Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-03 / 283. szám

1975. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bravúros riport. Jegyzetem élére az elmúlt hét két „rendkívüli” esemé­nye kívánkozik. Valami olyasmi történt ugyanis a képernyőn, amire — emléke­zetem szerint — eleddig nem volt példa. A szenzáció egy­mástól tavoleső területeken termett; az egyik egy merő­ben irodalmi műsorban, a könyvek prókátorául szegődő Nyitott könyvben, a másik a politikai aktualitások vasár­nap esti fórumában, a Hét­ben; egy írónő könyv nélkül, fejből szuggeszí íven mondta el egyik elbeszélését, és egy riporter puskaropogások kö­zepette készített tudósítást. Jókai Annáról és Chrudinák Alajosról van szó. Az utóbbi­ról tudtuk eddig is, hogy ki­váló ismerője a Közel-kelet­nek, de most azt is bebizonyí­totta, hogy a legbátrabb tele­víziós riporterek közül való. Hogy megvallatta a falangis- ták minden hájjal megkent vezérét! Nemcsak kérdezett, vitatkozott is, méghozzá olyan helyzeteikben, amikor a másik fél érve könnyen lehetett vol­na akár egy golyó is, mindent eldöntendő. Chrudinák csele­kedete épp ezért párját ritkí­tó bravúr, és alighanem az év tudósításaként kerül maid be a televíziózás krónikájá­ba. Jókai Annára is sokáig em­lékezhetünk, arcára, tekinte­tére, szavaira, mert előadó­nak is dicséretére mondható módon, lenyűgözően mondta ed egyik szívbe markoló írá­sát, ezzel téve pontot a köny­vét bemutató és a vele készí­tett műsorra. Amiben egyéb­ként — sajnos — a Piramis kivételével nem a legjobban sikerült tévéadaptációját kap­tuk az író egy-egy elbeszélé­sének. Talán már a novellá­kat sem a legszerencsésebb kézzel emelték ki a kötetből, hisz épp a Jókai Annát any- nyirá jellemző kegyetlen re­alizmus és a társadalmi rajz­nak apró megfigyelésekén alapuló pontossága hiányzott a xévésített élheszetesefcbő'í. Gsupáii a Piramisban bonta­kozott ki szemléletesen az emberi kapcsolatok függősé­geken alapuló láncolata és az ebből fakadó határozott írói mondanivaló. Végül is a Nyi­tott könyv most is megtette a magáét; kedvet és igényt ébresztett a reimsi angyal fellapozásához. Rádió képekben. A rádió 50. születésnapján a televízió a kisebbik testvér őszinte tiszteletével és igye­kezetével sietett az idősebb ünneplésére, méghozzá nem cikornyás köszöntővel, sem lobogtatott hódolattal, hanem a. kultúra termékeny, gazdag műhelyének kijáró érdeklő­déssel és okos figyelemmel. A műsor készítői oly takaré­kosan bántak erejükkel és percben csaknem teljes ke­resztmetszetót tudták adni a rádió sokrétű és összetett te­vékenységének. Kevéske múlt, épp csak az indulás, és anihál több mai pillanat. Jó volt látni munkában azokat, akik csak hangjukban van­nak jelen, ha őket hallgatjuk, amikor hozzánk szólnak. Még a kulisszák mögé is sikerült bekukkantanunk, és ezért' is hálásak lehetünk. Nem mú­zeumi séta volt tehát ez a be­mutató, hanem egy élő, ele­ven organizmus keresztmet­szete. A dokumentumfilm tar­talmi tisztasága, formai nyu­galma egyaránt dicséri a film készítőit. Külön is figyelem- remáltp volt az operatőri gon­dosság — Mátrai Mihály munkája. It humanizmus drámája. Ami a hét tévéjáték-, té- véfilm-bemutatóit illeti — eltekintve az egyre több kardcsörtetóssel meg hábo­rúsággal felvonuló Benyovsz- ky-sorozattól, akadt közöt­tük semmitmondó, terjengős unalmat árasztó és kivétele­sen szép munka is. Az előb­biek közé sorolom Az élet­rajz című amerikai tévéfil­met, amelyben egy szakállas •néprajztudós és egy szőke egyetemista leányzó egymás­ra találásának, az öregedő férfi és a csinos fiától lány érzelmi kapcsolatának kis­polgár ián megrajzolt képét kaptuk. Nem okozott több örömet az igen vázlatos Hu- bay — komédia, a Finisch sem, anekdotáidból kinövesz­tett színpadi játék tévéválto­zata, amelyben az igazi drá­mai mondanivaló és életanyag hiányát sem a szerző írói ta­lentuma, sem a kitűnő színé­szi játék nem tudta feledtet­ni. Annál inkább emlékezetes az Öt nap háború nélkül cí­mű televíziós produkció. Hányszor és hányán nekivág- tak már, hogy megragadják és megfogalmazzák a háború lényegét. Sajátosan egyéni hangvételű művében Szimo- nov is ezt keresi, méghozzá emberi sorsok összakúszáló- dásábam, elcsendesült tragé­diáikban, érzelmek felkavaró- dásában. A hátországban öt napot eltöltő haditudósító személyes érzelmeiben éli és élteti át a háború élményét. A végtelenül emberi hangvé­telű alkotást a televízió úgy vitte képernyőre — rendező Iglódi István —, hogy meg­őrizte a szimonovi hummani- tás minden árnyalatát, az áb­rázolás pasztell finomságait. Semmi felesleges, semmi öncélúan rikító; az emberi sorsok megrajzolására, az ér­zelmek kifejezésére a legal­kalmasabb eszközöket válasz­tottéit. így lett puritánul szép alkotás az öt nap háború nél­kül V. M. Egyéves a magyar Szpufnyik Hamarosan 10 éve lesz, hogy a Szovjetunióban kiad­ták a Szputnyik című tallózó folyóiratot, amely a világ 89 országában teszi ismertté a szovjet tudomány, kultúra és gazdaság. eredményeit. Az angolul, franciául, németül, spanyolul, olaszul, csehül, szlovákul és finnül megjele­nő színes könyvecske érde­kes társadalom-politikai cik­keket, a gazdasági élet ered­ményeiről hírt adó írásokat közöl, amelyeket 7251 napi­lapból és több mint 1200 he­tilapból, illetve folyóiratból válogatnak a szerkesztők. Hazánkban a Szputnyik egy éve jelenik meg. s a zseb­könyv alakú, szép kivitelű folyóirat nagy horderejű ese­mények krónikásaként a művészetek magazinjaként egyaránt keresett folyóirattá vált. Népszerűségét magya­rázza, hogy beszámol a szqv- jet gazdaság alapvető kér­déseiről, az életszínvonal ala­kulásáról és egy sor olypn kérdésről', amely a közgaz­dászokat éppúgy foglalkoz­tatja, mint a Szovjetunió iránt érdeklődő egyszerű em­bereket Színes irodalmi ri­portjai egyebek között az ország fáradhatatlan építői­vel. a tajgák, s a távol-keleti körzetek munkásaival ismer­tetik meg a magyar olvasó­kat Bár a folyóirat a legkülön­bözőbb területekre nyújt be­pillantást, legkedveltebbek mégis a tudományos-műszaki újdonságokról szóló hírei. Sok olvasólevél igazolja, hogy hazánkban különösen sokan érdeklődnek a tudo­mányos vívmányok iránt. Ol­vashattak az érdkelődők az asztrológia reneszánszáról, az alváskutatás legújabb eredményeiről, vagy például a környezetszennyeződéssel, s az ökológiai egyensúllyal összefüggő tudományos ,vizs­gálódásokról A tudományos cikkek sorából nem hiányoz­tak a legújabb tudomány- ágakat’ismertető írások sem, például a bionikát bemutató publikáció, s legalább ilyen népszerűnek bizonyult egy regi tudományos feltevés — az Atlantisz-legenda — elem­zése. A decemberi szám igen gazdag anyagából csak cím­szavakat emelhetünk ki. Igen érdekes a nemzetiségi kérdé­sekkel, a Szovjetunió iparo­sításával, Közép-Ázsia víz­ellátásával. a dekabristákkal foglalkozó egy-egy cikke. Sok-sok ismeretet közlő em­lékezés olvasható maid Lu- nacsarszkijról, az első szov­jet kormány tagjáról, aki ha élne, most lenne 100 éves. Elektronikus számítógép pró­bál fényt deríteni arra, hogy milyen volt Leonardo da Vinci alkotóerejének teljé­ben. Amatőr képzőművészek Nyolc évvel ezelőtt, ami­kor megyénkben megszűn­tek az amatőrök számára is elérhető „nyílt tárlatok”, azt hittük sorvad az amatőr kép­zőművészeti mozgalom. Örömmel figyeltünk fel azonban néhány éve az itt- ott, művelődési házak, űze­tnék védőszárnyai alatt új­raéledő szakkörökre, kép­zőművészeti műhelyekre. Csak az elmúlt hónapban Mezőtúron, Karcagon, Túr- kevén és Szolnokon rendez­tek figyelemre méltó kiállí­tásokat. Működésük formá­ja más és más. A csoportok kiállított munkái sem azonos színvonalúak. Egy azonban mindenképpen bizonyos: ott, ahol rendszeres, szorgalmas munkát folytatnák a tagok, határozottan jelentkezik a fejlődés. Mezőtúron, Tűrkevén, Kar­cagon az alkotó tevékeny­ségnek régi hagyományai vannak. Míg a keviek példá­ul igen jól festenek, a■ kar­cagiak rajzolnak, itt is ott is kedvelt a mintázás, addig a mezőtúriaknál erősebb a népi iparművészet, a hím­zés, a fazekasság. Az 5 cso­portjaik nem először mutat­ják be munkáikat, többen közülük már komoly „kiállí­tó múlttal” rendelkeznek. A hírneves mezőtúri fazekasok közül most ketten szerepel­tek: Varga Gábor szellemes, nagy méretű kerámia figu­rákkal, és a szecessziós mo- tivuínokat a Badár-hogyo- mányok alapján tovább fej­lesztő Nagy Gy. Mária edé­nyeivel. Szűcs Sándor irte'es rézdomiborításait, Mikes Éva bájos-humoros batik munká­it, Kupái Sándor ízes fa­szobrait elózó kiállításaikról már jól ismerjük. Ugyan­csak ismerősként üdvözölhet-' tűk a túrkevei múzeumban bemutatott anyagban Füleld Gábor festményeit, Iván Sándor márvány szobrait, és Pólya Pál kitűnő zsánerfotó­it. Meglepetés volt Zalezsák Ilona több érzékeny, humor­ral átszőtt friss tusrajza. Ugyanígy örültünk a kiállí­tásokon eddig főként batik faliképekkel jelentkező Mi- halik Magdolna dekoratív, megkapó hangulatú szent­endrei akvarelljeinek. Nyá­ron a „Kevi kör” képzőmű­vész .tagjai saját szervezésű alkotótáborban vettek részt, melynek során Szentendrét, Filisszentlászlót és környé­két is meglátogatták. Ennek a nyári tábornak a hatását mutatja a most megrende­zett kiállítás. Amelyen, te­gyük hozzá, jelentősebb anyaggal szerepel a kör, mint az eddigiekben. Ehhez tarto­zik F ehérváry Béla, Pro- hászka Antal az eddigieknél bővebb anyaga, s az újak: Talamasz Lajos, s a főváros­ban élő Sarkadi Imre jelent­kezése. Karcagon a Déryné műve­lődési házban jelenleg lát­ható az Amatőr Képzőművé­szeti Alkotókor 1975-ös őszi tárlata. Főiként Kovács Ist­ván minden kritikát bíró pasztell rajzai, Geist Antal finom, érzékletes tusra izü, Tóth István és Baranyai Pai­ne sajátos világról árulkodó kőszobrai tetszették. Ugyan­csak megjegyzésre méltő i s Szakács Tibor erős invenció­ról tanúskodó Sasok című rézdomboritása. Szolnokon már hosszú évek óta nem működik köz­ponti képzőfnűvészeti kör. Ezért kell figyelnünk külö­nösen az olyan kezdeménye­zésre, mint a TVM szakkö­re, amelynek tagjai nemcsak jelenleg látható »bemutatko­zásukon tettek tanúbizony­ságot tehetségükről, de azt in példázzák, hogyan kell egy alkotócsoportot értelmesen összetartani, készségeiket fej­leszteni. Az ő tárlatukról is említsünk meg néhány ki­emelkedő munkát: Németh Zoltán könnyed akvarelljeit, Ceruzarajzajt. Meg kell je­gyezni, hogy a kiállításon különösen a grafikák, rajzok voltak jók. Még azok eseté­ben is. akik festményekkel is próbálkoztak. Így Pozso­nyi Sándor, Turza Ferenc, Déri Erzsébet, Ignácz Éva rajzai, akvarelljei, linóleum metszetei érdemeltek különö­sebb figyelmet. Megyénkben igen sok a mű­kedvelő alkotó, többen kö­zülük egyénileg dolgoznak, így tudomásunk van tehet­séges amatőrök tevékenysé­géről Tiszafüreden, Kunhe­gyesen is, akik eddig még nem találtak közösségre. Pe­dig nemcsak könnyebb együtt, jobb és eredménye­sebb is. Erről tanúskodik mindaz az amatőr képzőmű­vészeti kiállítás, amelyet a jónéhány közül sikerült az utóbbi hetekben megtekinte­nünk. Egri Mária « I, kepe.ny.je elem ; idejükkel, hogy mintegy 70 C Nagyon szép kis falu, %^m nem? Nekem nagyon tetszik. — Mi tetszik benne? — kérdezem. — JJát a kenyérellátás, az nem. De a falu fekvése! Gyönyörű a Tiszapart! És az épületek! Olyan fiatalos arca van Tiszapüspökinek. — Igaz lehet, ha egy rajz- / tanárnő mondja. — Mégis nehéz Volt beil­leszkednem — mondja Ko­lozsvári Júlia. — Szegedről kerültem ide, a főiskola után és a nagyváros nagyon sokat nyújtott nekem. Tiszpüspöki- ből az első évben majdnem visszafordultam. Azután be­levetettem magam a mun­kába... — Jó pedagógus. — Igyekszem legalábbis.» — Vezeti a nyolcadikosok klubját. *— Igen. — Rajvezető az úttörőcsa­patban. — Igen. \ — Biológiai szakkör, Vö­röskereszt, szakszervezet.» — Igen. — Országos pályázaton második díjat nyert batik szakköre. Szobájában népi kerámiák, tárgyak, saját készítésű bati- kok, subaszőnyegek... — Volt az osztályomban, ahol a rajzot tanítom? Nem? Zsúfolásig tele van ilyen tár­gyakkal. Megbízható ízlést alakíthatunk ki ezek segítsé­gével a gyerekekben. Konkrét példákat kérek. Ko­lozsvári Júlia a mostanában volt búcsúról kezd mesélni. Amikor 1972-ben idekerült, felmérést csinált a gyerekek között, ki mit vásárolt a bú­csúban? Kiderült, hogy szi­vacsbabákat, gyűrűket, szarvasagancsos micsodákat, vásári haszontalanságokat. Azóta évről évre megismétli a felmérést. Az idén sok gyerek megkérdezte tőle, hogy mennyibe kerül a kis japán mikroszkóp? (Biológiát is tanít). Mondta, hogy kö­rülbelül 200 forint. Akkor in­kább ezt veszünk a pénzen, amit a búcsúra kapunk, mondták a nebulók. És a giccses vackokat alig néhá- nyan vásárolják. Később ismét szóba kerül a batik szakkör. Az idén sze­retnének kiállítást rendezni a tiszapüspöki kultúrházban. — Jött egyszer egy kis­lány, hogy tanár néni, otthon nem engedik kitenni a ba- tikot az asztalra.« — És most? — Nagyon sok lakás ezek­kel az igazán szép munkák­kal van feldíszítve. Talán a búcsúbeli giccsek helyett. A szülők is megszerették. A gyerekek nevelőmunkája eredményes... — Ejtsünk szót a pályázat­ról. — A Mezőgazdasági Mű- -zeum hirdette „Hazánk me­zőgazdasága tiiákszemme!* címmel. Mi 12 képből álló batikolt sorozatot küldtünk a kukoricatermesztésrőL Má­sodik díj._ Ráforog a sző a nyolcadi­kosok klubjára is. Kolozsvári Júlia tavaly egy hónapig volt Csillebércen, s ott olyan sok úttörődalt tanult, hogy még most is van mit átadni a nyolcadikosoknak a készlet­ből. De voltak színházban is, szerveztek egy ötletbazárt, azelőtt versek kerültek po­rondra, most pedig vicces tél­apóünnepélyre készülnek. Ki­derül, hogy mindez része a községben folyó közművelő­dési kísérletnek. Adom eléje az újabb témát: úttörőmunka... — Ötödikbén vettem át a rajomat. Most már igazán stramm kis közösség. Ha azt mondom, húzzák el az isko­lát, megteszik. így szokták mondani, ugye? Azt hiszem nyolcadik után megsiratom őket... Azután vöröskeresztes tanár, elnök vagyok az úttö­rőcsapaton belül: tanfolya­mokat szervezek, előadásokat tartok. Most a fogászati ve­télkedőre készülünk. Higiéni­fcusabb életre neveljük a gye­rekeket. A szakszervezetben' először bizalmi voltam, most pedig titkár vagyok. Hama­rosan kezdjük a politikai ok­tatást. — Azt mondta, nagyon tet­szik Tiszapüspöki. — Igen. — És azt is mondta, hogy majdnem megfutott.» — Való igaz. Néha letörik az ember, azután mindig föl­dobja valami. Majd nézze meg: most épül egy áruhá­zunk, postánk. Tavaly adták át az új orvosi rendelőnket. Utolsónak szánt kérdése­met fölösleges föltenni: áru­házunk, postánk, rendelőnk... Árulkodó fogalmazás. Kolozs­vári Júlia itthon van Tisza- püspökiben, gyökeret eresz­tett. Elbúcsúzom, ő pedig új­ra jegyzetei fölé hajol: hol­nap lesz a beszámolója a marxista—leninista esti egye­temen. Nem akar szégyent vallani. Körmendi Lajos Következik: Nem bátorság kell Pályaválasztási hetek Jászberényben Tegnap a Hűtőgépgyárban elkezdődött az idei pályavá­lasztási hetek jászberényi rendezvénysorozató. A meg­nyitón ott voltak a város pályaválasztási felelősei, az általános és középiskolák igazgatói, a város párt, ál­lami, társadalmi és tömeg­szervezeteinek, gazdasági egységeinek képviselői. A Városi Tanács V. B. mű­velődésügyi osztálya és a Hűtőgépgyár közös szervezé­sében megrendezésre kerülő rendezvénysorozat program­jában üzemlátogatások, ve­télkedők. szakmai bemutatók szerepelnek. A december vé­géig tartó pályaválasztási he­tek ideje alatt megnyitják az üzemek kapuit az általános és a középiskolák tanulói előtt. Ismertetik azokat a to­vábbtanulási lehetőségeket amelyekből a pályát válasz­tó fiatalok válogathatnak. t «sä«» íwíffiii -:.»: ~ ----|N| | .............................HagwggBsagsgaga^^MWW K észül a karácsonyi kirakat, a szolnoki OFOTERT-nál Fotó: NZS 1 fl TETT1K EBÜBERSSI Mindig földob valami

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom