Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-06 / 261. szám
1975. november 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tiszafüredi Kiss Pál Iskola honismereti szakköre kiállítást készített a legutóbbi gyűjtések tárgyaiból. A sok különleges, régi eszközt, használati tárgyat szünetben, órák után sok gyerek nézegeti, de felnőttek is felkeresik a kiállítást. ^ Akik hajnalban kelnek A történelmi tudat és a közérdeklődés Friss meszelés, tisztaság, rend. A Nagykunsági Állami Gazdaság, kisújszállási XI. kerületének tehénistállói mellett húzódik a „bocibölcsőde." Pár hetes lakói békésen szunyókálnak. Asz- szonyok, a Hámán Kató szocialista brigád tagjai vigyáznak rájuk. Túl vannak az itatáson. Nyűgöd tabban lehet beszélgetni az elvégzett munka után. Először a kisborjakat mutatják: a Holstein-Friz — magyar-tarka keresztezés első szülöttjeit. A régi borjúnevelőknek is újdonság a fajtaáta laki tás. A kedvenc: a csupafekete boci bölcsője előtt tovább időzünk. A szemnek tetsző kis jószágok kényesebb, gyengébb gyomráról, vitaminéhségéről beszélnek az asszonyok. Több lett a gondjuk, de megéri, ha beválik az új tejelőfajta. A brigádra, a kollektív élet eseményeire tereljük a szót Vincze Gyulámé — a brigádvezető — határozott asszony. A hattagú kollektíva jelenlevő négy tagját is ő mutatja be, egy-két találó mondattal jellemezve őket: — Kovács Józsefné két kis gyereke, fejőmester férje meg az autó várja haza. — Horváth Kálmánnénak is két gyereke van, férje is állattenyésztő. „Régi bútordarab” a gazdaságban akárfürge kismamáért Izgul az egész brigád. Januárra várjuk a kicsit — Magamról? Itt éltem le a fél életem, férjem szintén itt dolgozik, vagyonőr. Nyolc gyerekünk van. Másik két társunk: Hegy- megi Lászlóné és Barabás Sándomé. Egyikük szülési szabadságon van, másikuk itt, a szomszéd épületben az elesettebb borjaknál. Ennyien vagyunk. A közösség alakításának gondolatáról kérdeztem. Egymást kiegészítve sorolják: — Hat évvel ezelőtt olvasott egyikünk a szocialista brigádmozgalomról, majd beszélgettünk róla. Itt, a borjünevelőben akkor is, most is, együtt, egymás gondjait, bajait, örömeit ismerve dolgoztunk, segítettünk is ha valaki rászorult — kezdi Kovácsné. — Ha már ennyi jó együtt van, akkor nem is nehéz brigádot alakítani. így „születtünk”. Közben bővült a .tennivaló. A „szocialista módon dolgozni” vállalásunkat, hogy a borjaknál előírt súly- gyarapodást megtoldjuk egy fél kilóval, követte a többi: kimeszeltük az épületet kívül, belül, rendeztük az istálló környékét, külön felajánlásként pedig két hold krumplit ültettünk — mondja Vinczéné. — ötlet volt, csak nagy úr az idő... — sóhajt fel Kovácsné, a többiek helyeslik. — Nem vállalkozhattunk kimagasló, nagy dolgokra, hisz hajnali háromkor kelés, a városi boltok messzesége, a gyerekek, a háztartás, mind-mind határt szabott a még oly nagy akaratnak is. — Főleg a tanulás, a szervezett művelődés okozott gondot. Aztán megtaláltuk a módját: folyóiratokat, könyveket olvasunk rendszeresen, s meg is beszéljük, amit olvastunk. Nem egyszer kap kedvet közülünk valaki, hogy szintén elolvassa az elmesélt regényt. — Hat év telt eL Ügy érezzük, hogy jó gondolat volt a brigádalakítás — összegzi Horváthné. — A segítséget, egymás kisegítését se felejtsék ki... Kérés néUcül is mindig volt valaki, aki a másik helyébe lépett Erről beszéltek legszebben. Elmondták, hogy Vinczéék nyolc gyereküket úgy indították útra, hogy szakmát adtak mindegyikük kezébe. Most se üres a ház, egyik elhunyt lányuk kisfiát nevelik. S nagyot sóhajt a sokat küzdő asszony: „Két év múlva már csak aktív nagymama leszek.” Aztán a kis Simonnét, a talpraesett Kovácsnét s a csendes szavú Horváthriét mókásan felsegíti: irány a meszelő! T. Szűcs Etelka Az iskolák és a szülők segítségével J ászlaaan yban fontosságuknak megfelelő gonddal foglalkoznak az ifjúságvédelmi feladatokkal. A sok törődést, pedagógiai és pszichológiai felkészülést igénylő munkát a nagyközségi tanács gyámhatósága a pedagógusokkal és a szülőkkel együtt végzi. Eredményessé teszi az ifjúságvédelmi munkát az a széles körű társadalmi ösz- szefogás, amely a nagyközségben az utóbbi időben kibontakozott —, különösen az iskolák tesznek sokat a kiskorúak egészségéért, szellemi és erkölcsi veszélyeztetettségének megelőzéséért, a veszélyeztető okok feltárásáért és megszüntetéséért. A Baross úti és a Hősök téri általános iskola szülői munkaközösségének tagjaiból ifjúságvédelmi bizottság alakult. A két iskolában ötöt tagú csoport segíti az ifjúságvédelmi munkát. Különös gonddal foglalkoznak a hátrányos helyzetben, a veszélyeztetett környezetben élő gyermekekkel. A bizottság javaslatára a gyerekek különféle támogatásban részesülnek; ingyen étkeznek, ruhát, tanszereket vásárolnak számukra. Hasznos az a munka is, amit a bizottság a pedagógusokkal együtt a családlátogatások során végez: Nevelési tanácsadással igyekeznek meggyőzni a könnyelmű szülőket kötelességük teljesítésére. Kiállítás Jászberényben „Grafikák, festmények az olvasómozgalomért” címmel tegnap kiállítás nyílt Jászberényben, a közművelődési intézmények kiállítótermében. A kiállításon bemutatott több mint 80 alkotást a jászberényi városi-járási könyvtár a hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulójára rendezett „30 év — 30 könyv” olvasási program résztvevői között sorsolja ki. A kiállításon huszonöt művész — többek között Bokros László, Gsanády András, Diskay Lenke, Martyn Ferenc, Mauer Dóra, Ravasz Erzsébet, Reich Károly, Varga Hajdú István, Varga Nándor Lajos, Varsányi Pál, Tavaszy Noémi — ajánlott fel képet e célra. A múltunkról szóló tudás valamennyi eleme az ismeretek társadalmilag szervezett átadása, „betáplálása” során kerül tudatunkba, s nem véletlenszerűen hagyományozva. Hogy mennyire így van ez, gondolkodjon el ki-ki csak egy pillanatra azon, hogy mondjuk nagyapáinak szülei hol is éltek, mivel is foglalkoztak? Száz ember közül kettő-három ha akad (de inkább egv sem), aki mind a négy dédsziilő- pár életéről csak ennyit is meg tudna mondani. Mindez azért van így, mert a spontán, családi emlékezet — eltekintve most a századokig egy faluban élő parasztcsaládok némelyikétől — bizony csak három generációra, száz esztendőnél is kevesebbre terjed. A felszabadulás után született nemzedék még tud majd valamit mesélni gyermekeinek a II. világháborúról: elismétlik, amit szüleiktől hallottak, akik megélték azt. De már az I. világháború eseményeiről, hát még a „boldog békeidők” éyeiről, mondjuk a Mille,neu- mi Kiállításról, már csak legendaszámba menő információi vannak azoknak, akik csak a szájhagyományra támaszkodnak. Történetünk régi, nagy eseményei, valójában nem a szájhagyomány, hanem feljegyzések, krónikák leírásaiban maradtak fenn, levéltárak irataiból rekonstruálha- tóak. Ezt a feltáró-helyreállí- tó munkát végzi el a történelemtudomány. Ha pusztán a szájhagyományra, a szülők által továbbadottakra hagyatkoznánk, akkor ma a honfoglalásról már semmit sem tudnánk, azt sem, hogy volt- e egyáltalán. S még a szak- tudomány által könyvekben, tanulmányokban rögzített, nagy számban publikált eredmények sem válnak egy csapásra közismertté. Hányán tudják beilleszteni például világháborús élményeiket, személyes tragédiájukat az időközben nyilvánosságra került hadműveleti elgondolások, kulisszák mögötti diplomáciai tárgyalások szövevényébe? Az emlékeket hallgató közöépiskolás sokszor pontosában végzi el ezt, mint az, aki a történelemnek cselekvő és szenvedő részese volt Kérdésünk ezekután a következő: hogyan jutnak el a történettudomány eredményei (a múlt rekonstrukciója) a köztudatba? Nyilvánvalóan nem lehet megkívánni, hogy akárcsak az iskolázottabbak is folyvást kövessék a tudomány eredményeit olvassák a szakfolyóiratokat A kapcsolat, a közvetítés rendszere nem ennyire közvetlen. Elsősorban az oktatás az, amely — magától •értetődően néhány éves késéssel — közvetít. A történelem mint tantárgy közvetlenül, de a történetiség elvének érvényesítésén keresztül közvetve valamennyi tantárgy megalapozott, világnézetileg szilárd történeti tudást nyújt Azonban az iskola elégséges tudást nem is adhat: e tudás ugyanis törvényszerűen és folytonosan elavuL Nemcsak azok, akik a múlt rendszerben tanultak, hanem akik húsz éve, sőt tíz éve fejezték be tanulmányaikat, lépten-nyomon tapasztalhatják, hogy ismereteik részben vagy egészben már elavultak! A történelmi ismeretek terjesztése — mint a szocialista tudat fejlesztésének eszköze — tehát nem szűnhet meg az iskolai évek végeztével. S ezt a munkát végzi el a tudománynépszerűsítés. S nemcsak a népszerűsítő előadások és könyvek tartoznak ide! Szinte észrevétlenül közvetíti a történelmi ismereteket a televízió kalandfilmsorozata, a rádiójáték, az emlékművek, az utcanevek, a megünnepelt évfordulók. Előfordul persze, hogy az ismeretterjesztés rosszul tükrözi a valóságot Így a tv egyes leegyszerűsítő partizánfilmjeinek, az ellenállásról szóló sorozatai hatásának tulajdonítható, hogy egy felmérés szerint az általános iskolát végzett iparitanulók egyharmada azon a véleményen van, hogy Magyarország a IX. világháborúban a Szovjetunió szövetségese volt! A történelmi ismeretek népszerűsítése tehát nehéz és nagy felelősséggel járó feladat A történelem Iránti érdeklődés nálunk, Magyarországon hagyományosnak mondható. Nem az érdeklődés felkeltésére, hanem megfelelő szinten történő kielégítésére van szükség. Az utóbbi években történt bizonyos előrehaladás. Történészek közreműködésével készültek ismeretterjesztő műsorok a Rádióban és a Televízióban, megjelentek az iskolások számára a Képes történelem kötetei, megindult az újabb- kori egyetemes történelem eseményeit tárgyaló Népszerű történelem sorozata, több hazai és külföldi szerző színesen és színvonalasan megírt munkája látott napvilágot. A Gondolat kiadó a legutóbbi könyvnapon, útjára bocsátotta a Magyar História könyvsorozatát Ez a kisformátumú, képes, a magyar történelem izgalmas korszakait feldolgozó, fiatal történészek által írott sorozat a legszélesebb olvasórétegre számított, s méltán: a sorozat megjelent két első kötetének (Tóth István: A rómaiak Magyarországon; és Péter Katalin: Magyar romlásnak századában) több tízezer példánya mind gazdára talált Nehéz feladata a népszerűsítő munkának, hogy a legújabb tudományos eredmények ma már nem any- nyira az életrajzi vonatkozású szenzációk felfedezésében, hanem új szakágak száraz adatfeltárásai nyomán születnek. A „szárazabb” szakágak eredményeinek ha a történeti hűségnél kívánunk maradni be kell épülniük azokba a népszerű feldolgozásokba, amelyek az érdeklődés felkeltése nélkül nem érhetnek el tartós hatást A történettudománynak — végső soron — a történelmi érdeklődés magas szintű kielégítésén kell munkálkodnia. A történész jobban teszi, ha nem töri a fejét olyan problémák megoldásán — amelyek „senkit sem gátolnak az alvásban”. Másszóval: a tudományos kutatás évtizedes célkitűzései feletti fokozott társadalmi ellenőrzésre van szükség. S ehhez a meglevő történelmi érdeklődés további elményítése a követendő út . Gergely András csak én... — Simon Lajosnéért, E Srkészem az arcokat. Ez ■ a cserzett bőrű férfi talán olajbányász Bakuban. Emez talán szénbányász Do- nyecban. Vagy murmanszki tengerész? És ez? ö zabolázta meg az Angara vizét, építette a bratszki erőművet? És a kigombolt kabátú férfi (hűvös van), talán mérnök Novoszibirszkben? Ez itt alighanem kirgiz. Emez valamilyen rokon népből való? Reggel van. Dél van. Este van. Holnap újra itt várnak. Moszkvában, a Vörös téren, kilométeres sorokban. Utcákon, tereken, piacokon, postán, kocsmában, építkezéseknél járok-kelek. Reggel van. Dél van. Este van. „Minket talán orozva költött valami madár, azután szántottunk, azután arattunk, azután szültünk, azután szántottunk, arattunk, szültünk, szántottunk, arattunk, temettünk. .. Fogyatkoztunk. Ma is láték domborodó hantot és hasat, tudunk fogyatkozni, születni. Lenni’’ így egy anyóka. A választott sokaság Lenni—Lenin Ifjú apa magyaráz a tssi- kófrizurás jövendőnek. „E ház születésénél még szépapó volt a bába...” Betű betű után kunkoro- dik a papíron, az asszony beleizzad a szokatlan munkába. „Tudatom veletek jól megvagyunk, pénteken utazunk, ha velünk tudói jönni, gyere. Halehet vegyél egy pár darab zöldpaprikát, halehet a piacon, ott olcsóbb. Különöst nem írok, a vonatból figyelni foglak, a paprikát ne feledd...” Foszlányok. Reggel. Dél. Este. Zajlik az élet. Pokolbéli korokból kőkonok kőember görgeti önnön terhét, fel, föl... Asszonáncok. Milyen súlyos hitvallás közvetítésére képesek az asszonáncok, a költő Bella István versében: Lenni Lenni Lenni Lenni Lenni Lenni Lenni Lenni Lenni Lenni Lenni Lenni Lenin Lenin Lenin Lenin Reggel, délben, este hallgatom a rádió híreit. Most Kissinger. Most Giscard d’Estaing. Most Lázár György. Most Le Duan... Moszkvában. Lenin államában. Angela Davis nyilatkozik a magyar televíziónak: A nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmet össze kell kapcsolni a kolonializmus, a faji megkülönböztetés, a ... Lenin szellemében. Utcákon, műhelyekben, építkezéseken, piacon csatangolok, a választott sokaság között. Egy kovácsműhelynél nézelődök. Acél próbálgatja a fejszepózt: gyilok akar lenni, szerszám akar lenni? „ Nekünk keü kézbevenni?” Tovább! Vajon hogyan kérdezhetnék az asszonánc- ban bujkáló Vlagyimir II- jiesről? Ha azt mondom Lenin, mi jut eszébe? A diákforma legény gondolkodik. „Gránitszavak bazaltszavak, utcákőszavdk.. Odaóllok egy kőműves elé is. Töpreng, közben a kövek csomóján jár a tekintetem és már szinte súgnám neki a választ: A kő csak kő marad, de a kövek összerakva — falak! „Vannak dolgok, amikről nem tudok beszélni. Ez olyan.” És dolgozik tovább. Ez a válasza. Neki is, másnak is. Minek megkérdezni a kimondhatatlant ? A falaiéra csiribiri gyermekek krétázták „szerelmük” nevét, egymás titulusait, a hajráfradikat... És iskolás betűkkel ott van egy vallomás is: Éljen Lenin! 1£ Xitm&ttrlí T V»
