Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-02 / 205. szám
1975. szeptember 2. .SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 T Visszaélők NÉHÁNY NAPJA olvashatták lapunkban hol él ma az a 159 szolnoki család, akik a júniusi nagy esőzések után a megrongálódott vagy életveszélyessé vált líázaikat elhagyni kényszerültek. Egyéni elbírálás alapjául döntötték el, ki milyen lakásba, régibe vagy újba, OTP vagy tanácsi értékesí- tésű szövetkezetibe, vagy állami lakásba költözhet. Akik addig is állami lakásban laktak, azok sorsa egy percig sem volt vitás. A maszek házak bérlői közül a régi lakásigénylők, jogosan és soron kívül OTP vagy szövetkezeti lakást vásárolhattak, illetve tanácsi bérlakásba költözhettek. Az idős, beteg emberek elhelyezéséről a tanács gondoskodott. Kétségtelenül humánus eljárás volt. Bár nem ártana tisztázni, hogy az eltartásra kötelezett gyermekeik — tisztelet a kivételnek — hol voltak, mi-- kor segíteni kellett? A többség, a maszek ház- tulajdonosok ideiglenes elhelyezéséről — mindössze huszonkettő kivételével — a tanácsnak kellett gondoskodnia, mert az iskolákban nem maradhattak, a régi otthonukba pedig nem mehettek, vagy nem mentek vissza. Nem vitás, egy házépítés, egy alapos tatarozás nem néhánynapos munka. Nem is azokhoz szól a rosszalló megjegyzés, akik éltek a lehetőséggel, és most a sokfelől érkező segítséggel, a régi, alap nélküli összetákolt vályogházuk helyén újat építenek, de a rövid idő alatt legjobb szándékuk ellenére sem tudták lakhatóvá tenni otthonukat. E SOROK CÍMZETTJE az a néhány ember, aki nem élni, hanem visszaélni akar a belvíz okozta rendkívüli helyzettel. S miután fedél alá kerültek — legyen az csupán ideiglenes elhelyezést nyújtó lakás — már azzal sem törődnek, mi lesz a lebontásra váró házukkal. Pedig csak ideig-óráig odázhatják el a visszaköltözést. Sem jogi, sem erkölcsi alapjuk nincs az államtól várni lakásgondjuk megszüntetését, különösen nem egy olyan városban, ahol ötezer család — köztük nem egy több mint tíz esztendeje — várja, hogy lakáshoz jusson. K. K. Gazdaságos! Körzeti vízmüvek Nyugat-Dunántúlon újabb 15 000 ember kap, illetve kapott az idén közműves ivóvizet. Ezzel az itt élők 52 százaléka kap már egészséges vezetékes ivóvizet. A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság és a tanácsok mindenekelőtt a falvak jó ivóvízellátásán munkál- - kodnak, mert még elmaradás tapasztalható e téren a városokhoz képest. A lakossági és ipari víztermelés-szolgáltatási beruházások 45 százalékát — mintegy 460 millió forintot — erre a célra fordítottak a mostani tervidőszakban. A falvakban előtérbe került olyan körzeti vízművek építése, amelyekkel több település vízellátását meg lehet oldani. Ez a megoldás olcsóbb az „egy falu, egy vízmű” módszernél. Vas és Zala megyében is több ilyen kezdte meg a működését az utóbbi időben. Magasabb árak, jogellenes knlöndljak NEB-vizsgálat a jászberényi járásban Egyre több mezőgazdasági nagyüzemben honosodik meg a korszerű, repülőgépes növényvédelem. Előnyös-e ez a szolgáltatás a gazdaságoknak? Hogyan tud igazodni a nagyüzemek igényeihez, hogyan biztosítja jelenlegi szervezettsége mellett az anyagok és eszközök hatékony felhasználását? Ezekre a kérdésekre keresett választ a jászberényi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság, a Jászság mezőgazdasági üzemeiben tartott vizsgálatai során. A MÉM repülőgépes szolgálatát a jászberényi járás tizenhat