Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-05 / 208. szám

1975, szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kjusztendili képeslapok Ünnepet ül a bolgár föld népe. Harmincegy esztendeje, 1944. szeptember 9-én győzedelmeskedett visszavonhatat­lanul a párt vezette antifasiszta nemzeti felkelés, hogy örök időkre száműzze e szép országból a fasizmus sötét erőit. A bolgár föld minden részével együtt ünnepel az alig egy esztendeje testvérmegyénkké lett Kjusztendil népe is. Kjusztendil... f Ma még kissé idegenül hangzik számunkra ez a szó, bár egyre gyakrabban ízlelgetjük. Túl vagyunk az első lá­togatásokon. Nemrégiben Szolnok apraja-nagyja tapsolhat­ta meg az ördöngős kjusztendili táncosok nagyszerű pro­dukcióját. A barátság hőfoka a jövőben bizonyára egyre maga­sabbra emelkedik Egyre több hírt, információt adunk, de kapunk is bolgár testvérmegyénk életéről; dolgos hétköz­napjairól, felszabadult hangulatú ünnepeiről. Bolgár barátaink nagy nemzeti ünnepe alkalmából la­punk fotóriportere villant fel néhány pillanatképet a test­vérmegye, a bulgáriai Kjusztendil mindennapi életéből. — molnár — A BKP Kjusztendil megyei bizottságának a modern városrészben magasodó impozáns székháza A kjusztendili Óvárosban találkozik a régi és az új Az „elátkozott” mecset, a török uralom jelképe, napjainkban újul meg, hogy múzeum kapjon benne helyet Fotók: Naey Zsolt I Szabad-e a szabad idő? Csinosított tantermek, kedvezőbb fettételek Új napközis csoport Jászjákóhalmán A gondosan előkészí­tett és végrehajtott nyá­ri karbantartási mun­kák eredménye, hogy Jászjákóhalmán tiszta és szépen berendezett tan­termekben várták a gye­rekeket az 1975/76. tan­év első napján. Az ál­talános iskola két épüle­tében — a központi és az „öreg” iskolában — a felső tagozatosak hét és az alsó tagozatosak hat tantermében végezték el a szokásos karbantar­tást, a festést, javításo­kat. Felújították az úttörő­szoba berendezéseit, a tantermek, a megyei ta­nácstól kapott, új szem­léltetőeszközökkel gaz­dagodtak. A tanítás ked­vezőbb feltételeit terem­tették meg az újabb is­kolai napközis csoport létesítésével. Az új cso­portban harminc felső tagozatos tanuló kap — ebben a tanévben elő­ször — ellátást. A község óvodáiban is felkészültek az új tanév­re. Szeptember elsejétől az eddigi két óvodai cso­port mellett egy újabb kezdte el működését az I. számú óvodában. Az új csoport létrehozásával teljes egészében osztottá vált Jászjákóhalmán az óvodai ellátás, és egyet­len óvodai kérelmet sem kell az idén elutasítani. Javulnak az új tan­évben az iskolai étkezte­tés feltételei. A konyha és az étkezde felújítása után lehetővé vált, hogy több mint nyolcvanöt általános iskolás és óvo­dás gyerek étkezzen az iskolában. A megszépült iskolá­ban háromszáz általános iskolás — köztük negy­venhárom első osztályos — kezdte el a tanulást. A minden eddiginél ked­vezőbb feltételek megte­remtéséhez a községi ta­nács 120 ezer forinttal járult hozzá a nyár fo­lyamán. Vizsgálják a Balatont A Balatonon ősszel is folytatják a nyíltvízi tudo­mányos munkát. A szakem­berek számos helyszíni vizs­gálatot tartanak a tavon. Be­hatóan vizsgálják a Balaton ..tömeghala” a keszeg élet- körülményeit. Figyelemmel kísérik a tó „idegen” halai­nak: a busának és az angol­nának a viselkedését. Vizsgálatot igényel a tó úgynevezett biomasszája, amelybe a legapróbb élőlé­nyek sokszáz tonnányi tö­mege tartozik. \ Á szabad időről Kosz­tolányi játékos sora jut eszünkbe: „emlékezet — most azt hiszed, hogy volt, most meg azt, hogy nem lé­tezett. „Létezik-e növekvő­nek mondott szabad időnk, ha igen, mit tekinthetünk annak, s jut-e belőle a köny­veknek? Szabad időnek a munkától szabad időt mondjuk. Minél kevésbé szereti valaki a szakmáját, annál élesebben válik el a nem szabadnak tekintett óráktól a szabad idő, annál inkább lesz szá­mára az önmegvalósítás esz­közévé (hobbyk útján), s az élet naposabbik felévé. Vi­szont, ha valaki megszállott­ja hivatásának, elmosódnak a határok: a szabad idő egy része a hivatást szolgálja, egészíti ki (szakkönyvek ol­vasása, viták szakmai témák­ról, kísérletezés, rajzolás, tervezés, számítások, stb. otthon.) Az aktív pihenéshez és a személyiség gazdagodá­sához azonban más jellegű tevékenység is szükséges. Olyan órák is kellenek, me­lyeknek kitöltése a legszere- tettebb hivatástól is függet­len, melyek kikapcsolódást adnak annak gondolatköré­ből, elősegítik a felüdülést jelentő esztétikai élményeket (művészetek, szépirodalom) biztosítják a szükséges moz­gást (sport, kertészkedés, tu­risztika), a céltudatos vagy kíváncsiságból kezdett tanu­lást, művelődést. A valóban sokoldalú sze­mélyiség sok ilyen órát kí­vánna és tudna kitölteni. Az unalomtól csak a semmi iránt sem érdeklődő, „szen­vedői ytelen” embereket kell félteni. Ám ha növekszik is a szabad idő, egyelőre kevés van belőle. Nem tekinthet­jük ugyanis szabadnak a munkaerő reprodukálásához szükséges időt; tehát az élel­A Szabolcs-Szatmár me­gyei tanács támogatásával 25 perces színes hangosfilmet készített a nyíregyházi Jósa András múzeum az ajaki pitvar-cifrázásról. A kalocsai pingálóasszo- nyok világhírnévre tettek szert, azt azonban kevesen tudják, hogy a Szabolcs- Szatmár megyei sajátos nép­viseletű lakosú Ajak község­ben is élnek falfestő asszo­nyok. Harminc évvel ezelőtt nagy divat volt a pitvarok cifrázása. A szabad kömé­nyes pitvarokat rendszerint még ezen a településen is égszínűre festették, s azt na­mezésre (vásárlás, főzés, ét­kezés, mosogatás), a tisztál­kodásra (takarítás, mosás, fürdés) és az alvásra fordí­tott időt. Közgazdasági érte­lemben a munkaerő bővített újratermelésének tekinthető a gyermeknevelés is. Ha még a „nem szabad” időhöz soroljuk a közlekedés szinte személyenként változó idejét, akkor kiderül, hogy vajmi kevés olyan óránk ma­rad, melyet valóban szabad­nak mondhatunk. Dé még ezeket is igen sok embernél elviszi a másodállás, masze­kolás, külön munka. Kitűnik az elmondottak­ból, hogy a szabad idő igen becses kincs és korántsem jut hozzá mindenki egyfor­ma arányban. A kis fizetésű dolgozóknál a mellékmun­káknak sokkal nagyobb a szerepük, mint a magasabb keresetűeknél. A magasan kénzett értelmiségiek viszont hivatásszeretetből fordíta­nak az előírtnál több időt munkájukra. A becses kincset észszerű­en felhasználni: ez a feladat. A szabad időre is vonatkozik a régi tapasztalat: amire na­gyon akarunk időt szánni, arra mindig lesz időnk. Aki arra hivatkozik, hogy nincs ideje olvasni, az nem szereti a könyvet. Mert a könyvba­rát az idő szorongató hara­pófogójában is megleli ma­gának a szükséges perceket. Közlekedés közben is lehet olvasni, az alvás idejéből is elcsenhetünk valamennyit. Vannak akik a „gyorsolva­sás” új technikájára esküsz­nek (legelterjedtebb módja, ha csak a sorok közepét ol­vassuk, a sorok két szélét csupán érinti a pillantás). Ám azt hiszem, hogy a gvorsol vasás csak az eleve „átfutni” szándékozott szö­vegek esetében célravezető. pokig tartó munkával a leg­különbözőbb motívumokkal, de főként tarka virágokkal festették tele a hozzáértő asszonyok. A cifrázáshoz egyébként ré­gen sem sokan értettek, ma pedig már csak hárman él­nek közülük: Molnár János- né, Balaskó Ferencné és Ha- sulya Mihályné. Ök is csak­nem harminc évvel ezelőtt pingáltak, valamint most, amikor a község utolsó sza- badkéményes pitvarát cif­rázták, aminek teljes folya­matát filmen örökítették meg. Amit valóban meg akarunk ismerni azt nyugodtan, a megragadó gondolatok fölött töprengve, esetleg visszala­pozva és újra átnézve kell olvasnunk — a nagy gyakor­lottság aztán magától is gyorsítja az olvasást és a gondolkodás sebességét. Legfontosabb azonban a válogatási képesség, a köny­vek közti eligazodás. A könyvekkel bensőséges vi­szonyban lévő könyvbarát úgy lel rá a maga számára szükséges művekre, ahogy az ókori Róma nagy gondol­kozója, Seneca tanácsolja Erkölcsi leveleiben: „Szerintem a kiegyensúlyo­zott kedélyállapot első is­mertetőjele, ha valaki képes megpihenni és elmulatni magában. Ám de arra ügyelj, hogy a sok szerző, s a min­denféle fajta könyv olvasása ne legyen csapongó állhatat- lansággá; bizonyos szelle­meknél el kell időzni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni vala­mit, hogy az hűségesen meg­üljön lelkedben.” Igen válogatni és elmé­lyedni felületes csapongás,' betűfalás helyett; gondolko­dó társául szegődni a könyv­nek, s így írójának is, ki az olvasás során személyes is­merősünkké válik, mert mű­ve azáltal nyer teljes életet, hogy befogadtuk, vitatkozva vagy helyeselve, de minden­képp átélésre készen. Kevéske szabad időnket tehát adjuk át tiszta szívvel „örök barátainknak”, fogad­juk be őket életünkbe, meg­keresvén köztük a lélekro- kont, akinél szívesen elidő­zünk, s olyan ajándékot ka­punk cserébe, mely elűzi a magányt, a bánatot. é$ be­tölti fogyó napjainkat fény­nyel és derűveL B. É. Érettségi 3 év alatt Szakmunkások középiskolája Tiszafüreden Tiszafüreden is egyre több olyan szakmunkás van, aki szeretne leérettségizni. En­nek az igénynek a kielégíté­sére indított ebben a tan­évben a helyi Kossuth Gim­názium szakmunkás-bizo­nyítvánnyal rendelkezők szá­mára levelező tagozatot, amelynek tananyagában el­sősorban az úgynevezett „közismereti” tárgyak szere­pelnek. Az oktatási idő 3 év és a tanulóknak utána lehetősé­gük van az érettségi bizo­nyítvány megszerzésére. A gimnáziumban eredetileg egy osztály beindítását tervez­ték, de végül is három osz­tályt indítanak, mert száznál is többen jelentkeztek. Film a pingálóasszonyokról A fizika ifjú olimpikonja — Melyik tantárgyat sze­reti a legjobban? — A fizikát. Csodálkoztam volna, ha Virosztek Attila, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium utolsó éves tanulója nem ezt válaszolja. A csendes, sze­rény fiú fizikusnak készül. Az egyetemi felvételre min­den esélye megvan, hiszen fizikából nem kell felvéte­liznie, sőt érettségiznie sem, Hogy miért? Attila a VTII. Nemzetközi Fizikai Diák­olimpián idén nyáron har­madik helyezést ért el. Azon a versenyen, amelyen kilenc ország: Románia, Bulgária, NSZK, Csehszlovákia, Len­gyelország, Szovjetunió, Franciaország, a vendéglátó NDK és Magyarország leg­jobb diákfizikusai vettek részt. — Hogyan jutott be a vá­logatott keretbe? — A múlt tanévben az or­szágos középiskolai tanul­mányi versenyben fizikából harmadik lettem. Így kerül­tem be a magyar olimpiai csapatba, öten képviseltük a hazai színeket, két pesti, egy csongrádi, egy esztergo­mi gimnazista fiú és én. Mindannyian az első három helyen végeztünk, egy arany, két ezüst és két bronz ér­met hoztunk haza. Csapat­ban a harmadikak lettünk. — Milyen egy olimpia fi­zikából? — A verseny két napig tartott. ■ Az első napon há­rom feladatot kellett megol­dani írásban, a második na­pon pedig egy-egy kísérle­tet végeztünk el. Ezután az olimpia „könnyebbik” része következett: kirándulások Potsdamba, Rostockba, Ber­linbe, Warnemündébe. A verseny s az NDK-ban töl­tött tíz nap ezért is neveze­tes marad nekem, mert ek­kor jártam először külföl­dön. — Mennyi idejét köti le a fizika? — Szinte minden időmet hisz az életemet teszem fel rá. Rendszeresen megoldom a Matematikai Lapok felad­ványait, szakirodalmat olva­sok. Persze, más egyéb do­logra is szakítok időt Szere­tek moziba, színházba járni, szépirodalmat olvasni, szó­rakozni, s természetesen sportolni is. Futballozom az MTE ifjúsági csapatában. No, ez viszont nem megy olyan jól, hogy esetleg mint jobbszélső valaha is bekerül­hetnék a magyar válogatott­ba... Virosztek Attila „edzőjét”, Sebestyén Istvánt, aki tíz éve tanítja a fizikát a Ver- seghyben, bizonyára sok kol­légája irigylésre méltónak tartja. Bár ő az eredményt egyedül a tanítvány tehetsé­gének szorgalmának tulaj­donítja. — Igaz, szorgalomra,- te­hetségre is szükség vau, de kell még más is... — Szerencsés helyzetben van az iskolánk — mondja Sebestyén István, a fizika ta­gozatos ' osztály tanára. — Szertárunkban minden olyan eszköz megtalálható, ami a jó munkához kell. Tanulóink rendszeres levelezői a Mate­matikai Lapoknak, többen részesültek már dicséretben. Gimnáziumunkban dolgozik az Eötvös Loránd Fizikai Tár­saság egyik fizikai csoport­ja, amelynek vezetői diákok. Havonként egy foglalkozást tartunk, amelyen neves tu­dósok előadásait hallgatjuk meg. Volt nálunk többek kö­zött dr. Jánossy Lajos és dr. Károlyházi Frigyes — mind­ketten az ELTE professzorai. S persze szakkörünk is van, ahol a gyerekek kiegészít­hetik az órán tanultakat. Természetes nem mellé­kes a pedagógus személyi­sége sem. T. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom