Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-05 / 208. szám
1975. szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Energiák a föld méhéböl Áz alföldi szénhidrogén-kutatás öt éve A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem elmúlt négy és fél éve nem volt zökkenő- mentes. A negyedik ötéves terv kezdetén csökkenteni kellett a fúróberendezések számát, és így a fúrási tevékenységet is. Például 1971- ben 200 ezer métert fúrtak, 1972-ben már alig- több mint 140 ezret. Az intézkedést részben az országos beruházási „stop” indokolta, részben pedig a világ, és így a szocialista országok, a mainál sokkal kiegyensúlyozottabb energiahelyzete. A vállalat legfontosabb feladata ebben az időszakban az algyői mező teljes feltárása, a racionális kőolaj- és földgáztermelés feltételeinek megteremtése volt. Hogy ez milyen súlyos gondokat okozott, arra érdemes két példát is említeni. Egy sor, úgynevezett kettős kút- kiképziést kellett megvalósítani a szegedi medencében, amely ugyan műszakilag rendkívül gazdaságos, hiszen lehetővé teszi, hogy egyetlen lefúrt kútban két egymástól különálló olaj, vagy gáztermelő réteget nyissanak meg — mindennek műszaki megoldása azonban korántsem volt egyszerű. Hasonló volt a helyzet a ferde kutaknál is, hiszen a korábbiaknál nagyobb eltéréssel kellett pontosan meghatározott helyre lefúrni, 2 ezer méter mélységre, mondjuk a Tisza meder alá. Mindezeket és a hasonlóan nehéz műszaki feladatokat végül is a vállalat kollektívája sikeresen megoldotta, és előírt tervüket is teljesítették. A világméretű energiaválság a vállalat életében is fordulatot hozott. Az energiaárak ugrásszerű emelkedése tovább növelte a hazai kőolaj- és földgáztermelés jelentőségét, arra serkentett, hogy újult erővel fokozódjék a kutatás. Segítette ezt a kormány 1973-ban, a szénhidrogénkutatás és termelés intenzitásának növelésére hozott határozata is. Fokozatosan növekedett a fúrások mennyisége, tavaly már megközelítette a 190 ezer métert és ezen belül is növekedett a kutatás aránya. A tervidőszak első éveiben főleg Szeged és környéke volt a bázis, az idén, az első félévben már 28 területen kutattak. örvendetesen növekedett az egy „lefúrt méterre” jutó szónhidrogénkészlet is. 1974- ben már majdnem négyszer akkora volt, mint 1971-ben. Ebben az időszakban fedezték és tárták fel a Fe- rencszállás keleti, a kiszom- bori, az endrődi és a Szeged alatti mezőket — hogy csak a jelentősebbeket említsük. Ugyanakkor reményteljes a kutatás más területeken is, például a Körös—Berettyó vidékén, Püspökladány környékén. Az alföldi szénhidrogénkutatás alapvető feladata, hogy gondoskodjék az egyenletes hazai kőolaj- és földgáztermelésről, vagyis a kimerülő mezők helyett újakat fedezzen fel. A Nagyalföldi Kutató- és Feltáró Üzem ezt időarányosan teljesíteni tudta. Javullak a munkafeltételek A megnövekedett és egyre gyarapodó feladatokat a vállalat csak úgy tudja megoldani, ha a műszaki feltételek mellett a dolgozók munka- és életkörülményeinek javításáról is gondoskodik. Különösen fontos ez egy olyan iparágban, mint a kutató és feltáró fúrás, hiszen a munkások helyzete meglehetősen nehéz, télen, nyáron a szabadban, lakott területektől távol dolgoznak. A vállalat kollektívája az elmúlt négy és fél évben ezen a területen is számos eredményt mondhat magáénak. A bérek például a tervidőszakban csaknem harminc százalékkal növekedtek. Javult a munka- és védőruhaellátás is, rövideb- bek a kihordási idők. A vállalat évente három-három és fél millió forintot fizet ki lakásépítés támogatására, és arra törekszik, hogy minél több olajbányászt telepítsen le az Alföld centrumaiban, Szolnokon, Szegeden, Orosházán. Ebben az időszakban a vállalat 50—80 dolgozója jutott új lakáshoz évente. A munkásokat ma már nemcsak szálláshelyükről a munkapadhoz szállítja gépkocsi, megszervezték a távolsági munkásszállító járaT tokát is. Sokat változott a helyzet a „terepen” is. Üj, korszerű fúró- és lyukbefejező berendezéseket állítottak munkába, így kevesebb a baleset, a nehéz fizikai munka. Sókat költött a vállalat az elmúlt négy és fél év alatt munkavédelmi beruházásokra, közülük csak a legjelentősebb : ma már fürdő- és öltözőbódék állnak az olajbányászok rendelkezésére kint a mezőkön is. Biztató kilátások Az ötödik ötéves tervben az országban harmincmillió tonna kőolajjal egyenértékű szénhidrogént kell feltárni. Geofizikai vizsgálatok, előrejelzések szerint a reménybeli készletek nyolcvan százaléka a Nagyalföldön található, ebért a kutató vállalat feladata nagyobb mint bármikor korábban volt. Az elképzelések szerint évente 200—230 ezer métert fúrnak, ennek mintegy fele lesz kutatófúrás. A legre- ményteljesebb terület továbbra is Szeged környéke és a békési kőolaj- és föld- gázmezők térsége, de azok a területek ahol még csupán néhány kútban találtak szénhidrogént, szintén figyelemre méltó eredményt hozhatnak. A kutató olajbányászok célja az, hogy minden lefúrt méter legalább 30—35 tonna kőolajnak megfelelő készlet- növekedést hozzon. Ennek teljesítésére ma minden remény megvan. (FOLYTATJUK.) ; Trömböczky Péter Á közélet sodrában Nem kenyere a tétlenség Kevesen vállalnak és végeznek annyi társadalmi munkát, mint Szabó Lajos kunszentmártoni pedagógus, akivel a Zrínyi-téri általános iskolában berendezett lakásában találkozom. Alacsony, átható tekintetű férfi fogad. Haja, bajusza deresedik, arca az erőtől, egészségtől pirospozsgás. — Hajnali ötkor kelünk — magyarázza — és kitakarítunk a feleségemmel. A házimunkát tudniillik közösen végezzük — csak igy bírjuk. Aztán 7-től este 6-ig mindenki végzi a maga dolgát. Felesége a nagyközség tanácsának elnökhelyettese, 19 éves fia cukrász, kislányuk pedig most kezdte az általános iskola első osztályát. A családapa a Deák-úti iskolába siet. — A tanári képesítést 1947-ben szereztem — mondja — s tanyavilágban, Okány- Láooldalon tanítottam. Ehhez a helységhez fűződik első társadalmi tevékenysége is: 1953-ban, az országban először tanyai kollégiumot szervezett a környező tanyák gyermekeinek. — Ezután igazgatóhelyettes lettem Mesterszálláson, majd 1965-ben tanulmányi felügyelő Kunszentmártonban. Azóta itt élek. A tanulmányi felügyelőségről viszont — mivel túl „hivatalosnak” találta — leköszönt.. Napközis nevelő lett. — Most is az vagyok. Igaz, az új tanévben már a kisegítő tagozaton tanítok majd. Annál is inkább, mert idén jelentkeztem a Gyógypedagógiai Főiskolára. A marxista-leninista esti egyetem elvégzése után — 1967-ben — viharos gyorsasággal kapcsolódott be a közéleti tevékenységbe. Néhány éven belül pártpropagandista lett, maid 1971-ben megválasztották a nagyközség pedagógus szakszervezetének titkárává. Emellett önkéntes rendőr, és 1972 óta polgár- védelmi századparancsnok is.-— Mint a Hazafias Népfront aktivistája — mondja — a cigányügyekkel is foglalkozom. Ezen a környéken élnek, nap mint nap találkozom velük. Filmeket vetítünk, s átfogó, ismeretterjesztő előadásokat tartunk nekik. Válogathatnak a községi könyvtár kihelyezett fiókjának kötetei között is — itt az iskolában. Többen tanulnak nálam; magánúton végzik el az általános iskolát. Ma már nagyon jó a kapcsolat köztünk. Látja, az ajtó tárva-nyitva áll. Bármikor megkereshetnek, ha szükségük van rám. Legtöbbet természetesen a gyerekek körében tevékenykedik. — Az iskolában három éve szerveztem meg a közlekedési úttörők járőr-csoportját, tavaly pedig az úttörő mun- kásőr-szakaszt. A gyerekkel idén nyáron 4 szakmai táborban is voltam, így a szolnoki közlekedési úttörők táborában is. A napköziben a tananyagon kívül sakkozni és asztaA Dunántúli és Duna—Tisza közi Dohányfermentáló Vállalat szolnoki üzemében több mint egy hónapja tart a kampány. Eddig mintegy 400 tonna dohányt dolgoztak fel, ami körülbelül tizedrésze a tervezett mennyiségnek. A tapasztalatok szerint a hevesi dohány minősége az idén jobb mint tavaly volt, 25—30 százaléka az exportkövetelményeknek is megfelel. Képünk az első munkafolyamatról, a „gépetetésről” készült A láthatatlan Láthatatlan, ámde mérhető. Az óra mutatójával a naptár lapjaival, s ezer más módon is. Így például: a gyártás kezdetekor — a hatvanas évek elején — egy hűtőszekrény előállításához átlagosan 40 óra kellett. Ma erre négy órát fordítanak. Ha ez a csökkenés nem következik be, akkor a jelenlegi havi termeléshez — 35—37 ezer darab, tavaly ösz- szesen 417 ezer — 1,4 mUlió óra szükségeltetnék. Ami alig lenne kevesebb, mint a papíripar összes munkásainak áprilisi órateljesítménye. Hol találnának ennyi embert, s mi pénzbe kerülne!? Dmi nincs többé Az elmúlt percet, órát, napot nem lehet többé visszahozni. Ezért kincs, mégpedig pótolhatatlan, az idő. Ám hallott-e már valaki olyat, hogy kergetnék egy embert, s azt kiáltozzák: ellopott ezer órányi időt magától, a társadalomtól!? Vicces? E „viccre” sűrűn kínálkozna alkalmunk! Egyetlen munkanapon 7300 kárpitozott ülőbútor, 25 ezer női kosztüm és ruha készül el, vagy — további példaként — egymillió izzólámpa. Csakhogy idén, az első fél évben a textilruházati iparban januárban teljesítették a legtöbb munkásórát, ugyanakkor a termelés eb11 teniszezni tanítja a tanulókat, mégpedig igen eredményesen. A gyerekek nem egy első díjat nyertek a járási vetélkedőkön, s a megyei versenyeken is sikerrel szerepelnek. — Most már minden olyan szépen halad, hogy különösebb erőfeszítést nem igényel. Együtt örülök a gyerekekkel, a cigányokkal, ha valamit elérnek. Az ő sikereik jelentik munkám elismerését — s ez a legtöbb, amit kaphatok. Beszélgetés közben szakadatlanul mozog a keze: raj- zolgat. Kérdésemre nevetve felel: — Dehogy, nem vagyok ideges természetű. Tény, hogy nem bírok tétlenül ülni. Valóban mindenhez van türelme: a családhoz, a munkához és a tanuláshoz is. De hogy győzi idővel, energiával? — Mindig csak annyi vállalok, amennyit el is tudok végzeni. Most, hogy ismét tanulnom kell, okosabban kell majd beosztanom az időmet. A tennivalók, a már elvégzett munka nyugtat meg, kiegyensúlyozott emberré az tesz igazán. Constantin Lajos ben a hónapban volt a legalacsonyabb ! ingyen van? Leintik a gyártásvezetőt, ne bíbelődjön azzal, miként takaríthatna meg egyetlen percet az alkatrész forgácsolásakor. Hagyja hát, s utólag ki gondol arra, hogy ez az alkatrész tízezerszámra készül már, mégis érdemes lenne azt a hatvan másodpercet — több tízezer hatvan másodpercet — megtakarítani? Sokan abban a tévhitben élnek, az idő ingyen van, nem kell fizetni érte. A beruházások megvalósítási ideje az indokoltnál két, két és félszer hosszabb. Az építőipari gépek állásidejének — mint ezt egy vizsgálat megállapította — kétharmada belső — azaz vállalati — és kooperációs szervezetlenség következménye. Ezek és a hasonlók a nyílt pocsékolás közé sorolhatók. S akkor még hol vannak a .rejtett tékozlások, a munkahelyen tétlenül töltött percek, félórák, a selejtbe beleölt műszakok, a rossz tervek okozta várakozások?! A Gazdaságkutató Intézet számításai szerint a munkaidő 20—25 százaléka vész el. Közös érték Egyéni életünkben köny- ryen felismerjük az idő múlását, hiszen gyorsan eltelik szabadságunk, elillan néhány szabad óránk. Azt azonban, hogy az idő közös, társadalmi méretű érték, csak kétkedve fogadjuk el, ha megtesszük egyáltalán. Hiszen „nem kerget a tatár”, „megvár a munka”;kínálják a mentséget hamis bölcsességeink. Csütörtökön a Magyar Szocialista Munkáspárt több budapesti vezetője kereste fel a mezőgazdasági kiállítást. A vendégek között ott volt Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára. Meglátogatták a főpavilon kiállítási részlegeit, felkeresték a KGST-országok nemzeti bemutatóit, majd az élelmiszeripari pavilon következett. A Chemie Linz vegyipari üzem sajtótájékoztatóján az osztrák szakemberek és a közös kísérletekben részt vevő magyar mezőgazdászok eredményes próbákról számoltak be, amennyiben például a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban több mint 1500 kincs Tavaly az iparban 2,3 milliárd munkásórát' teljesítettek, s ez valamennyivel kevesebb, mint az 1970. évi mennyiség volt. A munka- időalap nem bővült, s a jövőben sem lehet számítani erre. Más népgazdasági területeken úgyszintén az kerül előtérbe, mi történik a munkára fordítható, lényegében változatlan számú órák alatt. Rossz hagyomány A munkaidő-veszteségek egy része elkerülhetetlen, mert a szabadság, a betegség is csökkenti a munkaidő- alapot. De szükségszerű-e, hogy ügyes-bajos hétköznapi dolgaink túlnyomó részét csakis munkaidő alatt intézhetjük el? Mert hivatalok, szolgáltató vállalatok, intézmények még mindig nem elég öntevékenyek annak keresésében, hogyan lehetne a közös kinccsel szűkmarkúbban bánni. S mert ez a kényelmesség hagyomány- nyá merevedett — miért? —, mert ezt megszokta az állampolgár, saját munkájában sem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy múlnak az órák, s haszontalanul telnek el. Egy ember, esztendőnként átlagosan 260 napot dolgozik. Forma és papír. szerint, s a fennmaradó 105 napot a vasárnapok, ünnepek, a szabad szombatok, a szabadság töltik ki. A forma szerinti 260 napból mennyi telik tényleges, hasznos, társadalmat és egyént gyarapító munkával? Kevesebb, mint lehetne, mint kellene. Mai gondjaink, nehézségeink közepette még inkább megnő a jól felhasznált és az elpocsékolt idő arányának jelentősége. hektáron eredményesen használják fel a cukorrépa- és a kukorica gyomtalanítására az osztrák cég új vegyszerét. A Mezőgép Tröszt szakemberei arról adtak tájékoztatást, hogy az ötvenezer dolgozót foglalkoztató iparág a mezőgazdasági kiállításon és a vele egyidőben megrendezett AGROMASEXPO-n is bemutatja termékeit, összesen 240 gépet, berendezést és műszert állítanak ki. Nagy az érdeklődés a nyugati imoortot helyettesítő úi talajművelő eszközök iránt. Sikere van a mezőgazdasági szállítójárműveknek. valamint a külföldön is egyre ismertebb magyar gyártmányú adaptereknek. M. O. Látogatás és sajtótájékoztatók a mezőgazdasági kiállításon Fellendül a kutatás 4 A Dunán-inneni or- ■* szágrész kőolaj- és földgázkincsének felkutatása és kitermelése a Nagyalföl- di Kutató és Feltáró Üzem, valamint a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat feladata. A központ Szolnokon van, de mindkét nagyvállalat üzemei és üzemegységei megtalálhatók az Alföld legkülönbözőbb pontjain, Egertől Al- győig, Szánktól Orosházáig, Hajdúszoboszlóig, sőt immár a Körös—Berettyó vidékén, Komódiban is van egy új fúrási üzemegység. E helységnevek egyben egy-egy kőolaj- és földgázmezőt is jelentenek, szaporodásuk az elmúlt tizenöt évben az alföldi olajipar jelentőségének növekedését is magával hozta. 1960-ban az ország olaj- termelésének mindössze nyolc százalékát adta az Alföld, ma már több mint 80 százaléka származik a Dunán inneni mezőkről, a földgázt pedig — amelyből alig- alig szorulunk importra, — szinte teljesen a Nagyalföld szolgáltatja. Nem kis számok ezek, ha figyelembe vesszük, hogy az ország teljes energiaigényének mintegy negyedét a hazai szénhidrogének fedezik. Bár az elmúlt öt évet, a negyedik ötéves terv időszakát nem a látványos kutatási eredmények jellemezték, az alföldi olajipar mégis jelentős eredményeket mondhat magáénak ebben az időszakban.
