Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-05 / 285. szám

1975. december L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rövidesen megkezdődik a szolnoki 23 emeletes torony- báz műszaki átadása, A 116 lakás gazdái a garanciális javítások befejeztével folyamatosan költözhetnek új ott­honukba Az állomás előtti magasházzal párhuzamosan halad a* I. és n. ives ház építése. Az épületek átadása szintén decemberben lesz S e n ti a ká s ó s is k o Iá b a n Az a bizonyos többlet Értelmiségiek kultúraterjesztő szerepéről A táblánál ősz hajú, ma­gas férfi dolgozik, a többiek pedig füzetükbe írják a fe­ladatot A Közép-Tdsza vi­déki Vízügyi Igazgatóság ^nyolcadikosainak” matema­tika órája van, éppen a szá­zalékszámítás műveleteit ta­nulják. Az osztály létszáma mind­össze tizenhárom. Akad kö­zöttük idősebb, fiatalabb, szolnoki, rákóczifialvai, kar­cagi, munkakör szerint gép­kocsivezető, kubikos, de egy valamiben azonosak; mind­annyian most végzik az ál­talános iskola nyolcadik osz­tályát, amelyet a vállalat szervezett számukra bentla­kással a szolnoki Tiszaliget- ben. Az osztálybizaImi Az osztály bizalmija Ács Mihály, a karcagi szakasz­mérnökség kubikosa. — Néhány évvel ezelőtt a vezetőim tanfolyamra akar­tak küldeni, ahol gátőröket képeznék. Mivel nem volt meg az általános iskolai vég­zettségem, nem mertem vál­lalni. Akkor határoztam el, hogy tanulni fogok, de Kar­cagon nem indult nyolcadik osztály. így csak most került sor a tanulásra Szolnokon. Hétvégeken hazajárok, de mégis gyakran van honvá­gyam, pedig igazán nem pa- naszkodhatom semmire. Az öt hét alatt, ameddig a tan­folyam tart, átlagbért ka­punk, a szállás, az étkezés ingyenes. Ügy élünk, mint a kollégisták, órák után dél­utánonként tanulunk, es­ténként tv-t nézünk, olva­sunk vagy a városiban sétá­lunk. A tanárok közös szín­házlátogatást, városnézést is szerveznek nekünk. Leg-, utóbb a múzeumiban és a megyei könyvtárban jártunk. Utolsó (ehetőség Zana Péter, csak a nappa­lokat tölti a Tiszaligetben, 5 ugyanis szolnoki. — Az utolsó lehetőségem, hogy elvégezzem a nyolcadik osztályt — .mondja. — Negy­venötéves vagyok, ez a felső korhatár. Ha a vállalat nem szervezte volna meg ilyen kedvező körülményekkel ezt a gyorsított tanfolyamot, ak­kor örökre lemondhattam volna a nyolcadikról. Gépko­csivezetőként dolgozom, sok­szor késő estig eltart a mun­kánk, s iskolába járni már nem marad idő. Itt viszont nincs más dolgunk a tanu­láson kívül. — Most ezért kapjuk a fi­zetést — szól közbe Hegedűs József, aki szintén gépkocsi- vezető, s Rákóczifalváról jár be naponta. — Nem lenne jobb a kollé­giumiban? Öröm a mihlósi gyerekeknek Az elmúlt hetekben két új intézményt kaptak a török­szentmiklósi gyerekek. A Bethlen úti általános iskola zsúfoltságán könnyítették, amikor a Bacsó Béla útra kihelyezett iskolarészhez há­rom új tantermet építettek, jórészt társadalmi munká­ban. Az új tantermekben egyszerre öt osztály diákjai tanulhatnak. A Május L úti régi orvosi rendelőből a tanács anyagi támogatásával, és a lakosság társadalmi munkájával új, 50 személyes óvodát létesí­tettek. Bábszínház Jászberényben Örömhír a jászberényi gye­rekeknek és a kisgyermekes szülőknek. A Déryné műve­lődési központ gondoskodá­sának eredményeként az Ál­lami Bábszínház a téli hó­napokban az eddigieknél többször vendégszerepel Jászberényben. — Biztosan kényelmesebb lenne, de én eddig is bejár­tam, hisz Szolnokon dolgo­zom. Már megszoktam, s furcsa, de így több időt tölt­hetők a családommal. Ami­kor dolgozom, sokszor he­tekre távol vagyok, így meg minden estémet a gyereke­immel tölthetem. — December 20-án befeje­ződik a tanfolyam. Sikeres vizsga után megkapja a bi­zonyítványt Hogyan tovább? — Januártól ismét tanulok. Debrecenbe megyek nehéz- gépkezelői tanfolyamra. He legyen utánpótlás A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság az idén szervezett először bentlaká­sos tanfolyamot — az összes költségek vállalásával — az általános iskolai végzettség­gel nem rendelkezők számá­ra. Persze ezen kívül van­nak, akik esti vagy levelező tagozaton tanulnak a lakó­helyükön. Idén közel hatva- r.an végzik az általános is­kola valamelyik osztályát, s ha a következő tanévekben is ilyen ütemben halad a be­iskolázás, néhány év múlva a vállalatnak nem kell ál­talános iskolai tanfolyamot szervezni. Ehhez persze az kell, hogy ne legyen „után­pótlás” ... T. G. A főiskolák i államvizs­gát kővető záróünnepályé- nek legszebb szavai közé tartozik, amikor az ifjú ér- telmisiéigiek arról beszélnék: a szakmai feladatok teljesí­tésén túl tennivalójuk az is, nogy szétsugározzák azokat az ismereteket, amelyeket tanulmányaik során szerez­ték. Ez a szép misszió a taná­roknál természetes. Ok már az első tanév első napján megkezdik sugározni isme­reteiket, — a legtöbbjük eredményesen — egy életen át A kényelmes felfogás az ő esetükben még könnyű és cáfolhatatlan indokot is ta­lál: ez a dolguk, ezért tanul­tak. De hiszen valamennyien tudjuk, hogy nem csak erről van sző, amikor az értelmi, ség értéktovábbító, kultúra­terjesztő szerepéről beszé­lünk. Előhozakodhatnánk nagyszerű és lelkesítő pél­dákkal: miként vesznek reszt mérnökök, orvosok, muzeológusok, pártmunká­sok, tanácsi előadók, agranó- musok, kutatóintézetekben dolgozó tudósok a kultúra terjesztésében. Hány előadást tartanak, milyen eredmény­nyel vesznek részt szakkö­rök, klubok, helytörténeti gyűjtők munkájában, műso­ros estek, stb. szervezésé­ben, fizikai munkások to­vábbképzésében. Nagyon szép és örvendetes vívmányok ezek; sohasem kerülhetett volna rájuk sor, ha nem várja szomjasan a társadalom. Kivált azok a. rétegek amelyek korábban d voltak zárva a kultúrától. Emlékezzünk a két évtized­del ezelőtti ismeretterjesztő előadásokra, 'író-olvasó talál­kozókra. művelődési házak­ban rendezett összejövetelek­re: bármi volt is a meghir­detett előadás témája, utá­na rendszerint közvetlen be­szélgetés következett. Az elő­adó — pedagógus, tudós, mérnök, politikus, katona­tiszt, művész — nem szaba­dult könnyen. Szóba került a szakmája, annak új ered­ményei, szóbakerült politika és életforma, múlt és jelen, irodalom és történelem... A kérdezettnek beszélnie kel­lett, minden szava az ér­deklődés élénk közegébe bulit, mert az emberek mindenről tudni-hallaná akartak. Hogy mára kielégült, vagy akár elcsitult volna ez a társadalmi méretű érdeklő­dés —, azt egyáltalában nem mondhatjuk. Inkább talán azt, hogy felismertük;, az ismeretszerzésnek és to­vábbításnak rendje, üteme, sok-sok tudományosan meg­határozott fokozata van, egyiket sem helyes elhagy­ni, átugrani, megkerülni. Valami azonban mégis hiányzik. Nem a múlthoz, hanem a jelenlegi igényekhez és le­hetőségékhez képest. Hiá­nyoznak azok a meghitt és közvetlen találkozások, ame­lyek, tömeghatásuknál fog­va, a kultúra magasabb ré­gióiba vonzzák-vezérlik az érdeklődőkét. Kíséreljük meg egy példá­val megvilágítani, mire gon­dolunk. Állami képkereskedelmi vállalatnak ügyes, szakmájá­ban megbízható és tisztessé­ges alkalmazottja járja a vi­déki iparvárosok új lakásait. Készletében vannak jó ké­pek és gyengébb képek, — ahogy az ilyen esetben len­ni szokott. Az üzletmenet jó; sok a vásárlás, fogynak a képek. A meglepő az, hogy a vásárlók foglalkozás­szerű megoszlásában alig van különbség. A tanácsi művelődési osztály egyik jól képzett előadójának erről jutott eszébe: mi volna, ha sorra látogatná az új képek­kel gazdagodott lakásokat a múzeum egy művészettörté­nészének kíséretében és el­beszélgetne a háziakkal a képről. Az ötletet megpendí­tik a helyi lapban. Másnap már csengenek a telefonok a szerkesztőségben és mú­zeumban: jöjjenek ide is; ide is, hozzánk is... A két látogató^ lepetése az, hogy általában a gyenge kvalitású képeket — szokvány-csendéleteket, ezerszer látott olvasó nőket, miegyebeket — vásároltak. A második meglepetésük, hogy ugyanezek láthatók a segédmunkás és a főorvos, a villanyszerelő, a mérnök és a tanár falán. Közös a kö­vetkeztetésük és gondolatuk: azok az értelmiségi rétegek,, amelyeknek hivatásuk vol­na — vagy legyünk kevésbé szigorúak: amelyektől elvár­ható volna — bizonyos íz­lésbeli irányítás, nem min­dig alkalmasak erre. Mert ők maguk sem váltak új isme­retek befogadóivá, képző- művészeti kultúrájuk, ízlé­sük megrekedt. Helytelen volna -e példá­ból valamiféle általános kö­vetkeztetést levonni. Jelzés­értéke van csunán. — a kép­zőművészeti közízlésről ad, nem éppen lelkesítő jelzést. Nyilván más lett volna e képvásár eredménye, ha az iparvárosban rendszeres kép­zőművészeti ismeretterjesz­tés folyik, s „előharcosként” a magasabb alapképzettséggel rendelkező értelmiségieket hívják meg művészekkel és gára maradt öregember meg­keresse önt, hogy így meg így tördelt az élet, segítségre szo­rulnék? — Hohó, ez így nem megy! Az idősek szemérmesek, hall­gatagok;, maguktól nem pa­naszkodnak. Nekünk kell menni hozzájuk, kifaggatni őket, észrevenni, hogy hol se­gíthetünk. Mikor idekerül­tem, bizony sok elhagyatott'' öreg volt. Fölmértük a hely­zetüket, szerveztünk társa­dalmi segítséget, létrehoztuk az öregek napközi otthonát, eltartási szerződéseket. Most ugyanígy vagyunk az óvo­dákkal: utánanéztünk hány kisgyermek van, kiválasztot­tuk a jó óvodatípust, most már lehet építeni. — Tanácstag is. — Bizony, 63 óta. Eleinte túl sok maszek prcblémázga- tás volt az üléseken: ez meg ez miért nem 'kapta meg a községfeji "sztési hozzáj áru ­lás csökkentését, ennek a ■gyerekét miért nem vették fel az óvodáiba? Most már valóban csak a közösséget érintő problémák kerülnek ■napirendre. — Vajon közéleti munká­művekkel való talá&oaásaüE­ia. Gyanítjuk: könyvvásárnál folytatott „felmérés és tájé­kozódás” esetében — koránt­sem ez volna a helyzet. Ott a közízlés magasabb, emel- kedettebb, igényesebb. S minthogy ugyanebben a vá­rosban a komolyzenei es elmé­mén veknek — elsősorban az értelmiség körében — min­den alkalommal nagy közön­ségük van,, a zenei ízlés jobb minőségére is joggal gondo­lunk. Sőt, tudjuk, hogy ér­telmiségi foglalkozású em­berek között lelkes propa­gandistái vannak a komoly zenének. A mind teljesebb embert, mind nagyobb figyelmet követelő szakimák mellett nem Könnyű gyarapítani az általános műveltséget, amű- vészetakben való jártassá­got —, ezt mindenki jól tud­ja. S nincs is szükség arra. hogy eigy fogorvos, mérnök vagy agtromómus képzett ka­lauz legyen képek, szobrok dolgában. Dehát nem is er­ről van szó, amikor az ér­telmiség befogadó-szerepéről és kultúraterjesztő hivatásá­ról beszélünk. Arról, hogy lehetőségei, ideje és ereje szerint gazdálkodjék a kul­turális élményekkel. Mond­hatnánk úgy is, hogy enged­je tovább művelni magát. Az alkalom tengernyi. Buda­pesten, vidéken egyaránt Aki többet tud, s maga­sabb szellemi értékek birto­kában van, feltétlenül érez kényszert, belső ösztönzést hogy ismereteit másokkal is megossza. Oldalakat tölthet- nénk meg nagyszerű pél­dákkal. hogy városokban, fa­lusi közösségekben milyen ízlésemelő tevékenységet folytatnak ma is értelmiségi foglalkozású emberek, az egész társadalom hasznára. De nem térhetünk ki a ked­vezőtlen jelenségek regiszt­rálása elől sem. Említett pél­dánk ilyen volt Az értelmiségiek, akik önmagukat szüntelenül ösztönözve a kultúra értőivé és befogadóivá válnak, pél­dájukkal, tekintélyükkel, kultúrájuk kisugárzásával hatást gyakorolnak a kör­nyezetükre. Ezzel teljesítik azt a többlethivatást, ame­lyekről a diplomakiosztó ün­nepélyem szép mondatokat hallottak, s jobbam eleget lesznek társadalmi kötele­zettségüknek is. Nem előírásból: szívből. < T. I. jának köszönheti a tavalyi jutalomutat Leningrádba? — Nem, nem, azt inkább a Vöröskeresztnek. Én itt igen jó szervezetet vettem át, imitt-amott még igyekeztünk is javítani rajta. Sokan 8— 10-szeres véradók, hívás nél­kül, a családdal együtt jön­nek ... És tudja, nálunk iga­zán komoly rangja van a „Tiszta udvar, rendes ház” táblácskának. Ez főleg akkor volt nagyon fontos, amikor még nem volt vízvezeték. Ha nem ilyen tiszták az embe­rek, bizony néha súlyos egész­ségügyi következményekkel számolhattunk volna ... Az érc égbolt alatt embe­rek szorg^lmaskodnak, szé­pek a házak, kertek, talán, már elkészült a sziikrázó bor is. Dr. Karácsony Jánost nem fogja a hely, indul betegjeihez. Fiatalok, idősele köszöntik. Tudják, hogy napról napra megvívja a. maga ^okrohamú viadalát. Éppúgy, mint a nagykörűi emberek többsége. Körmendi Lajos Következik: A faluért, a közösségért «I TETTEK E3MUSSREI Yiadsä napról napra TT Az autóbusz csak az " ■ elágazásig vitt. Egy idősödő asszonnyal álltunk az országút szálén, járműre vár­va. „Még jó, hogy nincs az a pokolból kifújt idő . ..” Te- kintgetek Nagykörű felé; bé­késen pihen a szálgyalulta vi­dék. Közben firtatják kiléte­met. Mondom, s nyakasko- dom, hogy márpedig' én ne­kieredek gyalog. „Nem árt az, kedves. A fiatal láb bírja, de néhány kilométer után már nem fogja rózsaszínben látni a dolgokat, inkább a maguk valóságában.” Jólesne pihegni kicsit, de dr. Karácsony János körzeti főorvos nem enged. Amikor bejön, attól tartóik elsodorja az ajtófélfát is, olyan a len­dülete. És a beszéde is, a tol­iam nem győzi rákarmolni a papírra az elhangzottakat Hosszú szalagot mutat, féle­ségének magyarázza a gör­bét. Infarktusos betegül van szó. — Vettünk egy hordozható EKG készüléket 38 ezerért s ez most debütált Csakhát a magánházaknál nincs föl­delés ... Kivezettem egy dró­tot az udvari csaphoz, az lett a földelés. Most már nekem magyaráz dr. Karácsony János. — Az alapellátás javítása érdekében gondolom más ké­szüléket is kaptak? — Tudja, 1932-ben, amikor Nagykörűbe kerültem, még nem volt vízvezeték. A közku- tak viszont annyira el voltak, szennyezve, hogy még az am­móniát is ki lehetett mutatni a vízben. Komolyan. Ez nem vicc! Megértem csodálkozá­sát: akkoriban még fertőző májgyulladás is előfordult a faluban. Ma már nincs. A magunk módján ismeretter­jesztést is végeztünk. Az or­vosi rendelőben volt először angol vécé. Sok embert mi tanítgattunk a használatára, úgyhogy mire Nagykörűibe mindenhol bevezették a vizet és fürdőszobák, vízöblítéses illemhelyek készültek, már ezek használata volt a ter­mészetes. — Milyenek a nagykörűi emberek? — Van tartásuk. Szeretnek és tudnak kultúráltan élni. Az itteniek mindig újság- és könyvolvasók, aktívan politi­zálok voltak. Igen sok vete­rán kommunista van, akik már a Tanácsköztársaság ide­jén is ... Szóval okos, har­cos nép ez. Csak a jó, nívós munkának van sikere. Majd­nem mindenkinek van példá­ul gyümölcsöse: ezektől a pa­rasztemberektől bizony ta­nulhatnának kertkultúrát a fiatal agrármérnökök is ... Közbeszól felesége: — A férjem nagyon nagy patrióta, bár nem idevalósi! — Itt csak becsületes mun­kával lehet megélni, becsüle­tet szerezni; nagy mellény- nyel, lekezelő modorral nem. Az orvosi munkában is sok­kal emberre szabottabb a fe­lelősség, mint például egy kórházban vagy klinikán. — Csupa jót rúondott ed­dig, pedig bizonyára vannak gondok is. — Akad, hogyne akadna! Például: éjszaka telefonálni, vágj’’ vasárnap délben? Szin­te lehetetlen. Viszont nagyon sok autó van a faluban. De ha egy beteget orvoshoz kel­lene vinni, vagy elszaladni az orvosért, az autótulajdonosok többségének mindig akad ki­fogása: ivott egy pohárkával, nem akarja összesározm ... Akad más is. Dr. Karácsony János nem fukarkodik a szavakkal. Gond van itt a tejjel is: későn jön, nem jön. Tüzelő is hol van, hol nincs. — ön a községi tanács egészségügyi, kulturális és szociális állandó bizottságá­nak elnöke. Hogy van ez? Várja, hogy például egy ma­

Next

/
Oldalképek
Tartalom