Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-19 / 297. szám

1975. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Művészeti csoportok, szakkörök, ifjúsági klub Kulturális élet a szakmunkásképzőben Olasz szalmakalap Ma este bemutató a Szigligeti Színházban Három évvel ezelőtt két részre oszlott a szolnoki szakmunkásképző intézet. A könnyűipari szakmákat ta­nuló fiatalok a 633-as számú szakmunkásképzőbe, a ne­hézipar szakmáit tanulók pe­dig a 605-ösbe járnak. A 605-ös örökölte a tanári kart, s a régi intézet jó hírnevét, míg a 633-asnak csak az ere­deti épület maradt. A különválás óta eltelt há­rom évben a Petőfi nevét vi­selő 633-as diákjai olyan eredményeket értek el, ame­lyék ismertté tették nevüket. Jól szerepelnek az országos tanulmányi versenyeken, sőt voltak már házigazdád is az országos versenynek, s ugyancsak ők adnak otthont az évenként ismétlődő Pe­tőfi Sándor megyei szava­lóversenynek. Az iskola kulturális élete azonban még gyerekcipőben jár. Ez érthető is, hisz há­rom év nem sok egy iskola Ha iskolás lesz a kislánya, ezt írja majd az ellenőrző bekezdő oldalára: apja neve Imre Lajos, foglalkozása la­katos. És lehet, hogy hozzá­gondolja még: csoportvezető. A BVM kunszentmártoni gyárában dolgozik. — Milyen volt a fogadta­tás? . . — Idegenkedtek Ideát tő­lem, amin nem is csodálko­zom. Űj seprű vajon hogyan seper? De összebarátkoztunk. — Az első feladat? — Olyanok voltunk, mint egy kezdő zenekar. Külon- külön mindnyájan nagyon értettük a hangszerünket, csak meg kellett találni a kö­zös dallamot. Ez a csoport le­maradt a többiekhez képest, s ezt a távolságot kellett le­gyűrni. — Sikerült? — Azt hiszem. Most már azt a kört rójjuk, amivel megelőzzük a többieket. A budapesti kirándulásról mesél. Megnézték a Hilton Szállót, amihez a sablonokat ők készítették. — Tükörfényesre kellett polírozniuk ezeket a sablo­nokat, így kívánta a meg­rendelő, a szolnoki gyár. Egy darab elkészítésére csak két hét jutott. Ebben az időben aztán volt hajtás. — Zsörtölődtek a többiek a túlórázás miatt? — Nem mondom, hogy nem volt egy pisszenés sem, mert tudja, vannak közöttük olyanok, akik munka után még kapálgatnak egy kicsit a háztájiban, vagy várja őket otthon a család. De megcsi­náltunk mindent pontra, s ez a lényeg. — Mit hozzon a karácsony a vállalati fa alá? — Ne hozzon, — vigyen. Vigye el azt a kis távolságot, ami a műszakiak és a mun­kások között van. Az üzletvezetők nyugdíj előtti éveikben általában nem újjonganak, nem csap­ják a tenyerüket össze, ha sikerült a leltár. Senki sem csodálkozik azonban, ha a „főnök” húszévesen gyönyö­rű kacagással nyugtázza ezt az eseményt. Különösen ak­kor nem, ha ez a leltár az első. — Izgult? — Kicsit... illetve nagyon. — Mi volt a tűzkeresztség? — Egy apró fémdarab ke­történetében, másrészt az in­tézet több mint nyolcszáz ta­nulójából közel hatszáz be­járó. Ennek ellenére olyan sikerekről adhatnak számot, mint például az énekkaré, amely az Országos Vándor Sándor Fesztiválon arainyfo- kozatot ért eL Az iskola iro­dalmi színpada idén az Auróra ’75 amatőr színpadok fesztiváljának területi döntő­jén, Debrecenben második lett. Ez volt a színpad első olyan szereplése, amely az iskola falain kívül zajlott, ráadásul a mezőnyben csupa felnőttekből álló irodalmi színpad versenyzett. A nép­tánc és a fotószakkör két éve alakult, a honismereti pedig az idén. Ugyancsak az idén alig egy hónapja