Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-23 / 300. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. december 23. BOOAPEVE frUsmímviM­A sokaság fia Érthetetlen az ember. Be­csüljük, hogyne becsülnénk mi művészetünk élő nagyja­it, alkotásait, mégis igazán — legalábbis úgy tűnik — egy-egy nagy egyéniség ak­kor teljesedik be igazán, ha már itthagyott bennünket, ha már halott. S ha valaki, vagy valami e nem mindig egészséges szemlélet ellen tesz, annak már csak azért is örülnünk kell, mert gon­dolatainkat rakja igazán he­lyére. Ezért jó az Ifjúsági Rádió Váci Mihályról szóló doku­mentumműsora, amelyben a költő gyermekkorát és ifjú­ságát igyekszenek a műsor szerkesztői megismertetni ve­lünk. Nem a halott költő, nem a megváltoztathatatlan tárul ki előttünk, hanem az élő ember, s az ő hétközna­pokba gyökerező, s onnan kiemelkedő költészete. Ha igaz, hogy a költő ver­seit igazán csak az ember is­meretében lehet érteni, két­szeresen igaz ez Váci Mi- hályra. Gyermekéveinek, ko­ra ifjúságának dokumentum­szerű felelevenítése egyben egy életút magyarázata is — bizonyítéka annak, hogy a tehetség önmagában kevés: a megélt élet, a környezet minden gondolatban jelen van. Meglepő, milyen egységes tud lenni egy ilyen összeál­lítás, annak ellenére, hogy az irodalmi, az ismeretter­jesztő műsor, a hangjáték elemeit is felfedezhetjük benne. Ami egységgé ková­csolja, az a lírai, mégis ob­jektív hangvétel — és Kozák András hangja. A költőt megszemélyesítő Kozák András a legegysze­rűbb eszközökkel is tudja azt a drámai erőt kölcsönöz­ni minden szavának, amely Váci költészetéből -sugárzik. A színészválasztás telitalá­lat, az összeállítás egyike a rádióban hallott legjobb iro­dalmi műsoroknak. Vén Europa Hetei A Remenyik Zsigmond re­gényéből adaptált hangjá­ték, ha csupán az lenne a cél, hogy az idő következetes realizmusát bizonyítsa, talán még jó is lehetne. Ám kü­lönösen drámai alkotástól, joggal várná az ember, hogy cselekménye figyelemkeltő, gondolatközlő legyen. Őszin­tén szólva nem nagyon ér­tem, mi ihlethette a rádiót, hogy így, ilyen formában vigye mikrofon elé ezt a re­gényt, hiszen ami abban tör­ténik, meglehetősen távol áll tőlünk Az eldugott dél­amerikai szállodában tengő­dő néhány európai kiútta­lanságának, a szellemi sze­génységnek, az érzelmi si­várságnak meglehetősen za­varos ábrázolása inkább bosszankodást vált ki a hall­gatóból, semmint gondolato­kat. így aztán az egyébként parádés szereposztás sem sokat segít, a színészek szin­te önmagukat keresik, a da­rab epizódokra esik szét, nincs, ami összefogná. Tudjuk, hogy a rádió ren­geteget „fogyaszt”. Három adó egésznapi műsorát kitöl­teni bizonyára nem könnyű. Mégis — különösen igaz ez az irodalmi adaptációkra — igényesebb, nagyobb drama­turgiai fegyelemmel kellene válogatni, és feldolgozni, mert feltehetően nemcsak a műsoridő „feltöltése” a cél, hanem az is, hogy ami el­hangzik meghallgatásra ta­láljon. — trömböczky — TUDOMÁNY-TECHNIKA LaMsriffl a „világ feleién” A fenyvesek kétszeres hasznot húznak a kivágásra kerülő fákból. Vágás előtt négy-öt évvel ugyanis megcsapolják a fák törzseit. Szakavatott kezek V alakú rovátkákat vágnak a fák kérgébe, ahonnan hetekig csorog a seb alá erősített cserépedénybe a mézszínű gyanta. Időnként emberek jönnek és vashordákba ürítik a fenyők „vérével” telt csuprokat. A gyantagyűjtés tavasztól őszig, évenként mintegy hat hónapon át tart. A fenyőgyanta a vegyipar egyik fontosabb alapanya­ga. Mintegy negyvenféle terméket készítenek a fenyők „véré­ből”. A lakk- és festékipartól a kozmetikumok előállításán át a lőpor-, konzerv- és papírgyártásig ki tudja hány helyen használják fel a fenyőgyantából készült anyagokat. Hazánk­ban csak egyhatoöát tudjuk kitermelni fenyőerdeinkben a szükséges gyanta mennyiségének, a többit importálnunk kell A Pamir nagy kiterjedésű hegység a Szovjetunió, Afga­nisztán és Kína határán. A földrajztudósok, botanikusok szótárában a Pamir a „világ- teteje”. Platói 4000—5000 mé­terre a 'tenigerszint felett hú­zódnak. Hófödte hegycsú­csaik, gleccserek, erózió vájta gyönyörű völgyek, vízeséseik, kristálytiszta vizű hegyi pa­takok kompozíciója ez a hegység. Az ember szinte nem hisz a szemének, ami­kor a völgyekben és a ma­gasabb fekvésű részeken mű­velt parcellákat lát. A hegységben a hegyi ta­vak, a jég borította csúcsok legalább 300 kisebb folyót és patákat táplálnak. Ezek szál­lítják a völgyekbe az életet adó vizet. Marco Polo áljai A 13—19. század között a Pamírt a tudomány csatk Mar- ca Polo útleírásából ismerte. „Oly magasak itt a hegyek, 'hogy a csúcsok közelében madár sem jár. Különös, hogy amikor tüzet gyűjt az ember, a láng nem ad olyan meleget, mint az alacso­nyabb régiókban. Ez bizto­san azért van így, mert tisz­tább, finomabb itt a levegő” — írta a velencei kereskedő. Humboldt, a híres német természettudós is, járt a hegységben, és említi is a Pamírt munkájában. A hegységről részletes ada­tok egészen 1871-ig nem vol­taik. Akikor Fed csenik o orosz utazó tudományos expedíció élén bejárta a Pamir csú­csait és völgyeit. Flórájáról, geológiai felépítésiéről, idő­járási viszonyairól az esői adatok ennek az expedíció­nak a jóvoltából ismertek. A Pamir a szovjet hatalom ide­A repülés történetében az első, gyakorlati célokra hasz­nosítható helikoptert a 85. életévét a közelmúltban be­töltött Heinrich Focke pro­fesszor 1936-ban építette meg. A „FW—61” típus megbizhatósága és teljesít­ménye annyira meghökken­tő volt, hogy egyes szakem­berek — köztük a helikop­terfejlesztés másik nagy egyénisége, a magyar Asbóth Oszkár — nem is akartak hitelt adni a róluk szóló hí­reknek. A „FW—61” repü­lései során 3000 métert meg­haladó magasságot ért el, mintegy 120 km/óra sebes­séggel tudott haladni, s kö­zel másfél óráig volt képes a levegőben tartózkodni. Focke két emelőcsavarral látta el gépét, amelyeket kardántengelyek segítségével hajtott meg a központi el­helyezésű 160 lóerős csillag­jém került reflektorfénybe. A szovjet kormány felfigyelt a hegység biológiai és botani­kai érdekességeire. 1928-ban expedíciót küldték a Pamir hegységbe, majd 1934-ben a Közép-ázsiai Lenin Egyetem munkatársai szálltak ki a helyszínre. Ez az expedíció állandó kutató állomásokat hozott létre a Pamlron: a ke­leti oldalon biológiai kutató- állomást, a nyugati részen botanikuskerteket. Azóta a Pamir valóságos ökológiai laboratóriummá vált. Az ökológia — a bioló­gia egyik ága — az állatok, a növények és környezetük kapcsolatát vizsgálja. Régi vágya a biológsuoknak, hogy a „lehetetlenség határán” fekvő területeken is találja­nak és neveljenek a klímavi­szonyoknak ellenálló növény­fajtáikat. Ezzel szeretnék megoldaná a föld zord vidé­kein élő népek élelmezését, környezetük kellemesebbé tételét. Termászet adta Isbcratérium A Pamírt tengerszint felet­ti magassága és hőmérsékle­ti viszonyai teszik ökológiai laboratóriummá. November és március között a hőmér­séklet —30 Celsius fokra süllyed, júliusban viszont 36 Celsius .fokra is felmeleg­szik. A pamíri botanikus kertek 2100—3800 méter között he­lyezkednek el. Ezekben a kertekben több mint kétszáz közép-ázsiai, európai, ameri­kai, krími, kaukázusi, kelet­ázsiai növényfaj él. Az amu­ri . tölgy, az amerikai tölgyfa, a pannszilvániai vadcseresz- nvé, a kalifoniai kőrisfa, a motorról. A két rotorlapát ellentétes irányban forgott, így a forgató-nyomaték-re- akció egyszerű módon ki- egyenlítést nyert. A helikop­tert kizárólag a rotorlapátok állásszögének változtatásá­val kormányozták. A konstruktőr és munka­társai először a képen lát­ható modellt építették meg, s csak az azzal szerzett ta­pasztalatok alapján láttak neki a megfelelő nagyságú helikopter elkészítéséhez. Az első repülés során a pilóta 400 méter magasságban a jármű hajtóművét kikap­csolta és az emelőcsavarokat autórotációra állította át. így a gép autigíróként érhe­tett földet. Ez nagyon fon­tos kísérlet volt, mert el­oszlatta az attól való fé­lelmet, hogy mi történik, ha a motor a levegőben leáll. távol-keleti aralia, a szibé­riai vörösfenyő és társai. Mellettük kilencven almafaj­ta, haimincnyolcféle ősziba­rack, valamint szilva- és körtefák sokasága. A diófa nehezen alkart meghonosodni, de ma már megél a 3000 mé­teres magasságban. Hatalmas korcmgú napraforgók, dúsle- vű párád i csarnok, és nem rit­ka az olyan burgonya, ami­ből egyetlen szem egy kilót nyom. Fejlődési rendellenességek is megfigyelhetők ebben a terrriészctadta laboratórium­ban. A 2000—2500 méter ma­gassági határok között túl­burjánzás áll elő: egy ko- csányon több gyümöels is lóg. A tudások szerint ennek az az oka, hogy a Pamírbam az ultraibolya sugárzás 50 százalékkal meghaladja más magashegységek értékeit. Igen tiszta, száraz itt a le­vegő, és a napsugárzás ha­tása fokozottabban jut ér­vényre. A 'kutatók szerint a nagymennyiségű ultraibolya sugárzás teszi lehetővé, hogy a növényeik kibírják a Pa­mir hatalmas hőmérsékleti fcülönibségeát. Ói ivényíajta A Pamíri Biológiai Intézet genetikai szekciójának igaz­gatója, Fazruffiaih Nigmatul- Ism egy expedíció alkalmá­val eddig ismeretien, vad ga­bonafajtákra lelt nemrég a hegységben. Ez a telet nem­csak botanikai érdekesség, a genetika számára is izgal­mas kutatási területet nyit. Ä Pamir hófödte hegycsú­csai közelében vadon nőtt „zöld világ” . titkai fokozato­san kitárulnak az ember előtt Lesz-e Éj jégkorszak A jégárak — gleccserek — világszerte több alkalommal megnövekedtek és visszahú­zódtak az utolsó jégkorszak óta. Méretváltozásaik az ég­hajlat alakulását követik és évezredekre visszamenőleg vallanak a klíma kisebb- nagyobb ingadozásairól. A glaciológusok elsősorban a gleccserüledékek és morénák (a gleccserek által szállított és feltorlaszolt kőzettörme­lékek) alapján igyekeznek felderíteni a jégárak moz­gásának méreteit a távo­labbi múltban. Az utolsó nagy eljegesedés idején jégmezők borították az északi félteke nagy részét, az összes szárazföld felületének mintegy 27 százalékát (a mai mintegy 10 százalékkal szemben). Hanem úgy 7 ezer évvel ezelőtt a Skandináviát borító jég már teljesen szét­töredezett, felolvadt az óce­án vizében, s az alpesi gleccserek ugyancsak apadni kezdtek, sokuk egészen el­tűnt. Világszerte magasabb­ra emelkedett a növényzet határa. A felmelegedési pe­riódus kb. 6 ezer évvel ez­előtt érte el a csúcsát. Ak­kortájt az átlagos világhő­mérséklet valószínűleg 2—3 C fokkal magasabb volt, mint napjainkban. Mostanában az általános „visszavonulási” irányzatot újra előretörések szakítják meg. Ismereteink még nem érték el azt a fokot, hogy megbízható előrejelzést mondhatnánk a gleccserek jövendő fluktuációjáról. Üj jégkorszaktól azonban nem kell tartani, vélik a kutatók. A kozmikus sugárzás mérése Közismert tény, hogy a világűrből állandóan nagy energiatartalmú kozmikus sugárzás „bombázza” boly­gónkat. Bár a Föld légköre és sugárzási Övei védelmet nyújtanak a sugárzás káros hatásai ellen, annak bizonyos komponensei mégis befolyá­solhatják életünket. Éppen ezért világszerte sok intézet foglalkozik a kozmikus suga­rak folyamatos vizsgálatával. Most arról érkezett hír, hogy szerűit kifejleszteni egy nagy pontosságú, mégis igen könnyű mérőeszközt, amel­lyel a sugárzás egyik legfon­tosabb jellemzője — az ener­giája — válik könnyen mér­hetővé. A chicágói egyetem munkacsoportja egy nemré­giben felfedezett elektro­mágneses jelenség, az átme­neti sugárzás megfigyelésére vezették vissza a probléma megoldását. Ez a hatás akkor lép fel, amikor egy nagy sebességű részecske két különböző anyag határán áthalad. Ilyen­kor veszít mozgási energiá­jából, s erre jellemző inten­zitású röntgensugarat bocsát ki. Ha tehát megfigyeljük a röntgensugarat, következtet­hetünk a részecske energiá­jára, A tudósok úgy pontosítot­ták a mérőberendezést, hogy sok réteges „szendvicset” ál­lítottak össze. A részecske így kénytelen határrétegek sorozatát átszelni, és egy sor röntgensugarat kibocsátani. A sugárzás analízise nagy pon­tossággal elvezet á beeső ré­szecske energiájának megha­tározásához. Akusztikai mikroszkóp A Stanford Egyetem (USA) három munkatánsa akuszti­kai mikroszkópot szerkesz­tett. A mikroszkóp fény-, il­letve elektronok helyett hanghullámokkal dolgozik. A mikrosTkóp rezgő-kristály se­gítségével az elektromágne­ses hullámokat akusztikai energiává alakítja át. Az akusztikai hullámokat ezután a vizsgálandó tárgyra össz­pontosítják. Miután a hang­hullámok áthaladtak a vizs­gálandó tárgyon, ezeket egy receptor ismét elektromos hullámokká alakítja vissza. Ezeket a hullámokat azután katódcső teszi láthatóvá az emberi szem számára. Az akusztikai mikroszkóp a tárgyakat tehát rugalmas­ságuk függvényében teszi lát­hatóvá, ellentétben az opti­kai mikroszkóppal, amely az anyagnak ezt a tulajdonsá­gát nem érzékelteti. Mi az előnye az akuszti­kai mikroszkópnak ? Bár a nagyítása lényegesen kisebb, mint az elektron-mikroszkóp­nak, nagy előnye, hogy az élő sejtek megfigyelését te­szi lehetővé. Általában bio­lógiai kutatásokra igen jó kisegítő eszköz a fény- és az elektron-mikroszkóp mellett. Kiválóan alkalmazható izom­rostok összehúzódási képes­ségének vizsgálatára, vala­mint sejtosztódáskor a cito- plazma viselkedésének meg­figyelésére. A kutatok az akusztikai mikroszkópnak eddig négy prototípusát hoz­ták létre. Mielőtt a sorozat- gyártást megkezdenék, tech­nikai szempontból a mik­roszkóp konstrukcióját le kell egyszerűsíteni. Filsígézok veszélye a VúdJsiEÉnyra Német kutatók tapasztala­tai szerint nagy iparvidékek közelében, a rosszul szellő­zött medencékben elsősor­ban a szélcsendes, felhős idő­ben a szennyezett levegőtől rendkívül sokat szenved a vad. A károsodás külsőleg a bőrfelületet éri, belsőleg be- légzés útján az idegrendszert érinti. A tapasztalatok sze­rint a kéndioxid kisebb kárt okoz, viszont a toxikus por az emésztőrendszerben mér­gezéseket idézhet elő. Az ólomoxid a májat támadja meg. Az utóbbi években azt ta­pasztalták, hogy a különbö­ző gázok a szarvasok agan­csában káros elváltozásokat okoznak. Cementművek kö­zelében alkálikus porok a fűvel együtt kerülnek az ál­latok szervezetébe. Ezek a porok a gyomornedvek mű­ködésében okoznak változá­sokat. Hatásukra a tehenek­nél csökken a tej hozam. II helikopter „afyia” IHNEK—-GHNfiH

Next

/
Oldalképek
Tartalom