Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-05 / 234. szám

1975. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Művészek munkások között Őszi Megyei Könyvhetek Kitűnő. kezdeményezés volt a Volán 7. sz. Vállalat részéről a Szolnok megyei képzőművészek tárlatának megrendezése. A kiállítás egyrészt nagyobb visszhan­Eddig is szerveztek kiállí­tásokat munkásszállásokon, üzemek ebédlőiben, előcsar­nokokban. A rendezőket többnyire az a jószándékú cél vezette, hogy a képek, szobrok ott nyerjenek he­lyet. ahol a dolgozók a leg­többet megfordulnak, még véletlenül se kerülhessék el a részükre összeállított ki­állítást. Ám arra senki sem gondolt, hogy a tárlatok megrendezésére egyáltalán nem alkalmas, kevés tiszta falfelülettel rendelkező, füs­tös, túlfűtött vagy túlhideg helyiségek a műalkotások át­lagát rombolják. S a kép­zőművészet megismertetésé­nek, megszerettetésének sem a legalkalmasabb módja, ha leves vagy főzelék között nézzük Fényes Adolf képeit, A Szolnok megyei képző­művészek tárlatán az alko­tók Baranyó Sándor, Simon Ferenc, Szabó László rend­szeresen tartottak tárlatveze­tést, beszélgettek a Volán 7. sz. Vállalat fizikai és admi­nisztratív dolgozóival a mű­vekről. Szabó László szob­rászművész kapcsolata a vállalattal nem újkeletű. Munkájában rendszeres tá­mogatást kap tőlük, s az ő alkotásait sem először lát­hatják a dolgozpk. Tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy rendszeresebb képzőművé­szeti ismeretterjesztés kelle­ne ahhoz, hogy a munkások a jelen művészeti produktu­mok megértéséig eljussanak. Magától értetődően az tet­szik, ami közelebb áll a na­turalizmushoz, ami a legin­kább „hasonlít a valóság­hoz”. Jó ötlettel szemléltette a szobrászművész a termé­szet és művészet közötti kü­lönbséget egy fia arcáról ön­tött gipsz maszkkal. Szeren­csés szervezésű volt Szabó László és a lakatos brigád találkozása. Egészen más­got kapott a képzőművészeti világhét jelentősége miatt, másrészt a kapcsolódó prog­ramok, a munkás — művész találkozók rávilágítottak to­vábbi tennivalóinkra. vagy televízióprogram, biliár­dozás közben vetünk egy- egy pillantást Borbereki szobrára. Valamilyen for­mában meg kell találni min­denhol azt a hétköznapi környezettől elütő, a szoká­sok láncolatából kiemelkedő formát, amelyben a művé­szet és a közönség kapcso­lata megteremthető. Mert ha pusztán előttünk van a mű, ha véletlenül vagy vala­mely kulturális feladatnak eleget téve átfutunk egy tár­laton — a kapcsolat nem fog létrejönni. Ám ha értő kezek segítik az alkotások befoga­dását, visznek közelebb an­nak tartalmi, formai szépsé­geihez; nemcsak kinyílik előttünk a művészetek kin­csestára, hanem gazdagab­bak is leszünk általa. művészek felajánlották, szí­vesen fogadják a hozzájuk bejelentkező szocialista bri­gádtagokat. A lehetőség te­hát adott, csak igénybe kell venni. A megkérdezettek jó része aszerint nyilatkozott a kiállításról, hogy neki ma­gának milyen gyakorlata van rajzolásban, festésben vagy formázásban. Akik a szak­munkásképzőben. mint Ban­ka László is, rajzoltak, eset­leg szakköri tagok voltak, sokkal közelebb állnak a kompozíciós, szín problémák felfogásához, mint azok akik — mert sajnos ilyen is akadt — életükben először kerültek szemtől szembe mű­alkotásokkal. S hogy kinek- kinek melyik mű tetszett, azt legtöbb esetben egy át­élt élmény döntötte el. Áz élmény segít a közeledésben Első gyermekük születé­sét várja Banka László — ezért ragadta meg figyel­mét Makay József „Anya” képe. Tóta István számára Baranyó Sándor „Fehér há­zak” képe jelentett legtöb­bet. mert felismerte a pon­tos helyet, s a hangulatot, amelyben a kép készült. Csornán Ferenc Szabó Lász­ló „Mementó” munkáját em­lítette meg, mert megérezte a hegesztett kompozícióban a háború emlékét. A kiállítás megrendezése egyértelműen hasznos volt. A Volán Vállalat tágas-vilá­gos aulája alkalmas volt a művek megfelelő bemutatá­sára, s a heti programok megszervezése is eredmé­nyes, tartalmas volt. Így, ilyen körülmények között és ilyen lelkesedéssel minél több helyen és többször kel­lene művészetet, munkáso­kat, művészeket együtt lát­ni. A képzőművészeti világ­hét Volán 7. sz. Vállalatnál rendezett heti eseménysora nem csupán „strigula” volt az elvégzendő feladatok mel­lett, ha nem az új közműve­lődési elvek eleven gyakor­lata. A példa önmagát kínál­ja, tessék figyelni rá. Az eredmény mindenképpen megéri. Egri Mária MA NYÍLIK A Déry Múzeum Szolnokon A debreceni Déry Múzeum nem tartozik ugyan a leg­régibb alapítású közgyűjte­ményeink közé, világhírű gyűjteményei mégis vidéki múzeumaink legelsőjévé avatják. Furcsa módon azon­ban Szolnokon — jóllehet nem nagy a távolság — ke­vesen ismerik. És ha igen, talán csak gazdag keleti anyaga, távolkeleti iparmű­vészeti gyűjteménye alapján. Pedig ezen kívül is nagy­szerű gyűjteményei vannak. Köztük a Hortobágyot jó 70 esztendeje dokumentáló, szisztematikus gyűjtőmunká­val alakított természettu­dományi valamint néprajzi, pásztorkodási, a cívis tár­sadalmat évszázadokra visz- szamenően is hitelesen meg­eleveníteni képes anyagával, és a debreceni költőkhöz, írókhoz kötődő irodalmi do­kumentációjával, s nem utolsósorban Debrecenre és egyáltalán az Alföldre ki­terjedő. az egész magyar mű­vészet történetét átfogó kép­zőművészeti gyűjteményével. Az Országos Múzeumi Mű­emléki és Honismereti hó­nap Szolnok megyei prog­ramjában kétségtelenül a Déry Múzeum XX. századi magyar grafikai anyagát és Medgyessy Ferenc művésze­tét bemutató, a Szolnoki Galériában ma megnyíló képzőművészeti kiállítás az egyik legtöbbet ígérő ren­dezvény. Annál is inkább, mert a Déry Múzeum mű­vészettörténésze, Sz. Kürti Katalin úgy válogatta össze a kiállítás anyagát, hogy az a szolnokiak számára is ér­dekes legyen, s a látottak azonnal kötődjenek is eddigi művészeti ismereteikhez. Ezt úgy éri el, hogy a bemuta­tott művek egy része olyan mesterektől származik, akik a szolnoki Művésztelep tag­jai, törzstagjai voltak (Olgyai Viktor, Zádor Ist­ván) mások (Gáborjáni Sza­bó Kálmán) vendégtágként köthetők Szolnokhoz, s hogy táguljon is a kör — a na­gyobb anyagrész olyan al­földi művészek egyedi gra­fikáit jelenti, akik a szol­nokiakhoz alföldiségükkel kötődnek. (Félegyházi Lász­ló, Holló László, Kohán György, Maghy Zoltán, Se­nyéi Oláh István, és má­sok). Ebbe a kategóriába sorol­ható a legmagyarabb és egy­ben legalföldibb szobrá­szunk: Medgyessy Ferenc mondhatni önálló bemutat­kozása is, hiszen 36 kis­plasztikáján és dombormű­vén kívül 18 rajzával, szob­rokhoz készített tanulmányá­val is megismerkedhet a szolnoki közönség. E. M. ftz idén a Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfaluban került sor a hagyományos Őszi Megyei Könyvhetek or­szágos megnyitójára. E je­lentős kulturális esemény keretében (október 5-től 26- ig) a szövetkezeti könyvter­jesztés azon igyekszik, hogv az országban minél több új olvasót toborozzon, minél több könyvet juttasson el azokhoz, akik a nyári nagy mezőgazdasági munkák ide­jén kevésbé érnek rá az ol­vasásra. Az Őszi Megvei Könyvhe­tek idejére esik a politikai könyvnaook és a műszaki könyvhét megrendezése is. Nyilvánvaló tehát, hogy a könyvterjesztés nem szorít­kozhat csupán a szépirodal­mi művek ajánlására, hanem fel kell hívni a figyelmet az ismeretterjesztő irodalom, közötte a politikai és a mű­szaki irodalom fontosságára is. Az MSZMP XI. Kong­resszusának határozata is utal erre: „A folyamatos művelődés, önképzés kereté­ben a növekvő szabad idő értelmes eltöltését is segítve fokozni kell az érdeklődést a korszerű társadalmi, ter­mészettudományos, műszaki ismeretek iránt.” A fogyasztási szövetkeze­tek mindig is nagy gondot fordítottak arra, hogy a vi­déken élő embereket olvas­nivalóval ellássák. A negye­dik ötéves terv időszakában közel háromezer községben, városban több mint 700 mil­lió forint értékű könyvet ad­tak el. Ezzel a tevékenysé­gükkel mintegy négy és fél millió ember kulturált könyvellátásához nyújtottak segítséget Természetesen a könyvel­látás rendszeres évközben is, a szövetkezeti boltok állan­dóan árusítanak könyveket, s a bizományosok is járják a falvakat, tanyákat. Az őszi Megyei Könyvhetek megrendezése azonban alkal­mat ad arra, hogy a figyel­met a megszokottnál jobban a könyvvásárlásra irányítsa. A tapasztálatok szerint az eredmény nem is marad el. Egy-egy őszi. könyvhét al­kalmával több millió forint értékű könyv jut a falun élő olvasók kezébe. Nyilvánvaló, hogy a me­gyei könyvhetek sikere két alapvető fontosságú tényezőn múlik. Az egyik az, hogy le­gyen mit kínálni, legyenek kaphatók friss, érdekes, tar­talmas olvasmányok. Az idei könyvtermés — akár a kö­zelmúlt napokban megjelent könyvekre is gondolhatunk — gazdag, van miből válasz­tani. A másik dolog a hatásos propaganda és a körültekin­tő szervezés. Ennek már jó hagyományai vannak. A szö­vetkezeti könyvterjesztők mellett bekapcsolódnak a könyvhetek megszervezésébe a Hazafias Népfront Bizott­ságai, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat szerve­zetei, a KISZ-szervezetek és az úttörőcsapatok is. Ország­szerte ünnepélyes megnyi­tókat rendeznek, író-olvasó találkozókra, irodalmi estek­re hívják meg az érdeklődő­ket. Fontos az is, hogy a kö­zönségnek — elsősorban a fiataloknak — aktív részt- vételt biztosítsanak az őszi Megyei Könyvhetek esemé­nyeinek sorában. Ezt a célt szolgálják a szavalóverse­nyek, szellemi vetélkedők. Sajátossága az idei ese­ménysorozatnak, hogy a nők nemzetközi évében kerül megrendezésre. Ez a tény al­kalmat ad arra, hogy a könyvhetek szervezői külön gondoljanak arra, hogy a vidéken élő nők életének is szerves, hasznos része legyen a rendszeres olvasás. A könyvhetek rende­zése elsősorban új paraszti olvasórétegek kialakítását, megnyerését célozza.” Az ese­mény azonban jó alkalom arra, hogy a fogyasztási szö­vetkezetek a vidéki ipari munkásság között is minél több új olvasót toborozza­nak. Sokhelyütt könyvakció­kat szerveznek a munkás- szállásokon, a szocialista brigádok pedig maguk ren­deznek figyelemfelhívó szel­lemi vetélkedőket, könyvhe­ti összejöveteleket. Ezek az események is mind azt a célt szolgálják, ami az Őszi Me­gyei Könyvhetek lényege: az olvasás szeretetére és hasz­nára irányítani a figyelmet. M. L Kiállítás megfelelő környezetben UTOZAS IRAKBAH Kikötök, hajók, cápák A hajók olajra várnak Arab vezényszavak • hallatszanak. A ha­talmas és vastag szizálköte- léket behúzza a csiga. A Thawra, Forradalom nevű jacht indulásra kész. A hajdani iraki király hajójá­nak motorjai felbúgnak, a kürt búcsút rikkant a kikö­tőnek. A kapitány megadja az irányt, és indulunk az Arab-öböl felé. Utunk célja az Arab-öböL Az elnevezés fontos, hiszen kényesek erre, hogy az álta­lánosan elterjedt Perzsa­öböl név eltűnjék, s az új realitást fejezze ka. A hajó a Shatt al-Arab vizén siklik 12 csomós sebességgel. A par­ton mindkét oldalon pál­mák. A jobb oldalon iraki, a bal oldalon iráni pálmák. A folyó közepe a határ. Most már nyugodt. Még pár hó­nappal ezelőtt is viták vize volt, a hajózásról, a felség­vízről. Az algíri kézfogás a két ország vezetői között nyugalmat teremtett. Sikla­tlak' mellettünk asz iráni zászlós kis vitorlások és mo­torosok, szembe jönnek a tankhajók, arrébb hálóval kutatja a vízben a masgou- fot lélekvesztőj ében a ha­lász. Az egyik oldal hínáros, mocsaras, olyan, mint egy madarászparadicsom. A szembe jövő hajók köszöntik egymást, kürtrikfcantással, régi tengerészszakás szerint. Bővül a delta, mind széle­sebb a víz, fel-felugró cá­pák is mutatják: veszélyes vizeken járunk. A nézelődést és a napozást a tat bal oldalán félbesza­kítja a forrón tűző nap. A ponyvatető alá kényszerü­lünk, s a forró hamoud-tea hűti a felhevüit testet. Egy arab férfi ül mellém, hibát­lan orosz nyelven szólít meg. A szovjet szakemberekkel való sokéves együttműködés után tanulta meg a nyelvet, és „tövarisnak” szólít. Az olaj, pontosabban az olaj- szállítás szakértője Rafik elvtárs — nevezzem így —, aki magyarázza utunk tu­lajdonképpeni célját — Basra és Fao két fon­tos kikötőnk. De itt csak kis tankhajókat tudunk fel­tölteni. A mai hatalmas olajigények közepette meg kellett találni a módot, hogy meggyorsítsuk a szállítást Így került sor először a Khur Al-Umayia kikötő épí­tésére, a tenger vizének közepére. Legyek őszinte? Nem úgy sikerült, ahogy ter­veztük Viszonylag kis hajó­kat tud fogadni, és a mű­szaki megoldás sem a leg­jobb. Elhajózunk az említett ki­kötő mellett, ami így is le­nyűgöz, hogy tudom, nem a legjobb. De milyen lehet az igazi? A parancsnoki hídon lát­csövet kapok. Kis időre ten­gerésznek képzelem magam. Jobbra kuwaiti partok, bal­ra, előre flottányi hajó. Itt állnak — sok százan —, vár­ják, hogy engedélyt kapja­nak Fao, Basra, az iráni Abadan kikötőjébe való be­futásra. Kis csónakok szál­lítják ide az élelmet, motor­csónakok viszik a tengeré­szeket szárazföldi kirucca­násra. A lencse szinte meg­fogható közeibe hozza a ja­pán, indiai, angol, szovjet, indonéz hajóóriásokat. Előt­tünk lassan kirajzolódnak A1 Bakr kikötő körvonalai. — Ott, előttünk — mutatja kísérőm — a tenger alatt 58 kilométernyi hosszúságban húzódik ide az olajvezeték. 1973. szeptember 21-én írtuk alá a szerződést az amerikai Brown és Root Inc. céggel az építésre. 100 millió iraki dináros beruházás ez, az idén decemberre már fogad­hatja a hajókat. Kapacitása óriási, évi 120 millió tonna nyersolajat tudunk hajókba pumpálni. A kikötőben 350 ezer tonnás hajók is tankol­hatnak. Gyakorlatilag 22 hónap alatt készül el az a több mint egy kilométeres, a víz közepén épült kikötő, am«ly nem egyszerűen üzleti válal- kozás. Fontosságát jelzi, hogy Irán és a másik nagy olajtermelő, Kuwait tő- szomszédságában Irak szá­mára is megteremti az intenzív export lehetősé­gét. Most, amikor a Szuezi- csatorna újra nyitva, kap igazán hatalmas jelentőséget az A1 Bakr kikötő. Hajónk kört ír az építke­zés körül, munkaikompokon dolgoznák, hatalmas légkala- pácsok dübbenései hallatsza­nak. Milliók a milliárdotkért — öszegeződik a tapasztalat, Mint erre mindenfelé, még a vízen is az olaj az úr. Bürget Lajos (Folytatjuk) Tórlafvezető — az alkotó művész ként közelednek Szabó Lász­ló, Simon Ferenc hegesztett lemezből készített szobrai­hoz, miután ismerik az anyag s a technika termé­szetét. Beszélgettünk a No­vember 7. szocialista brigád tagjaival, meglepően sokan foglalkoznak közülük, ma­guk is domborítással, dísz­tárgyak készítésével. „Büty- kölgetünk” — mondta egyi­kük. S hogy milyen jelentős ez, mennyire fontos lenne ezeknek az otthon „bütyköl- gető” embereknek a támo­gatása anyaggal, szabad idővel, s jólanáccsal — azt csak azok tudják, akik keze alatt néhány amatőr fusizó- ból egy képzőművészet iránt érdeklődő, műyészetélvező és művészetet rendszeresen igénylő közönség nőtt Az érdeklődés megvan, s a tud- niakarás is. Csornán Ferenc Rákócziból jár be, szakmun­kás. Számára sokat jelente­ne, ha több hasonló kiállí­tást láthatna de még töb­bet. ha lehetővé tennék szá­mára Szabó László műter­mének meglátogatását A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom