Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-02 / 231. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. október 2. 4­II KGST-országok idegenforgalma Útlevél­és vízumkönnyítésekkel Magyar-monisl barátság A második világháború utáni időszakban igen gyor­san nőtt a nemzetközi ide­genforgalom. 1974-ben 209 millióan utaztak külföldre, és csak az utazásra 28 mil­liárd dollárt költöttek. Az elmúlt években különö­sen gyorsan fejlődik a KGST-országok idegenforgal­ma. A szocialista országok hosszú távú állami tervei a nemzetközi idegenforgalmat állandó jellegű és fontos po­litikai, illetve gazdasági elemnek tekintik. A KGST- országok idegenforgalma 1971 óta kétszeresére nőtt, míg ugyanezen idő alatt a világ idegenforgalma csak 18 szá­zalékos növekedést mutatott. Számszerűen a KGST-orszá­gok esetében az utazások száma 29,5 millióról 56,6 mil­lióra. a világ idegenforgalma esetében 181 millióról 215 millióra nőtt. Ugyanakkor a világ idegenforgalma 1973- ban 3 százalékkal visszaesett. A KGST-országok idegen- forgalmának iiyen jelentős növekedését elősegítették az útlevél- és vizumkönnyíté- sek. Az európai idegenfor­galomban nőtt a KGST-or­szágok részesedése: 1973-ban 157 millió külföldi utazásból 36,9 millió esett a KGST- országokra. ami egyúttal azt jelenti, hogy részesedésük az 1971-es 55 százalékról 65 szá­zalékra nőtt. Lengyelországból a turis­ták 96 százaléka baráti or­szágokba utazik. A többi szo­cialista ország esetében a megfelelő számok: Csehszlo­vákia — 93 százalék, Ma­gyarország — 89 százalék, Románia — 85 százalék, Bul­gária — 83 százalék, NDK — 82 százalék, Szovjetunió — 58 százalék. Az ismertetett adatok alapján elmondható, hogy a szocialista integráció folyamatában egyre nagyobb szerepet játszik az egyes KGST-országok állampolgá­rai között kialakuló szemé­lyi kapcsolat. A szocialista országok kö­zötti idegenforgalom dinami­kus növekedésének alapját a hosszútávú államközi meg­állapodások alkotják. A szer­ződések biztosítják az ide­genforgalom folyamatosságát és állandóságát, megteremtik a feltételeket a további nö­vekedéshez. Egyéves tapasz­talatgyűjtés után 1973-ban Lengyelország. Csehszlovákia és az NDK megváltoztatott néhány előírást a deviza át­váltással kapcsolatban annak érdekében, hogy ne keletkez­zenek eltérések az egyes or­szágok elszámolási mérlegé­ben. Ez az intézkedés ter­mészetesen kis mértékben csökkentette az idegenfor­galmat néhány ország eseté­ben, az adott körülmények­től függően. Számos szocia­lista országban bővültek a KGST-országokba irányuló turistautazásokra igénybe ve­hető devizaösszegek vásárlá­sának lehetőségei. Részben könnyítéseket vezettek be a tőkés devizák vásárlásá­nál is. Az elmúlt években nőtt az idegenforgalom különleges formáinak jelentősége is (gyógyüdülés. tanulmányút, csereüdülés üzemek között stb.). A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a KGST-országok idegenforgalmának növeke­dését nemcsak gazdasági és adminisztratív, hanem poli­tikai és ideológiai eszközök­kel is hatékonyan elő lehet segíteni. Ezen a területen még jelentős és felhasználat­lan tartalékok állnak rendel­kezésre. Ha egy adott időben csökken az érdeklődés egy bizonyos terület iránt, az ér­deklődést megfelelő politi­kával könnyen fel lehet is­mét ébreszteni (új útvonalak, árak, programok stb.). A szocialista országok uta­zási irodáinak egyre bővülő együttműködése jelentősen elősegítheti az idegenforga­lom fejlődését a KGST-or- szágokon belül. Bizonyos té­nyezők csökkenthetik az ide­genforgalmat, ilyen volt pél­dául a száj- és körömfájási járvány Csehszlovákiában 1973-ban. A szocialista országok kommunista és munkáspárt­jai vezetőinek 1973 júliusá­ban tartott krimi tanácsko­zásán hangsúlyozták, hogy törekedni kell a szocialista országok közötti kapcsolatok további elmélyítésére. Ennek egyik fontos eszköze az ide­genforgalom. Az idegenfor­galom elősegíti egymás jobb megismerését, közelebb hoz­za nemzeteinket egymáshoz, elősegíti az elvtársi kapcso­latok kialakítását. A bolgár elektronikai ipar fellendülése Az utóbbi 10—15 éveben az elektronika és az elektro­technika gyorsított ütemű fejlesztésének eredménye­ként Bulgária e területen az elsők közé került a világon. A mostani ötéves tervidőszak­ban még fokozottabban fej­lesztik ezt az iparágat, s a fejlődés üteme 1971—1974. között elérte az évi 22 szá­zalékot, a jövőben pedig mindinkább gyorsul. Az 1970-es 35,7 százalék­kal szemben 1975. végére az iparág termelése 46,5 száza­lékban biztosítja a gépgyár­tás szükségleteit. A tudomá­nyos-műszaki forradalom to­vábbfejlődésével összhang­ban a következő húsz évre előirányozták az elektronikus számítógépek, automatizáci- ós berendezések, rádiókészü­lékek, az elektrotechnikai ipar termelésének további bővítését. Bulgáriát világszerte egyre inkább elismerik, mint kiváló elektronikai és elektrotechni­kai cikkek gyártóját. Erről tanúskodik az is, hogy az iparág exportja az utóbbi év­tizedben több mint Három­szorosára emelkedett. A bol­gár elektronikai és elektro­technikai ipar termékeinek vásárlói között van több mint 60 európai, ázsiai, afri­kai és latin-amerikai ország, bár az export legjelentősebb hányada a szocialista orszá­gokba irányul. r Á zsia másfél millió négyzetkilométernyi, mintegy másfél mil­lió ember által lakott orszá­ga, Mongólia csak földrajzi­lag esik tőlünk olyan távol. A szocializmust építő Mon­gol Népköztársasággal na­gyon is szoros, sokrétű poli­tikai-gazdasági kapcsolatban állunk. Ennek a kapcsolatnak az intézményes alapját 1965. október 2-án vetettük meg, amikor barátsági és együtt­működési szerződést irtunk alá. Visszatekintve az eltelt időre, az eredményre, el­mondhatjuk, hogy nagy ütemben bővítettük kapcso­latainkat, együttműködésün­ket. Mint a szocialista közös­ség egybehangolt politikát folytató tagjai, országaink vezetői rendszeresen talál­koznak, megbeszélik közös problémáinkat, időszerű ten­nivalóinkat. Azonos módon ítéljük meg a világpolitika eseményeit. Gazdasági kapcsolataink jellemzője, hogy segítséget nyújtunk a fiatal, izmosodó mongol ipar megteremtésé­hez, a szakemberek kiképzé­séhez. Számos jól működő gyár, létesítmény reprezen­tálja a két ország együttmű­ködését, dicséri Mongóliában a magyar szakmunkások ke- ze-munkáját. Példaképpen említhetjük a szonginói bio­kombinátot, amely Ázsia egyik legnagyobb állati gyógyszereket, tápanyagokat gyártó vállalata, vagy a dar- hani húskombinátot. A mon­gol ipar dinamikus fejlődése következtében fokozatosan rátérhetünk a kooperációra, amelyhez nagy segítséget nyújt a KGST-államok kö­zös programja. Ennek kere­tében két- és többoldalú vál­lalkozások keretében tárjuk fel az ázsiai ország ásvány­kincseit, létesítünk közös fel­dolgozó üzemeket. A barátsági szerződés tize­dik évfordulóján mély meg­elégedéssel tekintjük át az elért eredményeket, s to­vábbra is állhatatosan arra törekszünk, hogy a jövőben tovább szélesítsük, elmélyít­sük a két ország, az egész szocialista közösség érdekeit szolgáló együttműködésün­ket. A fejlődő országok együttműködése Kubai-amerikai kapcsolatok Áz amerikai külügy­minisztérium nemrég közöl­te: engedélyezték az ameri­kai társaságok külföldi le- anyvállalatainak, hogy Ku­bával kereskedjenek. Ezzel az amerikai kormány rész­ben feloldotta a Kubával szemben 12 év óta fennálló kiviteli zárlatát Külföldi megfigyelők a washingtoni lépést úgy értékelik, mint logikus következményét an­nak a határozatnak, amelyet az Amerikai Egyesült Álla­mok Szervezete a Costa Ri­cában legutóbb tartott érte­kezletén hozott: megszüntet­te a Kubával szemben elren­delt 1964-i szankciókat és szabad kezet adott tagálla­mainak az amerikai félteke első szocialista országával lé­tesítendő kereskedelmi kap­csolatokban. A lépést a meg­figyelők úgy értékelik, hogy megtört a jég, elmozdult a holtpontról a két ország csaknem másfél évtizede (a kubai forradalom óta) elhi- degült kapcsolata. Az Echeverria mexikói el­nök legutóbbi kubai látoga­tásakor tartott sajtókonfe­rencián Fidel Castro megje­gyezte: „Az amerikai szená­torok az utóbbi időben tett kubai látogatásai semmi lé­nyeges változást nem hoztak az USA és Kuba viszonyá­ban'’. A kubai vezető ezen kijelentése természetesen he­lyénvaló, mégis: Jacob Ja­víts köztársasági és Clairbo- ne Pell demokrata szenátor kubai látogatása olyan ese­mény, amely egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Érdemes tehát, ha röviden is, megvizsgálni az USA ku­bai politikájában az utóbbi időben bekövetkezett válto­zást, amelyet az USA-admi- nisztráció nem saját jobb belátásától vezettetve, ha­nem éppen a Kubában az utóbbi időben elért eredmé­nyek és a többi latin-ameri­kai országra tett hatása kényszerítette ki. Ide kíván­kozik még Carlos Rafael Rodriguez kijelentése: „Nem vagyunk türelmetlenek, a legnehezebbjén1 már túl va­gyunk”. A kubai forradalom 1959-i győzelme után világossá vált, hogy a Castro-kormány ki- vonia masát az USA-val szembeni alárendeltségi hely­zetből. Az USA-i monopóli­umok megszüntették a Kuba számára életszükségletet je­lentő olaj szállítását. Ami­kor pedig a Szovjetunió nyersolajat szállított Kubá­nak, az USA havannai olaj­feldolgozó üzemei megtagad­ták a finomítást. Ezt követő­en az USA megtiltotta a ku­bai cukor behozatalát, majd megszakította a diplomáciai kapcsolatot Havannával. Mindezen lépések betetőzé­seként 1961. áprilisában az USA nyílt ellenforradalmi intervenciót szervezett a szi­getország ellen. A Disznó-öbölben elszen­vedett súlyos kudarca arra kényszerítette Washingtont, hogy taktikát változtasson: 1962-ben kierőszakolta, hogy Kubát kizárják az Amerikai Államok Szervezetéből, majd két évvel később az ÁÁSZ- országok (Mexikó kivételé­vel) mindennemű kapcsola­tukat megszakították Kubá­val. A Kubával kapcsolatos po­litika felülvizsgálata az ame­rikai kongresszusban tavaly történt. A szenátus külügyi bizottságának ajánlása fel­szólította a Fehér Házat: az 1975. pénzügyi évben mond­jon le a Kubával szembeni ellenséges tevékenységéről. A határozat szerint: elérke­zett az idő, hogy az elnök és a kongresszus vizsgálja felül az USA kapcsolatait Kubá­val. Ahhoz, hogy Havanna és Washington között a dip­lomáciai kapcsolat ismét helyreálljon, elengedhetetlen a Kubával szembeni gazda­sági blokád megszüntetése, amely egyébként bármilyen véleménycsere megkezdésé­nek a feltétele is a két or­szág között — mondotta Fi­del Castro a Kubába láto­gató Holt szenátornak, az USA szenátusa külügyi bi­zottsága elnökének. Az USA vezető politiku­sainak figyelembe kell ven­niük a latin-amerikai álla­mok többségének álláspont­ját, amelyek az utóbbi idő­ben sokoldalú kapcsolatokat teremtettek Havannával. A kubai kormány nem­egyszer kifejezte törekvését a kölcsönösen előnyös keres­kedelmi kapcsolatok fejlesz­tésére a kapitalista államok­kal — egyenlőség! alapon. A szocialista ország sok latin­amerikai állammal folytat kölcsönösen gyümölcsöző ke­reskedelmet, szomszédaival együtt részt vesz a nemrég alapított Karib-tengeri Ha­józási Társaságban. Az amerikai külügy­minisztérium bejelentését Fi­del Castro miniszterelnök kedvező lépésként értékelte, hozzátette azonban: csak az embargó teljes megszünteté­se vetheti meg az alapját a két ország közti építő tár­gyalásoknak. Lajti Tibor Megdöbbentő adatokat tett közzé a Világbank: föl­dünknek több mint 1 milliárd lakosa olyan országokban él, ahol az egy személyre jutó évi jövedelem nem haladja meg a 105 dollárt és 1980-ban sem lesz több 108-náL Bár­milyen árfolyamon számoljunk, alig éri el még a havi 200 forintot is. „Sok fejlődő ország úgy gondolja, hogy sze­génysége főoka a jelenlegi gazdasági rendszer” — írja a londoni The Times. „A fejlődő államokra a nyugati világ főként mint nyersanyagszállítóra, olcsó munkaerő-tar­talékra és késztermékpiacra tekint”. „Űj gazdasági világrend” — a kifejezés jóformán min­den felszólaló szájából el­hangzott az ENSZ szeptem­ber eleji rendkívüli köz­gyűlésen. Mint a hamburgi Die Zeit rámutat, a fejlett nyugati országok az olaj- sokk előtt legfeljebb szavak­ban méltányolták a fejlődők kéréseit, holott tíz évvel ez­előtt az úgynevezett harma­dik világ országai még leg­feljebb szerényen kedvezmé­nyes vámokat, aránylag ol­csó hiteleket, a külkereske­delmi cserearányok javítását követelték. Az olajtermelők erélyes feLlépése óta azon­ban — állapítja meg a nyu­gatnémet újság — a fejlő­dők öntudatra ébredtek, rá­jöttek, hogy reális lehetőség van a világgazdaság hatal­mi viszonyainak megváltoz­tatására. „Az OPEC kartellpolitiká- ja elképesztette a nyugati államokat” — írja a Die Zeit. Az „első világ” (a fej­let kapitalista országok) kép­viselőd eddig nem voltak hajlandók tudomásul venni a megváltozott körülménye­Vízi csosnépoüt az Amu-Oarjáa A közép-ázsiai Amti-Dar- ján befejeződött a Tahi-Atasi vízi csomópont építése. A fél kilométer hosszú vasbeton védőgát a földgáttal és a ha­józsilipen keresztül vezető mólóval másfél kilométer hosszú átjárói biztosít a fo­lyón. A védőgáton gépkocsik és vasúti szerelvények halad­nak, ami lehetővé teszi a köz­lekedés jelentős javítását az Amu-Darja alsó folyásánál. A vízi csomópont legfőbb je­lentősége azonban az, hogy üzembe helyezése után új föl­dek válnak öntözheíővé. Az Amu-Darja folyón levő Tahi-Atasi vízi csomópont, melynek segítségével egymil­lió hektár föld öntözése vá­lik lehetővé. két, most rákényszerültek. Az OPEC, az olajexportáló országok szervezete 1960-ban alakult, válaszként arra, hogy az olajmonopóliumok egymás után kétszer is csök­kentették az olaj árát. Az olajtermelők rájöttek: csak akkor érhetnek el alap­vető változást, ha a tulaj­donviszonyokat is napirend­re tűzik. Algéria, Líbia, Szí­ria, Irak államosításai mór létükben támadták a nagy olajmonopóliumokat. Az egység az árfronton is át­törést hozott: 1973-ban az OPEC-államainak sikerült több mint a négyszeresére emelniük az olaj árát. Igaz, egyes fejlődő országokat sú­lyosan érinti az olaj emel­kedése — állapítja meg a The Times —, mégis szem­beötlő. mennyire egységesek az olajtermelő és -fogyasztó fejlődő országok a nemzet­közi értekezleteken. A fejlődő országok erejét növelheti, ha egyesítik gaz­dasági erejüket. Világmére­tekben kibontakoznak azok a regionális csoportosulások, amelyek magvát képezhetik egy későbbi integrációnak. Május végén 15 nyugat-afri­kai ország megalapította az ECOWAST-t, a Nyugat-afri­kai Államok Gazdasági Kö­zösségét, amely — az alap­okmány szerint — meg kí­vánja szüntetni a gyarmati függés minden maradványát. Az 1966-ban alapított Kö­zép-afrikai Vám- és Gazda­sági Unió országai már le­bontották a vámhatárokat. A kelet-ázsiai országok szin­tén regionális gazdasági szervezet életre hívását fon­tolgatják. Augusztusiban 29 latin­amerikai ország széles körű együttműködésben állapodott meg. Az óktóber 15-én meg­alapítandó SELA (Latin­amerikai Gazdasági Rend­szer) célul tűzi ki a nagy nemzetközi monopóliumok rends zabái y ozását, közös nagyvállalatok létrehozását, a nyersanyag-kivitel szabá­lyozását. „Elmúlt az az idő, amikor az Észak-amerikai Egyesült Államokkal a szét­húzó dél-amerikai államok álltak szemben” — mondta a latin-amerikai országok mi­niszteri értekezletén Flores la Pena mexikói tervezési miniszter. A panamai kül­ügyminiszter szerint pedig a SELA alapításával „La- tin-Amerika” új korszakba lép”. Boronkay Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom