Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-18 / 245. szám

1975. október !8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 » JO GAZDI! IUBÖDJARA Őrzik a közös vagyont A húsztonnás teherautóról potyog a cukorrépa. Nem sok, de azért itt is, ott is puffan a betonon. Koros ember vonszolja fé­lig telt zsákját, szedi az el­szórt terményt. — Jó lesz a malackának... — biztatja önmagát. Erzsi néni pöröl. Már har­madszor sepri a háza elejét, és újból teli van szénacso­móval. „Ha az uram élne, megmutatná, hogy kell tisz­tességgel meghúzni a ven­dégoldal köteleit!”... A napszítta arcú kerékpá­ros férfi kisompolyog ä dű-- lőútróL Megigazítja csomag­tartója terhét, a kibukkanó kukoricacsöveket begyömö­szöli, lámpáit felkapcsolja, s a „jól végzett munka” tuda­tában karikázlk haza. A csősz virradatkor föld­höz vágja a botját mérgében. „Vadkaszások” nyomát leli a szénatábla szélén, pedig alig egy órája bóklászott erre, s akkor csend, nyugalom fo­gadta. Meg az öt napja ott veszteglő szénakaszáló. Azt is vihetnék már, mert javí­tásra szorul. Elszórt forintok Szép az őszi betakarítás: a halomba rakott gyümölcs, a bálákba szorított széna, lucerna a répahegyek, a ri­kító sárga kukorica. így együtt, „szövetkezeti mére­tekben” még inkább: ezrek­ben számolunk: hektárt, má­zsát tonnát. De a bőség csábít is a rossz­ra. „Egy zsáknyi krumpli, kukorica fel sem tűnik, egy köteg széna se a világ...” A tíz-húsz kiló elszórt ré­pa se aggasztja a szállítót. Marad elég... nem ökrös­szekér ez, hogy utánalép­kedjen a gazda... Idős parasztember — úti­társam sóhajtott fel a bu­szon: „Tudja, ha jó lábam lenne, én is megtenném én isten úccse ezt az utat gya­log. Megmutatnám, hogy szép summa pénzt hagynak veszendőbe az útszéleken! S mennyi lenne, ha még hozzá­adnánk az esti határ járókat! Nem a csillagot számolják, az biztos!” Jó gazdák a mi tagjaink Zs. Varga István, az öcsödi Kossuth Termelőszövetkezet elnöke nem emlékszik még egy .fia terménydézsmálásra sem >az utóbbi években. Ügy mondja, hogy az éjjeliőr es­tétő„reggelig elnök. Ahol megadják neki ezt a becsü­letet, ott nincs ilyen jellegű baj. Már pedig náluk így idestova tizenöt éve. A tagok is vigyázzák va­gyonukat. A „miénk” foga­lom — úgy érzi — eljutott az „enyém” korábbi rang­jára. * A háztáji földek is szép hasznot hóznak, ha gondo­san művelik, és a közös is megfelelően oszt gabonát, szálas takarmányt, egyéb ter­ményt. A szolnoki Damjanich Ter­melőszövetkezet „városkö­zelsége” bizony hátrány e|y„ némely dologban. Például a vagyon, a társadalmi tulaj­don védelme itt több gondot okoz. — Más ez faluhelyen — mondja az elnök, —1 hisz ott ismerik egymást az emberek, s hosszú időre becsületét ve­szíti a falu előtt, akit rajta­kapnak, mégoly kis „csené- sen” is Erős, jól szervezett őrség vigyázza birtokukat, termé­süket, s sokat segít a körzeti megbízott rendőr is. A szö­vetkezet tagjai is éberek, nem egyszer jelentettek lu- cerna-y burgonyalopást. Leg­többször szabálysértőket fü­lelnek le, de sajnos az idén már rendőrségi nyomozást is igénybe kellett venniük, nagy mennyiségű lucerna „kelt lábra”. A tetteseket megta­lálták, büntetésük nem ma­radt el. A vagyon védelméről sok szó esik Tiszasason is, a Rákóczi Termelőszövetkezet­ben. Főleg az új telepítésű szőlőt óvják, két őr állan­dóan körülötte strázsál, de a motoros mezőőr is gyakran veszi arra az útját. U lucerna a „legkapósabb” Hat éjjeliőr ügyel a téesz vagyonára, dolguk leginkább lucernakaszáláskor szaporo­dik. Nem egyszer figyelmez­tettek már tilosban járót, de tolvajt is füleltek le. Tavaszi eseteket említettek: kedvez­ményelvonással büntették a raj takapóttakat. Mindig kijelölnek „haszon­mentőket” a kombájnos be­takarításhoz. A fordulóknál szétszórt, kiszedetlen termést két embér gyűjti, rakja. Sok kicsi sokra megy. T. Szűcs Etelka \ 15 év alatt Egymillió-aegyvenezer lakás épül fel Megkezdte munkáját az ÉpftOk Szakszervezetének XXXII. kongresszusa A magyar szakszervezet! mozgalom egyik legrégibb szakmai szákszervezetének, a mintegy 390 ezer tagot szám­láló Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szak- szervezetének XXXII. kong­resszusa tegnap az építők székházéban megkezdte két­napos munkáját. A tanács­kozáson csaknem 400 válasz­tott küldött a minisztériu­mok és más főhatóságok meghívott vezetőivel értékeli a legutóbbi kongresszus óta végzett munkát, és meghatá­rozza az újabb feladatokat. Megjelent Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Bon­ckor József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter, Gál László, a SZOT titkára, Reszegi Ferencnek, az Épí­tők Szakszervezete elnöké­nek megnyitó szavai után Gyöngyösi István főtitkár egészítette ki szóbeli beszá­molójával a központi veze­tőség írásos jelentését és a kongresszus elé terjesztett más dokumentumokat. Hangsúlyozta, hogy a kivite­lező építő-, szerelő- és mély­építő ipar a szakmai szak- szervezet legutóbbi kongresz- szus óta új technológiai mód­szerek. gépek, anyagok fel- használásával fejlesztett munkáját, amelynek eredmé­nyeit újabb házgyárak, gyár­óriások jelzik, s ugyancsak e fejlődést mutatja az is, hogy éppen napjainkban ke­rült sor a 15 éves lakásfej­lesztési programban előirány­zott egymilliomcdik lakás át­adására. Az írásos dokumen­tum azt is rögzí.i, hogy az év végére várhatóan egy­millió helyett egymillió- negyvefiezer lakás épül fel. Az utóbbi két évben a munka termelékenysége Is jelentősen emelkedett, és bár még lassan, de a minőség is javult. Fontos feladat, hogy a szak- szervezeti testületek követ­kezetesen ellenőrizzék, segít­sék a dolgozók munkakörül­ményeinek javítását. Minden alkalommal számon kell kér­ni a gazdasági vezetőktől, hogy az építkezés megkezdé­se előtt mutassák be a szak- szervezeti bizottságnak a fel­vonulási tervnek azt a ré­szét, amely a dolgozók elhe­lyezésének, étkeztetésének, tisztálkodási feltételeinek megteremtését irányozta elő. Gondoskodni kell arról is, | hogy ne az építkezéssel párhuzamosan, hanem ezt megelőzően állítsák fel a dolgozók szociális létesítményeit. A szóbeli kiegészítést, majd a számvizsgáló bizott­ság jelentését követően meg­kezdődött a vita. Felszólalt Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke is. Az MSZMP Központi Bizottsága nevé­ben köszöntötte a kongresz- szust és az ágazat szervezett dolgozóit. Elismeréssel szólt munkájukról és eredmény/ - ikrái. Többek között hang­súlyozta. hogy az építőmun­kások jogosan lehetnek büsz­kék új gyárainkra, lakótele­peinkre és más alkotásaink­ra, de az elbizakodottság nem lenne helyén való. hi­szen sok még a tennivaló, a következő időszakban jóval nagyobbak a fe'adatok, s az ém'tSiojr fejlődésében. nö­vekedésében is a korábbinál eevenleíesebb ütemet kell elérni. A kongresszus ma folytat­ja munkáját. Hangtompítók 392 változatban Magyar szabadalom alap­ján Kaposvárott, a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat gyártja az úgyneve-i zett Silka hangtompító be­rendezéseket. A sorozatgyár­tást 1972-ben kezdték , meg. Akkor még csak 400 ezer fo­rint, az idén már 12 millió forint értékben készültek, il­letve készülnek a lakótele­pek, az ipari és mezőgazda- sági létesítmények tetőszel-, lőző ventillátorai, a komp­resszorok szívási zajának csillapítására alkalmas hang­tompítók. 392 változatban — a zaj formáknak megfelelő nagyságban — gyártják. Kiváló Aruk Fóruma Tegnap kiállítás nyílt 400 Kiváló Áruk Fóruma emblé­mát viselő termék bemutatá­sával a Divatcsarnok Lotz termében, ahol azok az élel­miszer- és vegyipari cikkek is felsorakoznak, amelyek most nyerték el ezt a kitün­tető címet. Az Országos Piackutató Intézet évente megrendezi a Kiváló Áruk Fóruma kiállí­tást, hogy ezzél is felhívja a közönség figyelmét, melyik árucikkeken keresse az emb­lémát. Eddig megközelítően 000 termék nyerte el ennek viselési jogát. A bíráló bi­zottság nemcsak a minősé­get, de az esztétikumot is figyelembe veszi. A most újonnan Kiváló Aruk Fóru­ma embléma viselésére jo­gosult 73 termék között sze­repel a Fővárosi Ásvány- és Jégioari Vállalat Deit ital­család ia, harmatvize, egy li­teres Peosi Colája, a sátoral- iaúiheiyi Sütőipari Vállalat ronr,',ns sós pátrikáia, és mk f.„véb tar-pál< között a Bu- dBla’Oc Fes*Ak- és M'eypn- lanyár B fi folt‘!rz*jtó szere. A kiá’b'tás október 27-ig várta a látogatókat, és na­ponta 10 órától este 7 óráig tart nyitva a Divatcsarnok­ban. Jozef Novak * megyénkben Az elmúlt két napot Szol­nok megyében töltötte Jozef Novak, a lengyelországi Szie- lona-Gora-i vajdaság pártbi­zottságának ideológiai tit­kára, aki az, MSZMP KB vendégeként előadói körúton tartózkodik hazánkban. A lengyel vendéget csü­törtökön délelőtt fogadta Barta László, a megyei párt- bizottság titkára, majd dr. Boros Ottóné, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjének társaságában városnézésen vett részt és ellátogatott a megyei oktatási igazgatóság­ra is. Tegnap a szolnoki jármű­javítóban tett látogatásával kezdődött a lengyel párt­munkás programja, majd hi­vatalában fogadta őt Majoros Károly, a megyei pártbizott­ság titkára. Ezután Jozef Novak dr. Boros Ottóné tár­saságában Mezőtúrra uta­zott: a városi pártbizottsá­gon tett látogatás után — ahol Móricz Béla első titkár fogadta a vendégeket — a DATE mezőtúri főiskolai karán, majd a Fazekasok Néoművészeti Háziipari Szö­vetkezetében folytatódott a nao programja. A délutáni órákban a vajdasági pártbi­zottság titkára a mezőtúri főiskolán is előadást tartott, majd az esti órákban vissza­utazott Budapestre. Cseppben a tenger Új ss ©Egásf^tásl igények Tiszapüspökiben Heti jegyzetünk Minek az a nagy trakla? Volt idő, amikor barátok, rokonok, munkatársak ül­tek és beszélgettek egy-egy csésze kávé mellett. A vendéglátás nem volt alkalom holmi bőségszaru bon- togatásra. Mostanában bezzeg ez is komoly előkészületeket igé­nyel. Több a pénzünk, az üzletekben sok a csábító étel- és italkülönlegesség. Vendégségben terülj-asztal­kámat varázsolnak eiánk, illik viszonozni. Teli hassal is ettünk-ittunk, mert a háziakat nem lehet megsérte­ni, érthető, hogy mindenfélét összevásárolunk, ha hoz­zánk jönnek látogatóba. Kiteszünk magunkért, viszon­zásképpen, önérzetből, netán hivalkodásból — de min­denképpen felesleges bőkezűséggel. A sógorasszony háromfajta ételt főz a sógoréknak, sört, bort, pálinkát cipel haza, tortát a cukrászdából, mert őt is így fogad­ták. A munkatárs, a barát drága külföldi italt bont a látogatónak, hiszen őt is azzal kínálták. A másik falu­ból érkezett, vasárnapi ebéddel megvendégelt rokon gondosan ügyel, hogy délután, amikor a vendéglőben Ő állja a költségeket, ne maradjon alul. A vendéges­kedés színvonalát a lapos pénztárca sem csorbíthatja, még mindig a jobb szomszédtól, munkatárstól köl­csönkérni, mint szégyenben maradni. Régi szokások porladnak, újak alakulnak, de sok­szor csak a régiek öltözködnek megtévesztően divatos ruhába. Mi pedig hagyjuk magunkat megtéveszteni. Behódolunk a külsőségeknek, igyekszünk lépést tarta­ni, nehogy megszóljanak bennünket. Még akkor is „tartjuk a lépést”, ha közben zihálunk a megerőltetés­től és titokban legszívesebben kiállnánk a sorból. A „magyaros vendéglátásnak” ezt a magunk között terjedő szokását kár újraéleszteni. Még akkor is, ha valóban telik rá, örüljünk, hogy egyszer megszabadultunk tóle. Pocsékolás helyett számtalan okosabb dologra költhet- jük a pénzünket. Az illendőségből, vagy hivalkodásból túlzsúfolt, asztaloknál még egy csésze kávé is egészsé­gesebb. ’ V. E. Olyan volt Tiszapüspöki is az 1940-es évek végén, az ötvenes évek elején, mint a többi község. Volt vagy két cipész, talpaltak, flekkeltek, foltoztak... Sok munkájuk akadj, jól megéltek belőle. Volt három-négy asztalos is, csinálták a bútort... Nem így manapság! Két cioész van a községben, egyik nyugdíjas, a másik, Cs. Tóth István napközben a Rákóczi Tsz tagja, csak este cipész — működési engedéllyel. A mesterségét apjától, nagy­apjától örökölte, de hát most már új cipőt vesznek az em­berek, mintsem a régit javít­tassák. „Kell egy bizonyos hely, mert a cipőjavítás után felkopna az állunk. No meg a nyugdíj, az SZTK...” — mondja. Ezért lépett már 14 esztendeje a téeszbe. s ott gumijavítással, lószerszámok, ponyvák javításával, gépek festésével bízták meg. így biztos a holnap. S az asztalosok? „Gyári bútor kell már!” — mond­ják a tiszapüspökiek a két- háromszobás, fürdőszobás házaik előtt. S valóban: az egykori mesterek közül csak Szigeti Béla dolgozik (mint nyugdíjas), de vele is csak ablakot üvegeztetnek. No és egy-egy polcot csináltatnak, a ruhákát foltozó szabómes­terek? Ugyanaz a helyzet: új ruha kell, nem a folt hátán folt gúnya. ,S hogy hazánk­ban visszavonhatatlanul sor­vadnak a régi, hagyományos szolgáltatások, jól mutatja a Statisztikai zsebkönyv két adata is. A textilruházati ter­mékek mérték utáni készí­tése és javítása rovatcím alá 1970-ben még 713 millió fo­rintot, három évvel később már csak 688 milliót lehetett beírni. A lábbeli mérték utáni készítése és javítása 1970-ben 363 milliót. 1974­ben csak 245 milliót tett ki Magyarországon. Új igények jelentkeztek a szolgáltatásban. Tiszapüspö- kiben 32 személygépkocsi van, de autó-motorszerelő- kisiparos nincs, Szolnokra kell vinni a járműveket javítani. (Hazánkban 1960- ban ezer emberből még csak háromnak volt autója, ma már 47-nek van, a gépjármű javítás értéke az utóbbi 5 éveben csaknem meghárom­szorozódott.) Hetenként csak egyszer járnak ki a GELKA szakemberei Tiszapüspökibe. Sok készülék összegyűlik addig, van úgy, hogy a sze­relő a felét sem tudja meg- reparálni. A 'tulajdonosok károsodnak: hetente legalább kétszer jöjjenek ki! (Ma­gyarországon 15 esztendeje még csak 10 televízió jutott ezer emberre, ma már 212). Vegvtiszíításhoz még felve­vőhely sincs — sorolják to­vább a tiszapüspökiek. A harminc szolgáltató kis­iparos közül az építőmeste­reket foglalkoztatják a leg­jobban. Talán már ebből is következtetni lehet a község fejlődésére. A 2356 lakos azonban nem csak a szép, új családi házakat nyugtázhatja elégedetten, hanem a néhány éve felépült törpe vízmüvet, a minden utcában lefektetett vízvezetéket, a minden ház­ban égő villanyt, az utcák 90 százalékában meglevő járdákat, a jó autóbusz-köz­lekedést.. Felszámolták Ti- szapüspökioen a cigánytele­pet (helyén sportpálya van). A Tisza partján pedig hét­végi házak nőnek ki a föld­ből, városban lakó emberek járnak oda pihenni, akik magukkal viszik igényeiket. Ez ösztönzi a szolgáltatások fejlesztését, s növeli a falu­siak igényeit, is mignem kö­zel kerül egymáshoz a városi és falusi ember igénye, élet­módja. A tiszapüspökiek kö­zül sokan eljárnak dolgozni Szolnokra, Szajolba, Török- szentmiklósra — az iparba, ahol már többen dolgoznak (380 fő), mint a mezőgazda­ságban (230 fő). További fej­lődés forrása a mezőgazda­ság is. Néhány hónap múlva egysSül a két törökszentmik­lósi szövetkezettel a tisza­püspöki Rákóczi Tsz. „Az autó-motorjavítási gondokat talán meg lehetne oldani a helyi téesz felszabaduló mű­helyében” — így tervezik a vezetők. És tovább erősöd­nek korunk új szolgáltatásai, tovább sorvadnak a hagyo­mányosak. Tiszapüspöki olyan ezek­ben az években, mint a többi hasonló kisközség. Eredményei, gondjai hason­lítanak a többiekéhez. Csepp­ben a tenger. Körmendi Lajos Óriás turbinák sorozatban A Láng Gépgyár turbinaszereldéjé- jcben 1971 óta gyártják sorozat­ban az óriástur­binákat. Hamaro­san elkészül a ki­lencedik &3Q me­gawattos turbina, amely a Tiszai Hőerőműben, Le- ninvárosban mű­ködik majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom