Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-30 / 255. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXVT. évf. 255. sz. 1975. október 30., csütörtök Ara:8Q fillér ProbcaBsmunksBt kapott' O rszágos hírű állami gazdasággal kötött nemrégiben szerződést az egyik vegyipari vállalat. Csomagoló­részleget létesítenek, ősztől tavaszig több mint száz asszonyt juttatva biztos keresethez. De a részleg vezetője előre aggódik. Kitartának-e a mezőgazdasági munkához szo­kott asszonyok napi nyolc órában a gépek mellett, elégedet­ted lesznek-e a keresettel? Módos a vidék, a gazdaság jól fizet, előfordulhat, hogy az asszonyok egyrésze röviddel az ismeretség után búcsút mond az ipari munkának, úgy dönt, hogy nincs rászorulva. i A másik oldalról nézve korántsem ilyen egyszerű a do­log. A vállalat vezetői ezért már most keresik a megoldást, adott esetben hogyan emelhetnék a béreket. Kényszerhely­zetben vannak, kevés a munkáskéz. Itt is mint más gyárakban, égetően szükség van rájuk. A gyárkapukon öles betűk sorolják fel a lehetőségeket, az újságok teli vannak álláshirdetéssel. A vállalatok pénzt, fáradságot nem kímélve igyekeznek ma­gukhoz csalogatni az embereket. ígérnek, egymásra licitál­nak, a csábítástól sem riadnak vissza. Mindenki tudja pedig, hogy nincsenek létszámtartalékok. Budapesten és az iparvi­dékeken, aki ma belép valahová, az tegnap máshonnét jött el. Országos méretekben tehát legfeljebb helycsere történik. Az ipar egésze nem nyer, hanem veszít a vándorlással. A gazdaságilag kimutatható veszteség mellett azonban felbe­csülhetetlen az az erkölcsi kár, hogy a helycserék közben maga a munka is veszít becsületéből. Az egyik napról a másikra felcserélhető szerszám és kör­nyezet nemcsak az előzőleg végz,ett munka belső értékét csorbítja, kétségbevonja az új feladatok fontosságát is. Ha valaki megszokja a magasabb órabérért ki-belépegetést, több pénzért sem tesz többet, mint korábban. Jobb a keresete, de egyre ritkábban érzi a jól végzett munka örömét, félszívvel dolgozik és félszemmel még kedvezőbb lehetőségek után néz. Csökkenti a munka becsületét az is, hogy sok gyárban tulajdonképpen alig törődnek vele, mit tud a jelentkező. Megnézik a papírjait, besorolják, mielőtt még látta volna jö­vendő munkahelyét. Először állást változtató, fiatal eszter­gályos mesélte felháborodottan a saját történetét. Nyolc gyár. ban járt és mindenütt már a munkaügyi osztályon közölték vele, hogy tizennégy forint lesz az órabére. Szó nélkül sar- konfordult, elment a kilencedikbe. Itt először elküldték a műhely vezetőjéhez. Próbamunkát kapott, a főnök mellette állt, amíg végzett, utána mondta, hogy jöhet. Tizenhat fo­rintért. Ma is ott dolgozik. De nem elsősorban a pénz miatl! maradt. Állítja, ha ugyanezt az összeget, de az irodában ajánlják neki, továbbmegy, önérzetből maradt. Ügy érezte, keresgélése során ebben a gyárban nézték először embernek.’ Kíváncsiak voltak a szaktudására, a gyakorlatára, arra, ho­gyan áll a gép mellett, nemcsak a’papirosait nézték. Öt vet­ték fel, neki adják ezt az órabért, nem az esztergályosnak, aki bejött az utcáról. A fiatal esztergályos fontosnak tartotta, hogy munkája, képességei szerint becsüljék meg. Joggal fordult ki onnan, ahol csupán a létszámot akarták „feltölteni” vele. Senki nem érzi magát szívesen plusz egy főnek a statisztikában a válla­lati segéd-, betanított és szakmunkás-állomány hullámzását számtalan emberi érzés alakítja. Ezek cseppet sem mellékes „közgazdasági” tényezők. A fizikai munka valódi becsülete a legfontosabbak közé tartozik. Nem elég, ha csak az ünnepségeken kapcsolódik egybe az erkölcsi és anyagi elismerés fogalma. A hétközna­pokban gyakran éles határ van a kettő között, az egyik vég­letben mindent szavakkal intéznek el, a másikban pénzzel. Pedig a prémium mellé is elkel a dicséret, mint ahogy az átlagon felüli teljesítményt sem lehet természetesnek tartani, jutalmazás nélkül elkönyvelni. A hiánycikk-szemléletből fakadó bérezés még veszé­lyesebb. Pénzzel hitelesíti az erkölcsi értékek tor­zulását, pillanatnyi, vélt előnyökért sérti meg a régi munkások önérzetét, az újakban viszont hamis képet rögzít. Lehet, hogy a ráígérő vállalatok létszáma átmenetileg gyarapodik, de hosszú távon mégis ők járnak rosszul. K. 8. Losonczi Pál Kisimayoban fiz Elnöki Tanács elnöke nagygyűlésen találkozott a város Iákéivá] Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki harmadik napja tartózkodik hivatalos baráti látogatáson a Szórnál! Demokratikus Köztársaságban, szerda reggel Mohammed Sziad Barre társaságában ellátogatott Kisimayoba. Ez az Indiai óceán partján elterülő nagy kikötőváros Szomália délnyugati részén fekszik, s forgalmas repülőtere egyben Szomália léglközlekedésénck egyik központja. A félezer ki­lométeres utat a magyar államfő repülőn tette meg, s köz­ben áthaladt az Egyenlítő fölött. Kisimayo kormányzója fo­gadta Losonczi Pált, aki dé­lelőtt a Szomáliái vezetők társaságában megtekintette a város egyik legfontosabb ipari létesítményét, a húsfel­dolgozó üzemet. A szovjet segítséggel épült, mintegy 500 dolgozót foglalkoztató gyárban naponta 170 szar­vasmarhát dolgoznak fel, s évente mintegy félmillió húskonzervet készítenek. Szerepelt a programban a helybeli kartonüzem, a kikö­tő, továbbá egy mezőgazda- sági ültetvény megtekintésé is. Délben a kormányzó ebé­dett adott Losonczi Pál tisz­teletére, délután pedig a vá­ros sportstadionjában nagy­gyűlésen találkozott a ma­gyar államfő Kisimayo dol­gozóival. A kisimayoi gyűlésen Lo­sonczi Pál — akit nagy sze­retettel ünnepeltek a megje­lentek — beszédet mondott. — Mindenekelőtt szeret­ném megköszönni azt a lel­kes és forró fogadtatást, amelyben részesítettek, őszintén megmondom, na­gyon jól esik az a megbecsü­lés, amely itt-tartózkodésunk első pillanatától övez ben­nünket. Érezzük, hogy bará­tok közé jöttünk — jelentet­te ki az Elnöki Tanács elnö­ke. — Nagyot kellett fordul­nia a világ kerekének ahhoz, hogy a két távoli földrész, két kis népe baráti viszony­ba kerüljön. Az egéáz vilá­gon végigsöprő történelmi vihar indította el ezt a válto­zást. A második világháború fő terhét viselő szovjet had­sereg győztes csapatai hozták el népünknek a szabadságot A fasizmuson aratott diadal indította meg az évszázados gyarmatbirodalmak össze­omlásának fel nem tartóztat­ható folyamatát, amelyben Szomália is kiharcolta nem­zeti függetlenségét. — Az 1969-es októberi for­radalom kiemelkedő mér­földköve Szomália történel­mének. Ekkor köszöntött rá az igazi szabadság. Moham­med Sziad Barre állt az élére a valóban hazafias érzelmű, haladó tiszteknek, akik a nép szeretetétől és tiszteleté­től indíttatva vitték végbe a forradalmi fordulatot. Jól is­merjük országuk életének azóta lezajlott eseményeit. — Minden állam, és min­den nép életében vannak olyan események, amelyek ítéletet mondanak életképes­ségéről, az általuk választott és járt út életrevalóságáról, és az ország politikai vezeté­sének érettségéről. Vitán fe­lül áll, hogy az utóbbi évek­ben a Szomáliára tört pusz­tító aszály ilyen próbának vetette alá az ország népét és vezetését. — Szomália állta a pró­bát! Teljes joggal elmond­(FoDytatás a 2. oldalon) MM Vita a pártcsoportban A tószegi Petőfi Tsz egyik pártcsoportjának munkájáról 3. oldal A jubiláló tanácsok munkájáról A Néplap kerekasztal-beszélgetése tanácsi vezetőkkel, tanácstagokkal 5. oldal Hazánkba látogat a svéd kliiOovsnini Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására október 30-án hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Sven An- dersson, a Svéd Királyság külügyminisztere. KOSZWáDÍJ Magyar—szovjet kormányközi egyezményeket írtak alá Jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a magyar— szovjet gazdasági és mű­szaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság 16. ülésszaka. A jegyzőkönyvet tegnap dél­után a moszkvai KGST- székházban dr. Szekér Gyu­la és Mihail Leszecsko mi­niszterelnökhelyettesek, a kormányközi bizottság társ. elnökei írták alá. A kor­mányközi bizottság 16. ülésszakát október 27—29. között tartották meg Moszkvában. Az aláírások alkalmából dr. Szekér Gyula nyilatko- , zott az ülésszak munkájáról tudósító magyar újságírók­nak. — Általános jellemzésül elmondhatom, mindkét fél elégedett volt a 15. ülésszak óta végzett munkával, a ko­rábbi határozatok végrehajtá­sával. A most hozott együtt­működési megállapodások mindegyike pedig egy-egy további lépés gazdasági kap­csolataink fejlesztésén és a következő ötéves tervidőszak megalapozásában. Az ülésszaknak különös je­lentőséget adott, hogy Lázár és Kosziliü elvtárs rendkí­vül szívélyes segítőkész, ba­(Folytatás a 2. oldalon) Kádár János fogadta J. A. Naumenkót Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán a Központi Bizottság székházában bemu­tatkozó látogatáson fogadta Jufij Andréjevlcs Naumenko vezérezredest, az egyesített fegyveres erők főparancsno­kának magyarországi képvi­selőjét. A szívélyes elvtársi találkozón jelent volt Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnö­ke, valamint Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter. Lázár György fogadta Abdul Sattart lÁzár György, a Miniszter­tanács elnöke, és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemu­tatkozó látogatáson fogadta Abdul Sattar-t, a Pakisztán Iszlám Köztársaság magyar- országi rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét. Németh Károly hazaérkezett Csehszlovákiából A CSKP Központi Bizott­ságának vendégeként október A nap híreiből 27—29-én baráti látogatást tett Csehszlovákiában Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Németh Károlyt csehszlo­vákiai látogatása során fo­gadta Dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságá­nak főtitkára. Az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja Csehszlo­vákiában megbeszéléseket folytatott J. Kempny-vel, a CSKP KB elnökségi tagjával, a Központi Bizottság titkárá­val, továbbá a CSKP Közpon­ti*Bizottságának több más ve­zető munkatársával a két párt gazdaságpolitikájának kérdéseiről, népgazdaságter­vezési és irányítási tapaszta­latokról, valamint a Csehszlo­vákia és Magyarország kö­zötti — főleg — gazdasági együttműködés további fej- lesztésének időszerű kérdé­seiről. Németh Károly szerdán es­te hazaérkezett Budapestre. A Nyugati pályaudvaron Győri Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára fogadta. A pályaudvaron megjelent Stefan Bodnár, a budapesti csehszlovák nagy- követség ideiglenes ügyvivő­je. Üj könyvtárat kapott Szabolcs-Szatmár megye Szerdán Nyíregyházán ün­nepélyes külsőségek között felavatták Szabolcs-Szatmár megye új könyvtárát. A fon­tos kulturális, közművelődési létesítményt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára adta át a rendel­tetésének. A TOT elnökségének ülése A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elhök- sége szerdán Szabó István el­nökletével a háztáji gazdál­kodás helyzetéről tárgyalt. Az elnökség megálapította: a háztáji gazdaságok szerepe a mezőgazdasági árutermelés­ben, a szövetkezeti családok önellátásában változatlanul jelentős: a mezőgazdasági termelés egyötödét adják, az állati termékek több mint egynegyedét állítják elő, min­dent egybevetve évente 24— 25 milliárd forint értékben. Az elnökség úgy határozott, hogy a jövőben az eddiginél is jobban fel kell karolni a háztáji gazdálkodás ügyét, korszerűsíteni kell a kisüzemi gazdálkodást; a teendők egy­sége meghatározására az el­nökség ajánlást ad ki. Egy mondatban — A Vietnami Hazafias Front országos és megyei ve­zetőiből, valamint a laoszi Béketanács aktivistáiból álló csoportot — amely a Magyar Béketanács vendégeként tar­tózkodik hazánkban — szer­dán fogadták az Országos Bé­ketanács vezetői. — Húsz év selyemben cím­mel kiállítás és szimpozion nyílt szerdán a Magyar Se­lyemipari Vállalat és a Tex­tilipari Műszaki Tudományos Egyesület szervezésében a TIT Bócskay úti természettu­dományos stúdiójában. Javult Szolnok egészségügyi ellátása Ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága Szolnok Város Tanácsa há­rom évvel ezelőtt fogadta el azt az Intézkedési tervet, amelynek alapján a város jobb egészségügyi ellátásá­nak érdekében a hagyomá­nyos módok mellett új szak- ellátási formákat is bevezet­tek Szolnokon. Ennek az in­tézkedési tervnek a végre­hajtásáról tárgyalt egyebek között tfegnap délelőtt a vég­rehajtó bizottság. A város szakorvosi ellá­tottságával kapcsolatban megállapították, hogy hasz­nos volt az 1973 júliustól működő körzeti fogászati há­lózat megszervezése, amely- lyel így napi 120 szakorvosi órát tudtak a lakosságnak biztosítani. Ugyancsak si­keres volt a parodontológiai rendelő megnyitása. Tovább bővítette a szakel­látás körét a tavaly átadott Zagyva-parti szakrendelő, amelyben a reumatológia-fi­zikoterápia és a laboratóri­um kezdte meg működését. At ellátás eredményességét fokozta, hogy a városi keze­lésbe került belgyógyászati rendelkezéseket új rendszer­ben, három főfoglalkozású belgyógyász főorvos irányí­tása mellett szervezték meg, s ezt a közelmúltban, októ­ber 1-e óta újabb főorvosi állás biztosításával a város- környéki községekre is kiter­jeszthették. Foglalkozott a vb-ülés az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemmel, amelynek kedvező válto­zását szemlélteti, hogy 1973-ban három új kör­zetben bővült a gyer­mekorvosi hálózat, s ezzel együtt az iskolaorvosi feladatokat a körzeti gyer­mekorvosokra ruházták, s öt iskolai véáőnői állást is szer­veztek. A szakmunkásképző1 intézetek és a középiskolák iskolaorvosi ellátását pedig részfoglalkozású orvosok köz. reműködésével oldják meg. Jelentősnek ítélte a vég­rehajtó bizottság azt a - tö­rekvést, hogy bővült a város-; ban a terhestanácsadás kö­re, ugyanakkor azonban rá­mutatott arra is, hogy a ta­nácsadás színvonala sok esetben nem megfelelő, s nem sikerült még megvaló­sítani az egységes nővédelmi ellátást sem. Kedvező lépés azonban, hogy a tanácsadást decemberl-től főfoglalkozású szakorvos látja eh A bölcsődei helyzet alakulásánál örvendetes, hogy 1973-tól száznegy­vennel növekedett a he­lyek száma, bár még az idén nem tudták az igé­nyeket kielégíteni. Kedvezőnek mutatkozott az orvosok létszámának alaku­lása, mert (annak ellenére, hogy még 1975 első félévé­ben is tizennégy üres állás volt) az év végiig már csu­pán négy betöltetlen orvosi állás 'lesz Szolnokon. Jelentős egészségügyi szer­vezési feladat volt a város- környéki községek bekapcso­lása, hiszen a város ellátá­sának irányítására két éve szervezett — országosan egyedülálló — egyesített egészségügyi intézmény fel­állítása maga is sok gondot jelentett. A kezdeti lépések az együttműködés javulását ígérik. A városi egészségügyi ha­tósági feladatok végrehajtá­sát elemezve megállapította a vb, hogy a legnehezebb te­rület az alkoholisták kötele­ző gyógykezelése, arflelyrielc ügyintézése annak ellenére, hogy 1975-ben már ötvenkét esetben volt rá példa (1972- ben tíz!) még mindig körül­ményes. A vb határozatai között szerepelt, hogy az ötödik öt­éves t^rv előkészítésekor ke­resni kell a lehetőségeket az ifjúsági, és az üzemegészség­ügyi ágazati és hatósági te­vékenységének fokozott se­gítéséről továbbá arról, hogy a helyi lehetőségekhez mér­ten 'javítani kell az egész­ségügyi középkáderek jelen­legi bérezését. L Za.

Next

/
Oldalképek
Tartalom