készült el a kö­zel kétszáz kollégista ifjúsági klubja, amely Allende nevét viseli. A diákok rendelkezésére áll az iskola hatezerkétszáz kötetes könyvtára, amelynek rült a töltelékbe. A daráló oldaláról pattant le. Amikor olvastam az újságban a rek­lamációt, fehérebb voltam a rétestésztánál. A vizsgálat aztán kiderítette, hogy mű­szaki hiba történt. Beszélgetés közben szinte percenként szól be valaki, idős vagy fiatal a kis kuc­kóba. „Jutka, ezt hova te­gyem ... Jutkám, ezzel mit csináljak ...” Szabó Jutka, a szolnoki Rétes Cukrászda vezetője pedig válaszol, irá­nyít. Felém fordul — elné­zést kér. — Kilencszáz rétest ren­deltek meg holnapra az egyik kollégiumból. Ki kellett osz­tanom a munkát. — Amikor vezet, akkor vi­dámabb, felszabadultabb? — A KRESZ-tanfolyam autókázásaira gondol? — Nem, dehogy. — Ha a munkatársaimmal beszélgetek, nem hajtogatom azt, hogy én most vezetek. De annyi biztos, itt valahogy illik komolyabbnak lenni. A tiszaföldvári tanácshá­zán nemrég egy idős ember megérkezett egy fiatalasz- szonyt a folyosón: „Mondja lányom, hol a tanácselnök?” Aztán igencsak elcsodálko­zott, amikor „lányom” bein­vitálta az irodájába. Csatos Im-éné május óta tanácsel­nöke a 13 ezer lakosú köz­ségnek. — Egy évvel ezelőtt hol dolgozott? — A tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet agronó- musa voltam. Itt születtem, a gyermekkoromat is itt töl­töttem, szüleim itt élnek. Ta­lán ezért olyan nagy felelős­ség nekem ez a munka. — Az első tanácselnöki napja valószínűleg emlékeze­tes marad... — Reggel nyolctól este öt­ig jegyzőkönyvileg átvettem mindent. Zúgott a sok infor­mációtól, tudnivalótól a fe­jem, de most már — hogy úgy mondjam — belejöttem. Az első hetekben minden ve­zető és beosztott között meg­van az a bizonyos három lé­pés távolság. — Ez változott azóta? — Szeretném hinni, hogy csökkent. Hozzám bárki be­jöhet bármilyen gondjával, bajával, legyen az községbeli vagy munkatárs. Rossz len­ne, ha az emberek izgulva, hatvan százaléka szépirodal­mi, a kollégiumban pedig egy kisebb, ötszáz kötetes könyvtár várja az olvasókat. A tanulóknak kétszáz szín­házbérletet vásárolt az inté­zet. A kollégistáknál száz­százalékos a színházba járás, a többiek azonban csak né­hány alkolammal nézik meg az előadásokat. Pedig a két­száz diákbérlethez hozzájön csaknem ugyanennyi felnőtt bérlet. Az üzemektől kapták a fiatalok... Az í n t © Z ©t kultúr bizott­sága s KISZ-vezetősége a közelmúltban azt a feladatot tűzte maga elé, hogy az is­kola kulturális életét még tartalmasabbá teszi, elsősor­ban azzal, hogy a meglevő­nél jobb lehetőséget biztosí­tanak a bejárók művelődé­séhez. Olyan szakmunkáso­kat akarnak nevelni, akik­nél majd az önművelés min­dennapos, természetes igény lesz. T. G. A téli vakáció hasznos el­töltéséhez igyekszik a tele­vízió is segítséget nyújtani, amikor a következő két hét­re gazdag programot állí­tott össze a legfiatalabbak számára. Délelőttönként je­lentkezik majd a szünidei matiné, amelyben rajzfil­mek, kisjátékfilmek ígérjek kellemes szórakozást az ifjú nézőiknek. Karácsonykor köz­vetítik a szolnoki Szigligeti Színház művészeinek tolmá­csolásában a filmként is jól ismert Öz, a nagy varázsló című játékot. ”Így csinálná Sherlock Holmes” címmel színes szovjet kis játékfilm- sorozat is indul. A Papír- sárkány „pszt” címmel kará­csonyi különkiadással je­lentkezik, december 25-én a Zsebtévé jelentkezik a kép­ernyőn, amelyben Móka Mi- ki ismét táncolni tanítja a gyerekeket. Tizenkét hónap címmel szovjet mese fii met is vetítenek, december 26-án „í-T-rn-i 7ertiés szó­rakoztató műsort láthatni a gyermekek, amely többek között számos meglepetéssel is szolgál... Ruttkai Éva és Ruttkai Ottó bohócszámot ad elő, és sok nevetést ígér Szergej Kurepov valamint, A Szolnoki szimfonikusok hangversenye Hétfőn este az Országos Filharmónia rendezésében a Szolnoki szimfonikus zene­kar adott hangversenyt a Szigligeti Színházban. A har­madik bérleti esten Gabos Gábor zongoraművész műkö­dött közre. A zenekart ezút­tal a fiatal, tehetséges kar­mester, Bolbericz Tamás, az Operaház karnagya vezényel­te. A műsort a hallhatatlan, nagy bécsi zeneszerző, Lud­wig von Beethoven műveiből állították össze. Beethoven művészete időben ugyan kö- zeláll a másik két óriás, Haydn és Mozart zenei vilá­gához, de munkássága a zene történetének újabb fejezetét jelenti. Határtalan optimiz­musa tette képessé arra, hogy sorsa fölött győzedelmesked­jen. Ha fizikailag ez nem is sikerült, de belső lelkierőben föltétien. Csak így lehetséges az, hogy nagy betegen, hallá­sát teljesen elveszítve élete alkonyán képes volt megírni az Öröm ódát, a zenetörténet egyik legnagyobb alkotását, a ÍX. szimfóniát. Hisz az em­beriség jövőjében tragikus sorsa soha nem tudta meg­törni alkotó erejét. Első számként az 1807-ben keletkezett Coriolán nyitány hangzott el. A mű hangula­tára a kibékíthetetlen ellenté­tek tragikus összeütközése jellemző, melyet nagyon jól érzékeltet a tömör hangsze­relés. A szünet előtt az Esz- dúr zongoraverseny követke­zett, melyet Gabos Gábor igen energikusan határozott dina­mizmussal játszott. A ver­senymű hangnemét, jellegét sőt méretét tekintve is rokona az Eroica szimfóniának. Ez elsősorban a nyitótételek ará­nyaiban mutatkozik meg. Nyugodtan nevezhetjük akár zongorára és zenekarra írt szimfóniának is, hiszen mind a zenekar, mind a szólóhang­szer zenei anyaga szinte egyenlő szerepet kap a mon­danivaló kifejezésében. A hangverseny második ré­szében Beethoven F-dúr szimfóniája szólalt meg, a Szolnoki szimfonikusok elő­adásában. Ezt a művet 1812- ben írta a szerző, az általa jólkedvelt csehországi fürdő­helyen, illetve részben fivéré­nél Linzben. A műben az élet napfényes oldalát mutatja, a mindennapi kis örömök, a naiv gondtalanság kap han­got benne. A karmester ért­hető világos mozdulatokkal kifejezően irányította a zene­kart. A koncertet a város ze­neszerető közönségének tan- sa zárta. — e f — Kibédy Ervin mókás játéka. December 28-án, vasárnap a nemzetközi diákolimpiák magyar nyerteseinek műsora kerül képernyőre, Olimpiko­nok vetélkedője címmel. De­cember 30-án a budapesti gyermekszínház művészeinek tolmácsolásában, Romhányi József átdolgozásában közve­títik felvételről a Hamupi­pőke című darabot. Január elsején egyebek között „Gyere velünk, csi­náld velünk” címmel az NDK televíziójának műsorából ad­nak játékos sportvetélkedőt gyerekeknek. Január 2-án a , Melyiket az ötezerből? cí­mű pályaválasztási sorozat keretében az olajbányászat­tal köthetnek ismeretséget a gyerekek. Január 3-án Nico­las Ghillen kubai költő ver­seit „Ének Kubáról” címmel mutatják be a fiatal közön­ségnek. Ugyancsak érdeklő­désre tarthat számot Az Utolsó ellenőrzés című most induló magyarul beszélő bol­gár filmsorozat is. amely a második világháború esemé­nyeit idézi fel. Jcmuár 4-én indul a Mikrobi című rajz­film-sorozat, és ekkor kezdik meg A Tenkes kapitánya is­métlését. Lafbiche bohózatának teg­nap esti főpróbáján igazán szurkoltunk, megtalálják-e végre a kalapot — és ki-ki a párját, tehát a bonyodalmak elsimulnak-e? Addig, amíg a bohózat el­jut a végkifejletig, kelleme­sen szórakozunk majd. A színházi hírharang legalábbis ilyesmit sejtet. Labiche korában — 1815- től 1888-ig élt — a bohózat koronázatlan királya volt, csaknem háromszáz színpadi művet írt. Az Olasz szalma­kalap egyik legnépszerűbb és klasszikussá vált műve. Nálunk inkább Florentim ka­lap címmel ismertdbb, de nem a színpadról, hatnem Réné Clair világhírű filmje után. Az eredeti vaudeville — bohózat — dalbetétei nem maradtak ránk, bár kétség­telen, hogy a szerző korá­Karcagan a Műveit Nép Könyvterjesztő Vállalat 452. számú Alföldi könyvesboltja miinitegy 2 millió forint áru­készlettel várja a vásárlókat. A könyvesbolt dolgozód fel­adatuknak tekintik a vá­sárlók ízlésének alakítását Az ifjúsági könyvek közül keresettek a Fiúk és a Lá- ryok évkönyve, a különböző meséskönyvek. Szépirodalmi művek közül a Harminc év sorozat köteteiből vásárolnak legtöbbet a könyv karcagi barátai. Kedveltek a képző­művészeti albumok, a tech­nikai kisenciklopédia kötetei. Nemcsak könyv-, hangle­mezek árusításával is foglal­Az utóbbi időben közis­mertté vált a szó és népsze­rűvé a jelentése. Az embe­rek információéhsége, a közügyek iránti érdeklődé­se hívta életre, tartalom­mal pedig a megfontolt, őszinte válaszok töltötték meg. Kérdezőfelek! Bár­milyen közérdeklődésre• számot tartó kérdésre. Erre vállalkoznak a tévé nyil­vánossága előtt a vezető politikusok, sőt mostanában már a baráti országok köz­életi személyiségei is. És erre vállalkoznak mind gyakrabban az üzemekben, a munkások körében me­gyénk, városaink vezetői. Most, a következő fél év­tized küszöbén, amikor az elmúlt öt év megvalósult vagy meghiúsult elképzelé­seit számba vesszük, és új­ból tervezünk, különös hangsúlya, és tegyük hozzá: célja van ezeknek a talál­kozásoknak. Megismertetni, minél szélesebb körben, a következő ötéves terv ge­rincét adó elképzeléseket. Ez volt az alapgondolata a szolnoki Városi Tanács ve­zetőinek. amikor a Haza­fias Népfront városi bizott­ságával karöltve megtervez­te és megszervezte az üze­mekben a fórum-sorozatot. Nem voltak zsúfoltak az üzemi ebédlők, kultúrter­mek. tizenöten-harmincan vették körül a Városi Ta­nács elnökét vagy elnök- helyettesét a Beton- és Vas­betonipari Művek szolnoki gyárában, a Ganz Villamos- sági M’vek szolnoki gyár­egységében, és a N^cvat- földi Köo’ai fij’-ó és FéU-5-6 Üzemében a szolnoki ME- ZÖGÉP-nél. Jó gondolat volt és bevált az új megoldás. A fórum résztvevői a találkozást megelőző' hetekben végzett közvéleménykutatás alap­ján csoportosították a kár­ban az Olasz szalmafcalap Is zenés bohózatként „futott”. A Szigligeti Színház Labiche szolnoki „újjáéledésekor” — úgy tudjuk, ez egyben a fra- cia bohózat Tisza-parti pre­mierje is — eredeti, nagyon célszerűnek látszó ötlettel, Offenbach muzsikájával ze­nésí ti meg a bonyodalmakat okozó „kalap” történetét Az „összeházasítás” jogos, hi­szen az Orfeusz.. „ a Szép Heléna, a Hoffmann... vi­lághírű szerzője Labiche kortársa is volt A színlap zenés komédiát ígér, Bor József rendezésé­ben. A főbb szerepekben Rácz Tibort Polgár Gézát, Andai Katit Hollósá Fri­gyest Peczkay Endrét, Fal­vai Klárit Simon Pétert, Baranyai Ibolyát György- falvay Pétert és Czibulás Pé­tert láthatjuk. — ti — koznak a boltokban, örven­detes, hogy megnőtt a ko­molyzenei lemezek iránti ke­reslet: négyszer annyi lemezt adtak el az idén, mint a ta­valyi év azonos időszakában. Bach orgona-, Csajkovszkij cs Beethoven zongaraműved a listavezetők. A könnyűzenei lemezek közül a Lokomotív GT, az Omega együttes, Ko­vács Kati és Koncz Zsuzsa nagylemezei fogytak el leg­nagyobb számban. A karácsonyi árusítása ér­kezett híres művészek fest­ményednek olcsó reproduk­cióiból már csak néhány van az üzletekben. déseket, véleményeket, és tolmácsolták kollégáik, bri­gádtársaik nevében. A több mint kétszáz elhangzott kérdés hű tükörképet adott a munkások, a városukhoz ezernyi szállal kötődő em­berek érdeklődéséről, gon­dolkodásáról. Voltak, kiket szűkebb környezetük, utcá­juk, kerületük sorsa, jövő­je érdekelt. Mások a város képének alakulását, ipará­nak fejlesztését firtatták. Ha csokorba gyűjtjük va­lamennyit, kiderül, hogy az érdeklődők Szolnoknak, a felsőfokú regionális köz­pontnak legérzékenyebb pontjaira tapintottak: la­kásépítési ütemek, iskolai tantermek, a peremkerüle­tek kereskedelmi- és úthá­lózata, csatornázás, a Szol­nokot és a városkörnyéket összekötő buszjáratok. Ma még valamennyi fe­hér foltja, a városnak. Konkrét tervekkel, szá­mokkal alátámasztott vála­szok még koraiak lettek volna, hiszen a megyeszék­hely következő öt esztendő­re szóló terveinek csak az irányelvei készültek el. A részletkérdések eldöntései­nél az igényeik rangsorolá­sánál a fórumokon elhang­zott véleményeket is figye­lembe veszik. S a fórum­sorozat még nem ért vé­get. December 28-ig, Szol­nok város tanácsának ülé­séig — ahol a megyeszék­hely ötödik ötéves tervéről döntenek — a fórumok őszinte légkörében kit ’ pin t- hatóvá válnak azok a gon­dok, problémák, amelyek Szolnok munkáskollektíváit foglalkoztatják, kikristályo­sodnak azok a figyelembe méltó javaslatok, vélemé­nyek, amelyek ismeretében a testület felelőséggel dönt­het — a város jövőjéről. K. K. Hajnal József ✓ Szünidei televíziós program a gyermekeknek Óz, a nagy varázsló A Papírsárkány különkiadása Karácsonyi vásár a karcagi könyvesboltban Bizonyítani akarnak Fiatalok a kmáiy msllett Ügy gondolom, a szokástól eltérően néhány sor magyará­zat kívánkozik ehhez az íráshoz. Három fiatallal be­szélgettem, akik az idén, 1975-ben lettek vezetők. Három fia­tal harmincon innen, talán kevés tapasztalattal, de an­nál nagyobb lelkesedéssel. Azon munkálkodnak, hogy gya­korlati tapasztalattá váljon: generációjuk cseppet sem rosz- szabb, sőt jobb, mint az előzők. Bizonyítani akarnak. Talán innen a hasonkorú újságíró elfogultsága. félve lépnének be az ajtó­mon. Utoljára — és először — 1950-ben volt nő Tiszaföldvá- ron tanácselnök. A kezdeti, a hőskorszakban nő vezetésé­vel bizonyította a tanács lét- jogosultságát — Az ön megválasztása Is­mét egy nehezebb időszakot takar? — Véleményem szerint nem. Az emberek kérik és igénylik a tanács segítségét. Most már csak azt szeret­nénk elérni, hogy a község arcának szépítése, az ^alko­tás” közös legyen. — Mi az, amit nem tud el­viselni mint vezető és mint magánember? — A közönyt... Azt, ha valaki látja maga mellett, hogy mozdul a világ, s üres szemekkel bámul. Ennél már csak az rosszabb, ha kinyújt­ja a lábát és elgáncsolja a lépkedőket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom