Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. november 23. \ Anna Seghers 75 éves Viszonylag későn, az ötvenes évek első ;felében találkoztam vele. Persze, ez a találkozás jelképes volt csupán. Akkortájt jelent meg magyarul A hetedik kereszt, s én inkább az új német irodalom, mintsem az akkor még számomra ismeretlen írónő iránt érdeklődésből vettem kezembe a könyvet. Aztán ezzel a regénnyel. is úgy jártam, mint jónéhánnyal már korábban: úgyszólván megszakítás nélkül végigolvastam. Később már tudatosan kerestem műveit a könyvtár polcain, s gyorsan lecsaptam a Nagyvilágra, ha novelláját fedeztem fel a lapjain. Most, az írónő 75. születése napján arra gondolok, mivel tart maradandó vonzásában az új német prózának ez a hosszú és törésmentes pályájú alkotója. Rémlik, első benyomásként az általa felrajzolt, gazdag tartalmú társadalmi tablón kivül az írói elhivatottság, az elnyomottak ügye melletti szenvedélyes állásfoglalás maradt meg bennem, amelyet regénye minden sorából éreztem. Hőseinek helytállása, döntése jó és rossz között mindig szervesen kapcsolódik a történelem mozgásához. Csak az az emberi cselekvés érdekli, amelynek így vagy úgy történelmi távlatai vannak. Írásainak lírai melegséggel áradó gondolataiból nem nehéz megérezni humanizmusának • tisztaságát, következetességéi. Üjra és újra meggyőz arról, hogy a terror, vagy az embert megalázó kegyetlen fasizmus nem képes kiirtani az emberséget. Regényeinek is, novelláinak is sajátos vizualitása van. Képalkotása eleven, néhány szóval is jól érzékelhető drámai helyzetet tud teremteni, cselekményvezetése pedig friss áradású. Mindez szerepet játszik írásainak filmszerűségében is. Érződik az a hatás, amely még a húszas években Eizenstein és Pudovkin révén ér- te. Ezzel a vonással rokonítható müveinek sokszor balladás szaggatottsága, magas érzelmi hőfoka. Ezért is vonzódik Seghers a menekülés témájához. Az üldöztetés folyamata, az üldözöttség lélektana, a zaklatott élethelyzetben megmutatkozó emberi magatartásformák ábrázolása tipikus sajátossága. Ha mindehhez hozzágondolom történelem-szántotta életútját: a fasizmus elöli menekülését Franciaországba, majd Spanyolországon át Mexikóba, s háború utáni hazatérését, közéleti szereplését, jövőről alkotott írói elképzelését, s nem utolsó sorban személyes életeben és regényeiben is megnyilvánuló rokonszenvét a magyarok iránt, akkor talán választ is adtam a magam feltette kérdésére: miért ragadott meg engem a seghersi életmű. Olvasói ragaszkodásomban korántsem vagyok egyedül. Naponta növekvő olvasótábora tiszteleg e' néhány sorral is a 75 éves író előtt. Szurtnay Ernő Á HETEDEK KERESZT (RÉSZLET) rr is mennyit töprengett O a szökés lehetőségein, egyedül és Wallau- val, hogy mérlegelt minden apró lehetőséget, új létezésének menetét is kitervelte, a szökés első pillanatában mégis űzött állat volt, amely kitör élete vadonából, de vérével, minden hajszálával még a kelepcéhez tapad. A szökés felfedezése óta süvölt a szirénái , fellármázzák a környékbeli, vastag ködfelhőbe burkolt falvakat. A köd mindenre ráülepedett, elhomályosította a fényszórókat, amelyek különben a legvas- kosabb sötétségben is áthatoltak. Most, reggel hat órakor fuldokoltak a vattaszerű ködben sárgás fényükkel. Georg hasrafeküdt a süppedő talajon. Könnyűszerrel elmerülhetett volna, mielőtt a helyet elhagyhatja. A tüskés bozót felmarta vértelen, tapadó», jéghideg ujjait. Ö úgy érezte, egyre mélyebbre süly- lved, hamarosan elmerül. Ámbár szökésükkel a biztos halál elől menekültek — semmi kétség, hogy őt és hat társát néhány napon belül kivégezték volna —, ott a mocsárban a halál egyszerűnek tűnt. és a legkevésbé sem félelmesnek. Mintha ez más halál lenne, mint amely elől menekültek, elpusztulni a va-. donban, nem emberi kéz által, szabadon. Két méterrel fplötte, a füzesben száguldoztak az őrök kutyáikkal. Mintha ember és kutya egyaránt megvadult volna a szakadatlan sziréna- • búgástól és az áthatolhatatlan ködtől. Georg libabőrös volt, haja égnek meredt. Valaki közvetlen mellette futott el, megismerte a hangjáról: Mannsfeld volt. Az ásócsapás tehát, amit előzőleg Wal- lautól kapott a fejére, nem tett kárt benne. ’ Georg elengedte a bozótot, még mélyebben fúrta magát a mocsárba. Tulajdonképpen csak most vetette meg lábát a nyúlványon, a fedezék egyetlen biztosnak látszó pontján. Amikor Wallguval előzőleg mindent megbeszélt, erről a ki- szögellésről is pontos tudomást szerzett. Egyszerre valami különös történt. Csak pillanatok' múltán eszmélt rá, hogy a sziré- nabúgás abbamaradt. Csend volt, a közeli és távoli barakkok között elhangzó parancsszavakat és egymást követő füttyhangokat tisztán lehetett hallani. Fölötte az őrök lihegve száguldtak a kutyák nyomában, keresztül-kasul' a füzesen. A külső barakkból kitörnek a kutyák a füzes felé, egy kurta csattanás. azután még egy, az állatok dühös ugatása túlharsog egy elhaló vonítást, kutyától nem származhatik, de emberi hangnak sepr nevezhető, és valószínűleg’ a szerencsétlenen, akit a kutyák most magukkal hurcolnak, nincs is többé semmi emberi. Bizonyosan Albert, gondolta Georg. A valóságnak vannak álomnak tűnő pillanatai, holott az ember soha nem volt éberebb. Ezt elkapták, gondolta Georg, mintegy álorn- ban, ezt elkapták. Igazán nem lehet valóság, hogy ezután már csak hatan vannak. A ködöt szinte vágni lehetett. Két kis fény pislákolt messze, az országút túlsó oldalán, közvetlenül a füzes végződésénél. A két kis fénypont könnyebben áthatolt a ködrétegen, mint a lapos fényszórók. Ezeket időről időre a parasztházak ablakaira irányították a falusiak felébredtek Röviddel azután a fények is kialudtak. M indez nem lehetséges, gondolta Georg, az egész csak zűrzavaros álom. Ha kissé elengedné magát bezárulna fölötte a mocsár, és vége lenne. Mi értelme végig csinálni ezt a hajszát? Csak nyugalom, mondogatta Wallau. Valószínűleg Wallau is itt kuksol egyik közeli bokor alatt. Ha Wallau azt mondta valakinek: csak nyugalom <— az ember máris lecsillapodott. Georg a bozótba kapaszkodott, lassan oldalt kúszott. Mintegy hat méternyire távolabb a nyúlványtól. Hirtelen valamely harsány, cseppet sem álomszerű félelem, ragadta torkon; egyszerűen elnyúlt a menedék szélén, dermedt mozdulatlanságban. De ez is elmúlt, egy szempillantás alatt, ahogy jött. Visszakúszott a nyúlványra. Másodszor is felüvöltöt- tek a szirénák. Ezt a hangot feltétlenül meghallják a Rajnán túl is. Arccal borult a földre. „Nyugalom, nyugalom”, vélte hallani válla fö- Tött Wallau hangját. Georg szimatolva megfordította a fejét. A fények kialudtak. A köd "ritkult átlátszó volt, vékony aranyháló. Az országúton rakétasebességgel zúgott végig három motorkerékpár. A szirénabúsás mintha szünet nélkül áradna, pedig szabályos időközökben alábbhagyott, majd újra felzúgott, hosszú órák óta, idegtépőén. Georg ismét a földhöz tapasztotta arcát, fölötte a töltésen szaladó léptek közeledtek. Szem •'sarkából leskelő- dött. A reflektoroktól már nem kellett félnie, a hajnali derengés elsápasztotta a fényüket. Csak a köd tartana ki még egy ideig. Egyszerre három lefelé kúszó alakot pillantott meg. Tíz méter távolságban sem lehettek tőle, Georg ismét felismerte Manns- feld hangját. Ibst dühösen rikácsolt cérnavékony női hangon. A harmadik hang, félelmetes közelségben — a hozzátartozó láb már-már érinti Georg fejét —, Meissneré, aki mindig éjszaka lépett a barakkba, néhány embert kiszólított, őt, Georgot utoljára két nappal ezelőtt. Meissner most is minden szó után valamit megsuhogtatott a levegőben, Georg arcát könnyű szellő érinti. — Itt lent... körös-körül... egyenesen előre, kitartás . .. phjphó ... A félelemnek újabb rohama sziklaként nehezedik a szívére. Csak most az egyszér még a gyökeret gázolja le a lapuló ember helyett, kaszabolják le a fűzfavesszőket, fakéregbe és ágakba kapaszkodjanak emberi kar helyett! Meissner lejjebb ereszkedett és őrült módjára üvöltött. Hirtelen abbahagyta. Most észrevett, gondolta Georg. Egyszerre tökéletesen megnyugodott. a félelemnek árnyéka is eloszlott, itt 9 vág, valamennyien éljetek boldogul .. . Meissner utolérte társait, az országút és a töltés közötti területeket kutatták át. Georgot pillanatnyilag az mentette meg, hogy közelebb volt üldözőihez, mint ők hitték. Ha távolabbra merészkedik, mindén további nélkül nyakon csípik. Eléogé csodálatos, hogy > ájult félelmében is szilárdan kitartott eredeti terve mellett. Az álmatlan éjszakádon kido1"'<-ott t=>,-y°k hatalmukban tartják az embert akkor is, -amikor minden tervezgetés értelmét veszt': az ember úgy érzi, valaki más gondoskodik helyette, de az a más is ő maga. Á szirénabúgás másodszor is abbamaradt. Georg oldalt kúszott, lába megcsuszamlott. Fgv mocsári fecske olyan vad csapkodásba kezdett, hogy Georg ijedtében elengedte a bozótot, amelybe kapaszkodott.' Georg hallgatódzott; valószínűleg mindenki feúi- gvelt a zajra. Miért kell embernek születni és ha igen, miért éppen nekem, gondolta Georg. A fűzfavesszők ismét kiegyenesedtek, nem jött senki, végeredményben anv- nyi történt, hogy egy madár repült a bozótba. Georg mégsem jutott tovább, térde sebes voH. karja merev. A bokrok között hirtelen megpillantotta Wallau kis, sápadt arcát, hegyes orrát. Egyszerre az egész füzes megtelt Wallau arcokkal. REiLlJEE9ÍER BSailGVAR WEBUIS^OEB H szolnoki festőiskola Bécsben A hivalkodó bécsi plakátrengetegben egy ismerős képre kapja fel a fejét a yt\agyar látogató. Fényes Adolf „Testvérek” című alkotását látja a plakáton, s alatta a feliratot: Die Szolno- ker Malerschule, azaz a szolnoki festőiskola ..t Az olvasó bfzonyárá már sejti, hogy a nálunk 1975. máius 22-én megnyílt ..A szolnoki művészet Pettenkof éntől Fényes Adolfig” című kiállítás — melv a szolnoki Müvésztelep múltját reprezentálja — bécsi premierjére invitálja a rendezők a látogatókat. Szolnok és Budapest közönsége után tehát az osztra1? főváros művészetpártolói gyönyörködhetnek a nagyszerű festményekben, s ez annál iá inkább természetes, mivel a szolnoki tái szénséeét. salá- tos hangulatát osztrák f°-fők — Pettenkofen, Tina, J3lau, Otto von Thoren, Heinrich Lang és társaik — fedezték fel,, s e kiállítás anyagát is magyar és osztrák múzeumok közösen adták össze. A bécsi megnyitó színhelye a híres belvederi kastély, az österreichische Galerie kiállítóhelyisége volt. A kastély rangját történelme bizonyítja. Építtetője osztrák és lakója Savoyai Jenő, a francia származású osztrák hadvezér, a világhíres törökverő még a XVIII. században élt, ám a história legérdekesebb fejezete alig húsz esztendeje, 1955-ben íródott. Május Iáén a négy nagyhatalom — Szovjetunió, Amerikai Egyesült i Állam ók, Franciaország, Angíia — képviselője itt kötötte meg az osztrák államszerződést, amely a megszállás megszüntetésével együtt garantálja Ausztria függetlenségét és semlegességét is. Dr. Hans Aurenhammer, az Österreichische Galerie főigazgatója november 18-án abban a teremben köszöntötte a kiállítás megnyitóján vendégeit — köztük Nagy Lajost, hazánk bécsi nagykövetét, Demeter Sándort, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettesét, Pogány ö. Gábort, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóját és a Szolnokról érkezett turistacsoport tagjait — ahol Molotov, Dulles, Pi nay és Macmillan húsz évvel ezelőtt aláírta a szerződés okmányát. A rövid megnyitó után dr. Hertha Firnberg minisz- , terasszony mondott beszédet, melyben a két nép barátságát, a jószomszédi együttműködés lehetőségeit hangsúlyozta meleg szavakkal. Ausztriában a szak- és a közvélemény egyaránt felső fokon dicsérte a kiállítás példás előkészítését, 5 gondos rendezést, s ezzel együtt a magyar művészetpolitikát, művelődéspolitikát. Mert a belvederi kastélyban nem csak „a szolnoki festőiskola” osztrák és magyar alkotói mutatkoztak be, de egy kicsit Magyarország is. Külön öröm számunkra, hogy mindezt megyeszékhelyünk köz- művelődési szakemberei — mindenekelőtt a Damjanich János Múzeum munkatársai — kezdeményezték, s hogy a nagyszerű megvalósítás is jórészt az ő nevükhöz fűződik- A január 18-ig Bécsben, utána pedig Grazban látható kiállítás Szolnok nemzetközihírnevét is öregbíti. H. D. Részlet a kiállításról ü§ leünyueie A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül fontos kézikönyv a Magyarország megyéi és városai. A dr. Kulcsár Viktor és dr. Lackó László szerkesztette kötet sorraveszi az ország megyéit, városait, bemutatja gazdasági fejlődésünket s e fejlődés távlatait is. Az amerikai és az afrikai négerek felszabadulásáról szóló új polgári teóriák bírálatát tartalmazza Henry Winston tanulmány- kötete, a Fel:ete stratégia. Az irányítás és tervezés kérdései címmel jelent meg A. V. Bacsurin műve. A Napjaink kérdései sorozatban látott napvilágot Arnoldov könyve, A Kultúra és korunk címmel. Fontos jogi ismereteket tesz közkinccsé Farkas Gyula, Gáspárdy László és Holló András közös munkája. A család jogi védelme. Az Európq. Könyvkiadó népszerű Modern Könyvtár sorozata is több újdonsággal gazdagodott. A verseiről is ismert Hans Magnus Enzensberger esszéinek kötete a Honatyák és ponyvahősök. Valentyin Tublin regénye a Bizonyítékok. Viktor Woro- szytski életrajzi regénye — Álmok a hó alatt — az orosz irodalom rendkívül érdekes egyéniségének, Szaltdkov Scsedrinnek életútjával ismertet meg. Végül a Modern Könyvtár naookban megjelent negyedik kötete mai NDK-kölíők verseiből közöl egy csokorra valót. A.z ünnep eszményképei címmel. Az Európa zsebkönyvek sorozatában látott napvilágot Anna Seghers válogatott elbeszéléseinek kötete, a Regék Artemiszröl. Ugyancsak ebben a sorozatban jelent meg Gabriel Garda Márquez kisregényeket tartalmazó kötete, a Baljós 'óra. Ismét kapható Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita című j híres regénye, immár negyedik kiadásban. A Gondolat Könyvkiadó a Szemtől szembe sorozatban kát új kötetet jelentetett meg. Az egyikben a modern festőművészet kimagasló egyénisége, Matisse élete és életműve tárul elénk, Román József tolmápsolásában, míg a másikban — Székely György jóvoltából a modern színházkultpra egyik legnagyobb alakja Edward Gordon Craig kerül emberközelbe. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata megjelentette Pereházy Károly hangulatos írásainak kötetét A régi Óbuda címmel, Kása Gábor nem kevésbé hangulatos színes alkvarelljeivel. A kiadó már a télre készülve három kedves . kifestőkönyvet is megj elent etett, kisiskol ások, a színekkel, ismerkedő apróságok számára; a Télapó kopogtat és az Erdei Iskola Soll Klári munkája, a Téli mulatságok című kifestőkönyv pedig Szabó Evőé. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó új kiadványai között találjuk Lev Kasszil: Drága fiaim című ifjúsági regényét. Wells-Hegner meséiét — Tomi és az elefánt, illetve gyermekdalait, Kari May A medveölő fia című ifjúsági regényét. Fehér Klá- ta: Gilly, a halacska című meséjét (Würtz Ádám kedves illusztrációi való Vörösmarty Mihály * Éj és csillag Éj vagyok, te csillag, Fényes és hideg, Én setét a bútól S vágy miatt beteg. Általad homályom Fájva összereng. Míg fölötte arcod Istensége leng. Szép sugaraidtól El nem alkatom, Mégis éber kínnal Hozzád álmodom \ Fel kívánom vinni Amit rejt a hit, A föld gyermekének Édes titkait, Mit nem esküdött szó, Nem súgott ajak, Amit bánat és éj Gondolhattanak. Fel kívánom vinni Gyá\szos arcomat, Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. S mint inkább leendek Bútól fekete. Annyival dicsőbben Kezdj ragyogni te. El kívánok veszni Fényben általad: Erezzem csak egyszer, Egyszer lángodat. • Százhúsz éve halt meg Vörösmarty Mihály, a magyar romantika és a reformkor költőóriása. í
