Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-17 / 295. szám

SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1975. december 17. A szerkesztőség postájából Télapó... Télapó itt, Tétapó ott, Tél­apó mindenütt — olvashattuk az elmúlt napokban postánk­ban. Jászdózsára, az I. sz. óvodába autóval érkezett, egyenesen a jászberényi Hű­tőgépgyárból. Kati néni nem tvárta meg műszak/ után az autóbuszt, mert fe, háromkor már „jelenése” volt, s addig­ra Télapó maszkját is magá­ra kellett ölteni. Hogyan van ideje és türelme ennyi tár­sadalmi munkára? — kérdez­ték a szülői munkaközösség t tagjai — levélíróink. Az időt arra szánjuk, aminek értel­me van és fontos — mondta. Szereplésének volt értelme! Szép élményt nyújtott a gye­rekeknek ... Hangulatos Télapó-estről számolt be levelében a jász- a Isószentgyörgyi ÁFÉSZ KISZ-alapszervezet vezetősé­ge is. A kötetlen beszélgetés után Varga István tanár dia­filmes élménybeszámolót tar­tott nyári, szovjetunióbeli út­járól. Kurucz Istvánná zagyvaré- kast tanárnő az öregek nap­közi otthonában tartott ün­nepségről írt, ahol tizenhét idős asszonyt köszöntöttek. „Csengő gyerekhavgok hin­tették el a szeretet ünnepé­nek hangulatát... A műsor befejeztével a Télapó kiosz­totta a gyerekek készítette kis csomagokat. A nénik sze­mében a meghatottság, az öröm könnyei csillogtak. A gyerekek is átérezték e né­hány perc lenyűgöző vará­zsát » • » Sem Télapó-ünnepségen, de Öcsödön is szeretettel kö­szöntötték a nyugdíjasokat, a veteránokat a közelmúltban írta Bordács Albert. Az idős emberek szívesen hallgatták az úttörők kedves műsorát, s a népfront elnökének me­leg szavait. Hasonló megem­lékezés máskor is jól esne azoknak az idős embereknek, akik megpróbáltatások köze­pette teremtették meg mai társadalmi életünk alapjait — irta olvasónk. A közösség ereje Június 18! Emlékezetes nap sok szolnoki ember számára. Zúdult az eső, hullott a jég. Soha meg nem áll... Meg­állt, de akkorra oda volt a két szobás, konyhás házam, az otthonunk. Kétségbeestem. Mi lesz velünk? Egyedül, két gyerekkel... Szomorú, iz­galmas, gondokkal, teli he­tek, hónapok következtek. Munkahelyemen megértet­tek és hihetetlenül sokat se­gítettek. Nekik köszönhető, hogy november 20-án beköl­tözhettünk az új, háramszo- bás, fürdőszobás otthonunk­ba. Segítettek a szolnoki ÁFÉSZ párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetői. A Jó­lét, a Vosztok ABC-áruhaz szocialista brigádjai, a II. Rá­kóczi Ferenc, a Széchenyi (•tűzoltó készülék karbantartó brigádok), a Szabadság bri­gád (egészségügyi fertőtlení­tők) és a szállítás brigád tag­jai, villanyszerelők, festők váltották egymást szakadat­lanul, amíg a ház el nem. ké­szült. Soha nem tudom nékik meghálálni. Pocsai Jánosné Szolnok • * * Budai Jánosék házának te­tőszerkezete égett le Kőtele­ken. A közösség ereje győzte le ott is az elemi csapást. Amint azt olvasónk megírta, a. kőtelek—nagykörűi Ady Tsz párt-, gazdasági vezetői­nek, a tsz tagjainak köszön­hető, hogy néhány nap múl­va már eredeti formájában állt az új tető. Jászberényi fény és árnyék A jászberényiek nagy ér­deklődéssel vesznek részt a tanácstagi beszámolókon — írta Oláh János olvasónk —, amelyeken közérdekű beje­lentések is elhangzanak. A beszámoló alkalmat ad arra is, hogy megnézzék az érdek­lődők a város fejlődését be­mutató filmet. És most következzék az „árnyék”. Vásárlás közben üvegmosót látott meg olva­sónk a háztartási boltban. Kért belőle. Akkor látta, hogy ugyanolyan, mint ami­lyent már korábban vásárolt. Négy-öt használat után el­hullatja szőrét. Panaszát az üzletvezetőm figyelmesen hallgatta. Szigorú tekintettel meg is rótta érte az eladó. Közben elkészült a blokk — s máris mehetett fizetni. Oláh János úgy véli, ilyen kereskedői rátermettséggel a gyártó vállalatot kellene kényszeríteni jobb áru előál­lítására. Csalódás — sorozatban Tiszáig áron októberben egy varrótanfolyam kezdő­dött, amelyre 36 asszony és lány jelentkezett ■— fele Ti- szaörsről. örültünk, mert ar­ról volt szó, hogy a tanfolyam elvégzése után munkalehető­ség lesz Tiszaörsön vagy Kunmadarason. A tanulás azonban abbamaradt, a részt­vevőkön kívülálló okok miatt. Volt már itt tésztaüzem, gyógynövényeket válogatta- tott a Herbária. Ráfizetéses volt mindkettő — mondták, és megszűnt. Dehát miért nem számolnak előre? Somlai Lajosné Tiszai gar Veszélyben a gyerekek A pelyhesparti iskolát több mint egy éve átadták a ne­bulóknak. Figyelmeztető köz­lekedési tábla azonban azóta sincs, no meg kijelölt gyalo­gos átkelő sem a forgalmas úton. Eleinte a hazatérő tanuló­kat egy pedagógus csoporto­san kísérte ki, s ügyelve a forgalomra, útjukra bocsátot­ta őket. Most már ez is elma­radt. Túlzás nélkül mondha­tom: a szerencsének tudható be, hogy eddig nem történt a forgalmas úton gyermekbal­eset. Remélem, az illetékesek hamarosan pótolják a mu­lasztásit. Szabó Zoltán Jászberény A karzaton A városi tanács vb-től meghívót kaptunk a novem­ber 28-i ülésre, amelyen a város kommunális ellátásá­nak helyzetét tárgyalták. A tanácstagokon kívül a karza­ton is szép számmal voltak érdeklődők, köztük mi is, a TIGÁZ szolnoki üzemegysé­gének meghívottal Először vettünk részt vb-ülésen, kí­váncsian várakoztunk. Érdeklődésünk csak foko­zódott, amikor is az előter­jesztés szóbeli kiegészítése­kor üzemegységünk munká­ját — a mi munkánkat, a mi helyzetünket értékelte Ábel József tanácselnökhelyettes. Jó volt hallani, hogy tevé­kenységünket pozitívan érté­kelte a beszámoló. A tanács­tagok hozzászólásaiból is az tűnt ki, hogy munkánkkal kapcsolatban nincs kifogásol- tfii való. Olyan felvetés el­hangzott, hogy szívesen ven­nék további területek (Szan- daszőlős) ellátását gázzal. A tanácselnök elvtárs ösz- szefoglalójában úgy értékelte, hogy az üzemegység — a vá­rosi tanáccsal koordinálva — az elkövetkező időkben is ké­pes lesz a megnövekedett fel­adatok, az új lakótelepek és hőközpontok, valamint az ipartelepek biztonságos ener­giaellátását biztosítani. Munkánk elismerése, a bi­zalom arra kötelez bennün­ket, hogy szocialista brigád­jaink összefogásával, közös társadalmi érdekeink szem előtt tartásával tovább nö­veljük a szolgáltatás színvo­nalát. Kovács Péter művezető Szolnok Megbecsülés Nehezemre esik az írás, most mégis tollat fogok, meg kell írnom a történteket. De­cember 5-én délutánra meg­hívót kaptam. A Pedagógus Szakszervezet városi vezető­sége és a tanács művelődés­ügyi osztálya tartott ankétot a nagycsaládos, s a gyerme­küket egyedül nevelő anyák részére. Már a fogadtatás is nagyon kedves, megható volt. Sok szép, dicsérő jelzőt elmond­tak nekünk, s végül pénzju­talmat kaptunk. Nyolc gyer­meket szültem, hetet felne­veltem. Tudom, mi az anya­ság, örömeivel és bánataival együtt. Az anyaságot nein le­het megfizetni, mégis jólesett a figyelmesség. Ünnep előtt mindig jól jön egy kis pénz, több mindenre telik belőle, az ünnepi asztalra, a kará­csonyfa alá. Nagyon szép ünnepeket, s boldog új esztendőt, jó egész­séget kívánok mindazoknak, akik sok gondjuk, feladatuk végzése közben ránk is gon­doltak. P. S.-né Karcag Törődjünk az öregekkel A kórházból haza került Cibakházára egy idős néni. Mi lesz vele, hisz nincsenek közvetlen hozzátartozói. Írtam a cibakházi tanácsnak. Nem hiába. Megszervezték a néni házi gondozását. Ugyan­ezt elmondhatom a török­szentmiklósi tanácsról is. Ha­sonló ügyben patronáló bri­gádot szerveztek. Az ilyen te­vékenység erőt, kedvet ad mindennapi, nehéz munkánk­hoz. Közeleg a karácsony, a sze­retet ünnepe. Ha van a kö­zelben idős, magányos em­ber, akire ritkán nyitnak aj­tót, aki teheti, kopogjon be hozzá kis időre, néhány ked­ves szóra. Mert erre is szük­ség van, mint a mindennapi kenyérre. Különösen nem szabad magukra hagyni azo­kat, akik esetleg gyermek •nélkül, egész életüket a köz javára, hasznára áldozták, amíg futotta erejükből. A gyermekeket is vonjuk be a látogatásba, ha erre lehető­ségvan. Tanulják meg ők is a szépet, a jót, tanulják meg tisztelni és szeretni az idős embereket Az öregkor is szép, ha az embert segítő, szerető kör­nyezet veszi körül. Molnár Ferencné Szolnok Megy a gőzös ... ... nem Kanizsára, hanem Karcagról Tiszafüredre. A másfél órás utat elképesztő­nek minősítette Tóth Anna olvasónk. Vegyük sorjában. Korábhan „elkényeztette” az utasokat a MÁV, mert ezen a vonalon is bőrüléses kocák közlekedtek. Május óta azonban múzeumba va­ló „mesebeli” szerelvény jár. Így „festette” le olvasónk: A lépcsők szinte a kocsik alatt vannak, alig lehet fel-, illetve lelépni. Idős emberek­nek ez különösen bonyolult feladat. A kocsikban fapadok. Az ablakokat nem lehet le­vagy felhúzni, ami a tél be­állta előtt kevésbé zavarta az utasokat. A kocsikat fűtik — fehér zománcos kályhák szol­gálnak erre a célra, a padló­hoz rögzítve ... Hosszú csör­gő láncon ott ven a szenes­lapát és a piszkáló vas is ... S hogyan lesz meleg? A kályhákba reggelente, a vo­nat indulása előtt néhány perccel a tiszafüredi állomá­son valaki begyújt. A k aláh­úzok azután rá sem néznek, állítólag nem kapnak érte térítést, úgy érzik, nem az ő kötelességük... Az utasoké sem, akik ugyanannyit fizet­nek, mint mások a bőrüléses kocsikban. Mégis raktak sze­net a kályhába, mert nagyon fáztak... Ahol a füst, ott meleg van — tartják. Ezek­ben a kocsikban inkább füst van, mint meleg — írta olva­sónk. Az utasok reszketve, dideregve ülnek, gémberedett végtagokkal szállnak le a végállomáson... Ezek mellett a pislákoló villanyégőkröl már nem is nagyon érdemes beszélni. Ta­lán még arról, hogy Karca­gon meg kell várnia a kisvo­natnak a Szolnokról, Debre­cenből esetleg késve érkező személyvonatokat is, a csat­lakozás miatt. Addig az uta­sok változatlanul didereg­nek. Olvasónk — mint írta — esak kétszer utazik hetente ezen a vonalon. Képzeljük el azokat, akiknek naponta kell utazniuk munkahelyükre. Hát elképzeljük, s nem iri­gyeljük őket.— Külső, erőszakos behatolás Tévedés ne essék, nem bűnügyi tudósítás követke­zik. November 26-án közöl­tük Jándi Károlyné tószegi olvasónk panaszát „Bim­bam" címmel. Bim-bam órát vásárolt 950 forintért még szeptemberben, amely azóta is rossz, azóta is tart vele a kálvária. Magyar Gyula Igazgató (Szolnok megyei Tanács Vas­ipari Vállalata) szerint az óra- javító részleg vezetője csak annyiban vétkes az ügyben, hogy beadás után két héttel vizsgálták meg az órát. Ment­ségére szolgál viszont, hogy abban* az időben a javító részlegben tatarozást munkák voltak. Ezt viszont Jándi Ká­rolyné is tndta. „Szétszerelés közben órajavítóink külső erőszakos behatolás nyomát tapasztalták a rugóházban, Imely következtében az szét­tört ...” írta többek között Magyar Gyula. Az órát garanciális alapon tehát nem tudják megjavíta­ni, mivel azt megbontották. „Rendes” alapon, sem, mert — új típusról lévén szó — nincs hozzá alkatrész. (Az óra tehát áll, nem jár; mi lehet a megoldás? Szerk.) Döntött a Legfelsőbb Bíróság Env palack farmalin Egy községi vágóhíd veze­tője és munkatársai a hely­beli tsz négy marháját le­vágták, másnap pedig — a szövetkezet által fizetett dí­jazás ellenében — feldara­bolták, hogy a tagok rész,ére kimérhessék. A tsz a vágó­hídi dolgozók részére jutal­mul, fonatos palackokban 5 liter bort küldött. A vágó­híd vezetője, abban a hi- szemben, hogy az egyik bo­rosüveget megtalálta, ivott belőle. Rögtön rosszul lett. Kórházba szállították, és másnap meghalt. Mint ki­derült, farmalint tartalmazó üvegből ivott. A SZOT Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ságának illetékes kirendelt­sége az elhunyt özvegye és árvája részére megállapított nyugdíj 8 évi összegének: 350 ezer forintnak megtérí­téséért a községi tanács el­len fizetési meghagyást bo­csátott ki. Döntését azzal in­dokolta, hogy a baleset a tanács óvórendszabály mu­lasztása miatt következe tt be. A határozat hatályon kívül helyezéséért a tanács pert indító^. Arra hivatkozott, hogy az elhunyt a baleset idején nem munkaviszonyá­ból származó munkáját vé­gezte, mert az állatok fel- darabolásáért a tsz-től ka­pott díjazást, ezenkívül a balesetet kizárólag az illető véíkes magatartása idézte elő. A járásbíróság, majd fel­lebbezésre a megyei bíróság ellentétes ítéletei után, tör­vényességi óvásra, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a tanácsot 175 ezer forint megfizetésére kötelez­te. A határozat indokolása Gyermektartás Egy lány, egy főiskolai hallgató ellen gyermektar­tásdíj fizetéséért, pert indí­tott. Az apaság nem volt vi­tás, és tekintve, hogy a fia­talember havi 1 300 forint ösztöndíjat kap, a járásibíró­ság ennek 20 százaléka, vagyis havi 260 forint gyer­mektartás-díj fizetésére kö­telezte, egyben a megítélt összegre a letiltást elrendel­te. Ezt a döntését a megyei bíróság jogerőre emelte. Az ez ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasította. E határozat, újabb törvényességi óvásra, a Legfelsőbb Bíróság hét ta­gú Elnökségi Tanácsa elé került, amely valamennyi ko­rábbi ítéletet, illetve a leg­felsőbb bírósági törvényessé­gi határozatot, valamint az ösztöndíjra törtónt letiltó rendelkezést hatályon kívül helyezte és a letiltást mellőz­te. szerint tény, hogy a baleset nem az elhunyt munkaviszo­nyából származó kötelezett­ségei teljesítése közben tör­tént. Ellenben a tanács az általa fenntartott vágóhídon súlyos mulasztásokat köve­tett el, amelyekkel a baleset összefüggésben van. Az ott dolgozóik ugyanis balesetvé­delmi oktatásban nem része­sültek, nem magyarázták meg nekik a vegyi anyagok kezelését és tárolásának mód­ját. A formaiint tartalmazó palackon nem volt feltüntet­ve a benne levő anyag meg-" nevezése és mérgező hatá­sa. Nem lezárt helyen (szek­rényben vagy ládában) tar­tották. Megfelelő ellenőrzés sem volt. Tehát a balesetért a tanácsot felelősség terheli, és így a fizetési meghagyás kibocsátásának törvényes alapja van. A munkáltató óvórendszabá^-mulasztása miatt fennálló felelőssége esetéin nincs j ein tősége an­nak. hogy a dolgozó nem az utasításoknak. előírásoknak és az óvórendszabályok ren­delkezéseinek megfelelően végezte munkáját, és ezzel maga is közrehatott a bal­eset következtében. Jelentő­sége van azonban annak, hogy -az elhunyt súlyos mu­lasztást követett el. mert mint a vágóhíd vezetőjének, kötelessége lett volna a mér­gező hatású, tehát veszélyes vegyszer tárolására vonatko­zó óvórendszabályok és in­tézkedések betartása. Ezért felróható közrehatás miatt, ami 50 százalékra tehető, a tanács csak a fizetési meg­hagyásban kibocsátott összeg felét köteles megtéríteni. Ssztöiidíjbil? Az Elnökségi Tanács irány­mutatóul szolgáló döntésének indokolása szerint a tanul­mányok végzésének elősegí­tése érdekében adományo­zott ösztöndíj mentes a vég­rehajtás alól. Ennek az az indoka, hogy az ösztöndíjnak meghatározott céljuttatás jellege van. Rendeltetése an­nak elősegítése, hogy a ta­nuló a kitűzött célt: a ta­nulmányok végzését és sike­res befejezését elérje. Az ösztöndíjnak végrehajtás út­ján való lefoglalása ennek a meghatározott célnak az el­érésiét akadályozná, vagy meghiúsítaná. Ezért minden tanulmányi ösztöndíj — ösz- szegére való tekintet nélkül — mentes a végrehajtás alól. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az ösztöndíj a tanuló megélhe­tésének teljes, vagy részbeni költségét fedezi-e. H. E. Okos és gyors gépek segítik a tiszaföldvári Lenin Tsz doboz­részlegében dolgozók munkáját. Képünkön a fűzőgép, amely kezelőjének irányításával néhány másodperc alatt rögzíti a félkész dobozok széleit. A dobozrészleg idei termelése meg­közelíti a 30 millió forintot

Next

/
Oldalképek
Tartalom