Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-29 / 303. szám
1975, december 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Egyszer volt, hol nem voltL volt egyszer egy fiú és égy lány. Szerették egymást, ösz- szeházasodtak. Esténként, behúzódva apró kuckójukba, saját lakásról álmodoztak. Először kettesben tervezgettek, majd hármasban, hiszen kislányuk született. Evek teltek el, és még mindig a régi szobában laktak. De már öten, mert ikrekkel szaporodott a család. És akkor történt a „csoda”. Megkapták az új lakást. Nem mese, nagyon is igaz, mai történet. A család augusztus óta Szolnokon, az Ady Endre úti 16. szám alatti tízemeletes épület egyik földszinti lakásában él. Biztosan számtalan fiatal házaspár töltötte első karr-rr■>—'■* ?'-4 lakásban. A sok közül mi Csapó József eszterg-cyost es családját választottuk. • * * Nem kell a névtáblákkal bajlódnom, hiszen a folyosóra kiszűrődő hangok útbaigazítanak. A csöngetésre vékony fiatalasszony nyit ajtót, nyomában két apró tipegő szőkeség. Egy másodperc, és előviharzik a „nagylány” is, ő már hat éves. Kíváncsian szemügyre vesz, amíg anyjának elmondom, mi járatban vagyok. — A néni minket beleír az újságba? Anyut, aput, enge- met, meg az ikreket is? Akkor most elmondhatom, hogy mit kaptam karácsonyra. Az anyuék azt mondták, ha jó leszek... — és beszél, beszél még akkor is, amikor a fürdőszobába küldik, hogy mosdassa meg a két húgát. A háziasszony betessékel a nagyszobába. Villámgyorsan összekapkodja a radiátoron száradó gyerekruhákat, a földön heverő játékokat. — Hiába, a gyerekek... Vizsgázták az új KRESZ-ből A TIT tiszafüredi járási szervezete az új közlekedési szabályok megismertetése érdekében, a járás több településén tonfolyamot indított a gépjárművezetők számára. Nagyivánon, Tiszaörsön, Tiszafüreden, Kunmadarason már befejeződtek a foglalkozások, amelyeket a Közlekedésbiztonsági Ta nács szakembereinek bevonásával tartó t- 'tak, és 405" hivatásos és nem hivatásos vezető sikeresen le. tette a vizsgát A járásban két helyen, Tiszaderzsen és Abádszalókon most szervezik a tanfolyamokat Csapó József nemsokára munkába indul. Hetek óta éjszakás. A csendet az asszony töri meg. — Hét éve házasodtunk össze Jóskával... — Hét és fél — helyesbít a férj. — Pontosan 1968. június 8-án. — Anyósomék fogadtak be minket. A szüleimhéz nem mehettünk, kilencen vagyunk testvérek. Egy idő után úgy döntöttünk, megpróbáljuk külön. Albérletbe költöztünk. A házigazda 450 forintot kárt, és a villanyszámlát is mi fizettük. Ott született hatvan- kilehcben a nagyobbik lányunk, Lotti. Másfél év után újra hazamentünk j anyóso- mékhoz. Ök nem kértek pénzt a szobáért, így jobban takarékoskodhattunk. Szükség volt minden fillére. Én varrónőként a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezetbem dolgozom. A fizetésem 2 ezer 200 forint, a férjem a szolnoki MEZŐGÉP esztergályosa, 2 ezer 600 forint körül keres, néha többet is. t — A szüleim az egyszoba konyhás házukat osztották meg velünk — veszi át a szót ismét a férj. — Képzelje el, hárman, majd öten éltünk egy tizenhét négyzetméteres szobában. Moccanni sem lehetett. Gyűjtöttük a pénzt, bizony nehezen szaporodott. Sokat tanakodtunk, hova menjünk segítséget kérni. Nem értek a kérincséléshez... — Annyira nem, hogy én mentem be tavaly a vállalatához is. Elmondtam az igazgatónak, hogyan élünk. Végighallgatott és kedvesen megnyugtatott. Még azt is mondta, hogy előbb is szólhattunk volna. Nemsokára behívták a férjemet, hogy lenne egy OTP lakás, 76 ezer forintot kellene befizetni. Sajnáltuk, de visszamond tűk, Túrkevén a „Kállai Éva® úttörőház változatos programot kínál a vakációzó gyerekeknek. A szabad idő eltöltését rendszeres filmvetítéssel, játékszobával, vetélkedőkkel teszi hasznossá az úttörőház. A szünidőben szakkörök találkozót rendeznek, melyen bemutatják egymásnak, hogy „ki mit tud?” A szórakoztató időtöltés mellett azonban gondolnak a „komoly” munkára is: folyik a vezetőképhonnan lett volna annyi pénzünk. A vállalat nem hagyott cserben bennünket. Segítségükkel augusztus 13-án, szerdán költözhettünk ebbe a kétszoba összkomfortos szövetkezeti lakásba. — Tizenhárom éve vagyok a MEZÖGÉP-nél. A vállalattól 19 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptam, amiből 17 ezret fizettünk be a lakásba. Nem tudom szavakkal megfogalmazni, hogy mit éreztünk. Végre boldogok vagyunk ... — A lakás, a három gyerek ... sok lehet a kiadásuk. Nyomban előkerül a papír és a ceruza. A gyerekgondozási segély 1900, a családi pótlék 980, a papa fizetése 2 ezer 700 forint. Ez annyi mint 5 ezer 580 forint. Ebből a lakásrészlet 385, a felújítás 215, a meleg víz, fűtés 280, összesen 775 forint. A kölcsöntör- lesztés 400, a gyerekek élet- biztosítása 150 forint... — A fizetésből, ha mindent befizetünk 3 ezer 800 forint marad. Ebből enni, meg ru- házkodni is kell. Szigorú beosztással élünk. Félretenni szinte semmit nem tudunk. Pedig már kellene egy szőnyeg. A bútor egyelőre megteszi, még kicsik a gyerekek... — Milyen volt a karácsony az új lakásban? — Nagyon szolidan ünnepeltünk. Fenyőfát díszítettünk, de kevesebb ajándék került alá, mint korábban. A legnagyobb ajándékot már megvettük, megkaptuk: a lakást. Ajándék. Erre a szóra a szoba közepére perdül a hatéves Lotti. Sorolja, mit kaptak karácsonyra, ő és a húgai Már az ötödik játéknál tart, amikor kijelenti: „Nem lehetett mindent kérni, mert sokba került ez a lakás .. Sz. E. zés, a nótafák és a mókames- terek felkészítése. A program legnagyobb vállalkozása a sítábor. Húsz pajtás hat napot tölthet a Mátrában, élvezheti a tél alföldi gyerek számára oly ritkán elérhető örömeit. Az úttörőház erre a célra felszerelte a város recski úttörőtáborát. A vállalkozásnak csupán egy akadálya lehet: a hó. Tavaly ugyanis csak négy napig volt hó a tábort környező hegyekben. Úttörőiéi — az úttörőftázban Sítábor a Mátrában SZAMUELY TIBOR Utal, Járdák, parkok A Szolnok városi Tanács V. B. Útfenntartó Üzeme a 900. évfordulóra minden eddiginél több munkát végzett. Az idén 21 ezer négyzetméter utat, 10 ezer négyzetméter járdát és 33 ezer négyzetméter parkot építettek Szolnokon. A jelentősebb munkák közé tartozott a Kossuth tér átépítése, a Jubileumi tér és a 4-es út melletti terület parkosítása. Sok utca kapott teljes aszfaltborítást, javult a város úthálózatának minősége. A felsoroltakon kívül 423 ezer négyzetméter park fenntartásáról gondoskodnak. Az üzem idei árbevétele elérte a 47 millió forintot. Ó-vizsgálat a tiszafüredi járásban A jaitalai előnyszerzés ellen A tiszafüredi járásiban négy helyen, — a tiszafüredi és a kunmadarasi nagyközségi tanácsnál, valapúnt a Ti- szaszentimre és a tiszaszölősi termelőszövetkezetben — vizsgálták a népi ellenőrök, hogy a tanácsok hatósági jogkörük gyakorlása során megfelelő intézkedéseket tesznek-e a jogtalan előnyszerzés és gazdagodás megakadályozására. A termelőszövetkezetekben a rendelkezésre álló pénzeszközök elosztásánál, jutalmazásnál, kedvezményezésnél minden esetben a jogosultak részesülnek-e előnyben. A kunmadarasi és a tiszafüredi tanácsoknál végzett vizsgálat, különösen Tiszafüreden, több hiányosságot tárt föL A Járási Népi Ellenőrzési Bizottság ezért felhívta a járás nagyközségi tanácselnökeinek figyelmét a nagy jövedelmű adózók felkutatására, a helyszíni ellenőrzések számának és hatékonyságának növelésére, az árellenőrzések fokozására. A két termelőszövetkezetben lefolytatott vizsgálat azt állapította meg, hogy a háztáji és illeianányföldék mértékét a törvényes rendelkezések értelmében szabják meg, a szociális és kulturális alapokat, a jutalmazásra fordítható összegeket rendeltetésszerűen használták föL A legtöbb szabálytalanság és helytelen gyakorlat a költség- átalányok kifizetésénél fordult elő, — a két tsz vezetőségét hibái kijavítására ösztönzi a NEB határozati javaslata. Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1890. december 27-én született Szamuely Tibor, a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa, a forradalmi munkásmozgalom mártírja. Jómódú gabonakereskedő család legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Már diákiként is újságírónak készült, és érettségi után rövid budapesti tiszt- viselősködés befejeztével Szabolcsban és Biharban új- ságíróskodott. Fejlődésében nagy szerepet játszott Nagyvárad, ahol hamarosan a szociáldemokrata párt tagja lett. 1912-ben — rövid fiumei kitérő után — apai támogatással Budapestre költözik és az Úttörő, a Pénzvilág, valamint a Népszava munkatársaként gazdasági, pénzügyi kérdésekről cikkezik, és nagy hatású sorozat jelenik meg tollából az egyházi birtok szerepéről, támogatva a szekuiarizációs tendenciákat. 1915-ben, rövid frontszolgála/t után, hamarosan fogságba esik. Újságírói vénája azonban itt sem hagyja el; hadifogoly újságot szerkeszt és ír. A hadifogságban éri a Nagy Októberi Szocialista Forradalom is, amely gyökeresen átalakította Szamuely Tibor életét: a szocializmussal ismerkedő radikális kispolgár egyéni ambícióit végleg a forradalom és a proletariátus önzetlen szolgálatával cseréli fel. Kun Bélával és másokkal részt vesz az OK(b)P magyar szekciójának megszervezésében és szerkeszti az oroszországi magyar internacionalisták lapját, a Szociális Forradalmat. A lapban írt nagyhatású cikkei szervezik, mozgósítják a hadifogoly táborok lakóit az orosz proletárforradalom védelmére, a nemzetközi forradalom sikeréért. Ez az időszak nem tűrte a taktikázást, különösen a publicisztikában nem. A „vagy mellettünk vagy ellenünk” alternatíváiban gondolkozott és írt Szamuely Tibor is. Ott volt mindenütt, ahol lelkesíteni, szervezni kellett, és ahol az ellenforradalmi lázadás veszélyét kellett meggátolni. Személyes bátorságát bizonyítja, hogy 1918-ban részt vett a moszkvai eszer-lázadás leverésében is. Amikor Magyarországon is megdőlt a régi rendszer, felvetődött annak a szükségessége, hogy az internacionalisták legjobbjai hazatérjenek, forradalmi munkáspártot alakítsanak és megkezdjék a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá való átalakítását. Kalandosabb és hosz- szabb úton mint a többiek, de 1919 január elejére Szamuely is hazaérkezett A merényletek, rendőri zaklatások ellenére átveszi a Vörös Újság szerkesztését, majd elkerülve a február 21-i nagy letartóztatásokat, biztosította a pártáiét folya- lyamatosságát A Tanácsköztársaság kikiáltása után különböző vezető posztókon dolgozott: a hadügyi népbizottság egyik vezetője, majd a közoktatásügyi és a munkaügyi népbiztosság munkatársa. Később mint a Lakáshivatal vezetője (Vágó Bélával) segítette a nyomorúságos körülmények között élő proletárokat az emberhez méltó lakás megszerzésében. Az ellenforradalmi támadás megindulása után nagyszert! és hálátlan feladatot kapót -: a frontmögötti területeken biztosítania kellett a forradalmi fegyelmet, meg kellett tisztítania a vidéket az ellenforradalmi bandáktól. Tevékenységével M is érdemelte a burzsoázia olthat at- lan gyűlöletét. Nem véletlen, hogy a Tanácsköztársaság leverése után rögtön hatalmas apparátust mozgósítottak kézrekerítésére. Elío- gatásákor, a határon öngyilkos lett Az egykori harcostárs, Kun Béla szép szavakkal emlékezett később róla: „Rendületlenül bízott a győzelemben. A győzelemért harcolt rendíthetetlenül. Az önmagában való. bizalomra, az önmaga felszabadításáért való harcra hívta fel szünet nélkül a munkástömegeket. <KS) ITTHONI TÁJAKON (1.) Tíz falu házában Nyolc éve talán, vagy több, ősszekülönböztem a kunszentmártoni járási művelődési ház igazgatójával. Egyre gondoltunk mindketten, de másképpen. — Inkább csak vita volt, nem harag. Mire emlékszik a kunszentmártoni éveiből? — Két dologra legszívesebben : sikerült „meghonosítanom” a zeneoktatást, s én szerveztem az országban először a népművelési célzatú kirándulásokat. Ibolya László azóta már a martfűi művelődési központ igazgatója. Furcsa „státusza” van annak az intézménynek. Gyártelepen működik, nagyvárosi jellegű, csaknem két járásnyi hatókörzetű. Része és eszköze a „nagvkohó'-'ak”: bejön a p-ár'^3 a falusi Patai. naponta v'sszajár a községbe, r "melyik a tanyára, de év-51 évre más és más embe''V5-'t. — Milyen a kiváló művelődési központ szerepe — konkrétan — a munkássá válás folyamatában. — Elmondom az űj, panorámás autóbusz történetét. Mindig vita volt azon, hogy kik, mikor kapják meg az autóbuszt a gyártól, kirándulásokra, kulturális célokra. A szocialista brigádok megunhatták az örökös kötélhúzást. Két kommunista műszakuk keresetéből vásárolhattak egy kényelmes, szép autóbuszt. Ez most már az övéké. A ház — bocsánat, központ — közönsége tíz-tizenkét faluból verubuválódik, hiszen a gyár többezer munkásának háromnegyed része bejáró. — Nem juthattunk még el mindenkihez, de egyre tágul a kör. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy szellemiekben mit visznek haza a munkások a falvakba, s rögtön utána azt. hogy otthon mit kaphatnak, mennyit, s hol? Ezek feszítő gondok. — Hogy jutott .el ezeknek a feszítő gondoknak a vállalásáig? Úgyis kérdezhetném: hogyan lett népművelő? Elmondta az életútját. Nem volt diadalmenet. Színházi rendező akart lenni. Felvették, két évet elvégzett, majd... majd tizenegy év után rehabilitálták. — Kezdjem újra? Egy évtized után? Már nem vállalhattam. Lehetőséget kaptam — Ilku Pálnak sokat köszönhetek — hogy népművelő legyek. Akkor kerültem Kun- szentmártonba. Ott így fogadtak: „Csinálja, itt már minden úgyis el van rontva. Olyan rosszul úgy sem csinálhatja, ahogy az elődei. Tíz év alatt tizennégy igazgató volt itt”. Én nyolc esztendeig dolgoztam a Körös partján, és sokat, nagyon sokat köszönhetek azoknak az éveknek. — Martfűn könnyebb? — Más. De itt is érheti kudarc az embert. — Például? — Nagyobb színháztermünk van mint a Szigligetinek. Sikerült (volt) elérnünk, hogy minden bérleti előadáson hatszáz nézőnk legyen. De hogyan? Megismerteik ta itteniek, a környékbeliek életformáját, szokásait, s rájöttünk, hogy vasárnaponként járnak szívesen a színházba. Tavaly még öt színház játszott nálunk: a szolnoki Szigligeti, a kecskeméti Katona József Színház, a Békés megyei Jókai, a Déryné és a Szegedi Nemzeti opera- társulata. Nyolc előadásunk volt, bérlettel, telt házzal. Az idén már valójában bérletrendszerünk sincs. — Miért? — A környező megyék színházai — hivatalos rendelkezés folytán — nem jöhetnek hozzánk, csak a megyéjükben és a kijelölt helyeken játszhatnak, a Szigligeti meg vasárnaponként nem tud jönni. Hogy lehet az, hogy nem jut színházhoz egy olyan hajlék, ahová hatszáz dolgozó szívesen járna színházba? — Nem vétózott? — Nem tudtam semmit se elérni. A rendeletre, erre, arra. hivatkoz-át. Hot agy próbálunk segíteni a bajon, hogy, az országjáró kirándulásokat mindig színházlátogatással kötjük össze. így járnak a martfűiek Pécsre, Pestre, Miskolcra, stb. színházba. Az általam megkérdőjelezett rendelet szerintem „visszalépés” is. Az említett négy-öt színház műsorából nagyszerűen lehetett válogatni ... Azt hiszem igaza van Ibolya Lászlónak. A választás lehetősége nagyon fontos. Az „eszi, nem eszi, nem kap mást” szemlélet miatt láthatunk a színházban olykor unatkozó parasztembereket, kétkezi dolgozókat, akiket a „menetrendszerintű” bemutatott darab problematikája egyáltalán nem érdekel, vagy alig. — Milyen kőzett, távon tervek foglalkoztatják? — Ügy gondolom, ha minden „igaz lesz”, még tíz aktív évem van. Jelenleg harmincegy, különböző művészeti csoportunk, szakkörünk, klubunk működik. Ezekben látom a jövőt, a népművelés leghatékonyabb formáit. Sok a korszerűsíteni való, sürget a tartalmi, pszichológiai tényezők minél jobb megteremtésének igénye. Mindez rengeteg energiát kíván, — csak legyen elég. A kérdés második része: szeretném ha megvalósulna dédelgetett tervem, amely talán már több mint terv, a helytörténeti, ipari, munkásmozgalmi állandó kiállítás. Ennek alapjait éppen a szocialista brigádok gyűjtőmunkája révén sikerült megteremtenünk. Más jellegű tervem: úttörő fúvószenekart szeretnénk... A gyermekfül erre nagyon érzékeny ... A felnőttek meg a gyermekmuzsika... Szeretnék tanulmányt írni a közoktatás és a közművelődés kapcsolatáróL Nagyon izgalmas téma... Bizony az, s jórészt kidolgozatlan. Hol tartunk még attól, hogy — általában — a művelődési házak az iskola ismeretanyagára támaszkodva végezzék munkájukat. Többnyire ad hoc tevékenység folyik... De sok helyen még ez se, csak látszatmunka. — Szép tervek.;; — Jövőre egy kísérletbe kezdek. Megpróbálom az első osztályosokat behozni a művelődési központba és nyolc éven keresztül — amíg el nem végzik az általános iskolát — életkori sajátosságuknak megfelelő programmal ellátni őket. Meglátjuk mi lesz a kísérlet vége. — Jósolhatok? — Tessék! — A művelt kis emberkék számára valóban otthon lesz a művelődési ház. — Bár így legyen. (FOLYTATJUK) Tiszai Lajos Végre beldegá vagyak...
