Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-06 / 209. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. szeptember 6. 4 Hátitáska vagy aktatáska? Szép, formatervezett háti- táska — kisiskolásoknak, amely, az üzletekben is meg­található Nagy pillanat: az iskolába járó gyermekeknek iskola­táskát kell vásárolni. A szülők tanácstalanok, milyet vegyenek, hiszen a kereskedelem többfélét kí­nál. Mi — elsőosztályos taní­tónők — már a nagycsopor­tos óvodások szüleinek is azt tanácsoltuk a májusi első szülői értekezleten: lehető­leg háton viselhető, hagyo­mányos hátitáskát vegye­nek, de legalább olyan kom­binált, akta-hátitáskát, ame­lyet I—IÍ. osztályban háton, később kézben hordhat a gyermek. Nem lehet tudni, hogy mi­ért, de az iskolába kerülők nagy része „nagylányo- sabb”-nak, „felnőttesebb”- nek tartja az aktatáskát és szégyelli a hátán viselni az iskolatáskát. Tudva ezt, mi már előre kérjük a szülőket, csinálja­nak kedvet a kis iskolásje­löltnek a táska háton vise­léséhez. Magam is mindig megdi­csértem az első napokban hátitáskával érkező kis el­sőseimet. „Ezekről a gyer­mekekről látszik, hogy iga­zi iskolások!” Az elismerés hatására szép lassan vissza­kerültek a kombinált háti­aktatáskákra a szíjak és fo­kozatosan elértem azt, hogy minden tanítványom a há­tán viselte a táskáját. Mindenekelőtt legfonto­sabb érv az, hogy a jól te­lecsomagolt táskát sokkal könnyebb háton viselni, mint egy kézben. Gondol­junk) csak önmagunkra! Mennyivel könnyebben me­gyünk hegymászó túrára há­tizsákkal, mintha ugyanazt az utat úgy kellene megten­nünk, hogy a hátizsákba csomagolt terhet egyik ke­zünkben, kézitáskában vin­nénk. A hatéves gyermek izom- zata még gyenge ahhoz, hogy a gerincferdülés ve­szélye nélkül cipelhesse egy kézben a nehéz táskát. Ezeknek a kis aktatáskások­nak a válla egészen lelóg a terhelt oldalon és a táska a bokájukat verdesi. A hátitáskát viselő gyer­mek szép testtartással jár és mindkét keze szabad, ami segíti a biztonságosabb közlekedésben. Dr, Gergely Károlyné Munkahelyen vagy otthon Érdekes és szemléletes adatokat közöltek nemrégi­ben a gyermekgondozási se­gély — népszerű rövidítésé­vel, a „gyes” — eddigi két és fél esztendejének „karrierjé­ről”. Szó szerint karriert le­het írni, hiszen nem keve­sebb derült ki minthogy: a gyermeket szülő dolgozó nők közül minden négy kisma­mából három — élt vagy él ezzel a lehetőséggel. A fizi­kai munkát végzők három­negye, a szellemi foglalko­zásúak pedig több, mint a fele otthon marad újszülött gyermekével —• egy, két vagy éppen három esztendeig. A „gyes” szépívű felfutása — néhol — fellobbantja vi­szont a már-már elavult, pa­razsukba fulladt viták láng­ját is. Nevezetesen: azt a vé­leményeket és ellenvélemé­nyeket ütköztető — vitát: mi jobb a nőknek? Dolgozni — vagy csak gyereket nevelni; csak és kizárólag feleség, illetve anyaszerepet vállalni. S bármilyen idej étmúlta fel­fogásnak tűnik az utóbbi, szólalni kel.1 róla, mert sok­helyütt ma is tetszetős érve­lésnek tűnik. Még akkor is, ha az élet megcáfolja. Egyik nagy textilüzemből való a példa, a „cáfolat” egy megnyilatkozása. Nem a leg­szerencsésebb módszerrel — de a szorító munkaerőgond­tól hajtva — a munkaügyi­sek sorra járták az otthon levő kismamákat, „beígér­ték” a bölcsődei helyeket, (jegyezzük meg, hogy meg is teremtette a gyár a megfele­lő bölcsődei körülményeket) s majdhogynem külön jutal­mat is kilátásba helyeztek: jöjjenek mielőbb a gépekhez az asszonyok. A példa — más megfogalmazásban, más vetületben — korántsem egyedülálló. Legyen szó tan­testületről, vagy kereskedel­mi egységről, gyógyszertár­ról, vagy kórházi osztályról — a nyíltan is kimondott né­zet: jó lenne, ha az ifjú ma­mák minél előbb ismét mun­kába állnának. A női munkaerőkre rop­pant nagy szükség van. Ez már hovatovább világjelen­ség lesz, még ha nem is a miénkhez hasonló nagyság- rendű igényként. De van a kérdésnek egy másik oldala — legalább olyan érv a vitá­ban, mint a munkaerőgond — ez pedig a nők állásoontja. Ifjú gyógyszerésznőkkel beszélgetve mondották el né- hányan: a szakmai „becsü­letük”, a hivatásérzetük is diktálja, hogy kizárólagosan a gyermeknevelésre fordított évek után visszatérjenek a pultok mögé; szakkönyveket böngésszenek — s tulajdon­képpen hiányzik még a leg­szebb gyereknevelési foglala­tosságuk közepette is a mun­kájuk. Korántsem kell en­nek az érzésnek a fellobba- násához feltétlenül az, hogy a nő magasabban kvalifikált munkát végezzen. Az egyik kisebb műszerüzemben hal­lottam fiatal asszonyoktól — nem is a legkönnyebb mun­kát végeztek, két műszakban —, hogy nem elégíti ki őket a háziasszonyoskodás. Fárad­tabbnak érzik magukat az otthoni „asszomi munka” után, mint az üzemi műszak nyomán. A munka életszükséglete a nőknek. Es nemcsak a ke­nyérkereset, a családi jöve­delem gyarapítása okán. In­kább: mert olyan természe­tes tartozéka lett az egyen­jogúságnak, amely teljesebbé teszi az életet. Teljesebbé — és egy kicsit bonyolultabbá is. Mert a munka mellé jön az anyaság vállalása, a házi­munkák ma is tekintélyes II csecsemők és gyermekek gyógyszeradagolása A kellő nagyságú, hatékony gyógyszeradag meghatározá­sa sok esetben nem kis gon­dot okoz a szülőknek. A gyakorlatban egyszerű tapasztali módszer, hogy a felnőttadagot osztjuk el a kornak, vagy súlynak meg­felelően. Nem kell hangsú­lyozni, hogy a modern gyógy­szerek használati utasításain ma már mindig szerepelnek útmutatások a csecsemők és gyermekek részére. Volt idő­szak, amikor képleteket pró­báltak népszerűsíteni, de azt hisszük, hogy ez ma' sem a legpraktikusabb járható út. A gyógyszerfelhasználást illetően három alapvető kort szoktunk megkülönböztetni: csecsemőkor 1—12 hó között, kisdedkor 1—6 év között, is­koláskor 7—14 év között. Az újszülöttkor azonban, egyáltalán az első három élethónap külön elbírálást igényel a gyógyszeradagolás szempontjából. A mai szo­kás szerint többnyire a fel­nőttkorban használatos gyógyszeradagokat számítjuk át. Fontes, hogy a felnőttek­nek szánt adag mennyiségét pontosan számoljuk át a gyermek korának és súlyá­nak megfelelően. A felnőtt Kor adag hányada 1 hó 1/10 6 hó 1/5 12 hó 1/4 3 év \ 1/3 7 év 1/2 12 év 2/3 A fenti táblázat némi út­mutatás ad az otthoni gyógy­szerhasználathoz, a széles ha­tósugarú antibiotikumok, morfinszármazékok hormo­nok valamint a Chlorocid esetében azonban kérjük ki kezelőorvosunk véleményét. Dr. Szebeni József Hare a kilók ellen Tíz perc torna Sokan bosszankodnak, ha ész­reveszik, hogy csípőben ismét gyarapodtak egy centit. Ez rendszerint az ülő munka, vagy más, mozgásszegény életmód ve­lejárója. Naponta tíz perc tor­nával, természetesen, ha hosszú ideig kitartóan végezzük, ered­ményesen harcolhatunk e je­lenség ellen. Kezdjük el, beme­legítésül kis helyben járással és utána: 1. Két karunkat előrenyújtjuk, lábunkat pedig váltakozva hát­ralendítjük, legalább tíz-, tizen­kétszer. 2. Jobb lábunkat lendítsük elő­re és érintsük meg a bal kezünk­kel, majd ez után a bal lábun­kat lendítsük előre és a jobb kezünkkel érintsük meg. Ezt a gyakorlatot, váltakozva, nyolc­szor — vagy tízszer végezzük el. 3. Letérdelünk, nyújtott karral támaszkodunk a földön és vál­takozva lendítjük a jobb és bal lábunkat, térdben meghajlítva nyolcszor, tízszer, felfelé. A torna mellett — ha van rá lehetőség —, fussunk naponta egy keveset! része, esetleg még a kert, a háztáji „vidéken” is tenni­való jócskán. Sok? Igen. Sok. Vállalja mégis a nőknek im­már 85—90 százaléka orszá­gunkban — azért, mert telje­sebb életet biztosít annak a nemnek, amely elé sokszor ma is a „gyengébb” jelző konvencionális tartozékát fű­zik. A „csak háziasszony”, „csak anya és felelség” tábor természetesen létezik még. S nem is csupán azért, mert az idősebb generáció sok-sok derék tagja ezt kapta élete részéül. Fiatal nők körében is akadnak hívei. Talán — mert még nem ismerik az élet másik felét. Talán — mert néhol „elegánsnak” tű­nik az otthon levő feleség szerepe: talán, mert hódít még néhol az a férji szemlé­let is, hogy „eltartalak ma­radj itthon”. (Utóbbit igen sokszor az apró egoizmusok léggyökerei táplálják; több idő* jut a főzésre, a mosásra, a férfi kényelem „összkom­fortjának” megteremtésére — asszonyi energiával.) Vitázni — lehet. A számok viszont objek- tívek. Nemcsak azt jelzik, hogy pici gyerek mellett sok­sok asszony boldogan eltölt néhány évet. Hanem azt is, hogy amint lehet, visszatér­nek az asszonyok a munka­helyükre. A szidott, esetleg a nehezebb munkához is. Mert az élet teljesebbé vá­lását adja. Várkonyi Margit Hová menjünk kirándulni? Dunaújváros Dunaújváros hazánk első szocialista városa. Tör­ténelme azonban nemcsak arra a két évtizedre nyúlik vissza, amely alatt nagy iparvárossá alakult, hanem több ezer évre. A város helyén lévő Dunapentele éle­tét ugyanis a helytörténeti múzeumban gazdag lelet- anyag dokumentálja. A bronzkortól a római időkön át napjainkig fontos szerepet töltött be ez a község a kör­nyék életében. Igazán jelentős szerephez azonban csak az 1949— 50-es évben jutott. Akkor kezdték meg itt a vasmű építését. Az ipari létesítményekkel párhuzamosan, gyors ütemben épültek a lakónegyedek. Most Dunaúj­város hazánk egyik nagy, korszerű iparvárosa. Az építkezések során a városnak három fő részét alakították ki. Ezek közül leghangulatosabb az óvárosi rész. Itt még számos emléke megtalálható a hajdani kis falunak. A dimbes-dombos területeken kanyargó utcák mentén még látunk parasztházakat, sőt mint­egy emlékeztetőül a múltra meghagytak néhány lösz­falba vájt barlanglakást is. Az óváros központjából vezet az út a Szalki-sziget- re, amelyet tulajdonképpen már csak szokásból nevez­nek így. Valójában félsziget, amelyet a régebben vég­zett folyószabályozások alkalmával alakítottak ki. Ezen a félszigeten kemping van, ahol minden kiránduló he­lyet kaphat és kellemesen érezheti magát. A forgal­mas kikötő érdekes látványt nyújt a látogatóiknak. A város másik része az Újváros, amelynek fő út­vonala a Vasmű út. Ezen a széles, nyílegyenes sugár­úton mutatkozik meg igazán a mai, korszerű Dunaúj­város. A teljes hosszában kiépített Duna-partról, szép kilátás nyílik a folyóra, és az Alföldre. Az Ady Endre utcában van a múzeum, ahol a város hajdani életének emlékei mellett gondosan összeállított tablókon tárul fel előttünk a város alapítását, fejlődését bemutató,- gazdag helytörténeti anyag. Dunaújváros nevezetessé­ge, hogy itt működik az ország legnagyobb — 32 tan­termes — általános iskolája. A város legfontosabb része a Dynai Vasmű, a mo­dem ipar egyik fellegvára. Turista csoporttal az üzem területére az Idegenforgalmi Hivatal szervez látogatá­sokat. Idegenvezetők kalauzolják a vendégeket, akik­nek egy-egy ilyen út felejthetetlen élményt jelent. Du­naújvárost vonattal csak átszállással lehet megközelí­teni, így az utat mindenekelőtt gépjárművel utazók­nak, csoportos kirándulóknak ajánljuk. — B — Korszerű gépesített otthon háztartás A nagy varázsló, a mér- földes léptekkel haladó tech­nika behatol az élet min­den területére. Nemcsak a felhők között jár a legkor­szerűbb repülőgépek formá­jában, kering a világűrben, nemcsak a tengerfenékre ereszkedik le, hogy a legkor­szerűbb eszközökkel hajtson végre utazásokat, hanem el­jut az otthonokba is, ahol a háztartás gépesítésével teszik könnyebbé a dolgozó emberek életét. Modern konyha vagy inkább laboratórium? Kezdjük a konyhával, amely napjainkban is már kevéssé hasonlít akár a húsz év előtti, konyhákhoz is. Sok­kal inkább egy laborató­riumhoz, amelyben kukta főzök, elektromos gépek, villanytűzhely, kávé- és tea­főzők, resók, forróvíztárolók, a főzést szinte kézi erő nél­kül előkészítő konyhai ro­botgépek, infravörös sugár­ral párolok és egyéb korsze­rű konyhai eszközök segítik elő a dolgozó asszonyok házi munkáját. A technikusok, tudósok újabb kísérletei alapján további újdonságok várhatóak ezen a téren, s egyre inkább közeledünk az úgynevezett sugárkonyha fe­lé. Ez nemcsak a percek alatti főzést, sütést teszi le­hetővé, hanem azt is, hogy az ételanyagok vitamintar­talma és íze szinte maradék­talanul menjen át a kész ételbe. A sugárkonyha legtöbb da­rabja napjainkban még csak kísérleti, úgynevezett minta- példányokban, kiállítási tárgyként szerepel, de csak rövid idő kérdése, hogy so­rozatgyártásra kerüljön, és a háztartásoknak olyan min­dennapi darabjává váljék, mint napjainkban a mosó­gép, vagy a villany vasaló. Ugyanezt adhatjuk a gépesí­tett otthon másik fontos kel­lékéről: a robotemberről. A kibernetikusok műhe­lyében ma már olyan ördön- gősen bonyolult gépek szü­lettek meg, melyek szinte túlszárnyalják Capek vagy Wells fantáziáját is. Ezek közül első helyen említhet­jük a közel harminc műve­letet végző robotembert, azt a háztartási automatát, mely a mosogatástól a favágásig (pontosan beállítható, szabá­lyozható mértékben), a csoma­golástól a padlókefélésig a, legkülönbözőbb és legbonyo­lultabb munkafolyamatokat elvégzi. A kultúrgéptől a klimatériumig Egy leningrádi kiállításon hatalmas feltűnést keltett a kultúrgép, amely a könyv­tár, a televízió, a film és a hangverseny élményeit egye­síti. Kézérintésnyi távolság­ra hozza a távoli városok képkiállításának anyagát, felcsendíti a meleg otthon nyugalmában a koncertek puha, léleksimogató muzsi­káját, a lakásba varázsolja a forró színházi esték élmé­nyeit. Folytatásos regényeket közöl vetített képekben. A gép szinte csúcspontja an­nak, ami a rádióval kez­dődött, és a televízióval foly­tatódott. Legyőzi a távolság mellett az időt is, kiszűri a mindennapok kultúrprog- ramjából a legértékesebbe­ket. Az ugyanabban az idő­pontban egymástól távoleső helyken játszódó művészi eseményeket kényelmes kö­rülmények között családi kör­nyezetben az otthon meleg nyugalmában élvezheti majd a pihenésre és szellemi fel­üdülésre vágyó ember. Ma még költséges, így ma­gánháztartásokban egyelőre nem használják a klimaté- riumot, az úgynevezett „klí­magépet”, de bizonyosra ve­hető, hogy néhány éven be­lül sok lakásban találkozunk az ötletes szerkezettel. Egy évtizeden belül pedig olyan nélkülözhetetlen és minden­napos cikk lesz, mint nap­jainkban a jégszekrény. k. g. WÁVhVírMí-: ‘ Horgolt pulővr©r A modell 600 g türkizkék fo­nalból 5-ös tűvel készült. Mintája: A megfelelő hosszú­ságú láncszemsort behorgoljuk egyráhajtásos pálcával. 2. sor: 3 láncszem (ez egy egy­ráhajtásos pálcát képvisel) * a 3. pálcára négy egyráhajtásos pálcát öltünk, 2 pálcát kiha­gyunk és a 3. pálcára egy egy­ráhajtásos pálca, egy láncszem és egy egyráhajtásos pálcát öl­tünk * ismétlés, végül a 3. pál­cára egy egyráhajtásos pálca, 3. sor: 3 láncszem. * egy egy­ráhajtásos pálca, egy láncszem, egy egyráhajtásos pálca az elő­ző sor két pálca közötti egy láncszemes ívbe. 4 egyráhajtá­sos pálca az előző sor négy egy­ráhajtásos pálcájára * isméte­lünk s végül a szérpálca. 4. sor: 3 láncszem * egy egy­ráhajtásos pálca, egy láncszem, egy egyráhajtásos pálca az elő­ző sor egy láncszemes ívé-be * ismétlés, szélpálca. 5. sor: 3 láncszem * 4 pálca a 4 pálcára, egy pálca egy lánc­szem, egy pálca az előző sor egyláncszemes ívébe, * ismétlés, végül szélpálca. 6. sor: 3 láncszem * 4 pálca az egy láncszemes ívbe, egy pálca, egy láncszem egy pálca a 2. és 3. pálca közé. A harmadik sortól ismételjük a mintát. Munkánkat a hátrész horgo­lásával kezdjük, azonos széles­séggel készül egészen a karöltő­ig. A szabásminta szerint alakít­juk a karöltőt, majd a váll részt. Elejét a hátával azonos módon horgoljuk a karöltőig, onnan két részben folytatjuk a horgolást és a szabásminta szerint a nyak­kivágás kerekítését' Ha készen vagyunk kitűzzük és átgőzöljük, maid összevarr­juk az oldalakat és a vállakat. Á nyakkivágásra a gallért öt sor egyráhajtásos pálcából horgoljuk, majd befejezzük a legyező mintával: 3 szoros­szem után egy pálcát kihagyva a következő pálcára 5 egyráhaj­tásos pálcát öltünk, egy pálca kimarad és 3 szorosszemmel is­mételünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom