Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-07 / 235. szám
1975. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VÁLTOZÓ TISZATÁ1 Készül Tiszafüred és környékének krónikája KISZ-esek gyűjtőakciója \ Fűrészek sírnak, karcsú nyárfák, görcsös fűzek dűlnek halomra, az irtás rönkjei között súlyos szálfákkal rakott traktorok kapaszkodnak. Naponta 200 köbméter fával lesz kevesebb az ártéri erdő. Amott földgyalu birkózik, markológép harapja a földet. Változóban a Tisza- táj. Az irtás helyén tóvá öb- lösödik majd a folyó. A Tisza II. víztárolója lesz a helyén. Nap mint nap újul Tiszafüred környéke, s a változást gondosan figyelemmel követi egy fél tucat ifjú ember: Szűcs Irén. Hegyei Ottó, Takács Jánosné és a többiek, a tiszafüredi ÁFÉSZ KISZ- esei. Dokumentumokat gyűjtenek az átalakuló tájról. Az albumban fotók, írások, rajzok szaporodnak — Tiszafüred képes krónikája. Hogyan lettek éppen ők a krónikások? íme: — A megyei KlSZ-bizott- ság meghirdetne a „900 éves Szolnok” vetélkedőt, s mi megnyertük a járási elődöntőt — kezdi Szűcs Irén, az alapszervezet titkára. — A második forduló feladatául kaptuk, hogy készítsünk egy albumot a község múltjáról. Az írásos emlékeket, sárgult fényképeket, amelyek a nagymamák sublótfiókjaiból kerültek elő, albumban kötöttük. Akkor már megfogalmazódott a gondolat: ezt folytatni kell nap mint nap hisz a község ma éli a legnagyobb változás korát. Véletlen segítség is érkezett. Előkerült a 20 évvel ezelőtti KISZ-esek hasonló munkája, egy régi fényképgyűjtemény. Az utolsó képeket 1957-ben ragasztotta fel valaki. — Nem kell már túl sok idő, és a mostani árteret végleg elnyeli a víz — mondja Hegyi Ottó. — A gyerekkori barangolások csalitjait halak lakják, az Erzsébet- ligeti majálisok csak emlékek maradnak. A holtág csendje, a vadcsapások a nádasban, a göcsörtös vén szomorúfűzek vízihalált halnak, s ugyanakkor új életre kel a környék. Az albumban azonban nemcsak a Tisza-táj változásait örökítik meg a krónikások. A község formálódó képe, az óvodák, bölcsődék, áruházak építése, üzemek fejlődése, s a füredi emberek új élete is helyet kap a gyűjteményben. Az utókor számára gyűjtjük össze a mai öregek viszszaemlékezéseit is — folytatja Tóth Anna. — Irénke szomszédjának, a kubikos Józsi bácsinak az életét éppúgy papírra szeretnénk vetni, mint a tiszai halászat jellegzetességeit. A kuttyogtatást — a harcsafogás egyik régi módszerét — például ma is alig alkalmazzák már a halászok, de lehet hogy mire a mostani bölcsödések felnőnek, már csak hallomásból ismerhetik. A Tisza már ma sem virágzik, hisz megszűntek a puha homokfövenyek — a kcrészbogarak kedvenc lakhelyei. Ezt a természeti tüneményt is csak az „igazi” tiszai emberek szaváról jegyezhetjük le. Mert azt tartják a környéken, hogy az az igazi tiszai ember, aki átúszta a folyót, ivott a vizéből és látta, amint kivirágzott... Buzgón mesélnek tovább, arról az aprólékos, de szép munkáról, amelyet elkezdtek, s amit többé nem lehet abbahagyni ... Az első albumot követi a második, majd a harmadik, a mai króniká- Követik a község minden sok helyében újak lépnek, lépését T. K. L. A krónikában szerepelnek a község új épületei is. Képünkön az épülő bölcsőde ......... R IZSARATÓK Nem sokat pihentek a kombájnosok, hiszen a kenyérgabona betakarítása után néhány héttel már a rizst aratják, mint Tiszasüly határában, a Béke-Barátság Termelőszövetkezetben is, ahol Katona József traktoros elégedetten szemléli, ahogy a pótkocsi megtelik rizzsel. — Elég jó termés lesz, szerintem a tavalyi 25 mázsát hektáronként biztosan megadja, talán még többet is. Bár a kalickák nem mind egyformák, volt, amelyikről 40, volt olyan is, amelyikről ?0 mázsát szállítottunk el. De sok időm nincs álldogálni. mert amint kiürül a kombájn magtartálya, máris indulok. Bajnai Péter rizstermesztési ágazatvezető kevésbé elégedett. — A több mint 750 hektár learatására 12 lánctalpas gépünk van, de alkatrészhiány miatt négy áll. Nagyon nehéz úgy megtervezni az őszi betakarítást, hogy a meglevő kombájnokat is szinte másnaponként javítani kell. Kevés az emberünk, ilyenkor minden gépkocsi- vezető kombájnon vagy traktoron ül. — Meg kell becsülni a jó kombájnost... — Annál is inkább, mert 150 vagon rizs betakarítása vár rájuk! Az egyik SZK—4-es oldalán felirat hirdeti becenevét: Lajhár. A kombájn eleven cáfolatként fürgén dolgozik. — Vizi Mihály vagyok — mutatkozik be a gép gazdája. — Reggel hétkor már itt álltunk a tábla szélén, de a harmat csak kilenckor engedett bennünket Este is csak akkor állunk meg, ha leszáll a pára. Igyekezni kell, hiszen ma még süt' a nap, de ki tudja, holnap mi lesz. Aztán rizsből is csak az a biztos termés, ami már zsákban van. — Melyik gabonát vágja szívesebben: a búzát, vagy ezt? — A búzát, hiszen abból sül a kenyér. De azért a rizsben is szeretek dolgozni. Űjabb kombájn kanyarodik a pótkocsihoz. Ennek Tüzes a beceneve. — Vizi Gellért — nyújtja a kezét. — Testvérek? — Az öcsém. — Hogy lesz valakiből jó kombájnos? — Traktorosként kezdtem. Már 12 évesen felkapaszkodtam a bátyám gépére... A másik öcsém is kombájnos, csak nem Tiszasülyön, hanem egy Vác melletti kis községben... Szóval addig barátkoztam a gépekkel, hogy már tizenhat éve minden betakarításnál itt vagyok. Büszke vagyok rá! Szeretem az aratást. — A családja? — Három fiam van. — Aratnak majd ezen a rizstelepen? — Ezt talán már jövőre be sem vetik, olyan régi. De a másik kerületben. Ott bőven terem a rizs. Azért még a hűvös, nedves őszt is örömmel vállalja az ember. — braun — NÖVELTEBBEN, FELKÉSZÜLTEBBEN „fl politikai S“ biztosítsa hogy a bevont középszintű vezetők marxista műveltsége, elméleti alap- képzettsége javuljon, ismereteik megszilárduljanak és a lehetőségekhez képest kiszélesedjenek. A továbbképzés a párthatározatok feldolgozása mellett szolgálja a párt politikája elméleti, ideológiai alapjainak mélyebb megismerését” — mondja ki a Politikai Bizottság 1974. július 4-i határozata, amely a vezetők, így a középszintű vezetők politikai továbbképzésével is foglalkozik. Tárgyalt e határozat végrehajtásáról a megyei párt-végrehajtóbizottság, konkrét fel- alatokat szabott és annak szellemében kezdődött meg szeptemberben a továbbképzés. Felvetődhet a kérdés: miért került ennyire előtérbe a vezetők, így a középszintű vezetők politikai továbbképzése? A válasz kézenfekvő: az irántuk támasztott növekvő politikai követelmények igényelik, hogy e munkakörökben is olyanok dolgozzanak, akik meggyőződéssel szolgálják a munkásosztály hatalmát, a nép érdekeit, a párt politikáját Ehhez nélkülözhetetlen előfeltétel, hogy meg is ismerjék, értsék a párt, a szocialista állam politikáját és az irányításuk alatt lévő területen szavatolják annak végrehajását. A politikai követelményekhez tartozik az is, hogy ezek az emberek elhatározásaikban, döntéseikben, egész tevékenységükben a társadalmi érdekeket a politikai összefüggéseket tekintsék elsődlegesnek és meghatározónak. Szükséges, hogy aktív, közéleti tevékenységet fejtsenek ki, erkölcsileg feddhetetlenek legyenek, életmódjuk, magatartásuk megfeleljen a szocialista etika követelményeinek. Mindezek pedig szükségessé teszik, hogy munkakörükhöz megfelelő politikai végzettséggel, felkészültséggel rendelkezzenek. Rendszeresen részt vegyenek politikai továbbképzésben, mert enélkül nem tudnak megfelelni az irántuk támasztott igényeknek, nem képesek megoldani egyre növekvő feladataikat. A követelmények állandóan növekednek elsősorban azért, mert a szocializmus építése mind bonyolultabb, sokrétűbb feladatok megoldását igényli az élet minden területén. És bár a vezetők, a középszintű vezetők döntő többsége becsülettel eleget tesz feladatának, kötelezettségének, megfelel a növekvő követelményeknek, a további lépéstartáshoz elengedhetetlen a rendszeres továbbképzésük, felkészültségük színvonalának állandó növelése. Szefaak “fÄ,; bizottság illetékes osztályai, a megyei oktatási igazgatóság együttes terve szerint az elkövetkezendő öt év alatt mintegy hétezren részesülhetnek szervezett politikai továbbképzésben: esti egyetemi, szakosítói oktatásban, speciális tagozatokon, különböző időtartamú pártiskolán, továbbképzésen. De ha ehhez hozzászámítjuk azokat, akik már korábban megkezdték tanulmányaikat és jelenleg a II. illetve a III. évfolyamok hallgatói az esti egyetemen, annak szakosítóin, vagy ezután tanulnak a felsőbb osztályokban, akkor összességében mintegy tizenkétezer ember képezi majd magát az öt év alatt az oktatási igazgatóságon. Ez már önmagában is tekintélyes szám. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy az elképzelések szerint a továbbképzésben résztvevők 10—15 százaléka fizkai munkás, 25 százaléka nő lesz, akkor láthatjuk, hogy a káderutánpótlásban is jelentős lépést teszünk előre szűkebb pátriánkban. Ugyanakkor a középszintű vezetők politikai továbbképzése nem kizárólagosan a párt feladata. „Szükséges, hogy a felügyeletet gyakorló tömegszervezetek és mozgalmait, az állami, tanácsi, gazdasági, érdekképviseleti szervek is bekapcsolódjanak ebbe a munkába” — olvashatjuk a megyei párt-végrehajtóbizottság 1974. novemberi határozatában. Ez pedig azt jelenti, hogy a tömegszervezeti, a mozgalmi, az állami, a gazdasági, az érdekképviseleti szervek további több mint ezer középvezető továbbképzését oldják meg megyénkben. Így a megyei, járási jogú pártszervek, a nagyüzemi, szövetkezeti, intézményi pártbizottságok hatáskörébe tartozók — igazgatók, osztályvezetők, titkárok, tsz-elnökök, orvosok, mérnökök, közművelődésben dolgozók, pedagógusok — tanulhatnak nemcsak a népgazdaság, szűkebb közösségük, de saját érdekükben is. És mivel ezeken a tanulásra fordított órákon marxista- leninista műveltségük, elméleti felkészültségük gyarapításán túl feldolgozzák a különböző párthatározatokat is, módjuk nyílik a párt politikája elméleti, ideológiai alapjainak mélyebb megismerésére, valóban a mindennapi, gyakorlati tevékenységükhöz szereznek fontos ismereteket. Olyan hasznos tapasztálatokkal is megismerkednek, amelyeket maguk is alkalmazni tudnak mindennapi munkájukban. flz alapvető mények minden vezető iránt — legyen az párttag, vagy párton kívüli — egyenőek. Ez vonatkozik a politikai követelményekre is. A politikai alkalmasság minden vezetőnél egyértelmű szocialista elkötelezettséget, megfelelő politikai képzettséget, a társadalmi, politikai kérdések iránti érdeklődést jelent. Megyénkben is ezek szolgálatában folyik a szervezett továbbképzés. / Y. V. Gazdája a termelőszövetkezet HúsboBt és bisztró Martfűn Hétvégén hosszú sor áll a mezőhéki Táncsics Termelő- szövetkezet martfűi húsboltja előtt. Délutáni műszakban dolgozó asszonyok, vásárlással megbízott férjek várják türelemmel a nyitást. Úgy mondják, megéri az időt, a türelmet, mert mindig friss sertéshúst kápnak. A kiszolgálás is gyors, pontos, udvaKét ajtóval ödébb, az épület nagyobb részében a Táncsics bisztró „várja” a vendégeket. Négy dühös ember fordul ki a napokban az ajtón, „ide sem jövünk többet!” — megjegyzéssel. Hódmezővásárhelyiek voltak, ebédelni, szomjat oltani álltak meg. Bosszúságuk okát kérdezem, egymás szavába vágva sorolták: lezüllesztet- ték ezt a helyet, voltunk itt nyitás után nem egyszer, jót és olcsón ettünk, hideg üdítőt Szabó Péter, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet elnökhelyettese meghallgatta mindezt. Jól esett a húsbolt dicsérete, de nem érte váratlanul a „bisztró-panasz” sem. A hentesáru-üzlet tőkehús választékával sem elégedettek, említi, kevés a marha- és birkahús. Reménykednek, hogy a közeljövőben sikerül ezt a hiányt is pótolni, — rias. S amit még hozzáfűznek: nemcsak karajból „áll” egy-egy sertés — van comb, oldalas, máj és vese is. Folyamatosan, mert a vágóhí- dig „rikkantásnyi” a távolság, alig száz méterre van az üzlettől. A töltelékáruk pultjánál alig-alig fordul meg valaki. Alig van választék. kaptunk, s tiszta térítőt terítettek elibünk. Most?! Nyegle, udvariatlan a személyzet, az asztalterítőn foltok, elszórt csikkek, a fél óra után „odalökött” resztéit máj evőkanálnyi sem volt, hideg, dermedt körettel. Kérték a konyhaasszonyt, melegítené meg. Arrogáns hangon elutasította. Üdítő nincs, annál több bor, pálinka. Mindez délidőben. Panaszok, vélemények sorát írhatnám még. Sajnos, mind negatív előjelű. sőt, amennyiben igénylik a martfűiek — pecsenyekacsát, libát és tisztított baromfit is árusítanak, de tojásból is jutna bőven mezőhákről, hisz évenként 21 millió darabot értékesítenek, szállítanak száz, kétszáz kilométerre. Ha a kacsa, liba, csirke, tojás eljut Budapestre, Szolnokra — már pedig eljut hetenként háromszor, négyszer —, miért ne szállítanának a tizenöt kilométerre lévő Martfűre? (Csak közbevetőleg: a vásárlók igénylik az üzletek vezetői, dolgozói nem tudnak adni, — nincs nem szállít a Baromfifeldolgozó — mondják.) A bisztró „kényesebb” ügy. Üj üzletvezető váltotta a régit. Hátha ő? Véleményt nem mondhat tevékenységéről, hisz kevés még az idő erre. Elmondtam a — többek által említett — panaszt az elnök- helyettesnek: a féldecizés, a szeszes ital kimérésének korlátozása biztos megoldás lenne ... A szesz „hozza" a tervet Igen, tudják — mondja, de ki garantálja akkor a nyereséget? Az ital megrendelés a nyitás utáni napok óta megháromszorozódott. Rugalmas „üzletszervezés”: az igényeket ki kell elégíteni. Így a hektó pálinka helyett 3 hektó érkezik, s ha van, hát miért ne vigyék, adják? Nem érdekelt sem a pincér, sem a többi alkalmazott abban, hogy a vesevelőt ajánlja, gusztusosán kínálja, mert fogy a szesz, „hozza” a tervet. S meddig tart ez az állapot? Hiszik, hogy nem sokáig. A termelőszövetkezet vezetősége felkészült a rend- teremtésre. T. Sz. E. Jó „rajt" után... Jogos a panasz