor. — Ügy hallottam, elsejével új téesz is született... — Igen, egyesült az eddig külön dolgozó két gazdaság. Azért olyan nagy a sürgés­forgás a Búzakalászban — két nap óta ez az üzem neve — mert mindenki ismerkedik a helyével. A gépműhelyt is most költöztetjük össze, egy hét múlva már úgy megy a munka, mint a karikacsapás. — Most is olajos a keze ... ' — A szerelők már a ta­vaszra készülődnek. Először a munka-, majd az erőgépe­ket javítjuk ki, hogy mire felenged a fagy, indulhas­sunk. — Mit hozhat a első közös esztendő? — Abban bízom, hogy töb­bet mint az előzőek. Az át­lagfizetésem 1975-ben 2600 forint volt, szeretném, ha az idén felkerekedne három­ezerre. — Ezért tenni is kell vala­mit. — Modern gépeket vettünk 7 millió forintért Ebben az évben már a kukoricát, bú­zát, cukorrépát és a napra­forgót a KITE zártrendszeré­nek technológiája szerint ter­meljük. Ha mindenki becsü­letesen, szakszerűen végzi majd a dolgát, akkor 1/977- ben sem lesz okunk panasz­ra; De későbbre is gondol­tunk már. Jó lenne egy mo­dem központi műhelyt építe­ni, és az elavult berendezé­seket kicserélni. Erre viszont már nem elegendő az idei év. — És otthon? — Nagyobb családi házra gyűjtünk, hátha ismét töb­ben leszünk. • « • Az egész gyár csendes, de az öntöde felől finom zúgás hallatszik. Benn, a kupolóke- mence tövében, egy vödör parázs mellett ketten mele­gednek. Egyikük, felkiált a kupoló kéménye felé: „Pali bácsi, jöjjön, várják!” „Pali bácsi” azaz, Donkó Pál a BMG törökszentmiklósi gyá­rának öntőmunkása néhány perc múlva habarcsos kezét tisztogatva meséli az üres gyár idei első munkanapját. — Most van a nagyjavítás ideje. December 23-án öntött tűk az utolsó adagot, aztán ’’szétdobtuk” a kemencét. Énp a rekuperátor falazatát épít­getjük. Sietni kell — január 5-én kezdődik a termelés. — Űj év, új feladatok ... — Űj feladatok... ? A gömbgrafitos öntvénygyár­tást finomítjuk, „pofozgat­juk”. Dehát a korlátáink... ! — Akadálya van a „gömb­grafitos” munkának? — Nemcsak annak, hanem a szürke öntványgyártásnak is: a körülményeink. Elavult régi berendezések, már-már balesetveszélyes munkafelté­telek. Megérett ez az üzem a rekonstrukcióra. Reméljük az idén erre is sór kerüL • * • — Nálunk nincs karácsony,' újév vagy vasárnap. Ha nem szabadnapos az ember, dol­goznia kell, — mondja Dézsi Sándor a tiszaföldvári Lenin termelőszövetkezet szarvas- marha-szaktelepenek tehené­sze. — A vendégek otthon várhatnak, az állatok nem. Egyetlen napra sem marad­hatnak takarmány, és víz nélkül, s az ápolást és a fá­jóst sem lehet elhanyagolni. — Már csak azért sem — kapcsolódik a beszélgetésbe Balázs József — mert eddig nem tartoztunk az ország legjobb tehenészetei közé. Reméljük az idén nálunk is szebb lesz az eredmény. — Hogyan? — Ugyanaz a fajta jön ki az elletőbői, ez igaz, viszont egy ideje már több kisbor- jú születik. Úgy látszik ed­dig itt volt a hiba. Ezután a fiatal üszőkből ki lehet se­lejtezni a kis tejhozamúakat, nagyobb lesz a termelés. A továbbiakban már szinte minden rajtunk múlik, és mi iparkodni fogunk, mert ben­nünket is a tejhozam után fi­zetnek. A műszerészek papírok fö­lé hajolnak. Lassanként min­den szám. minden szó mögé pipa kerül. A Fémfeldolgozó Szövetkezet mezőtúri telepén leltároznak. Rajcsányi Gyula az Edison brigád vezetője diktálja a „pipaírás” iramát. — Minden évben ilyenkor összegezzük a készleteket, hogy aztán a többi napon tel­jes erővel csinálhassuk a „cippel” kapcsolókat. — Cippel — az egy adattá­roló szekrény típusa ... — Mit vár 76’-tól? — Hiányt semmi esetre sem. Egy kicsivel több mun­kát, hasonlóan a brigád tag­jaihoz. De nem izgul a tár­saság,- mert tavaly 107 szá­zalékra teljesítettük a tervün­ket. Ez a? idén is menni fog. — Mi a legközelebbi te­endő? — Tavaly hatszáz darabot készítettünk az adattároló szekrényből, ez a szám ebben az évben sem lehet kevesebb. Holnap már felkerülnek az első garnitúrára a kapcsolók. — Tervekről beszélt; a bri­gád terveiről. A brigádvezető mit tervez magának az 1976- os évre? — Egy dolgot már régóta dédelgetek magamban .., Meglátni Görögországot Ta­lán ez most, a nyáron sike- rüL B. A. — H. J. Biztonságossá teszik a vasúti átjárókat Ismeretes, hogy több sú­lyos közlekedés i baleset tör­tént már a vasút és a köz­út kereszteződéseiben. Az év első’ négyedében megjele­nő miniszteri utasítás — amely az új KRESZ végre­hajtását írja elő — kiterjed arra is. hogy a közúti-vas­úti találkozási pontokat köz­lekedésbiztonsági szempont­ból felül kell vizsgálni, s valamennyit a követelmé­nyeknek megfelelően átala­kítani, illetve felszerelni. A becslések sZerinf az ország­ban több mint négyszáz ilyen vasúti átjáró van. A követélmény a közúti fcxrgla- lomfcói függően: a belátható­ság biztosítása, illetve jel­zőtáblák és sorompóik fel­szerelése. A KPM szájkéntbéréi sze­rint Szoln<pk megyében ki­lenc ’ vasutó kereszteződés nem felel meg a biztonságos közlekedés feltételeinek. így például a Tiszafüred—Tisza- szölíős közötti átjáró, a 31 -es számú úton Jászapáti 'hatá­rában Lévő kereszteződés — ami az útszéli növényzet mi­att nem belátható — vagy a Kunszentmárrtón Cserkeszöl- lő közötti fénysorompós vasúti átjáró. Ez utóbbi át­alakítása már folyamatban van, a KPM hozzáfogott a kilátást akadályozó földhá- nyások x eltávolításához. Az átjáróik biztonságossá té­tele az ötödik ötéves tervben valósul meg. Egyelőre fel­méréseket végeznek a sür­gősségi sorrend megállapí­tására. A közúti jelzőtáblák kicse­rélése szintén folyamatosan történik. Elsőként a közleke­dés biztonságát alapvetően befolyásoló közúti jelzéseiket helyezik el az utakon — mint például a „kijelölt gya­logátkelőhely” vagy a „Leg­kisebb követési távolság” jelzőtábla. Valamennyi táb­la cseréje, a táblagyár ka­pacitását figyelembe véve, csak évek múlva várható. Az ízek mestere Valamivel több mint két évtizede dolgozik a Jász- Nagykun Vendéglátó Válla­latnál — mint szakács. Ti­zenöt éve konyhafőnök. Nem egészen két hónapja — a vállalatnál elsőként — mes­terszakács. — Hogyan kaphatja meg meg valaki ezt a címet? — Jól kell dolgozni, több versenyen bizonyítani. (Tu­catnyi versenyen vett részt, számos jó eredményt ért eL Legutóbb Szegeden, az orszá- 1 gos versenyen első lett. Köz­ben megkanta a Vállalat, majd a Belkereskedelem Ki­váló Dolgozója kitüntetést és a Munka érdemrend bronz fokozatát.) — Már gyermekkorában is erre a pályára készült? — Anyám, mivel testvére­im is mind egészségügyi dol­gozók — fogtechnikusnak szánt. Én szerettem sütögetni, cukrász akartam lenni, de- szakácsnak vettek fel. — És? . — Azóta megszerettem. Nagy álmom volt egy időben a hidegkonyha. Nagy figyel­met kíván, de nyugodtabb munka és nem nagyon fá­rasztó. — Ha nem dolgozik? — Otthon, ha ráérek, kísér­letezem. Ha sikerül valamit összehozni, ami persze nem mindig jelent teljesen új ételt, akkor itt az étteremben felvesszük az étlapra. — Legutóbbi „találmá­nya'? — A májjal töltött sertés­borda. — Hogyan főz? — Nem túl zsírosán. A túl zsíros ételt én sem szeretem. Az étlapon viszont szerepelni kell — mert a vendégek igénylik — a magyaros és serpenyős ételeknek