Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-26 / 277. szám

V 1875. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Amikor tizenháromnál több az egy Szakitumkásképzés Kunszentmártonban Párbeszéd faesirly Istvánnal Híres történetek, nagy egyéniségek Ezeményjáték — avagy ta­nuljunk könnyen, gyorsan történelmet. S valóban egy jól megírt hangjáték meny­nyi, egyébként száraznak tűr­né történelmi . adatból tud életközeli valóságot terem­teni'./Zoltán Péter sorozatá­ban az elmúlt szombaton Lendvai .György Király — töviskoronával című rádiójá­tékét hallhattuk, amely, túl a sorozat érdemein, egyéb­ként is szót érdemel. Mert nemcsak történelmet Idéz, nemcsak események so­rozatát meséli el, hanem já­ték, azaz dráma a szó ne­mesebb értelmében Is. Mint­egy bizonyítása annak, szület­het „másodosztályba” sorolt műfajban is' rangos mű. Hogy mi ez a „másodosz­tály”? Többé kevésbé rend­szeres rádióhallgató lévén, az az érzés alakult ki ben­nem, hogy az igazán irodal­mi igényű mű inkább a Rádiószínház produkciói kö­zött szerepel, míg az adap­tációk, történelmi dokumen­tumok, és még sorolhatnám, gyakran kevésbé igényes megoldással is megelégsze­nek. Ezért örülök Lendvai György h^ngjátakának, mert ezt bizonyítja, ezen a terü­leten is lehet jót, mar-mar maradandót alkotni. Darabja jó ezer évvel repít vissza az időben, az első keresztes há­borúról szól. Plasztikusan mutatja meg, hogy a nemes cél, a Szentföld „megmenté­se” mögött milyen gazdasági, politikai érdekek húzódnak meg. S itt, ezen a ponton, bár korhű és realista az áb­rázolás, egyben kortalanna is válik, szinte minden idők háborúinak igazi okára utal. Mindezt úgy teszi, hogy nem csupán felidézi az egykor történteket, hanem drámai helyzeteket teremt, markán­san megrajzolt hősöket sze­repeltet. A hallgatót mindvégig ma­gához láncoló, pergőén izgal­mas játék sikere a puritán eszközökkel dolgozó Turián György rendező érdeme is, aki elsősorban a feszes dia­lógusokra koncentrál. S vé­gül a parádés szereposztás érdemel említést, elsősorban Kálmán György, de Ráday Imre, Fülöp Zsigmond, Rak- sányi Gellért, Pándi Lajos / alakítása segít a sikeres meg­valósításban. A kunszentmártoni szak­munkásképző intézetet két évvel ezelőtt avatták. Addig rzükségtantermekbep, tizen­három helyen tanítottak. Az új iskola átadása óta roham­léptekkel indultak el azon az úton, amely a korszerű in~ •ézményekhez való felzárkó­zásukat jelenti. A gyengébb erősebb Kunszentmártonban több­nyire a „gyenge” tanulók je­lentkeznek a szakmunkáskép­zőbe. Az intézmény igazga­tója így nyilatkozik erről: — 'X ermészetesen előnyösebb volna, ha jobb tanulmányi eredménnyel érkeznének a növendékek. Szerintünk azonban a „gyenge” csak vi­szonylagos értékítélet. Azt is figyelembe kell venni, hogy miért „gyenge” egy-egy tanuló, mert lehet, hogy nem a képességeivel van baj, ha­nem azok kibontakozását más — például családi — té­nyezők gátolják. Mérlegelni kell azt is, hogy miben gyen­ge valamelyik ifjú. Ha az el­méleti ismereteket tekintve az, nem biztos, hogy gyakor­lati vonatkozásban is sereg- haj tó. Megtörténhet, hogy ki­váló kézügyességgel rendel­kezik. Ezt figyelembe véve igyekszik tantestületünk a növendékek képességének sokoldalú fejlesztésére. E cél elérése természete­sen nemcsak jó szándék dol­ga, hiszen sok múlik az anyagi — tárgyi feltételeken is. Nos, ha valaki meg tudja becsülni az újat, akkor az itteni tantestület igencsak. Túlságosan eleven még a közelmúlt hatása. Számolnak a fejlesztés nehézségeivel is. Ezért egyelőre csak titkolt vágyuk az intézet bővítése. Az épület tervezésekor szá­moltak egy új szárny építé­sével. Egyre égetőbb szükség volna rá, hiszen már a be­költözéskor kinőtték az isko­lát. ötszáz tanulójuk elhe­lyezése megannyi gondot je­lent. önerőből is sokat építenek. A tornaterem mellé például melyet a közeljövőben adnak át, hatsávos futópálya ke­rül. Tanárok, diákok társa­dalmi munkában röplabda- pályát építettek és parkosí­tották az intézet környékét. Bitumenes kézilabdapályá- iyukhoz a betonalap kész. A Fatömegcikk Ksz segítségé­vel százezer forint értékben falburkolást végeztek a ta­nulók az iskolában. Most vitrineket készítenek a szem­léltető eszközöknek. A tantestület nemcsak a szakmai fogások elsajátítá­sát igyekszik elérni a tanu­lóknál, hanem a művelődési igényét is felkelteni bennük. Nem véletlen, hogy igen népszerű a szakmunkástanu­lók színháza, s kedvelt a honismereti és a többi szak­kör. Könyvjóváírással 65 000 forint értékben hangszereket szereztek be. s megalakítot­ták a zenekart. Két év alatt több mint háromezerre növe­kedett az intézet könyvtá­rának állománya. A széle­sebb látókört szolgálják a különböző vetélkedők is, — így például a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” A kulturális munkát azon- t>an a helyhiány ■— főleg a KISZ-klub hiánya — nagyon gátolja. Az itteni gond országos: buktatókkal terhes az elmé­let és a gyakorlat összhang­ja. Mi kellene ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen? A megoldás kézenfekvő: isko­lai tanműhely. A gyakorlati képzés azonban még nagyon bevés helyen történik az in­tézetekben. Országszerte a vállalatoknál szerzik gyakor­lati ismereteiket a tanulók. Ez még nem is volna külö­nösebb baj Kunszentmárton­ban sem, ha a vállalatok ré­széről olyan segítőkészség nyilvánulna meg, mint a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek helyi üzemében. Ott hat­száz négyzetméternél na­gyobb tanműhelyt építenek, melyet szerszámgépekkel, hegesztőrészleggel látnak el. A Pannónia Szőrmegyár he­lyi üzemének tanműhelye azonban túlzsúfolt. Bővítésé­re ígéret már van, — tett még nincs. Több helyen — így a Körösmenti Tsz-nél — szükség volna a gépi beren­dezések és a szerszámkészlet fejlesztésére. Sem gcnd a beiskolázás A* kunszentmártoni szak­munkásképző intézetben nem gond a beiskolázás. A kör­nyék iparosodása mellett a tantestület ügyszeretetének is betudható ez. Az általános iskolai tanulók pályaválasz­tását többféleképpen segítik. A Beton- és Vasbetonipari Művek biztosította autóbu­szon például a beiskolázási körzet nyolcadikosait minden évben beviszik Kunszent­mártonija. Megmutatják ne­kik az üzemeket, a gimná­ziumot és a szakmunkáskép­ző intézetet. A fiatalok így önként, de nem spontán döntenek. S. R — Életrajzának néhány adata: bölcsészkar, , olasz— magyar szakos tanári diplo­ma, tanítás, lektori munka a Magvető Könyvkiadónál, 1959 óta a filmgyár... Miképpen lett a szorgalmas filológusból író, a dokumentum-esszé művelője? — A történelemmel más a kapcsolatom, Régóta gyűj­töm hazánk történelmének „furcsaságait”. Úgyszólván kamasz fejjel megéreztem, milyen gyalázatosán becsap­juk magunkat Ma pontosab­ban fogalmaznék: rájöttem, hogy rengeteg nemzeti be­tegségnek, deformációnak az oka a nacionalizmus. Ezért kérdezem újra és újra a történelmi időket. Az embe­rek döntéseit vizsgálom az adott helyzetben, s nem úgy, hogy én már tudom, más­nap mi lesz velünk! Háborús és történelmi vétkességeink­ről írtam tehát realista ön­vizsgálatot, s ne»a minden­áron felmentő ítéleteket, kö­nyörgő védőbeszédeket. Mert az is meggyőződésem: nem kell hamut hinteni a fejünk­re. Rá kell viszont végre döbbennünk arra: volt, van ás lesz döntési felelősségünk! — Ez a nézete lett volna az írásait ért támadások cél­táblája? A nemzeti önvizs­gálatról beszélni hovatovább divat. Egyes vélemények vi­szont a Nemeskürty-könyvek („trilógiájára” gondolok ter­mészetesen) a szükséges de- heroizálásnál is többre: egy­fajta „elidegenített” történe­lemszemléletre biztatták J.ogos-e ez a feltételezés? — Kerülővel, de egyenesen válaszolok ... Most már las­san két esztendeje az 1848— 49-as szabadságharcról íran­dó könyvemre készülök. Az érdekel: mi ntcból, milyen hatásra kötelezték el magu­kat a császári és királyi had­sereg tisztikarának oly gyak­ran német, szlovák vagy ro­mán tagjai a magyar sza­badságharc mellett. Valójá­ban egyre határozottabban ■tudom: a világforradalomért harcoltak! Vagyis a nemzeti mellett már akkor ott volt az igen erőteljes nemzetközi indíték! A mi szabadsághar­cunk épp az ilyen, a szűk hazán túlmutató mozzanatai miatt került oly rangos hely­re az európai és egyetemes történelembe is. — Az én türelmetlen „de- heroizáló” indulatom, „ha­zaárulásom” mögött tehát az arányérzék, a helyes önérté­kelés vágya munkál. Hiszem, hogy a nemzetiszínű görög­tűz is eltakart egy értelmeSj nemcsak önmagát ismerő, bé­két szerető humanista kö­zösséget Épp csak ennek a képét „átfestette” az álnem- zeti, áltörténelmi tudat, mely a millenniumban alakult ki. Egy olyan nemesi réteg jó­voltából, melynek gondolko­dása a Habsburg-liberális szemléletnél is reakciósabb volt Ha szabad így fogal­maznom: én II. Józsefnek szurkolok. Felidézve egy „le­játszott meccset”, mely iga­zolja: a nemzeti ügy nem mindig azonos a haladás ügyével. — Azt Írja trilógiája elő­szavában, hogy nem törté­nész, szándéka csupán „a történelemről írni”. Azt je­lentené ez, hogy nem törek­szik a kevéssé vagy egyál­■ talán nem tudott felfedezé­sére, lényegi szemléletmódo­sításra, csupán hiteles rög­zítésre; szépírói népszerűsí­tésre? — Ha olvasóm nem esik át lelki katarzison, semmit sem ér a munkám. Népsze­rűsíteni szép dolog, de én csak úgy döbbenthetek mind- annyiunk személyes felelős­ségére, ha az eseményeket újonnan feltárt összefüggé­seiben ábrázolom. Tudatos tehát doppingolási szándé­kom : elesodálkozásra és' to- vábbkérdezésre szeretnék biztatni. Ki, mikor, mit és főként: miért tett? — kér­dezze meg csak mindenki új­ra és újra. — Teljes történelmi hite­lességre törekszem. Figurá­im sohasem mondanak mást, mint amit valóban mondtak; mégis meg kell adni alak­juknak a szükséges lélektani hitelt. Bonyolult írói mun­ka ez. Sokkal kisebb készlet­tel dolgozhatom, mint a re­gényíró, mert kötve vagyak egy nagyon szűk ténykész- lethez. (Talán épp ezért nem tudják hova tenni a műfajt egyes kritikusok.) — Ebben a feladatban va­lóban nagyon sokat segít a film ismerete, technikája. Talán olyasmit jelez e mód­szer: eljön az idő, amikor a művész verset ír, színdara­bot, s ugyanígy filmet is ké­szít (ő maga!) — aszerint, hogy közlendőjének melyik forma felel meg legjobban. Arany János, ha élne, lehet, hogy holnap egy másik Tol­dit vagy Buda halálát — filmmé alkotna meg. Mert a film természetesen nemcsak technika, hanem — közhely ez már — látásmód is. —■ Pedagógus-szenvedélp- lyel ír, s most is így szólt hivatása és szép kedvtelése tárgyáról (vagy inkább ala­nyairól). Hadd kérdezzem meg hát: miért hiszik olyan sokan, hogy az utókor szá­mára csak száraz csűrés-csa- varás, unalmas ismerethal­maz a történelem? Rosszak talán a tankönyvek? Vagy történelemtanításunk fogya­tékos? Vagy egyszerűen: nincs történelmi érzékünk? — Voltam annyi ideig ta­nár, hogy erről talán érde­mes szótanom. Lényegében elkerülve a tankönyv-kérdést. El tudom ugyanis képzelni, hogy a tankönyv száraz, ma­gyarán tényszerű, higgadt támaszték, forrás és adattár legyen. A tanár ne legyen száraz! — A magam (olvasmá­nyosnak ítélt) könyvét, stí­lusát ajánlanám ezek szerint az iskoláknak? Szó sincs ró­la! Nem bánnám persze, ha a pedagógusok haszonnal for­gatnák. Ha például azt érez­nék, hogy a könyvek szerző­je személyes kapcsolatba ke­rült a történelemmel. Ha írásomnak csupán a szenve­délye hatna, már értelme lenne írásomnak. Nádor Tamás lét nevettem! Farkas Ferenc 70. születésnapjára Hangverseny a Galériában Á hírlapárus ünnepei A Kaposy Miklós—Marton Frigyes szerkesztő-rendező duó ismét újított. Szövetkez­ve Abody Bélával, amolyan anekdotázó műsorj állítottak össze, amelynek az elmúlt héten hallhattuk első részét. Abody, mint házigazda, képzeletbeli utazásra invitál bennünket. Jót nevettem! — mondja a cím, s itt az egyes- Ezám első személy nyilván a házigazdára utal. S mi jót nevettünk-e? Igen, együtt ne­vettünk, sőt mi több, együtt gondolkodtunk (ami vidám rádióműsorainkban nem túl gyakori jelenség), mert az irodalmi igényű anekdota bi­zony eddig szinte hiánycikk volt. Pontosabban, korrigál­juk magunkat: újabb idők­ben lett azzá, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt virágkorát élte. Nos, ha ezekből a hagyományokból táplálkozva Elkerül egy sokak által sze­retett, tulajdonképpen iro­dalmi műfajt feléleszteni, vagy még inkább újra te­remteni, mindannyian nye­rünk vele. Ez az új sorozat, ha most még nem is1 hatá­rozottan és kimondottan ezt célozza, úgy tűnik efelé tart. Ügy érzem, jó irányba. — trömböczky — A Verseghy Ferenc megyei Könyvtár és a városi tanács társadalmi ünnepségeket szervező irodájának rendezé­sében meghitt, bensőséges hangulatú hangverseny ré­szesei lehettünk hétfőn este a Szolnoki Galériában. Szurmay Ernő, alkönyvtár igazgatója meleg szavakkal köszöntötte a 70. születés­napját ünneplő Kossuth-dí- jas zeneszerzőt és pedagó­gust. Említést érdemlő az a tény, melyet nem kis büsz­keséggel mondhatunk, hogy e színvonalas, élményt nyúj­tó hangverseny műsorát (Sán­dor Judit énekművésznő ki­vételével kizárólag szolnoki előadógárda adta. Többek között a Bartók Béla kama­rakórus, a Kassai úti ének­zene tagozatú Általános Is­kola énekkara, valamint a Szimfonikus Zenekar kama­raegyüttese és a Fúvósötös. Első számként a Gyöngyö- ri-Gyöngv, egy több tételes kórusra írt kompozíció hang­zott el a Kassai úti iskola énekkarának előadásában. Rohonczy Andrea vezényle­tével. A karnagynak, illetve a kórusnak sikerült vissza­adni azt a sokszínű zenei gondolatot, megérezni azokat a hangulatokat, melyet e ciklikus mű magában rejt A szolnoki Fúvósötös — Cső- masz Eszter (fuvola), Egyed József (oboa), Fancsali Olda- mur (klarinett), Benedek Sándor (fagott), Vincze Fe­renc (kürt) ezen az estén a szerző két nagyobb lélegzetű kompozícióját, a Szerenád és a Régi magyar táncok című darabját játszotta igen kife­jező muzikalitással. Nem kis dicséretükre legyen mond­va, hogy a fúvós hangsze­rekre köztudottan kellemet­len hatást gyakorló hűvös levegőben is tisztán, szép tó­nussal, hiba nélkül játszot­tak. ( Äz E. Serényi Bogáta ál­tal vezetett Bartók Béla ka­marakórus ez alkalommal is igen sokszínűén használta ki a művekben rejlő zenei kife­jező eszközök végtelen -lehe­tőségeit. Talán a szünet után elhangzott Tillió-Lio, vala­mint Keresztöltés című da­rabok előadása volt hatását tekintve a legsikerültebb. Farkas Ferenc egyik legnép­szerűbb alkotását, a világ szinte valamennyi hangver­senytermében már elhang­zott Piccola Musica Di Con­certo című művét játszotta nagy sikerrel a szolnoki szimfonikus zenekar kama­raegyüttese. A karmester Báli József jó érzékkel, biz­tonsággal oldotta meg, jut­tatta kifejezésre e ritmikus, zenei feszültséggel telített 4 tételes mű mondanivalóját. A koncert egyik zenei csúcspontja volt a Weöres Sá,ndor verseire komponált Gyümölcskosár című dalcik­lus. A már jól ismert dalo­kat Sándor Judit, a kiváló énekművész választékosán kifejező, gazdagon árnyalt előadásában hallhattuk. Kü­lön élményt jelentett,-hogy a különböző karakterű színes kis miniatűröket ezúttal a koncerten jelenlévő szerző kísérte zongorán. A hangverseny közönsége' mindvégig igen melegen ün­nepelte Farkas ( Ferencet és az előadókat. Egyed Ferenc Meglátogatja a pesti kol­legákat; megbeszéli velük, hogy mi újság van a stan­don ; merthát ez érdekli a legjobban: az újság. Negyed- százada ez az élete. Aztán virágot vesz. Álta­lában egy szép csokor szek- fűt, hogy elvigye az orvos­nőnek, aki megmentette a szeme világát. Két nagyfia azt meséli, hogy ilyenkor felfénylik a szeme, ami, lám a doktornő jóságából nem aludt ki. Aztán az is ünnep neki, ha az újságokról kérdezik, mert valaha majdnem úgy történt, hogy nyomdász lett. Sokat tud a lapokról: nem­csak árulja őket. Kisgyermekkorában vesz­tette el a hallóképességét. Nehéz gyermekkora volt, aztán megjárta a koncent­rációs táborokat is. de élni akart és folytatódni. Két fiút nevelt fel. Aztán lakást kapott a várostól. Kétszo­básat. szupermodemet. Ha vannak városképi je­lentőségű épületek egy .vá­rosban. akkor bizonyára vannak városkép jelentősé­gű emberek is. Ö az. Nekem ő volt az első szolnoki is­merősöm. Eladott ugyanis egyszerre két Néplapot ne­kem. Elmagyarázta, hogyha a tegnapit nem olvastam, akkor itt az ideje, hogy meg­tegyem. Olyan elánnal tette mindezt, hogy nem tudtam vitatkozni vele. Mondtam is, hogy Ilyen árusa kellene legyen sok a sajtónak, aki vétségnek te­kinti, ha valaki nem olvas újságot. Azt hiszem, nehéz sorsa ellenére boldog és elégedett ember. Ez az élete, ilyen az élete, de megélte és éli be­csületesen. Hajnalban megjelenik a Ságvári körút sarkán levő standján, amelynek komfor­tosságára egyébként nagyon büszke — és ott van estig. Azt gyanítom, hogy titok­ban tudja, hogy milyen fon­tos ember. Tulajdonképpen az is. Akit ismernek és sze­retnek, ahogy őt ismerik és szeretik a szolnokiak, az ' valóban fontos ember. * * * Kardos Istvánt tegnap Debrecenben 25 éves újság- árusi jubileuma alkalmából és jó munkájáért kitüntette a Postaigazgatóság. (petríj

Next

/
Oldalképek
Tartalom