Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-09 / 211. szám

1975. szeptember 9.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Egy panaszos levél nyomában

Bonyodalom a Bálvány utcában

A tanács a közérdeket képviselte, de...

A panaszos levelet hatvanegy aláírással a szolnoki Tóth Ferenc és a Bálvány úti „Jubileumi” lakásszövetkezet tagjai küldték szerkesztőségünkbe.

„A szövetkezet lakóházait övező terület telekkönyv szerint a közösség tulajdona. Mi hoztuk rendbe, mi parkosítottuk, mi építettük azt a játszóteret is, amelynek közepébe megkérdezésünk nélkül tavaly gáznyomáscsökkentő állomást építettek. Nekünk a saját területünkön nem engedtek garázst építeni mondván, hogy a parkot, a játszóteret nem lehet megcsonkítani. Most lebetonozták, parkolókat építenek a zöld területen. Minderről csak akkor szereztünk tudomást, mikor a dózerele, földhordógépek az ablakunk alatt dübörögni kezdtek”. (Azóta a parkolóhely elkészült. A szerk.)

A levél végén hat kérdés állt, közülük kettőt idézek: „A szövetkezet tulajdonát köteles-e a tanács tiszteletben tartani? Miért nem lehetett és lehet a területünket érintő terheket a szövetkezet tagjaival megbeszélni, igényeinket figyelembe venni?”

És megszólalnak a lakók

A levél aláírói közül néhányat felkerestem. Áradt belőlük a panasz. Valamennyien úgy érezték, hogy igazságtalanság történt, semmibe vették jogaikat

— Máshol élünk, mint ahova tizenhat éve költöztünk,

— kesergett Fehér József, a Bálvány úti 20. számú ház egyik lakója. — Látja, — mutatott ki lakása ab 1 álcán

— itt kert volt, sudár fákkal, zöld gyeppel. Most a helyén a Beloiannisz utat a Bálvány utcával összekötő betonút van, az ablakunk alatt pedig gépkocsiparkoló. És- látja ott azt a virágüzletet, az út mellett? A tulajdonosa kapott építési engedélyt, pedig ez az üzlet sem szerepelt a tervben, — s bizonyságul elém teríti a terület 1973-ban készült tervrajzát. — Egy idegén letelepedhetett a szövetkezet területén, de a szövetkezet tagjainak nem engedélyezték kisgarázs építését. Mondja, igazságos ez?

— Hosszú lenne elsorolni, mennyi sérelem, bosszúság ért bennünket, mióta itt lakunk, — ezzel fogadtak Hajdú Ferencék, mikor bekopogtam lakásuk ajtaján. A városi tanácstól kapott elutasító leveleket mutatták.

— Nem tudom, miért azzal indokolták a garázsépítési kérvényünk elutasítását,

hogy a zöldövezet így meg

úgy. Miért nem írták meg, hogy itt betonút és parkoló lesz, — fakadt ki a férj.

Hasonló volt a véleménye Bede Lajosnak, a HNF körzeti megbízottjának, a Jubileumi Lakásszövetkezet elnökhelyettesének is. Egy mondata különösen megragadta a figyelmemet.

— Eredetileg három lakás- szövetkezeté volt ez a terület. A Bálvány I. és II., valamint a Tóth Ferencé. És • csak az utóbbi tagjai nem kaptak g.a- rázsépítési engedélyt. Ezt igazságtalannak tartják az emberek.

— No és a virágüzlet?

— Részközgyűlés döntött és engedélyezte. A területért bérleti díjat fizet a szövetkezetnek az üzlet tulajdonosa.

Akkor nem voltak kíváncsiak

És most hallgattassák meg a másik fél is, dr. Fauszt Sándor, a városi tanács vb műszaki osztályvezetője.

— Azt mondják a lakás- szövetkezet tagjai, hogy nem beszéltük meg velük a tervet? Jól emlékszem 1973- ban, mielőtt a vb jóváhagyta, a szövetkezet vezetőivel megvitattuk. Én vállaltam, hogy a szövetkezet tagjainak is bemutatom. Mindössze tizenöten voltak kíváncsiak rá. Már akkor is azt kifogásolták, hogy nem épülhet arra a területre több kisgarázs.

— Miért?

— Azok a házak a Jóasef Attila úti ezerlakásos nagy

» lakótelep-részévé válnak. így legkevesebb háromszáz garázsigényre számítunk. Ha húsznak a felépítését engedélyezzük, semmit sem oldunk meg. A tervezőnek a nagy egészben és távlatokban kellett gondolkodnia. 1973 előtt

még éoülhettek ott garázsok. Megértem azok bosszúságát, akik akkor nem használták ki az alkalmat, és most már nincs rá lehetőségük, hogy a lakásuktól két lépésre legyen a garázsuk.

— Két évvel ezelőtt tehát aki akarta, megismerhette, milyen lesz a Bálvány úti lakótelep környéke. Jó lett volna, ha most az építkezés megkezdése előtt a tanácstagok, a lakó- és utcabizottságok segítségével ismételten megtalálják a kölcsönös tájékoztatás módját. És még valami elmaradt az építkezés előtt: a terület kisajátítása.

— Ma már csak a házat övező egyméteres terület kerülhet a szövetkezet tulajdonába. A SZÖVTERV — az építkezés lebonyolítója — úgy vélte, ezúttal is így van, és állami tulajdonban lévő területen, nem a szövetkezetén építkeznek.

Az elnök tárgyilagos

A SZÖVTERV elnöke elismerte, hogy a mulasztásért ők a felelősek. Nem tisztázták a 1190 négyszögöl tulajdonjogát.

— A szövetkezet vezetősége ennek ellenére hozzájárult az építkezés folytatásához, — mondta higgadt tárgyilagossággal Fekete Sándor, a Jubileumi Szövetkezet elnöke. — A város fejlődésének egy kis csoport érdekei nem állhatják útját. Velünk együtt sok ezer szolnoki átélte türelmesen és fegyelmezetten az építkezésekkel járó kellemetlenségeket, és nagyon kevesen küldözgettek panaszos leveleket, hangoztatva vélt vagy valós sérelmeiket. Volt néhány hangadó, aki a szövetkezet égisze alatt próbálta megoldani saját egyéni problémáját. És sajnos, volt mire hivatkozniuk.

Manapság, amikor annyi szó esik a kultúrált ügyfélfogadásról, ügyintézésről, a tanács és a lakosság jó kapcsolatairól, a legelemibb elvárás, hogy körültekintően, valós indokokra hivatkozva utasítsanak el olyan kérelmet, amely a legnagyobb jóindulattal sem teljesíthető. S még valami: ha a városnak közérdekű célra szüksége van egy területre, a tanács kisajátíthatja, de csak a törvényes utat végigjárva.

Általánosításra semmiképpen sem jogosít fel, a Bálvány «teái bonyodalom, hiszen a városi tanács apparátusára a korrekt, színvonalas, a lakosság érdekeit szem előtt tartó ügyintézés a jellemző. Ezúttal is csupán néhányukat érheti bírálat. A lakásszövetkezet példája figyelmeztetőül szolgálhat arra, hogy egyetlen szabálytalanság, egyetlen kérvény felületes elbírálása mennyi felesleges, hónapokon át tartó kellemetlenséget, félreértést okozhat az ügyfeleknek. Meggyőződé- sünk, hogy a tanács illetékes szervei a közérdeknek megfelelően jártak el a Bálvány utcai lakásszövetkezetek ügyében, de bürokratikus vonásoktól nem mentes módszerekkel. A tanács vezetői bizonyára levonják a történtekből a megfelelő következtetéseket, megelőzve, hogy az egyébként közmegelégedésre dolgozó apparátus tekintélye a jövőben újból csorbát szenvedjen.

Kovács Katalin

Őszinte segítséget

Megjegyzések egy Csépán készült rádióriporthoz

A Tisza n. üdülőkörzetéről Tanácskozás Egerben

A Középtiszavidéki Intéző Bizottság őszi ülését szeptember 23-án délelőtt kilenc órakor Egerben, a megyei tanács dísztermében tartja. Mint előzetesen elmondották, az ülés ezúttal eltér a megszokottól, hisz arra a testület tagjain kívül meghívják a társszervezetek képviselőit is. így jelen lesznek az északmagyarországi, a Mátra—Eger—nyugat-bükki. .a

hortobágyi intézőbizottság küldöttei, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága. A szélesebb platformot az teszi szükségessé, hogy a Tisza II. vízlépcső üdülőkörzetének hasznosításában Szolnok mellett legnagyobb arányban érdekelt Heves megye székhelyén ezúttal nem kevesebb mint kilenc nagyfontosságú, kérdést tárgyalnak meg. A sort Dé- gen Imre államtitkár, a Középtiszavidéki Intéző Bizottság elnökének beszámolója nyitja meg, majd ezt követi a titkári számadás.

Megvitatja az intéző bizottság az üdülőkörzet regionális rendezési tervének felülvizsgált anyagát a terület- fejlesztési szakbizottság előterjesztése alapján. Ebben a témában felkért hozzászólóként kifejti véleményét, álláspontját Heves és Szolnok megye főépítésze is, akik egyben az építészeti albizottság vezető tisztét is ellátják. A vízgazdálkodási szakbizottság az üdülőkörzet komplex vízgazdálkodási koncepciójának. előkészítéséről számol be és vitára bocsátja.

Elsősorban a tanácsok munkájához, a tájterületen érdekelt szakigazgatási egységeknek nyújt majd jelentős segítséget a kisajátítással, a kártalanítással, a mezőgazdasági művelés alóli kivonás általános kérdéseivel foglalkozó előterjesztés. Mint ismeretes a helyi tanácsok feladata lesz majd, hogy az üdülőkörzettel kapcsolatos államigazgatási teendőket példásan és közmegelégedésre oldják meg. Nem kevésbé fontos napirendje lesz az egri ülésnek a közlekedési kérdések taglalása, hisz az üdülőkörzet kialakításának alapvető feltétele a korszerű közúti és vasúti közlekedés mielőbbi megteremtése. Végül, de nem utolsósorban az elnökség állásfoglalása alapján ismertetésre kerül az IFA támogatás 1975. évi felosztása és a KIB-titkárság 1976, évi működési költség- vetésének az előterjesztése.

flz emberhalál Niváit,

ha élete teljében, hirtelen távozik valaki, mindig torokszorító. Az első perc a döbbeneté — de a második már a tetté: kinek, miben lehet segíteni, enyhíteni a magára maradottak fájdalmán.

A segítség — s olykor a

jó szó is az — legelemibb kötelességünk. Joggal kéri tehát számon a Mit üzen a rádió? vasárnapi, majd tegnap megismételt műsora a csépai Petőfi Termelőszövetkezet vezetőitől: mit tettek özvegy Cseh Lajos Sándor- néért és két gyermekéért azután, hogy a családfenntartót halálos üzemi baleset érte. A beszélgetésből, amelyet a riportemő két hónappal. ezelőtt rögzített magnószalagra, kiderül — bizony addig vajmi keveset *'~

Tavaly augusztus 8-án a téesz öntözőberendezését szállították egyik tábláról a másikra, közben nem szerelték szét, s a magasfeszültségű vezeték alatt áthaladva Cseh Lajos Sándort halálos áramütés érte. Negyvennégy éves volt Előtte több mint tizenöt évig a tsz dolgozója. A termelőszövetkezet a temetés költségeit magára is vállalta — ezzel a maguk részéről befejezettnek tekintették az ügyet

A baleset bírósági tárgyalása februárban lezárult a tsz vezetőit ott nem marasztalták eL A szövetkezet ettől függetlenül a családot, a kiskorú gyermeket támogatni köteles. Ott jártamkor a tsz vezetői el is mondták: Ök nem zárkóztak el tőle, de kérnie kell az özvegynek, és a bíróságnak kell megállapítani, mennyi legyen a támogatás.

Miért nem kérte Csehné

ezt a téesz-től?

Nos itt kell szót ejteni a

történet egy másik — a rádióriportban sajnos nem szereplő — résztvevőjéről, az özvegy budapesti ügyvédjéről is. A család régi ismerősét Csehné néhány héttel a baleset után fogadta fel, hogy a kártérítéssel, a járandóság megállapításával foglalkozzék, képviselje a jogban járatlan parasztasszonyt. Az ügyvéd, hiába a régi kapcsolat, hetekig hitegette az asszonyt azzal, hogy ügyét intézi, de gyakorlatilag semmit sem tett, majd hónapokra megfeledkezett róla, az özvegy leveleire nem is válaszolt. Csak akkor jelent meg — kissé idegesen — amikor már a riporter is járt Csépán.

Csehné ügyében a dolgok akkor kezdtek elrendeződni. Az ügyvéd július közepén írt egy kérelmet megbízója hevében a téesznek, kiszámítva hogy ügyfelét visz- szaimenőleg 10 ezer 112 forint illeti meg. (Meglepő, hogy erről, ahogy nekem Csehné elmondta, ö semmit nem tud, neki az ügyvéd „elfelejtett” másolatot küldeni a kérvényről.)

A téeszben, leszámítva, hogy az ügyvédnek azonnal írtak egy válaszlevelet, miszerint jogászuk szabadságát tölti, nos ezt leszámítva még a rádióriport felvétele után sem történt semmi az ügyben, egészen az elmúlt hét szerdájáig.

A járási pártbizottság vezetői ekkor értesültek ugyanis Csehné helyzetéről és a készülő rádióműsorról. Csütörtökön beszéltek a tsz vezetőivel. Pénteken a rendkívüli vezetőségi ülés megszavazta Csehnének az ügyvéd által kért összeget, ezt háromtagú küldöttség ki is vitte a lakására, de ő nem vette át. Elmondta, nem az ösz- szeg ellen volt kifogása, de ő azt sem tudja, mi ez a pénz, s hogy jár-e neki eny- nyi. Később mások mégegy- szer megkísérel téli átadni az összeget, sikertelenül, végül postára adták az özvegy címére. Még aznap, pénteken délután a tsz elnöke Budapestre utazott a rádióhoz, hogy ha lehet, a támogatás kifizetésének tényét is közöljék a műsorban, de erre már nem volt mód.

Nos, ezek történtek azóta, hogy a rádió riportere Csépán megjelent, azaz az elmúlt két hónap alatt. El kellett mondanunk ezt is — így teljes a kép, bár a tsz vezetőit ez sem menti feL Mert nem kellett volna megvárniuk, hogy a segítség, amely őszinte, emberi is lehetett volna, ilyen kényszeredetté váljék. Ha most a rádió és a járási pártbizottság vezetőinek közbenjárására egy nap kétszer is meg tudták keresni Cseh Sándomét (aki majdnem szemben lakik a tsz-központtal!) miért nem tették meg akkor, amikor annak legnehezebb napjait kellett volna jó szóval, segítő szándékkal megkönnyíteni?!

flz Özvegy és családja

a pénzt tehát megkapja. De

egyelőre csak a pénzt A tsz vezetőinek azon is el kell gondolkodniuk: elég-e ez.

Végre-valahára szót is kellene érteni. S ebben Csehné is tehet. Megértem fájdalmát, indulatait, de ha ő maga is igyekszik megnyugodni, ha ingerült követelőzés helyett lehetőséget ad a tsz vezetőinek hibájuk korrigálására, akkor a támogatás nem kikövetelt lesz, aminek most látszik, hanem tényleg az, aminek kell lennie: őszinte segítség.

És még egy megjegyzés:

ha a rádió munkatársa akkor, két hónappal ezelőtt a járási pártbizottság vezetőit is felkereste volna — „meglehet a riportban' nem sikerül ily drámai,” leleplező hangot megütni — de gyorsabb lett volna a segítség. S úgy gondolom, végülis ez a cél,

Trőmbőczky Péter

Hazánk fajai

Matyóföldön jártam

Nádtető a város szívében

D

A fiatal városon, a húszezer lakosú Mezőkövesden átzúg a 3-as út forgalma. Feltartóztathatatlanul hömpölyög az autóáradat Budapestről Miskolc felé — és vissza. Mezőkövesd. A város neve láttán a gépkocsiban ülők közül csak kevesen gondolnak többre, mint a hímzéses matyóbabára, a festett tányérokra, vagy a Zsóry fürdőre.

Pedig... Pedig a matyóföld múltja színesebb a legszínesebb varrottasnál. A történelem szekeréről lepoty- tyant néhány család ott, ahol az Alföld a Bükk lábához simul. Kik voltak az ősök: palócok, kunok, besenyők, tatárok? Egy bizonyos: Mezőkövesden, Tardon és Szent- istvánon mint rigó szájából kihullott fenyőmagból a sudár erdő, úgy gyökeresedtek meg az elpusztíthatatlan vi- talitáeú, életerős matyók.

Az első okleveleken jó 600 éve fordult elő a település neve. Mátyás, az igazságos, a kövesdiék hadiszolgálataiért 1464, Szent Margit ünnepén szabadalomlevelet adott és királyi városi rangra emelte az egykori Mezew Kewesdet. Az önérzetes népet megóvta a városi rang a szétszóródástól. A tiszteletet parancsoló okirat mögött sokáig szélcsend volt — de nem örökké. A törökök kivonulása után, 1697-ben egy derék adóróvó így kesergett a megcsappant kövesdi adózók fölött: „Jó időkben kettőszáz lakosa is van, most tizenhat van.”

A város közepén áll a Matyóház. Emeleti szobájának egyik zsúfolt irodájában középkorú asszony csomagolópapírral borított íróasztal mellett virágokról álmodozik. Ez a foglalkozása: a matyó Népművészeti és Iparművészeti Szövetkezet tervezője. Ha muzsikál a lelke, kifogyhatatlanul árad a papírra a virágdísz. i

— Amióta az eszemet tudom, mindig is szivárvány

színű tulipánok nyíltak a lelkemben. Tulipán, csak tulipán. Engem a tulipánjaimról lehet megismerni. Otthon a kertemben is tulipán virágzik. Nincs olyan csillagkép, de én mégis azt mondom: a tulipán jegyében

születtem. Ha nem ezért kapnám a pénzt, akkor sem csinálnék mást.

— Hívtak külföldre. Divatosak odakint a pingálóasz- szonyok. Tán aranyat érne az én kezem is.

Kispál Jánosné 52 éves. A napokban kapta meg a Népművészet Mestere címet. Keze itthon is aranyat ér.

Kedves kísérőmmel. Nagy Istvánnal, a Népművészet másik Mesterével járjuk a

város derékszögben illeszkedő zeg-zugos utcáit. Hamarosan megszokom, hogy itt minden más. .A centrumtól pár lépésnyire műemlékként védett utcák sora. Nádtetős házak a néhány öles parányi telkeken. Az egykori nincstelenség relikviái.

Felnyúlok az egyik háztetőre, és néhány szál porladó nádat morzsolok szét az ujjaim között.

— Nem félnek, hogy az egyik éjjel lángra lobban a tető? — kérdem eléggé meggondolatlanul a háziasszonytól.

Riadtan válaszol:

— Jaj, ne is mondja! Nem egy éjszaka riadok fel arra álmomból, hogy ropog a fedél. Most hogy mondta, ismét nyugtalanul alszom majd. A házunk műemléknek van nyilvánítva. Nincs vizünk, fürdőszobát nem építhetünk. A kút messze van, a férjem egyik kezében bot, a másikban vödör, így jár vízért. Pedig mi is szeretnénk az újat, a korszerűt a házhoz azonban nem nyúlhatunk , Mondja,

miért vagyunk mi folklórra

ítélve?

— Ügy volt ezzel a maty ósággal mindenki, — mondja a bölcs öteg, Nagy István — hogy messziről szép, cifra életnek hitték. Pedig sose volt itt könnyű a kenyér.

— Mégis, ebből a tataiból

nyílnak a meseszép virágok.

— Az igazi televény a matyó ember. Kitartó, erős, büszke. Elpúsztíthatatlan. Életerős — mert régen nem kulcsolták imára a kezét annak az asszonynak a koporsóban, aki mag nélkül halt meg! Palágyi Béla

(FOLYTAT JUKJ