Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-10 / 238. szám

1975. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Barangolás a tiszafüredi járásban A vénasszonyok nyara mosolygó napsugarakkal kö­szöntötte a reggelt, amikor gépkocsink a tiszafüredi járás területére ért. Abba a járásba, ahol a nemrég átadott Nagykunsági Főcsatorna a Tiszába torkollik, ahová ipari üzemek települtek az utóbbi években, és amelyet nemsokára a Tisza II. hatalmas tározótava ha­tárol majd. Hírek, információk, beszélgetések, arcok és képek segítségével igyekszünk lapunk olvasóinak be­számolni az egy nap tapasztalatairól. Hétköznap volt. Magasítják a Poroszlóba vivő utat Amikor augusztusban meg­jelentek a budapesti 21. sz. Volán hatalmas GAZ-kocsi- jai, a tiszafürediek közül is kevesen gondolták, hogy ezek a gepek — a később érkezett többivel együtt — óriási „földindulás” előidézői lesz­nek. A földindulás oka: Tiszafü­red és Poroszló közt, a Tisza árterét átszelő 6 kilométernyi szakaszon magasítják a 33. sz. utat. Az új út, ha elké­szül, a vasúti sínekkel közöc töltésen, azokkal egy magas­ságban fut majd. £z út szint­jének felemelésére a leendő tározótó várható vízmagassá­ga miatt van szükség. Való­színűleg nevezetesen szép autóútja lesz ez az ország- ' nak, hiszen a hat kilométer széles tó vize fölött visz majd, az autók utasai kitekintve, az út két oldalán csillogó víz­tükröt látnak. Ez az élmény persze csak 1978-ben adatik meg az autó­soknak. Egyelőre a szkréper- ládák, markolók, billenőko­csik rakják, viszik a földet a terelő útszakaszok építésé­hez. A terelőút földmunkái még ebben az évben befeje­ződnek, a magasítás jövőre kezdődik. Húszmillió a járás vizművesflósére Egy-egy vidék fejlesztésé­nek fontos alkotóeleme a te­lepülések vízvezeték-hálóza­tának megépítése, A jó ivó­víz, a fürdőszoba, a mai fa­lusi ember életének ugyan­olyan természetes kellékévé válik, mint a villany, vagy az áruval jól ellátott üzletek. A tiszafüredi járás három nagyközségében: a járás székhelyén, Tiszafüreden, az­tán Kunmadarason és Abád- szalókon már régebben befe­jeződött a vízmű építése. A kisközségek közül Nagyiván járt az élen — 1971-ben lett „összkomfortos falu”. Tisza- roffon tavaly, Tiszagyendán és Tiszaszöllősön az idén ké­szült el a vízhálózat, Tisza- őrsön most van próbaüzeme­lés alatt. Könnyű munka kismamáknak Az abádszalóki Fagyárt- mányüzem ládaszegező mű­helyében — távol a zajos, po­ros fűrészgépektől, — Balogh Sándorné és Kiss Lajosné vi­lágos, csöndes helyen dolgo­zik: almásrekeszeket állíta­nak össze. Mindketten kisba­bát várnak, Kissné novem­berben, Balogh Sándorné ja­nuárban szül. — A terhesség negyedik hónapja után nálunk ilyen könnyű munkára osztják be a kismamákat — mondja Ba­logh Sándorné. — Fizetésünk viszont változatlan marad: 2.100—2.200 forintot keresünk egy hónapban. — És ez valóban könnyű munka? — kérdem a kalapá­csot, szöget boszorkányos ügyességgel kezelő fiatalasz- szonyoktól. — Könnyű is és nem telje­sítményre dolgozunk, — vá­laszolja Kiss Lajosné. — Csak annyit, amennyi nem fáraszt, mondták a vezetők, amikor áttettek bennünket ide. Emel­ni nem kell, amikor jólesik, leülünk pihenni. — Hetven munkásunk van, fele nő — szól Pintér István, az üzem vezetője. — És min­dig van néhány fiatalasszony, aki kisbabát vár. Természe­tes, hogy az itteni, zömében nehéz munkák helyett vala­mi könnyebbet adjunk nekik, változatlan fizetéssel. Ezért rendeztük be a kismamáknak ezt a ládaszegező sarkot, ami­nek azért jelentős gazdasági haszna is van, mivel ez a kis részleg évi 20.000 ládát ké­szít, aminek az értéke 360 ezer forint Kirándufékizpesit a Hagi-kastélyfiól Tiszaszentimrén a termelő- szövetkezet vadásztársasága és az általános iskola együtt­működési szerződést kötött. A szerződés értelmében az iskola környezetvédelmi szakkörének foglalkozásait a téesz vadászai vezetik, így a szakkör tagjai szakavatott irányítással, „élőben” ismer­kedhetnek a környéken honos vadak, madarak hasznos vagy káros tulajdonságaival. A téesz a tulajdonában lé­vő Bagi-kastélyt átadja a já­rási úttörőknek, hogy ott ki­rándulóközpontot alakítsanak ki, sőt a lehetőségekhez mér­ten anyagi támogatást is ad a kastély helyreállításához. A Hazafias Népfront tiszafü­redi Járási Bizottsága és a járási úttörő-elnökség egy építőtábor megszervezésével segít az épület újjáépítésé­ben. Csilingelve fogadja a vendéget a presszó Csengő csilingel, — ha a vendég benyitja a nagyiváni presszó ajtaját. Innen a neve: Csengő presszó. Üj épület, a tavasszal lett kész, és hogy beilleszkedjen a falu főutcá­berendezés megtervezésekor Dr. Füvessy Anikó, a tisza­füredi múzeum igazgatónője adott hasznos tanácsokat. A faluban — különösen a fiatalok körében hamar nép­A többi község sem akar lemaradni: Tiszaszentimrén kész a terv, a múlt hónapban megalakult a vízműtársulat, az építkezés még az idén kezdődik. Tiszaderzsen októ­ber 6-án lesz vízműtársulati alakuló ülés, Tiszaburán is megalakul a társulat még eb­ben az évben. Ez azt jelenti, hogy a jövő év végéig a já­rásban minden község lakói vezetékről kapják a vizet, 1978-ig pedig a kapcsolt kis településeken, Üjszentlőrin- cen, Taskonyban, Kócson és Tomajmonostorán is elkészül a hálózat. A járásban folyó vízmű­építkezés ütemére jellemző, hogy ebben az évben a köz­ségek nagy összeget — húsz­millió forintot — fordítanak érré a célra. jának szép, tomácos, nyereg­tetős házainak együttesébe, csapott nádfödelet tettek rá. Belül fából, nádból készült a berendezés, kákafonat borítja a fal alját, a falon népi ke­rámiák és a régi pusztai élet kellékei: fakulacs, kampós- bot, fokos. A natúr színű asz­talokon kékfestőabroszok, az ablakokon a függönyök szin­tén kékfestőből készültek. A Új üzlet, ói étterem A tiszaroffi ÁFÉSZ elnöke, Molnár Zsigmond végigvezet a régi Szőke-Tisza kisven­déglőből átalakított étterem helyiségein. Hosszú-hosszú szünet után újra van étterem Roffon. Friss festés, új be­rendezés, felszerelés, modern konyha, tágas raktárak, hűtő­kamrák. Az átalakítás 1 mil­lió 200 ezer forintbe került. A hajdani kisvendéglőből tágas, szép étterem lett, amelyben naponta 250 em­ber étkezhet előfizetéssel. Rossz az arborétumhoz vezető út Mesébe illően szép a tisza- igari arborétum őszi pom­pájában. Többszáz fa- és cserjekülönlegesség, gondo­zott sétányok, a környezet­hez illő, fatörzsekből készült akár gyalog, akár járművel, — nyelheti a port, kerülget­heti a hepehupákat. Eső után a sár miatt lehetetlen a köz­lekedés. Köztudott, hogy az úgyne­vezett portalanított, bitume­nes út építése sokba kerüL Marad tehát a földút rend­behozása, rendben tartása, ami nem kerül sok pénzbe, munkába, csak éppen egy kis törődés, odafigyelést igé­nyel. A Tisza II. üdülőkörzet és a Hortobágy Nemzeti Park közelsége miatt fontos ide­genforgalmi szerep vár erre a gyönyörű arborétumra. De addig se volna szabad, hogy kiábránduljon belőle bárki is a rossz út miatt. Fafaragó a tanyán Kis tanya a tiszaörsi für­dő mögött. Jobbágy György él itt feleségévéL A most 63 éves, fürge járású paraszt- ember fiatal korában arról álmodozott, hogy szobrász lesz, kőből, márványból fa­rag majd szobrokat. — Szerettem volna tanulni hogy szobrász lehessek, de ilyesmire a parasztgyereknek nem igen volt lehetősége. Így aztán maradt a bicska, meg a fa, ha mindenáron szobrot akartam csinálni. Faragtam is elég sokat, főleg diófából, mert ez elég engedelmesféle, meg szép a rajzolatja. A tornácon hamarosan egy kiállításra elegendő fafaragás sorakozik: magvető ember ősi pózban, köpülő asszony, nagyapa a kisunokájával, lövésre készülő vadász. Te­remtő kedvvel, tehetséggel fába faragott világ. Egyik­másik munkája szerepelt ki­állításon is, a fontos még­sem ez. A fontos az, amit Jobbágy György így fogal­maz meg: — Vesz az ember egy da­rab fát, forgatja, nézegeti. Addig-addig, amíg „kilát­szik” belőle valami. Akkor aztán jöhet a bicska, és az ember faragás közben úgy érzi, hogy övé a világ. Hektáronként halvan mázsa kukorica Megáll pótkocsis Zetorjá- val a kunmadarasi Kossuth Tsz B—15-ös gabonaszárító­jának tornya alatt Facsar Bálint. Épp csak annyi idő­re, amíg a pótkocsi billenő­platóiról lecsorog az utolsó szem kukorica is. tudjuk hordani a szemet, így aztán 780 hektár felét már betakarítottuk. Az idő olyan, hogy álmodni se le­het jobbat, a termés is jó­nak látszik, 60 q hektáron­kénti átlagra számítunk. Felnéz, a kocsi kiürült, sie­szerű lett az ízléses, hangula­tos presszó, de a hortobágyi hídivásárra és a lovasnapok­ra igyekvők közül is sokan keresték fel. A presszó fenn­tartója a tiszaörsi ÁFÉSZ, amelynek vezetői remélik, hogy a 33-as műút nagyiváni elágazásánál mind több autós indexel majd, hogy betérjen a Csengőbe egy kicsit meg­pihenni. A roffi ÁF©3Z-nak ez a vendéglő a második idén megnyílt egysége, mivel Ti­szagyendán augusztus 20-án egy kis ABC-it nyitottak. Az új ABC-t hamar megszokták a környék lakói, ezt bizo­nyítja a szeptemberi 703 ezer forintos forgalom. Az üzlet­vezető Sinka József elmond­ta, hogy az áruellátás zökke­nőmentes, hetente kétszer is kapnak friss hús-árut asztalok, padok várják az idelátogatókat. Addig azonban, mígí valaki a 34-es úttól a két kilomé­ternyi földúton^ eljut idáig —; — Ha arra gondolok, hogy milyen volt a , tavalyi beta- larítás — mondja a Zetor /ezetője —, akkor semmi >kunk sincs panaszkodni. Éjjel-nappal négy Zetorral tőén kezet nyújt. A földeken várják a kombájnok. Irta: Szabó János A fotókat készítette: Nagy Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom