Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

1975. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 LÁfLELEI SÍÜPPÉHZÜGYRÖL 1. Javuló életszínvonal, romló egészség? A nagy múltú szolnoki Járműjavítóban érdekes meg­állapításra jutott a szakszer­vezeti bizottság. Az üzemben az utóbbi években rendkí­vüli mértékben javultak az üzembiztonsági feltételek, a munkakörülmények. Tágas, világos, fűtött üzemcsarno­kokban dolgoznak a munká­sok. A logikus az volna, hogy az egészségesebb mun­kahelyen egészségesebbek is az emberek. Csakhogy nem így van: ugyanebben az idő­szakban szembetűnően emel­kedett a betegek száma. Az idei első félévben a táppénzes napok aránya el­érte a bányavidékre jellem :ö kimagasló értékeket. Ha nem lenne rendszeresen 70—30 ember betegállományban, mintegy 8Ö0 ezer forinttal többet termelhetnének na­ponta. Ahhoz pedig, hogy az üzem behozza, vagy megkí­sérelje behozni a hiányzás okozta termeléskiesést, a többi dolgozó sokszoros túl­órájára s a legkülönbözőbb munkaszervezési intézkedé­sekre, nem ritkán kényelmet­len megoldásokra van szük­ség. A jelenség nemcsak! a Járműjavítóból ismert, ugyanis a Táppénzes napok száma és költsége a hiány­zások okozta termelési érték- veszteség az országban, s a megyében is évről évre emelkedik. Mivel magyaráz­ható a növekedés? Vannak-e valóban irreális okai, amely­ből a biztosítási joggal való visszaélésekre lehet 'követ­keztetni? Esetleg betegebbek, ke­vésbé ellenálióak lennénk, mint tíz éve? Vagy a javu­ló egészségügyi ellátás, a bű- viij.0 szociális juttatások igé­nyesebbé tettek bennünket, s múló fejfájással már ott­hon maradunk, gyógyszerek garmadát szedjük — csupán azért, mert majdnem ingyen van? A kérdéseket véleményku­tató kőrútunk során felvetet­tük körzeti cvvcsoknak, a betegeket felülvizsgáló fő­orvosoknak, társadalombiz­tosítási szakembereknek, munkásoknak, szakszerve­zeti titkároknak, igazgatók­nak, főmérnököknek bete­geknek és egészségeseknek. TIZEDENKÉNT 3 MILLIÓ FORINT Nézzük előbb a tényeket. A táppénz alakulása többfé­leképpen mérhető, legkifeje­zőbb a százalék, a lehetséges munkanapok és a táppénzes napok aránya. Az Országos átlag szerint ez az arány 1973-ban. 5,4, tavaly már 5,8, az idén 6,4 volt. Mit jelent ez a gyakorlat nyelvére for­dítva. Azt, hogy több tíz­millió munkanap termelési értékével szegényebb lett az ország, s ugyanakkor az idén megközelítőleg 6 milliárd forint táppénzköltségben je­lentkező kiadást. A megyében is évről évre felfelé kapaszkodik a mun­kanapok és a táppénzes na­pok arányának mutatója. (Bár mindig alatta volt és ma is alatta van az orszá­gos átlagnak.) Míg tavaly­előtt júniusban (ez a leg­semlegesebb hónap) 4,2 szá­zalék volt az arány, tavaly 8, az idén pedig további 3 tizeddel emelkedett. Egyti- zed emelkedés pedig nem nevesebb, mint 3 millió fo­rinttal növelni a táppénzre kifizetett összeget. A terme­lésből kiesett munkanapok­ról nem is beszélve! Igen, csakhogy a táppénz­jogosult biztosítottak köre is bővült — mondtak az. or­vosok. De nincs összhangban a kettő — ^hangoztatták a megyei Társadalombiztosí­tási Igazgatóságon, ahol egyikről is másikról is pon­tos kimutatást vezetnek. A számok beszédesek. 1972-ben az új egészségügyi törvény születésének az évében, ami­kor bővült a biztosítottak száma 127 ezer biztosított volt a megyében. Az idén számuk 134 ezerre (5,7 szá­zalékkal) emelkedett; Ugyan­akkor a táppénzes napok száma — ismét vegyük a legsemlegesebb hónapot, a júniust alapul — 130 ezer­ről 173 ezerre (32,4 száza­lék) nőtt. Mit jelent ez fo­rintban? 1972-ben 97 millió forint, az idén pedig az elő­zetes számítások szerint 155 millió forint (53,8 százalék­kal több) lesz a táppénz- költség. És még egyetlen adat a növekedés érzékelte­tésére. Tavaly a megyében összesen 2 millió 300 ezer volt a táppénzes napák szá­ma, 300 ezerrel több mint az előző évben. (Idei, végle­ges összesítés még nincs.) KISMAMÁK ÉS IH3ÄZ0K A táppénzes napok szá­mának növekedése tehát olyan méretű, amely csu­pán a biztosítottak körének bővülésével nem magya­rázható. Kétségtelen, hogy egy ok a sok közül. A táp­pénzes arányszámot lega­lább húsz tényező együttes hatása alakítja, — volt Vaj­da Jenőné dr. a megyei Társadalombiztosítási Igaz­gatóság vezetőjének vélemé­nye. — Lehet, hogy túlzott táppánzcentrikussággal vá­dolnak (a pénzügyi kiadá­sok nálunk csapódnak le legszembetűnőbben) amikor megkérdőjelezzük, valóban mindenki beteg, aki táp­pénzt kap? Azt sem hiszem, hogy valóban olyan sok em­bernek van szüksége a napi betevő gyógyszerére. Kávé mellé nyugtatóra, a cigaret­ta mellé serkentőre... Ugyan­is csupán az árak emelke­désével aligha magyarázha­tó, hogy az idén majdnem 50 millió forinttal többet költünk gyógyszerre, mint három évvel ezelőtt. — Azérj; lehetnek objek­tív és elfogadható okok. Mint például a humanista törvények — népesedéspoli­tikai határozat, gyermekápo­lási táppénz — végrehajtá­sával járó többletkiadások, — vetettük közbe. — Igen. Csakhogy > a számításokkal bebizonyítot­tuk, ezek hatása csupán egy töredékét jelenti az emelke­désnek. Véleményem szerint nem ezen a ponton kell mélyre ásni, hanem a táp­pénzfegyelmet, a felülvizs­gálat rendszerét, a betegel­lenőrzést kell felülbírálni. Azzal gz orvosok is egyet­értenek, hogy a veszélyezte­tett terhesség és a gyermek- ápolás címén igénybe vett táppénz mindössze két-há- romtizedes emelkedést je­lent évente. Ez reális és várható volt, — jelentette ki dr. Baki Magdolna, a megyei tanács vtí egészségügyi osztályának vezetőhelyettese. — ITogv lehetne kevesebb — az nem vitás. Több terhes nö dol­gozná végig a kilenc hóna­pot, ha munkahelyén, a Ti­sza Cipőgyárhoz, a bútor­gyárhoz, a papírgyárhoz, a Hűtőgépgyárhoz hasonlóan, kismamaszalagot alakítaná­nak ki, vagy számukra könnyebb munkafeltételeket teremtenének. Nem ilyen egyszerű, mond­ták a kismamák, mert hiá­ba kapnak könnyebb mun­kát, ha nem tudjuk vállalni a zsúfolt buszon a napi uta­zást. És ezzel már egy újabb tényező is felszínre került, amellyel a táppénzes napok emelkedése magyarázható. A bejáró dolgozókra jutó táppénzes napok száma 40 százalékkal nagyobb az át­lagnál, amely a napi ingá­zással járó fokozott fizikai és idegrendszeri igénybevé­telre vezethető vissza. A vidéki ipartelepítésnek, a mezőgazdaságban, háztar- 1 tásban dolgozók üzembe áramlásának, a nyugdíjasok mind szélesebb körű foglal­koztatásának is megvannak az egészségügyi — sokszor táppénzben lecsapódó — konzekvenciái. Ugyanúgy az urbanizációval, a fokozódó élettempóval együttjáró be­tegségek növekedésének és a súlyos sérüléssel járó köz­úti balesetek emelkedésének is. Még az orvostudomány fejlődésének is vannak a táppénzes napok számát nö­velő hatásai. A rendszeres szűrővizsgálatokkal, a töké­letesedő orvosi műszerekkel ma már csírájában felfe­dezhetők betegségek és ki­szűrhetők olyan emberek, akik . önszántukból talán nem. vagy csak később for» dúltak volna orvoshoz. — Örülünk — mondta dr. Osgyán István, a megyei rendelőintézet igazgató-főor­vosa —, hogy ezek az embe­rek, ha csökkent is a mun­kaerejük, ha többet is