Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
ALKOTÓ MUNKA BÉRÉBEN , Irta: Fábián Péter K ellemesen kezdődik » mai nap. Elmaradt a rohanás, együtt reggelizik a család. A gyerekek alig várják, hogy új játékaikat kézbe vehessék. A karácsonyfa alatt ott pihennek a kedvesség ajándékán Fenyőillat tölti be a szobát. A karáesonyias hangulatiban minden szép, jó, békés körülöttünk. Megint gazdagodott ä családi leltár, bővült a ruhatár, a lakás . _ Megdolgoztunk érte. Békés — írom le, s nyomban utána gondolom az alapszót: béke. Érte is megdolgoztunk. Igen, a béke nemcsak az otthon, a haza, de egyre inkább a világ „házirendje”, amit kiharcolva alkotott magának az emberiség, s harcol érte, hogy meg is óvja. Van kiktől: gondoljunk csak Chilére, a Közel- Keletre, Portugáliára, Angolára, a fel-felbukkanó újfasizmusra, az amerikai héjákra ... A gondolat, hogy nemzetközi politikában ne háború legyen az érv, hogy vitás nemzetközi kérdésekre politikai megoldást, békés eszközöket kell találni: ötvennyolc esztendős. Akkor kezdődött meg valóra váltásáért a harc is. A világ legelső szocialista államának legelső világ- politikai tette az volt, hogy dekrétumot alkotott a békéről, amelynek sonsát nem az imperialista kormányok, hanem a népek kezébe rakta le. A történelem alkotóihoz, a néptöjnegekhez fordult lenini szózatával a szovjetor- szág. Lenin a békés egymás mellett élés gondolatát, mint a szocialista külpolitika alapelvét, az OK(b)P XI. kongresszusán fejtette ki. Ez volt az utolsó kongresszus, amelyet vezetett, amelyen személyesen részt vett. „Számunkra a legnagyobb kincs a béke megőrzése és annak teljes lehetősége’ hogy minden erőt a gazdaság helyreállítására fordítsunk” — hangozhatta. Ez az útmutatása a két rendszer — a szocializmus és kapitalizmus —egymás mellett élésének egész időszakára érvényes. A lenini külpolitikát híven folytatta a Szovjetunió, amikor egyetlen szocialista ország volt a világban, a II, világháború megakadályozásáért, a Nagy Honvédő Háború alatt és a fasizmus feletti győzelem pillanatától kezdve napjainkig. Következetesen harcolt a hidegháború ellen, a tartós béke és biztonság alapjainak lerakásáért és megszilárdításáért. A szocialista közösség országai, élen a Szovjetunióval, kitartó harcban képesek voltak megszervezni, a béke és a biztonság ügyéért mozgósítani a világ haladó erőit, velük vállvetve kivívni, rákényszeríteni az imperializmusra az osztályharc új formáját: a békés egymás mellett élés lenini politikáját. Így lett a haladó erők programja az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett „Bákeprogram”, amelynek fő gondolatait kötötték a helsinki tanácskozás dokumentumaiként a „áöld könyvbe” 35 ország népei. Hazánk képviselői, élükön Kádár Jánossal, ott voltak Helsinkiben, S népünk aláírását jegyezték be az ott. elfogadott okmányokba. Ha fentebb az OK(b)P XI. kongresszusát idéztem, hadd kapcsoljam vele össze — hiszen valóságosan összetartozik — a mi pártunk XI. kongresszusának külpolitikai mondanivalóját. „Nemzetközi tevékenységünk legfőbb eredményeként szólhatunk arról — mondotta Kádár elvtárs a Központi Bizottság beszámolóját előterjesztve —, hogy a magyar nép ma független hazában, szabadon és békében él...” A határozat pedig kimondja, hogy összhangban jól megalapozott belpolitikánkkal, hazánk a proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés elvei alapján folytatja nemzetközi tevékenységét. ■ Az MSZMP változatlanul azt tartja legfontosabb külpolitikai feladatnak, hogy kedvező külső feltételeket hozzon létre szocialista építőmumkánk számára, hogy erőnkhöz mérten védjük és szilárdítsuk a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség, a béke állásait az egész világon. Ebben az új történelmi szakaszban, amikor döntő fordulat megy végbe a szocializmus javára, dolgozták ki a testvérpártok a szocialista társadalom építésének távlatait. Felszabadulásunk 30. Jubileuma évében pártunk XI. kongresszusának határozatai és új programnyilatkozata kijelölték a legközelebbi évekre és hosszabb távra a párt, a munkásosztály, a nép politikai, gazdasági, ideológiai, kulturális, szociális céljait. A kongresszusi határozatok valóra váltásáért kedvező nemzetközi feltételek mellett már hónapok óta dolgozunk. Az országgyűlés elfogadta az új ötéves tervet, az 1976- os népgazdasági tervet. Megfogalmazta a célokat, az eszközöket. A kongresszus határozatait ismerjük, hogy egyetértünk velük, cselekedeteikkel kell bizonyítanunk. Kicsit lassabban haladunk — nem akármilyen szint fölé emelkedik társadalmunk! — mint szeretnénk, szerényebb, de megalapozott lesz a fejlődés, szolidabban emelkedik az életszínvonalunk a mostani fölé. Nagyon keményen meg kell dolgozni a nemzeti jövedelem és a saját bérünk, jövedelmünk minden forintjáért, filléréért. „Keményen dolgozni” azt jelenti, nyolc órát (nem hatot- hatot meg ötöt) intenzíven, jobb minőséggel; és nemcsak a gyárakban, az irodákban is. Maximálisan k! kell aknázni mindent, amink van, és mindazt, amink lesz, a tartalékokat is: gépeket, kombájnokat, földet, ál lat- istállót anyagot, munkaidőt, szellemi kapacitást, a terv- szerűség forrását, a szervezés tudományát, a technikai vívmányokat gyorsabban, a dolgozó ember tapasztalatait, áldozatkészségét... Hiszem, hogy ennek mindenki számára ösztönző programmá kell válnia, napi gyakorlattá — akikor boldogulunk. A nagy többség megszokta a komoly, felelősségteljes munkát, akik meg nem, értésükre adjuk, mit jelent ez a szó: kell! Így valósul meg „igyönyörű képességünk, a rend”, így jön létre a társadalmi, a csoport és az egyéni érdek gyakorlati harmóniája. Vannak külső gazdasági nehézségeink, belső gondjaink. A decemberi országgyűlésen is szó esett ezekről Huszár István miniszterelnök-helyettes törvény-előterjesztésében, Németh Károly- nak, a Központi Bizottság titkárának felszólalásában; a szakszervezetek kongresszusán Lázár György beszédében és más alkalommal is. A tervezésben feltétlenül figyelembe kell venni őket, s a munkában is: de a fő feladat saját gyengeségeink leküzdése, az új célok elérése, a XI. kongresszus határozatainak jó megvalósítása útján. A szó és a tett, az elmélet és a gyakorlat egysége az utóbbi 18 év során sosem bomlott meg egy pillanatra sem a mi pártunk politikájában, amit meggyőzés útján terjeszt, s aztán határoz a munkáról, a célokról. Ezúttal is így történt, a párbeszéd lezajlott, s mindig sor kerül rá, ha szükséges: de most az egyetértés újra cselekvésben nyilvánuljon meg. Ki-ki a maga jó munkájával, okos, javító szavával és újra munkával, közéleti magatartással, életmóddal szavazzon a szocializmus mellett. Már 1975 is tanúsította, hogy a szokatlanul nehéz gazdasági körülmények között elért sikerekhez így vezet az út: a munka mindennapi voksával. Az ország és a mi megyénk szép eredményei így születtek a gyárakban, a vetés idején, a különös nyárban a betakarításban. Nehéz lesz? Ugyan mikor kezdtünk egy új esztendőbe,' egy új ötéves tervbe — na, lesz egy könnyű érvünk, könnyű öt évünk? Semmikor. Mindig nehezebb, bonyolultabb feladatra vállalkoztunk, és megoldottuk, ha a cél helyes volt. Így megy harminc éve, a felszabadulás óta. Tizennyolc éve töretlen, bevált lenini politikai irányvonalat követünk, a szocialista építés egy-egy állomására (nem megállójába !) rendre megérkeztünk, nem is akárhogyan! Szét lehet nézni az országban, a megyében: mi csináltuk. Tizenöt év alatt például egymillió lakást (a romokból új- jáépítetteket, az 1970-ig épülteket nem is számoljuk; vajon miért?) a két napja megnyitott Domus Áruházát, a Zagyva-parti lakótelepet Szolnokon, Karcagon a kórházat, a fedett piacot... Jászberényben ... Pesten, Győrben, a Nyírségben... Nem említem tovább, évek óta nap mint nap látjuk a tévében, hol, mivel gyarapodunk. És lesz mit nézni a következő években is. A két ünnep közötti munkanapokat sem vesztegethetjük el, azok még cementeznek, jól megkötnek a következő öt év alapjában. Nem szabad őket elszi Íveszterezni. Talán még ennél fontosabb a szemlélet erősítése: egy óra sem mehet kárba, nemhogy napok. Az ország számára egy munkanap miUiár- dokat ér: tehát üzemet, iskolát, bölcsődét, munkabért Ennek tudatában kell befejeznünk, am i még az idei munkában hátra van, így kell folytatni — kezdeni 1976-ot Hát igen, az ünnepből fejest ugrunk a hétköznapokba, otthoni melegből a munka melegébe. A jó kezdet fél siker, jó szögletrúgás, fél gól — tudunk még néhány ilyet, de.azt .is, komoly közhelyek. 1976 döntő fontosságú számunkra: az időt másodpercekben, az anyagot grammban, az energiát wattban, kalóriában, a pénzt fillérekben, a munkanapot 8 órában kell számolnunk emberre, gépre meg minimum 16 órára, de jobb, ha 24-re. Ne csak az ember, a gép se „lógjon”. Erre is nekünk kell ügyelni. Reális jó programunk van jövőre, öt évre, sőt 20—25 évre. Összefüggnek egymással. A végrehajtás jó kezekben van: a mienkben és a felnövekvő nemzedékében. A ma hároméves gyerekének még jut belőle úgy 1935—■ 1990 körül is. Az ember messze távra, új magaslatra úgy jut el ha alaposan felkészülve, meggyőződésétől vezérelve indul el Mi már útban vagyunk, hogy megvalósítsuk a kongresszusi határozatokat, a következő öt év feladatait. Januárban 1976-ba kezdünk, joggal optimistán. Derűlátásunk 30 év eredményeiből, . a hazai jó munkából a párt töretlen, bevált politikai irányvonalából táplálkozik, a politikából mely iránytűnk, munkánk mércéje; mindig ellenőrizhető, tehát helyesen cselekszünk-e a végrehajtásban. Azt is jó tudni, hogy a párt, a párt- szervezetek nemcsak irányítják, szervezik a munkát, hanem szigorúan, következetesen ellenőrzik is: így lehet mindent idejében kijavítani, jó irányban tartani. Nem vagyunk egyedül se, nem élünk elszigetelten: a szocialista közcc&íg országaihoz tartozunk, eddigi eredményeinkben is része van a velük való testvéri együttműködésnek, s hogy az a jövőben tovább mélyül, szélesedik, csak a javunkra, és persze javukra szolgál. Ez is hatalmas garancia arra, hogy céljainkat elérjük. Munka és béke — feltételezik egymást, s ebben az összefüggésben a munka dominál. Munkával csinálunk történelmet, munkával alakítjuk ki politikai, gazdasági., katonai feltételeit annak, hogy a béke. az enyhülés megfordíthatatlan folyamat maradjon a világban. I enini béke, szocialista munka: ez a mi jövőnk kovácsa, ez a mi történelmi ütünk. Ezen az úton jutunk el a fejlett szocialista társadalomhoz, érik el a minket követő nemzedékek a Kommunista Kiáltványban megfogalmazott végcélt, a kommunizmust. Szeretet vezérel bennünket ezen a karácsonyon is: a családunk, a gyermekeink, a kollektívánk, a szocialista haza szeretete, a kommunista ügy olthatatlan szeretete. Ebben látom én a harminc éve szocializmust építő népünk 1975-ös karácsonyának igazi tartalmát Ksüemes karácsonyi Iinnenekl kmk!