Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
1975. december 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gyáriak a múzeumban A szolnoki Papírgyár energiaellátó részlegénél dolgozik a többszörös arany- koszorús Damjanich szocialista brigád. Márton István 1958 óta vezeti a brigádot, melynek tagjai közül' a legfiatalabbak is 10—15 éve dolgoznak együtt — 1985-ben kezdtünk el a szocialista brigád címért versenyezni. 1969-re elértük a bronz koszorút, és 1970-fől kezdődően egy esztendőt kivéve mindig megkaptuk az arany koszorút. S ebben az évben megpályáztuk a vállalat kiváló brigádja címet. — Elnyerésének feltételeihez a kultúra, a művelődés is hozzátartozik ■ — Természetes. Ment szocialista módon élni, ahhoz kultúra is szükséges. Anélkül nem lehet. Mi is járunk színházba, előadásokra, nézünk kiállításokat. A leghasznosabb a Damjanich Múzeummal való kölcsönös kapcsolatunk. — — Hogyan indult ez az ctesztendős, ma már nyugodtan mondhatjuk, barátság? — — Nevet kellett adni a brigádnak, az enyémen nem szerepelhetett mindig. A beszélgetések folyamán felvetődött az a gondolat, hogy próbáljak meg a Damjanich Múzeumot, akkor névadónk is lesz, és a múzeumban biztosan tudnak a szabadság- harc tábornokáról is brigádunk számára anyagot adni. így kezdődött a kapcsolat, aztán szerződést kötöttünk, amelynek az első öt esztendeje éppen most jár le. Az első ismerkedés óta mindig szorosabbra vált a múzeum és a brigádunk dolgozói között a kapcsolat. — Hogyan segítik egymás munkáját? — Állandó belépőt kaptunk mindannyian a megye múzeumaiba, ingyen látogathatjuk kiállításaikat. Ha kérjük, tárlatot is vezetnek számunkra, s többen jönnek hozzánk előadásokait tartani. Ez különösen akkor érdekes, amikor egy-egy közös munkához kapcsolódik. Például nemrégiben voltunk Jászdózsán, segítettünk a szolnoki épületéből a jász- dózsad raktárhelyiségbe szállítani a különböző múzeumi holmit. A munka után előadást hallgattunk a kápol- nahalmi bronzkori ásatás történetéről. — Valószínű, hogy a brigád tagjai, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek ílymó- don a régészeti, néprazji tárgyakkal, egy-egy közös munkában kézbe veszik a festményeket, szobrokat, más szemmel nézik a múzeum kiállításait is. — Állítom, hogy olyan szívesen jövünk, hogy az nem is igaz. Sokkal szívesebben jönnek az emberek ide a múzeumiba, mint egy más programra, például társ- gyár látogatásra. Nagyon érdekli az embereiket, engem is azóta, amióta a múzeummal kapcsolatban vagyunk minden, ami a történelemmel, a régi emberekkel van összefüggésbe. Más szemmel nézzük saját munkánkat is, bizony sokszor találtunk már a zúzdába érkező kiselejtezett könyvek között olyat, aminek a múzeumban igen igen megörültek. — Nagy kincs a kultúra, de kényszerrel nem lehet senkinek a fejébe tölteni. — Ha valakire rákénysze- rítenek valamit, már csak azért sem csinálja, úgy hogy az jó legyen! De ha érdekli valami, ha fölkeltette a figyelmét, akkor már megy az. Tovább már a kíváncsiság gyötri, és csinálja akii or már akarata ellenére is... — Egri — Esil grafikus a'ánriéka a jubiláló városnak Allex Kütt az elmúlt esztendőben, az észt grafikai kiállítás kapcsán járt először Szolnokon. Megragadta fantáziáját a város láthatóan napról-napra újhodó, lakótelepekből, üzletsorokból, geometriai elemek látványából álló világa, s ennek ellentéte: a Zagyva-parti Tabán lassú, nosztalgikus emlékeket ébresztő elmúlása. S mindezzel együtt a 900 év történelme, amely itt-ott a vár ásatásainak nyomán, vízmosta part oldalaikról vagy porosodó könyvek lapjai közül megmutatja magát. Az észt grafikust hazatérve is foglalkoztatta megyénk központjának történeti múltja. Fényképeket kért a régi és az új városrészekről, a valamikori Szolnokot idéző metszetekről. S íme elkészült a mű, sőt művek, amelyeket a közelmúltban juttatott el Szolnok tanácselnökéhez. A jubileum, valamint Szolnok—Tallinn barátságának jegyében fogant lapok egyik változata vegyes technikával bronz, arany és a város kék- sárga színeiben készült. A kompozíció középső részét a vár metszete, rajta a „Szolnok 900” felirat foglalja el. A mező bal oldalán a szolnoki címer, jobbján „Tallinn” neve az olimpiát jelző ót karikával. A felső szánt az ünneplő városé, Szolnoké. Középen a felszabadulási emlékmű betoníve, s szembe rohanó figurája látszik. Két -«’dalról a város jellegzetes hasáb házai, a katolikus templom s a Szolnoki Galéria tornyainak stilizált sziluettje húzódik. A képtár alsó harmada a testvérvárosé, hajóit látjuk, s az olimpia vízi versenyeire utalóan vitorláikat. Jobbra a régi város tornyai, a dombra épült kö- Tallinné. Az ölből daruit, zépkori város mag képe tárul elénk, bal 6zélen a Hotel Viru jellegzetes, kimagasló épület kockája. A másilk lap a rézkarc technikával vegyes maratott felületek játékából adódóan líraibb, kevésbé konstruktiv, mint az előbbi kompozíció. Emlékeztet kidolgozása régi térképek, városmetszetek avítt lapjaira. Itt is a felső szintet szánta a művész Szolnoknak, ahol a vár metszete, a felszabadulási emlékmű íve mellett több hely jut a város régi épületeinek, jobban megrajzolt utcáinak. Ennél a lapnál a városcímer a „Szolnok 900” felirat alá kerül, majd ugyancsak ez alá a Tallinn felirat. S mintegy díszítősorként zárja le alul a kompozíciót az észt főváros stilizált torony sora. Ez a változat csak egy. sárgás-barnás szóváltozatban készült. A Szolnok város 900 éves jubileumára készített aján- dékgrafikák Észtország és Szolnok megye testvéri barátságának újabb szép bizonyítékai E. M. SZAKMUNKÁSKÉPZÉS ágnézet—erkölcs— politika Ankét a Néplap szerkesztőségében A következő napokban kezdődnek megyénkben a nevelési értekezletek a szakmunkásképző intézetekben. Témájuk címszavakban így fogalmazható: világnézet — erkölcs — politika. Lényegében ezek lehetnek a címszavai a Néplap szerkesztőségében rendezett ankétnek is. Bethlendy Béla Dr. Kasuba Jánosné Sándor József Az arkéton megjelent és véleményét kifejtette dr. Kasuba Jánosné, a karcagi 629. számú; Péter Piroska, a szolnoki 633. számú; Veres István a kunszentmártoni 628. számú; Eethlendy Béla, a jászberényi 606. számú; Csőké Lajos, a szolnoki 605. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet; Mándoki Erzsébet, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, Sándor József, a jászapáti Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Intézet és Maglódi Gyula, a szolnoki Járműjavító Vállalat pártvégrehajtó bizottságának képviseletében. A szakmunkásképzőkben ma tanító nevelők társadalmunk vezető erejének, a munkásosztálynak utánpótlását készítik fel hivatására, a jövő számára is nevelnek, ezért a kommunista embertípus személyiségjegyeinek kimunkálására való törekvés munkájuk döntő eleme kell, hogy legyen. Sanfci nem becsüld le az oktatás fontosságát Az ismeretanyag azonban néhány év múlva elavul, felfrissítésre szorul. Azok a kommunista elkötelezettséghez vezető érzelmi töltésiek, közösségi magatartásformák viszont, melyekkel a tanulók a szakmunkásképzőkben gazdagodnak, egész életükben gondolatvilágukat, magatartásukat meghatározók lehetnek. Nevelőmunkájukban ezernyi egyéb hatással is számolniuk keli. Ilyen mindenekelőtt a szülői ház és a munkahely hatása, ami esetenként pluszmunkát kíván a tantestületeiktől. Kunszent- mártonban például a tanulók 78 százaléka fizikai dolgozok, jó részük paraszrtszülők gyermeke. A munkásszülők többsége is csak a munkássá válás kezdetén van, ezért a családi légikör nem tud olyan érzelmi töltéseket adni, mint a tőzsgyökeres munkásdi- naszti álmák Esetenként még a szakma elsajátításához sem nyújthatóak kellő segítséget, hiszen a szülők jó része nem rendelkezik kellő iskolai végzettséggel. A karcagi szakmunkástanulók szüleinek például csak harminc százaléka végezte el az általános Iskolát, s alig 10—15 százalékuk szakmunkás. A szolnoki 633. számú intézet hallgatóinak 90 százaléka nem városi környezetből kerül ki, 70 százalékuk bejáró, akik sok időt töltenek el utazással, pályaudvari várakozással. Ilyen okok miatt kell a szakmunkásképző intézetek tantestületednek igen nagy erőfeszítéseket termi a nevelőrminkában, hogy a jelenre és a jövőre egyaránt jól felkészítsék az ifjúságot, — hangsúlyozták az ankét résztvevők A cél világos A oéüldtűzés a XI. pártkongresszus határozata szerint világos: Pártos, szocialista szemléletű, a munkás- osztály utánpótlását biztosító ifjúságot kell nevelni. Mégpedig a körülmények kellő mérlegelésével. A gazdasági fejlődés jó közepes szintjén állunk, — hangzott el az ankétem — az emberek viszont fáziiskiesésben vannak a gondolkodás fejlődésében. Ezit a lemaradást kell pótolnunk úgy, hogy közben előbbre lépjünk a gazdasági fejlődésben is. Ezt a nevelési programot célnak tekintve értékeljük helyzetünket. Tagadhatatlan, hogy ez a vl-, szonylagos lemaradás még a frissen végzett szakmunkásoknál is megvan, ezért szükséges intenzívebb erőfeszítést tenni a szakmunkástanulók művelődési, önképzési igényének felkeltése érdekében. A nevelési célok elérésében fontos szerepet játszanak a személyi és a tárgyi feltételek, — nem véletlenül jutottak fontos szerephez az ankéten. Igaz, hogy a tárgyi feltételek inkább csak eszközök. s döntő szerepük a pedagógusoknak van, mégis számottevőek. Az ankét résztvevői elismeréssel szóltak arról a hatalmas méretű anyagi támogatásról, melyben az utóbbi években az állam részesítette a szakmunkásképző intézeteket. A jászapáti mezőgazdasági szakmunkásképző intézet felszereltsége például 40 millió forint értékű. A kővetkező években már a gyakorlati oktatás is az intézet-keretein bedül lesz. Az ilyen példák említése mellett azonban jogosan hangzott ed az ankétem, hogy a szakmunkásképzőknél más középiskolákhoz viszonyítva lemaradás tapasztalható. Kevés a tornaterem, a szaktanterem, kevés tanteremben sok osztályt kell tanítaná. Ezért ha a társadalmi elvárásoknak maradéktalanul eleget akarunk tenni, múlhatatlanul szükséges az intézményháló zárt fejlesztése. A nevelők szerepe A személyi feltételek döntő szerepét harvtólvoztók az ankét résztvevői. — mindenekelőtt a oadiar.ómjrk példamutatását. Felelősségteljesen és elkötelezetten kell foglalkozniuk a neveléssel. A meggyőződ ás mellett szükséges politikai ismereteik gyarapítása. Ugyanez vonatkozik a szakoktatókra. akiknek személye körül élénk vita alakult ki az ankétem. Elhangzott például, hogy Kun- szentmártonban három intézeti szakoktató mellett húsz vállalati van, akiknek kiválogatásakor nem minden esetben néznek szét kellő körültekintéssel. Anyagilag sincsenek (kellően megbecsülve. Ezért ezt a tisztséget nem mindig a legjobb szakmunkások vállalj ák. Sok helyen italhordásra használják a tanulókat. Sajnos, hasonló gondokról máshonnan is szóltak, pedig a szakoktatók szerepe kulcsszerep. Személyük közvetlen közelségben álló példakép a tanulók számára. Központi helyet kapott az ankét vitájában a munkahely szerepe. Nevelőhatását illetően pro és kontra hangzottak el vélemények. Olyanok például, hogy néhány szolnoki munkahelyen a munkafegyelem, a munkaintenzitás messze a kívánatos mögött marad. A kötelességtudatra nevelő szülői ház és az iskola nevelőhatását nagy mértékben rontja ez. Az ilyen negatív hatások ellensúlyozására jő és mindinkább szélesedő gyakorlat az, hogy a tantestületek a kommunista szülőkkel külön váltanak szót, s együttesen igyekszenek elérni, hogy a tanulók munkahelyükön pozitív befolyást gyakorló fiatalokká váljanak. Az üzem előnyei Az ankét résztvevői hangsúlyozták, hogy a munkahelyek egészét tekintve több a tanulókat ért1 pozitív hatás, mint a negatív. A szolnoki Járműjavítóban például szocialista brigádokkal szoktak megbeszélést tartani a tanulók. Kölcsönösem elmondják egymásnak, mit várnak egymástól, miben látnak kivetnivalót. Az üzemet és az ottani tanműhelyt egyaránt érintik a KISZ-akciók. Mire a SEsakmunlkásbizanyítványt megszerzik, megismerkednek a szakszervezet tevékenységével is. Az üzemi élet teljes ismeretében kezdik tehát életpályájukat. A szocialista brigádok kedvező hatása egyébként Jász- bérén'vben s máshol is tapasztalható. Főleg ott hatékony, ahol a szakmunkás- képző és az üzem hosmútávú gondosan kimunkált együttműködési szerződést kötött. Ez azért is fontos, mert az üzemekben vannak olyan kedvező hatások a nevelésre, amiket az iskola nem tud biztosítani. Elhangzott az ankétem az is, hogy el keld érni, hogy a társadalom számára végzett munka a tanulók életszükségletévé váljék. Érmek érdekében az iskolák által nyújtott direkt módszerekben többet és színvonalasabbat lehet nyújtani. Több és jobb fórumot lehet teremteni például a szakmunkástanulók számára. Ha azolamak kellő alapossággal foglalkoznak saját gondjaikkal, feltételezhető, hogy majd az üzem életévei is felelőséggel törődnek. Gárdánk többre képes A köaéletiségre nevelés egyébként feltételezi az általános műveltség gyarapítását. Jó úton járnak ilyen vonatkozásban is a szakmunkásképző intézetek. A tanulók körében közkedveltek a színházi }>emutaitók, az Országos Filharmónia hangversenyei, szívesen vesznek részt a Verseghy diáknapokon. Életmódjuk alakításához hozzájárul az ifjúsági turizmus fejlődése is. Elősegíti, hogy ne beszűkült szemmel nézzék a világot, hanem szocialista alkotásainkat megismerve becsüljék eredményeinket, őszinte szívvel örüljenek sikereinknek. Az építőtáborokban, a városszépítésben is igen aktívan vesznek részt a szakmunkástanulók. Az ilyen tények bizonyítják, hogy gárdájuk lelkes és többre képes. S erre is kell ösztönözni legjobbjaikat. Például arra hogy, szak- murfcáábizanyítványuk megszerzése után írénél többen jelentkezzenek a szakmunkások középiskolájába, azt követően főiskolára vagy egyetemre. Mindehhez jó és cálstaes-ű módszereket kell kialakítani, hogy el lehessen érni az ismeretbeli differenciák kiegyenlítését, a negatív ható 6öik kiküszöbölését Ilyen módszer például a könyv megszerettetése, a művelődési házakkal való jó kapcsolat. Jászberényben anrrf.'k köszönhető, hogy megalakult a szakmunkástanulók klubja Az ankét résztvevői nagy for.tomdgot túl? ’ lőni toltak a KISZ-szsrvezet ík nr ’Ilkái a javításának és az üzemi pár: - bizottságokkal való kapcsolattartásnak. Simon Béla Veres István Mándold Erzsébet Mágiáéi Gyula Péter Pír—1.« CsOke Lajot
