Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-08 / 236. szám

1975. október 8. SZOLNOK MEQYE1 NÉPLAP 5 tv képernyője előtt Páratlan bravúr Azzal kezdem, amire — úgy érzem — joggal ráillik a kiemelő és kitüntető jelző, szenzációs: egy szinte párat­lan bravúr említésével, amely Latinovits Zoltán ne­véhez fűződik, a Csehov- novellákból készült szovjet film magyar hangjában. Per­sze az sem volt mindennapi látvány, ahogyan Igor Iljinsz- kij váltott alakot, formát, számtalant, ahogyan akár orátorként vagy egyszerű muzsik képében jelent meg, vagy ahogyan a csinovnyikot formálta meg, vagy épp a mérges táborhok szerepét játszotta. Az Azok a külön­böző arcok című film ugyan­is egyetlen színészre épül, a megfilmesített novellák va_ lamennyi szerepét Iljinszkij egyszál maga játszotta. Egy­azon jeleneten belül is vál­toztatva szerepét, természe­tesen a technika segítségé­vek * De aki csak megszólalha­tott, akinek cspán a hang adatott meg, hogy érzékel­tesse az egyes figurák ka­rakterét, annak talán még a szerepeket váltogató színész­nél is nehezebb feladat ju­tott. A teljesség igényével és erejével egy húron eljátsza­ni ugyanazt, amire másnak mondjuk négy is megada­tik, nem akármilyen erőpró­ba. És Latinovits kitűnőén cselekedte meg, igazi bra­vúrt hajtott végre. Az egyezkedő Két magyar tévéfilm is helyet kapott — mindkettő eredeti bemutató — az el­múlt hét műsorában. A Já­nos királyra — Shakespeare nyomán készült Dürrenmatt- dráma, képernyőre Esztergá­lyos Károly rendezte — nem lehet panaszunk: szellemes, ötletes játékkal örvendezte, tett meg. Fájdalom azonban, hogy a mai magyar valósá­got ábrázoló, az életben he- (' lyüket kereső fiatalokról szóló Az egyezkedő már ko­ránt sem járt hasonló siker­rel. A Marosi Gyula írta, Nemere László rendezte té­véfilm mondanivalójának, ku­szaságával, jellemeinek ki. dolgozatlanságá^al, szólamos üresjátékaival több bosszúsá­got okozott, mint amennyit a téma maiságával örömet sze­rezhetett. Egyáltalán, a látott tévé­film is hangsúlyosan veti fel, hovatovább már nevet­séges, hogyha a képernyőn tévéjáték vagy tévéfilm mai fiatalokról kíván beszélni, cselekménye netán munkás környezetben játszódik, ak­kor feltétlenül kötelező a durva hang, a szereplőket okvetlenül valamiféle asz- faltvagányság kell hogy jel­lemezze, s az ital, az sem maradhat ki. A szerelem pe­dig, ha erre alkalom nyílik, mindenre hasonlíthat, csak isten ments, hogy két ember természetes 'érzelmi közele­désére ismerjünk fel benne. Mintha már egyenesen szé­gyen volna, hogy valakinek szíve is van. Igazán nem is tudom, hogy Az egyezkedő­ben is azok után, ahogyan a Szanyi gyerek bánt „szerel, mével”, hogyan születhetett végül is házasság. Ennyire megváltoztak volna a normális élet erkölcsi, magatartásbeli normái, formái? Hát az vol­na a tipikus, hogy például a helyét kereső fiatalnak bele kell kötni mindenáron a vi­lágba, s esetleg bele is köp­ni mások arcába? Ha külön­bek akarnak lenni, mint azok, akik előttük járnak, akkor ehhez is az szükségel­tetik, hogy vadul és oktala­nul hátat fordítsanak kör­nyezetüknek, akár szüleiknek is? A különbbé válás felté­tele az lenne, hogy gúnyt kell űzni mindabból, amit maguk körül készen talál­nak? Nyűgtalanító kérdések ezek egy új magyar tévéfilm után, amelyben — sajnos — a valóság ismerete és igaz ábrázolása helyett valamifé­le ántiság. csakazértis láza­dozom semtaizmus kapott kifejezési lehetőséget. Röviden Elbúcsúzott a hazánk nagyvárosait bemutató soro­zat, utoljára Jó estét-itel Sze­gedre köszöntött rá a televí­zió. S ha nem is volt szep­lőtlen ez a „hattyúdal”, vég­eredményében, amire a buz­gó lokálpatriotizmusból tel­lett, és a riporterek erejéből futotta, abból a mai város vonzó arculata kerekedett ki. Talán örömeiben hangsúlyo­sabban, mint gondjaiban, amelyek közül a Kamara Színház építése körüli huza­vona külön tanulságokkal is szolgált. Miként a sorozatnak is vannal summázható tanul­ságai, többek között úgy hi­szem az, hogy hasonló jel­legű programokban körülte. kintőbben kellene megszer­vezni a felmarkolandó anya­got, mert mint most is ta­pasztalható volt, az idő szo­rításában, a riporteri vág­tában el-el sikkadt egy-egy fontos gondolat. Lóhalálában nem lehet alapos munkát végezni. Ebből születnek az elkapkodott, félbe-ezerbe ha­gyott riportok, beszélgetések. V. M. A Pelikán Szállóban és a Komarov-teremben Űjra pődiumeslek Szolnokon Októberben folytatódnak Szolnokon a népszerű pódi­umestek. A színhely ezentúl nem a megszokott Árkád presszó vagy a Ságvári End­re megyei Művelődési Köz­pont színházterme lesz, ha­nem a Pelikán Szálló pesz- szója, valamint a Komarov- terem. A pódiumsorozatot október 20-án Zsolnay Hédi „Töret­lenül” című önálló estje nyit­ja meg. November 17-én „Mesék felnőtteknek” címmel Balázs Péter zenés irodalmi műsorát tekinthetik meg az érdeklődők, majd egy későb­bi időpontban Koncz Gábor lép a szolnoki közönség elé. Mindhárom műsoros estnek a Pelikán Szálló presszója ad otthont. A Komarov-terem­ben Darvas Iván és Harsá- nyi Gábor mutatja be műso­rát. A pádiumestek mellett még számos rendezvény várja a közönséget a Pelikánban. Így október 27-én Mensáros Lász­ló, december 15-én pedig Sütő Irén előadóestjére kerül sor. A jövő év terveiben pe­dig Ruttkai Éva, Básti Lajos, Bicskei Tibor és Psota Irén meghívása szerepel. Helyreállítják a soproni zsinagógát Befejezés előtt áll a sop­roni zsinagóga rekonstruk­ciója. A 13., századvégi épü­let romjait 1968-ban talál­ták meg, s 3 évvel ezelőtt láttak hozzá a belső feltárá­sához. A régészek és a múzeológusok megállapítot­ták, hogy a soproni zsina­góga egész Közép-Európá- ban egyedülálló emlék, mi­vel eredeti teljességében si­került feltárni. Nem sem­misültek meg melléképületed sem. Megtalálták díszes elő­csarnokát, fürdőjét, továb­bá az ispotát, ahol a betege­ket gyógyították, ugyanígy azt a toldalék-épületet, aho­vá az asszonyok is belép­hettek. Az épület részeinek, a berendezési tárgyak helyé­nek ismerete sok új adalé­kot nyújt a szakembereknek a korabeli szertartásokról és a zsidóság középkori élet­módjáról. A VÁLTOZÓ TISZAFÜRED A b ii rr I ■■ - w r r . jovo könyvtáráért Tiszafüred történetében az elmúlt évek sorsdöntő válto­zást hoztak. Üj nagyüzemek születtek, áruházak, lakások sora épült — szinte teljesen megváltozott a nagyközség arculata. Sajnálatos viszont, Gondok és A tiszafüredi járási könyv­tár rendkívül mostoha kö­rülmények között működik. Bizonyításként elég legyen megemlíteni, hogy alapterü- letének nagysága jóval az előírt norma alatt van, hogy a könyvállomány nemcsak hiányos, de rendkívül rossz állapotú is, hogy a könyv be­szerzési keret csak az idén érte,el az ajánlott szjntet... Sorolhatnánk a hiányossá­gokat még tovább, de úgy véljük, hogy ennél lényege­sen fontosabb az, hogy mind­ezek ellenére a könyvtár szép eredményeket produkál. Ti­szafüreden a lakosság 26.29 (!) százaléka rendszeres könyvtárlátogató, s ugyan­Rossz adottságok és szép eredmények — ez a kiindulá­si alap tehát. Gáál Sándor, a könyvtár igazgatója erre az alapra építi várát, a jövő könyvtárát. Hogy ez milyen lesz? Va­lamit elárul talán az intéz­ményvezető koncepciója: „A rendelkezésre álló eszközök hasznosításában arra kell tö­rekedni, hogy a könyvtár sa­játos eszközeivel mindinkább kezdeményezőjévé, részesévé legyen a nagyközség fejlődé­sének. A könyvtári szolgálta­tások szélesítésében, a gyűj­temény fejlesztésében egy­aránt figyelembe kell venni a település gazdasági, társa­dalmi változásaiból fakadó szükségleteket és igényeket”. Kedden a Vasas székház­ban a küldöttek szakmán­kénti tanácskozásával, majd a központi vezetőség beszá­molója feletti vitával foly­tatódott a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének VIII. kongresszusa. Az ele­ven vitában számos művész és művészeti dolgozó fej­tette ki véleményét egye­bek között a különböző mű­hogy a közművelődési ellá­tást biztosító intézmények anyagi-tárgyi feltételeinek fejlődése elmaradt Tiszafü­red egészének fejlődési üte­métől ... eredmények csak kimagasló az egy olva­sóra jutó kölcsönzött kötetek száma (30). összehasonlítás­ként: a megyei átlag 20.76 százaléka, illetve 29.5 kötet. Igen jó, a megyei átlagnál jóval magasabb az ipari dol­gozók aránya az olvasótábo­ron belül, s az utóbbi évek csökkenő tendenciája ellené­re szép számmal akadnak, a látogatók között mezőgaz­dasági fizikai dolgozók is. Ami még szembetűnő: rend­kívül sok az olvasó gyerek. A gyerekkönyvtárba nyolc- százhuszonketten, a három fiókkönyvtárba hatszáznegy- venhetem járnak; ez az isko­lai korosztályúak 97 százalé­kai Ennek szellemében fogal­mazódtak meg a közeljövő elképzelései is. Gyarapítani szeretnék a szóbeli ismeret- közlő alkalmak számát, zenei részlegről álmodnak, s mind- emellé olyan gyűjteménybő­vítésről, mely tudományos hitelű, művészi értékekkel rendelkező, politikai — világ­nézeti szempontból haladó, . szocialista eszmeiségű mű­vekkel gyarapítja a könyvtár állományát. Két klub — a bábosoké és a könyvbarátoké — már működik, a zenei részleg tervei elkészültek, a tudatos, koncepciózus könyv- vásárlást pedig jól példázza néhány eddig hiányzó, alap­vető fontosságú kézikönyv, lexikon beszerzése. vészeteknek a tudatformá­lásiban betöltött szerepéről, világszerte elismert zenepe­dagógiánk további fejlődé­sének lehetőségeiről, s arról, hogy a különböző művészeti területeken tevékenykedő 'szakszervezetek miként tá­mogatják, a művészeti célok elérésével egyetemben ho­gyan látják el területükön az érdekvédelmet. A könyvtár legutóbb nyolc­ezer forinért vásárolt egy ritka angol lexikont. Szükség van ilyen kiadásra? De még mennyire! Hozzátartozik a tájékoztató munka feltételei­nek javításához — igénylik ezt a tiszafürediek, s igény­lik majd minden bizonnyal a Tisza II-höz pár év múlva idelátogató hazai, s külföldi vendégek. A körzet majdani idegenforgalmi jelentősége ugyanis a könyvtárra is új terheket ró. Különleges hely- történeti, néprajzi gyűjte­ményt kell kialakítani, sőt talán a vízisportok (horgá­szás, vitorlázás, stb.) kedve­lőinek szakkönyvigényére is érdemes gondolni. Szabó Ervin szellemében A törekvések rokonszenve­sek, de mit ér ez önmagá­ban, ha az alapvető tárgyi feltételek változatlanok ma­radnak — szólhatna közbe joggal az olvasó. Szerencsére a mostoha körülmények is megváltoznak hamarosan. Már döntés született a könyv­tárral szomszédos helyiségek kisajátítására, így a jelenlegi 198 négyzetméteres alap terü­let százötvenhéttel bővül. A megnövekedett könyvtárhe­lyiségben nemcsak a szabad- polcos kölcsönzés ^ehetőségei javulnak majd, de helyet kap a fentebb említett zenei rész­leg, folyóiratolvasó nyílik, sőt ezentúl végre a helyben- olvasásra is alkalom lesz. „Ki merem mondani, hogy kulturális fejlődésünk és egyéb értelmi és lelki éner- giánik gyarapodása a legszo­rosabban összefügg könyvtár­ügyünk állapotával” — írja a nagy magyar könyvtártu­dós, Szabó Ervin. Tiszafüre­den e gondolat szellemében cselekednek. Hérész Dezső Dunaújvárosban Megnyitották a műszaki könyvnapekat i Dunaújvárosban, az Uitz Béla kiállítási teremben ked­den délelőtt ünnepélyesen megnyitották a hagyományos műszaki könyvnapokat. Az ünnepi megnyitón Kocsis Jó­zsef kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes mondott ün­nepi beszédet. Honnan—hová? Folytatja munkáját a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének Vili. kongresszusa UTA2A5 iRf&scemia Babilon újjáépül Istar kapuja Babilonban CB „Építeni az ember dolga, rendben tar­tani gazdaságát,/ gz ország erejét növelni __ És megad­n i az isteneknek/ az illető részt minden javakból”... A Folyamközban született te- remtésmítosz kezdődik így, ezt recitálgaittam a légkondi­cionált Mercedes buszban, bogy ma kerekeken rohanok at a tájon, Mezopotámiáin, ahol az emberiség, a kultúra, a művészet nagy korszakiad váltogatták egymást idesto­va haezer éven át. Hasszán úr, kísérőnk már jóval a régi város előtt így szólt: „Itt már minden egy darab Babilon”. A kérdő te­kintetekre válaszolva foly­tatta: — Itt már évezredek óta azokból a téglákból épül , minden, amit a romoktól el­hordták. Mert ezek az agyag­téglák jók, alig fog rajtuk az idő... Aztán feltűnik- egy tábla: Bab-Iliben vagyunk, vagy is­mert nevén Babilonban, az „isten kapujában”-. A kapu, amelyen belépünk a kis pál­maligetbe, ahonnan bejárat nyílik a romok felé, másolat. Az eredetije Berlinben hir­deti : vitt innen mindenki a múlt évtizedekben, amit tu­dott. Istar kapuja így is pompás, színes, égetett kerá- » miacsempéd nagy múltról re­gélnek. Talán a legjobb vezető itt Heirodotos, aki még épen lét­té e várost és így írt: „Ba­bilon városa két részre osz­lik; ezeket az Eufrátesz fo­lyó választja el egymástól. A város falai mindkét irány­ból elérik a folyót, s innen a folyó mindkét partja mentén égetett téglából emelt fai húzódik. Maga a város tele van három- és négyemeletes házakkal. Főútvonalai egye­nesek és a folyóig vezetnek. A folyóra néző falon annyi érckapu van, ahány utca... Mindkét ■ városrész közepén egy-egy nagy építmény emel­kedik. Az egyik az erős fal­lal körülkerített királyi pa­lota, a másik Zeusz Belősz érekapujú temploma”. Ki hinné ma, a romok lát­tán, hogy ez a város 15 év­századon át a Közép-Kelet legfontosabb városa volt ? El­halványította Ur és Ninive, Számárrá és Lagas hírét.. Idestova négyezer évvel ez­előtt -itt alkotta törvényeit Hammurapi, akinek szövege így mesél a babiloni múze­umban szándékáról:: „...hogy az igazság az országban fel­ragyogjon, gonosz és elvete­mült kipusztuljon, hatalmas a gyengét meg ne károsít­hassa, hogy Napistenként felkelvén az országot fény­árba borítsam..Tehát az akkádok után jöttek az amoriták, akik Nagy Sándor koráig fénybe aranyozták a tájat. És jöttek a kassziták, a mitanniak, és a* nagy asszír birodalom is itt alakította ki székhelyét. Még ma is látha­tók a 'régi. függőkertek, a világ hét csodája egyikének romjai/a 16 kilométeres kül­ső fal romjai, a nyílegyenes utcák, a felvonulási útvo­nal, amelyet végigjárván összeszorul az ember szíve. Aztán egy régi épület alap­ja, Bábel tornyának körvo­nala késztet megállásra. A régész, aki kísér, mintha csak otthon lenne, úgy /ma­gyarázza a hatalmas zifcku- rat (lépcsős templom) mére­tét, az utcák és templomok nevét. A hatezer négyzetmé­teres déli palota romjai után zarándoklat Marduk, Istár, Gúla és Nintuna templomai­hoz, és még minidig van mit látná. A múzeum igazgatója, aki a monstre méretű városro­mok után a tárgyi emlékek között kalauzol, elmondja, hogy Babilont újjáépítik. Is­tár temploma már kész. De ez csak a kezdet. Irak nem sajnálja a dinárok millióit, hogy régi szépségében állít­sa helyre a várost. Német régészek elkészítették a kő­be vésett ősi feliratok, képek és leírások alapján az erede­ti várostervet, és 17 évi meg­feszített munka után ma már készek a restaurálásra. , , A tervek, a makettek, a rajzok ismeretében még egy pillantás a vöröses-barna vá­rosromra, és égítési remek­re. Itt és így érthető meg az, amit Babilon kormányzója mondott fogadásunkkor: „Ez a város nem Iraké. Az egész emberiségé. És mi \ mindent megteszünk, hogy méltó legyen régi híréhez”. Bürget Lajos (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom