Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

1^/5. szeptember 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 \ Lázár György összefoglalója Tovább folytatjuk a bevált gazdaságpolitikát Faluvégi Lajos pénzügyminiszter beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) Bevezetőben hangsúlyozta: &A. egész vita azt tükrözte, bogy a képviselők helyeslik a kormány előterjesztett munkaprogramját A vita tartalma, hangvétele méltó -volt az ügyhöz, ahhoz a fele­lősséghez, amely a párt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában az ország- gyűlésre, a törvényhozókra és a kormányra egyaránt hárul. A vita kifejezte a nézetek azonosságát, a nemzeti egy­séget és az összefogás szán­dékát. Megfelelő arányban kapott helyet a hozzászólá­sokban az eredmények szám­bavétele és a nehézségeit fel­tárása. ■ — Ezt különösen fontosnak tartom — folytatta Lázár György. — Először azért, mert így teljes a valóságunk­ról akotott kép, s mert tar­tozunk népünknek, munkás- osztályunknak, parasztsá­gunknak, értelmiségünknek azzal, hogy elismerjük és megtiszteljük az eredmé­nyekben megtestesülő mun­kájukat. Azt a munkát, — Egy pillanatra sem sza­bad kisebbíteni a takarékos­ság fontosságát. Sőt, mint ahogy a vitában is elhang­zott, az erre irányuló okos erőfeszítéseinket még tovább kell fokoznunk. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy az egyensúly helyreállításában a legfonto­sabb a fejlesztés. Ezért, ami­kor a takarékosságról, tarta­lékaink feltárásáról szólunk, ugyanilyen, sőt még nagyobb hangsúllyal kell beszélnünk a fejlesztés feladatairól. A Minisztertanács elnöke ezzel összefüggésben rámuta­tott: sokai}., arnikof a fejlesz­tésről Van szó, kizárólag a beruházásokra gondplnak, pedig ez á fejlesztéssel össze­függő feladatok leszűkítése. Az is alapvető módja a fej­lesztésnek, ha a már megle­vő termelőerők felhasználá­sának módját és minőségét változtatjuk meg. Ebben óri­ási lehetőségek, hatalmas erőforrások rejlenek. Az ipar jelenleg meglevő álló­alapjai például kereken 450 milliárd forintot tesznek ki, s ebből mintegy 230 milliárd forintot képviselnek a gépi állóeszközök. Iparunkban 1,2 millió munkás, és csaknem 160 000 mérnök, műszaki szakember dolgozik. Egy év­ben az iparban 2,4—2,5 mil­liárd munkaórát használunk fel. Félmunkát végeznénk te­hát, ha csak új beruházások útján próbálnánk termelé­sünk szerkezetét változtatni, A korábbinál nehezebb vi­lágpiaci helyzetben is lénye­gesen nagyobb eredményeket érhetnénk el exportunk nö­velésében, ha rugalmasabban alkalmazkodnánk a változó viszonyokhoz, exportkínála­tunk jobban igazodna a megváltozott körülmények­hez. amelynek értelmét éppen ab­ban látják, hogy egész társa­dalmunk és benne önmagunk életét szebbé, gazdagabbá te­gyék. — Másodszor azért, mert a gondok, a nehézségek feltá­rásában benne volt a javító szándék, annak elismerése, hogy jobban, eredményeseb­ben kell dolgoznunk. Ez ad­ja meg magabiztosságunkat, ezért lehetünk optimisták. Ezért bízhatunk abban, hogy a ma gondjait leküzdve, hol­nap újabb eredményeket érünk el. Mély meggyőződésünk, hogy terveink végrehajtásá­ban — amint ez a vitában is megnyilvánult — számítha­tunk népünk hozzáértő mun­kájára. Lázár György megállaoí- totta, hogy a vitában a jövő feladatainak számbavételekor sok szó esett a fejlesztés kér­déseiről, a takarékosság, a termelési struktúra korszerű­sítésének feladatairól és a népgazdaság egyensúlyi helyzete javításának fontos­ságáról. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: ha csak beruházásokkal kí­sérelnénk meg a minőségi változásokat megvalósítani. Nagyobb figyelmet kell for­dítanunk meglévő erőforrá­saink jobb kihasználására. Lázár György ezután fel­hívta a figyelmet arra: a struktúra átalakításában az eddiginél komplexebb és gyakorlatiasabb megközelí­tésre, a társadalmi és a mű­szaki feladatok egyidejű számbavételére és magoldá­sára van szükség. Enélkül nem koronázhatja siker tö­rekvéseinket. Ezt a feladatot sem szabad azonban leszűkí­teni. Ellenkezőleg: a tapasz­talatok azt mutatják, hogy a struktúra átalakításának munkája nehezebb, mint ahogy eredetileg feltételez­tük. Nehezebb, egyebek közt azért, mert ma már nem az ágazati struktúra megváltoz­tatása a fő feladat, hiszen az — tekintetbe véve hazánk adottságait és nagyságrend­jét — lényegében megegye­zik a fejlett ipari országok ágazati struktúrájának jel­lemzőivel. Az alapvető kü­lönbség a termékstruktúrá­ban, a gyártmányok összeté­telében van. És ebben jut kifejezésre az a különbség is, ami a termelékenységet ille­tően tapasztalható. A struk­túra átalakítása során tehát az alapvető feladat a gyárt­mányösszetétel, a termékek korszerűsítése. Ez megfelel annak a törekvésünknek is, hogy javítsuk exportképessé­günket. A struktúra változását — folytatta Lázár György — központi eszközökkel segíte­nünk kell és segíteni fogjuk. Ügy gondolom azonban, hogy itt különös hangsúlyt kap az a vállalati önállóság és ön­álló cselekvés, amiről a kép­viselők is szóltak a vitában, és ami nélkül ezen a téren sem haladhatunk előre. A termelési szerkezet korszerű­sítésének feladatai azonban nem korlátozódnak csak az iparra. A mezőgazdaságban legalább ennyire fontos a szerkezet, a hatékonyság ja­vítása. Ennek kapcsán megemlí­tette: 1960-ban kereken — hatóanyagban számítva — 170 ezer tonna műtrágyát használtunk fel, 1974-ben pe­dig — ugyancsak hatóanyag­ban számítva — 1 millió 350 ezer tonnát. Megállapítások szerint, a felhasznált műtrá­gyának körülbelül 15—20 százaléka különböző okoknál fogva valójában nem haszno­sul. Ha meggondoljuk, ez annyit jelent, hogy ma csu­pán a hatásfok-veszteség mi­att kárba veszett műtrágya mennyisége több, mint amennyit 1960-ban egész év­ben összesen felhasználtunk. Abban bizonyára egyetérte­nek a mezőgazdaság vezetői és szakértői is, — mondotta Lázár György —, hogy lehet és kell javítani a felhaszná­lás .hatékonyságán. Nem csak ez a példa bizonyítja, hogy a mezőgazdaságban is idősze­rű feladattá vált a meglévő eszközökkel való jobb gaz­dálkodás. A Minisztertanács elnöke egyetértett a felszólalt képvi­selőkkel abban, hogy a mun­kaerőgazdálkodás, az üzem- és munkaszervezés, a munka- fegyelem javítása sürgető feladat. Mély meggyőződésem — mondotta —, hogy ezeken a területeken csak akkor ju­tunk előre, ha a vállalatok felelősen cselekszenek. Olyan feladatokról van szó, amelye­ket kívülről csak segíteni le­het, megoldani azonban vál­lalaton belül kell. Mindezek­ből következően mélységesen egyetértek azokkal, akik a kormány, a minisztériumok és általában a vezetők fele­lősségét hangsúlyozták. Hoz­záteszem: az élet minden- te­rületéh harcolnunk kell a kö­zépszerűség visszahúzó ere­jével, de különösen fel kell lépnünk a középszerűség el­len a vézetés minden szint­jén, mert a feladatot, ame­lyet meg kell oldanunk — a fejlett szocialista társadalom építését — nem lehet közép­szerű munkával megvalósíta­ni. Együttműködés a szociálissá országokkal Teljes egyetértését fejezte ki a Minisztertanács elnöke azokkal a felszólalókkal, akik hangsúlyozták, hogy fejlesz­tési politikánkban szorosan együtt kell működnünk min­denekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi országával. Valóban ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy azok a nagyszerű tervek, amelye­ket magunk elé tűztünk, megvalósulnak, és szándéka­inkkal egyezően mindinkább hatékonyan valósulnak meg. Lázár György befejezésül bejelentette, hogy a vitában elhangzott javaslatokat és észrevételeket a kormány az eddig kialakult gyakorlatnak megfelelően feldolgozza, és erről a képviselőket tájékoz­tatni fogja. Végül a kormány nevében még egyszer köszö­netét mondott az alkotó vi­táért, és kérte, hogy az elő­terjesztett munkaprogramot, a választ az országgyűlés fo­gadja el. Lázár György válasza után határozathozatal következett. Az országgyűlés a Miniszter- tanács elnökének előterjesz­tését a kormány munkaprog­ramjáról és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag egyhangúlag tudomásul vette. A napirendnek megfelelő­en ezután a Magyar Nép- köztársaság 1974. évi költ­ségvetésének végrehajtásá­ról szóló törvényjavaslat tárgyalása következett- Fa­luvégi Lajos pénzügyminisz­ter emelkedett szólásra. Bevezetőben hangsúlyozta: a népgazdaság fejlesztésé­nek és társadalmi ellátásá­nak 1974. évi tervét teljesí­tettük, noha a népgazdaság egyensúly-viszonyai a kívá­natosnál kedvezőtlenebbül alakultak. Népünk életszín­vonala az előirányzatot meg­haladó mértékben javult. A költségvetés keretébe tar­tozó oktatási, kulturális, tu­dományos, egészségügyi, szo­ciális, védelmi és igazgatá­si feladatok pénzellátása a törvényben jóváhagyott cé­loknak megfelelően történt. Az eredményekkel biztatóan hozzájárultunk a IV. ötéves terv megvalósításához. A miniszter rámutatott, hogy az 1974-es esztendőben több nehézséggel kellett szembe néznünk, mint a megelőző időszakban. Külö­nösen nagy gondot okozott a tőkés világpiac hatása, mert a nyers- és alapanyagimport jobban drágult, mint ahogy exporttermékeink árát emel­ni tudtuk; élőállat- és hús­kivitelünket a Közös Piac korlátozó intézkedései gá­tolták­1974-ben a költségvetés ki­adásai 7.8 százalékkal, bevé­telei csak 7,4 százalékkal — A költségvetés egyen- , súlyát 1974-ben is a gazdál­kodó szervek költségvetési kapcsolatai határozták meg. Főként ezek következménye, hogy a költségvetés hiánya 1,2 milliárddal nagyobb volt a tervezettnél, s erre hitel­forrásokat kellett igénybe vennünk. Ezután elmondta a minisz­ter, hogy a nemzeti jövede­lem háromnegyedét — az el­múlt években kialakult ará­nyoknak megfelelően — fo­gyasztásra fordítottuk. Meg­valósítottuk az életszínvonal emelésére vonatkozó elgondo­lásainkat, sőt az életkörülmé­nyek javításában, az életmód formálásáb'an, tavaly többet tettünk, mint a IV. ötéves terv előző éveiben. A lakos­ság teljes pénzbevétele közel 12 százalékkal növekedett. A miniszter szólt arról, hogy 1974-ben társadalombiztosítá­si célokra összesen 36,8 milli­árd forintot, 17 százalékkal többet fordítottunk, mint a megelőző évben. — A közlemény joggal el­várja, hogy állandó figyel­met fordítsunk a tanácsi gaz­dálkodás sokoldalú fejleszté­sére, hiszen ez mindennapi életünkkel szoros kapcsolat­ban van. 1974-ben a tanácsok — Az 1974. évi gazdálkodás tapasztalatai alapján három fontos követelmény áll ipar- vállalataink előtt: — Először: a gyártmány­szerkezetet gyorsabban kell korszerűsíteni; a világgazda­ságban végbemenő tartós változásokhoz a hazai gaz­dálkodás minden területén okosan igazodni kell. — Másodszor: az anyag- és energiatakarékosságban az intézkedési terveket minde­nütt következetesen végre kell hajtani. A miniszter kö­zölte: az ésszerű takarékos­ságra való serkentés, továb­bá az importanyagok és ener­giahordozók külpiaci áremel­kedése miatt 1976-ban emel­ni fogják az energiahordozók és a villamos energia, az üzemanyagok, egyes építő­anyagok, vegyipari cikkek termelői árait, s rendezik az áruszállítási tarifákat — A harmadik követel­mény: a jövőben azokat a technológiai változásokat kell előnyben részesíteni, amelyek egyszerre anyag- és munka­erőmegtakarítást is eredmé­nyeznek, és javítják a válla­lat pénzügyi eredményeit is. A mezőgazdasággal kap­csolatban elmondta: az álla­mi gazdaságok 1974-ben jó termelési eredményeket ér­emelkedtek, ennyivel halad­ták meg a tervezettet. Az előző évhez képest a költ­ségvetési pénzforgalom 22 százalékkal növekedett, mi­közben a társadalmi termék 1! százalékkal bővült. A költségvetésből ugyanis meg­térítettük az importőrök szá­mára a tőkés piacról szár­mazó energia és nyersanyag áremelkedések túlnyomó ré­szét, így az importtámogató­sokra a tervezettnél csak­nem 16,8 milliárd forinttal többet fordítottunk. — A jövőben nem. tartha­tó fenn a terhek olyan meg­osztása, amely 1974-ben a költségvetés és a vállalatok között érvényesült. Erre nyomatékosan felhívta a fi­gyelmet kormányunk elnö­ke, amikor a pénzügyi poli­tika feladatairól szólt. A költségvetés — a forint vá- sárlóképesságének veszé­lyeztetése nélkül — nem vál­lalhatja tartósan a csere­arány-romlás terhét. Ezért kellett 1975-ben és kell a ijövő év január 1-től is egyes anyagok és importtermékek termelői árát emelni, és az adózási szabályok módosítá­sára is sor kerül. már több mint 60 milliárd forinttal rendelkeztek, ez 9 milliárd forinttal több volt az előző évinél. A tanácsok pénzügyi helyzete rendezett volt. Egybevetve a társadal­mi közkiadásokat: a közpon­ti, a társadalombiztosítási és a tanácsi intézmények össze­sen 109 milliárd forintot használtak fel,, az előző évi­nél 12 százalékkal többet. A továbbiakban a vállala­tok gazdálkodásáról szólt. El­mondotta : vállalataink és szövetkezeteink gazdasági ereje 1974-ben is tovább nőtt. Állóeszközeink értéke 52 mil­liárd forinttal gyarapodott. Árbevételük, illetve értékesí­tésük 13 százalékkal, nyere­ségük 16 százalékkal növéke- dett. A pénzügyi eredmények egy része azonban a költség- vetési támogatásokból szár­mazik. A IV. ötéves terv eddigi el­telt időszakában 40 százalék­kal növekedett az egy főre jutó ipari termelés — foly­tatta a miniszter. — Ez ön­magában kedvező, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez alatt az idő alatt ugyanilyen mérték­ben emelkedett az egy főre jutó gépek, berendezések ér­téke is. tek el. Ez pénzügyi helyze­tükben is megmutatkozott. Először sikerült elérniük, hogy nem volt közöttük vesz­teséges gazdaság. — Népgazdaságunk terv­szerű és zavartalan fejlődé­sének feltétele a külgazdasá­gi kapcsolatok folyamatos bő­vítése, a külkereskedelem és nemzetközi fizetéseink egyen­súlyának biztosítása. 1974- ben és 1975 eddig eltelt idő­szakában behozatali többlet keletkezett és ezért a terve­zettnél nagyobb mértékű kül­földi hitelt kellett felven­nünk. Jövőbeni gazdasági fejlődésünk egyik kulcskér­dése a KGST-tagországokkal — elsősorban a Szovjetunió­val — való együttműködé­sünk, a szocialista gazdasági integráció. — Gazdasági fejlettségünk szintje, valamint a nemzet­közi munkamegosztásban el­foglalt helyünk egyaránt in­dokolja, hogy aktív kereske­delmi és hitelkapcsolatokat alakítsunk ki a világ sok or­szágával a kölcsönös előnyök alapján. Ezért áruexDortunk- hoz növekvő összegű hitele­ket nyújtunk. — Az elmúlt esztendő ese­ményeiből azt a következte­tést is levontuk, hogy na­gyobb előrelátással, kritiká­val kell elemeznünk a világ- gazdasági előrejelzéseket, s belőlük beszerzési, értékesí­tési és valutapolitikánkban idejében gyakorlati következ­tetéseket kell levonnunk. Beszéde befejező részében Faluvégi Lajos ezeket mond­ta: — Sikerekkel és tanulsá­gokkal vagyunk gazdagab­bak. És azzal az elhatározás­sal, hogy tovább folytatjuk a bevált gazdaságpolitikát és fejlesztjük irányítási rendsze­rünket, igazítva az új felté­telekhez és a nagyobb köve­telményekhez. Jövő terveink­nek jobban kell alkalmaz­kodniuk a realitásokhoz, a gazdasági irányításnak és szabályoknak pedig a terv céljaihoz. A gyorsabban vál­tozó feltételek által megkí­vánt rugalmasabb gazdaság- vezetés akkor lehet eredmé­nyes, ha — a hosszabb és rö- videbb távra szóló — felada­tok átgondolt, összefüggő rendszerére támaszkodik. A pénzügyminiszter vége­zetül kérte, hogy erősítsék meg a kormány munkájához adott bizalmat és támogatást és fogadják el az 1974. évi állami költségvetés végrehaj­tásáról szóló törvényjavasla­tot. ' Marton János (Győr, 3.bk.) a terv- és költségvetési bi­zottság előadója összegezte azokat az észrevételeket és indítványokat, amelyek a zárszámadással kapcsolat­ban hangzottak el az or­szággyűlés állandó bizottsá­gainak az ülésszakot megelő­ző tanácskozásain. E mun­kacsoportok egyöntetű véle­ménye — hangsúlyozta Mar­ton János —, hogy az 1974- es esztendő a negyedik öt­éves terv legnehezebb éve volt. Ennek ellenére a gaz­dasági fejlődés meghaladta a tervezettet. — Az állandó bizottságok tanácskozásait — amelye­ken 73 képviselő fejtette ki véleményét — a sokoldalú­ság és tenniakarás jellemez­te. Az ott elhangzottakból is világossá vált, hogy tavaly mind a felhalmozás, mind a fogyasztás növekedése gyor­sabb volt a nemzeti jöve­delem termelésénél, azaz több anyagi eszközt használ­tunk fel, mint amennyit megtermeltünk. A külföld­ről behozott termékek ár­emelkedését csak részben le­hetett a kivitt áruk árának emelésével ellensúlyozni; a külkereskedelmi forgalom­ban keletkezett népgazdasá­gi veszteség a npmzeti jöve­delem növekményének na- gyobbrészét igénybe vette. Az állandó bizottságok véleményét tolmácsolva az előadó a továbbiakban kitért gazdálkodásunk még megol­datlan feladataira, majd sorra vette a bizottsági ülé­seken elhangzott véleménye­ket­Végül Marton János az or­szággyűlés terv- és költség- vetési bizottsága nevében ja­vasolta: az országgyűlés fo­gadja el a Magyar Népköz- társaság 1974. évi költség- vetésének végrehajtásáról szóló jelentést. Ezután Faluvégi Lajos a kormány nevében megkö­szönte a képviselőknek az országgyűlési bizottságokban elhangzott észrevételeket, ja­vaslatokat, s hozzátette: azokra a szokásoknak meg­felelően — részben követle­nül, részben a következő évi terv- és költségvetés terv- javaslatának tárgyalásakor visszatérnek. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1974. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot — általános­ságban és részleteiben — a benyújtott eredeti szöveg alapján egyhangúlag elfo­gadta. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka — amelynek pén­teki tanácskozásán Péter Já­ró« és Raffai Sarolta fel­váltva látta el az elnöki te­endőket — véget ért. Kádár János a szünetben képviselőkkel beszélget Több figyelmei a meglévő erőforrásokra Termelési szerkezet korszerűsítése űz ésszerű takarékosság n tanácsok és a vállalatok gazdálkodása

Next

/
Oldalképek
Tartalom