Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-11 / 264. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. november 11. IX 3UDAPEV" Amit megtanultunk Reggel, még az ünnep előtti nap reggelén a „szót kérő” rádiós Szovjetunióbeli élményeit szövi mondandójába. Saját élményeiről, a szovjet emberekről, művészekről beszél. Nem, nem alkalmi ünnepi beszéd, nem megemlékezés ez, annál inkább aktuális, s ami a legfőbb: emberi. Délelőtt, immár az ünnep délelőttjén Katajev Távolban egy fehér vitorla című híres regényének rádióváltozata szól, nemcsak a gyerekekhez. Talán azt a szót, forradalom,’* jószerivel ki sem ejtik a darabban, csak éppen azokról az emberekről haliunk. akik igaz értelmet adtak e ki nem mondott szónak. A hang játék fordulatos, izgalmas — s csak' a műsorválasztás jelzi: ez is egy formája az ünneplésnek. Délután Fiesch István és Kerekes István műsora hallható a Petőfin, „Ördögszekér” Kirgíziában. címmel. A dokumentumműsor egy hősi vállalkozás, a Kirgíziába települő kisipari termelőszövetkezet történetéből elevenít. fel epizódokat. Egykori résztvevők, szemtanúk mondják el, hogyan teremtettek új életet, ipart vállalkozó szellemű internacionalisták, ott ahol az emberek nagy része akkor még jurtákban élt. Este Szergej Jeszenyin' és Juvan Sesztalov szólnak szép szavakkal a szülőhazáról, legjobb vensmondóink tolmácsolásában. Halkszavú, lírai műsor ez is, ünneplés. • * * Megtanultunk ünnepelni. Szólamok és dörgedelmek nélkül, csendesebben, de annál igazabbul. Kiválogattam, végighallgattam a nap műsorából az október szellemét idéző részeket, s egyetlen egy sem volt közöttük, amely az emlékezésről kialakult rossz „szabványainkba” beleillett volna. S ez így jó. Mert így, pontosabban csak így kerülhet egy eszme emberközelbe, csak így, érzelmeinken keresztül hathat igazán. Milyen jó lenne, ha tanulva a rádiótól, alkalmi ünnepléseink, nemcsak novemberben, de mindenkor, követnék ezt a módszert. Azt hiszem, akik különböző ünnepségeinken, gyári, vállalati, városi rendezvényeinken kongó nagy szavakat zengenek — nem is ünnepelnek igazán. Meg kellene találnunk ezt a másik, mindenkihez közelebb álló hangot, amelyre most a rádió adott példát, hogy az ünnep hangulatát érezzük egész nap, reggeltől estig, hogy a szavak eljussanak embertől emberig. — trömböczky — Kísérleti csatornameder Üzbegisztánban a karsi sztyeppeken mintegy egymillió hektár sivatagos terület öntözését lehetővé tevő csatorna épül. Az építőknek komoly nehézségekkel kell megküzdeniük, mert a csatorna sok szakasza erősen vízáteresztő talajon épül. A medret mintegy 78 kilométer hosszúságban betonnal kívánják kibélelni, hogy el lehessen kerülni a vízveszteséget. Nemrég még monolit betont alkalmaztak erre a célra, az pedig igen nagy munkát igényelt. A tervezők és építők most azt javasolják, helyettesítsék a monolit betont összeszerelhető vasbeton elemekkel és fóliabéléssel. Sikerrel jártak a fóliabélés lefektetését és hegesztését kipróbáló kísérletek. A tapasztalatok szerint az új módszer megbízhatónak bizonyult TUDOMÁNY-TECHNIKA Süllyed-e Velence? Irányváltozás a talajmozgásban A Szent Márk tér árvízben . Velence varázsától nem szabadul, aki csak egyszer is járt ott, vagy" akár filmen, tévében látta. Nevének említésére emlékek rajzanak elő: a San Marco, a Palazzo Dúcaié, a Canal Grande, a Rialto, a vaporettók és — persze — a gondolák, a Gallerie dell’Accademia, a modern világművészet képtára a Palazzo Pesaroban, Tiziano és Bellini képei a Frariban — mindent fölsorolni lehetetlen. Még aki a vízre épült város nyüzsgését gondolá-ro- mantikáját sokallja is, tudja, micsoda gazdagsága található itt a művészetnek épületekben éí bent az épületekben, a múzeumokban, a chiérákban és scuolákban, a tereken és terecskéken.. Aki szereti és tiszteli Velencét, szorongva olvassa néhány év óta a sopánkodó híreket: Velence süllyed. Mi több: elsüllyed, hacsak az emberiség nem fog össze Velence megmentésére. Ritka történelmi esemény lenne: az emberiség hányszor fogott össze már valaminek a megmentésére? Gyakrabban a pusztításra. Alighanem most is több volt a buzdítás, mint a valódi segítség. Érthető, hogy a művészetek siettek tenni valamit, dehát mit tehetnek a művészetek? Fölajánlják a bevételt. S ez bizony kevés. Mit tettek mások, mit az emberek, az arra járok, a turisták? Bizonyára Velencében is feltört az ilyenkor szokásos ötletár. Sok szót pazarolni a szárazföld szélén, Mestre partján álló vegyiüzemekre nem volt érdemes. A gyárfalakra hányt borsó úgy hullott vissza, amint a szennyvíz folyik megállíthatatlanul a tengerbe. A filmfesztivál fölforgatása sem bizonyult célravezetőnek; talán,azért, mert így is, úgy is a Lidón rendezik. Az autókat, modem korunk szapora, s készséges bűnbakjait aligha lehetett okolni a pusztulás miatt: az autók a Piazzale Roma óriás parkolóhelyein rostokolnak. De okolni lehet a motoroshajókat! A. hajóállomáson várakozva bizonyára sokan kiáltottak föl: tiltsák^ ki a lagúnáról, tiltsák ki a canalékról, a vaporettókat! Gondolákat ide! Aztán megjött a vapo- retto, fölszálltak rá, mert ugyan mi mással közlekednének a fáradt túristák? Ha az összefogás késett is, vagy inkább csak a szavak fonódtak össze, a sok-sok sóhaj, amely Velencéért fölszakadt a szivekből, mégiscsak eredményesnek bizonyult. Híre jött a minap, hogy Velence nem süllyedt tovább. Épp tíz esztendeje tűnt fel hogy alighanem süllyed a város. Az acqua alta — magyarán a tengerár, a dagály — elöntötte a Piazza di San Harcot, pallón kellet járni a túristáknak. A tudósok töprengeni kezdtek, s természetesen megtalálták a baj okát. Most közli a hír: a tengerfenék alól kivett nagymennyiségű víz következtében a talaj évi hét—nyolc millimétert süllyedt. Tíz év alatt ez hét—nyolc centi. De ki vesz ki vizet a tengerfenék alól? S minek, amikor a tengerfenék fölött ott a tengernyi víz? Manapság az ember már semmin sem lepődik meg. Azon sem, hogy irányváltozás történt — a hír szerint — a talajmozgásban. Velence nem süllyed tovább, sőt, két—három milliméterrel emelkedett a szintje az elmúlt évekhez képest. Derűs a hír, bíztató: a megátalkodott kétkedőket el kell csití-v tani, nehogy sopánkodjanak, ha így megy tovább, még megérjük, hogy ötszáz év múlva vizet kell majd hordani a tengerbe, mert megfe- neklenek a gondolák. Várjuk ki a sorát Addig meg töprengjünk talán azon, hogy valóban a talajmozgás változott-e meg, vagy valamelyik talajmérés volt pontatlan? Ugyan! Mindig a legutóbbi mérés a pontos. Annak se dőljünk be, aki gyanakszik: mert a vészharang kongatására nem gyűltek össze a milliók, azért változta tptt irányt a talaj- mozgás, hogy a biztató kezdet nyissa meg az emberiség zsebét, rázza föl lelki ismeretét és mozgósítson a kulturális értékek megmentésére. Süllyedő dologra nem érdemes költeni, de ha a szint — Velence szintje — eróelkedik, senki sem maradhat ki a dicsőségből: ő is részes a mentésben. , Meglehet, a velencei propagandisták is rájöttek a pedagógiailélektani tapasztalatra, hogy szép szóval többre menni, mint korholással. Az eredmények buzdítóbbak, mint a hibák, vagy akár a feladatok. Velence tehát nem süllyed tovább, a talajmozgásban irányváltozás történt, a szint emelkedik. Történik-e irányváltozás, emelkedik-e a szint az emberiség felelősségérzetében, összefogásában, a kultúra értékeiért, megmentéséért, egymásért, a jövőért? (zay) A z alapításának 150.évfordulóját ünneplő Magyar Tudományos Akadémiának a mai Roosevelt térre tekintő székházát 1862—1860 között építették meg egy berlini építész, bizonyos Friedrich August Stü- ler tervei alapján. Sokan helytelenítették a reneszánsz elemeket is felhasználó, poroszos jellegű terv elfogadását, hiszen ugyanakkor egy neves magyar tudps, Henszl- mann Imre is benyújtott egy, a magyar gótika stílusában fogant tervjavaslatot, amit azonban elvetettek. Az ország legfontosabb művelődési intézményének építkezéséhez adományaikkal a kézművesek, parasztok, kisemberek éppúgy hozzájárultak, mint az arisztokrácia és a polgárság. Az építkezési anyagok és berendezési tárgyak túlnyomó része hazai eredetű volt, csupán a kályhákat és a kandallókat, a bronz díszítéseket szerezték be Poroszországból, illetve Bécsből. A nagyterem freskókkal való díszítésével 1892-ben készült el a kor neves művésze, Lotz Károly. Ha az épület stílusával kapcsolatban voltak is nézeteltérések, az építés helyének megválasztását mindenki szerencsésnek találta. A Tudós Társaság székházának a Dunára, a Várra, a Lánc- hidra nyíló ablakain kitekintve Széchenyi álmának a színterén érezhetjük magunkat . Uj @g»B&öcBnyag Lengyelországban, az Építőipari Kötőanyagok Intézetében kidolgoztak egy új, szintetikus építőanyagot, amely a „Gralit” nevet kapta. Mint neve is mutatja, szilárdsága megközelíti a gránitét, emellett mégis könnyű, mint a, habkő. Felhasználható különböző köny- r.yű betonok gyártásához, mind az építőelem-gyártásban, mind a „nedves módszer” esetében. Az új szintetikus anyag gyártása egyszerű és olcsó, minthogy alapanyagául a hulladék illő hamu szolgál, amivel az ipari üzemek —• főként az erőművek és hőerőművek — nemigen tudnak mit kezdeni, hányókban való tárolásuk viszont költséges. Az illő hamu mennyisége a keverék száraz alkotórészei között eléri a 95%-ot. A fennmaradó komponensek az agyag és víz. A megőrlés után képlékeny masszát kapunk. Granulálás (szemcsévé formázás) után az illő hamu és az iszap forgókemencébe kerül, itt összesül és megduzzad. Az összesüléssorán erős sejtszerkezet alakul ki, ennek porózussága Műemlékvédelmi terület Taskentben Az üzbég főváros központjában egy kétezer éves erődítmény maradványaira bukkantak. A citadellát 16. századi iparosműhelyek, lakóépületek, üzletsorok veszik körül. Itt van a Kukeldas medresze (mohamedán egyházi iskola) és a Dzsámi (mohamedán' főtemplom). A város valamennyi körzetéből áz ókori Binketbe (így 'hevezik az ősi központot) telepítik majd az antik építészeti műemlékeket. Bok- haráből és Szamarkandból, valamint más kultúrköz- pontból való kiállítási tárgyak is itt kapnak helyet. Bitfn-Dape műkincsei örmény geológusok bika és farkasfej formájú aranytárgyakat találtak az altinbiztosítja a , „habkőszerű” könnyűséget. Az építőanyag emellett nehezen itatódik át, mert a pórusok struktúrája zárt. Az építőiparban a könnyű betonok alkalmazása lehetővé teszi az épületek súlyának csökkenését (Lengyelországban az új épületek súlyaránya más iparosodott országokhoz viszonyítva kedvezőtlen), s ami ezzel jár, gyengébb alapzatok és köny- nyebb hordozószerkezetek alkalmazását. Ez tehát komoly anyagmegtakarítást eredményez. Csökkenni fog az anyagszállítás költsége is az építkezés színhelyére és magán az építkezésen. Az elemgyártásban a könnyűbetonok lehetővé teszik a panelek méreteinek növelését, ami természetesen gyorsítani fogja az építkezés tempóját is. Lengyelország nem rendelkezik nagyobb mennyiségű természetes kőzúlaiékkal, s a meglevők nem minden esetben alkalmasak a betongyár- i tásra. Ezért az illő hamuból mesterséges úton nyert egyszerű és olcsó adalékanyag figyelmet érdemlő és érdekes megoldás. depei lelőhelyeken. A hét- három évezreddel ezelőtti kultúra a korai indiaihoz, mezopotámiaihoz és krétaihoz hasonló. A tudósok tovább keresik a kézművesek és papok házait, a temetőt és más archeológiái objektumokat. Fa-pólan/ag sr Az értékes faféleségeket helyettesítő nagyszerű pótanyag lesz a perlitoszteklo- plaszt nevű új építőanyag. Előállítási módja: a vulkánikus eredetű üveget, a perli tét égetik, valamint folyékony üveggel és szintetikus gyantákkal keverik. Az így kapott masszát különleges formákba öntik. Ezen a módon gyönyörű aranybarna színű fényezést nem igénylő, tűzálló és vízhatlan ajtókat, ablakkereteket, ' szegélyléceket állítanak elő. fi Tilos Társasé! székháza A Magyar Tudományos Akadémia székházának távlati képe i ikusbem - ©BUHaaiaiB
