Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

.975. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 láltozások iysB&i Jász!« syszara? Községi pártszervezet a közművelődésért Díifőutak gyermekei A kétpöiak szép példája Tizenéves fiatalokkal be­szélgetek a jászfényszarui fő­utcán. Most érkeztek a jász­berényi busszal, indulnak ha­zafelé ... — Persze, hogy járunk a művelődési házba, meg a könyviárba. Én a „Cilinder” klub tagja vagyok ... — Én meg a fotószakköré. — Én is, én is ... Túl szép a menyasszony — tamásk odoxn magamban e lelkesedés láttán, s hitetlen­kedésem minden bizonnyal az arcomra is kiült, mert egy göndörhajú fiú még társaira is rá tromf ol: — Elhiheti nyugodtan. Saj­nos ez így van ... — Sajnos? — Igen, mert egy magam­fajta klubon, szakkörön, mű­vészeti csoporton kívülinek már helye sincs a művelődési házban. Benyitok egy ajtón: próba, megyek a másikhoz: szakköri foglalkozás ... Har­madszorra már a kijárati aj­tót keresem. — Ilyen gonddal se talál­koztam még — tolmácsolom pár perccel később a göndör­hajú dohogását Kiss Máriá­nak, a művelődési otthon igazgatónőj ének. — Bedig ezek szerint már ilyen is van ... Pár évvel ezelőtt mit nem adtam volna ezért a véleményért! — Messziről indultak? — Hát eléggé... Mikor el­vállaltam az igazgatói állást azt mondták, hogy csak a helytörténeti — honismereti munka hagyományaira szá­míthatok, minden mást ne­kem kell megteremtenem. — A közművelődési párt- határozat megjelenése után négy különösen elmaradt te­rületet jelöltünk meg — kap­csolódik a beszélgetésbe Büchler Józsefné, a községi pártbizottság titkára. — Jász- fónyszaru viszonylag vallásos község, ezért a legfontosabb cél az ideológiai nevelés Ha­tékonyságának növelése volt. Sok a cigányiakos, ádva volt tehát a következő feladat is: mozgósítani, megnyerni őket a közművelődés ügyének. A maradék kát programpontot úgy vélem bármelyik köz­ségben felírhatják a „javí­tandók” rovatába. Elégedet­lenek voltunk a művészeti nevelés, s az isme—»'■•■■'rjesztő munka eredményeivel. — Hogyan sikerült elérni a változást? — A meghatározó jelentő­ségű tárgyi, anyagi és szemé­lyi feltételek közül nálunk az utóbbi kettő nem volt megfelelő. Ezért először is szakképzett népművelőt ke­restünk, utána pedig községi közművelődési alapot létesí­tettünk, melyhez az üzemek, a szövetkezetek is hozzájá­rulnak. A művelődési ház 198 ezer forintos támogatásából ma a községi tanács csak ki- lencvenezret vállal. Az eredmények gyorsan je­lentkeztek... Az ideológiai nevelés hatékonyságát jól bi­zonyítja egy statisztika: míg 1972-ben mindöszse 1 tá>n- dalmi névadó ünnepség volt, addig idén már 13, a töb­bi szocialista módon rende­zett családi és társadalmi ün­nepség száma pedig megdup­lázódott. Mindebből a műve­lődési intézményele alaposan kivették a részüket, hisz az ünnepség közreműködői a művészeti csoportok tagjai voltak. Jelenleg öt művészeti cso­port működik, s ez a tény ön­magában is jelzi a növekvő érdeklődést. A művelődési házban rendszeresen fellép­nek az Állami Déryné Szín­ház művészei, az Országos Filharmóniával közösen hangversenybérleti sorozatot szerveztek, a legújabb meg­lepetés pedig a számos kitű­nő előadóművészt .bemutató Pódium. Az ismeretterjesztő munkát négy akadémia fémjelzi: a szülőké, a nevelőszülőké, a kismamáké (!) és a fiataloké Érdemes megemlíteni, hogy valamennyinek akad cigány­hallgatója, mint ahogy a klubokba, a szakkörökbe, a művészeti csoportokba is jár nak cigányok. Bebizonyoso­dott, hogy értelmes, célirá­nyos munkával őket is meg lehet nyerni... — A megfelelő feltételek biztosításán tűi az az er ör­mények titka, hogy sikerült megnyernünk a pedagóguso­kat — folytatja Büchlerné. — A tantestület jónéhány tag­ja a közművelődési munka segítését kapta pártfeladatá­ul. — Személyesen is ellenőrzi munkájukat? — Értem mire gondol... Minden héten megfordulok a művelődési házban, dehát ez természetes. Húsz évvel ez­előtt egyébként magam is népművelő voltam, a lányom pedig könyvtáros lett. — Húsz évvel ezelőtt ilyen közművelődési munkáról ál­modott? — Akkor az volt a vélemé­nyem, hogy a közművelődés a maga sajátos eszközeivel sokkal többet tehetne a párt politikájának megvalósításá­ért. Most a húsz évvel ez­előttinél sokkal többet tesz, de még mindig nem eleget... S ha ehhez hozzávesszük, hogy egvszer a göndörhajú fiú panaszát is orvosolni kell (vagyis a csoportos szórako­zási-művelődési feltételek megteremtése mellett egyre inkább gondolni kell az egyé­niekre is), akkor tulajdon­képpen már a jövő feladatait is elsoroltuk. Azt hiszem, er­re ráillik a mondás: nem könnyű, de szép. Hérész Dezső "A tekintélyes Igazgatóság megengedte ...” A századik esztendő küszöbén „A tekintélyes Igazgatóság megengedte, hogy a teherpá- lyaudvari régi felvételi épü­letben egy olvasószoba alakí­tassék...” — így kezdődik az a hirdetmény, melyet 1876. október 1-én tett közzé Wag-, ner Gusztáv, a szolnoki va­súti műhely első műhelyfőnö­ke. A szolnoki Járműjavító könyvtára jövőre így éppen százesztendős lesz. Az olvasószoba tizenhárom pontból álló alapszabály sze­rint működött, s az alapsza­bályt ugyancsak Wagner Gusztáv dolgozta ki. Különö­sen érdekes a bevezető rész, ahol a szerző az egyesület célját indokolja: „Az egylet czélja elsősorban, hogy a mű- helyi munkásoknak alkalmat nyújtsunk tisztességes és ok­tató szórakozásra és hogy megóvjuk őket a rossz társa­ságban való helytelen élet­módtól". A hirdetmény hatására a munkásak nagyobb része ön­ként belépett az egyletbe — az idegeokedőket pedig beso­rolták. Ugyanis azokat a dol­gozókat, akiknek napi egy forintnál nagyobb volt a bé­rük, „hivatalból” beírták a névsorba, s természetesen a havi negyven krajcár tagdí­jat is levonták... 1878-ban ezerszáz kötetes a könyvtár — az első világ- háboi'ú előtt háromezerkét­száz, melyből 1929-ra alig kétharmad rész marad csak meg. 1940-ben a könyvállo­mány négyezer kötetre gya- raoodik, de a háború ismét közbeszól. A könyvtár 1945. március 12-én 2 ezer 413 kö­tet könyvvel indítja meg a munkát... Hol tart ma a kilencven­kilenc éves könyvtár? Több mint tizenegyezer kö­tet könyv, ezerszáz olvasó, harmincezer forintos éves könyvbeszerzési keret — so­rolja a könyvtáros, Balogh Attiláné a felszabadulás óta megsokszorozódott számokat, a vendéget pedig a könyvtár sajátos hangulata, atmoszfé­rája ragadja meg. Kellemes, barátságos környezetben bön­gészhetnek, olvashatnak a Járműjavító dolgozói, ráadá­sul a könyvtár munkája ma már nemcsak a kölcsönzésre korlátozódik. Író-olvasó ta­lálkozók, irodalmi esték vár­ják az érdeklődőket, egymást követik a vetélkedők, a pá­lyázatok, s nincs olyan év, hogy ne rendeznének egy-két kiállítást. Megfordult már itt Molnár Gábor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Jobbágy Károly, Bihari Klára és Ba- ráth Endre, számos neves szí­nész is. A vetélkedők nép­szerűségére elég legyen meg­említeni a „Ki nyer ma (ebédszünetben) könyvet?” sorozatot, mely egy kerek évig tartott, a kiállításokat pedig szinte minden szocia­lista brigád megnézi. A könyvtár és a szocialista bri­gádok kapcsolata példamuta­tó: a Járműjavítóban nem gond, hogy mi kerüljön a kulturális vállalások közé. A könyvtár kilencvenkilen- cedik esztendejében már a századik születésnapra gon­dolnak: feldolgozzák történe­tét, eseményeit, kiállításon mutatják be a múlt emlékeit. A tervek szerint jövőre itt lesz a műszaki könyvnapok országos megnyitója. Erre is készülni kell. H. D. Játszva tanulnak Foto: N. Zs. Kétpó. A földek buján te­remnek errefelé. Jómódot biztosít a szövetkezet, s gond. tálán jövőt. A tanyaközpont­ban villany van, jó víz, tele­vízió. Csak a sár nagv. Körülöle­li a látóhatáron túl futó ta­nyavilágot, s konzerváló erő­ként védi a régi életformát. Nehéz birkózni vele. A tanyai kollégiumnak fél­száz lakója van. — Elvétve járt közülük né­hány óvodába, vagy iskolai előkészítőre, — magyarázza az igazgató. — Vasúti meg­állók környékén élő családok fogtak össze, s a szülők egy­mást váltva hordták — vit­ték a kicsiket. Már amelyikük érdemes­nek tartotta. Az igyekvők, a többre törekvők. Sajnos, sok helyen nem a szűkre szabott anyagiak, hanem a nemtörő­dömség, az ingerszegény környezet szegi a tanyai gyermekek szárnyát. ló a keSlé§ium Ezért jó á tanyai kollégi­um. Rendszeres tanulásra, önfegyelemre, a közösségi életre szoktatja a tanulókat. Az igazgató a megtestesült tárgyilagosság: — A tanulók létszámának egyharmada kollégista. Az is­kolában főleg a nevelésben érződik ennek kedvező hatá­sa. A kollégisták könnyebben kaphatók közösségi munkára, s a kollektívák vezetői is in­kább közülük kerülnek ki. A kollégium nevelőtanárát kérdem: — A tanulmányi munká­ban mit jelent a ijollégium? — Sajnos, a tanyai gyerme­kek még a falusiaknál is sok­kal hátrányosabb helyzetből rajtolnak. Ezért örülünk an­nak, hogy az iskola befeje­zésekor kiegyenlítődik köz­tük a különbség. Nem csoda, hogy olyan pél­da is van, mint a tanyáról faluba költöző Pereiéké, akik kérték, hogy kislányuk to­vábbra is a kollégium lakó­ja lehessen. Perelné okfejté­se világos: — Szeretnénk, ha tovább­tanulna a lányunk, a kollé­giumban jobban tudják se­gíteni. Versenyben a várossal S tudják-e úgy, hogy tár­saival együtt felvehesse a versenyt a városi gyerekek­kel? Tudják, mert a falu nem egyenlő az elmaradottsággal, — szép tanúbizonyságát adta ennek a kétpói tantestület. Nemigen van a megyében olyan jól felszerelt általános iskola, mint az övék. Négy szaktanteremmel rendelkez­nek, most van készülőben az ötödik, az orosz szaktante­rem. Hogyan és miből mindez, melyet a megyei pedagógus továbbképző intézet hallga­tói mellett őszinte elismerés­sel méltattak már Pest me­gyei, dunántúli és kazincbar­cikai nevelők is. Együtt A Központi Bizottság határozata szerint „a fo­lyamatos művelődés fel­tételeinek biztosítása ér­dekében megkülönbözte­tett figyelmet Ítéli fordí­tani a közoktatási és közművelődési intézmé­nyek között a tartós és rendszeres pedagógiai célzatot is szolgáló együttműködés kialakí­tására.” Örvendetes, hagy e cél érdekében megyénkben is mind tartalmasabb, gyümölcsözőbb kapcso­latok születnek. A ko­rábbi, csupán alkalom­szerű együttműködés he­lyett ma mái- változatos módszerekkel élénkített közös munkáról beszél­hetünk, — joggal sum­mázta ezt legutóbb a megyei közművelődési bizottság is. Szolnokon és Jászberényben együtt­működési szerződéseket kötöttek az iskolák és a közművelődési intézmé­nyeik. Jászberényben közművelődési felelősö­ket bíztak meg az isko­lákban. Megyeszerte egyre in­kább bevált gyakorlat, hogy a két intézmény típus közösen tart fenn szakköröket, öntevékeny művészeti csoportokat. A megyei művelődési ház például — többek között — a 605. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zettel együtt szervezett honismereti és gépjár­mű szakkört. A legsok­oldalúbb az iskolák és a könyvtárak együttműkö­dése. Az ilven kapcsolatok igen hasznosak és egyre inkább nélkülözhetetle­nek, hiszen a közműve­lődési intézményeknek nemcsak az ismeretgya- rapítás, hanem a neve­lés is feladata. Az igazgató röviden 5sz­szegzi: — ötletek és önszorgalom, — ez volt csupán kezdetében. Az eredmények láttán seg- tettek felsőbb szerveink is pénzzel, különböző felszere­lésekkel. A fő érdem azonban a lel­kes tantestületé, mindenek­előtt Enyedi Károlyé, aki ma­gyar-történelem slices lété­re az elektromos szemlélte­tőeszközök olyan gazdag tár­házát agyalta ki, hogy bár­melyik mérnök megirigyel­hetné. Szünet van, pöttömnyi kis­diák kérdi a társától: — Hol van Miskolc? Társa odabök a térképre, s az elektromos találatjelző máris „megmondja”, hogv helyas a felelet. Enyedi Ká­roly kedvtelve nézi őket: — Pedig ez még nem is tananyag számukra. Hivatástudatból Elektromos szorzótáblától a katedrába épített és pilla­natok alatt működésibe állít­ható írásvetítő, magnó, epi­diaszkóp, a feíeltetőgép és egyéb technikai felszerelést-'-, garmadája van a tantermei: - ben. Enyedi Károly több ezc • társadalmi munkaóráiét fémjelzik. — Miért öli ezekbe szinte minden szabad idejét? — Jobban figyelnek, játsz­va elsajátítják így az anya­got azok is, akik ingerszegény környezetből jöttek. — Mivel honorálják ezt a temérdek plusz munkát? — kérdem később az igazgató­tól. — Lehetőségeinkhez mér­ten jutalmazzuk, de Karcsi nem ellenszolgáltatásért csi­nálja. hanem hivatásszere- tetbőL Megtörtént, hogy a jutalmat is a szaktantermek­re költötte. Búcsúzóul bekukkantunk az úttörőszobába. Folyosó- végből alakították ki. Kicsi, de barátságos, szakköri fog­lalkozásnak: is megfelelő. — Majd kijön a fotóripor­terünk is, — mondom az igazgatónak. — Arra kérjük, csalt szü­netben fényképezzen. A taná­rok nem szeretik, ha óra köz­ben zavarják őket. S ez a természetes. A gyer­mek a legnemesebb anyag. Formálása egész embert, megkülönböztetett figyelmet kíván. Kétpóhoz hasonlóan, máshol is. Simon Béla k 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom