Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-28 / 279. szám

1975. november 28. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 & Verseghy gimnáziumban Tantestületi vita az új tantervről A szabtak! Verseghy Fe­renc Gimnáziumiban a na­pokban tanácskoztak a ta­nárok az új középiskolai tan- tervröL Molnár Sándor igaz­gató bevezető «szavai után három témakörben — a szak­tantárgyak előzetes tanter­vei, a gimnáziumok nevelő- munkájának alapelvei, vala­mint a tanórán és az iskolán kívüli nevelés terve a gim­náziumiban — fejtették ki véleményüket a nevelők. Valamennyi felszólalás­ból a segítőkészség, s a tanu­lók iránti felelősségérzet csendült ki. Több mint hú­Központban Az alkalmasság kérdése egyébként * több vonatkozás­ban, szélesebb körben felve­tődött. Mindenekelőtt úgy, hogy szakmailag kellően fel­készültek-e a tantestületek arra, hogv az új tanterv cél­kitűzéseinek megfelelően mennyiségileg és minőségi­leg egyaránt számottevő szel­lemi kincsekhez juttassák növendékeiket? Egyértelmű volt az állásfoglalás: a peda­gógusok továbbképzését sok­kal intenzívebbé keli tenni. Elhangzott az is, hogy a tervezett változások az osz­tályfőnökök számára túlsá­gosan magasra teszik a mér­cét Több fejezet foglalkozik kötelmeikkel. A tanácskozás résztvevői közül igen sokan foglalkoz­tak a nevelés permanenssé tételével. — Felismertetünk, nemcsak ismereteket köz­lünk, — hangsúlyozták. — S a felismerésnek állásfogla­lásra, cselekvésre kell ösztö­nöznie. A nevélésközportóságot ® gimnáziumban jól segíti szán kértek szót, így Igen gazdag és széleskörű vita bontakozott ki. Nyomaték­kai szóltak a tanárok a ne­velőmunka hatékonyabbá tételének szükségességéről, aláhúzva a pedagógus példa­mutató szerepének nélkülöz­hetetlen voltát. A felszólalók egyértelműen kifejtették, hogy a kommunista nevelés ma már kivétel nélkül min­den tanár feladata. Aki nem vallja ezt, s magatartásával munkájával nem igazolja, annál meg keld kérdőjelezni, hogy alkalimas-e nevelőnek. a nevelés \ majd elő az űj tanterv, — fej­tették ki —, de a szocialista embertípus kialakítása nem­csak az új tanterv bevezeté­sekor lesz majd feladat, ha­nem napjaink munkájának is szerves része. A távlatok munikálása tehát nem vá­laszthatók el napjaink dol­gaitól. A nevelőmunkát elősegítő módszerekről szólva előtér­be került az ifjúsági szerve­zetted, a szülői házzal és a közművelődési intézmé­nyekkel való kapcsodat erő­sítésének igénye. A szaktantárgyak előzetes tantervei is élénk visszhan­got váltottak ki. Így például a technikai ismeretek beve­zetéséről kifejtették, hogy nincsenek meg hozzá a tár­gyi feltételek. A szükséges ismeretnyújtáshoz kiválasz­tott tananyag alkalmatlan a cél elérésére. Amellett a lá­nyok lehetőségét, érdeklődési körét nem veszi kellően fi­gyelembe. Gyakorlatiasabb nyelvoktatást Szóba került, hogy bizo­nyos tantárgyakból a fakul­tatív képzés visszalépés a szatotantervű osztályokhoz képest. Elhangzott az is, hogy amíg a régi irodalmi konc ceptíió alapján haladunk, sok szép nevelési elvárásnak nem tudunk eleget tenni. Most irodalomtörténet he­lyett kronologikus sorrend­ben irodalmat tanítunk, — summázta az egyik felszóla­ló. Az új tanterv ugyanolyan irodalomcentrikus, mint volt Jó lett volna nagyobb vál­toztatás, jobban kellene mérlegelni, hogy nevelni aka- runk-e az irodalommal vagy csak lexikális ismereteket, közölni. Az orosz szakosok vélemé­nye szerint célszerű lenne a tananyagban a Szovjetunió népeinek, gazdasági életének bemutatása. Most az a ve­szély áll fenn, hogy a min­dennapi élet ismeretében a növendékek megmaradnak az általános iskola szintjén. Az orosz nyelvű irodalom mellett tehát a gyakorlati élet követelményeire kellene nagyobb súlyt helyezni. A felszólalók részletesen foglalkoztak a többi tantárgy új tantervével is, méltatva . erényeit, kiemelve gyengéit. Az Oktatásügyi Minisztéri­um és az Országos Pedagó­giai Intézet bizonyára meg­fontolandó észrevételek­ként kezeli a vita anyagát. S. B. Tanári hangverseny Szolnokon Szolnok 900 éves évfordu­lója tiszteletére kedden este a Bartók Béla Zeneiskola tanári hangversenyt rende­zett a városi tanács díszter­mében. A hangverseny műsorát többnyire a nagy barokk mes­ter, Vivaldi, illetve Chopin és Britten műveiből állítot­ták össze. A műsor első szá­maként Benedek Sándor mu­tatott be két tételt Vivaldi d-moll fagottversenyéből Labáth Valéria zongorakísé­retével. Stílusosan, könnyed technikával, puha, meleg tó­nusban játszott hangszerén, amely különösen a mű má­sodik, lassú tételében érvé­nyesült. Ezután Vivaldi d- moll kettősversenye hang­zott el Nagy Katalin, dr. Fe­kete Imréné (hegedű) és Le­nért Attiláné (zongora) elő­adásában. Igen muzikálisan, hangszínben és hangerőben is kiegyenlítetten játszottak mindvégig. Talán az egyen­letes tempóra lehetett volna még jobban ügyelni. Britten Átváltozások című kompozícióját az Ovidius versére írt hat rövid kis da­rabot adta elő Egyed József (oboa) és Labáth Valéria (vers). Dicséret ezért a vál­lalkozásért, melyet úgy ér­zem mindketten maximáli­san felkészülten, jól oldottak meg. Csupán a mű koncep­ciójával, stílusával, felépíté­sével nem lehet egészen egyetérteni. Az előadók min­den igyekezete ellenére is úgy érzem, hiányzik belőle az a láncszem, amely egy művet szuggesztíven össze­tart, kifejezővé tesz. A szü­net után Vivaldi h-moll szextettjét (avagy inkább négy hegedűre írt verseny- művét) hallottuk, melyet Mezriczky Lajosné, dr. Fe­kete Imréné, Nagy Katalin, Fancsali Oldamurné (hege­dű), Czeglédi Zoltán (gor­donka) és Labáth Valéria (zongora) adott elő. Plaszti­kusan jól szólt az együttes. Játékukban gördülékenyen simultak, kapcsolódtak az egyes szólamok, zenei gon­dolatok. A koncert Chopin cisz-moll Noctume-jével zá­rult, melyet szinte minden számban szeren lő Labáth Valéria játszott. Tisztán, ösz- szefogottan, kifejező érzé­keny billentessél zongorázott. A bal kéz kíséretét lehetett volna talán kissé visszafog­ni, hogy még jobban érvé­nyesüljön a dallam, a Cho­pin! líra Mindent összevetne öröm­mel állapítjuk meg, hogy Szolnok zenei élete a tanári hangversenyekkel is gazda­godik. E.F. A TETTEK 8= Sffl S3 BE B3 EE ■ Hivatása a „faluzás” í Én mindenkinek Som- "■ lai néni vagyok. Hová megy Somlai néni, kérdezik. Megyek faluzni, mondom. Akkor már tudják, hogy soféle dolognak szerét ejtem az utamon. Itthon , csak a kis házimunkát végzem el, utána a falué vagyok. _ Az egészség? Megvan. Vigyázok magamra, hét esztendeje — amióta szegény uram meg­halt — egyedül vagyok, hát nem szeretek beteg lenni. Nézze: lehet, hogy Tisza- igamak nincs olyan borzasz­tó nagy szüksége reám, de még feleslegesnek sem ér­zem magam. Szeretnek. Nézem özvegy Somlai La- josnét: bizony, megtördelte az élet, kissé hajlottan jár, madárcsontú, őszhajú asz- szony, de a homloka alatt két fényes lámpás ragyog. — Nem szorulok én még egy fiatal hátára sem, so­kukon túlteszek ,ha dologról van szó. Menni borzasztóan szeretek. Megyek Tiszaörsre, Nagyiván'oa párttaggyűlés­re ... Hogyne, én 1948 óta a tagja vagyok ... Bizony hoz­zászólok! Mondtam a múlt­kor. hogy fiatal koromban sok-sok kommunista odaadta az életét a hitéért, most meg egynémelyik ember a tagdí­jon alkudozik! Hát miféle kvártélyt adhatnak ezek a mi igazságunknak? Nem igaz? Ajaj, kedves, emlék­szem a kezdeti időkre: min­denki vitt két-három darab fát a taggyűlésre tüzelni. Lócákon szorongtunk ... Hol van már ez? — A nőkliteban (mert oda is ■ járok) .Kézimunkázunk, közben cserélgetjük a szót, néha ezekről a régi időkről is. Mi 1939-ben jöttünk ide Tiszaigarra. Nagy-nagy sze­génység volt ebben a falu­ban, cselédemberek lakták. Szabad kémény es konyhák még 30 éve is... Most? Nagy házak, gyönyörű bú­torok, autók. Kicserélték a falut. Mikor idekerültünk, még csak néhány fiú tanult, lány egy sem. Most meg or­vosok. tanárok, agronómu- sok. szakmunkások kerülnek ki innen. Sokra jutottunk. Bizony, bizony ... Forgo­lódó emberek voltunk... Soroljam? Ugye a téesz ala­kítása, az uram is ... Nem szerették itt a „jöttmente- ket”, ínég meg sem mele­gedett, máris téeszt csinál... Ezt 1956-ban ránk is kia­bálták .... De akkor is meg­tartottuk 'a közöst. Hogy én ? A felszabadulás után beke­rültem a népfrontba, 56 után a titkára is voltam, azután ott volt a nőtanács, kapom magam, hordom a pártbélyegeket, látogatom az öregeket... Oklevelek. kitüntetések garmadája: pártmunkáért, a népfrontbeli tevékenységért, a nőmozgalomért, a mező- gazdaság átszervezéséért... Nem, nem sok. Írja a fiam, hogy pihenjek, nelá­„FIGYELEM! A C-HANGOT KEKEM VISSZAADNI A XILOFONON. Így. Jegyezzük be a füzetbe a cét. Most egy g-t kérek..Folyik a másodikosok szolfézsórája a ti­szafüredi művelődési központban, Vanczák Ernő énektanár vezetésével. A szolfézsok­tatásnak hiánypótló szerepe van Tiszafüreden, hiszen itt nincs zeneiskola. Az oktatás iránt nagyon nagy az érdeklődés, összesen 120 tiszafüredi gyerek vesz részt az órákon & „Gondolat” szerkesztője Párbeszéd Dorogi Zsigmonddal A Rádió irodalmi osztályá­nak vezetője, nevét szinte naponta olvashatjuk a mű­sorlapokon, hangját-arcát jól ismeri a közönség. Személyé­ről, sorsáról mégis alig tu. dunk valamit. — Szentesen születtem. Még mindég erősen kötődöm szülőföldemhez. S nemcsak, mert édesanyám, öcsém ma is ott él. Csongrád, Vásár­hely. Szeged: gyermekkorom és ifjúságom környezeté. A táj vonzását érzem, minden változása érdekel. Kapcsola­tom a város vezetőivel, kul­túrált közönségével mindmá­ig'megmaradt. Elég sok mű­sort veszünk fel az otthoni 500—600 nézőt befogadó szín­házteremben. „Kivételezés­ről” persze szó sincs, hisz nincs olyan megye, ahol a rádió mikrofonjával meg ne fordultunk volna. De aggó­dásom egy-egy hazai műso­rért természetesen személye­sebb, így is mondhatnám be­csületesen elfogult. — Mikor került a Rádió­hoz? — Tanárnak készültem, de a bölcsészkar elvégzése után három évig a Mezőgazdasági fogassam annyit az örege­ket. De én azt válaszoltam, hogy milyen jólesik majd nekem is a gondoskodás, ha megöregszem ... Nevet, cinkosan karomra teszi kezét, értem-e a tréfát. Azután felolvas egy kérdést: tudom-e hány nőt választot­tak legutóbb képviselőnek a Szovjetunió Legfelső Taná­csába? Nem? Jaj. de kár, ezt az egyet nem tudja, pe­dig amúgy már készen len­ne a Lányok asszonyok cí­mű lap pályázatával. Bor­zasztóan szeretne kijutni a Szovjetunióba, s ez a díj... Ilyesmiket csinál, mondja. Most írja a népfront szá­mára a tiszaigari nőtanács történetét 1945-től... — Tevékeny bizony. Bé­relt helyem van a gyűlése­ken, ünnepséget nélkülem meg sem tartanának ... Azu­tán a tanácsi megbízatásom: ellenőrzőm az eltartási szer­ződéseket, felveszem az öre­gek panaszait. Beszélgetek a téesz tagjaival is: elvetettek már? Ezt meg ezt megcsi­náltátok-e? Hát ez a munka bevégezve? Megyek az isko­lai ünnepségekre,- óvodába... Az első időszaki óvodákat még mi szerveztük Tisza- igaron. Gyermeknapra sü­töttem tésztát a kicsinyek­nek. Magamnak is három Dolgozók Szakszervezetében dolgoztaim. 1957-ben lettem a Rádió irodalmi osztályá­nak szerkesztője. Szép és szívem szerinti, meg nem unható hivatást választot­tam. — S ahogy lassan már rá­diótörténelemmé váló évei­ről följegyeztük: kezdemé­nyező, megújító szándékkal és eredménnyel... j — A hatvanas évek elején kezdtem el azon töprengeni, hogy a rádió lehetőségeivel- miképpen lehetne kétszeresen hasznossá tenni az irodal­mat, elérhetőbb közelségbe vinni a kultúrát, hogy az Írókat, művészeket meg le­hessen szólaltatni a legki­sebb faluban is, — s onnan figyelje szavukat az ország. Felvevő kocsiba ültettük Csák Gyulát, Sánta Ferencet, Saakonyi Károlyt és sorol­hatnám a listát, akik aztán — írtak a látott tájról. Így szülét;tt az Országjárás című sorozat. — Ez a műsortípus azóta is él, s nem lett korszerűt­len ... — 1964 óta rendszeresen jelentkezünk ilyen adások­gyermekem, öt unokám van. Néha elmegyek hozzájuk. Nemrégen is ... Szolnokon voltam két napig, hazajö­vök, találkozók a községi párttitkárral. Azt mondja, most avatják a jubileumi emlékművet Szolnokon, me­gyek-e? Már hogyne men­nék? Gondoltuk fáradt, mivel most jött meg. Dehogy va­gyok, ennyitől? Nem vagyok én még öreg. Járnak hoz­zám úttörők is, kérdezget­nek a régi időkről. Mikor a koromat firtatják, mondom nekik, kérdezzetek mást! Nemsokára jönnek udvart és árkot takarítani. Segíte­nek. .. Hamisság nélkül való és egyáltalán nem kedveha- gyott ember, ömlik belőle a szó: nem tudnék-e valaki­vel beszélni Szolnokon, hogy őt egyszer meghívják a ve­teránok találkozójára? Len­ne mit mondania nekik, nagy időket élt meg. Taka­rosán elidőzünk, nem fakul még emlékezete, elősorolja a múltat, elemzi a mát, po­litizál, de úgy ám, hogy az ember rajtafeledkezik az ülőalkalmatosságon. Körmendi Lajos Következik: Mindennapi aprómunkák ( kai különböző művelődési házakból, könyvtárakból. A helyszínen, közönség jelenlé­tében rögzítjük a műsort, (bevonjuk a helyi énekkart, zenekart is) s ezt az „eleven” programot sugározzuk. Sal­gótarján. Ózd és más helysé­gek szocialista brigádjai szá­mára készültek az első prog­ramok, azóta több hasonló műsortípus is meghonoso­dott. (Falusi délután, Édes hazám, A Rádió könyvklub­ja, könyvről könyvért, kü­lönböző vetélkedők könyv­tárak, művelődési házak kö­zött.) Legalább 200 helyszín­ről jelentkeztünk eddig, ma­gam is több mint száz ilyen műsort készítettem. — S közben nemcsak meg­jelent, hanem felnőtté is vált a televízió ... — Ahhoz, hogy a rádió to­vábbra is irodalomszervező és — közlő műhely lehessen, meg kellett találnunk nem­csak a korszerű rögzítési és sugárzási módszereket, há­rem az új tárnákat is. Al­kalmat kerestünk hát a tá­gasabb kitekintésre. Közös felvételt készítettünk az Új­vidéki Rádióval, kétnyelvű­műsort Bukarestben. Varsó­ban, Érsekúj várott. József Attila est is sorra került e városokban, s még Berlin­ben, Prágában is. Párizs, a Finn Rádió — két további helyszínen, ahol és ahonnan rádiónk műsort adott. Ezt az együ ttes műsorkészítést és — cserét mi kezdeményeztük, annak reményében, hogy ez­zel is hozzájárulunk irodal­munk és könyvkiadásunk népszerűsítéséhez, 's mi ma­sunk is személyesebben és teljesebben tájékozódhatunk. — És idehaza? — Itthon is a miár említett közművelődési szemléletet kívánjuk szorgalmazni, vagy­is a hanglárlathoz és a Jó­zsef Attila szavalóverseny- bez hasonló, szinte az egész országot átfogó, sok hallgatót megmozgató műsorokat sze­retnénk készíteni. Már most szó esett például arról, hogy két esztendő múlva megren­dezzük az Ady Endre sza- valóverseoyt... — Végül is önmagáiról igen kévéséi szőtt, hatott ezzel a szándékkal kezdtük a beszél­getést. — Hivatásom az. amit csi­nálok. És elvem, ham a kul­túra munkása ne beszélien önmagáról fsl-sVzcsen. HJsz úgvis csak az számít. —..amit munkatársai seat tanaival —• az ember választott hivatása, íz irodalom javára tehet. (NT)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom