Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

975. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP maggoar irasstaSmm Pintér Tamás: DIAGNÓZIS Felszabadulásunk 80. évfordulóját a magyar könyvkiadás jelentős művek megjelentetésével ünnepelte. Az antológiák, történelmi és irodalmi kiadványok sokasá­gából jelen alkalommal egy nagy jelentőségű könyvsoro­zatra szeretnénk a figyelmet ráirányítani. A Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó kö­zös vállalkozása keretében a felszabadulás óta eltelt 30 év szépirodalmának legjelen­tősebb alkotásai kerülnek új­ra kiadásra Illés Endre és Kardos György gondozásában. A 100 kötetre tervezett soro­zat első tíz-tizenkét kötete már el is jutott az olvasók- kezébe. A művek többsége — főleg olvasmányi alapon — már régi ismerősünk, de olyanok is akadnak közöttük, ame­lyekkel a televízió jóvoltából színházi közvetítések, vagy , filmalkotások formájában is­merkedtünk meg. Együttvéve az 5—6 évre tervezett 100 kö­tetes sorozat értékes része lehet minden magyar ember könyvtárának. A megjelent kötetek közül több is foglalkozik a felsza­badulással kapcsolatos ese­ményekkel. Ma már történe­lem az, ami Darvas József Város az ingoványon, Karin- ty Ferenc Budapesti tavasz, Illés Béla Honfoglalás című műve megírásakor a jelien, a kézzelfogható valóság volt Nem mindenki előtt ismert azonban, hogy a felszabadu­lásnak milyen sok krónikása volt. Erről győz meg ben­nünket a sorozat első két kö­tete: Magyar írók tanulság­tétele (1944—45) és A hajnal színei (Magyar költők tanul- tógtétele.) Az első kötet négy próza- író munkáját hozza 1944—45- bőL Közülük legismertebb a már előbb említett Darvas mű: Város az ingoványon. írója még „pincében, pislogó gyertyafény mellett kezdte róni a sorokat”. Előszavában azt írja könyvéről: „Ez nem ' regény, nem riport, nem nap­ló, nem is történelmi doku­mentum”. Ez volt az első könyv, amely a felszabadu­lás utáni könyvnapon megje­lent az ellenforradalmi rend­szer bírálataként, s a jövő reményét élesztve az embe­rekben. A kötetben megje­len Déry Tibor Alvilági já­tékok és Kassák Lajos Kis könyv haldoklásunk emléké­re című műve, amelyek a há­ború utolsó napjainak ese­ményeit keltették életre. Nagy Lajos pincenaplója a legne­hezebb időkről, a pincében töltött hetekről szól napló­szerűeif, az óvóhelyek han­gulatát idézve. Nem sorolhatjuk fel még név szerint sem azt a 48 köl­tőt, akik A hajnal színe cí­mű kötet bizonysága szerint kifejezték a háború és a fa­sizmus iránti gyűlöletüket, és a jövő szép hajnalának felvirradásán munkálkodtak. Radnóti Miidós Hetedik ec- lógájától Kassák Lajos Óvo­dájáig ível a költemények sora. A felszabadulás történelmi jelentőségét azonban — bár­mily értékesek is a fentebb ismertetett tanúságtételek — néhány nagyobb terjedelmű regény mutatta be igazán. A falu, a parasztság felszaba­dulásának költői szépségű történetét Szabó Pál írta meg Az Isten malmai című re­gényében. Karinthy Ferenc Budapesti tavaszának cse­lekménye 1944. karácsonyán, a főváros körülzárásával in­dul, és Pintér Zoltánnak, a fiatal tudósjelöltnek tétová­zásával, útkeresésével foly­tatódik, majd a szerelemben és az önként vállalt harcban való magára találásában tel­jesedik ki. Illés Béta Honfoglalás cfmű trilógiába beolvasztotta korábbi művei egyes mozza­natait, s a szovjet hadsereg hőstetteit és a főváros felsza­badítását ábrázolja az első magyar kormány megalaku­lásáig a szabad hazában. A felszabadulás történel­mi jelentősége mellett az eddig megjelent köte- történelmi jelentősége mel­lett az eddig megjelent köte­tek fő mondanivalója a kom­munista helytállás: hűség a párthoz, hűség a néphez. Első helyre kívánkozik ezek kö­zül a művek közül Gyurkó László: Lenin, Október című könyve. A proletárforrada­lom vezérének, minden kom­munista példaképének törté- nelemformáló személyiségét az embert és a forradalmat idézte fel az író könyvében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves évfordu­lója alkalmából, 1967-ben. A kommunista helytállás ai témája Mesterházi Lajos: Férfikor című regényének is, amelynek dramatizált válto­zatát a Csokonai Színház elő­adásából ismerjük. Egy for­radalmár életútját, 50 év ese­ményeit íveli át a regény cselekménye. A megpróbálta­tások hosszú során való helytállást példázza a közel­múltban elhunyt Lengyel Jó­zsef életművéből készült vá­logatás; Elejétől végig. A kö­tet címe az író életútjának jelképe: ő maga is az embe­ri helytállás hőse volt egész életében. A Visegrádi utca című történelmi riportázs az egyik legjelentősebb könyv a magyar forradalmi mun­kásmozgalom reális megis­merése szempontjából. Csak azt írta le benne, amit maga látott, átélt és a mozgalom szempontjából fontosnak tar­tott Sánta Ferenc két kisregé­nye is a néphez való hűség kérdését állítja középpontba. A filmre is sikerrel feldolgo­zott Húsz óra cselekményé­be húsz év történetét sűrí­tette bele. Az áruló négy fő­szereplőjén keresztül azt bi­zonyítja hogy az igazság an­nak az oldalán van, aki őszintén a népet szolgálja. A kötet terjedelme egyébként megengedte volna, hogy Sán­ta novellatermésének legja­vából is kerüljön bele egyné­hány. A magyar novellaírás leg­jobb hagyományait folytatja Illés Endre kötete: Örvények között. Személyes és családi élményeit dolgozta fel írásai egy részében, amelyek között vannak Mikszáthra emlékez­tető hangvételűek (Skárlát, Kettős kör), de olyanok is, amelyek előremutatnak a modern novella irányában (A látogatás, Ostya nélkül). Jellemző novellaművészetere az európai kultúra jelenléte és hatása (Olasz képeskönyv, Francia képeskönyv). A felszabadulás utáni drá­mairodaimat Illyés Gyula 4 drámája képviseli ez idő sze­rint a sorozatban, nagyon színvonalasan. A fáklyaláng Kossuth Lajosa a bukás fölé magasodó forradalmi hűsé­get jelképezi. A Kegyenc nem átköltése Teleki László múlt századi drámájának, hanem új mű, amelyben az iró a személyi kultusz embertelen­ségével és önkényességével számolt le. A Tiszták az al- bigensek, egy elpusztult nép drámája, amely századokkal megelőzte korát A Testvé­rek a legnagyobb paraszti forradalom hevét tápláló testvéri szeretet erejét mu­tatja meg. Ebből a vázlatos ismertetésből is kitűnik, hogy a 30 év nem csupán egy a sok könyvsorozat közül, ha­nem felidézése a korunknak, a XX. század nagy történe­lemformáló eseményeinek, s benne népünk, a magunk éle­tének. Úgy is mondhatnánk, hogy korunk enciklopédiája ez a nagy vállalkozás, amely­nek következő köteteit foko­zott érdeklődéssel várjuk. WL A, A z esti vonattal érkez­tem, két és fél órá­val később, mint ígértem. Az állomás kihalt volt, nem várt senki, gyalog indultam eL A faluhoz ve­zető úton elkapott az eső. Nem tudtam elbújni előle, csakhamar bőrig áztam. Ami­kor az orvosházba becsönget­tem, a ruhámból facsarni le­hetett a vizet. Doki egy pohár italt nyo­mott a kezembe és kizavart a fürdőszobába. — Vetkőzz le. Találsz ott egy köntöst. Rémségesen bő frottir-le- bernyegben ültem asztalhoz. A társaság már a kávánál tartott. Doki bemutatta őket: — Elek doktor a szomszéd falut) ÓL Milliomos, Lili, a fe­lesége. A harmadik... Ezek ketten menyasszony és vőle- , gény. Ök a patika... És két pedagógus: az iskolaigazgató meg a neje. Elvetélt irodal­márok; regényt írnak, közö­sen... Idős parasztasszony jött be, terítéket hozott — Mama, az én pótol ha­tatlanom — mutatott rá Do­ki. Percek múlva előttem volt a vacsora, ennem kellett Közben sűrűn töltögettek, hogy utolérjem őket Nem is­mertem senkit Vagy öt éve jártaim itt, amikor Doki el­foglalta a helyét — Dolgozni akarok — mondta akkor. — Engem » pénz nem érdekei Gyerekkorától ismertem. Szegény fiú volt Csendes, konok fajta. Az a fajta, aki minden körülmények között valóra váltja az elképzelése­it Mindig is orvos akart len­ni. Ezért hívtuk Dokinak. Ki­tűnő eredménnyel végezte el az egyetemet jő helye lett volna Pesten, mégsem ma­radt — Vidékre is él kell men­nie valakinek... És ebben nem volt semmi romantikus póz. Komolyan gondolta. , — Jól érzed itt magad? — kérdeztem most — Megírtam. Vagy nem? — Szóval, minden rend­ben. — Látod — mondta. — Minden oké. Rezignálta« hangzott A lakás pazarul volt be­rendezve. Fehér és vörös szeferényfalak, mély klubfo­telok, vastag, bolyhos sző­nyegek. Két és fél szoba ki­állítóterem. Eszembe jutat­tak az esőben ázó kocsik a ház előtt Egy Renault és egy Opel Manta. — Igen, az Opel az enyém. — Nem írtad, hogy kocsit vettéL Hosszú, zöld ooharakba g!- nes keveréket töltött — I^váL Kajánul vigyorogtam. — Szóval, már nem vagy absztinens. Újra töltött — Nem élhetünk úgy, mint az állatok ... Ekkor Elek doktor hátba- vert — Nincs frakció! Ügy vettem észre, Doki örül, hogy megszakíthatja a. beszélgetést. A hangulat meredeken emelkedett. Az iskolaigazgató szénceruzával felrajzolta a portrémat a falra, a más ke­zektől származó egyéb ábrák közé Elek doktor a művészet „excitatív” hatásáról beszélt, a patikus és a lány táncoltak, Elekné spiccesen ringatta magát: — Azt mondták, Sophia Lorenhez hasonlítok... — Somhia Laren van mű­soron — jegyezte meg a fér­je. — Volt idő, amikor Há- mán Katóhoz akart hasonlí- tanL — Már megint politizáltok — mondta az iskolaigazgató felesége. K özben megszáradt a holmim és Mám rendbehozta. Az öl­töny kivasalva, lekefélve ló­gott a fürdőszobában egy vállfán. Nem tudtam, hogyan háláljam meg. A széparcú, ősz párás ztasEzony csendesen szabadkozott: ■— Nem jár ezért semmi. Meg vágyok fizetve rendesen. — Szeret itt lenni? — A doktor urat mindenki szereti... Akkor már nagyban ment a kártyacsata. Kanasz táztak. Az alacsony asztal valószí- nűtlenül vastag, fekete üveg­lapján tízesek és húszasok hevertek. Dokit átcsaltam a másik szobába. Egy ideig a régi ismerősök nevét sorol­tuk, abból az időből, amikor még a Lúdlábba jártunk minden kedd este. Láttam, hogy nemigen figyeL Éjfél felé hirtelen felállt, levágta a földre a poharát. — Mlassunk! — ordította. A többiek meg sem rezzen­tek. Csak Elek mondta: — Megint rajta van. Aztán a vendégek egymás után elszállingóztak. Kettes­ben maradtunk. Doki auto­matikusan töltögetett, elszán­tan ivott — Mi bajod? — kérdeztem. — Semmi. — Vállat vont. f— Fáradt vagyok. — Sokat dolgozol? — Eleget — Ezt akartad. Hosszan nézett, mintha ak­kor fedezne feL — Dögevőnek érzem ma­gam — mondta vontatottan. — Részeg vagy. ■— Igen — hagyta helyben. — Hogy jöttél rá? — Ha nem akarod, ne be­szélj. — Nem akarok. — mondta. Két pohárral később ma­gától belekezdett — Tudod te, mi az, hogy kapituláció? — meredt rám. — Nem tudod. Nem tudod, mi az, amikor egy egész fa­lu kényszeríti az embert, hogy a rohadt, tisztességes elveit feladja... Elég zavaros kifakadás volt De lassan összeállt a kép. Amikor idejött, először is végiglátogatta a falut meg­szervezte az egészségvédelmi hálózatot, vizsgálatra rendéit be mindenkit, akinél a leg­csekélyebb rendellenességet találta. A betegek azelőtt a szomszéd községbe jártak, Éllek doktorhoz. Ha kezelés­re, vizsgálatra, injekcióra mentek, kétszer négv kilo­métert kellett megtenniük. Ahogy Doki megkezdte a rendelést, naponta harmin­cán, ötvenen várakoztak a* orvosház előtt Senkitől sem fogadott el pénzt Egy fillért sem fogadott el. És lassan­ként azt vette észre, hogy a betegéi elmaradoznak. Elő­ször nem értette... Volt egy idős, sánta férfi, akit szív- izamzavarokkal kezelt Egy napon Elek doktornál talál­kozott véle. Képes volt ide átgyalogolni? — kérdezte tő­le. Miért nem hozzám jön? Valami panasza van elle­nem? Az ember először nem felelt Vonogatfca a vállát, hümmögött Elek doktor úr­hoz vagyok én szokva, mond­ta aztán. A betegek elterjesztették, hogy „a fiatal doktor” tudo­mánya nem sokat érhet, ha még pénzt sem fogad eL Új­ból visszaszoktak Elek dok­torhoz, akinél egy vizát száz forintba került „Elek doktor úr megadja a módját... A fi­atal doktor Injekciói semmit sem érnek... Elek doktor úr külföldi gyógyszereket ad __” É s így tovább. — Kezdetben próbáltam érvekkel visszacsalogatni őket — emlékezett DokL — De amikor egy rendelési na­pon teljesen üres volt a vá­ró, gondolkozóba estem... A többit magadtól is elképzel­heted . „„ Nem tudtam, mit mondjak, — Állatorvosnak kellett volna mennem — nevetett fel DokL K int ismét rákezdett az eső. Mám álmos sze­mekkel hozta a ne­gyedik vagy az ötödik kávét A tálakon félig fogyasztott és letarolt szendvicsek hever­tek, amelyekről a vendégek leették a sonkát, a sajtot a szalámit Doki népdalokat énekelt nevetett, vicceket mesélt Vad stádiumban volt Abban a stádiumban, ami egy jó muri csúcspontján fogja el az embert Innen már csak lefelé lehet menni. Azért még bementek a kővetkező házba.' Ott is rákezdték. Kijött a gazdasszony. — Ki az?... Tik vagytok. Páva Sajó Ej, ej ... Jól van na. Nem híjta be, mint tavaly őket, hogy megkínálja mézes borral és fonott kalács­csal. És nem adott pengőt, csak egy-egy tízfillérest nyomott a markukba. — Jaj fiaim, szegények vagyunk az Idén. Szegény a világ. Nagyon le voltak törve, nagyon szégyel­lették magukat. Hogy ezek a cigányok... Már látszott, hogy itt az idén nincs ara­tás. Nincs most karácsony. Meghalt a Krisz­tus. Lassan kullogva mentek előre a hóban. Szédül a fejük, és most elkezdték érezni, hogy a hóié hidegedik a lábukon. Már a kapca fagyni kezdett. Ka nincs meleg az ember szívében, a fagy is kifog rajta. A cigányok meg' csak vonyítottak valahol, hogy: mennyből az angyal. Bementek a kocsmára egy-egy pohár pá­linkát ittak a harminc fillérjükön, amit ma kerestek. Ez egy kicsit felfrissítette a vé­rüket, s megokosította a fejüket. — Na, próbáljuk meg mégeccer. Nagy portára mentek. Nagy tölgyfakaput nyitottak be. S a kutyák majd lehúzták őket... Mennyből az angyal... Eljött hozzá­tok. «, — Már megint Itt vannak ezeft a cigá­nyok? — nyitott ki a gazda. — Vagy tik vagytok Páva Sajó? — Mink vagyunk gazduram. A gazdasszony azonban kiszólt. — Hogy nem szégyellik ilyen nagy legé­nyek. Nem való a mán csak a cigányoknak. A két legény meg volt halva. Birtokhábo­rítás történt. A vérük kigyúlL Utánna a cigányoknak. Éppen jöttek ki sustorogva egy udvarból, mikor elérték őket. Marakodva számolták a kapott alamizsnát. — Hé — kiáltotta Sajó Pista. A vezető cigánylegény, a Buga, hetven- kedve mondta: — Nekünk is eljött az angyal! — Nohát, ha eljött, el is visz! — ragadta torkon Páva Sajó. — Én is ember vagyok, értem is meghalt a Krisztus. — Hát akkor te is meghalsz érte, büdös cigány. Te eszed el a faluban a mi kenye­rünket! Volt ott egy sövénykerítés, abból egy ka­ró törött a Páva Sajó kezébe. — Én is tudok énekelni karácsony écca- káján — rikácsolt a cigány. — Meg is fogsz dögleni karácsony écca- káján. S a két legény agyonverte a két cigányt, s azok ott maradtak, a szép, fehér hóban, a csillagok ragyogó koronája alatt, kará­csony éccakáján. CHIOVINI FERENC RAJZA Á > %

Next

/
Oldalképek
Tartalom