Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-24 / 250. szám
1975. október 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 BEJÁRÓK KÖZÖTT 2. A Jászberényi modell- '*% 1 :?í vs Cpflitpnplr 3 |#jj!finé|fA Kilián György Repülő Műszaki Főiskola tanárai, halluEjjilvliCA Q RulUiiŰflgátéi és sorkatonái is segítenek az őszi betakarításban.' Megyénk állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben szívesen látott vendégek a katonafiatalok. A gazdaságok vezetői körültekintően szervezték meg a főiskolások fogadását és munkába állítását. A kissé nehéz, szokatlan fizikai munkát jó hangulatban végzik a katonák, bár az emiatt kiesett tanórákat, szemináriumokat a szabad idő. ben kell majd pótolni. Felvételünk kukoricabetakarítást örökített meg a törökszentmiklósi Állami Gazdaságban Élmények Koppenhágától Burgaszig Eszperantisták között a Mini klubban Fogalmazhatnánk enyhébben is, de a helyzeten ez mit sem változtatna: a hagyományos közművelődési formák a bejárók megnyerésére alkalmatlannak bizonyultak. Ez a felismerés vezette a jászberényi Hűtőgépgyár népművelőjét is; amikor négy évvel ezelőtt megyénkben újszerű kísérletre vállalkozott. Négy jászsági községben bejáró klubot szerveztek, igen szerveztek: a lakóhelyi művelődési intézménnyel közösen. Hogy mi volt a klub programja? Kezdetben „csak” a nagyüzem vezetői találkoztak a dolgozókkal, afféle fórumok voltak ezek a klubesték, ahol elsősorban a gyári eredményekről, gondokról esett szó. Később, amikor a klubot már megszokták, megszerették a dolgozók, változtattak a programon: ismeretterjesztő előadások pódiumestek követték egymást — a végeredmény pedig már aligha meglepetés: a bejárók nem vesztek el többé a munkahely s a lakóhely között. Ez volna tehát a megoldás? Az egyik lehetséges megoldás — derült ki abból a beszélgetésből, melyet három „illetékes” közművelődési szakemberrel folytattunk D. Nagy János, a szolnoki MÁV Járműjavító művelődési otthonának igazgatója: — Minden harmadik dolgozónk bejáró, közülüjc százhú- szan Üjszászról, száztízen pedig Szajolból vonatoznak. ÜjTegnap délelőtt együttes ülést tartott Martfűn a művelődési központ műszaki tanácstermében a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága és a Tisza Cipőgyár, szak- szervezeti bizottsága. A jelenlevőket, valamint az üzemi és községi pártbizottság és a cipőgyár KlSZ-szerveze- tcnek képviselőit Oravecz Attila nagyközségi tanácselnök üdvözölte. A tanácskozáson a Tisza Cipőgyár 5. ötéves tervének célkitűzéseit, valamint a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását beszélték meg. A korábban készült írásos beszámolót Kiss Lajos vezérigazgató szóban egészítette ki. Többek között elmondotta, hogy a község és a cipőgyár élete, fejlődése elválaszthatatlan egységet alkot, annál is inkább, mivel a lakosok nagy többsége a gyárban dolgozik. A jelenlevők a munkások érdekeit szem előtt tartva tették fel kérdéseiket. Központi kérdés a szakember-utánpótlás biztosítása a rákóczifalva—szajoli Rákóczi Tsz-ben. Öt évvel ezelőtt például elhatározták, hogy a negyedik ötéves terv végére huszonnégy, egyetemet vagy főiskolát végzett szakember dolgozik majd a szövetkezetben. Az elképzelések a várakozáson felül megvalósultak, mert jelenleg szászt és Szajolt így hát bázishelynek tekintjük a jövőben. Mindkét helyen, bejáróklubot hozunk létre, mi biztosítjuk a programot, önmagában azonban ez kevés, mert szerencsés esetben is mit nyerünk vele: húszhúsz klubtagot. Legfőbb törekvésünk, hogy itt bent, ahol igazán nagyszerűek a feltételek, vonzó programot szervezzünk. S hogy ez néha már sikerül is, arra bizonyíték, hogy a művelődési otthon brigádklubjának egyik-másik rendezvényén a látogatók fele bejáró. Három Sándor, a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek művelődési otthonának igazgatója: — A jászberényi példát mi követtük a leghamarabb, Tószegen már évek óta működik egy bejáróklubunk, SZMT támogatásával. Fiavonta egy műsort biztosítunk —• tudom ez nem sok, de újabban a bejárók buszindulásához igazítjuk a „központi” programot is. Eredménnyel? Azt hiszem egyre inkább... Nekem különben az a meggyőződésem, hogy a könyvtári olvasómozgalom kínálja a legjobb lehetőségeket a bejárókkal való foglalkozásra. A Vegyiművekben egy idő óta minden brigádnak van egy „kis” könyvtárosa. Azóta mindenki olvas, a bejárók is... Ibolya László, a martfűi Tisza Cipőgyár művelődési otthonának igazgatója: — Idén harmadszorra szervezzük meg a tiszaföld- vári bejáróklubot — most Sok résztvevő kérdésében szerepelt a község és a gyár egészségügyi-szociálpolitikai fejlesztése is. A gyár a negyedik ötéves terv időszakában 45 millió forintot adott a dolgogók körülményeinek javításához. Egyebek közt közös erővel bővítik az orvosi rendelőt, 1978-ig átadnak egy 75 személyes óvodát és egy 40 személyes bölcsődét. Tovább folytatják a munkáslakásépítést, és a gyár több szociális helyiségének bővítését Évi 400 ezer forintot terveznek a nagycsaládos és idős munkások segélyezésére, valamint a rehabilitációs munkakörben dolgozók részére. A vita után Szabó Attila, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára foglalta össze a tanácskozás eredményeit, majd a jelenlevők elfogadták a javaslatot, amely szerint a két intézmény vezetői a végleges tervhez felhasználják az ülésen felvetett gondolatokat. huszonkilenc ilyen képzettségű szakemberük van. A szövetkezet az ötéves tervben hatvanegy személy- lyel kötött társadalmi ösztöndíjra szerződést, jelenleg huszonnyolc ösztöndíjasuk van. A szakmunkáslétszám pillanatnyilag kielégíti a szövetkezet igényeit, csupán az állattenyésztő szakmában van még kevés szakember. talán sikerül. Hogy mit bizonyít ez? Naivitás volna feltételezni, hqgy a bűvös „bejáróklub” szóval sikerül feloldanunk a bejárók passzivitását. Két sikertelen klubalakításunk arra késztetett bennünket, hogy egy már működő művészeti csoportra építsük a bejárók közösségét. Ebben a művészeti csoportban — énekkar — eddig is szerepelt néhány bejáró. Abban bízunk, hogy e valóban gazdag program mellett társaiknak ők is vonzerőt jelentenek majd. .. Egtób- ként a bejárókkal való u>g- lalkozás alaptörvénye, hogy feltétlenül tisztelni kell szabadidőbeli szokásaikat. „Módszerbe fordítva” ez azt jelenti, hogy a buszindulás, vonatindulás előtti fél órára — órára kell valamilyen rangbs prógrámot biztosítani. Nálunk a legjobb sikere a kiállításoknak van... S hadd újságoljam el egy új kísérletünket is, mefyet a közeljövőben szeretnénk kipróbálni. A Martfűről induló autóbuszokba egy-egy magnetofont szeretnénk „csempészni”, afféle hangosújságot. Mire hazaér a bejáró dolgozó, már tudja a legfrissebb üzemi híreket, s talán még ennél többet is... Lehet, hogy pár év múlva már a martfűi kísérlet térhódításáról beszélhetünk? Lehet, reméljük... De most látogassunk él végre egy bejáró klubba, mondjuk Tószegre. .. (Folytatjuk) Hérész Dezső Obsitosok búcsúztatója Szombaton és vasárnap megyénk több városában és nagyközségében rendeznek obsitos búcsúztatót. Szombaton Jászberényben, a Déryné Művelődési Központban 8 órakor, Jászapátiban a művelődési házban 13-kor, Karcagon, a Déryné Művelődési Központban 14-kor, Mezőtúron, a városi tanács épületében 16-kor lesz a búcsúztató. Vasárnap Törökszent- miklóson, Kunszentmárton- ban és Tiszafüreden, a művelődési házban, Kisújszálláson és Túrkevén a városi tanácsházán 9 órákor adják át a tartalékos tiszteknek, tiszt- helyetteseknek és honvédeknek az obsitot. Az öreg műhely is olyan, mint idős gazdája, hajnalra ébredve várja a nyitást. A fújtató horpadt oldalával szusszant egyet-kettőt, régen izzott alatta parázs. Az üllő sötéten terpeszkedik a félhomályban, szikrázó vasról ábrándozik a kalapács. 8 A kovácsmester kitárja az ajtót, friss levegő cirógatja az évek óta nem használt szerszámokat. — Régen volt, 1894 márciusa, amikor apám a születésemnek örülhetett. — Cseppentő Ferenc leül a lócára. Rágyújt az aznapi első cigarettára. — Hogyan is kezdődött? — billent egyet viharvert kalapján. — Ügy emlékszem, közelünkben lehetett a kovács, mert a kapuból lestem, ahogy a lovat patkolja. Jó kedvvel mentem hozzá inasnak, édesapám sem ellenkezett. Komoly ember volt. Tompa Sándor. Néha egy-egy pofont is kaptam tőle, ha huncutságot eszeltem ki. — Fizetésem az nem volt — 6zip— Bonan nokton kamara- dino! Cu vi párolás espe- rante? i Vagy tizenöt fiatal fogadott így a napokban Szolnokon, a Mini klubban, az eszperantó szekció tagjai. Kérésemre lefordították a mondatokat: Jó estét elv- társnő! Beszél eszperantóul? — Nem ismerem a nyelvet — vallottam be. — Csak annyit tudok róla, hogy Ludwig Lazar Zamenhof, lengyel szemorvos alkotta, s hogy ma már több millióan beszélik ... — A legkönnyebben megtanulható nyelv — szól közbe Simon Imre, a MÉM Ti- szavidék Mezőgazdaságfejlesztési Irodájának közgazdásza. — Tizedannyi energiába sem került a megtanulása, mint például az angolnak, amelyből nemrég tettem középfokú állami nyelvvizsgát. Nyelvtana úgyszólván nincs, a szavak többsége latin eredetű. — Hol tanulták az eszperantót? — Katonakoromban kezdtem tanulni — mondja Cseh József, a Tiszamenti Vegyiművek porfesték üzemének csoportvezetője. — Először pant ismét mélyet —, csak koszt, kvártély, és egy öltözet dolgozóruha. Három év után már' segéd úr volt a nevem, de egy esztendőt még ott kellett töltenem a mesternél. i Később hozzám szegődött ez a madárcsontú asszony — pislant szemüvege mögül a konyhaajtó felé — azóta is velem van. Igaz, én sem voltam soha kövér. Kérdezgették is az emberek mindig: Hogy bírja a nagykalapácsot? — Tudja az ördög — válaszoltam —, meg kéül szokni. — Szép mesterség ez, pláne mikor tűzből dolgozunk, meleg vasat kovácsolunk. Meg a patkolás! Kár, hogy mostanában olyan kevés a ló, hogy ide egy se jut belőle. Pedig a huszároknál is patkoló kovács voltam. Egészen a Donig. Ott aztán lövést kaptam a vállamba. Ojabb gyufa lobban, s tovább izzik az emlékezés parazsa is. csak azért, hogy szabad időmben lefoglaljam magam valamivel .., Aztán később már szinte a szenvedélyem lett. Jártam nyelvtanfolyamra, most meg már magamtól tanulom. — S itt a klubban? — Ide csak azok járnak, akik már beszélik a nyelvet — világosít fel Mikes Györgyi, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat üzemmérnöke. — Beszélgetünk mindenféle témáról, élmény- beszámolókat tartunk, folyóiratokat, újságokat olvasunk, természetesen eszperantóul. — Élménybeszámolókat említett. Merre jártak? — Én az eszperantó világ- kongresszuson voltam idén július 26-tól augusztus 2-ig Koppenhágában. — Mi volt a legnagyobb élménye? , — A legfelejthetetlenebb egy japán lánv és egy francia fiú esküvője volt. A világ minden tájáról összese- reglett, egy nyelven beszélő társaság gyűlt össze, s gratulált az úi párnak, akik az eszperantó révén ismerkedtek meg. Persze ezenkívül még sók szép élményben volt részünk, kirándultunk, szín— Két lányunk született, orvos volt mind a kettő. Akkor jártam életemben először doktornál — koppant hármat az inas mutatóujj a lócán —, amikor őket meglátogattam. Velük utaztam el nemrég a Balatonhoz is. Máskülönben nem nagyon mozdulok ki‘ Karcagról, de még itthonról sem. Amikor utói-' jára igazi kovácsmunkát csináltam, az is régen volt. Néha egy kis javítással bekopogtatnak, azzal elbíbelődök. A barátok is elkoptak, legtöbbjük már az igazak álmát alussza. Akik megmaradtak, egyszer-egyszer eljönnek, poharazgatunk, beszélgetünk. Panaszkodnak: — Itt fáj. Ott szúr. Emitt hasogat. Kérdezgetnek engem is. De én nem vagyok öreg. Ha kell, még az üllőt is keresztülugrom! — Csak ez a nagy csönd, ezt nem szeretem. Az volt a szép, amikor még a mesz- sziről jövők is hallhatták, hogy ebben a házban kovácsmester lakik. — braun — házba jártunk, előadásókat hallottunk. Számos új barátot, ismerőst szereztünk. Bizonyítékul egy halom levelet szed elő táskájából, Japánból, Afrikából, Franciaországból, Angliából küldték. Simon Imre Bulgáriában járt: — Burgaszban voltam a nyáron az eszperantista táborban három hétig. Délelőttönként tanultunk, utána kirándultunk, vagy fürödtünk a tengerben. A tanfolyam résztvevői tíz országból érkeztek. Nem voltak nyelvi problémáink, s talán az eszperantóban ez a legszebb. Akárhová utazunk, mindenütt élnek barátaink, akikkel beszélgethetünk, hisz van közös nyelvünk. Egyébként a ma esti találkozásunknak az én beszámolóm a témája. Ha van kedve, hallgassa meg, maradjon itt. Maradtam volna szívesen, de sajnos nem tudok eszperantóul. Így hát elköszöntünk egymástól. — Gis revido! — Viszontlátásra! T. G. Vízügyiek tűzvédelmi versenye Ma délelőtt huszonhárom csapat kezdi meg a vízügyiek tűzvédelmi versenyét a tiszaligeti labdarúgó stadionban. Az ország minden részéből érkezett — s különböző vízügyi szerveket képviselő — csapatok délelőtt a megelőző és mentő tűzvédelem gyakorlati ismereteit mutatják be. Az erejüket összemérő csapatokat a házi versenyek legjobb- jaiból állították össze. A már hagyományossá vált tűzvédelmi versenyt a Tűzoltóság Országos Parancsnokságával és az Országos Vízügyi Hivatallal karöltve a Tiszamenti Regionális Vízmű és ' Vízgazdálkodási Vállalat rendezi meg a jubiláló megye- székhelyen. Az érdekesnek ígérkező esemény második részében — délután — különféle vízügyi szervek csapatai elméleti felkészültségüket bizonyítják a zsűri előtt, a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központban. w Közös erővel 1 gyári szakszervezeti bizottság és a nagyközségi tanács vb együttes ülése Martfűn >» Ösztöndíjasok a tsz-ben Nem cseng már az üllő... I