bete­geskednek, dolgozhatnak. Az már nem orvosi probléma, hogy egészségi állapotuknak megfelelő munkát kapjanak. ZSÚFOLT RENDELŐK — Ez nem, de az egész­ségügyi ellátás, az orvoshi­ány igen. Úgy tudjuk a me­gyében még mindig száz körül van a betöltetlen or­vosi állások száma. A szak­rendelő zsúfoltsága, a hosz- szú várakozási idő, a hete­ket jelentő előjegyzések, a szakrendelésre, a kórházi ágyra — mind-mind táp­pénznövelő tényező. — Igen. Amíg nem ritka, hogy egy orvosnak két kör­zete van, s a várójában egy gombostűt nem lehet leej­teni nem csodálkozhatunk azon, hogy nincs ideje tüze­tes vizsgálatra. Ö is ember. Nyugodt lelkiismerettel nem mondhatja a panaszkodó páciensnek, nincs semmi baja. Táppénzre veSzi azzal, hogy néhány nap múlva jöjjön vissza, majd meglát­juk. A betegség megállapítá­sához elég olykor néhány perc, de egy-két hét is el­telik, míg a vizsgálatok so­rával bebizonyosodik, hogy a panaszosnak kutya baja... Kovács Katalin Igriczi Zsigmond KÖVETKEZIK: Mit mondanak a körzeti orvosok? Jó jövedelmet hozqtt a pa- adicsom a szolnoki Lenin z-ben. A 165 hektáros ül- t tvényről az október végé- ? kitolódott szüretelni idényben hektáronként 300 mázsás termést takarítottak be. A nagy mennyiségű pa­radicsomot. igen előnyös mó­don értékesítették. A bogyót a gazdaság saját előkészítő üzemében kipréselték és a levet konténerekben, a "gy- kőrösi Konzervgyárba szál­lították. Ez 5,5 millió forint bevételt jelentett a tsz-nek. Kitűnő qzletnek bizonyult a paradicsocnmag értékesíté­se is, amely keresett cikk a tőkés országokban- Az ősszel 150 márna fémzárolt, kiváló minőségű vetőmagot szállí­tottak Hollandiába és Fran­ciaországba. Ez a ve'iőznag- rrfSnnyiség ötezer hektár pa­radicsom termeléséhez ele­gendő. Az export száll ít- r lányért mintegy 6,5 millió forintot kapott a gazdaság. Ój szilÉe’iföSí a Baiaial További minőségi fejlődés várható a balatonparti fize- tővendágláíó szolgálatban. A tervek szerint többszintes, szálloda jellegű társas nya­ralókban irrir több mint ezer he'yet maiinak a ven­dégeknek az idegenforgal­mi szervek. A többszintes társas nyaralók — ame’yek új lehetőséget nyújtanak az üdültetés kiterjesztésére — gombamódra szaporodnak a Balaton mindkét partján. MIO ©«a S3liiet@7.f ILtarsciiter lens 1875. november 23-án szü­letett a magyarmunkásmoz­galom egyik legjelentősebb alakja. Landler Jenő, az „öreg”. Eredeti foglalkozása ügyvéd volt. Mint a század- forduló haladószemléletű ra­dikális értelmiségének leg­java, ő is megtalálta az utat a társadalmi progresszió ak­tuális kérdéseihez, sőt tovább is. Ezt bizonyítja, hogy 1904- ben elvállalta a vasutasok áprilisi sztrájkja miatt per­be fogott vezetőség, az úgy­nevezett 13-as bizottság egyik tagjának védelmét a tör­vényszéki tárgyaláson. A per folyamán végleg felismerte hovatartozását. Ettől fogva hosszú időn keresztül a vas­utas és villamosvasúti dol­gozók mozgalmának egyik vezetője, újságjuk szerkesz­tője lett. Nagy része volt ab­ban, hogy ez a jelentős ál­lami alkalmazotti réteg min­den tilalom és buktató elle­nére végül csatlakozott a szo­ciáldemokrata mozgalomhoz. 1906-ban már elnöke a fő­városi villamosvasutak sztrájkbizottságának. Ahogy a Magyar Vasutas című lap írta: „Dr. Landler önzetle­nül, fáradtságot és áldozatot nem kímélve vezette a vil­lamosvasutasok sztrájkját. Szinte emberfölötti munka volt az, amit a sztrájk hat napja alatt, de azelőtt is végzett. Hat napon át nem volt egy percnyi pihenője. Ott volt szüntelenül a sztráj­kolok között, és az ezernyi munka és gond mind őrá ne­hezedett. A hat nap alatt nem feküdt ágyban, csak úgy aludt, ültében, ahol ép­pen elnyomta az álom...” A világháborúig terjedő időszakban szervez, véd. elő­adásokat tart, energiáját és tehetségét a munkásmozga­lom szolgálatába állítja. A szociáldemokrata párt balol­dali vezetői között egyre na­gyobb lesz a szerepe. Ahogy közeledett a háború, úgy erősödött harcos antimilita- rizmusa amely az imperialis­ta világégés időszakában sem lankadt. Elsők között és me­legen üdvözölte az orosz for­radalmat. Az 1918-as általános poli­tikai tömegsztrájknak is egyik szervezője volt. A Par­lament előtti gyújtóhangú beszédéért le is tartóztatták, bár hamarosan kénytelenek voltak szabadon bocsátani. Aktív szerepet játszott az őszirózsás forradalomban, amelynek győzelme után az egységes, osztályharcos vas­utasszövetség vezetőjévé vá­lasztották. A Tanácsköztársaság ide­jén a forradalmi kormányzó- tanács tagja, a diktatúra kö­vetkezetes védelmezője. Ugyan ném volt katona, s különösebben katonás alkat sem, 130 kilójával. (Lukács György: „Landler cso/c úgy tudott felülni a lóra, hogy odaállították a lovat, hoztak egy asztalt, hoztak egy szé­ket, Landler először ráállt a székre, aztán az asztalra, és onnan ült fel a lóra...) Bátorsága, határozottsága ré­vén hamar népszerű lett a Vörös Hadseregben, még a régi tisztikar is respektálta. Stromfeld Aurél lemondása után így nem volt meglepő, hogy őt nevezték ki a forra­dalmi proletárhadsereg fő- parancsnokává. A Tanácsköztársaság leve­rése után Éécsbe emigrált és a többi vezetővel, volt nép­biztosokkal szinte azonnal hozzálátott a párt újjászer­vezéséhez, az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának megakadályozásához. A hú­szas évek elején a KMP-n a hazai mozgalmat előnyben részesítők vezetőjeként har­colt meggyőződéséért, tapasz­talatainak a gyakorlatba tör­ténő átültetéséért. Alpári Gyulával közösen készítette elő a legális forradalmi munkáspártnak, az MSZMP- nek megalakulását, és a ké­sőbbiek folyamán is szer­vezte itthoni tevékenységét. A nagy lebukások idején (az ún. Ráltosi-per) kivette ré­szét a védelem koordinálásá­ban. Egy egész kommunista nemzedék számára Bécsben lett „az öreg” miközben ta­nított, publikált, nevelt, an­nak ellenére, hogy súlyos szervi szívbaja egyre inkább kínozta, aláásta egészségét. 1927 végén a KMP Köz­ponti Bizottsága a súlyosan beteg Landler Jenőt az or­vosok tanácsára Cannes-be küldte, a francia Riviérára, azonban már ez sem segíthe­tett. 1928 február 25-én meg­halt. Hamvait a Kreml falá­ba helyezték örök nyuga­lomra. (KS) Véget ér! a KözalaSiazotiak Szakszervezetének VIII. kenpsszusa Tegnap délelőtt a SZOT Tárogató úti központi isko­lájában folytatta tanácskozá­sát a Közalkalmazottak Szakszervezetének VIII. kongresszusa. Kováts István, a szakszervezet alelnöke nyi­totta meg a tanácskozást, amelyen részt vett Benke Valéria, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesz­tő bizottságának elnöke is. A délelőtt folyamán újabb hozzászólások hangzottak el a beszámolóhoz és a hatá­rozattervezethez. A hozzászó­lók nagy teret szenteltek a A Pénzügy minisztérhmitől kapott tájékoztatás szerint megjelentek a vállalati jöve­delemszabályozás 1976. ja­nuár 1-én életbe lépő válto­zásaira vonatkozó jogszabá­lyok. Az alapvető miniszter- tanácsi rendeletek és hatá­rozatok, ^ pénzügyminiszter és a munkaügyi miniszter végrehajtási rendelkezései a Magyar Közlöny november 15-i és november 22-i szá­mában találhatók. A re” deletek tartalmazzák a vállalati jövedelemszabá- «lyozls előírásait, a befizeten­dő adókat, a vállalati ala­pok képzését és felhaszná­lását, az alkalmazandó bér­szabályozási módszereket; a kedvezményeket és támoga­tásokat. A közlöny körnt e- ző száma közli majd az ipari, — és építőipari vál­lalatok termel isi adóit sza­bályozó rendelkezés eket. A szabályozó rendszer módosításával e’gyldej ül-';; kiadásra kerültek azok a rendeletek is, amelyek az közalkalmazotti muitka sok­rétű feladatainak. Kiemelték az állami munkát segítő te­vékenység fontosságát. A nap programjához tarto­zott a szakszervezet 105 tagú központi vezetőségének. 17 tagú elnökségének és 11 ta­gú számvizsgáló bizottságá­nak megválasztása. Ugyan­csak megválasztották a ma­gyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán résztvevő 37 küldöttet is. A közalkalmazottak szak- szervezetének elnöke dr. Dallos Ferenc lett, a főtit­kár pedig dr. Pries zol Olga. ágazati sajátosságok figye­lembevételével egyes ágaza­tokra az általánostól eltérő szabályok alkalmazását ren­deli!* el. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek a jövőben bruttó jövedelmük alapján adóznak. A szociális és kul­turális alap képzését az ál­lami vállalatokhoz hasonló­an végezhetik. A mezőgaz­dasági támogatásokat a pénzügyminiszter és a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter együttes rendelete szabályozza. Üj rendelkezések lépnek életbe a termelő nagyberu­házások finanszírozásával kapcsolatban is. A megjelent jogszabályok és a tervezési útmutatók se­gítséget nyújtanak a válla­latok és a szövetkezetek öt- év;s és 1373. évi terveinek az elkészítéséhez. Az új rendeletek hatály- ’. -.'épé -ével több mint száz korábbi j zabály érvényét veszti. Kinek keil a darutól!? Tényleg, kinek? Sapkára már nem divat — szerencsé­be. De hát akkor meg mi­nek lövik le az őszi égbolt vándorait, amelyek nálunk ma már csak tranzit vendé­gek, megpihenő turisták, gyérülő fajuk utolsó hírmon­dói. Akinek puskája van, kell, hogy rendelkezzék eny- nyi állattani ismerettel (mert hogy enélkül puskát sem kaphat),' s ha ezt meg­tanulja, tudnia kell azt is, hogy a ritka állatfajokat nád­iunk a törvény védi. Lehet, hogy mindezt egy pillanatra elfelejtette az a (természetesen ismeretlen) puskás ember, aki nemrég Zagyvarékas határúiban le- puffantotta a ritka madarat. Mire az leesett, a vadász­nak már ismét eszébe jutott, mert elvinni már nem mer­te — mások találták meg. Mint ahogy azt a hasznos ragadozó madarat — ga- tyásölyvet — is, amelyet Túrkeve közelében lőttek le, ugyancsak a közelmúltban. Nem egy fórumon elhang­zott, s lapunkban is írtunk már arról hogy a vadon élő állatok védelme a vadászok szakértelmén, lelkiismeretén múlik — de most már fo­galmazhatunk keményebben is: kötelességük betartani a természetvédelmi szabályo­kat, amelyek egyebek közt szigorúan megtiltják a vé­detté nyilvánított fajok pusz­títását. S, hogy végre min­den puskás ember megért­se: a szigorú tilalom nem azt jelenti, hogy „tessék lelkiis- meretfvtrdalást érezni”, ha­nem ennél már sokkal több. Aki megszegi az előírást, le­lövi a védett madarat, bűn­tetteit követ el, méghozzá az Országos Természetvédelmi Hivatal „árjegyzéke” szerint az egyes fajok lelövésével különböző értékű kár oko­zásáért vonható felelősségre. Az „árjegyzék” már megje­lent, s a Szolnok megyei ál­dozatok értéke kikereshető belőle: ezer forint egy ga- tyásölyv, tízezer a daru. Jó volna hát födni, kinek kell ma d-. tízezer­ért?! I. Zs. ß vállalati iivedeleraszabálvBzás új jogszabályai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom