Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

1975. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TÚL A NEHEZÉN Interjú dr- Bereczki Lajossal, a megyei tanács elnökhelyettesével Fejlődésünk feltétele: az exportnövelés Vajon a földeken dolgozók hol tartanak az őszi munkákkal? Erre kértünk választ, amikor felkerestük dr. Bereczki Lajost, a Szolnok megyei Tanács el­nökhelyettesét, aki a megye mezőgazdaságának hely­zetét értékelve nyilatkozott lapunknak. — Az aratás nem min­den üzemben sikerült úgy, ahogy a szakemberek ter­vezték. Ezek után\ milyen kedvvel készültek az üze­mek az őszi munkákra? — Igen sok gonddal járt a nyári betakarítás az idén, próbára tette az embereket és a gépeket egyaránt. De nemcsak ez késztette a me­zőgazdasági üzemek dolgo­zóit arra, hogy nagyon ala­posan készüljenek fel a kö­vetkező feladatra, hanem az is, hogy a megtermeltnél kevesebbet sikerült betaka­rítani. Az őszi búza termés­átlaga megyénkben 35,1, az őszi árpáé 35,5, a tavaszi ár­páé pedig 28,7 mázsa hektá­ronként. Rendkívüli volt a veszteség a borsó és a lu­cernamag termésében is. A termelőszövetkezeteknek, ál­lami gazdaságoknak csak egy lehetőségük maradt: amivel még lehet, fokozzák az őszi növények termésát­lagát és mintegy önmaguk­nak garantálják, hogy ami megtermett, azt be is taka­rítják. Szinte nem is volt szünet az aratás és az őszi munkák előkészítése között, rövidesen neki kellett látni a talajmunkáknak, a szerves- trágyázásnak és a vetésnek. Tekintettel arra, hogy Szol­nok megyében nagy terüle­ten termelnek az üzemek cukorrépát, augusztus 20-án megkezdték a növény fel­szedését és a hónap végén a napraforgóban is elindultak a kombájnok. Elpazarolt tananyag — A megye minden gaz­daságára igaz az, hogy jól kihasználta a lehetősége­ket? — Az üzemek többségénél igen, de akadtak olyanok is, amelyek az augusztusi és a szeptember eleji, mintegy negyvennapos napsütéses időszakban megkéstek a si­lókukorica betakarításával, a szervestrágya kiszórásával és bedolgozásával. Pedig ez utóbbinak klasszikus ideje az augusztus és a szeptem­ber eleje, amikor az őszi ve­tések még nem indultak be teljesen. Ehhez még ezt is hozzáteszem: tizenöt évvel ezelőtt annyi szervestrágyát áhítottak elő a gazdaságok, hogy négy-öt évenként min­denhová jutott belőle. Most viszont szinte általánossá vált, hogy az összes terület nyolc—tíz százalékát szer­vestrágyázzák meg évente az üzemek. Az idén is mintegy tízezer vagon szalmát éget­tek el, ugyanakkor amikor az állattenyésztő-telepeken az egyik legnagyobb gond a trágyalé eltávolítása. — A klasszikusnak ne­vezhető őszi munkák mikor kezdődtek meg? — Szolnok megyében elég nagy területen került földbe szeptember elején a repce és a lucerna magja. Az akkori szárazság az új telepítésű lu­cernának nem kedvezett, de a repce szépen zöldell. Idejében és veszteség nél­kül takarították be a gazda­ságok a napraforgót, hektá­ronként 17 mázsás termésát­laggal. A rizst is rekordidő alatt aratták le az üzemek, annak ellenére, hogy a gé­pek állapota — az ismert okok miatt — nem a leg­megfelelőbb volt. Az időjá­rás nem kedvezett túlságo­san, vetőmag, fajta és tech­nológiai gondok is akadtak bőven, így a termésátlag csak 21 mázsa hektáronként. A szójával a napraforgóhoz ha­sonlóan alakult a helyzet. Nagyon szépek voltak a szó- jatáblák, a gazdaságok hoz­záértéssel, jó technológiával termelték a növényt, de itt is a víz okozta a bajt. Ahol két-három nap alatt 120—130 milliméter eső esett, már el- satnyult, kipusztult a szója. Hová tűnt a cukor? — A kukorica törésével is vége felé tartanak az- állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek. A hibridkukorica kivételével e hét végére min­den gazdaság befejezi ezt a munkát, hiszen már csak egy-két üzemben van je­lentéktelen nagyságú beta- karítatlan terület. November 5—6-ra zsákba kerül az utol­só szem kukorica is. A takarmánynak való ku­koricából 50—52 mázsás ter­mésre számítunk. Minősége is nagypn jó, és ez az ab­rakot fogyasztó állatoknak is kedvező. Sajnos, az üzemek nagyon kevés kukoricaszárat vágtak le takarmánynak, pe­dig október közepéig a zöld szár vetekedett a közepes minőségű réti széna értéké­vel. — Mi a helyzet a cukor­répával? — Ezzel a kultúrával volt és van a legtöbb gondunk. Nagyon feszes és jól össze­hangolt szedési, átvételi, fel- dolgozási ütemtervet dolgoz­tak ki a termelők és a gyá­rak, de ez rögtön az elején felborult. Augusztus vége, szeptember eleje esős volt, a mezőgazdasági üzemek pe­dig rosszul időzítették a ré­paszedést. Ig^ a dunántúli gyáraknak is adósak marad­tunk az ígért 4 ezer 500 va­gon cukorrépa nagy részével. Ezután viszont korlátozni kellett a betakarítás üte­mét, annál is inkább, mert ritkán fordul elő, hogy olyan meleg még az éjszaka is, amilyen szeptember és ok­tóber 10-ike között volt. Ok­tóber közepén nagyon sok répa halmozódott fel, amely­nek egy része Veszendőbe m§nt. — A veszteséget gyors in­tézkedéssel nem lehetett elkerülni? 1 — A szolnoki és a hatvani cukorgyártól csak néhány napos késéssel kaptuk meg a jelzést. Azon nyomban in­tézkedtünk, s ennek meg is volt a hatása. Jelenleg a cukorrépa ter­mőterülete 65 százalékáról takarították be a gazdaságok a termést. Az időjárástól már prizmázni is lehet a ré­pát. Arról viszont feltétlenül említést kell tenni, hogy szeptemberben - a jelentős cerkospóra fertőzés elpusztí­totta a cukorrépa levélzeté- nek nagy részét. A növény számára nagyon kedvező idő­járás ellenére, az asszimilá­ciós felület hiányában, a várt cukorképződés elmaradt. Október elején újra kinőttek a levelek, de ez már csak rontott a helyzeten, hiszen a meglevő cukorból használták fel a fejlődésükhöz szüksé­ges tápanyagot. Ezért nem haladja meg a most szedett répa cukortartalma a 11—12 százalékot. Mindezek alapján felül kell vizsgálni a nö­vény termesztési technológiá­ját: főleg a fajtát, a vegy­szerezést, a gyomcsodás és a cerkospóra elleni védelmet. Szorgalmas mtmY — A vetéssel és a szán­tással hogyan állnak a me­gye gazdaságai? — A mintegy 8 ezer hek­tár őszi árpa már szépen sarjad, és a 135 ezer hektár őszi búza több mint 90 szá­zaléka is a földben van. Ez utóbbi területe megközelíti az 1973-as esztendő rekord vetésterületét. Egyébként a vetések minősége nagyon jó. Ha némi noszogatással is, de a szükséges műtrágyát ki­szórták az üzemek. A jó ta­lajmunka, a jó minőségű ve­tőmag és az október máso­dik felében lehullott 20—30 milliméter csapadék hatá­sára szépen kizöldült táblák várhatják majd a telet. A tavaszi növények alá a 172 ezer hektár felét szán­tották fel a gazdaságok. El­lenőrzéseink során viszont többször is azt tapasztaltuk, hogy a mélyszántásra alkal­mas gépeket korántsem hasz­nálják ki. Még az igen drá­ga és nagy teljesítményű traktorok sem szántanak mindenütt éjjel-nappal. Az is baj volt, hogy amikor a betakarítást és a vetést a kisebb esők hátráltatták, a gazdaságok nem csoportosí­tották át néhány napra az erőgépeket szántani. Ha fi­gyelembe vesszük a szabad területeket, akkor ezek a hiányosságok 20 százalékos lemaradást okoztak. — A megye mezőgazda­ságának helyzetét értékelve, milyen végkövetkeztetést lehet levonni? — Az említett nyári vesz­teségekből valamit behozott a kukorica és a cukorrépa jó termése, ez utóbbi 380— 390 mázsát ad hektáronként. További többletbevételt je­lentett a napraforgó, a zöld­ség, a gyümölcs és a szőlő. Lényegesen jobb a gazdasá­gok ellátottsága szénából és silóból, mint-az elmúlt évek­ben, s ez a háztáji gazdasá­gokra is vonatkozik. A még mindig fennmaradó hiányo­kat intenzívebb állattenyész­téssel lehet pótolni. Az idén jónéhány terme­lőszövetkezet határozott el egyesülést, de az ezzel kap­csolatos rendezvények sehol sem zavarták a munkát, sőt összehangolt tevékenységük­kel is a jövő évi jobb ter­mést alapozták meg. AZ ANYAGI termelésnek három ösztönzője, előrelen- dítője van: a fogyasztás, a felhalmozás-beruházás és az export. Az elkövetkező terv­időszakban a fogyasztás és a felhalmozás — az előzetes számítások szerint — nem követheti azonos ütemben a nemzeti jövedelem gyarapo­dásának mértékét, a terme­lés bővítése, növelése szem­pontjából szükségképpen nö­vekszik az export . szerepe. Arról van ugyanis szó, hogy a népgazdasági egyensúly erősítése végett az V. ötéves terv időszakában a termelés növekményének várhatóan több mint a felét a külső piacokon kell értékesíteni. Vetítsük ki ezt a követel­ményt az iparra, amely ex­portunk több mint négyötö­dét szolgáltatja. Az ipar ter­melését 1976—1980 között évente mintegy 6 százalékkal szükséges növelni. Amennyi­ben az ipar nem tudná az évi kb. 6 százalékos terme­lésiéi lesztáe nagyobbik ré­szét versenyképes és expor­tálható termékek formájá­ban előállítani, csupán a bel­ső piac felvevőképességére építve alig bővíthetné ter­melését. Az export-követelmények eddigi népgazdasági terve­inkben is középpontban áll­tak. Éppen ezért hangsúlyoz­zuk és kívánjuk érzékeltetni, hogy ezúttal sokkal többről van szó. 1971—1975 között importunk értéke — és nem természetes mértékegység­ben számított mennyisége — várhatóan megkétszerező­dik. 1975. évi exportunk de­vizaértéke 85—90 százalékkal lesz magasabb az 1970. évi­nél. Közben, s ez köztudott, Két évvel ezelőtt a jász- alsószentgyörgyi Petőfi Ter­melőszövetkezet tagsága közgyűlésen elfogadta a tsz- vezetőség javaslatát: új mel­léküzemágat létesítenek. A külkereskedelmünk csere­arány-mutatója nagy mér­tékben — 1974-ig mintegy 10 százalékkal romlott. Ennek ellensúlyozásához és a kül­gazdasági egyensúly fenntar­tásához ebben a tervidőszak­ban exportunkat legalább 120 százalékkal kellett volna „növelnünk”. A mérték is ki­fejezi s ezért az idézőjeleit, most már nem elegendő bő­víteni, növelni a kivitelt, ez már gazdaság-, termelésfej­lesztési feladat. Az 1976. január elsejétől érvényesülő közgazdasági szabályozó rendszer koncep­cióját már ismerjük. Tud­juk, hogy milyen lesz az ex­portérdekeltség és ösztönzés, a kivitel és a külgazdasági egyensúly kritikus szektorá­ban — a tőkés exportban — a termelők az átlagosnál na­gyobb nyereséget érhetnek majd el. Az exportnövelést emellett egyéb előnyök, ked­vezmények is segítik, ame­lyek egyebek között a terme­lés, a forgóeszközhitelezés problémáit enyhítik, oldják meg. Számolhatunk a gazda­sági kényszer hatásával is: amennyiben a belső vásáro­lóerőt a tervcélokkal össz­hangban szabályozzuk, vár­hatóan ez is a termelés ex­port irányába való átterelé­sét serkenti. HELYÉNVALÓ és szüksé­ges az exportra orientálni, ösztönözni. Nem kevésbé fontos, hogy a termelésben újabb és újabb exportkapaci­tásokat hozzunk létre, növel­jük termelési-műszaki oldal­ról is a gazdaság, az ipar ex­port-teljesítőképességét. En­nek érdekében az új tervidő­szakban olyan tekintélyes összegű elkülönített hitelke­martfűi Tisza Cipőgyártól vállaltak bérmunkát posztó­éi kosárlabdacipők felsőré­szeinek varrását. ötvenhármán kezdtek, most száztízen vannak. Első­sorban azok az asszonyok, jutottak itt munkához, akik a tsz-ben betegségük, idős koruk, vagy családi okok miatt már nem tudtak to­vább dolgozni, de a nyugdíj­hoz, a járadékhoz hiányzott még egy-két év. Aztán ked­vet kaptak ehhez a munká­hoz mások is, fiatal lányok, a szövetkezeti tagok eddig otthon dolgozó családtagjai. A kisüzemben naponként 1600 pór posztó- és 1000 pár kosárlabdacipő felsőrészt ké­szítenek. Hat szakmunká­suk és száznégy betanított munkásuk van. Életforma-változás. Ez jut­hat a terembe lépő eszébe, aki a gépek mellett dologzó nők sorát nézi. Rödidujjas otthonkák, a hajtincseket le­szorító nylon szalagok, a gé­pek mellett sorakozó táskák7 ból előbukkanó zacskóstej és kiflivégek... Tőzsér Erzsi néni a tavalyi krumpliszedéskor még a ci­pőmarasztaló felázott fekete földön hajladozott, ma posz­tócipők felseje halmozódik előtte. — Hatvanöt éves vagyok, elmúlt felettem az idő... Idős szüléimét istápoltam ... Az elnök elvtárs azt mondta, hogy egy évet húzzak le a járadék miatt. Meglesz nem­sokára. Tizenhét éves Kerekes Irén. alig túl az általános is­kolán, nyelvvarró. Első mun­kahelye a tűzöde, két hétbe rét áll majd rendelkezésre, amely némi vállalati hozzá­járulást is feltételezve, je­lentős értékű és méretű fej­lesztésre, beruházásra ad módot. A KEDVEZMÉNYES hite­lekből csak exportkapacitást növelő — gyorsan megvaló­sítható és megtérülő, már a tervidőszakban tőkés expor­tot produkáló — vállalati fejlesztések végezhetők. Az exportfejlesztésre elkülö­nített hitelkeret több tízmil- liárd forintos összege is ér­zékelteti, hogy e lehetőségek kihasználásával a feldolgozó- iparokban olyan gép- és technológiai-reko6trukciók is végrehajthatók, amelyek nemcsak egy-egy termék, hanem teljes gyártási ágaza­tok kiviteli teljesítményét növelik, a termelési struktú­rát is alakítják. A Magyar Nemzeti Bank már felhívta a vállalatok figyelmét e fej­lesztési-beruházási lehető­ségre, s javaslatokat kért új exportárualapokat létreho­zó fejlesztésekre. Túlzás lenne azt várni, hogy az exportfejlesztésre elkülönített és felhasználha­tó hitelkeret mindent meg­old, ennek eredményeképpen a magyar népgazdaság ex­portteljesítménye máris el­éri a szükséges szintet. A legtöbb vállalatnál kizárólag saját erőre támaszkodva kell fejleszteni — mennyiségben, értékben és gazdaságosság­ban egyaránt — az exportot. Vállalati szinten is érvénye­sül majd, hogy növekedés és fejlődés elsősorban az ex­porttermékek termelésének korszerűsítésével és bővíté­sével érhető eL G. L se telt, már bérért dolgozott. Kétezer forintnyi keresetéből ezret hazaad, gyűjti a pénzt a mama, mert gyorsan eladó­sorba kerül a lány. Meg még a hat Kerekes testvérből négynek otthon szelik a ke­nyeret, így kell Irénke segít­sége is. Csendesszavú. hatvanon fe­lüli nő Törőcsik Irén. A fel­sőrészek szegélyeit, a varrás irányát jelöli. Abból él, amit itt keres. „Nyolcszáz. de van úgy, hogy kilenszáz forintra is felmegy, higgye el, tényleg van olyan hónap, hogy a kilenszáz is megvan ... Elég ez magamra, elég ez nekem”. Varga Ferencné Martfűről beszél, ahova hetekig jártak tanulni. Életében először volt ő is, társa Urbán Imréné is a nagyüzemben. — Azt hittük akkor, soha nem szoknánk meg azt a nagy zajt, a sok embert, a gépeket, a gyors munkát. Most? Kisebb méretekben ugyanez van itt is. Szívesen emlékeznek azok­ra a martfűi asszonyokra, brigádtagokra, akik segítet­ték őket a tanulásban, a tű­zés. á szegés elsajátításában. Azóta is jó a kapcsolatuk, el-ellátogatnak Jászalsószent- györgyre a martfűi tűzőnők. A Tisza Cipőgyárban egy aljakör — a talpragasztó — a jászalsószentgyörgyi tűzöde felsőrészeivel dolgozik. A martfűiek elégedettek a tű­zés minőségével, a tsz-tagok munkájával. Ha lenne rá le­hetőség, szívesen fogalakoz- tatnának akár kétszáz jász­alsószentgyörgyi asszonyt is. 1. Szűcs Etelka mSílÓc plíítt a Nitrogén Művek új műtrágyagyá- HlBtaaö ulUll ra. A Péti Nitrogén Művekben 1970-ben uj, nagy kapacitású műtrágyagyár építését kezdték meg. A hatalmas beruházáshoz tíz ország szállította a berendezése­ket. A szerelésben szovjet, angol, belga, cseh és francia szak­emberek is részt vettek. A gyár évente 680 ezer tonna kom- lex műtrágyát, 240 ezer tonna mészamonsalétromot és 203 ezer tonna carbamidot állít elő, ezen felül 229 ezer tonna ha­gyományos pétisót gyárt az elkövetkezendő időkben. Az új gyárat november 7-re teljes üzemelésre átadják. Képünkön Az ammóniaüzem kísérleti laboratóriumában a vegyi folya­matot ellenőrzik , Jászalsószentgyörgyi asszonyok Cipőfelsőrészek a tsz-ből

Next

/
Oldalképek
Tartalom