mezőgazdasági üzeme veszi igénybe. Az R- szolgálat megállapodást köt a gazdaságokkal, ha a repülőgép valamelyik gazdaság tulajdonában van, ha pedig saját gépével dolgozik, akkor bérleti szerződést írnak alá. A szerződések tartalmazzák a szolgáltatási díjakat, a növényvédelmi munkákkal összefüggő tennivalókat, a szolgáltató és a megrendelő jogait és kötelezettségeit. Tartalmazza a bérlőnek azt a jogát is, hogy a gép jobb kihasználása érdekében más gazdaságok részére is végezhet növényvédelmi munkát. A munka díjazását a MÉM Növényvédelmi Főosztálya határozta meg. Az R-szolgá- lat az elvégzett munkát az M ár csak a Sanyi fiában bízott, ő volt hozzá a leghűségesebb. A gimnáziumot tanulta, ahogy most mondani szokás: levelező úton, mégis kitartott mellette a juhho- dályban. A többi gyerek bezzeg ki mérnök, ki technikus lett valahol az ország túlsó felén. De ez az egy, a legkisebb, a Sanyi, ez más. Igaz, két hónapja lesz lassan, hogy nincs mellette, behívták katonának, de ha leszerel, úgyis visszajön mellé a juhokat őrizni, meg tovább tanulni'. Pedig ott bent is furkálják a Sanyi fiút, mert amikor bent volt nála látogatóban a debreceni laktanyában, akkor saját fülével hallotta, hogy vissza akarják tartani tartalékos tisztnek és fegyvermestert faragnának belőle. Na olyan nincs! Nem fogják tőle elragadni az egyetlen hűséges Sanyi fiút. Hogy is mondta az a gyerek?: — öreg, ha leszerelek, visszajövök, nem hagyom el se magát, se a nyájat. Mert olyan jó magával itt kint a pusztában. öreg az országút. Pedig már hetvenedik évét tapossa. De hát a juhászember sose öregszik meg. A juhászérvényes díjtételek szerint számlázza. Kiderült azonban, hogy a Dél-Heves megyei Mezőgazdasági Tsz-ek Területi Szövetsége mellett működő helikopteres szolgálat a hivatalos díjtételeken kívül jogellenesen magasabb árakat számított. A pusztamonostori Búzakalász Tsz- nek például „megbízói díj” címén 10 százalékos költséget számolt feL A szerződést megszegve magasabb díjkat követeltek azok a bérlők is, akik más gazdaságoknak végeznek repülőgépes növényvédelmi munkát. A jászkiséri Lenin Tsz például a jászapáti Ve- lemi Tsz-nek „általános költségek” címén 9 százalékkal magasabb munkadíjat számolt fel. A termelőszövetkezetnek ez tavaly 20 776 forinttal több kiadást jelentett. Ugyancsak a Lenin Tsz — étkezési díj címén naponta 40 forintot fizetett ki jogellenesen az R szolgálat alkalmazottainak. Ez az összeg 25 hónap alatt meghaladta a 49 ezer forintot. A népi ellenőrök megállapították, hogy a repülőgépes növényvédelmi munkákat gyakran csak nagy késéssel végzik el. Ezzel felborítják a gazdaságok munkarendjét, s a kiszolgáló személyzetet sokszor több napos tétlenségre kárhoztatják. Súlyos gond az intenzív védekezési ember mindig fiatal marad, a sírba is fiatalon száll le még kilencvenéves korában is. Bogár, a kis fekete 'puli széleset vakkantva nagyot kerül. Biztosan a birkákat tereli az az okos állat. Kiles a hűvös kunyhóból, kikiált a pulinak: — Eriggy az elejti e, tee! De lám nem a birkák után rohan az, hanem valamiféle piros autó elé. Nagy porfelhőt csap a masina, ahogy közeledik búg- va-erőlködve a poros dűlő- úton. Na nézd már, táncsak nem a Sanyi fiú jön haza? Az autó a kunyhó bejáratához kanyarodik. Két ember száll ki belőle. Az egyiket mindjárt felismeri: Karikás Berci másodjuhász a 6-os üzemegységből. Azt mondja a Karikás Berci, miközben nyújtja a kezét: — Üljék be Sándor bátyám az autóba, mert mától fogvást én váltom fel magát! — Engem? — az öreg visz- szahőköl. A másik érkezett aktatáskás is szól: munka eltolódása ott, ahol a kertészeti kultúrák (szöllő, paradicsom, burgonya) fokozott védelmet igényelnek, és a permetezési forgók betartása elengedhetetlen. A repülőgépes növényvédelmi óvórendszabályok betartásáról a vizsgálatok megállapították: a kisegítő személyzetet — sávjelző munkásokat — a repülőgép vezetője minden esetben kioktatja. Szinte minden gazdaságban hiányzik azonban a nyilvántartás. A vizsgálat tapasztalatai szerint gyakran előfordul, hogy az előírt technológiákat figyelmen kívül hagyva ,(idegen” területre is szórnak vegyszert, Ez azzal a veszéllyel jár/ hogy e területekről a termény a Vegyszeres permetezés után, a kötelező kivárási idő nélkül kerül a fogyasztókhoz. A NEB vizsgálatok igazolták a repülőgépes növényvédelem előnyeit. Az új módszerek jó hatással vannak a munka szervezettségére, a munkaerőgazdálkodásra, a terméshozamokra. Ugyanakkor felhívták a figyelmet számos olyan hiányosságokra, amelyeknek megszüntetése sürgős feladata a MÉM repülőgépes szolgálatnak, és a szolgáltatásokat igénybe vevő gazdaságoknak is. i. a. — Felhőst elvtársnak be kell jönni velem az állami gazdaságok megyei igazgatóságához. Arról van szó, hogy a juhászati előadónkat felrendelték egy évre Pestre, s magára gondoltunk, hogy helyettesítse. — Én-e? Húszén nincs meg nékem ahhoz az iskolám! — Felhősi bátyám, hiába ván másnak iskolája, ha nincs annyi gyakorlata, mint magának. Negyven évi szolgálat nagy idő, s aztán... majdcsak belejön az irányításba. A titkárnője majd elvégzi az adminisztrációt... Bizony, itt nincs apelláta. Menni és menni kell, mert azt mondja: megköveteli a társadalom, a népgazdaság. Hát ki is csordul egy könnycsepp, ahogy távolodik az a szép legelő, a juhhodály, meg a Bogár puli, rá az egész puszta, a szétterülő határ. Mégiscsak negyven éven át állt itt helyt az egész társadalom, a népgazdaság megelégedésére. Hát akkor meg miért. „ Ki fúrt meg?... Vasúti újítás A Szakszervezetek Megyei Tanácsa újítási kiállításán láttuk a vasúti ütközőemelő berendezés kicsinyített mását. A MÁV Járműjavító Üzemének újítása a vasúti ütközők szerelését gépesíti. A nehéz ütközőket három ember emelte fel eddig a szereléshez, s a munka elvégzése is balesetveszélyes volt. Az emelő berendezés megfelelő magasságba emeli, s tartja a javítandó ütközőt, így emberi erő és balesetveszély nélkül végezhetik a szerelők munkájukat (Fotó: N. ZS.) Süllő, csuka, ponty meg keszeg Csak fogja, de nem eszi — Ha igazi halászt akar látni, akkor keresse meg Czinege Kálmánt, — mondták a túrkevei halászok. Akiről a szakmabeliek is így beszélnek, biztosan érti a mesterségét. Az egyik napr sütéses délután odakanyarodtunk a Hortobágy—Berettyó csatorna töltése mellett meghúzódó tanyához. Czinege Kálmán feleségével és idősebb fiával éppen a ház előtt álló öregecske autót tanulmányozta. II töltés oldalában — Ballagjunk át a töltés másik oldalára, ott vár rám a munka — unta el a halász az ismerkedést a Volgával. — Régen volt ez igazán jó mesterség — sóhajtott fel útközben — amikor még nem szennyezték a vizet. Ez az én területem — mutatta — a kevi hídtól lefelé, 6 kilométer hosszan. . A gát oldalában rozoga bódé áll, ide siet be Czinege Kálmán, hogy csőrlővel felemelje a csatorna alján nyugvó 440 négyzetméteres hálót. — Minden felhúzáskor megszuszogósítja az embert, pedig a háló alján most is csak néhány keszeg ficánkol. — Máskor többet szokott fogni ? — Szezonja van ennek is. Áprilisban egy éjszaka 15— 20 kiló halat is megfogok vele, de ehhez fel kell húzni vagy 150-szer a 7—8 mázsás hálót. — A nap hogyan kezdődik? — Általában reggel négyOdahaza felkerül a fehér ing, fekete ünneplő ruha, fényes csizma. A megyei igazgatóságon már félkör alakban várják a dolgozók. Innen is, onnan is elhangzik egy-egy beszéd: szeretettel köszöntjük körünkben Felhősi elvtársat... hasznosítsa sokáig élettapasztalatát a juhászati előadói székben... Az igazgató is sok sikert kíván a jó munkához. Aztán odasúgja: — Na Sándor bátyám, most már maga mondjon néhány szót. Ugyan mit mondjon. Csak áll sápadozva. Legszívesebben kiszaladna innen a hűvös irodákból, ki a rétre, a pusztába, a birkák meg a Bogár puli mellé. Ki innen. Miért kellett őt idehozni? Nem fogja itt a hely. Valamit mégiscsak mondani kellene. Az igazgató is mosolyog rá nag-ybiztatva. Megköszörüli a torkát, s valósággal kiömlik belőle a gondolat: — Elvtársak! Csak annyit mondjanak meg... kinek nem tetszett á képem, hogy ide behoztak a hodályból?... Ott kint a pusztában. „ ki fúrt meg? Dénes Géza kor kelek. Délelőtt 11-ig végigjárom a negyven varsát. Ami hal van benne, kiszedem, ha hibát találok, kijavítom. Ezután szoktam reggelizni. Délután kettőig-há- romig pihenek, este tízig áttelepítem a varsákat. Ha szezonja van, éjszaka is tekerem a csörlőt. Így megy ez, amíg be nem fagy. Télen — Mindegy nekem, — válaszoltam, csak munka legyen. Hát így kezdődött az én halászságom. Ha majd a gépek < — De azóta megszerette? — A vizet nem lehet nem sze- t retni! A színe, a szaga... A I szerszámokat kötünk, és időnként meglékeljük a jeget, hogy szellőzőn a csatorna. Kellett a kenyér — Ebben a vízben milyen hal terem? — Van itt süllő, csuka, ponty, de keszeg a legtöbb. — Maga is kedveli? — Ritkán eszem belőle, a két fiam sem szereti igazán. Egyedül a feleségem fogyaszt el hetente egy-két kilót. — Akkor miért választatta ezt a mesterséget? — Különösen alakult — mondja a halász csöndes szóval. — Földműves családból származom, 14 éves koromban félárván munkát kellett keresnem, mert én voltam a három gyerek közül a legidősebb, és az egyedüli fiú. Hétfői nap volt, nagyon emlékszem rá. Ecseg- falván kopogtattam 1952-ben az állami gazdaság irodájába. Egy ősz bácsi nézett rám a szemüvege fölött: — Hová tegyelek téged édes fiam? — kérdezte, hiszen alig voltam negyven kiló, most sem vagyok valami kövér. — Szeretsz-e halászni? csend, ami körülvesz. T1 Ä fák, a fű, nem is lehet ezt elmondani, csak érezni... Kevibe nősültem harmincéves koromban, akkor vettem a tanyát is. Nem szívesen mennék el innen, legfeljebb majd akkor, ha már visznek. Pedig szinte két csuklóm van, — mutatja megdagadt kezét — mert amikor, késő ősztől, a gyomai Viharsarok Szövetkezet tagjai közösen halászunk; akkor is csak az megy: húzd meg az evezőt, ne törődj a széllel, az esővel! — De most már legalább itt van az autó. Lehet kirándulni, szórakozni. — Nem azért vettem én azt. Elég kirándulás a víz, meg az, hogy teljen a haltartó bárka. Szórakozásnak pedig ott a telepes tévé, másra nincs is idő. Csak tudja a gáton hajnalban és késő este motorozni már hideg. A közös halászáshoz járok majd az öreg masinával, ha egyáltalán képes lesz megmozdulni. — Á gyerekekből lesz-e halász? — Nem hiszem. Inkább menjenek valamilyen gyárba. Talán, ha nálunk is lesznek gépek. .1 — braun —