Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-25 / 276. szám

1975. -november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 L/SILELET A íáPPÉNZÜGYRŐL 2. Mit itioniiiäk a körzeti msek? Nem véletlen az a í eil tevés, bogy vannak, akik jogtala­nul akarnak a táppénz nyúj­totta edőnyöíkhöz, ajándék pihenőnaphoz jutni. Kísérle­tezők igenis vannak — ha nem is mindig sikerül ne­kik ... Körzeti orvosok saját gyakorlatukból mesélték. Az orvosi titoktartás azonban kötelez... , Véleményéltet mondtak, mi is csak azokat írhatjuk le, nevek néOiküL Kenderes. — Volt olyan betegem, aki borotválkozás­nál egy kicsit megvágta az arcát és erre akarta... nem is akarta, követelte, hogy nyilvánítsam keresőképte­lennek. Tiszaföldvár. — Hálátlan feladat nemet mondani, de azt is vállalni kell Nálam kezdetben rendszeresen je­lentkeztek hétfőn a másna­posak a legkülönbözőbb „ba­jokkal”. Amikor az aznapi orvosi igazolásukon rendsze­resen a „megjelenésük nem volt indokolt” rovatot húz­tam alá, leszoktak a hétfői látogatásról. így már a bete­gekre is több időm jut... Kunhegyes. — El sem tud­tam képzelni, hogy egysze­rűen közli a „beteg” az or­vossal, hogy szükségem van három napra, írjon ki. Az­tán mikor még néhány, újabb alkalommal állítottak be hozzám ezzel, rájöttem, té­vedtem. Amíg vám olyan or­vos, aki megteszi, addig az Ilyen arcátlanságok nép szűnnek meg. Körzeti orvos a megye egyik városából. — Ha is­merem a beteget, megbízha­tok benne, és ha azt kéri, ve­gyem táppénzre, kiírom egy­két napra.,Ez nem megalku­vás. Tapasztalatból mondom, ha akarja, úgy is kiíratja magát — máshol. Tehát vannak, akik néha orvosi segédlettel jogtalanul veszik igénybe a táppénzes napokat Miért? Lehet, hogy a munkához való viszonnyal is összefügg az effajta „be­tegeskedés” ? 8ETE6SÉS ÉS MUIMKÍLCS Az egyik szolnoki üzemor­vosnál jelentkezett a gyár egy segédmunkása, akinek munkafegyelméről még soha sem állítottak ki jeles bizo­nyítványt Egyszer már munkahelyi vétség következ­ményei alól akarta magát ki­vonni betegállományba me­neküléssel. Ezúttal nem sikerült. Ez­után az ügyeletén próbálko­zott, majd a lakóhelyi körze­ti orvosnál. Pechje volt, ott éppen az üzemorvos helyet­tesített. Ellenkező példa is akad. Vannak, akik betegein is dolgoznak, semmiképp sem akarjak kiíratni magu­kat. Szakmunkás a kiscukrász- dában. Egyszerre három- négy munkaműveletet végez, s közben a beérkező rendelé­seket is kielégíti. — Munka közben nem ér rá az ember beteg lenni. Én attól esnék ágynak, ha a vá­rószobában kéne üldögél­nem. Fiatal pedagógusnő. / — Egy hátig szédelegtem,' de nem írattam ki magam, mert a gyerekeit tudásáért én vágyóit a felelős. Művezető a Járműjavító­ban. — Itt a mozdony osztályon régi, képzett szakmunkások vannak, nálam igen kevés a hiányzás. Inkább azért kell szólnom, hogy menjen már orvoshoz... Beszélik — „de letagadom, ha rám hivatkoznak” — mondták el, hogy van orvos, aki illő díj fejében bárfkit táppénzre vesz. Meggyőző­désünk azonban — és a lát- leletikészítések közben szer­zett tapasztalatait alapján ír­juk le, — körzeti orvosaink egy-két vitás esettől elte­kintve reális tünetek alán­ján nyilvánítják keresőkép­telenné a beteget. Honnan hát a „kiíratom magam” — jelszó, s honnan a betegál­lományban fusizók, kapálga- tóík esete, s hogyan lehet va­lakit kocsmában látni táp­pénz alatt? Csalók? Nem biztos. IÁPPÉNZCSALÓ, VAGY OHGYíEKQSJELÖLT? Tiszaföldvári körzeti or­vos: — Az egyik páciens he­tekig járt a rendelőbe külön­böző idült betegséggel. Négy­ötféle gyógyszert kellett neki írnom, s hä fogyott, már új- - ra jött. .Kérte a rokkanttá.. nyilvánítását, és az állapota alapján meg is kapta. Azóta a rendelő táján sem látták. / A szőlőben, nehéz munka köziben, ott viszont igen. Szandaszöllosön történt — A beteg hosszabb injek- ciókúra alatt volt természe­tesen táppénzen. Szigorúan előírtam a kíméletes életmó­dot, mire ő részegen jött ke­zelésre. Egy másik, kunhegyes! eset. — Súlyos ideggyulla- dásfial, vesebántaimaBakal vettem betegállományba az egvik asszonyt Szigorúan előírtain számára a fekvést Másnap lakodalmi tortával a kezében ballagott az ut­cán ... Nem tartják be az orvos utasításait: öncsalók. Csak ilyenek vannak? Nem. önkéntes betegelle­nőrző kőrútunk tapasztala­taiból egyet adunk közre, egyet a hasonló sok közül. Nem gyanúsítunk, csak a tényeket regisztráljuk. Tószeg. A ,jbeteg” munka­ruhába öltözve fogadott A kezén még ott volt a friss cement nyoma. — Mióta beteg? — Másfél hete. Tüdőgyulladásom van. (A nyilvántartó orvos adatai szerint hörghurutban szén-' ved.) — Az idén először van táppénzen? —Nem, harmad­szor. Mindhárom tüdőgvuila- dás. Körülbelül hat hónapig voltam táppénzen ebben az évben. — Mikor? — Január­tól márciusig, majd május végétől nem emlékszem pon­tosan meddig, és most. A régi házat januárban kezdték bontani, s az újat májusban építeni. Október végi, november eleji napo­kon költözködtek és végez­téik az utolsó simításokat a családi házon. VAN-E LIBERALIZMUS? Átjutott a szűrőn. Még a felülvizsgáló orvos kontroli­ján is. A véletlenen múlott, vagy az orvosi liberalizmus­nak köszönhető? Kimond­hat-e, leírhat-e ilyet, hogy orvosi liberalizmus, aki so­hasem gyógyított? — Írják csak le — nyug­tatott meg bennünket dr. Ki­rály István, a Társadalom- biztosítási Igazgatóság el­lenőrző főorvosa. — De én a jó értelemben vett liberaliz­musról beszéled?:, amely vitás esetekben döntő lehet. Egy példa: egy pedagógusnőnék mozdulatlanságra kárhoz­tatott beteg volt a férje A felesége ápolta, gondoskodott róla, mindamellett még ta­nított is és nem hanyagolhat­ta el két kiskorú gyermekü­ket sem. Elfáradt, kimerült. A körzeti orvos nem vette táppénzt-e, mondván, a férj ápolása címén nem teheti meg. (Ez igaz.) A felülvizs­gáló főorvos azonban kereső­képtelennek nyilvánította. Én is ezt tettem volna. Em­berségből, humánumból. — Nem ez a jellemző. — Nem. Sőt, az a vélemé­nyem, hogy ma nagyon könnyű, túl könnyű a táp­pénzbevételt kijárni. Üzem­orvos, körzeti orvos, szak­rendelés. Aki nagyon akarja, előbb-utóbb talál egy olyan orvosra, aki kiírja. És az ellenőrzés? Valóban a felülvizsgáló orvosok szű­rőin is olyan könnyű átjut­ni? Kovács Katalin IgTiezi Zsigmond KÖVETKEZIK: Konzultáció 'vagy adminiszt­ráció? Tiszafüreden ©lief. Garni sz©zesr@lc©3 ér Az ötlet megszületik 1974 szeptemberében, az újítást benyújtják 1975 februárjá­ban, amit hamarosan el is fogadnak, és a tiszafüredi ipari szövetkezet, ma már Gvörfi István és Szedlacsek Géza újítását felhasználva gyártja a Dsoel—63-as kábel- sodrógépek leadóállványait. Különös jelentősége az újí­tásnak az, hogy ez a szerke­zet a Diósgyőri Gépgyárral való kooperáció keretében készül, és a Szovjetunióba exportálják. Az újítás éven­te több mint félmillió fo­rint megtakarítást eredmé­nyez a szövetkezetnek. A lead óállvány lefej tő szer­kezetének módosítása olyan kézenfekvőén jó, hogy az újí­tást — a szokásostól eltérően — rendkívül gyorsan elfo­gadták és alkalmazták a terv síelésben. Az ilyen ötletek sosem pat­tannak ki „isteni sziírra” módjára. Győrfi István érett­ségizett lakatos szakmunkás ígyártástechnológusi beosz­tásban) és Szedlacsek Géza esztergályos (kooperátort munkakörben) éveken ke­resztül figyelve a leadőáll- vány elkészültét, pontosan ismerték a gyártás folyama­tát. Gondolkodtak. Aztán egyszer megszületett az ötlet, amiből újítás lett. Az újítók elmondták, hogy tulajdonképpen újításuk a világ legtermészetesebb dol­ga: ez a leggazdaságosabb íejlersztés. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a DIGÉP kábelsodró gépei vi­lágszerte elismertek, nő irán­tuk a kereslet, és a szövetke­zetnek is tartania kell ma­gát kooperációs partneri minőségében. :\ Kiskereskedelmi mérleg 177,1 milliárd forintos forgalom A Belkereskedelmi Minisz­térium gyorsjelentése szerint a kiskereskedelem az év el­ső tíz hónapjában 177,1 mil­liárd forintos forgalmat bo­nyolított le, 16,8 milliárd fo­rinttal nagyobbat, mint ta­valy ilyenkor. Az árucsopor­tok többségében megfelelő vagy legalábbis kielégítő volt az ellátás. Októberben különösen a vegyes iparcikkel? forgalma emelkedett nagy mértékben, a tavalyi októberihez képest 18,6 százalékkal. Ebben erő­sen közrejátszott, hogy több személygépkocsit és nagyobb mennyiségű építőanyagot vá­sárolt a lakosság, mint ko­rábban. HAMAROSAN, DECEMBER végéig átadják a megyei tanács Hetényi Qéza közkórhá­zának új 268 ágyas pavilonj át, amelyben belgyógyászati osztályt rendeznek majd be Egpifilia állásfoglalás a smksmmuil tanácskuásoftaa Befejeződött a szakmai kongresszusok sorozata A Közalkalmazottak Szakszervezetének kongresszusával szombaton befejeződött a szakmai kongresszusok, s egyben végeit ért a csaknem 8 hónapja tartó különböző szintű szak- szervezeti tanácskozások sorozata, amellyel a magyar szaí?- szervézetek XXIII. kongresszusát készítették elő. Lezajlot­tak tehát az alaipszarvezati, a területi és a szakmai tanács­kozásai?, amelyeken kereken egymillió dolgozó mondott vé­leményt a váÜlailati, területi, ágazati szakszervezeti szervek elmúlt négyévi munkájáról, a termelés, az ólet- és munka­körülmények alakulásáról, s tett javaslatot a további fel­adatokra. A lezajlott tanácskozá­sok tapasztalatait a követke­zőkben összegezte Vas Já­nos, a SZOT osztályvezetője. — Az aLapszeirvezeti és a területi tanácskozáson csak­úgy, mint a szakmai kong­resszusokon kifejezésre ju­tott, hogy a legutóbbi négy­öt év a dolgozók nagy több­sége számára jóval .nagyobb eredményeket hozott, mint a korábbi időszakok. A mun­kás-bérei? gyorsabban emel­kedtek, erőteljesebben javul­tak a munkakörülmények, s egész sor olyan régóta szor­galmazott intézkedés szüle­tett, mint például a korked­vezményes . munkakörök megállapítása, vagy egyes munkakörök szakmásítása. Sokat javult a munkavédel­mi, a munkaegészságügvi helyzet, a vállalati vezetők jobban számon tartják és a lehetőség szerint fokozott mértékben teljesítik a dolgo­zók jogos kívánságait. — A sok százezer felelős­ségteljes -felszólalás, a viták egész hangvétele ismét azt bizonyítja, hogy az ország, politikai légköre jó. A dol­gozók- mindenekelőtt a szo­cialista brigádok felismerték, hogy az éLetkörülmények ja­vítását, az életszínvonal to­vábbi emelését csak a mun­ka javításával lehet megala­pozni. Sokhelyütt kifogásol­tál?, hogy a munkahelyi lég­kör nem kielégítő, a szocia­lista brigádok, a dolgozok erőfeszítései nemegyszer üt­köznek az anyag- és alkat­rész-ellátás zavarai miatt. Sokhelyütt nagy mértékben nőtt a túlórázás, s bizony, nehéz megítélni, hogy abban mekkora része van a szerve­zetlenségnek, s meikkara a vállalattól független körül­ményeknek. Ezért kérte a sok feszólaló: a vezetés avas­sa be a kollektívát a vállalát problémáiba, jelezze előre a várható feladatokat, nehéz­ségeket. — A dolgozók mindenütt elismeréssel szóltak az or­szágos szakmai bértáblázat bevezetéséről. Sok egyéb ja­vaslat hangzott el arról, hogy hogyan lelfetne^ácátíkonyab- ban segíteni a bérezés ösz­tönző hatását,, azi. életszínvo­nal emelését, az-éhhez szük­séges anyagi alapok megte­remtését, a munka- és üzem­szervezés korszerűsítését, az üzemi demokrácia kiszélesí­tését és mindazt ami kihat a dolgozók munkájára, életkö­rülményeire. Mert a fűinek is vas szála... A sötétség észrevétlenül, a kertek alatt lopakodott be a faluba. Szinte egyik percről a másikra este lett, a lánc­talpas traktorok is fényszó­róikkal tapogatták a hazafe­lé vezető utat. Varga Péter izmai már ki­pihenték a délben letett 12 órás műszak fáradalmait, fürgén vitték gazdájukat a Petőfi tsz székháza felé. A traktoros halkan fütyöré- szett, hiszen zsebében nylon­háló lapult, a felesége küld­te sörért. — Jó dolog az, hogy Ti­szaszőlősön étterem is van a szövetkezet irodái alatt — gondolta Varga Péter — de mégj óbb az, hogy a szatyor majdnem a végtelenségig tá­gul, sok üveg belefér. Ma aztán pláne megérdemlek egy kis itókát — morfondíro­zott tovább — ma este befe. jeztük a szántást, ami no­vember közepén nem kis dolog. De hajtottunk is ve­szett tempóban, nem akar­tunk lemaradni a környék többi gazdaságától. Csak né­hány nania tértünk vissza a rövid műszakra, addig 24 óráztunk. Az asszonnyal nem naivon láttuk «•»'•mást, zsör­tölődött is eleget szegény. Amikor viszont hazavittem a borítékot, amelyben kétezer forinttal is több volt, mint amennyit a műhelyvezetőié­ként kapok, bezzeg körbe puszilhatott. — A nők már ilyenek — somolygott magában — de az is biztos, hogy nekem is megérte, még mezőgazdasági gépész létemre is. két hónap­ra traktorra ülni. Fiatal vá­gyói?, 25 éves, gyerekünk sincs még, az éjszakázást is bírtam. A nappal ■ könnyen elment, de sötétedés után már kát-három óránként meg kellett állni pihenni. Egy kis idő jutott alvásra is, és ami­kor reggel hatkor jött a vál­tótársam, már szinte nem is voltam fáradt. Jó érzés volt végignézni a friss szántáson, látni, hogy egyre kevesebb marad holnapra. Varga PéteF benyitott az étterembe. Szóltak neki, hogy azonnal menjen fel az elnök­höz, újságíró szeretne beszél­ni vele. — Na jókor jött ez is — vakarta meg üstökét a trak­toros. — Az kell, hogy pont most késsek otthonról, Er­zsébet nap előestéjén. • Meg is ráncigálja a hajamat az asszony. Mikor hazafelé indult, így füstölgött magában. — De sokat túrinak kér­dezni egyesek. — Hogy ügyeltünk-e a munka minő­ségére? Hát persze, hogy vi­gyáztunk, hiszen az elkövet­kezendő esztendő alapja az őszi szántás. Nem érdemes csalni, mert akkor magunk­kal is kitolunk, hiszen jövőre a megkeményedett barázda­feneket nekünk kell feltörni. Még azt is észre lehet venni, ha meglazul egy csavar, mert akkor másképp forgat az eke. Tavasszal ezzel is mi bajlódnánk, hiszen a DT-< esek fogasolnak, s akkor a rendetlen szántás után sok a gyom, kukoricaszár, cs-utka- maradvpny, tízpercenként el- dugítanák a munkagépet \ — Az igaz, hogy az időjá­rás segített, de hátráltatott is, mert száraz volt a föld. Műszakonként j formán két­szer kellett ekevasat cserél­ni. Pláne a sziken, mert az istentelenül kemény. Azon a talajon kezd tűni?, hiszen nehéz boldogulni vele, s a gazdaság földjének SO—35 százaléka ilyen. Furcsa volt, mondhatom, hogy az egyik táblán szinte szikrázott a vas, a másikon meg elsül­lyedtünk, mert a száraz k^- reg alatt teljesen lágy volt minden. — Szerencsére az öregek segítettek nekünk, ök már ismerik, hogy melyik földnek merről van a szála, hol kell kezdeni a szántást. Irányí­tottak: — Itt egy kút, amott egy fatuskó. Kerüld ki, vi­gyázz rá! Jó volt csapatban dolgozni, fogtuk egymást, megköveteltük a jó munkát De ez látszik ám a határon is. Most már csak egy te^zi tél kell rá, ami szátmorzsolja a nagy rögöket. Mert bizony, ha tavaszig is kevés lesz a csapadék, akkor rügyfakn- dáskor megint megizzadunk Nagy Benedek a termelő- szövetkezet elnöke szintén hazafelé ballag. Egy gond­dal kevesebb nyomja az ő ■"állat is. — braun —

Next

/
Oldalképek
Tartalom