Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

1975. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Visszaállt es iiii€i§g Vázlat egy iubiláló intézetről VÉLEMÉNYKUTATÁS Tísezer bérlő nem tizei Az irodalmi művészeti f oly óira tokban régóta parázs vita folyik a színház válságáról. Meglehetősen végletes nézíetek csapnak össze —nem is mindig termékenyen, ahogy azt töb­ben megállapították. A Kritika októberi számában Várkonyi Zoltán „rákérdez” a vitatkozókra: „...egyáltalán miféle vál­ság van ? Műsorpolitikai, látogatottsági, eszmei, rendezői, stí­lusbeli vagy miiféle válság?” Tízezer bérlő A Tiszaföldvár központ­jától több kilométerre, a ho­moki szőlők karéjában van a kisegítő-foglalkoztató is­kola és nevelőotthon. A tan­testület nagy napra készül; az intézet fennállásának 25. jubileumát ünnepük holnap. Egy-egy ilyen évforduló egy kicsit számadásra, ön­vizsgálatra is késztet, le- mérése annak, hogy jó úton s kellő ütemben halad-e az intézet közössége. Nos, ami ezt illeti, szívet, lelket me­legítve töltheti el a tantes­tület tagjait az a tudat, hogy tőlük telhetőén megtesznek mindent azért, hogy növen­dékeiket a világ végéről — a földrajzi környezetet és átvitt értelemben a fogyaté­kos gyermekek helyzetét egyaránt értve ezen — a társadalmi élet sűrűjébe ve­zessék. Kétszáz enyhe és közép­súlyosán fogyatékos tanulót készítenek itt fel arra, hogy felnőve többé kevésbé a sa­ját munkájukból tarthassák fenn magukat, önérzetet, öntudatot plántálnak belé­jük, amire a növendékek­nek éppen sajátos helyzetük miatt szerfelett nagy szük­ségük van. S nemcsak dol­gozni tanítják meg gondo- zottaikat, hanem a munka szeretetét is felébresztik ben­nük. Ez az egyébként álta­lános társadalmi elvárás itt mélyebb értelmű, hiszen a fogyatékos emberek számára úgyszólván egyedül a mun­ka jelent sikerélményt El­gondolkoztató hogy a Ho­mokról kikerülő enyhén sü­Vörösmarty Mihály szüle­tésének 175. évfordulója tisz­teletiére a székesfehérvári István király Múzeum idő­szaki kiállítást rendezett a kápolnásnyéki Vörösmarty- emlákházban. A kis múzeum egyik szobájában Vörösmarty kortársának, Orlay Petrich Somának Szép Ilonka soro­*5 Járom a tiszaburai utcá- kát: itt is, ott is ci­gányembereket látok. Sokat­Felvilágosítainak.: a lakosság egyharmada cigány. „A Laj­csit keresse meg” — mond­ják. „Miféle ember?” „Jófé­le. De nem a tej ből köpültek ám!... A gyerek nyűgös, nem nagyon mehetnék az is­kolába. Az apja rákezdi az erre még arrát, odakavarint egy atyait, erre a gyerek egyhallásra bevette a leckét, s mondta is fel mindjárt: „Megyek, megyek ...” Tud­ja, a fiam akkor sem fél, ha a hétfejű sárkány rácsattog­tatja a fogát, de a betűiktől borzasztóan reszket És ha nem megy iskolába, Lajcsiék küldik a büntetést...” — A tanácsnál tagja va­gyak a szabálysértési bizott­ságnak, s ez igen hasznos munka — mondja Réti La­jos, 28 esztendős kőműves. — Egyre rendszeresebben jár­nak a cigánygyerekeik isko­lába. És tudom magamról, hogy ez milyen fontos. Tamyázgatunk a tiszaburai Lenin Tsz-ben, Réti Lajos munkahelyén. Belejön, rakja a beszédet akkurátusán, csak győzzem mondatait a „pen­nám” alá szedni. — Tudja, mi ketten, va­gyunk testvérek, elég jó kö­rülmények között nőttem fel, az aoám nem koosmázott, én tanultam, jó tanáraim mon­dogattak is mindig, nehogy kártyás, részeges legvél, nem leszek, mondtam, és mentem Szolnokra kollégiumba. Kita­nultam a kőműves mestersé­get. dolgoztam Szolnokon, Pesten, de 1969-ben hazajöt­tem Burára, a téeszbe. Most a Lati nka Sándor szocialista brigád vezetőie vagyok, ma­gyarokat irányítok az építő­lyos fogyatékos fiatalok a Szociális Intézmények Köz­pontja által fenntartott vé­dő munkahelyeken általá­ban selejtmentesen dolgoz­nak. Boldogulásukat elősegí­ti az „önnevelés tantestület”. Mivel egy ilyen távoleső helyre, mint a homoki inté­zet, nehéz szakképzett ne­velőt kapni, helyi fiatalo­kat iskoláztak be a Gyógy­pedagógiai Főiskola levelező tagozatára. Ennek köszönhe­tő, hogy a szaktanári ellá­tás már 70 százalék körül alakul. A felügyelő tanárok közül most is többen ké­szülnek felvételi vizsgára. A nevelők munkáját az állam is segíti. A szülők a gyermekek ellátásáért jöve­delmük arányában havonta mindössze 10—300 forintot fizetnek. Cserébe a tanulók kollégiumi ellátást, napi öt­szöri étkezést. tisztasági felszerelést kapnak. Az oktató-nevelő munkát elősegíti az is, hogy az in­tézetet gyakorlati foglalko­zásra, sportolásra, felüdü­lésre egyaránt alkalmas több mint húszholdas terület ve­szi körül. S a tanárok is ott élnek a növendékek között, hiszen tizenkilenc lakása van az intézetnek. A tantestület rendszeres kapcsolatot tart a Gyógype­dagógiai Főiskolával és más intézményekkel. Találóan je­gyezte meg az igazgatóhe­lyettes: — A világ végén is benne vagyunk a vérkerin­gésben. S. B. zatát láthatja a közönség. A hasonló című verset illuszt­ráló képek korabeli keretein egy-egy verssor jelzi, hogy melyik jelenetet örökítette meg a festő. A képeiket egy magángyűjtő adta kölcsön az emlékünnepség idejére a szé­kesfehérvári múzeumnak. brigádban. Tudom mit akar kérdezni, néma, higgye el, so­hasem volt emiatt problé­mánk, a munka a lényeg ná­lunk, most éppen két ci­gánylakást fejezünk be, és még csinálunk hetet, nem marad egyedien putri sem. Persze, csak egy csomóban élnek a cigányok, a cigány- városon, ha jobb körülmé­nyek között is, de az ügye- sebbje, értelmesebb je húzza innen a csíkot, beköltöznek a faluba ... — Én is most készülődök, van egy 9, egy 8 és egy 2 éves lányom, szeretném ha ők már jobb környezetben nő­nének fel, mert ami igaz, igaz, idekint a cigányváros­ban aikad még hébe-hóba hajcihö, csúnya beszéd, hát ez már -ne ragadjon az én gyerekeimre . .. Képzelje el, a nagyobbik leányom kitű­nően tanul, szeretném, ha ta­nárnő lenne és tanítaná a ci­gányokat, persze az még a jövő zenéje ... Nekem Szol­nokon színházbérletem volt, a kollégium könyvtárosa vol­tam. de már csak az újságra kerül idő; ha­nem a gyerek hordja a könyveket a könyvtárból, én meg jószágokkal bajlódok munka után. Ott a kert, egv kiis morzsolás, favágás és mindjárt este van, vacsora, fürdés, tévé... Ha gvenmek- koromm visszaemtékszem, ég és föld a különbség. Na­gyon sok rendes priy van ám közcttünk... Tg az. akad aki a karsmám Varas. A vál- tozá:s-f- korát é’V’k irrigis. — Jól tudom ezt, hiszen m'óta is .,. körülbelül öt éve vagyok tanácstag, a ci­gányváros egy részét kéovi- selem, fő gond a lakás, min­denki költözne jobba, türel­Holnap este Fisdier Me zongoraestje Holnap este hét órakor Szolnokon, a Szigligeti Szín­házban az Országos Filhar­mónia II. bérleti koncert sorozatában Fischer Annie Kossuth-díjas zongoramű­vésznő ad koncertet. Műso­rán Beethoven F-dúr szo­nátája és Liszt H-moll szo­nátája. Abádszalólc Korszerűsítik a könyvtárat Befejezéséhez közeledik Abádszalókon a könyvtár bővítése és korszerűsítése. A 82 négyzetméter alap terület a kétszeresére növekszik, a berendezése pedig korszerű és ízléses lesz. A korszerűsítést elősegí­tette, hogy a könyvtár a fel- szabadulási emJékpály áza­tom 115 ezer forintot nyert, a nagyközségi tanács pedig 120 ezer forintot adott. Eb­ből a pénzből elektroakuszti­kai cikkeket, berendezést, 30 ezer forintért pedig könyvet vásároltak. Gyermekrajzverseny Honvédelmi rajzversenyt rendezett tegnap a Magyar Úttörők Szövetsége Szolnak városi elnöksége a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központtal közösen. A ver­seny színhelye a művelődési központ volt, ahol a gyere­kek három témában készí­tették rajzaikat: az Úttörő Szövetség 30 éves évfordu­lójáról, a Polgári Védelem­ről és a fegyveres erők nap­járól. A három első helyezett — Antal László, Újvárosi Általános Iskola, Pákozdi Pál, Achim András úti Álta­lános Iskola, Pogány Gábor, Beloiannisz úti Általános Is­kola — részvételi kedvez­ményt kapott a balatonsze- pezdi honvédelmi táborba, míg a helyezettek könyvju­talomban részesültek. metlenek, azután a vízprob­léma is, a járda... Hogy felszólaltam-e a tanácsülé­sen? Fel bizony, még a me­gyei tanácsnál is, mikor ösz- szehívták a cigány tanácsta­gokat, de a helyi vezetőkkel is sokszor leülünk beszélget­ni, mit hogyan ... Sokat változott ám a falu is, ren­geteg új ház épült, új orvosi rendelő, . bölcsőde, járda, épülni fog egy nyolc tanter­mes iskola is. — Persze, persze, már las­san egy esztendeje tagja va­gyok, de bekerültem a téesz pártvezetőségébe, megtet­tek bizalminak is. Jó lenne tanulni, most ugyan járok parteiktatásra, de igencsak elvégezném a marxista—le­ninista középiskolát is, ha meg a lányom belenő a gim­náziumba, lehet, hogy én is rászánom magam, de ez még odébb van. — Nem, nem kénytelen- ségből vállaltam mindezt, hanem azt akarom élni, gya­korolni szünös-szüntelen, amit szerintem a többi ci­gány embereiknek is követni Kell, és ha hiszi, ha nem, már nem vagyok egyedül. Mondogatják is mindig az öreg cigányak a korhelyeik­nek, hogy példát vehetnének a Lajosi gyerekről, miért nem tudtok ti is ígv élni? Réti Lai-os mondja kerte­lés nélkül, jót, rosszat ele­gyest. Lihegő nagy tűz ég szemében, hírét közvetíti a cigányok életének, meggyő­zően ecseteli a változást, hogv a lassan tedde.gálő évek mostanában nekifutamod- tek, hogy a cigányok feje fe­lett feslik az éiszaka ... Körmendi Lajos Következik: Egy lány a ta­nácsnál A színházi szezon kezde­tekor örömmel adtuk hírül lapunkban, hogy tízezer, sőt több mint tízezer bérlője van a Szigligeti Színháznak. Be kell vallanom, elragadott a számok bűvölete. Mert az kétségtelen: nagyszerű dolog, hogy a magánszemélyek, a vállalatok, a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek eljutottak a bérletvásárlás igényéig, de ez csak olyan — elnézést a sánta hasonla­tért — mintha vennék egy szép, új öltönyt, de nem , hoznám el a boltból, vagy ép nem viselném. Viszont amikor csak tehetném, min­denkinek mondogatnám: van ám szép, új ruhám ... Ha van, miért nem viseli? — valaki csak megkérdezi talán. Nos, ilyen kérdés ez a cikk is. Az évad első két bemutatója ugyanis olyasmit bizonyít, hogy színházunk­nak egy-egy rosszabb estén csupán látszatközönsége van. Szigorú tények Októberben a Ráttoay-bér- let előadásáról két kétszáz­hatvanöt, az Ybl Miklós- bérlet előadásáról négyszáz­tíz, a Lehotay-bérlet előadá­séról kétszáznyolc bérlet tu­lajdonos hiányzott. A Soós Imre ifjúsági bér­let napján száznyolcvarikét üres, bérletes szék volt, az UŰay-bérlet alkalmával két­százharmincnyolc ... Negyedház, félház, negyed­ház, félház... De a pénztár ablakában többnyire ott csüng a tábla: „Minden jegy elkelt” Az öltözőjébe siető szí­nész őrömmel látja ezt, ak­kumulálja kifejező erőit, — majd most- jó előadás lesz, mert van közönség. Aztán ... előadás előtt néhány perccel kikukucskái a függöny mö­gül és ötven—hatvan, száz embert lát a nézőtéren. A színpad művészei számá­ra nincs lehangolóbb, számy- tépőbb érzés, mint közönség nélkül játszani. Ritka kivé­teltől eltekintve, így szület­nek a rossz előadások.' Nem­csak Szolnokon, máshol is. Nagyon leegyszerűsítve, de a lényegnél maradva: a kö­zönség aktív jelenléte nélkül nagyon nehéz művészileg jó színházat „csinálni”. Magánügy, vagy közügy? A törökszentmiklósi Finom­mechanikai Vállalattól az Uray-bérlet előadásáról har­minc bérlő hiányzott Meg­kerestem Lehel Sándort, a vállalati szb-titkárt: ' — Nézze, nem tudom .. Ki-ki megvette a bérletet, körbe kellene őket járnom, hogy informálódjam, miért nem menték el. Sikerült találnom egy bérlőt, aki nem nézte meg a Revizort. — Kérem, magánügyem, bogy a saját bérletemmel el- megyek-e a színházba, vagy sem... — Természetesen ... a bér­letéhez kapott állami szub­venciótól most tekintsünk el. — Egyszerűbb dolog ez en­nél : a Revizort olvastam, lát­tam a televízióban is. Ké- ~'m, a nevemet ne exponál­ja... A mezőhéki Táncsics Tsz II. kerületének központi ud­varán ott a névadó, Táncsics Mihály szobra. Arra is me­mento, hogy Táncsics milyen fontosnak tartotta a „kétke­zi nép” művelődését. A mezőhákiek közül októ­berben hatvanötén nem jöt­tek be a színházba. Pánczél Ferenc növénytermesztési brigádvezető így vélekedik ennek, okairól: — Gépesítés ide vagy oda, a mezőgazdaságban az el­múlt hetekben körmünkre égett a munka. Az ón kerü­letemből — itt igen sok a fiatal — majdnem teljes lét­számmal mentünk, de bizony az idősebb tagok az egész napi megfeszített munka után, már nem mozdultak otthonról. — Minden bemutatót meg­néznek? A fiatalok... — Évente hat-hót alkalom­mal kerülnek hozzánk a bér­letek. De néha még többen is vagyunk az autóbuszon, mint ahányat kiosztottunk. — Mit gondol, a saját pén­zükön nem vásárolnának bérletet? — A túlnyomó többség megvenné, kell nékik a színház. A közönségért vagyunk Iványd József érdemes mű­vész igen sokat tépelődik azon, önmagában és kollégái társaságában, hogy miért lanyhult a közönség érdeklő­dése a színliáz iránt. — Nem talányokat kell megfejtenünk... Valós okok­kal kell szembenéznünk, de olykor fura dolgokat tapasz­talok. Az egyik közönség- művész találkozón valaki „apertén” kimondta: ő azért nem jár színházba, mert ez a színház rossz. Megkérdez­tem tőle: ha nem jár szín­házba, honnan tudja, hogy mi rossz színházat csinálunk, s mikor volt utoljára szín­házban? Kiderült, hogy négy évvel ezelőtt. Mi a közönség művelődéséért, nemes szó­rakoztatásáért vagyunk, el­lene vagyok minden öncélú- ságinak. szívesen fogadom a közönség valós kritikáját, mert ez már azt jelenti: van közönségem. Ki, miért nem ... A 633-as Szakmunkáskép­ző Intézet tanulói közül a Soós Imre bérletnapon hat­vanon hiányoztak. A 605-ös szakmunkáskép­ző iskolából negyvenen, a ke­reskedelmi szakmunkáskép­zőből harmincötén... A 605- ös intézet nevelési igazgató­helyettese, Miklós József ér­zi ezt a gondot, de ... — A kollégiumban lakó gyerekeket tudjuk ellenőriz­ni hogy elmennek-e a szín­házba. de a többit... ? Kü­lönben nem tartom célszerű­er néző nek — ezt már mint népi ellenő-zési bizottsági tag mondom —, hogy a vállala­tok, szövetkezetek megveszik dolgozóiknak a bérletet. Az effajta ingyen kultúrának ma már nincs jelentősége: az emberek meg tudnák venni a bérletet, jegyet, s akkor a sajátjukkal jobban eljárná­nak a színházba. A fegyverneki pedagógu­sokat téves információ aíap- jánt kerestem fel: „Önök se járnak színházba, pedig van bérletük”. Kiderült, a Revizor előadá­sán is ott voltak, csak nem az eredeti helyükön ültek. Elgondolkodtató, amit Buj­dosó Gyula tanár mondott: — Harmincketten utaztunk be a legutóbbi előadásra. Hazafelé jövet harminc­együnknek az volt a vélemé­nyünk, hogy nem nekünk szól az előadás. A nagyközségi tanács gaz­dasági előadójának Bognár Béláménak más a véleménye: — Én szeretem a színházat, nekem tetszett a Revizor is. A tsz-autóbusz olykor csak „félházzal” jön Szolnokra. Nemcsak Fegyvennakről, a zagyviarékasi tsz-bérlők kö­zül harmincán hiányoztak a Revizor, Uray-bérlet előadá­sáról. Az Önkény-komédia, a Kudcskeresők sem hozott lé­nyeges változást, a látoga­tottság novemberben is alig javult. A Csortos-bérlet elő­adásáról százötven, az Ódiry- bérlet előadásáról százhat­van bérlő hiányzott. „Gyen­ge ház” volt csütörtökön es­te, de pénteken is kétszáz- hatvanöt bérletes szék ma­radt üiesen. Epizód: egy ifjú hölgy csengetés után odaszalad a pénztárhoz: jaj, itt vannak a vállalata bérletek, ha netán még jönne valaki és kémé... Összegzés helyett Olyan előadás nincs, ame­lyik mindenkinek egyformán tetszene: az egyik bemutató nagyabb elismerést vált ki, a másik szerényebbet... A tájékozódásban az is megtévesztő, ha csak a si- k er darabokat nézem meg. A színházról így nem kaphatok teljes képet. Egy-egy elő­adásban csalódhatunk, de a színház egészében nem. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy a bérlők egy ré­szének még nem belső igé­nye a színházba járás. De a vállalatok, szövetkezetek, stb. nyilván kultúroolitikad meggondolásból vették meg dolgozóiknak a színházbérle­tet. nemcsak azért, hogy valahogy elköltsék a kultu­rális alapot. De ennek csak akkor van értelme, ha az al­kalmi bérlettulajdonosok rendszeresen eljárnak a színházba. De a színház is többet te­hetne a közönséggel való kapcsolatának erősítéséért, ne csak a színpadról szóljon nézőihez, hanem tudatosan, még fokozottabban keresse a találkozás más lehetősé­geit is. A riportban az ökok egy részét jó ha sikerült megvilá­gítanunk, de azt hiszem, a Szili geti Színház, nem érheti be pusztán azzal, hogy a kritika elismerését kivívja, de az elő­adásaikról elmarad a közönség. Végső fokon a szolnoki szín­háznak az a célja, hogy a tömegeknek játsszon, a népet szol­gálja és meghódítsa. • magárnak, a magasabb rendű színház­művészetnek a legszélesebb rétegeket is. Az „érem” másik oldala: a vállalatok, szövetkezetek ve­zetőinek felelőssége a dolgozók művelődéséért nem ott ér véget, hogy megveszik a bérletet és kiosztják. A közművelő­dési — jelen esetben színházpolitikai — célok megvalósítása nktív szervező és nevelő munkát, türelmet és példamutatást követel. Sokkal több jó szót kell áldozni arra. hogy felkel- sék, ébren tartsák és erősítsék az igényt az emberekben a színházi élményre. így kell elérnünk, hogy a „minden jegy elkelt” tábla ne esek a jó kasszát jelentse, hanem azt. hogy teltház van. A szocialista állam ezért támogatja a színházat, ezért tesz hozzá minden jegy és bérlet árához a közpénzből. Tiszai Lajos Kiállitás Kápolnásnyéken A TETTEK EMBEREI Feslik az éjszaka A közönség nyomában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom