Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-27 / 278. szám

1975. november 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fórom a térsadafamtüztQsíiásro! Ik tizeialasi - Jászapáíiliél Tizenhatan vannak. Kis kommunista közösség nagy ambícióval, akarással. Ráadásul fiatal is ez a közös­ség. és nemcsak tagjai többségének életkoráttekintve. Ez a „maroknyi” pártalapszervezet mindössze három _ éve alakult. Igaz, munkahelyük is három és fél éve létesült. Akkor, 1972. május 6-án kezdett munkához Jászapátiban a Váci Kötöttárugyár 4-es számú kon­I fékelő gyáregysége. Ez a tény sajátos feladatokat is szabott számúkra. I Az országgyűlés tavaszi ülésszakán megalkotta a tár­sadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt, mely 1975. július 1-én lépett ha­tályba. Az új törvény és a végrehajtási jogszabályok keretében egységesítésre 'és egyszerűsítésre került mint­egy félezer társadalombizto­sítási rendelkezés. Az új tör­vény és a vele kapcsolatos minisztertanácsi rendelet, a hozzá csatlakozó SZOT-sza- bályzat széles körű érdeklő­désre tart számot. Ezért az írásos" füzetek kiadásán túl — négy fog megjelenni, a nyug­díjról, a családi pótlékról, a betegségi és az anyasági pénzellátásról és a baleseti ellátásról — a Házi Jogta­nácsadó szerkesztősége nyil­vános fórumokat is rendez az új rendelkezések ismer­tetésére. Évről évre tanúja voltam az ifjúgárdisták megyei se­regszemléjének, a harci tú­ra végrehajtásának. Ezen a vetélkedősorozaton mindig kiemelkedett a szolnoki if­júgárdisták küzdőszelleme, amelyet az egyéni és a kollektív eredmények fém­jeleztek. így mindig meg­szerezték azt a jogot, hogy az országos szemlén is kép­viseljék a megye ifjúgár­distáit. Eredményeik foko­zatosan javultak, és ami­kor a hazai pályán, Szol­nokon megrendezett orszá­gos szemlén rajthoz álltak, mindenki a győzelmüket várta. A siker nem ma­radt el. Az idei kiképzési évet is Jó eredménnyel zárták. Há­rom szakaszuk kiváló, négy pedig élenjáró címet kapott, az egyéni teljesítmények alapján pedig ötvenketten érdemelték ki a „Kiváló if­júgárdista” elismerést. Töb­ben különböző szintű KIS2- kitüntetésben is részesültek. A 900 éves város jubileumi eseményei során munkájuk elismeréseként megkapták a városi tanács jubileumi em- lékplakettjét Mi a siker titka? Erről be­szélgettünk a szolnoki ifjú- gárdisták parancsnokával, Bokodi Lászlóval. — Az elmúlt évek eok örömet, eredményt, de ezzel együtt bánatot és kudarcot is hoztak. Ha visszatekin­tünk az elmúlt időszakra, megállapíthatjuk, hogy a számunkra megszabott úton haladtunk a fiatalok haza­fias-honvédelmi nevelésében. Ezt elsősorban azoknak a gárdistáknak köszönhetjük, akik hosszú évek óta dol­goznak nálunk, és gazdag ta­pasztalataikat átadták a so­rainkba lépő fiataloknak. Itt kell megemlítenem a magas színtű honvédelmi és politi­kai képzést, a szocialista ver- senymozgalom mozgósító ere­jét, valamimt a parancsnok­ság tagjainak hozzáértését és a különböző szervektől ka­pott segítséget. Például az országos szemle előtt kéthe­tes táborban vettünk részt, ahol a patronálok segítségé­vel eredményesen készültünk feL — Honnan kaptak még se­gítséget? — Munkánk eredménye el­sősorban attól is függött, hogy milyen tervszerűséggel dolgozunk, hogyan érvénye­sül az elvi-tartalmi és mód­szertani segítségnyújtás, mi­lyen az együttműködésünk a fegyveres testületekkel, a társadalmi jellegű honvédel­mi és más szervezetekkel. Elmondhatom, hogy városi parancsnokságunknak jók a kapcsolatai a Kilián főisko­lával, az MHSZ-szel, a rend­őrkap'tánysággal, a polgári védelmi parancsnoksággal, Jászberényben a Hűtőgép­gyár szakszervezeti bizottsá­ga lesz a házigazdája a de­cember 4-i, 14 óra 30 perc­kor, a gyár előadótermében kezdődő nyilvános fórumnak. Ezen a résztvevők választ kapnak — az előre írásban, iiletve a helyszínen feltett — kérdéseikre. Akik a választ adják: dr. Bartos István, a SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigazga­tóság vezetője, dr. Kurucz Béla, a főigazgatóság fő­osztályvezetője, dr. Horkay László, a főigazgatóság osz­tályvezetője, Vajda Jenőné dr., a Szolnok megyei Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság vezetője és Szilágyi An­dor, a megyei igazgatóság ősz tál’/vezetője. A fórum nyilvános, min­den érdeklődőt szívesen lát­nak. valamint egyéb intézmények­kel, társadalmi szervezetek­kel. A tőlük kapott gyakor­lati segítség nélkül nem emelhettük volna a honvé­delmi nevelést olyan szintre, amely az országos összeha­sonlításban is megállja a helyét Azt az eredményt ame­lyet az ifjúság hazafias hon­védelmi nevelésében elértek, annak a felismerésnek is köszönhetik, hogy a hazafi­as-honvédelmi nevelés az if­júgárda erkölcsi, politikai és világnézeti nevelőmunkájá­nak egyik meghatározó ele­me. Éppen ezért a KISZ- szervezetekkel közösen nagy figyelemmel szervezték azo­kat az akciókat, rendezvé­nyeket, amelyek tudatilag — és miég inkább érzelmílég — nagy hatással vannak a fia­talok hazaszeretetére, inter­nacionalista gondolkodására és cselekedeteire. Jól tudják, hogy a honvédelem, a haza- fiság, a proletár intemacio- lizmus kérdésein' nem lehet átsiklani egy-két előadással, beszélgetéssel, és a honvéde­lem nem csupán a haditech­nikai eszközök megismerése, kezelésének elsajátítása. Ak­tív politizálásnak, cselekvés­nek, folyamatos nevelőmun­kának fogják fel, amelynek folyamatában az ifjúgárdis­ták is állandóan gyarapod­nak tudásban, élményben és emberségben. Ezek szellemé­ben mozgósítottak a kiemel­kedő rendezvényekre, példá­ul a Forradalmi Ifjúsági Na­pokra, menetdalversenyre. Ügy látják, hogy honvédelmi képzésük jó, és mást szeret­nének előrelépni a kulturá­lis nevelőmunkában is. Eb­ben az ifjúgárda klubra há­rul a nagy feladat. A jelen­legi klubot, amelyet saját erőből rendeztek be, már „kinőtte” az Ifjú Gárda. A város /400 gárdistájának kel­lene egy modem klub, ahol valóban kulturált körülmé­nyek között dolgozhatnának, művelődhetnének, szórakoz­hatnának a fiatalok. De a feladat megoldásához saját erejük már kevés. — Milyen feladatokat kell mosi megoldaniok a tovább­lépésben? — Az elért eredmények mindnyájunkat — gárdistá­kat, KISZ-vezetőket, KISZ- ta gokat egyaránt — köte­leznek. Ahhoz, hogy még to­vább lépjünk, szélesíteni kell bázisunkat és minőségileg tovább fejleszteni városunk­ban az ifjúgárdisták munká­ját. Javítanunk kell a pa­rancsnokság közvetlen irá­nyító tevékenységét, a KISZ- vezetőségek és az alegységek, közötti kapcsolatokat, a szak­alegységek munkáját és meg­teremteni, szélesíteni kikép­zési bázisunkat. Tóth Gyula Jászberényben Körzeti ovenelsrvesi szolgálat A város egészségügy! ellá­tásának javítását szolgálja Jászberényben a körzeti gyermekorvosi szolgálat léte­sítése. A jelenlegi kilenc fel­nőtt körzeti orvosi szolgálat­tól elkülönítve a. városban és a hozzátartozó tanyai telepü­lésieken négy gyermekkörze­tet hoznak létre, december 1-én a kórház-rendelőintézeti egység keretében. A körzeti gyermekorvosi szolgálat létesítésével régi adósságot törleszt a város. Megteremti az egységes gyer- mekegászságügyi elátás kor­szerű feltételeit. A négy kör­zetben több mint hatezer gyerek részére biztosítanak gyermekszakorvósi ellátást. Az új egészségügyi ellátás bevezetésiével tehermentesí­tik a felnőtt körzeti orvosi szolgálatot, ahol eddig egy- egyhez — háromezer-három- ssázhetvennyolc személy tar­tozott. — A négy gyermek­körzet létesítésével ez a szám kátazerhétstózra csökken. Tornákért a gyárudvaron Jászfényszarun a 46 millió Ft-os költséggel bővített ka­lapgyár avató ünnepségén a korszerű gépsorokkal felsze­relt üzemcsarnokok, a min­den igényt kielégítő szociá­lis létesítmények mellett át­adták a klubterem szerepét is betöltő százszemélyes ebédlőt és egy gazdagon el­látott üzemi könyvtárat. A klubhelyiség berendezé­seit azóta különböző játék­szereikkel, teremsport-felsze- relésekkel egészítették ki. A •napokban pedig elkezdték az új tornákért építését. A gyár udvarában épülő tornákért kosár- és kézilabda-, vala­mint labdarúgó-kispályából áll majd. Az új létesítmény iránti igényt bizonyítja, hogy a gyárban dolgozó mintegy há­romszáz fiatal már bejelen­tette: társadalmi munkában vállalja a tornákért teljes felépítését. A fiatalok mel­lett segítséget Ígért a gyár szinte valamennyi dolgozója. Kovács Andrásné, a gyár­egység vezetője mondja: — Az üzemben dolgozó kommunisták, a pártalap- szervszet vezetősége nem­csak jól dolgozik a munka­helyén. Sokat segítettek és segítenek különböző személyi kérdések megoldásában, _ a munkafegyelem megszilár­dításában is. Egy új üzem­ben bizony gyakorta akad­nak ilyen gondok. És példát is hoz: „Az egyik asszony nem bírta a blúzok agyusztálásával járó fáradalmakat, könnyebb munkát kért. Amikor a ké­rését teljesítették, akkor meg az volt a baj, hogy ke­vesebbet keres. A pártveze­tőséget kértem, beszéljen ez­zel az asszonnyal, próbáljuk közösen megoldani a gond­ját. Katiék beszéltek vele, időbéres munkakörbe tettük, és azóta, úgy látom, rendben vannak a dolgok körülötte. Van más példa /is: a jutal­mazásokra is „odafigyel” a pártvezetőség, segítettek az üzemi takarékossági tervek összeállításánál is éppen úgy, mint abban, hogy az üzemi demokrácia különbö­ző fórumai „aktívak legye­nek”. I —■ Nem fejbólogató Jáno­sok, — magyarázd Kovács- né. — Nyíltan megmondják, ha valamilyen intézkedéssel nem értenek egyet, és ez a jó. Nekem ez a legnagyobb segítség, amit adhatnak. Mit mondanak ők, az ér­dekeltek, hogyan vélekednek saját munkájukról? Az üzem egyetlen olyan kis irodájá­ban ülünk le beszélgetni, amelyben taggyűlést éppúgy tartanak, mint vezetőségi ülést, szakszervezeti megbe­szélést, KISZ-es eszmecserét, „Szó van arról, hogy a köz­ponti gyár fejlesztené a tele­pünket, még egy üzemcsar­nok épülne, meg iroda, szo­ciális helyiségek. Akkor ta­lán nekünk is lesz majd pártirodánk”. Beszélgető partnereim Lados Katalin, az alapszervezet titkára, Bar­tók Gyuláné pártcsoportbi- zalmi, Borbás Istvánná, Léhí Lászlódé, Birkás Valéria. •— Hat hetenként tartunk taggyűlést, — magyarázza Borbásné. — Elég sok a nagyközségi pártbizottság ál­tal előírt kötelezően megtár­gyalandó téma. De ez jó is. Kezdők vagyunk még, ez is nagy segítség ahhoz, hogy jobban megismerjük a párt­életet. Az alapszervezet 1973. ja­nuár 1-én jött létre: mind­össze tizenketten voltak ak­kor. — Kezdetben az útkeresés kötötte le az időnket, — ma­gyarázza Lados Katalin. — Igaz, a nagyközségi pártbi­zottságtól sok segítséget kaptunk, de szégyelltünk minden kérdéssel hozzájuk fordulni. Emlékszem, az el-. ső beszámolómat egy hóna­pig írtam, és még akkor sem sikerült valami nagyon jól. — Nem volt pártiskolán? — De igen, később elvé­geztem az öthónapos pártis­kolát. Elméletben nagyon so­kat tanultam, most már a gyakorlati tapasztalatokat kell megszereznem. És ez ta­lán még nehezebb. — És a bizalmiak? ■— kér­deztem. — Ok mennyire is­merik feladataikat? Baríókné kicsit elpirul a kérdés hallatán: — A tagdíjat összeszedjük, őszintén szólva nem csiná­lunk ennél sokkal többet. Igaz, voltunk kétnapos tan­folyamon, sok okos dolgot hallottunk ott, csak kevés gyakorlati tanácsot kaptunk. — Kevesen is vagyunk. Ha valami megbeszélni való van, vagy taggyűlést aka­runk előkészíteni, egyszerű „összerántani” a tizenhat embert. Mondom, hogy a csoport­munkát, a kis sejt működé­sét ez nem pótolja, mire Birkás Vali megjegyzi: — Hát az igaz, ha keve­sebben vagyunk könnyeb­ben megy a szó. Több a vé­lemény- a javaslat. Talán a reszort munkát is könnyebb lenne végezni, mert talán több tanácsot is kapnánk ak­kor a pátttagoktól. Én pél­dául KISZ-összekötő vagyok. Bizony jó lenne tudnom, hogy tulajdonképpen mi is lenne az én feladatom. Jobbára csak tapogatózom. Ott va­gyok a KTSZ-tag*vűléseken, segítek a beszámolók elké­szítésénél, a programok szervezésénél... , — Mit gondol, mi a fel­adata például egy alapszer­vezeti nőfelelősnek? — kér­dezem Borbásnétöl tudván, hogy az alapszarvezet veze­tőségében ő tölti be ezt a tisztet. — Hát... a nők érdekei­nek védelme. Olvastam a párt nőpolitikái határozatát. Érzem is, mit kellene csinál­ni, de tudja, a gyakorlatban ezt .végrehajtani nem is olyan egyszerű. Nem tudom hol kezdjem. Lados Katalin közbeszól: — Gondoltunk már arra is, hogy tapasztalatcserére kellene mennünk olyan alap- szervezethez, amelyik már régen dolgozik, amelyiknek nagy gyakorlati tapasztalat­tal rendelkező vezetősége van. Tanulnunk kellene tő­lük. Mindent "a pártbizott­ságtól sem várhatunk. Nem is várnak, amit tud­nak, megteszik maguktól. So­rolják, hogy milyen sokán vesznek részt a dolgozók kö­zül az idén is párt- és tö­megszervezeti oktatáson. So­kan járnak a szakmásító tan­folyamra is. összesen több mint kétszázan tanulnak a gyáregységben, és ez igen tekintélyes létszám, különö­sen ha azt vesszük, hogy összes dolgozóik létszáma kö­rülbelül háromszázötvea. Azután a pártalapszervezet is tevékeny részt vállalt a vállalati vetélkedő szervezé­sében. Léhine mondja: — Új üzemben olyan fel­adat is vár a kommunisták­ra, hogy segítsenek a dolgo­zókkal megtanítani, mit je­lent a munkafegyelem. Meg­szokni, hogy nyolc órán át dolgozni kell a gép mellett Az itt levő nők 90 százaléka még a varrógép kezelését sem ismerte, amikor munkát vállalt a gyárban. Igaz, ha­mar belejöttek, de sok ener­gia fekszik abban, hogy ma már a nők nagy többsége tudja: az ő munkájának alapja, hogy a társa is jól végezze a dolgát. Hogy egy­más keze alá dolgozzanak. Az eredmény? Tavaly már kiváló telephely lettünk, ki­váló gyáregység, a kong­resszusi munkaversenyben oklevelet nyertünk. Pedig nem kicsi a feladatunk: 180 millió forint értékű blúzt kell varmunk az idén, eb­ből jelentős mennyiséget nyugati exportra; — Egy biztos, — szól újra Katalin. — Amit eddig csi­náltunk, jobbára ösztönösen tettük. Eredményesebbé kell tenni az alapszervezeti mun­kát, és talán igaza Van, ak­tívvá a párícsoportokati A továbblépéshez ez elenged­hetetlen. Varga Viktória Éhben maradtak. És más­nap Józsa ötkor kelt. Vastag sálát otthon hagyta, könnyű spencert vett magára, mint az építő legények, és kiment az állomásra. Mintha a ró­nairól szállt volna le, úgy tett, odalötyögött a buszhoz, tessékelte előre az építőket, akik óriásikat kacagtak a tolakodásban egy-egy viccen. Józsa udvarias volt, előzé­keny, alig is fért föl ettől a buszra. Az építőtelepen le­szállt^ megnézte összetaposott cipőjét, elégedett vólt vele és az aznapi reggelével. Másnap szintén ötkor kelt úgy tett mintha a vonatról szállna . le stb. Udvaria&kodott stb. Aztán rákiáltott egy le­gény,^ úgy húsz éves lehetett; és jó töltöttkáposzta szagú: — Üljön már fel a farmé­ba, mit téblábol itt, ebben a helyben, itthagy az autó... Józsa előre ment, elment az építőtelepig, onnan haza. felesége elkészítette a gyenge tejeskávét, és közben meg­kérdezte : — Fiam, te hol voltál teg­nap is, ma is. olyan és ilyen korán ? Az életiben, fiam — mond­ta komoran Józsa. És aznap lemondta a hát­ralevő három nap fizetés nélküli szabadságot, miköz­ben enyhe zavarral megfor­dította a könyökvédőjét, kö­nyökkel kifelé. Czegő Zoltán »fes kiváló káder Jf volt. Letörölte az íróasztalát minden reggel, föl sem rótta ezt már neki a takarítónő, aki — is­mervén Józsának ezt a pe­dantériáját, szintén letörölte az íróasztalát a hivatalban, minden áldott reggel kétszer is. Józsa soha nem dobott gyű­rött papírt a papírko­sárba, mindig összehaj- , togatott minden lényeg- / telem dolgot, s úgy he­lyezte bele a kosárba. Maga mosta hetente a könyökvé- xdőjét, gondosan a fűtőtestre helyezte, de előzőleg pálci­kával kifeszítette két végén a gumit, hogy egyenletesen száradjon. Családjában is elvárta ugyanezt a pedantériát, ma­ga vágta minden harmadik este a kisfia körmét, végte­len türelemmel. Két alkalommal fordult meg vendéglőben, egyszer, mikor írásbeli elismerést ka­pott a hazafias munka kiváló megszervezéséért, akkor a felesége hívta, győzte és vit­te el vacsorára és fél üveg sörre. Másodszor a sógora vitte, jókedvű, szép nagy bivaly ember, „csak úgy beront az ember házába, és követelő­zik” — akkor nyolc üveg sört ittak meg hárman, Champion sör volt, alacsony szesztartalom, később szöveg közben minden alkalommal megjegyezte, lefelé esóvált fejjel Józsa, hogy „esendő az ember”. & akkor megérkezett az anyósa. Ami nem baj, mert "hozott szemesbabot, tonnát egy zacskóban, és a hírt, hogy az após jól van. Vi­szont Jósának ki kellett mennie az állomásra reggel nyolc húszra. Egy óra húsz percig fogalmazta a kérését a főnökének, szó nélkül át­nyújtotta, és várt. — Na igen. Menjen, sza­ladjon vissza, hagyja az asszonyra az öreglányt — mondta a főnök; és egy fél világ omlott össze Józsiéban, hogy ez ilyen egyszerűen megy. Kezet sem fog, el sem búcsúzik tőle ez az ember, miikor ő, Józsa, huszonegy évi szolgálat után először kér eltávozást. Ez fájt. Jött a vonat az anyóssal, puszi, hogy vagytok. És 'ak­kor történt Józsával életének két napos fordulata. Ugyan­is Józsát lökdösték, taszigál- tálk az állomáson, a busz­megállóban, Jőzsát az ingá­zók, meszes ruhájú kőműve­sek, enyvszagú asztalossegé­dek tapasztották a busz ol­dalához. És Józsa elgondol­kozott: nekem tejszínhabos, gyenge tejeskávét ad a fele­ségem reggelente,nekem fél órát szellőzik a paplanom estefente lefekvés előtt, és ezek az emberek reggel hat­kor kelnek, dolgoznak eb­ben a novemberi időben, kinn a félkész tömbházak ol­dalán ... És amíg a szemespaszulyt meg a tormát cipelte haza­felé, elhatározta, hogy megis­merkedik ezeknek az eimibe- xeknek a' reggeleivel. Józsa másnap új kérést adott be, öt nap fizetásnélküli szabad­ságot kért, magánügyei ren­dezésére. — Maga. megveszett, Jő- zsa — mondta a főnök, — magának soha nem voltak magánügyei, maga mindig a vállalatnak élt; hát mi a baj, Józsa? — Semmi, kérem, de na­gyon fontos. Józsa két reggele A siker fiika }

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom