Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. szeptember 28. lőuor Otto: AZ ÁLLATSEREGLET FELOSZLATÁSA K ét hirschlert kérek! Az eladónő kezében fényes tortafogó. Beleesettint a levegőbe. Abból a kerek... Már sejtette, hogy becsapták. Ja, ischlert! Vera a csipkével letakart asztal mellett szája elé kapja tenyerét. Tényleg nem tudtad? Jaj, de falusi vagy! Aztán kávét ittak. Nem haragudott Verára. Vera jópofa, leül melléje, beszél hozzá. Megbízott benne. Kérj két ischlert. És ő kért. Verának be nem áll a szája. Kellene egy télikabát. Olyan hasított bőr. olyan téliesített sertés. Irtó drágák a cuccok. Bólintott. Aztán mind a ketten belenéztek az üres csészébe. Megtartod ? Eszter mintha a kardigánját simítaná le. Bertalan ? Sfemrni. A nap éppenhogy belesett a földig érő ablakon a függönyök közt. Amikor elmentek, már csak a sárgaréz függönykarikákat érte a fény. A Vörösmarty téren kopaszok voltak a platánok. A költő fején galambok ültek. Eszterben minden pontosan rögződött. Azt mondják, a szállásadónőd bolond. Felhúzta a vállát. Nem egészen. Tel>át jegyezd meg: isctw akarom mondani hirsch... Nevettek. Isch-ler, hirsch-ler... ment föl a lépcsőn. Amikor a rendelőben megmondták, amikor megtudta, és jött kifelé, Bertalan ott állt az orvosi reAdelő előtt, csupa kérdőjel és csupa aggodalom, ő ránevetett... Isch-ler, hirsch- ler... Bolond öregasszony de nem közveszélyes, mondta a házmester. Zöld pulóverét belegyűrte a nadrágba, mellét elől keresztezte a nadrágtartó. Gyanakodva nézte a lányt. Csodálom, hogy magának kiadta. Kokon? Eszter, bólintott. Azaz nem, csak... A házmester dühösen becsapta a lakók könyvét. Nálunk kulcspénz van. öt forint, de mindenki tizenötöt ad. Minjmum! Második nap a szomszédból libbent ki egy nő. Ahogy, szokás: papucs, összefogott pongyola. Maga lakik a Mária néninél? Nincs vele baj? Nincs. Mert tudja, fertvton mászkál. Mint egy sündisznó, nevetett az asszony. Hibátlan, fehér fogsora volt. Mondtam is az uramnak, egyszer még baj lesz, mindig mászkál meg énekel, merthogy nála mindig május elseje van. Teljes fogsor-fehérség. Tán még zászlót is visz, vörös zászlót, úgy trappol, mi meg nem tudunk nyugodni, mert folyton mászkál, és áthallik. Magát nem zavarja? Nem. Túl ridegre sikerült. Eltűnt a hibátlan fogsor, minden fehérség eltűnt. Esztert a kapualjban érte utol a rikácsolás: „Azt gondolja, lakáshoz jut? Ingyért?” M ajd egy szürke kalap a Közért előtt, fácántol- 'al. Legyen jó hozzá... Beteg zegény, egyensúlyi zavarai vannak, sose jön ki a lakásból. Templomba se jár, az a aj. Mikor szóltam, ha hallotta volna, nem. az nem igaz, hogy egy ilyen idős... Maga talán... Legyen jó... Fújt a szél a szürke házak, 1 között, fújta a fácán tollat a szürke kalapon. Mária néni összecsapta tenyerét az előszobában. Danika! Bömbi! Izadóra! Nézzé- ‘ek, megjött Eszter! Gyertek, köszönjetek szépen! Ügy, meghajolni, pacsit. Danika! Esztert elragadta a hév. Mintha nem is ő lenne, pukedlizett, és megrázta a levegőt. Szervusz, Danika! Mária néni kacagott. Az nem a Dani, az a Bömbi! Jaj, bocsánat, még nem tudom őket megkülönböztetni. Hát persze, persze. Akaszd ide a kabátod. Károly majd megtartja. És Károly, a barna, régimódi fogas csakugyan megtartotta. Karonfogva végigvezette a lakáson. Két szoba, a kisebb Eszteré. A konyha majdnem üres. Ez a Malacka, mutatott az öregasszony a piros lábasra. Valahogy mindig piszkos marad mosogatás után a szemtelen. Pedig szeretem ám a Malackát! Álltak a konyhában a csupasz villanykörte alatt. Eszter azt hitte, már ért mindent. Éjszaka lépéseket hallott a szomszéd szobából. Mintha énekelt is volna az öregasz- szony halk, vékony hangon valami dalt a tavaszról, de ezt már nem értette. Két hét múlva, amikor délután hazaért, a konyha mennyezetére húzott frego- lin ott száradt a párnahuzata, köténye, néhány törülköző meg zsebkendő. Na, de Mária néni! Ugyan, kislányom, semmiség. Én meg csak nézzem el, hogy cipekedsz nekem a Közértből, mi? Hiszen olyan jól viselkedik a Samuka. Samuka a mosógép volt. M ária néni a díványon ült. Feje fölött a polcon Izadóra, a zsiráf. Tudod, régebben csináltam én mindenféle figurát a szomszéd gyerekeknek. Kaszáló parasztot, baglyot még oroszlánt is. Aztán egyszercsak azt mondta az anyjuk, hogy ne csináljak többet. Így maradt meg Izadóra. Eszter előrehajolva nézte a zsiráfot. Mintha szomjas lenne, száraz volt a torka. Az élet... akarta kezdeni, de nem jött ki szó a száján. Na, járjunk egyet, egészen elzsibbadtam! Az ablakhoz sétáltak. Kinn szél fújt. hordta a havat. És most mégis megkérdezte. Nem azt, amit akart, hanem azt kérdezte: Mária néninek nincs senkije? Egy öcsém. Külföldön a szerencsétlen. Nehezen lélegzett az öregasszony. Tudod, Köpülők — Schwer Lajos rajza mi volt a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége? Megrázta a fejét. N em is érdekes. Neked már nem érdekes. Talán őmiatta... Elhallgatott. Előrenyújtott mutatóujjával megkopogtatta az ablak párkányát. Pa-pak-pak. Mint- a géppuska. Kinn hordta a havat a szél. Nem kelletne mindig... akarta mondani, de az öregasszony nyugodtan állt, és Eszter megértette, igaza van, sose szabad hagyni, hogy egészen leülepedjék bennünk minden. Bertalan levelét a házmester adta oda. A portás még nem ismeri, nincs rajta a rekeszen a neve. Sárga-piszko- san feszült a nadrágtartó a zöld pulóveren. Bertalan vidékről írt, hogyha majd anyagilag összeszedi magát, akkor esetleg, itt van lehetőség, különben is kár a fiatalságukat ilyen korán... Eszter ült' a széken, lassú, merev ujjakkal egészen kicsire hajtogatta Bertalan levelét. Nem halogathatjuk tovább. Gyereket várok, mondta Mária néninek. Gyerekem lesz. Ö, ragyogott föl az öregasszony. Ó, ismételte, aztán elhallgatott. Az ablakhoz állt. onnan szólt vissza. Majd akkor cserélünk, én átmegyek a kisszobába, úgy jobban elfértek. Január közepén kilyukadt Malacka. Eszter új piros lábassal állított be. Itt a Malacka II. Nem kell már az állatsereglet ! Eszter megint nem tudta, hányadán áll. De Mária néni mosolygott. Hát nerti érted? Már nem kell! Na, gyere, nézzünk fényképeket! A díványon ültek a lámpa alatt. Hosszú ruha, darázsderék, kipödrött bajusz, óralánc, komoly, barna tekintetek a sárgára avult papíron. A szüleim. Kőműves volt a papa. Újabb kép. A férjem. Nézték a képet. Még mindig nézték. Május elsején ismerkedtünk meg. Tizenöt éves voltam. Fogtuk egymás kezét, akkor az volt a szokás. úgy sétáltak a fiatalok... Letépett egy orgonát, nekem adta... Ott volt egy pad. Látod. Eszter bólintott. És azután? Azután már mindig együtt mentünk. Az építőmunkásokkal, fnert ő is az volt. És? Egyszer nem mentem vele. Akkor már harminc éve éltünk együtt. Beteg voltam, ő meg már nem építőmunkás, hanem kiemelt káder. Elmúlt dél, nem jött. hiába vártam. Aztán? Azt hittem... azt hittem... Mintha levegő után kapkodna. mint aki fuldoklik. Gyorsan kérdezni kell! Aztán? Messziről jött a válasz. Aztán rehabilitáltak. A lámpa vakított, kint fújt a szél. Bent csönd. Majd később nagyon nyugodt, nagyon köznapi hangon azt kérdezte Mária néni : Mikorra várod ? Májusra. Na, gyere, sétáljunk egy kicsit. Kell a mozgás, bizony, most már neked is kell! ' Elindultak körben a szobában. Hirtelen megtorpant az öregasszony. Érzed? Orgona, súgta Eszter. CSUHÁD! JÁNOS II harcos kitart őrhelyén (DZSINGIZ AJTMATOVNAK) Zúg az őszi szél Kopog a macskakő Dara sziszeg Havas-eső pereg A harcos kitart őrhelyén Csontjában szívmeleg Ujjperecében költemény Nyugodt Keze A géppisztoly csövén Egy régi dal dobol Legbelül, ott ahol A vörös vér terem A csontvelő ölén A harcos kitart őrhelyén Dzsigitek sarja ő Csana vagy Cseüke E dal Dobol A géppisztoly csövén ILIJA VOLEN Az igazság keresése Az irodalomban az érzések és gondolatok megöregednek, csak a tények maradnak örökké fiatalok. * • • Az iró eltávolodhat a valóságtól, de soha sem szakadhat el tőle. • * • A föld különböző pontján minden pillanatban történik valami, amiről nem tudok — ez a felismerés mérhetetlenül szegénnyé tesz. • • » Az életanyagnak annyira kell hasonlítani a műre, mint a magnak a virágra. • * * A rövid alkotásnak jónak kell lenni — a hosszúnak ... érdekesnek. » • * Azt az irodalmi művet, amelyet az olvasó másodszor, képtelen elolvasni, jobb, ha meg sem írják. • * * A zseniális művek hallha- tatlanok — a hosszú agonizá- lásuk a népszerűségük. • * * Vannak alkotások, amelyeket mindenki dicsér, de senki sem olvas el. * * * Az irodalomi műben fontosabb az atmoszféra teremtés, mint egy érdekes történet leírása. • • • A tehetséges író alkotásán valamilyen családiasság érződik. • • * Az igazság csatát veszthet, háborút nem. • * * Az író szereti a negatív hősöket. nélkülük a jót nem tudná ábrázolni. * * » Milyen sokat tudok az édesanyámról! Hiszen általa ismertem meg a világot. * * « Az író szeretné, ha azért is becsülnék, amit ezután jog megírni. (Szűcs József fordítása) nija Volen a Szeptemvri (Szeptember) című bolgár folyóirat helyettes főszerkesztője. A munkásosztály valósítja meg a filozófiát Sándor Pál posztumusz kötetéről HÁROM ÉS FÉL esztendővel ezelőtt hunyt el Sándor Pál, Szolnok város szülöttje. Hagyatékából azóta több, kéziratban levő munka került elő: 1972-ben a Gondolat adta közre az ideológiáról szóló, tudomány- történeti szempontok szerint elemző tanulmányát, 1973-ban a Magvető Kiadó jelentette meg — két kötetben — a magyar filozófia 1900-tól 1945-ig terjedő történetét. E hagyatékából most újabb kötet látott napvilágot- (A filozófia fejlődéstörvényei, Gondolat, Bp. 1975. Sajtó alá rendezte Tihanyi József). Az emberi gondolkodás, a bölcselet fejlődésének alapvető törvényszerűségeinek feltárására vállalkozott a tanulmány szerzője. Ennek során a rabszolgatartó, a hűbéri és a tőkés társadalom filozófiai gondolkodásának törvényeként állapítja meg: mivel a 'marxizmus megjelenéséig minden filozófia kizsákmányoló osztály ideológiája is egyben, a feltörekvő osztály a történelem színpadjára lépésekor materialista jellegű természet- filozófiával jelentkezik, ehhez idealista jellegű társadalombölcselet társul vagy ez követi, végül pedig, — az osztály hanyatló szakaszában — a valóságtól elforduló, pasztán az egyéni gondolkodás törvényeit kutató logikai és ismeretelméleti elvek kimunkálásában érdekelt. Mindez megfelel a tanokat létrehozó osztályok történelmi érdekeinek és útjának. A feltörekvő osztály érdekelt a termelés fejlesztésében, a természet megismerése számára mindenképpen kívánatos. Megváltozik a helyzet a tizenkilencedik század közepén, — mutat rá Sándor Pál. A munkásosztály előbb a hatalom megragadásáért, majd a termelési viszonyok átalakításáért vívja harcát, azután — már a hatalom birtokában — nyit utat a termelőerők gyorsütemű fejlődésének, majd a tömegek tudatának széleskörű és igen mélyreható átformálása következik. A marxista filozófia létrejöttekor és fejlődésekor éppen ezért más jellegű -törvényszerűségek hatnak- Marx és Engels műveiben először a termelési viszonyok kérdéseinek elméleti megfogalmazására kerül sor. Ezt követően, — elsősorban Engels kutatásai és taglalásai nyomán, — épül ki a természetre vonatkozó dialektikus materializmus oly módon, hogy ez harmonikus összhangba kerül a társadalomra vonatkozó tuDEMÉHY OTTÓ Mondjátok el A vonat lassít, egyre halkabb neszekkel kattog a kerék. A sín mellett katonák állnak, • hajadonjőtt, kigombolt ingben. Lábnál a csákány — integetnek — mintha üzenni akarnának valami távoli vidékre. — Adjátok át. adjatok át! Hogy éppen itt találtatok, hogy dolgozunk és jó a kedvünk, hogy édes szövetségünk a nyári nap forrón babusgat. Sugarakkal borítja vállunk, s a szél bebújik ingeinkbe. Mondjátok el — piros az arcunk, s hogy mint árnyékban a kulacs, a szánk tele van friss izekkel, s száll róla a katonaének. A széles föld, a zöld fű és a kék ég ma is-miénk, mint Balassi korában. Hogy ma is van messzeség és kaland, s túl a kemény napi kötelmeken; játék, virtus, vidám tábori élet. S mondjátok el, nem kell aggódni értünk. Fut az idő. a napok szállnak. Eltelik ez is. majd otthon leszünk. De hátunk mögött próba, karmos évek. A férfivá nevelő küzdelem. dományos, materialista és dialektikus elvekkel. A szubjektív logika — részben rövid, feljegyzésszerű — kifejtését azután elsősorban Leninnél találjuk meg. Lenin az átmeneti korszak filozófiai elveit is úgy foglalja azonban egységes rendszerbe, hogy az ne lezárulás legyen, hanem kapunyitássá váljék. A természet megváltoztatásának a mértéke a szocialista társadalomban összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a korábbi társadalmi formákban bármikor. Ezzel függ össze az is, hogy megnő az ember s az emberi tudat szerepe. Minél magasabb fokú a társadalom tudatossága, annál teljesebben és nagyobb arányokban bontakozik ki a tömegek alkotó cselekvőképessége. Ezzel újabb és újabb utak nyílnak meg a gondolkodás fejlődése számára is. A tudatosságnak most már sokkal szélesebb és mélyebb a tartalma, mint a hatalomért folyó harcok vagy a szocializmus alapjainak lerakásáért való munkálkodás idején. Magába foglalja a gazdasági és társadalmi s a társadalom tudati viszonyaira vonatkozó fejlődésvonalak, tervek, az alapvető kutatások és az egész, gyors ütemben fejlődő társadalomra vonatkozó elméletek teljes fegyverzetét. A szakemberek — hangsúlyozza a tanulmány szerzője — most már nem zárkózhatnak be szakterületük ^ elefántcsonttomyába. A tudományágak nem csupán szétválnak, de szüntelenül integrálódnak is- Ugyanakkor a legelvontabb elméleti tevékenység is „beilleszkedik a társadalomgazdaság egészének a tervébe.” így a társadalom mozgásának áttekintése, az egyes munka- és tudományterületek egymásba kapcsolódásának ismerete minden tudományos tevékenység elengedhetetlen feltétele. A társadalom és a gazdálkodás sem az utópiák álma, h^nem egyszerű következménye lesz annak, hogy mind a „tudósi” elzár- kózottság, mind az „univerzális zseni” a tudósi magatartás túlhaladott formájává válik. A MUNKÁSOSZTÁLY tehát olyan filozófiát hoz létre, amelynek folyamatos fejlesztésében és e tanok megvalósításában érdekelt. így ezeket az elveket — miközben a munkásosztály gyakorlati tevékenységének tapasztalatait elemezve szüntelen továbbfejleszti azt — a gyakorlat folyamatosan igazolja is. Császtvai István