is. — A szolnokiak kedvenc étele? — A pacal és a máj. — És a szakácsé? — Otthon a jó, sárgalábú házicsirke. — Amit nem szeret? — A vadhús, a hal és a rántott hús. De főzéskor nem teszek kivételt. — Amire leginkább büsz­ke? — Azt mondják, nagyon sok jó szakács került ki a ke­zem alól, és még talán az, hogy több mint két évtizedes pályafutásom alatt szinte egyetlen ételt sem rontottam el. — Ha most teljesülne egy kívánsága ... — A Bameváll és a Hűtő- ipar választéklistája legyen gazdagabb. Már hónapok óta nagyon rossz az ellátás. — Szilveszterkor dolgo­zott? — Igen. Volt egészben sült ropogós malac, disznótoros, halászlé, tallinni bélszínfej, kolozsvári töltöttkáposzta és házi hájastészta.-y Mit ajánl az új évre? — Ha a bőséges étkezés el­rontotta a gyomrukat, akkor feltétlen korhelylevest, utána pedig bárki fogyaszthat disz­nótorost. vagy sült malacot. Jó étvágyat! — aki kíván­ja, Kun Sándorné a Nemze- ti-Tallinn étterem konyhafő- nöke. G. l} ÜNNEP IDE, ÜNNEP ODA, a Szolnoki Cukorgyárban Szilveszter, sőt újév napján sem állt a munka. Zúgtak a gé­pek készült a cukor. Százhuszonhat napja tart a kampány, és az új év első napján rekordot javított a gyár. Csütörtö­kön dolgozták fel az 51 ezredik vagon répát. Azért rekord- eredmény gz, mert a korábbi években január 1-ig csak 47— 48 ezer vagon répából készült cukor. Az első napon külön­ben 308 vágón répa „fogyott”. Képünk a csomagolóüzemben készült, ahol 1 kilogram­mos polietilén zacskóba kerül a kristálycukor. A Nagema típusú gép műszakonként 150 mázsa cukrot csomagol, egy nap alatt pedig 4,5 vagonnal Heti jegyzeteink R karcagi siló — avagy faogyaa építkezzünk Minden építkezés megkezdése előtt egyetlen ké­réssel fordul a beruházó az építőkhöz': lehetőleg jó minőségű munkát végezzenek. Ez sajnos nem minden esetben sikerül. Sokszor panaszkodnak az építők az anyaghiányra, az anyag minőségére, akadnak mun­kaerőgondok, no meg — valljuk meg őszintén •— néha baj van a munkakedwel is. Amiről most írek, arra neon jellemző az előbib említett néhány dolog. Inkább jellemző a kiváló mi­nőség, a gyorsaság, a példás munkaszervezés. Nem minden nap fordul elő a karcagihoz hasonló „bravúr” a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál sem. Karcagon a 3 ezer vagonos gábonasúó építését 1973 utosó negyedében kezdte meg a vállalat. A szer­ződésben a befejezési határidőt 1976. június 30-ra jelölték meg. Az építőle nekifogtak a csöppet sem könnyű munkának, és az alapozással ’74 nyarán vé­geztek. Ezután következett a csúszóasalius technoló­gia, amelyet eddig siló építésénél még nem alkal­maztak. Ezzel a feladattal 1975. április elején vé­geztek. Közben anyagellátási gondokkal küszködtek, nem volt acélszerkezet. Ezért a födémeket acélge­rendák helyett monolit vasbeton gerendákból épí­tették. A káibeiellátási zavarok miatt pedig ez év júniusában még teljesen kilátástalannak látszott, hogy az id,án a silóban gabonát tároljanak. A tervező, a beruházó és a kivitelező hamar „úrrá lett” a gondokon. Elhatározták, hogy júniustól minden hónapban megbeszéléseket tartanak, fokozott figyelemmel kísérik a munkát. Ütemtervet, forgató- könyvet készítettek, amelyet folyamatosan egyeztet­tek. Ennek eredménye volt, hogy 1975. december 9-én az első vagon búzát betárolhatták. Az 59 millió forintos, 3050 vagonos siló műszaki átadása, üzemi próbája december 11-én befejeződött. Az átadáson megállapították, hogy nemcsak az egyik legnagyobb siló a karcagi, hanem rekordidő alatt — 6 hónappal korábban — kiváló minőségiben épült fel. A karcagi siló építése példaként szolgálhat a me­gyéiben ezután is. Az építők, a tervező és a beruházó bebizonyították, hogy közös irányítással, szakszerű el­lenőrzéssel, jó munkaszervezéssel, nagy munkakedv- vel, akarással, ilyet is lehet építeni.' Sz. E. Csak ügy egymás közt Egy szocialista mezőgazdasági nagyüzemben két asszony nem felelt — nem mert felelni — az újság­író kérdéseire. Kendőjüket a szemükbe húzva kér­ték: Ne tessék... Mert ha az uram megtudja... Le is véri a derekam... Újságba kitenni bennünket? Ke­resünk amit keresünk, élünk, ahogy élünk. Hogy családjogi .törvény? Kérem, az magánügy. Az én uram is megissza a magáét, az apám is megitta._ Kérdezzen mástól, nyelvssebbtől... Hat évvel ezelőtt ilyentájban még tartott az a hatalmas előkészítő, felmérő munka, azoknak a vi­táknak és eszmecseréknek a sora, amelyek ered­ményeként két hónap múlva megszületett az MSZMP Központi Bizottságának határozata a nők' politikai, gazdasági és szociális helyzetéről. Az eltelt hat esz­tendő sok és nagy változást hozott életünkben, mér­hető eredményeiket szőkébb környezetünkben is. Mert a nők megismerték — és akarták — a változás fo­lyamatának lényegét, lehetőségeikhez mérten segítet­ték is: okosan, -gondolkodóan. És ez nem is volt olyan egyszerű. Mert sók józan, okos lány, asszony nem tudott, nem mert — és mer — élni lehetőségeivel, társadalmiunk adományával. Énnek együk álca a múltból maradt nézetek visz- szaíhúzó hatása, ami még érezhető, néhány helyütt a fiataloknál is. Lassú a szokás, a felfogás változása. Az- iménti példánál maradva a „férfiuralom” rossz es megalázó értelemben vett módja. Szép példákat is sorolhatnék a jó úton járókról. Mert szerencsére ők vannak többen. Dolgoznak, ellát­ják a családot, gyerekeiket nevelnek, vállalják a ház­tartás ezernyi gondját, mellette tanulnak, ugye még felsorolni is sok. Mégis sokan teszik ezt. Ha a férj, a család többi tagja segít, vállal a gondból, az ott­honi tennivalókból, sikerül is. T. Sz. E. Jászsági Építőipari Szövetkezet Sikeres évet zártak Jászberényben a Jászsági Építőipari Szövetkezet az idén 86 millió 500 ezer fo­rint értékű murikét végzett, 5,5 millióval többet mint ta­valy, és félmillióval többet a tervezettnél. A negyedik ötéves ter­vüket 352 millió forint­ra teljesítették. Legfontosabb feladatuk az idén is a lakásépítés volt. A tervidőszak utolsó esztende­jében 160 lakást adott át a szövetkezet, teljesítve ezzel a 800 lakás építéséről szóló ötéves lakásépítési tervét; 117 család a korszerű blok­kos technológiával készült, többszintes táirsasháizaikban kapott otthonit. A tánsasházak és az egye­di családi házak építésén kí­vül egyéb beruházások kivi­telezésével is hozzájárult a szövetkezet a városfejleszté­si célkitűzések eléréséhez. Ok építették a pelyhesparti 140 személyes óvodát és böl­csődét, a Műszeripari Szö­vetkezet 16 milliós autószer­vizét. Eredményes vpűit a szövet­kezet szolgáltató részlegeinek 1975 évi tevékenysége. Töfcb mint 4 millió forint érték­ben karbantartási — felújí­tási munkát végeztek az ok­tatási intézmények részére, la-káslkarbantartási, — üve­gezés!, parkettázáái, lakás- fesitési, bádogos — munkát a lakosság számára. Munkájuk alapján az el­múlt öt év al-att az építő­ipari szövetkezet négyszer kapta meg a „Kiváló Ipari Szövetkezet” kitüntetést. Egyik szocialista brigád­juk elnyerte az „Építő- inar Kiváló Brigádja” címet. Az 1975 évi eredményes munkájáért a szövetkezet is­mét várományosa a „Kiváló Ipart Szövetkezet” kitünte­tésnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom